Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-12 / 86. (3935.) szám

1936 április 12, vasárnap.

T>RaCGAI-A\\G^A1R.HIRLAjP

29

I rodq lom * IV8 űvészét

ötvenezer népdalt rendez sajté alá Bartók Bél

Budapesten készül el fél Keleteurópának típusok szerint rendezett népdalanyaga ■ ■ ■ Beszélgetés Bartók Bélával a hatalmas gyűjteményről

Budapest, április 10. (A PMH munkatársától.) Bartók Béla karácsonyi számunkban nyilatíko- •zott nagyjelentőségű népdalgyüjtö munkásságáról. Ez a nyilatkozat olyan érdeklődést váil- tott ki olvasóközönségünk körébein, hogy munkatársunkat újra elküldtük a magyar zene világhírű képviselőjéhez, kérdezze meg tőle* *, mennyire haladt a nagy munkában.

Amint karácsonykor megírtuk mar, Bartók Béláit másfél év ellőtt rendelte ki a magyar kul- tuszk ormány, hogy Kodállyal együtt tanári munkája helyett a Magyar Tudományos Akadémián a magyar népdallkiadáe nyomda alá rendezési munkáját végezze. Éppen a Magyar Tudományos Akadémia egyik munkaitermében kerestük fel Bartók Bélát. Az asztalon fonográful egmérjük. Eíhíhe>z az szükséges, hogy lassúra állítjuk 'be a fonográfot. Ez az eljárás olyan, mint tárgyaknál a nagyitóüveg használata vagy sportmozgásofcnál a lassított fiikn, 4. Végül a.z összes szövegeket is átnézzük, hogy a tá js z ó - lásbeli sajátságokat lehetőleg pontosan feltüntessük. Ilyenek például a zárt „é“ hangok, vagy például a nyugati Dunántúl diftongusai (szeiret- náék) vagy ugyanannak a vidéknek sajátságos, lágyított mássalhangzói, például: mind a cseppented miez = mint a cseppentett méz.

Egy henger egy óra munkát jelent. Itt vagyok másfél éve s ezeiren felül vain a [revideálandó anyag. Karácsonyig ezzel a revízióval remélhetőleg elkészülök.

— Azalatt, amig én ezt végzem, ugyanúgy

hengereik, múzeumi kottatámlapok, egy ősrégi Edison-fonográf között dolgozik, jegyezget, javítgat. Megkérdeztük, hogy milyen természetű munkát végez jelenleg.

— A magyar népdalok fonográf-hengerekre felvett anyagának a revízió,jával vagyok elfoglalva, — mondotta Bartók Béla.

— Milyen természetű ez a revízió?

— Ez több pontba foglalható: 1. Régen megelégedtünk csak amolyan átlag feljegyzéssel, most még pontosabban jegyezzük le a dallamokat. Hajdani lejegyzésünk például egy három strófáé dallamnál csak több strófa eredője volt: aiféle keresztmetszet Most pedig minden egyes strófát külön szétválasztunk a lejegyzéshez. 2. Régen a nagyobb értékmegnyujtást a bizonytalan fermátával (értékinegnyujtó jeliéi) jelöltünk, ma pontosan kiütött egységeikkel történik az ilyen hangok Iemórése és lejegyzése. 3. Régebben kisebb értókröviditéseket, vagy értékhosz- szabbiltásokat szintén csak bizonytalan értékű speciális jelekkel jelöltük, most ezt is pontosan

egy masuk példány van ív odaírna, es ott is bevezetésre ikerül a revízió eredménye. Meg kell jegyeznem, hogy Kodály és Lajtha sajátmaguk revideálják gyűjtésüket, ami pedig totem vain vagy más gyűjtőtől, azt én revideálom .Kodály az egyéb nyomtatványokban elszórt anyagokat és müdalokait tanulmányozza, lemásolja és rendezi.

