Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-19 / 91. (3940.) szám

apxxub ij, Vtik«*J.’.u»p. gyen a levegőben. A másik babona az, hogy a SzMKE protestáns kezekben van, tehát katolikus vezetőember nem lehet aktív tagja, amint ezt egy katolikus ifjúsági lapban olvastuk. Ezzel szem­ben: a SzMKE vezetőségében több a katolikus, mint a protestáns és különben is a SzMKE soha nem bolygatta a vallási kérdéseket. Működése a kereszténység elveivel semmiben nem ellenkezik és így minden aggály nélkül dolgozhatik benne bármily vallásai magyar. A SzMKÉ-re nagy feladatok várnak és ha az előbb említett betegségeiből kigyógyul, az egye­sület nagy feladatokat is fog megoldani. A kisebbségi magyar kuitura harcterén a har­madik frontot a járási magyar közművelődési testületek alkotják, amelyek az 1919. évi 67. sz. törvény alapján létesültek. Eddig 12 járásban ala­kultak meg ezek a testületek. Még 18 járásban jo­gos és kötelességszerü ezek felállítása. A tizen­két meglevő testületből igazi munkát csak a ga- lántai, a vágsellyei, a losonci, a lévai és a pozsonyi testület végez. A többi még alszik vagy most ébredezik. Ez a front is még nagyon hézagos. Mi ennek az oka? Két oka van: egyik a nemis- merós, másik a félreismerés. Tizenhat év óta fennáll az a törvény, amely elrendeli a magyar kuiturmunkát és mi nem ismertük. Dr. Sziklay Ferenc, a magyar kulturreferens már kétizben ki­adta magyarul is ezt a törvényt és a hozzácsat-. lakozó rendeletek nagyrészét és mi mégsem is­merjük. Nem akadt senki, aki a napisajtóban kellően felhivta volna a figyelmet erre a hatal­mas kulturlehetősógre. Titokban maradt az a szép munka is, melyet a galántai és a vágsely- iyei testületek már hosszú évek óta végeztek. Ez a példa sem világított a többiek e’őtt. A másik ok a félreismerés. Aki valami vélet- lenség folytán megismerte ezt a törvényt, az is félreismerte. Ez a nemismerés és ez a. félreismerés okozta, hogy a kisebbségi magyar kultúra, har­madik frontja is csak olyan hiányos, mint az első és a második. önkénytelenül felmerül most az a kérdés, vájjon helyes-e. hogy a népért fáradozó kultur- munkások, akiknek a száma amugyis elég cse­kély, három fronton megosztva küzködnek, egy­másról nem tudva, egymást nem segitve, sőt gyakran egymást akadályozva. Ez bizony feles­leges erőpazarláö. A szabadfrontnak be kell ol­vadnia a reguláris seregbe, az esetleges, alka­lomszerű kulturmainkát fel kell váltania a terv­szerű, rendszeres, irányított kulturmunkának. Végezzék és irányítsák a kisebbségi népi kultur- munkát & SzMKE és a járási közművelődési tes­tületek. Anglia sem akar szigorúbb szankciókat (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON) London, április 18. Az utolsó huszon­négy órában általában megváltozott az an­gol közvélemény hangulata az olasz-abesz- szin kérdésben. A szélsőségesen olaszelle­nes lapok is enyhébb hangot ütöttek meg. A „Times" pedig azt írja, hogy semmieset­re sem lehet érdeke Angliának, hogy a je­lenlegi rendkivül súlyos helyzetet a szank­ciók megszigorításával elmérgesitsék. Két­ségtelen, hogy a még olyan szigorú meg­torló intézkedések, sőt az olajzárlat alkal­mazása sem lenne elég ahhoz, hogy rövid időn belül megállítsa az olaszok előrenyo­És most rátérek a kérdés legkényesebb