Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
1936 április 12, vasárnap, 'PRXGSI-A'VA&taR -HTKLTO? 21 anyagot, kövehet, hulLadiéfcot, amikkel ezeket a földalatti rejtélyes helyiségeket hatósági parancsra betömték, vedrekkel hordják kifelé és igy foilyton újabb és újabb üreget tisztitanak meg. Be kellett tömni annak idején az üregeket, mert a törökpincék sötét bűnöket és rejtélyeket takartak. Mi mindéin történet füző'dhietik hozzájuk? Milyen [könnyű volit a nemszeretem vendéget lei tatul, aztán belledobni egy ilyen üregbe, ahol többé senki meg nem találta. Sötét és rejtélyes alakok húzódtak meg itt a mélybem és éjszakának idején feltörtek az alvilágból, hogy a gyanutalian háziakat esetleg legyilkolják. Mennyi kim és szenvedés húzódhatott meg itt a mélységben. Egy kis fali üregben hatalmas gömbölyű követ látunk, az egyik kút kitakarítása köziben bukkantak rá. A kőhöz vaskaipocs van erősítve. Szinte látjuk a csikorgó láncot, amely valamilyen szerencsétlen rabot ehhez a kőtömbhöz fűzött. A törökök ugyancsak használhatták a pincéket. Erre vall, hogy a hulladékban nagyon sok birkacsontot találnak: a birkahús volt a féllholdásoknak kedvenc eledele. A falakba faragott üregek elég nagyok voltak ahhoz, hogy egy rabot beállítsanak. Az egyik te rém szerű üregben a falban tágasabb, nagyobb bemélyedést találunk, a kétoldalom levő lyukak arra mutatnak, hogy ezt a részt vasrács kerítette be, valószínűnek tartják, hogy a rács mögött volt a kinzókamara. Egy másik tereimben láthatjuk, hogy huzamosabb ideig tartózkodtak itt lenn, mert ott a tűzhely és füstösök a falak. Aztán meg kutak is vannak, minden nagyobb teremben találunk ilyet. Valószínű, hogy régebben az üregeket könnyen járhatóan összekötötték egymással és veszedelem idején a védősereg bombabiztos fedezékben siethetett a legjobban veszélyeztetett helyre. Annyi bizonyos, hogy mostanában, amikor a hadviselés módszereinek elsősorban a légi- háború az alapja, a budavári pincebarlangoknak katonai szempontból is nagy jelentősége van. A természet itt tiz négyzetkilométernyi bombabiztos fedezéket alkotott. Ám csupán ez lett volna a céljuk a pincéknek? Nem. Fontos közgazdasági jelentősége is volt. Az egyes pincék terjedelméből és gondos kidolgozásából következtetni lehet szőlőgazdasági jelentőségükre, amikor a budai hegység dombjait még nagy kiterjedésű szőlőkertek övezték. A feltárás közben talált leleteket gondosan összegyűjtik s ha majd a barlangok legnagyobb részét feltárták, akikor a felső, falazott és boltozott pincehelyiségekben múzeumot létesítenek. Már most is sok az érdekes és értékes geológiai és történeti anyag. A fegyvereket ideiglenesen a hadtörténeti múzeumiba vitték át. Az egyik földalatti helyiséget koponya-kamarává alakították át. A könbemszaladó betonilépcsőn koponyák, 'lábszárcsontok és medencecsontok sorakoznak egymás mellett. De Uram Isten! micsoda koponyák. Némelyiken akkora lék, mint egy tenyér, egyik-másik össze-vissza van lig- gatva. Valószínű, hogy ezek a várat védelmező hősök maradványai, mert ostrom közben talán tömegsíroknak is felhasználtak egyes üregeket, hisz a Várban más teimietőhely nem volt. A geológiai leletek között eddig egy mammut- csontváz egyes darabjai kerültek elő és érdekes egy vádlónak a feje is. Bizonyos, hogy a további ásatások más érdekes emlékeket is felszínre hoznak a mammutok és őeíbölé- nyek korából. A történelmi deleitek pedig egyre gyarapodni fognak. De a feltárás végleges befejezéséig is érdekes és tanulságos látnivaló a budai Várbarlang. Hozzá még könnyen megközelíthető, hiszen ott van a Szentháromság- téren, a Mátyás-templommal szemben épült elöljárósági épület alatt.. Látogatottsága már most is emelkedik és bizonyos, hogy miár az idén is erősem be!lekapcsodód:k az idegenforgalom szolgálatába. Mert ilyen érdekes barlangrendszerrel egyetlen metropolis sem dicseked- hetikl AZ ANGOL LORDOK VISELETE A JÖVŐ ÉVI KORONÁZÁSON