— Párhuzamosain pedig folyik a szomszédnépek: szlovákok, ruszinok, ukránok, szerbek, borvátok nyomtatásban megjelent gyüjteimény- anyagának lemásolása, mindem dallam külön ■lapra. Ezenfelül még két népnek az anyagát is leírjuk: a lengyel és bolgár anyagot. Azután valamennyit bizonyos rendszer szerint rendezni fogjuk, hogy minél alaposabban összehasonlíthassuk a majdan rendezendő magyar anyaggal és a variánsokra rámutathassunk. Vagyis arra, hogy egy dal mint vándorolt egyik országból a másikba, illetve egyik vidékről a másikra.

— Ez igen nagy munka, mert az anyag óriási. Például Csehszlovákia nyomtatott anyaga tiza ■ ■

ezernyire megy a főbb gyűjteményekben, a szerb és horvát körülbelül ötezerre, bolgár majdnem tízezer, orosz körülbelül ötezer és lengyel körülbelül hétezer. Román anyag nyomtatásban alig ezer jelent meg, úgyhogy itt saját kéziratos gyűjteményemre támaszkodunk.

— Ha ez az összehasonlító munka elkészül, akkor tulajdonképpen egyedül Budapesten lesz található Keleteurópa felének a népdalanyaga típusok szerint rendezve.

(— Mi ennek a jelentősége?)

— Ez azért fontos, marit ha rendezetten anyagot, — ahogy éppen nyomtatásiba került, — kapunk kezünkbe, nincs áttekintésünk a különféle zenei szerkó ze t-ti pusokróL, annál kevésbé, mart hiszem a külföldi népdal-kiadványok túlnyomó része szöveg sízerkut rendezve körülit nyomtatásiba.

— Ha karácsonykor befejezem ezt i revíziót, akkor kezdődik a magyar anyagnak tulajdonképpeni sajtó alá rendezése. Hogy ez mily nagy munka, a következő számokból derül ki: Körülbelül tízezer lejegyzett magyar népdal kerülne nyomtatásba. Ha most számítjuk, hogy minden előkészítő munkával együtt átlag egy negyed órát kell szánni minden egyes dallamra, akkor ez 2500 munkaórát, jelent, vagyis körülbelül még további három évi munkát s csak akkor kezdhetik meg a nyomdai .munkáit, and elképzelhető, hogy szintén eltart egy pár év tg.

— Ezt az anyagot majd a Magyar Tudományos Akadémia adja ki, amely évenként bizonyos összeget tartalékol e nyomdai kiadásokra. Annit itt most elmondottam, — fejezi be Bartók érdekes mondainivalóit — az tehát körülbelül öt—hat évi munkaprogramot foglal magában.

Nagyjelentőségű és gyönyöTii .munkaprogram!

VÁRADI MIKLÓS.

BelleYüe

K A R L s B A D

LEGSZEBB HÚSVÉTI TARTÓZKODÁS

Magyar Rapszódia

— Harsányi Zsolt Liszt-könyve —

Irta: Hevesi Sándor

Budapest, április 10. Chesterton egyik miniatűr tanulmányában azt írja, hogy kevés ember élete dráma de minden ember élete regény. A regényes életrajzok lázas divatja a nagy angol kritikus kijelentését igazolja. Lyston Strachey, a tulkorán elhalt angol iró, a maga remekműveivel elindította ezt a szerencsés és szimpatikus divatot: nagy emberek életének regényszerüen érdekes és változatos előadását és a magyar irodalom nem maradt el a nagy nyugati nemzetek mögött. A magyar regényes életrajz Harsányi Zsoltban olyan művelőre talált, aki ritka módon egyesíti magában azokat a szinte ellentétes kvalitásokat, amelyeket a jó regényes életrajz megkíván. Eddig a költő Zrínyit, Madách Imrét, Munkácsy Mihályt és Petőfi Sándort dolgozta fel — csupa regényes és érdekes élet — és most, talán a jubileumi esztendő sugallatára, elérkezett Liszt Ferenchez, akinek életét négy kötetben irta meg.

Ennél terjedelmesebb regényes életrajzot talán még nem is Írtak eddig; de az is bizonyos, hogy Liszt életének regénye olyan terjedelmes, hogy valószínűleg csak Goethe életének regényével mérhető össze.