és leg­többet vitatott pontjára: a SzMKE-nck és a köz­művelődési testületeknek a viszonyára. Sokan féltették és féltik a SzMKÉ-t a járási közművelő­dési testületektől. Azt mondották: mi szükség van erre a kulturszervre, amikor a kisebbségi magyar­ságnak már megvan a maga kulturszerve, a SzMKE. Erre vonatkozóan csak azt jegyzem meg, hogy a német kisebbség, amelynek oly hatalmas, gazdag és bámulatosan megszervezett kulturszer­ve van, mint a Kulturverband, mintaszerűen ki­építette e mellé a közművelődési testületeket is és élvezi ennek az előnyeit. A SzMKE-nek és a járási közművelődési tes­tületnek a legszorosabban együtt kell működniük. A kettőnek egymást segítenie kell a legharmo- nikusabb együttmunkálkodásban. Ellentétekről már csak azért sem lehet szó, mert a SzMKE egyesület, tagokat gyűjt, tagdíja­kat szed, mig a járási közművelődési testület nem egyesület, ennek nincsenek tagjai és nem ismer tagdíjakat. A közművelődési szervben, a járási testületben csakúgy, mint a helyi bizott­ságokban a törvény szerint bent kell lennie a SzMKE képviselőjének is. Ahol, mint pé'dá.ul Pozsonyban, valahogyan kimaradt, a SzMKE kö­vetelheti ezt a törvényes jogát. Ha a SzMKE valami kultureiőadást rendez, rendezze meg a JKT-vel közösen. A közös rendezés biztosítja a bélyeg-, adó- és illetékmentességet. A SzMK Él­nek tehát nagy anyagi haszna is lesz az együtt­működésből. A közös front kiépítéséből a legtöbb haszna ott lenne a SzMKÉ-nek, hogy a SzMKE-munkások feje fölül szétfoszlik a gyanakvásoknak és a fél- lemagyarázgatásoknak terhes felhője. Ezt az együttműködést a törvény irja elő, a csehszlovák köztársaság legszebb törvénye és aki ennek szel­lemében magyar kuiturmunkát végez, az törvény­tisztelő állampolgár, annak a munkája nem lehet gyanús, annak a munkája lojális, á’lamépitő munka. Ezt a munkát senki nem akadályozhatja meg, sőt ezt a munkát a közigazgatási szerveknek mindenképpen támogatniok kell. Ebben a közös munkában részt kell vennie a tanítóságnak is. A közös munkában a SzMKE megnyeri a tanító­M alvilág áirálynő/e Itta: HARMY LESLIE vy (20) —- Vezesse be az urat, — adtam ki a rendel­kezést Christienek. Pár pillanat csak és Christie ajtót nyitott Kar­valynak és utasításomat várva, megállt az ajtó szárnya előtt. Intettem neki: — Elmehet, Christie, nincs szükségem ma­gára. Majd csöngetni fogok, ha ezt az urat ki kell kisérnie ... Karvalyon egy pillanatig sem látszott meg, hogy a helyzetet rendkívülinek találná. Kimért volt, de magatartása olyan természetesnek tűnt föl, mintha ez a látogatás tényleg egyszerű ud­variassági aktus lett volna. Elegáns sötétkék zakó volt rajta, hegyesorru cipője a legújabb pá­risi divat jegyében készült. Kabátjának külső zsebéből fehér kendő csücske állott ki, ez a di­vat a Viktoriánus-korszak végén kapott lábra az angol aranyifjuság körében. Pillanatok alatt egész aprólékosan megfigyeltem, általában egész életemben tapasztaltam azt, hogy a legválságo­sabb helyzetekben sem veszhettem el a részlete­kig ható megfigyelőképességemet. Sok sike- met köszönhetem ennek. Mindig ki tudtam hasz­nálni a helyzetet, mert éppen megfigyeléseim pontossága tette lehetővé, hogy a lehető leggyor­sabban jussak a legmegfelelőbb elhatározásra. Most is megfigyeltem, hogy Karvalyon