Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-19 / 91. (3940.) szám
4 g‘^!giia&JKüaHmfflBBtlBS&g*?ggJKJM^-aaBiEa«aB^g^ayBg«i^-^ia!^ ^■jijjgMB.'ygEgBMgBgaB 1936 április 19, vasárnap. A maibyaxom%áij>i jiatateh útja iría: Gogo Iák Lajos Mit jelent ma fiatalnak lenni És legfőképp: mit jelent magyar fiatalembernek lenni? Önkéntelenül is feltolakszik ez a kérdés, mikor Szlo- venszkó számára szeretnék pár szót mondani a magyarországi fiatalságról. Magyarországi fiatalnak lenni ma egészen mást jelent, mint Erdélyben, Szlovenszkón lenni magyar fiatalnak; más ma már itt is, ott is a nemzeti küldetés, az emberi életforma, mások a problémák s más-más a megoldásuk felé vivő ut. A világháború vége más államokba, más politikai és szellemi környezetbe sodorta szét a magyarságot; s ez a sors aztán elsősorban az uj helyzetekbe növő fiatalokon teljesedik be végső kölegjobban a közelmúlt s a ma keserű ellentéteit. Miért hullt el a magyar, jólét? A balisorsu fiatalok lelkében kész a felelet: az atyák bűne az egész. Itt van a Magyarországról, Szlovenszkó- ról, Erdrélyből az atyák ellen törő zokszavak mély oka: hagyták, hogy elfogyjon a régi örökség; s miég minden fiatal, féltett optimizmus mellett is meg kell kérdeni: lehet-e s hogyan kell újat építeni.. .? Szlovenszkói fiatal mozgalmai a szociális, kollektív gondolatokat hívták segítségül; Erdély ifjai a nép ősi mélyeibe bújnak 'kivertségrükben. De hogy képzelik a magyarországi fiatalok az uj helyzetet? Hogyan akarják uj tartalommal kitölteni a mavetkezéseivel. Lehet-e a fiatalságnak, mint fogalomnak külön értéke s értelme s hozhat-e ez az érték, uj értelem valami eddigitől eltérőbb dolgot a magyar népcsoportok számára? Erről hosszú és szenvedélyes viták folytak. Épp a szlovenszkói magyar fiatalok egyes csoportjai voltak azok, melyek ezeket a vitákat apák és fiuk közt felidézték. Mert igenis: hinni kell, hogy a fiatalság ma szellemet is jelent s több, mint az élet egy bizonyos, körülhatárolt kora, mint bontakozó s teljesülő szépség és erő. A régi magyar világban még nem volt olyan probléma a „fiatalság", mint ma; az apák nemzedéke, mely elégülten és nyugodtan léphetett elődei nyomába, alig érezhette, mit is jelent mai értelemben vett fiatalnak lenni, hisz ifjúsága gondtalan volt és problémátlanul egyszerű. Ez a nemzedék persze nehezen is érti meg az uj viszonyok ingerét és súlyát, ahogy nem érti a sportot és a dzseszmuzsikát sem, a mai élet egyetlen narkotikumait. Lázadás, kitörés helyett az atyáknak, a kornak kijáró hódolatot, feltétlen követést vár. Magyar sors-e, vagy egyetemes európai végzet? — a mai fiatalság életének szimbóluma nem az ifjúi életöröm s az atyák elégült régi nyugalma, hanem a gond; s a középeurópai tájakon, Prágától a Fekete tengerig szétsodratott magyar sors a mai fiatal élet e szimbólumát még sötétebbé teszi. Európa ifjúságának s benne a magyar fiataloknak is ma rengeteg a gondjuk s ez a mai nemzedékeket mérhetetlen messze távolítja el az előzőktől. A gond oly érzés, mely alig él a jelenben; hol keserűn bámul az elhibázott múlt ielé, hol meg tájékozatlanul vár a jövőre. Ifjúság, öröm? Ha a jelenbe néz a mai fiatalember, mint valami torz, elhibázott Narcissus mered napjaink szakadékai fölé; nem a saját szépségét, fiatalságát csodálhatja meg az idő tükrében, mint a virágok közt szépen hervadó görög ifjú. hanem sokkal inkább önmaga hábori- tottságát, beíejezetlenségét látja ott s a korai, de annál mélyebb s tépettebb ráncokat fiatal arcán. Belülről jön-e ez a nyugtalanság, vagy a külső viszonyok torzitották-e el a fiatal arcot? A kölcsönösség itt ember és kor közt nyilvánvaló. Mégis talán a kor a hibásabb. Európa fiatalsága úgy érzi, hogy a kor s az apák bűneinek az áldozata; érzi és tudja, hogy rosszkor | jött s rosszul született; gyermekkorát vad indu-! latok s a világháborús ember hörgése verték fel. Ennek a fiatalságnak nem voltak róni boldog évei s keserű lesz a