Egyetlen lordnak öltözéke 15.000 korona ba fog kerülni* Mi máéinál nemzedék, amelynek a Jiyomor a dajkám Szírénfalva, április 11. (A PMH kiküldött munkatársától.) Szirénfalva, szlovák nevén: Ptruksa, Keletszlovenszkó délkeleti csücskében, a Latorca jobbpartján fekszik és arról nevezetes, hogy nemcsak a nagykaposi járás, hanem talán egész Keletszlovenszkó legszegényebb, legnehezebben élő községe* Ennek a nagy szegénységnek légióként a Latorca az oka, amely azon a szakaszán sincsen szabályozva, illetőleg: csak a balpartján bir valamennyire kiépített töltéssel. Tulajdonképpen ez a balparti töltés okozzza a szirénfalvai határ szerencsétlenségét, mivel áradások alkalmával a vizet teljesen a jobbparti részre nyomja, ahonnan aztán néha hetekig, sőt: megtörtént már, hogy hónapokig nem megy le az árvíz. A szinmagyar községnek 2500 holdnyi a határa s ha a folytonosan pusztító árvizek nem tennék tönkre évrő 1-évre a termését, akkor nyugodt körülmények között élő falu lehetne. így azonban a szirénfalvai magyaroknak nincs egyéb részesedésük az életből, csak a hatalmas, mindent elöntő szegénység, amely Szirénfalván, a verdhovinai nyomort is túlhaladó szegénység ellenére a gyermekáldás elég nagy és évről-évre szaporodik az iskolaköteles gyermekek száma. Ez a körülmény hozta magával, hogy a régóta fennálló református felekezeti iskola mellé, — néhány évvel ezelőtt, — uj, kéttanerős községi iskolát is kellett létesíteni. A községi iskola céljaira nem találtak megfelelő épületet és ezért a község képviselőtestülete elhatározta, hogy uj iskolát épit. A képviselőtestület tagjainak nagyrésze református, úgy gondolták tehát, hogy nem vesznék telket az uj iskolaépület részére, hanem ráépítik azt a református iskola belsőségére. így is történt. A községi képviselőtestület és a református egyház tagjainak közös gyűlésén meg is állapodtak, de akkor még nem csináltak szerződést és az egyház presbitériuma nem is említette, hogy az átengedett területért ellenszolgáltatást kér. Az egyház csak később készített egy szerződést, amely szerint a református egyház átenged 60 négyszögöles telket a községi iskola céljára s ellenszolgáltatásként kötelezi magát a község, hogy hozzájárul évente a református felekezeti iskola fenntartásához, az egyház mindenkori költségvetésének megfelelő tétele szerint. Ez azt jelentette á gyakorlatban, hogy a község annyit köteles fizetni erre a célra, amennyit a református egyház évenként beállít a költségvetésébe. Meghatározott összegről a szerződés nem tett említést, melynek utolsó pontja szerint csak akkor lép érvénybe ez a megállapodás, ha mind a község, mind az egyház felettes hatósága jóváhagyja azt. A felek nem várták meg, amig ez a jóváhagyás megtörténik, hanem 1931-ben, 50.000 koronás költséggel felépítették az iskolát. És ez volt a község veszte. A nagykaposi járási hivatal megtagadta a jóváhagyását attól a szerződéstől, amely hatalmas és még csak meg sem htározott ellenszolgáltatásra kötelezi a koldusszegény községet az iskolaépítés céljaira átengedett telek évi bére gyanánt. 1934-ben a református egyház, melynek főhatósága a szerződést jóváhagyólag vette tudomásul, háromévi bér fejében 9000 koronát követelt a községtől. A község nem tudott fizetni, mire az egyház perelt és lefoglaltatta az uj iskolaépületet. Röviddel rá kilakoltatták az uj épületből a községi iskolát. Ez 1934 március 23-án történt s azóta a szirénfalvai, kéttanerős községi iskola egy bérelt parasztszobában kénytelen meghúzódni, ami a leglehetetlenebb helyzetet idézte fel mind pedagógiailag, mind egészségügyi szempontokból. Az ügy történetéhez tartozik, hogy a község képviselőtestülete az 50.000 koronás költséggel épített községi iskolaépületet 1935 nyarán 25.000 koronáért eladta a református egyháznak, amely ebben az uj épületben helyezte el a maga iskoláját. Gyermekek egymás hegyen-hátán A kéttanerős szirénfalvai községi iskola tehát 1934 