galamb- szürke nyakkendő van és egyiptomi stilusu tűvel szúrta át a csomót. Más ékszer nem is volt rajta ... — Foglaljon helyet, Mr. Clarett, — Intettem és rámutattam a velam szemközti fotelre. Min­den elfogódottság nélkül engedett felszólításom­nak és jobbjának hanyag mozdulatával húzta föl nadrágjának szárait, miközben lábait keresztbe­vetette, úgyhogy kilátszott a harisnyáján végig­szaladó vékony esik, amely nyilat ábrázolt. — Örülök, hogy Mylady már olyan állapot­ban van, hogy fogadhatott engem, — mondta nyugodt hangon. — Én és barátaim nagyon ag­gódtunk állapota miatt, mert a lapokban riasztó híreket olvastunk ... — A lapok is foglalkoztak a betegségemmel? kérdeztem elcsodálkozva. — Hát nem olvasott lapokat ez alatt az idő alatt? —• Nem. Orvosom semmiféle újságot nem en­gedett betegágyamba. Azt mondotta, hogy a hí­rek csak fölizgatnának és hátráltatnák a gyó­gyulásomat. — És így nem tud semmit, amik Charles La- vander meggyilkolása után történtek? .,. —• Nem. Semmit sem tudok! —■ A férjéről, Sir John Geoffreyről sem tud semmit? — Csupán annyit, hogy ő most édesapjához utazott. — Ez tény! De hogy ő is belekeveredett az ügybe és szörnyű gyanú alatt állott. Börtönben is ült és csak néhány nappal ezelőtt volt meg a tárgyalás, amely különösen Mc Intosh ezredes vallomása alapján az ő ártatlanságát tisztázta. Mindezt nem tudta, asszonyom? Különös. Ez a meglepő újság nem okozott nagyobb izgalmat. John börtönben ült, bíróság előtt állott, de fölmentették. Hiszen akkor nincs semmi baj! Elmúlt minden veszedelem. De. miért nem mondották ezt meg nekem, hogy minden­fajta rémlátásaimat elűztem volna? Miért kellett ezt titkolniok? És főleg, hogy történhetett az, hogy John minden híradás és bucsuvétel nélkül hagyott magamra? Igazán az őszinte hála érzése töltött el Kar­vallyal szemben, aki fölkeresett és elsőnek tudó­sított a nagy újságról. Nemhogy fölkavarta vol­na nyugalmamat, hanem teljesen megnyugta­tott ... Magam kértem arra, hogy részletesen is­muláíát. óvatosságot diktál azonban An­gsának még az is, hogy egy erélyes fellé­pés Olaszország ellen lényegesen megron­taná a Franciaország és Anglia közötti vi­szonyt, A szankciók kérdésében tehát mind" addig nean lehet kimondani a döntő szót, mig a francia választások le nem zajlottak. A „Times" vezércikkében mindenesetre hangoztatja, hogy arról szó sem tehet, hogy az olasz béketerv győzzön, mert ez az áldo­zat teljes kiszolgáltatását s ezzel együtt a népszövetség presztízsének teljes összeom­lását jelentené. A népszövetségnek köteles­sége, hogy Abesszíniát támogassa. ság erejét ie. amely nélkül falusi kiulturmunka el sem képzelhető. A SzMKÉ-t tehát nemcsak hogy nem fenye­geti semmi veszély a JKT részéről, hanem in­kább óriási anyagi és erkölcsi támogatást jelent számára az együttműködés. Nézzük most az érem másik oldalát: mi hasz­na van a JKT-nek a SzMKÉ-ből? Van-e szüksége a JKT-nek a SzMKÉ-re? Igen. Mondottuk, hogy a JKT nem .egyesület, hanem a magyar egyesüle­tek felett ádó irányitó és segitő szerv,' amely a meglevő egyesületek által tud legeredményeseb­ben dolgozni. Ahol nincs magyar kulturális egye­sület, ott a JKT munkája is nehezebb. Ahol van valamilyen egyesület, ott a munka könnyű és eredményes. A SzMKÉ-vel való együttműködés