szájaize. ha hall néha róluk. Egész lénye kivágyik a szerencsétlen vi-! szonyokból; egyre lázad s újat keres; de lehet-e itt még újra kezdeni valamit. ..? Mindenesetre: a közelmúltban való csalódása teljes, tökéletes. Mi vitte sírjukba a világháborús nemzedékeket? A túlterjedt kaoitalizmus és nacionalizmus. Mi az ellenszere? Ezért fordultak európaszerte oly sokan, oly soká a megváltónak hitt marxizmus felé. Mi tette tönkre az államok belső életét, erkölcsi alapjait? A túlzott, szabadosságig züllött szabadság. Ellenszere: a tekintély, az uj rend. — Itt a magyarázata, miért ál^ak Mussolini. Hitler mögé a német s ob.sz fiata1ok. íme. csupa paradoxon, világnézetek, emberek, fő’eg nemzedékek paradoxonjai. Hol az ellentétek közül való szabadulás? A jelenségek azt mutatják, hogy ez a nemzedék legelőbb is kívülről, külsőleg akar megujhodni. Ezért áll szemben atyái kiöregedett, formalisz- tikus rendjével. Tán jobb lenne egy befeléforgyar állam régi kereteit? A legfontosabb kérdés itt: mi az állam, a szervezett társadalom s az ember viszonya? Száz év előtt is, ma is ez volt a magyar élet jelszava: reform.. . S a reform akkor is, ma is elsősorban humanitárius értelmű. A magyarság, a magyar állam fogalma nem lehet egy-, szerűen külsőleges, élettelen keret; magyar állam, magyarság a magyar emberek közösségét jelentik a vér, a föld, a nyelv, a kultúra, az ország értelmed szerint. A letört magyar embernek élet kell s a magyar élet elsősorban a földből fakadt: a mai magyar fiatalság minden csoportja kivétel nélkül egy abban, hogy földet akar juttatni a „népnek"; az egyes ember kezéből földet az uj, jobb, igazabb életre hivatott millióknak1 Az agrárkérdés a legizgatóbb s legtragikusabb magyar probléma, a magyar humanitás, jog, igazság, jövő legfontosabb gondja. Humanitás: ez a fogalom, vagy inkább életérzés áz egyetlen pozitívum, amely ébren él Gond s a paradoxonok neveibe magyar fiatalban. Vájjon a humanitás is épp oly hiú ábránd, mint a francia forradalom szociális jelszava, a „közjóiét" s a belőle nőtt szabadság, egyenlőség, testvériség? Mindegy. Az emberi ideálok oly távoliak mind; az emberi természet mégis folyton, folyton e „távoli" és „nagy" ideálok után eseng... A mai magyar fiatalember humanista. De humanitása nem ábránd, hanem élet és realitás: a magyar nép jólétét, belső megig árulását akarja. És az „ideál" itt találkozik a politikai valósággal: sok százezernyi fiatal magyar vágy akarja, hogy a magyar politika „népies" legyen. Népies politika, népies reform és kultúra, a földkérdés népies kivitele: csupa reális programpont. Népies politika: ez azt jelenti, hogy e politikának elsősorban a nép és a népből jövő, megujhodott, demokratikus és emberi közösség érdekeit kell szolgálnia; egy ily fejlődésben látja a fiatalság Magyarország jövőjét. E reális óhajok mögött sok a misztikum is. Ez a fiatalság ösztönös szeretettel érzi az anyaföld s e nép iránti mély testvériségét. Megérzik-e az atyák e hangulat következményeit? Az atyák a Hazát szerették. A fiatalság ebbe a történelmi fogalomba a nép s a népévé vált föld termő, életszerű lüktetését akarja beoltani. Mint minden misztériumnál, tán itt is néha elvész a mérték. Sok az akarat, sok a szó, sok a parasztmiszticizmus, sok a terméketlen s Európától elforduló parasztromantika; nagyon, kevés a mindennapi élet gyakorlata és valósága. Uj, Európától elforduló elefántcsonttorony épül a felfedezett, szikes magyar tájakon; a benne élő paxasztrajongó derék fiatalok mintha kissé keveset néznének belőle messzire, nyugatabbra ... Pedig a magyar nép sorsán csak Európa eszközeivel lehet segíteni. A magyarság végzetesen és kitörölhetetlenül nyugati nép. Ami nagyot adott önmagának s Európának, mind Európa s a magyar lényeg szintéziséből született; azok, kiktől ihletét nyerte a mai magyar nemzedék — egy Szabó Dezső, Móricz Zsig- mond s legutóbb Németh László — mind Európa s a magyarság szintézisét jelentik. De