Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-19 / 91. (3940.) szám
1936 április 19, vasárnap. Ö$<zinU tneqlepeiíssei olvastam, hogy Edén saját hazájában se népszerű. Sőt nagyon is népszerűtlen. Pedig látszatra minden együtt van ennél a rokonszenves fiatal diplomatánál, ami a népszerűséghez kell. Elegáns, egyenesen mozivászonra kívánkozó jelenség, állítólag kellemes hangja van, nem is rossz szónok, sok időt áldoz az újságíróknak, egyetlen lépéséről sem mulasztja el tájékoztatni őket, példás családi életet él és szenvedélyesen képviseli hazája érdekeit. Hajlít hatatlan minden olyan kérdésben, amelyben az átlagangol nézetei is hajltíha- tatlanok. Fáradhatatlan és szívós, — s ha eddig nem voltak sikerei, nem az ő hibája. Angliában általában véve az se baj, ha valaki tulfiatal. Az angol történelem lapjain nem egy ragyogó névvel találkozunk, amely még harmincon innen emelkedett fel a legmagasabb csúcsokig. Ebben a sorban Edert nem is tartozik a legfiatalabbak közé. Az angol közvélemény politikai iskolázottsága igen nagy, az átlagangolnak kitűnő érzéke van az úgynevezett satirungok iránt, — nem nézi soha az elvet, hanem mindig a politikai erőviszonyokat látja. Az angolok nem szoktak meghök- kenni olyasmin, hogy egy liberális politikus a gyáripar érdekeiért harcol, egy konzervatív meg a munkásság érdekeit képviseli. Angliában nem értik az olyan kifakad ást, amit az egyik nagy amerikai, úgynevezett családi lap emelt Edén éllen, hogy tudniillik miért ilyen megértő a németek iránt s miért olyan engesztelhetetlen az olaszokkal szemben, holott elvi szempontból ugyanazzal a „deliktummal“ áll szemben. Az angolok szemében egészen másfajta bűnei vannak Eden- nek. Diktátort ambíciókat szimatolnak benne. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert túlságosan gyakran és túlságosan sokat használja az egyes szám első személyt, s főleg olyan vonatkozásokban, amikor az angol tradíciók szerint igazán keveset számit az Én. Az angol lapok feljegyezték róla, hogy legutóbbi parlamenti beszéde során huszonöt perc alatt negyvenkilencszer használta azt a szót, hogy „én“ — ahelyett, hogy „őfelsége a király kormánya“. Az ilyesmit pedig Angliában soha nem bocsátják meg. Még WiUingtonról is feljegyezte életrajzírója, hogy gyakran beszél egyes szám első személyben, — pedig voltak évek Európa történetében, amikor nemcsak Angliában állott a népszerűség csúcspontján ez a száraz katona, aki ha használta is az egyes szám első személyt, de keveset használta, mert — általában nem volt szokása öt mondatnál hosszabb beszédeket tartani. Macffyctc keny a magyar munkásnak, — ez legyen a jelszó a magyar munkaadók, gazdák, bérlők, iparosok, kereskedők között. Nem vagyunk hívei a soviniszta politikának és az a szent hitünk, hogy kenyérhez válogatás nélkül minden embernek joga van. S hogy nem azt kell firtatni egy munkásnál, hogy milyen templomban imádkozik, milyen politikai gondolatokat forgat agyában, milyen „dalt dalolt a dajka felette“, henem egyedül a rátermettség legyen a zsinórmérték, amely a munkáért járó fizetséget kiméri. De ebben a féktelen tülekedésben, amikor ezer és egy oka van, amiért kitessékelik a munkáért kopogtatót, amikor mindenki külön és rendkívüli jogcímeket fitogtat, amelyek neki elsőbbrendüséget biztosítanak a munkáért való harcban, — öngyilkosság lenne tőlünk lemondani az összetartásnak, a testvériességnek erről az elemi parancsolatáról. A magyar munkaadó ma különben sem tud nagy karéj kenyeret adni munkása kezébe, de ennél a kis darab kenyérnél is jussanak eszébe munkanélküli nemzettestvérei. Nem azt hirdetjük, hogy az esetleg gyengébb képességű magyar munkást részesítsék elxínyben a magyar munkaadók más • + Csak uj többség kísérelheti meg a tornyosuld problémák megoldását A kormánykoalíció munkaképtelenségi mérlege: a parlamentnek 11 hónap alatt mindössze 25 ülésnapja volt! ■■■ Nem sokat ér a pártközi modus vivendi (tj.) Prága, április 18. A koalíciós pártok belviszályáiról ismételten irtunk már és megint vissza kell azokra térnünk. És pedig azért, mert a koalíciós pártok tétlensége, munkaképtelensége nemcsak a kormány- többség ügye, hanem az egész állam lakosságáé. Idestova egy év előtt választották meg a mai parlamentet, amely megalakulása óta mindössze harmincöt ülést tartott. Ha megfontoljuk, hogy e harmincöt plenáA jó kávé reggel senki asztaláról ne hiányozzon. A napi