Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-12 / 86. (3935.) szám

<PI^Ga-iV\AOfegt-HTEL£B

23

1936 április 12, vasárnap.

Egy szlovenszkói város magyar kultaréletének keresztmetszete

Az egységes, összefogó kulturszervezkedés

hiányát sinylik a kassai magyarok

Megnyugtató részleteredmények a kulturális és társadalmi egyesületek idényzáró mérlegében Nem tűrhet további halasztást a Közművelődési Testület és a SzMKE-fiók munkábaállása

Kassa, április 10. (Kassai szerkesztőségünktől.) Az alábbiakban a kassai magyar kultúráiét mai helyzetéről szeretnénk képet adni. A szorosan vett idei kulturidény április hónappal véget ér s a magyar egyesületek már most felállíthatják az idei szezonban végzett kuUturmunkájuk mérlegét s évrő'l-évre bővülő tapasztalataik alapján elkészíthetik a jövőre vonatkozó terveiket, amiket a lehetőségekhez és az adottságokhoz mérten

a kulturmunka íelfokozásának és további intenzitásának vonalába kell ál litániák.

Tisztában vagyunk a feltornyosult akadályokkal, de a magyar kulturmunka megtartása és fejlesztése ma oly nagy és oly szent célt képez, hogy kulturmunkásaink- nak annyi akadálytól sem szabad vissza- riadniok és elszánt akarattal, kitartással kell dolgozniok a szent cél érdekében.

Kérdést intéztünk a kassai magyar kul- turegyesüfletek vezetőihez, hogy rövid képet adjanak az idei szezonban végzett munkájúikról s egyúttal a jövő terveikről is. A beszámolók sorát a

dr. Sziklay Ferenc kulturrefetrenssel, a SzMKE kassai fiókszervezetének elnöké- vei és a kassai Keresztény Társadalmi Kör titkárával

folytatott beszélgetésünk nyitja meg, amely élénken világit rá nemcsak a kassai magyar kulturélet általános képére, hanem azokra az akadályokra is, amik a kassai magyar kulturmunka útjában állanak. Ezután sorrendben a Kazinczy Társaság, a SzMKE, a Katolikus Legényegylet, a Kassai Társaskör, a Kárpátegyesület kassai osztálya, a Kassai Turista Kör és a Kassai Iparoskor működéséről szóló beszámolók következnek a vezetőikkel folytatott beszélgetésünk alapján.

A dr. Sziklay Ferenccel folytatott beszélgetésünk a következőképpen folyt le:

„A jószándék megvalósításáig . rengeteg nehézséggel heti meghüzdenünk“

= Mi a véleménye a kassai magyar kultúrál étről általában?

—« Kassa magyar kulturéletének nehézségeire a múlt év őszéu mutattam rá a Kazinczy Társaság előadássorozatának megnyitó estjén. Ezt az előadásomat a PMH is leközölte teljes terjedelmében s igy fölöslegesnek látom az akkor elmondottak ismétlését. A nehézségek áthidalására ajánlottam akkor az állami közigazgatás hatáskörébe tartozó

elveszítettünk a négyhónapos huzavona

révén.

— Ezen összefogó kuflturmunka-lehető- ség hiányában az egyes kulturégyesületek a magúik hatáskörében fejtettek ki működést, de természetesen egymástól elszigetelten. A többiekről azok funkcionáriusai számolnak be, a magam részéről

a kassai Keresztény Társadalmi Körről! beszélhetek csak, mely ezidén is folytatta hetente a már fogalommá lett „csütörtöki

szervezetéről van szó, melynek megalakulását csak tudomásul kellene venni. Es ez a tudomásulvétel, — mely sehol sem tartott tovább négy-öt hétnél — Kassán immár öt hónapja késik. Többszöri sürgetésünkre azt a választ kaptuk, hogy a rendőrigazgatóságnak joga van az aktákat három hónapig is magánál tartani. Nos, ezzed a jogával, ugylátszik, élt is, mert a már egyszer, miniszterileg jóváhagyott alapszabályok másodszor való jóváhagyását idestova egy fél esztendeje hiába várjuk. így ez az átfogó kullturle’hetőség is kicsúszott a kezünkből egy egész évre, mert hiszen csak a téli hónapokat lehet egy vidéki városban, de bárhol másutt is kultur- szezonnak tekinteni.

— Más, egészen kicsinyes szempontú akadékoskodásról nem is akarok beszélni.

= Csak tessék, hiszen ezek világítják meg valójában a kassai helyzetet. Nyugaton úgyis az a vélemény kap hovatovább lábra, hogy Szlovenszkó keletén valahogy lanyhult a kulturmunka tempója.

—- Tudók erről, de akik ilyen ítéletet mondanak fölöttünk, azok nem gondolják meg, el sem tudják képzelni, hogy

mennyi nehézséggel kell itt a kulturszer- vezet éknek megküzdeniük, amíg az elhatározás, a jószándék megvalósításra kerülhet.