legfőképp ezt jelenti a legnagyobb: Széchenyi István. ö a magyarságban egy értékes szint akart megmenteni Európa számára. Kritikai önmegismerése, éleslátása, nemzetismerete a mai fiatalok legnagyobb élményei. Általa nevelődnek a magyar gond, a magyar paradoxonok gyermekei a jövő számára; múlt. jelen, jövő egybe- folyását jelenti ő, a legmélyebb magyar kétségbeesést s a legnagyobb optimizmust. Széchenyi István a magyar humanitás mértéke, ahogy Szekfü Gyula, a nagy „praeceptor Hungáriáé" állította követendő például az uj nemzedék elé. I Óriási választék! Legolcsóbb áraki Pausz T., Kusiee r o Üveg — porcefilási — vSIIaoycsilIárolí! | llllllllllilll!lilÍÍllillllill!lillll!lilll!ll!lllllll!ll!lll!llll!IIIIHIIIII!lllllllllll!llllllillllllilllllllllllllilllllllllllll!llllillilllllilllllilillllllilllllllHilill I Modern képkepetezés, üvegezés lllillllllllUlllllllllllllllllillllllliilllilillllllllllllillllllllllllllllilülllllllllililUtlllllUlllüllllillllllllllllllllillllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIHIIIilllllllllll ! Telefon 2423 Alapítva 1833 ........ .......n____________— , ..................... .......... só várgás a segítő emberbaráti tevékenység után, hogy vannak papjaink, akik nem érdemlik meg, hogy a világ legtökéletesebb rendszerének szószólói, hogy vannak tanítóink, akik Iéleknyomoritók, S most, ha vesszük a súlyos gazdasági helyzetet, amiben a szülők élnek otthon és amiben az egyetemi hallgatók nagyrésze él az egyetemi városokban s ha még ehhez hozzáadjuk az idegen nyelven való tanulás megnehezítő plusszát. elképzelhető, hogy tanulmányunk végzése közben micsoda munkát kell kifejtenünk. így nem Véletlenül Gogolék Le jós fen+i tanulmányával egyidejűleg kaptuk ónody Zoltán alábbi értékes, mindnyájunk figyelni íré méltó cikkét A két irás érdekesen egészíti ki egymást. A fiatalság rendeltetése, hogy könyörtelen szívvel ítélkezzék, ha érett férfi lesz, úgyis megszállja majd a türelem s ha megöregszik, félre fo’g állani. Tagadhatatlan azonban, hogy gyakran visszaél kora és helyzetadta előnyével, ítélkezésében, elképzelésében sokszor túllő a célon s igy nem cscda, ha jónéhányszor kicsinylő le- mosolygásban van része. Juventus vcníus. A közönség hírlapokon keresztül tájékoztatva van ugyan az egyetemi ifjúság kulturális életéről, szociális és egyéb megmozdulásairól, ideológiai forrongásairól, azonban ezen közlemények más újságokban megjelent nagy része olykor rejtett, máskor meg nyílt, kézen fekvő érdekeknek áll szolgálatában. így nem lesz talán teljesen érdektelen és felesleges, ha elmondok egyet-mást arról az ifjúságról, amelyiket az egységes magyar nemzeti eszme szelleme tart össze. Kezdhetném talán mindjárt ott, hogy a nagyközönség részéről kevés elismerést, támogatást, bizalmat, de ami a legfájóbb: kevés megértést kapunk. Igaz, ennek megvannak a maga okai, amiknek ismerete után érthetőkké lesznek ugyan, de nem lehetnek helyesek, megbocsáthatok és elin- tézettnek véltek. Akik ma nem értenek, lemosolyognak, sőt vádolnak minket, azoknak a fiatalsága, a tanulóévei egészen, összehasonlíthatatlanul más volt; mások voltak a körülmények, életlehetőségek, más volt a gazdasági, kulturális helyzet, nem is szólva az elhelyezkedés lehetőségéről. Ma az érettségi bizonylat semmi, akkor kenyeret jelentett. Realitásoktól mentesebb, más, gondtalan világ volt az, ahol több volt a lány, a bor, éjjeli zene, virtus; könnyed nemtörődömség, az életben csak egyszer megadott fiatalság utolsó kortyig való kiürítése, kihasználása jellemezte azt az életet, azt a világot, A legnagyobb különbség a ma és' az akdulás. De a ura, a belső érzések világa ma halott. Letipocta a rut külvilág rohama, A fiatal lélek kivül csupa bajt, nyomort, rothadást lát. Ma nem lehet elmélyedni; itt harcolni kell. A legfontosabb dolog a mindennapi kenyér. De hol kap a mai fiatalember biztos és jó kenyeret? S a helyzetét meghatározó társadalom ugyanolyan