márciusától egy falnű rr bérel helyiséget, melyért a múlt év végéig 1200 koronát, néhány hónap óta pedig 1000 korona némely esztendőben szinte hihetetlen mértékig emelkedik. Vannak családok ebben a községben, amelyeknek olyankor a szó legszorosabb értelmében: betevő falatjuk nincsen és egyenes csodája a Gondviselésnek, hogy nem pusztulnak éhen. Nem is beszélve arról, hogy kimondott ünnepszámba megy, ha nagynéha egy harapás kenyérhez jutnak. Esztendőről-esztendőre segélyeket osztanak ki a hatóságok — elsősorban a járási gyermekgondozó egyesület — a falu lakossága között, hogy a nehéz téli hónapokban valahogy keresztül segítsék őket a nélkülözéseken. Ebben az esztendőben. negyven iskolásgyermek kapott ruhaneműt a járási gyermekgondozó egyesülettől és a nagykaposi járási hivatal időről-időre élelmiszerutalványokat oszt ki a község lakossága között, akárcsak a városi munkanélkülieknél. Természetes, hogy ebben a hihetetlen szegénységben a község nagynehezen tud csak eleget tenni különféle közteher-kötelezettségeinek s igy állhatott elő az alábbi helyzet is, amely a szlo- venszkói, de talán az egész köztársaság iskola- ügyének történetében egyedülálló. I akik bámuló', nagy szemekkel néznek az idegen- I re, mintha csodálkoznának azon, hogy őket is meglátogatják, hogy rájuk is kiváncsi valaki. (Mert ilyenkor, koratavasz idején, amikor feneketlen sár boriltja az egész vidéket, még gyalogosan is nagyon nehéz megközelíteni Szirénfalvát. Még csak rendes ut sem köti össze ezt a községet a külvilággal s a nyári száraz és a téli fagyos hónapokat kivéve, nem akad például autós, aki vállalkoznék egy szirénfalvai kirándulásra. Az idegen ilyen sáros időben ritkaság-számba megy Szirénfalván. A bámuló, sápadtarcu gyermekekről szinte lesir a szirénfalvai nyomorúság, azonban — a tanítók állítják — panasz sosem hagyja el szájukat. Az első pad szélén egy első elemista kislány ül; mintha egy Rubens-kép kis szőke angyala szállt volna le a szomorú iskolába, olyan értelmes a két szeme. Medgyessi Juliskának hívják és bátran, folyékonyan válaszol a kérdésünkre: — Ma reggel vizilevet ettem és tegnap is azt ettem, — mondja. — És nem .vagy éhes —Nem. Ugyanezt mondja egy másik társa, Vaski Péter és egy harmadik társnője, Nagy Margit. Legfeljebb azt teszik hozzá, hogy kenyérrel ették a vizilevet. Ahogy megtudjuk, ez a „vizilé" tulajdonképpen rántottleves, de minden zsír vagy vaj nélkül. Megpirítják a száraz lisztéit, aztán felöntik vízzel. Ezen az ételnek mondott lisztes vizen tengődik a falu nagy része néha hónapokon keresztül és még boldogok, ha ez van. Kenyeret is esznek némelykor, csakhogy ez a kenyér kukoricalisztből készül és olyan fekete, mint a falut elöntő sár* így élnek és igy nőnek föl itt a magyar gyermekek, a Medgyessi Juliskák, a Vaski Péterek és a Nagy Margitok. így növekedik a hallatlan nyomorban egy magyar község jövő generációja! ... A százhúsz iskolásgyermek közül harminckettő sosem lát tejet, mert nincs tehenük, negyvenhat sosem lát szalonnát vagy zsírt, mert nem ölnek disznót, hetvenhárom sosem lát cukrot, mert még kenyérre sem telik. Az emberi nyomorúság Csimbor assz óját lehetne megmintázní erről az „életről**.,, « Szeptembertői kezdve csak egy tanerő! A községi képviselőtestület 1933-ban megfellebbezte a járási hivatalnak azt a rendelkezését, amellyel a tankötelesek nagy számára való tekintettel 1931-ben két tanerőssé építették ki a szirénfalvi községi iskolát. Az országos hivatal 374.127/6-1935. számú végzésével helyt- adott ennek a fellebbezésnek és a második tanerő alkalmazását a jövő iskolai év elejétől megszüntette. A helyzet most az, hogy a százhúsz iskolaköteles gyermek, akiknek a száma szeptemberben valószínűleg emelkedni fog, csupán egy tanerő gondjaira lesz bízva, akinek ezt a gondját csöppet sem irigyeljük. Teljes lehetetlenség, hogy a mai helyzetben ennyi gyermeket zsúfoljanak össze egy parasztszobában s egy tanító