Elég talán mégis az az egy példa a helyzet megvilágítására, amit a városi közművelődési testületről mondtam.

— Pozsony később kérte a művelődési .testület életrehivását s már hónapók óta javában működik.

— Megemlítem még a következő jellemző esetet: A kassai rendőrigazgatóság el akarta tiltani

városi magyar kisebbségi művelődési testület életrehivását, melynek munkájában részt kell venniök nemcsak a meglevő kul túr egy esül eteknek, de az állami alkalmazásban levő magyar nemzetiségű kulturmunkásoknak is, igy legelsősorban a magyar közép-, polgári- és elemi iskolák tantestületeinek

s ettől az együttműködéstől, a kölcsönös jószándék megismerésétől reméltem, hogy a magyar egyesületekkel szemben eddig fennállott bizalmatlanság megszűnik s a tiszta, politikamentes kulturmunkának minden társadalmi réteget átfogó megvalósulása be- következheti'k.

—■ Ebben a jószándékban ért a legkese- rübb csalódás. Az előadásom kiváltotta nagy érdeklődés hatása alatt kértük a városi jegyzői hivataltól a városi magyar kisebbségi művelődési testület összehívását és megalakítását (amit különben a jegyzői hivatalnak saját iniciativájára kötelessége lett volna már évékkel ezelőtt megtennie) és a december elején beadott kérésünkre a napokban, négy hónap múlva kaptuk meg a választ. Ez az eddigi, máshol alkalmazott joggyakorlattal ellentétben

estéit"

a legváltozatosabb, nívós kuílturprogram- mal!

— Ám a kassai közönség érzékeny, mint. egy szeizmográf s ugylátszik, ösztönösen megérezte, —- ebben a viszonylatban is —, hogy a hivatalos körök egyre fokozottabb mértékben kisérik figyelemmel a magyar kisebbség kulturmegmozdulásait s azzal reagál erre, hogy az érdeklődése lanyhuló irányzatot mutat. A csütörtök esték közönsége is erősen megfogyatkozott ezidén.

= Miből következtet arra, hogy fokozottabb mértékben kisérik figyelemmel a magyar kulturmunkát?

—• Az elintézések módjából, mint a fentebb említett esetben is. De bizonyító példának hozhatom fel

a SzMKE kassai helyicsoportjának ügyét is. Múlt év novemberében tartottuk meg a helyicsoport alakuló gyűlését. Az ügy elintézése tisztára formális jellegű, hiszen egy évek óta jóváhagyott alapszabályokkal biró, országos kulturegyesület fiókBerzsenyi „A magyarokhoz" dmü ódájának elszavalását

s nekünk kellett megvilágítanunk a helyzetet, hogy hiszen ezt a költeményt minden magyar ember ismeri, az ifjúságunk is, mert a költemény az iskolaügyi minisztérium által jóváhagyott tankönyvekben benne van s mint ilyen kötelező iskolai olvasmány.

— Nem akar ez rekrimináció lenni, leg- kevésbbé ujjhuzás az ellenőrzésre hivatott felettes hatóságokkal. Nem is ékünk sohasem jogorvoslattal, amihez pedig sokszor jogunk lett volna, mert

engedelmes és köteles tiszteletadásunkkal akarjuk bebizonyítani azt, hogy kul- turmunkánk minden tekintetben korrekt és más célunk nincs vele, mint a magyar kisebbség kul/turigényeinek a kielégítése s ezzel lelki konszolidálása, ami, azt hiszem, nem utolsórendü állami érdek. Hiszem is, hogy ezzel a mindig figyelmes magatartásunkkal sikerül meggyőznünk a hatóságokat jószándékunkról s ezzel megnyernünk a bizalmukat magunk iránt.

A Kazinczy-Társaság idei munkáját és jövő terveit

bői vett előadásaink is voltak. így Bors Kálmán a vízről, Szalay Antal az élet céljáról tartottak előadást. Nagyszabású, magas színvonalú emlékünnepet rendeztünk a Schalkházban

Berzsenyi Dániel! halálának századik* Liszt Ferenc halálának ötvenedik évfordulója alkalmából.

Az előbbin dr. Sziklay Ferenc, az utóbbin Gönczy Gábor mondotta az ünnepi beszédet. Zongora- és énekszámmal közreműködtek:

Mikischa Tarras, a világhírű zongoraművész, Kálix Jenő, a prágai zenefőisko- la kiváló tanára,

továbbá Kornhauser Anny és Libay Ica kassai énekmüvésznők. Kulturestéink megrendezésében arra törekedtünk, hogy a kassai zenei tehetségek ezeken szóhoz jussanak, érvényesüljenek. így az idén az előbb említett hölgyeken kívül felléptek: Aczél Vilmosné (ének), Guzmann Tercsi (ének), Kuhlmann Sári (zongora), a tízéves Elefánt Klári (hegedű), a Kallus Zoltán, Giesza Lipót, Podszedly László és Kerekes Lipót hegedükvartettje. Sajnos, a Kazinczy Társaságnak nincs kulturháza, Ily módon csak a Polgári Társaskör szívességéből rendezheti meg a Lőcsei-ház nagytermében knlturestóit, de igy is csak a téli hónapokban havonként egyet vagy legfeljebb kettőt. Emiatt az idén is

1 három előkészített kultur esténk marad cl az őszre.