A 19-ik században két olyan magyar tehetség született, akik egész lényükkel és egyéniségükkel át tudták itatni a külföldet, úgyhogy nemcsak a nevűik lett nemzetközi, hanem a szerepük és a hatásuk is teljesen egyenértékűvé vált a zsenijükkel. Ez a két magyar ember: Kossuth és Liszt. Petőfi még életében áttörte a magyar korlátokat és idegen költők felfigyeltek a szavára, Jókai bizonyos népszerűségre, sőt olvasóközönségre is tett szert, kivált angol és német nyelv- területen, Madách Imre pedig most utólag és elkésve kezdi meg diadalmas körútját a nagyvilágban, de ezek a magyar tehetségek nem lettek egyúttal tényezők a külföldön, nem váltak hatóerőkké. Kossuth Angliában, Amerikában, Olaszországban a szabadság szimbólikus alakja, aki évtizedeken keresztül szinte egymagában jelentette Magyarországot. Liszt Ferenc pedig, azon túl, hogy legnagyobb zongoraművésze volt a világnak, a zenei fejlődés romantikus korszakának vezéralakja.

Persze, neon tekinthető véletlennek, hogy

Kosuth Lajos életének majdnem feléit, Liszt Ferenc pedig majdnem egész életét külföldön töltötte, távol a hazától, amelynek akkori kereteiből kinőttek. Liszt Ferenc magyar zsenije csak idegenben, a fejlődés világsikján válhatott világtényezővé. Az a régi vita, hogy nem lehetett magyar, mert nem is tudott magyarul, komikus anakronizmusnak hat manapság, amikor tudjuk, hogy Kisfaludy Károly, a „magyar vígjáték atyja" is komolyan tépelődött azon, hogy magyar vagy német nyelven szentelje-e magát az irodalomnak. Kazinczy Ferenc német leveleiben is a magyar irodalom reformátora. Széchenyi István akkor is a legnagyobb magyar, amikor német vagy angol nyelvien veti papírra gondolatait.

Harsányi Zsolt könyve kitünően oldja meg ezt a problémát. Liszt magyarsága meggyőző és megdönthetetlen erővel sugárzik belőle s az apának, Liszt Ádámnak művészi és aprólékos portréjával „Francit" annyira belehelyezi a magyar hagyományba, hogy itt semmi kétség nem maradt fenn. Áim a könyv nemcsak mint élet-regény, de mint Liszt Ferenc alakjának és jelentőségének igazi megrajzolása, abban éri el tetőpontját, hogy a szerző, Liszt emberi és művészi problémáját, életének romantikus dilemmáját helyesen érezte meg és nem röstelte igénybevenni a lelkiismeretes életrajz-kutatónak és szemfüles riporternek minden eszközét, hogy a dilemma a kevésbbé tájékozott olvasó előtt i? eleven erővel bontakozzék ki az aprólékos részletek szinte kábító tömegéből.

Lisztnek ezt a romantikus dilemmáját, amely túlmegy magán a zenén, átihajlik az irodalomba s végignyul a szellemtörténetnek egy emlékezetes és döntő korszakán, két név fejezi ki és foglalja egybe: Faust és Don Juan. Az aszkétikus és az erotikus ember, — az, aki mindenről lemond és az, aki mindent bírni vágyik, a merőben szemlélődő és a csak cselekvő egyéniség, ez a tragikus kettősség, amely egyforma erővel ragadja a lelket a kolostor falai és az ölöm kulisszái közé, — ez Liszt életének és művészetének, rendkívüli hatásának és halhatatlanságának, bámulatos termékenységének, teljes odaadása nak és kifogyhatatlan jóságának kulcsa. Hog>

a múlt század legnagyobb szellemi mozgalmát, a romanticizmust, a magyar nemzet ilyen szellemmel tudta megajándékozni s ilyen értékkel tudta felgazdagitani, ez a mi jogos büszkeségünk, egyúttal elégtételünk, hogy nem maradtunk adósai az európai kultúrának, amelynek minden egyes hulláma •mindig elérkezett hozzánk.