azért a legelőnyösebb, mert a SzMKE célja csak­nem szóról-szóra ugyanaz, mint a JKT-é. A sport- egyletek és a tűzoltó-egyletek csak mellékesen foglalkoznak kultúrával, a vallási egyletek célja speciálisabb: ezeknek a működését már nehe­zebb harmóniába hozni a JKT-vel, bár az együtt­működés ezekkel is kívánatos és kiépítendő. A SzMKE vesse rá magát a kis községekre, ahol nincs más egyesület, szervezze meg a fiók­jait. amelyekbe életet, tartalmat segit majd vinni a JKT is. A JKT mindig és mindenütt a SzMKE mellé áll, mert neki is jó, ha van egy kulturszerv, amely- lyel vállvetve közelitiheti meg magasztos célját: a kisebbségi magyar nép kulturális, erkölcsi és gazdasági emelését. A kölcsönös bizalom és a jóakarat mindenki­nek csak hasznára válik. mcrtcssc mindazokat a dolgokat, amelyek John­nal összefüggésben állottak, ö teljes részletes­séggel számolt be az eseményekről. Nem színe­zett ki semmit, a száraz, objektív referáló szere­pével érte be. Amikor előadásának végére ért, szinte megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajka­mat ... — Akko.: hát... Johnnak most már semmi baja nem történhetik ebből az ügyből kifolyó­lag ... Elála Istennek... Még azt az állítólagos hamis váltót sem tudták előkeriteni.,. Sem er­kölcsi, sem anyagi felelősség őt nem terheli Charles Lavander halála miatt... — Annyi bizonyos, hogy Sir John Geoffreyt most már semmi felelősség nem terheli. A bíró­ság kimondotta az utolsó szót. Hogy a közvéle­mény mint Ítéli meg az eseményeket, az más lap­ra tartozik. A bírói fölmentés nem mindig jelent társadalmi rehabilitációt is. Talán túlzás volna azt állítani, hogy a lord ezzel a fölmentő végzés­sel végleg mentesült volna minden gyanú alól, hiszen a yorki rejtélyt még most sem derítették föl mindenkit megnyugtató módon ... — Hát tovább is foglalkoznak majd ezzel az átkozott dologgal? — Az csak természetes! A rendőrség nem szereti, ha nagyon sok földeritetlen bünügy sze­repel az annaleseiben. Egyelőre újból az a sze­rencsétlen George Higgins van gyanúban.. A rendőrség úgy hiszi, hogy Jimmy Terryvel ját­szott össze, kiagyalták az egész históriát, hogy Sir Johnra terelhessék a vádat, voltaképen pedig az volt ördögi szövetkezésük célja, hogy Charles Lavandert meggyilkolják és kifosszák ... Mert Charles Lavander zsebei tényleg üresek vol­tak ... — Képtelenség ... Ahogy a dolgokat elmond­ta, egészen bizonyos, hogy George Higgins nem lehetett a gyilkos ... — örülök, hogy ugyanerre a meggyőződésre jutott. Sok tévedés és balfogás után a rendőrség is rá fog jönni erre. De akkor mégsem ejtik majd A tőrük kormány cáfolja a Dardanellák katonai megszállásának hírét London, április 18. A Reuter-iroda jelentése szerint ma olyan hitek terjedtek el Londonban, hogy a török kormány elrendelte a demilitari- zált tengerpart megszállását és Galipoli félsziget összes sztratégiai pontjait már meg is szállta a török katonaság. Alig múlott el azonban két óra a hir elterjedése után, máris megérkezett az angol fővárosba a török kor­mány erélyes cáfolata, amely hangoztatja, hogy a török kormány nem készül ilyen lé­pésre, hanem be akarja várni a népszövetség döntését. A török kormány álláspontja érthető is, el­végre a helyzet olyan, hogy valószínűleg a török kérés meghallgatásra