munka nagy követelményeket ró mindenkire. Igyatok kávét és fel lesztek készülve! A kávé munkakedvet kelt és kitartást ad hozzá. Ne fossza meg magát az ismert Meinl-féle kávé élvezetétől, ha azon recept szerint készült, amelyet a Meinl Gyula kávébehozatali cég ismertet _^ ris ü lés közül számos páros ülés volt — egy-egy napon két ülés <—úgy azt látjuk, hogy tizenegy hónap alatt a képviselők többségének — akik nem tagjai valamelyik gyakrabban ülésező bizottságnak — alig huszonnégy-huszonöt napot kellett Prágában tölteniök. Ha most e teljesitménnyel szembeállítjuk a parlament költségvetési szükségletét, úgy nem csodálkozhatunk afölött, ha a közvélemény egyre élénkebben és sűrűbben bírálja a parlamenti rendszer hibáit. A mai koalíció pártjai között uralkodó ellentétek már a tavalyi választások óta erősen fékezik az alkotmányos munkát. Huszonöt plenáris munkanap tizenegy hónap alatt, —- ez oly gyenge eredmény, amilyen a köztársaság fennállása óta még nem volt. Ezelőtt évente nyolcvan-kilencven ülést is tartott a parlament. A mai koalíció csak időnként békül ki, de ezek a békekötések tiszavirág-életüek, egy-két hétig tartanak s azután a pártok ismét egymás hajában vannak. Legutóbb, egy hónap előtt sikerült Hodza miniszterelnöknek bizonyos pártközi vivendi modust létrehoznia, de hogy ez meddig tartott, azt éppen a miniszterelnök pártja lapjának a háromnapos húsvéti békeszünetben megjelent számából tapasztalhattuk, amikor Vrany szenátor oly parázs támadást intézett a szocialisták ellen, a földművest tolva fel az egyetlen államfenntartó elemmé, hogy a pihenő miniszterelnök a tervezett időpontnál korábban volt kénytelen hazatérni, hogy a felkavart kedélyeket lecsillapítsa. E vita jellemzésére meg kell említenünk, hogy például a szociáldemokraták estilapja, a Vecer- ník Práva Lidu, egyszerűen azt Írja Vran^ szenátorról, hogy „már a december közepi események óta súlyos idegbaj jelei mutatkoznak rajta s hogy az idegölő ujságiróasztalt fel kell cserélnie egy csendes szanatóriummal,. ♦“ A mindenütt jelenlevő min szterelnők Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a parlamenti munka is állandóan megreked s hogy magának a kormányelnöknek kell unos-untalan beavatkoznia, hogy legalább valami tessék-lássék eredmény mutatkozzék. Az adónovella albizottság! tanácskozásaira telefonon kellett a miniszter- elnököt meghívni, mert a volt pénzügyminiszter tehetetlen volt, de ebben a részletkérdésben is csak látszategyezséget sikerült Hodzának létrehoznia. Most az államvédelmi javaslat koalíciós hetestanácsi tárgyalásaiba kíván belenyúlni, egyelőre kérdés, hogy ennek milyen eredménye lesz. Hatalmi eltolódások Volt alkalmunk már arra utalni, hogy a koalíció belviszályái nem alkalomszerűek, hanem tartósak. Mig a parlamenti választások előtt a koalíciós többségben a hangadó szerep az agráriusoknak és a szociáldemokratáknak jutott, addig a választások után és különösen a decemberi elnökválasztáskor ez az agrár-szociáldemokrata hegemónia megbukott anélkül, hogy más támadt volna helyén. Ellenben ugyanakkor két nagy blokkra szakadt a koalíciós többség, az agrár-iparos csoportra és másrészt a szocialista csoportra s a kettő között áll — pillanatnyilag a szocialista oldal felé huzva —' a cseh néppárt. A vörös-fekete koalíció, vagy legalább is a szilárd vörös-fekete blokk lehetetlenséA lengyei miniszterelnök vasárnap érkezik Budapestre Három napig lesz Magyarország vendége a lengyel kormány feje Budapest, április 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Koscialkovszki lengyel mi niszterelnök vasárnap éjjel féltizenkettőkor érkezik Budapestre a varsói gyorsvonattal, A magyar határig a magyar külügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium kiküldöttei utaznak a lengyel miniszterelnök és kísérete elébe. Budapesten a pályaudvaron pedig ünnepélyes fogadtatásban fogják részesíteni. A lengyel miniszterelnök Budapesti tartózkodánemzetiségű munkásokkal szentben, — hanem azt, hogy magyar a magyarnak testvére maradjon azon a — fájdalom egyre szélesebbre táruló — szakadékon keresztül is, mely ma munkást a munkaadótól elválasztja. Mert nekünk, ha élni akarunk, elsősorban ezt a szakadékot kell áthidalnunk — s nemcsak a munkástól keU számonkérni a nemzeti öntudatot, hanem a másik parton állóktól is. sánafc programját is összeállították már. Hétfőn legelőször is megkoszorúzza a hősök