'Közöttük a Szabó Adorján premontrei kanonok rendezésében nagyszabásúnak ígérkező Madách-estünk.

— Vitaestéink, amelyeknek megvan a maga törzsközönsége, tulajdonképpen nem egyebek, mint fesztelen eszmecserék a forrongó kor és a kisebbségi élet problémáiról, amelyeket rendszerint vitabevezető előadás előz meg. Ezidén vitabevezető előadásokat tartottak: dr. Sziklay: A kassiai

magyarság kulturéletéről; Milder Ferenc: Irodalom- és társadalomról? dr. Pfeiffer Miklós: A jellemképzésről? dr. Ungár

Joób: A magyarság és zsidóság problémájáról; Gönczy Gábor: A kisebbségi magyar kulturélet feltételeiről? dr. Pfeiffer Miklós: A vallási és nemzeti gondolat kölcsönös viszonyáról; Kelembéri Sándor: A korszerű kisebbségi ideológia alapgondoüatáról.

—* Újabban e vitaesték iránt ifjúságunk is nagy érdeklődést mutat, Szinte érthetetlen, hogy ezt eddig nem tette. Csak néhány főiskolás ifjú tett ebben kivételt, nagyrészt a Prohászkások csoportjából, akik tavaly az Ifjúsági szakosztályt is megalakították. Ez az alakulás azonban nem bizonyult időtállónak. Remélhető, hogy e tekintetben beáll a kedvező fordulat és a kassai magyar ifjúság kulturigényeinek kielégítését a jövőben a Kazinczy Társaságban megtalálja. Nem is kell mondanom, hogy mily nagyjelentőségű fordulat volna ez k/ulturéletünk- ben.

a magyar művelődési testületet csak mint a csehszlovák osvetovy sbor szekcióját akarja engedélyezni.

Ez az elintézés annyira ellenkező a törvényes rendelkezéseknek nemcsak szellemével, de betüszerint való értelmével is, hogy

— legelsősorban törvénytiszt el etünk

miatt —'nem fogadhattuk el s ha a jegyzői hivatal a végzését rövid utón vissza nem vonja, készek vagyunk az egész köztársaságban példátlan intézkedés ellen jogorvoslattal élni.

Biztos a hitünk — nem meggyőződésünk —, hogy a felettes hatóságok nekünk adnak igazat. Egy szezont azonban megint

Gömöry János, a társaság kitűnő főtitkára vázolta a következőkben:

— A tisztes múltú Kazinczy Társaság csendes és kitartó munkával, előre átgondolt terv szerint igyekszik céljait megvalósítani. Célja ma kettős:

1. biztosítani akarja a nagymüveltségü kassai magyar társadalom kulturális színvonalának megmaradását; 2. bele akarja plántálni a széthullásra hajló társadalomba a magyar kulturközösség nemzetmen- tő nagy gondolatát.

Ily célokért, ilyen szellemben működtünk az elmúlt téli idényben is; természetesen mindenkor alapszabályainkban biztosított jogaink figyelembevételével.

— így érthető, ha kulturestéink nem voltak kizáróan szépirodalmi jellegűek. Hiszen mindjobban

társadalmi és kulturális problémáink nyomakodnak előtérbe.

Ezeknek megoldása ma már égetően szükséges kisebbségi életünk szempontjából és igy kell is, hogy ezek érdekeljék közönségünket. Ilyen tárgyú volt dr. Sziklay Ferenc előadása az alakulófélben levő kassa- városi közművelődési egyesület féladatairól és ezzel kapcsolatban a kassai magyar kulturélet hiányosságairól, valamint az én élőadásom a nemzeti eszméről, amely szerintem nem lehet akadálya az együttélő népek testvériesülésének. De más témakör— Miként vitaestéink, úgy a népszerű tudományos előadásaink is alkalmasak arra, hogy müveit közönségünk érdeklődését felkeltsük a kort mozgató problémák iránt. Ezeket az előadásokat

a múlt év szeptemberében kísérlettképpen honosítottam meg.

Remélem, hogy ha 'közönségünk megismeri ezeket, mihamar népszerűkké válnak. Az első előadássorozatot Szabadelőadások formájában én tartottam meg. A nyolc előadás tárgya a következő volt:

1. A szabadelvű eszmék keletkezése, elterjedése és hanyatlása. 2. A nemzeti eszme történeti keletkezése, lényege és vil á g zása. 3. A gazdasági élet eszmei ki-