Harsányi Zsolt sohasem téveszti szem elől, hogy nem elméleti müvet ir, hanem életregényt és igy nem bonyolódik analízisekbe, nem keveredik magyarázatokba, hanem a gyakorlott író tökéletes biztonságával a tényeket beszélteti maga helyett. És itt sok hasznát veszi leleményességének és körültekintésének, mert akár Bécsiben, akár Velencében, akár Párisban vagyunk Liszt Ferenccel, mindig és mindenütt valóságot érzünk a mester körül, valóságos környezetet, valóságos embereket, valóságos levegőt.

Az a mindenesetre szerencsés körülmény, hogy Liszt Ferenc élete önmagában véve is érdekes regény, a könyv szerzőjét igen okos módon inkább óvatosságra és mérsékletre korlátozta. Harsányi nem akar regényesebb lenni, mint az élet, tudja, hogy olyan anyagnak a birtokában van, amely — Chesterton találó megállapítása szerint — kész regény, egy romantikus egyéniség teljes kibontakozása, akinek még az is megadatott, hogy kora gyermekkorától fogva késő öregségéig, benne álljon nemcsak az élet állandóan izgató regényében, hanem egyúttal szinte oda legyen rögzítve a zenei fejlődés legérzékenyebb pontjához, hogy mindent fölvehessen magába és azt feldolgozva, megszépítve, művészetté átalakítva adhassa vissza az emberiségnek.

A Liszt-jubileum esztendeje sokban hozzá1 járul ahhoz, hogy végül teljes igazságot szolgáltasson a világ a Mesternek, aki, mint zeneszerző, sokáig állott árnyékban, nehezen tört utat a közönség szélesebb rétegeibe, már csak azért is, mert a romantikus zene, a •maga erős, néha talán túlzott irodalmi vonatkozásaival és igényeivel csak fokozatosan tudta meghódítani a zenekedvelő tömegeket. Ennek a nevezetes Liszt-esztendőnek Harsányi Zsolt „Magyar rapszódiája" nem csupán járuléka és nyeresége, hanem szükséges és szerves része.

Ez a négy kötet, mint négy hatalmas reflektor, világit egy ritka ember és ritka művész életére, amely egész teljében bontakozik ki a magyar olvasó előtt s az olvasó most van először abban a helyzetben, hogy Liszt Ferenccel kapcsolatban minden kérdésére feleletet kaphasson. í

Csathó Kálmán uj regénye: A Szépjuhászné

Budapest, április A magyar középosztály méltán legkedveltebb elbeszélőjének, Csathó Kálmánnak <ujabb regénye jelent meg a budapesti könyvpiacon és ez a könyv számos nagysikerű müve után — azt hisszük — minden eddigit túlhaladó sikerre hivatott. Csathó Kálmán elbeszélő tehetsége, nagy irásmüvészete mellett azért találta meg mindig az utat a magyar olvasóközönség szivéhez, mert az a témakör, melyhez nyúlt, maradéktalanul ismert volt előtte, szinte vérébe ment át. A témával való nagy rokonság talán soha ilyen intenzív nem volt, mint uj könyvében, amely Borsos József, a múlt század ötvenes évelnek kiváló festőművésze életét tárja feL

A „Szépjuhászné" a múlt század negyvenes éveiben kezdődik egy nagy majálison, amelyet a pesti polgárság nagy társasága rendez a budai hegyek messzi távolában fekvő híres vendéglőben. Szekéren utazó lányok, lóháton büszkélkedő délceg ifjak, a mamák kíséretében vonulnak ki a vidám ünnepélyre s a társaságnak legünnepel- tebb hőse, valamennyi lány álmának titkos lovagja. az inzseliérséget tanuló fiatal Borsos József, Borsos Márton, a lapszerkesztő-prókátor fia. A fiatal Józsit inzsellérnek szánták szülei, de a legény kora ifjúságától kezdve csak egy ábrándnak él: képiró, piktor akar lenni. Ez a mindennél szégyenletesebb vágya már oly fokra növekedett, hogy nem is lehet tovább titkolni, Borsos Mártonná asszony maga mondja el titokban barátnőinek; de persze nem marad titok és futótűzként terjed el a társaságban, hogy Józsi, a lányok kedvence és a mamák reménysége — még gondolni is szörnyűséges! — abbahagyja az in- zsellérséget Ó6 Bécsbe készül az Akadémiára, hogy piktorrá legyen.