emlékművét, majd Gömbös Gyula miniszterelnökkel és Kánya Kálmán külügyminiszterrel fog tanácskozni. A magyar államférfiakkal való tanácskozásai után megtekinti a budapesti szemészeti klinikát és az egyetem rektora látja vendégül. Hétfőn este a mi- miniszterelnökségen lesz estebéd tiszteletére, amely után recepció lesz. Horthy Miklós kormányzó kedden délben fogadja kihallgatáson a lengyel miniszterelnököt. A kedd délutáni órákban sajtófogadás lesz, este az Operaházban díszelőadás, amely után Kánya Kálmán külügyminiszter ad vacsorát. Szerdán délelőtt a lengyel miniszterelnök a kisbéri és bábolnai állami méneseket nézi meg. Onnan visszatérve résztvesz Hóman Bálint kultuszminiszter teáján, majd a parlamentet is meglátogatja és este Sztranyavszky házelnök estebédjén jelenik meg. A lengyel miniszterelnök valószínűleg csütörtökön reggel vagy még szerdán éjszaka utazik vissza Varsóba gére már a múlt hetekben voít alkalmunk rámutatni. Legújabban a polgári törvény- könyv tervezetének a családjogra vonatkozó része kapcsán lejátszódott polémia is mutatja, hogy az adott körülmények között a néppártnak vagy néppárí ysv\^ ® toknak a szocialista pártokkal való szoros együttműködésére bajos volna számítani. Nem csoda, ha e kiélezett helyzetben egyik-másik párt részéről elhangzik az uj választás emlegetése. Ez azonban egyelőre csak ijesztgetésül használt frázis. Jól látja ezt például a cseh néppárti Lidové Listy, amely azt írja, hogy egy éven belül két választás, esetleg rövidesen még újabb választás, ez a kifárasztás taktikája volna az egyeduralomra törő párt részéről. Ezt megcsinálhatta például Hitler Németországban, de ,,a választások kiírása még egy tényezőtől függ. Nincs Hindenburgunk — írja a Lidové Listy —■, hanem, hála Istennek, elnökünk. aki ilyen taktikához soha nem járul hozzá." Fetha!cno?őőoli prob'émák A tavalyi választások után azt hallottuk, hogy a koalíció a választásokat megnyerte, hogy a választók többsége jóváhagyta a koalíciós többség politikáját. A koalíciónak ez az önámitása végzetessé vált, pedig a legprimitívebb választási statisztikai adatok is azt mutatták, hogy a régi koalíciós többség megbukott s azt csak a cseh iparospárt bevonásával lehetett ugy-ahogy felszínen tartani. Ilyen fokozottan a régi koalíció a régi programját nem tudta megvalósítani, a tavalyi választások előtt hozott törvények közül többet most rendeleti utón módosítanak s uj munkaprogram összeállításához nem volt mersz. A gabonamonopólium hiányai, tejgazdálkodás, állatmonopólium terve, szociális biztosítása választásaik, a betegsegélyző pénztárak szinekurái, az egyházi vagy polgári házasság kérdése, az egyenesadóreform tervezete, falubank, uj telepítés, a munkanélküliség, mind — egyenként is nehezen megoldható probléma. Mindegyik önmagában is alkalmas arra, hogy a mainál sokkal szilárdabb és egységesebb többségekben nehéz visszavonásokat szüljön. A koalíció évek hosszú során egyre csak halmozta a nehezebb problémákat, félretolta. mint a hanyag hivatalnok a nehezen intézhető aktát és most már nincsenek kis problémácskák, melyek megoldásával mutatni vagy mimelni lehetne a munkát, most már a nagy kérdések megoldásához kellene hozzálátni, ez azonban nem megy. Nem titkoltuk eddig sem azt a nézetünket, hogy a tornyosuló problémák megoldásához uj kormánytöbbség kell, amely esetleg erősebb ideológiai alapon jönne létre, mint a mai. Valószinü, hogy a várandós uj koalíciós többségben uj emberek is veszik majd át a szót. Mert eddig csak sok szót hallottunk, de a tett nagyon kevés. Msghrli gró’ Keglevith Pál Budapest, április 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefon, jelentése.) Gróf Keglevich Pál, Batthyány Lajos negyvennyolcas miniszterelnök dédunokája, Magyarország egyik leggazdagabb földesura, 48 éves korában, hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunyt a magyar arisztokrácia legismertebb tagjai sorába tartozott. Éveken át pörösködött nénjéneik, Batthyány grófnőnek több milliónyi értékű örökségéért. A döntést a bíróságnak a közeli napokban kellett volna meghoznia. Gróf Keglevioh Pálinak legendás ereje volt s Benn került nehézségébe a békeidők ötkoronás ezüstérméjét egy kézzel begörb'tenl Híres célilövö volt. remek táncos és szép ember. Nehány héttel ezelőtt szövődményes influenzában betegedett meg, amelyhez legutóbb kétoldali tüdőgyuilladás járata s ez okozta, halálát. 3