bomló, nyomott ma, mint amilyen az egyes ember. Ilyen belülről Európa fiatalsága; ilyen a magyar fiatalság is. Mind a Gond gyermekei, kiket a világháború utáni idő paradoxonjai neveltek. S itt áll a legnagyobb paradoxon: a mai magyar fiatalság érzi tán egész Európában a Miért? Mert, mikor befejeződnek az érettségi vizsgálatok és felhangzik a szokásos „ballag már a vén diák" — az életnek induló leérettségizett embernyi ember szemében nem az afelett való örömet látjuk, hogy végre szabadult a mindig fenyegető s a szekunda beírására mindig helytadó tanári notesztől, zöld padoktól. Nem. nem ezt, egészen mást látunk. A ,,hovát‘‘ látjuk egy!j nagy kérdőjellé görbülni. Ballag, de hová? Ballag, mert mennie kell, legalább addig van állása, foglalkozása, míg diák. Akiknek nincs meg az anyagi lehetőségük, hogy állandóan fönn tartózkodjanak az egyetemi városok valamelyikében és mégis tovább akarnak tanulni, a jogi, papi, de nagyon sok esteben a tanítói pályát válasszá1;; akiknek viszont az anyagiak megengedik, azok nagy része az orvosira iratkozik be, mert aránylag ez a legkevésbbé tultömött pálya s amellett itt még mindig kikerül a megélhetés minimuma. Ne csodálkozzunk iehát, ha vannak orvosaink, akiknél az értelemszülte tudásvágy mellett nem áll ott az érzelemszülte meglepő, ha az ifjúság sanyarú tanulóévei során megakad talán még teste erőteljes kifejlődésében is és férfikorában elnyert pozíciójának szerfelett sok oldalról feltoluló tudományos, társadalmi és morális kötelmei korán kizsarolják szellemi tőkéjét, így tudom megmagyarázni — és ezt személyes ismerőseim példái bizonyitjá.c — a nagy kezdősebességgel induló tehetséges | fir.talok tulkorai letörését s hogy egyelőre még nincsenek nagy szellemiségeink. Százszázalékosan áll ez ma, midőn annyi hátramaradás után tizennyolcéves mulasztásnak helyrehozása túlfeszített munkára sarkalja mindazon ambiciózus és lelkiismeretes fiatal szellemi munkásainkat, leiket életük folyása és benső hivatásuk a kultúra, tudomány valamely ágának fejlesztésére vezetett. Ez lenne nagy vonalakban felvázolt képe egyetemi életünknek, kulturális és gazdasági helyzetünknek s ha ez igy marad, jövőtlen jövőnknek. A kisebbségi magyar társadalom kell, hogy a jövőben még jobban megértse, segítse a maga fiataljait, kell, hogy bizalommal legyen hozzájuk, kell, mert ambicionálja őket az a tudat, hogy vannak mögöttük, számítanak, várnak reá. Csak igy, egymás kölcsönös megértése után, ilyen körülmények között lehet az uj generáció jó csehszlovák állampolgár, anélkül, hogy a magyarságát egy pillanatra is megtagadná, de hiszen a csehszlovák köztársaságnak nem. is lehet szüksége valami konc reményében nyelvüket, nemzetüket otthagyó renegátokra; mondom, csak ilyen körülmények között lehet ez az uj nemzedék emberibb ember és magyarabb magyar. A múlt, jelen, jövő, három életdimenzió ebiben a fiatalságban teljesedik ki és válik eggyé. A múlt kötelez; a jelen kényszerít; a jövő, ha még kilátástalannak tetszik Is, ígér, mert <—'jövő. — MAGUNKRÓL A kisebbségi magyar fiatalok alja Irta : Ónody Zoltán a prágai MÁK elnöke kori tegnap között pedig abban van — és ez mindent megmagyaráz'—, hogy a magyar akkor csak magyar volt, ma — lei- j sebbségi magyar. Felesleges részleteznem, hogy a gazda-j sági krízis ma minden téren micsoda ke-1 rékkötő, hány közös akarásnak, elképze- j lésnek egyenes megélője, közvetlen csi- rábafojtója. A krízis súlyos nehezékeit szülő, gyermek egyaránt megérzik. Ennek az eredménye az, hogy sok leérettségizett fiatalember nem a sajátmagában megszólaló hang, de a rengeteg külső befolyás és körülmények alakulása szerint választ pályát és fog bele egyetemi tanu’mányai- nak végzésébe. Innen van az, hogy sok hivatás, sok diplomás ember kezében mesterséggé, napi robottá válik. Innen van az, hogy a három egyetemi városból kikerülő orvosi, ügyvédi, tanári, papi stb. társadalomnak hovatovább több lesz a maga mesterembere.