„Piktor . . . képiró . . . aztán van-e sok tejbe- apritani valója hozzá? . . . Vagy abból akar megélni? . . . Akkor nagy bolondság! . . . Mert a piktorság nem mesterség." Ezt pedig Borotvás uram mondja, a „Szépjuhászné" korc8máro6a, aki pedig latin iskolát járt és betéve tudja Horátiust.

Hát még milyen kétségbeesés van a mamák és a lányok közt! A nagyvidáman indult majálisról sorra viszik haza a kisirt szemű, fájó szivü lányokat, akik mind a csapodár, elveszett Józsi után bánkódnak. Csak egyetlen lány érti meg Borsos Józait, Kovalszky Ida, aki biztatja és küldi: menjen, tanuljon és legyen nagy művésszé . . .

Borsos József elkerül Bécsbe, Kupelwieser akadémiájára s a tanulás évei alatt ezek a biztató szavak tartják benne a lelket. Nem telik bele hosszú idő, alig néhány esztendő elég rá, hogy a kigunyolt és megvetett gyerkőcből Bécs és Pest legünnepeltebb festőművésze váljék. Borsos József a hirnév tetőfokán is megtalálta az utat ahhoz a lányhoz, akinek biztató szava elkísérte pályája kezdetén és akihez később is, egész életén át hűséges szerelemmel ragaszkodott.

Feleségül vette Kovalszky Idát. de a nagy hírnév és dicsőség közepette is csak rövid ideig élvezhette a boldogságot, mert felsége fiatalon elhalt. Borsos továbbra is a bécsi szalónok legkeresettebb, legjobban fizetett festője maradt, de életében helyrehozhatatlan törés következett be. Egy balul kiütött spekuláció elvitte az egyre kedvetlenebbé dolgozó Borsos egész vagyonát is, röviddel ezután Pestre költözött és már egészen felhagyva a pikt-urát, fényképészmütermet nyitott. A borult kedélyű művész már itt sem találta meg nyugalmát, feladta ezt a mesterséget is és élete utolsó éveiben, mint korcsmárost látjuk ott a „Szépjuhászné“-nál, ahonnan oly sok sikert aratott pályája, élete egyetlen nagy, komoly szerelme elindult.

Csathó Kálmán teljes átérzéssel, a rokoniélek kongenialitásával irta meg a magyar pikt-ura egyik legelő hősének megható és regényes életét. Bizonyos, hogy a könyv a magyar társadalom minden rétegében visszhangra fog találni és feleleveníti a már-már elfelejtett, kiváló festőművész emlékét is, amihez a könyv 8 gyönyörű képmelléklete is erősen hozzájárul. A könyv Sin- ger és Wolfner kiadásában jelent meg.

O Költő lett a 93 éves Rockefeller. Newyork- ból árjáik: John Rockefeller, aki mosit töltötte 'be 93. évét, költeményt int enne az alkalomra. Prózai fordítása a (következő:

Nagyon fiatalon megtanultam dolgozni és szórni- Az életem hosszú és boldog vakáció volt, [kozni. Toli munkával és teli szórakozással.

Az intézetem hagytam minden gondomat,

És Isten minden,nap jó volt hozzám.

(*) Uj műfajjal kísérletezik a párisi opera.

Parisból jelenítik: A párisi operaház a baletthez hasonló uj műfaj bemutatásával kísérletezte. Népies elemekből szőtt legendát adnak ette amelyben a koreográfia recitativ részekkel váltakozik, sőt az egészen újszerű fényhatásoknak is nagy szerep jut a középkori legenda színpadán. Díjon polgármestere irta a darab szőve'' te és a zenét Adolf Piniou, egy fiatal zeneszó i komponálta. Az újdonságnak nagy sikere volt-