lássa el az iskola vezetését. Ez pedagógiai és egészségügyi szempontból az abszurdumig fokozná az amúgy is lehetetlen mai helyzetet és az országos hivatalnak éppen ezért feltétlenül változtatnia kell a fentebb említett rendelkezésén. Az ügy történetéhez tartozik, hogy a nagykaposi járási hivatal szintén felismerte ezt a lehetetlen állapotot és lépéseket tett a szirénfalvai községi iskola államosítása érdekében. bért fizet évente. A község szegénységéhez ,,il-' lik“ az az alacsony, apróablaku, földes parasztszoba, amely minden egyébnek jó lenne, csak nem tanteremnek. Az alig huszonöt-harminc négyszögméteres szobában húsz padot zsúfoltak össze s ebben a húsz padban kénytelen szo- rongani nap-nap mellett százhúsz iskolaköteles gyermek. Mégpedig úgy, hogy hatvanhárom gyermek délelőtt 8-tól fél 1-ig, ötvenkét gyermek pedig délután fél 1-től 5-ig jár az előadásokra. Á két csoport között még szellőztetésre is alig van idő, úgyhogy a tanítás lehetetlenül rossz, bűzös levegőben folyik, amely délután már néha kibírhatatlan. Megtörtént már többször, hogy a gyengébb szervezetű gyermekek rosszul lettek a kibírhatatlan levegőben. Valósággal egymás hegyén-hátán ül a százhúsz gyemnek és ha dolgozatírás van például, akkor a gyermekek egyik fele kénytelen kiállni a padokból, amig a másik fele a dolgozatát írja. Ámellett az iskola teljesen tanszerek és felszerelés nélkül áll, mert a községnek nincsen pénze a dologi kiadások fedezésére. A két tanító a saját pénzéért kénytelen krétát vásárolni, füzetek helyett .pedig a legkülönbözőbb hulladékpapirt szedik össze s arra Íratják a gyermekekkel az iskolai feladatokat. Pedig a község az igazgató-tanítónak tízezer, a tanítónőnek pedig ötezerkétszáz koronával tartozik fizetésük fejében. A két tanító ezidőszerint tisztán az államsegélyből él, mert egyelőre reményük színesen arra, hogy a községtől megkapják a pénzüket. Ennek ellenére a tanítónő az utóbbi években négy zsák használt ruhaneműt osztott ki a tanítványai között s gyakran a saját pénzéből vásárol nekik élelmet is. Az igazgató-tanító szintén. nVizitevet ettem mámau Ha az ember belép ebbe a „tanteremnek" mondott parasztszobába, akkor az első érzése az, hogy ablakot kellene nyitni, mert a bűz szinte felveti a szobát... — Csakhogy fűtőanyaga is alig van az iskolának és a gyermekek is a leghiányosabban vannak öltözve, takarékoskodni kell tehát a meleggel. A padokban sápadtabbnál-sápadtabb gyermekek, „A legboldogabb emberek lennénk A hideg, szeles estében parasztszekéxen indulunk el a faluból a legközelebbi állomásra. A lovak a nagy sárban csak lépésben tudnak haladni s a parasztgazda meséi: — A legboldogabb emberek lennénk itt Pruk- sán (már igy mondják a község nevét), ha a Latorca minden éven nem zúdulna a nyakunkba. 2500 hold a község határa. Van benne nagyon jó föld is, de mit ér az, ha néha hónapokig áll rajta a viz és tönkretesz mindent. Van nálunk olyan gazda, akinek 40 hold földje van, de az is szegény ember. A tiz korona is rengeteg pénzt jelent ma nálunk ... A község szegénységét még fokozta, hogy itt is egy sereg károsultja van a hírhedt mocsári erdőügynek • *♦ Látogatás Sztovenszkó egyik tegszegényebb fatvánah iskolájában ■ „Vizitevesen“ no lel a szirénfalvi gyerek „Iskola“ a földes parasztszobában Az emberek még azokat is átkozzák, akik megemlítik előttük a mocsári erdőt. Mert a legnagyobb lelkiismeretlenségszámba megy amit ebben az ügyben ezekkel az emberekkel csináltak. Valamit tenni kéne, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar községet kiszabadítsuk a szegénység fojtogató öleléséből. Elsősorban a Latorca szabályozását kellene keresztülvinni, hogy az évenként pusztító árvizektől megszabadulja-1 nak. Jóravaló, becsületes, dolgos nép ez és megJ érdemelné, hogy segítsenek rajta. * * * ... így él egy szinmagyar község Keletszlo; venszkó délkeleti csücskében, a Latorca jobll partján, 1936-ban. KELEMBÉRI SÁNDOR.
