Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
22 1936 április 12, vasárnapMí a helyzet a Távol-Keleten? Mandzsúria mintájára mongol-birodalmat akar összekovácsolni Japán Tervszerű japán katonai és gazdasági akció a mongolok megszervezésére japán irányítás mellett ■■■ A mongol katárincidensek okai ■■■ Japánok és oroszok szokat, nem mintha komoly konfliktust akapna kiprovokálni, erről egyelőre nincsen szó. Úgy látszik, azt akarják tudni, hogy meddig megy el Oroszország a türelmességben. Mert a japánok még diktátori nyilatkozatoktól sem szoktak megijedni. Ha Oroszország felmordul a Külső-Mongo* liát ért japán támadások miatt, akkor a japán diplomaták ártatlan arccal megkérdik: mi köze van Külső-Mongoliához Oroszországnak, elvégre a szovjet 1924-ben ünnepélyesen elismerte, hogy Külső-Mongolia független és Kínához tartozik, legfeljebb a kínai kormánynak lenne oka tiltakozni a mongol események miatt. A japánok célja az, hogy Mongoliát hatalmukba kerítsék és az alkotórészeire eső hatalmas kínai birodalmat autonóm császárságokra bontva feltámasszák, természetesen japán komandó alatt. Mandzsúria mintájára önálló mongol császárságot akarnak létesíteni. Ecélból Külső- és Belső-Mongoliát hatalmukba akarják keríteni és az a céljuk, hogy azután a mongol Mandzsukuo határai között lévő és mongolok által lakott Hsingan tartományt is hozzácsatolnák a japán fennhatóság alá került Külső- és Belső-Mongo- liához és megalakítanák a mongol világ- birodalmat. Madzsuria után az uj állam, a Da-Meng-Gu lenne a második japán leányálLam az ázsiai kontinensen. Ha ez a terv sikerül, vagy ha legalább sikerül a terv egyik része, a jelenleg orosz befolyás alatt álló Külső-Mongolia meghódítása, akkor Japán hihetetlenül megerősítette ázsiai pozícióját és nyugati irányba is olyan összeköttetést tud magának biztosítani, ami már az európai érdekszférákat sem hagyja érintetlenül. Külső-Mongolián vezet ugyanis a legközelebbi ut Ázsia belsejéből a Bajkál- tó felé. Ha Külső-Mongoliában megvetnék a lábukat a japánok, fenyegető veszedelmet jelentenének az orosz szovjetre, mert közvetlen ellenőrzésük alá kerülne Szibéria gazdasági és katonai fő ere, a transszibériai vasútvonal, és a vasútvonal mentén fekvő fontos orosz városok, Irkutck, Csita, Krasznojarszk a japán előretörés hadvonalába kerülnének. Ez olyan súlyos csapás lenne az orosizokra, amit háborús konfliktus esetén nem tudnának kiheverni. Éppen ezért nagyon is kétséges, hogy a gigantikusán elgondolt tervet egyáltalán keresztül tudják-e vinni a japánok, mert hiszen az oroszok jól tudják, hogy milyen nagy érdekek forognak kockán és a japánok agresszív fellépése, ha komolyan fenyegetővé válik, egészen bizonyos, hogy igen erős ellenállásra talál az oroszoknál A japán előretörés „civilizációs“ módszerei A japánok azonban nemcsak katonai eszközökkel akarják céljaikat elérni, hanem nagyon érdekes és tanulságos civilizációs módszerekkel is operálnak. A Mandzsúriában élő mongolok számára igyekeznek olyan jólétet teremteni, amilyen csak tőlük telik, hogy ezzel felébresszék fajtestvéreikben az irigységet. A mongol Mandzsúriát millió és millió japán juhhal árasztották el, gyapjúfeldolgozásra nevelik a mongol parasztokat. Hatalmas készletek halmozódnak fel a raktárakban, a mongol Mandzsúria rövidesen a osakai textilipar egyik legfontosabb nyersanyagforrása lesz. Ezenkívül a városokban egymásután létesülnek a textilgyárak, amelyek Ázsia felé olcsó szövet számára keresnek lerakodó piacokat. A japán indusztrializmus iramával az oroszok nem tudnak lépést tartani, már csak azért sem, mert otthon az ország belsejében is sok megoldásra és befejezésre váró terv van. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy bejósoljuk, hogy nincs messze az idő, amikor az orosz forradalmi szocializmus és a japán konzervatív nacionalizmus között döntő mérkőzésre kerül a sor ezen a földdarabon, ahol már nagy történelmi kérdéseket érlelt meg döntésre az idő. Az orosz fennhatóság alatt élő mongoloknál sokkal nagyobb hatása van a japán civilizációs csábításnak a kinai tábornokok járma alatt nyögő mongol népeknél Könnyen elképzelhető, hogy azok a szerencsétlenek, akik kinai tábornokok és kalandorok uralma alatt élnek, szívesen csatlakoznának a japánokhoz, akik gazdasági jólétet varázsoltak mongol Mandzsúriába és az egészen primitív életkörülmények között élő mongol törzsekét tervszerű mezőgazdasági és ipari munkára nevelik. A diplomáciai aknamunka A japán tábornokok és mérnökök mellett természetesen lázasan dolgozik a japán diplomácia is. Ezek az úgyszólván hetenként megismétlődő határincidensek nem történnek véletlenül. Japán piszkálni akarja az oroEz a jogi érvelés természetesen légüres térben mozog, mert a japánoknál senki jotyoan nem tudja, hogy a tényleges helyzet az, hogy Külső-Mongolia tulajdonképpen orosz tartomány. A szerződések, a papírforma azonban mást mutat és a diplomáciának néha valóban nincs más feladata, mint a tényleges helyzettel szemben szigorúan kitartani a papírforma mellett. Sztálin viszont legutóbb egy amerikai újságíró előtt kijelentette, hogy japán támadás esetén Oroszország katonai segít séget nyújt Külső-Mongoliának. Ez a kijelentés mindenesetre tisztázta némileg a helyzetet a Távol-Keleten, de, ugylátszik, a japánok kedvét azért nem vette el, hogy tovább ne dolgozzanak nagy tervük valóraváltásán. 44.000 zivatar naponta! Érdekes dolgok a villámról, mely műtrágyát is gyárt Az angol légügyi minisztérium statisztikája szerint a nap minden órájában a Földnek körülbelül 1800 . vidékén mennydörög az ég és lobognak a villámok, ami azt jelenti, hogy napjában legalábbis 44.000 zivatar tombol aránylag még fiatal és életerős bolygónkon. Kevesen tudják, hogy Előindia bizonyos tartományaiban és a Föld még enyhébb pontján szinte állandóan hallható kisebb vagy nagyobb erejű mennydörgés, éjjelnappal szüntelenül egész évben. A villámoknak emberéletet veszélyeztető voltát rendszerint túlbecsülik, — körülbelül 30 évTe terjedő megfigyelések azt mutatják, hogy minden millió ember közül csak egynek okozza villám a halálát , A villámoknak kevesebb mint egy százaléka csap le a földre és ezeknek legtöbbjét is magas fák vagy épületek ártalmatlan módon levezetik a talajba. Sokan a villámot ellenállhatatlan erejű hatalomnak hiszik, mely amit útjában talál szétzúz ós amely vastag acélgerendákat vékony drót gyanánt meghajlít. Nem igy van. A villám speciális kutatói, akik a légköri elektromosság hatásait egy életen át figyelték, azt mondják, hogy minden nagyobb épületbe legalább egyszer be szokott vágni a villám, anélkül, hogy benne nagyobb kárt okozna. Az Eiffel-toronyba vagy például az Empire-State felhőkarcolóba (Newyork) a vü- lám évente többször csap be, ez utóbbi épületóriásba egy heves zivatar alkalmával félórán keresztül madjnem percenkint vágott a tüzes mennykő, anélkül, hogy a lakók csak tudtak is volna erről, — az épület acélváza kitűnő vülám- levezető volt, melyen keresztül hatalmas elektromos töltések rohantak károkozás nélkül a földbe. A villámot ma már egyes kutatók és kutatóintézetek rendszeresen tanulmányozzák, ez utóbbiak között első helyen áll az amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb villamos társasága, a General Elektric Company, melynek egyik külön osztálya évenkint sokezer kísérlet és megfigyelés tárgyává teszi a sokszor mesterségesen is elősegített villámcsapásokat. Az utolsó évek egyik leghíresebb villámtanulmányozója három német fizikus volt: Urbán, Brasch é6 Lángé, kik az olasz Monté Generoso-n (a Dzsenerózó hegyen) többszáz méter hosszú vülámcsapdákat építettek, azokat óriási szakadékok fölött feszítve ki, — ezen az olasz hegyvidéken ugyanis nyáron rendkívül gyakoriak a zivatarok. Urbán a kísérletek közben életét is veszhette. Ha a technikusoknak egy szép napon sikerülne a villámot munkára fogni, mint a vízeséseknek vagy a kőszénnek energiáját, úgy megoldott volna az az olcsó villamos áram tömeges termelése és a szegény emberek is a városi elektromos árammal füthetnének Bár a villámenergiának hatalmas akkumulátorokban való felhalmozása ma még csak a fantázia birodalmában van meg, mindamellett neves szakemberek úgy vélik, hogy a probléma megialósitása talán nincs Is már nagyon messze. '' Nem is volna rossz, mert, ahogyan ezt egy német fizikus kiszámította, a Földünk légkörében állandóan kigvózó, lobogó, dörgő elektromosság energiájában évente 150 billió korona vész kárba (egy billió az milliószor millió!) Erre vallanak dr. Steinmetz-nek, az amerikai fizikusnak, a villám egyik legjobb ismerőjének megfigyelései is, melyekből kiderült, hogy ez a hatalmas természeti jelenség gyakran 50.000 lóerő teljesítménnyel dolgozik, persze ezzel szemben meggondolandó, hogy a másodpercnek csak igen kicsiny törtrészén keresztüL A legtöbb villám elektromos feszültsége több, mint 1 millió Volt és kétségkívül igen gyakran a 10 millió Volt-ot is meghaladja. A villámok hossza pedig eléri az 5 kilométert ifi, itt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a hosszúság" tulajdonképpen szélesség, mert a haladásirányra merőleges méretről van szó, — a csapódási hosszúság sokkalta kisebb és részben a feszültségtől, részben a levegő ionizáltsági fokától és a légáramlatoktól függ. Kevesen tudják, hogy a légköri elektromosság félelmetesen-szép kisülései nemcsak rombolnak és nemcsak a Nagytermészet szeszélyeinek tekinthetők, hanem, hogy a növényvilág számára igen fontos szerepet játszanak! A trópikus erdők sötétzöld rengetege, fantasztikus szineket játszó dús növényzete bujaságát nagymértékben a heves trópusi zivataroknak köszönheti: a villámok ugyanis, mint minden nagy- feszültségű elektromos kisülés, a levegő nitrogénjét és oxigénjét salétromos- és salétromgőzökkó egyesitik. melyek vegyületeire a legtöbb növénynek nagy szüksége van. Ez különösen a rizsre, Ázsia sokszáz millió emberének „kenyerére" áll. Bengália rizsföldjeit például szinte sohasem trágyázzák, mégis az évente exportált óriási rizsmennyiségek dacára a rizsföldek termékenysége hosszú évtizedek óta nem változott, mert a rizs a maga nitrogénszükségletét közvetlenül a levegőből nyel] el, asszimilálja, salétromos- és salétromgőzök formájában, — sok más növény is igy szerzi be a szükséges „tró- gyáját“. Tudjuk, hogy a világháborúban a csilei salétromtól elzárt Németország is a levegőből gyártotta salétromét. Levegőből, melyet sűrített áramban mágnesmező által széles koronggá széthúzott elektromos Ívfényen vezettek át a műtrágyagyárakban és e gyártási módot mai napig is megtartotta, sőt kifejlesztette. Végül még megjegyezzük, hogy a londoni botanikai intézet kertésze szerint, ki az intézet faállományát évek óta figyeli, a villám szinte sohasem csap 8imakérgü fákba (tölgy, nyir, bükk, gesztenye stb.), Inkább az érdeskérgü s egyben magányosan álló fákba, de általában nem annyira veszélyes zivatar alatt fa alatt állni, mint ahogyan azt rendszerint gondoljuk. NEUBAUER FRIGYES*. % A második japán „leány-állam“ tetve vényei és érdekei szerint. E hárommillión kívül még két millió mongol él Mandzsúriában. Mandzsúria tényleges urai, a japánok a mongoloknak bizonyos, elég széleskörű autonómiát adtak — igen könnyen érthető politikai okokból Mongólia története meglehetősen mozgalmas és élénken bevilágít a Távol-Keleten dúló hatalmi viszályok szövevényébe. Az ország főváirosa Kalgan volt, valamikor rendkívül fontos vasúti csomópont az észak- kinai vasútvonal mentén, innen indultak ki különben a karaván-utak is, amelyek a Góbi sivatagon keresztül Szibéria felé vezettek. Az 1911-es kinai forradalom idején, amikor összeomlott a kinai császárság évezredes, korhadt épülete, Mongólia elszakadt a kínai birodalomtól és önállósította magát. Három évvel később az orosz kormány kény- szeritette a kinai köztársaságot, hogy ismerje el Külső-Mongolia függetlenségét. A világháború után azonban az ország igyekezett ismét visszaszerezni kínai jellegét és a szovjet 1924Jben formálisan el is ismerte Külső- Mongoliát mint független államot, de erős szálakkal magához láncolta. Az orosz befolyás hatása alatt Külső-Mon- goliából az évek folyamán bolseviki mintaszerint való paraszt- és munkásköztársaság lett és ez okozta azt is, hogy a régi főváros, Kalgan, amely a kinai nagy falon belül fekszik, az úgynevezett Belső-Mongo- liával együtt levált az országról és kinai tábornok fennhatósága alatt önállósította magát. Mig Külső-Mongoliának, amely a régi birodalom területének nagyobbik részét fogja határa közé, Ulan Bátor lett a fővárosa s noha az oroszok is elismerték, hogy formálisan Kínához tartozik az ország, e perctől kezdve a szovjet ázsiai erőhálózatá- nak egyik fontos pontjává vált. London, április 10. Az angol lapok már megint élénk érdeklődéssel fordulnak a távolkeleti hadszíntér felé, — elvégre nyugodtan nevezhető hadszíntérnek az a több- százkilométeres határvonal, amely a japán és orosz érdekzónákat elválasztja egymástól s amelynek mentén állandóan hadikészültségben áll a világ két hatalmas hadserege. Úgyszólván hetenként érkezik jelentés nyugtalanító határincidensről — hol orosz gépfegyveres osztagok hatolnak be mandzsu területre, hol japán csapatok garázdálkodnak Külső-Mongolia határmenti falvaiban. Az európai olvasó rendszerint unottan és fáradtan keresztül lapozza ezeket a jelentéseket. A távolkeleti helyzet valóban aggasztó, ezt tudja már idestova ötven éve, úgyszólván apáról-fiura száll a gond, hogy haj van a Távolkeleten, de a problémák, amik a súlyos bajokat felidézik, az európai szemlélő számára túlságosan bonyolultaknak látszanak, hogysem érdemes lenne elmélyedni bennük. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb, mint látszik. A háromielé szabdalt Mongólia Mint köztudomású, Mandzsúria és Észak- kina után most Mongólia van soron, a japán expanzió ebbe az irányba nyomul előre s akar határigazitást kierőszakolni. Mongólia népének helyzete nem könnyű, az a szerencsétlensége, hogy három hatalom fennhatósága alatt kell élnie. Külső-Mongolia paraszt- és munkásköztársaság, amely nem tartozik ugyan Szovjet- oroszországhoz, valójában mégis orosz fennhatóság vagy legalábbis orosz befolyás alatt áll. Külső-Mongoliának másfélmillió lakosa van mindössze — ugyanennyi lakosa az úgynevezett B első -Mongol iá nak is, amely hivatalosan Kinához tartozik, legalább is egyelőre — és néhány tábornok uralkodik fölötte saját tör-