fog találni és a törökök megkapják az engedélyt a Darda­nellák katonai megerőcitésére. Az érdekelt hatalmak válaszjegyzékei kivétel nélkül megérkeztek a török kormányhoz és ál­talában barátságos hanguak. Az angol jegyzék hangja és tartalma is olyan, hogy a törökök biz­hatnak ügyük kedvező elintézésében. Nyilatkozat A Prágai Magyar Hírlap 1935. május 19-i számaiban „Ki kapott pénzt a nemzeti szocia­listáktól?" cim alatt idéztük az ungvári „Jövő" cimü hetilap azon állítását, amely szerint Schultcz Ignác képviselő „a pozsonyi Népszava részére 1926 óta havonként 9000 koronát vett fel a külügyminisztérium sajtóalapjából". Mi­után legutóbb olyan hiteles adatok jutottak tudomásunkra, amelyekből nyilvánvaló, hogy a „Jövő" ezen állítása nem felel meg a való­ságnak, kötelességünknek tartjuk ezt a nyil­vánossággal közölni, s idézett május 19-i cikkünk téves állításait ezennel visszavonjuk, Prága, 1936. április 18. SZERKESZTŐSÉG. 1863 ÓTA VILÁGMÁRKÁI i MMH-Ffu rUnETTSTl keseiiivlz 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes hashajtó. ELÉG MÁR FÉL POHÁRRAL — KAPHATÓ KISÜVEGEKBEN IS. cl az ügyet. Hiszen Charles Lavander hátába mégis beszúrta valaki a vadászkést és az a va­dászkés mégis csak tényleg az Elms-villa állomá­nyából került elő. A gyilkosság elkövetésének módja, körülményei teljesen tisztázottak. Nincs itt más rejtély az egész dologban, csak egyetlen­egy! Ki volt a tettes? — Ki volt a tettes? Nyomozza ki a rendőr­ség! — A yorki rendőrség tehetetlenségét egyelőre elnézik magas helyen, de aztán valakinek mégis csak eszébe jut, hogy mozgósítsa a Scotland Yardot. A Criminal Investigation Departement pedig hamarosan végére jár ennek a rejtélynek, amely nem is olyan rejtély, mint ahogyan lát­szik ... — Gondolja? Most a hangom érdes és éles lehetett', mintha fegyverpenge lenne, amelyet szembehelyezek Karvallyal. De ő nem vesztette el higgadtságát... — Logikusan gondolkodó ember előtt egy pü- lanatra sem rejtély ez a yorki eset, — mondotta nyugodtan. —■ Én az első pillanattól kezdve tud­tam, hogy ki a gyilkos? — Nagyszerű! Milyen nyomozózseni maga, Karvaly! Én azt hiszem, a Yardon volna a he­lye és nem egy bűnszövetkezet élén, amely nem tud végrehajtani egy egyszerű kis ékszerrablást sem Attermann és társánál. A gúnyos hang érzékeny ponton érintette Karvalyt, de erőt vett feltörő indulatán. Az aj­kába harapott és közönyös nyugalommal foly­tatta: — Én a maga helyén nem lennék ennyire nyugodt, Mylady! — Ugyan miért nem? — kérdeztem szemtelen ártatlansággal. — Ismernem kell ennek az em­bernek minden titkos gondolatát és szándékát — Véltem —, hogy védekezni tudjak ellene ... — Mylady csak nem kívánja, hogy fölidézzem az egész esetet és fölösleges izgalmakat okoz­zak?! — De nem okoz izgalmakat! És én nagyon ki­váncsi vagyok a maga zseniális elméletére, Kar­valy! Igazán nagyon érdekelne, ha elmondaná, hogy kit tart a gyilkosnak és hogyan képzeli el az egész eset lefolyását? Úgy nézett rám egy pillanatig, mintha esze­lősnek tartana, aztán vállat vont. őszinte elisme­rés csengett ki a hangjából, amikor megszólalt:-— Nagyszerű vagy. May! Nem csalódtam benned! Csakhogy előttem nem kell színjátékot játszanod... (Folytatjuk.) 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents