Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
1936 április 12, vasárnap. 5 Mi történik Spanyolországban? A bolsevizmus döntő rohama a polgári republikanizmus ellen Miért kell távozni Zamora elnöknek? ■■■ Az Azana-kormány reformtervei és a radikális szocialista követelések Madrid, április 10. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Spanyolországot a baloldali pártok parlamenti győzelme tehát megint elvitte a forradalom szélére. Az elnök lemondása körül támadt izgalmak ugyanis olyan veszélyes politikai ellentéteket robbanthatnak ki, amelyeknek az elsimítása aligha sikerül békés eszközökkel. Azana miniszterelnök helyzete Minden előnnyel bir s nem SOCHOR-CRAVATES kezdettől fogva rendkívül nehéz volt, mert hiszen az a baloldali blokk, amelyik kormányra juttatta, csak a választások tartamára létesült, egyébként azonbani olyan lényeges, annyira mélybemarkoló ellentétek vannak az egyes frakciók között, hogy mégcsak elképzelni sem lehet velük a sima kormányzást. Azana maga is tisztában van ezzel. Különösen nehézzé vált a helyzete, mióta a szocialisták egyre sürgetőbben követelik az úgynevezett maximális program megvalósítását. Ennek a programnak megvalósítása forradalmi felfordulást idézne elő Spanyolországban. És ha eddig Azana igyekezett is mindent megtenni, hogy lehetőleg mellékvágányra terelje a szocialista törekvéseket és megpróbálja törvényes eszközökkel élét venni a forradalmi programnak, az egyre türelmetlenebbé váló szocialista offenzív a előtt a kormány, ugylátszik, kénytelen lesz meghátrálni. Az elnöki krízis okai Az elnökkrizis közvetlen okai a következők: A szocialisták első követelése az volt, hogy a kormány azonnal bocsássa szabadon a politikai foglyokat. Ennek a követelésnek annál is inkább eleget tették, mert tudták, hogy a bebörtönzöttek hozzátartozói szítják a forradalmi hangulatot a kormány ellen s hogy a nép egyrészé- nek rokonszenvét éppen az biztosította a szocialisták számára, hogy a szocialista agitátorok „a reakció bilincseinek" megoldozását követelték a baloldali kormánytól. A szélesretárt börtönajtókon azonban nagyon sokan jöttek ki olyanok is, akik közönséges bűncselekmények miatt kerültek lakat alá, S ezekből lettek a legfhangosabb forradalmárok. A második követelés az volt, hogy a kormány vessen gátat a katolikus egyház befolyásának a közoktatás terén. A szocialisták azt követelték a kormánytól, hogy vegye ki az egyház kezéből az iskoláA nép hangulatát azzal igyekeznék lecsillapítani, hogy olyan radikális földreformot követelnek, mint amilyen csak Oroszországban volt, azonban ott is csak rövid ideig tartottak ki mellette, mert rövidesen belátták, hogy az agrár- lakosság teljes gazdasági elsorvadásához vezet. Mindazon mérgezési esetek leküzdésénél, melyeket romlott ételek okoznak - tehát főleg húsmérgezés, vagy gombamérgezés előfordulásakor - a gyorsan ható természetes „Ferenc József" keserüviz azonnali használata rendkívül fontos segédeszköz. Híres orvostudományi könyvekben felemlítik azt is, hogy a Ferenc József víz ólommérgezésnél, mint specifikus ellenszer, teljes mértékben beválik. Ebben a kérdésben á legnagyobb egyébként az ellentét a baloldali pártok polgári és szocialista szárnya között. Mert mig a szocialisták kai. Ezen a ponton már egyszer súlyos vereséget szenvedett a baloldal, mert a mélyen vallásos érzésű spanyol nép ragaszkodik ahhoz, hogy gyermekeit a kitűnő egyházi iskolákban neveljék valláserkölcsi szellemben. Maga Alcala Zamora elnök sem volt hajlandó ebben a kérdésben meghajolni a szélső baloldal követelései előtt és élesen szembefordult az egyházellenes törekvésekkel. Ez a magyarázata annak, hogy a szocialisták elsősorban a nekik kényelmetlen elnöktől akarnak szabadulni. De ha sikerül is a szocialistáknak eltávolítani végleg az elnököt, az egyházellenes törekvések akadályai még nem hárultak el, mert a vallásos érzésű nép nagy többsége élesen szembefordul a tempJogyujtogatókkal. a legradikálisabb álláspontot foglalják el és a földbirtokok százszázalékos nacionalizálását követelik, addig a polgári baloldal csak részleges földhirtokreformot akar. A kormánynak az a terve, hogy a legsürgősebb földbirtokpolitikai kérdések megoldása érdekében parasztbirtokokat fog létesíteni és egy elég nagyszabású telepítési akciót kezd. A szocialisták ezzel szemben orosz minta szerint való kollektivizálása terveket akarnak keresztülhajszolni. A radikális törekvések természetesen a nagybirtokosok körében élénk ellenállásra találnak és hatalmas erőket hoznak mozgásba a szocialisták ellen. Az úgynevezett nagytőkével szemben ugyanúgy kompromisszumos álláspontot foglal el a kormány, mint a nagybirtokkal szemben. A szocialisták ezen a téren is maximálja programot hirdetnek és azt követelik, hogy a kormány hozzon törvényt a bankok nadcmali- zálására. Ehhez azonban a polgári kormánynak nem fülik a foga. Mégcsak abba sem akarnak belemenni, hogy a spanyol Nemzeti Bankot nacio- nalizólják és mindössze annyi koncessziót tesznek a szélső baloldalnak, hogy a Nemzeti Bank Földbirtokreform és a bankok nációnál?zálása Télen is legyen jó tojást. Gondoskodj róla! Most olcsó és friss a tojás — most kell vásárolni és berakni. Vízüvegben friss marad a tojás. Amelett a berakás oly egyszerű és olcsó: kilenc rész vízhez csupán egy rész vízüveg kell. VÍZÜVEG frissen tartja a tojásokat külön alapot létesít közmunkák finanszírozására. Ha Azana reformprogramját nem tudja megvalósítani, akkor Spanyolországban elkerülhetetlenné válik a bolsevizmus. Jön Largo Cabal- lero, a spanyol forradalmárok vezére, az uccai demagógia nagymestere, akinek tagadhatatlanul nagy hatása van a tömegekre, de Ö is abban a hibában szenved, mint a hozzá hasonló népvezérek: sokkal könnyebben tudja vál'lhoz vezényelni a tömegek fegyvereit, mint lábhoz. A rombolás és pusztulás szellemét tudja komandi- rozni, de az alkotás szellemét nem. (MTP.) Forradalmi hangulat a spanyol parasztok között Madrid, április 10. Badajoz spanyol tartomány parasztjai népgyülést tartottak s elhatározták, hogy a téli hatórás és a nyári hétórás munkaidő bevezetését követelik. A gyűlésen elhatározták, hogy delegációt küldenek a szovjetunióba, továbbá azt, hogy a íöldhirtokreform- nál nem a föld kisbirtokokra való felosztását fogják kérni, hanem azt, hogy mezőgazdasági munkásszövetkezetek kapják meg a földet az orosz kolchozok mintájára. A gyűlés továbbá azt kérte, hogy a kormány azonnal szavazzon meg pénzügyi támogatást a szegény parasztoknak és osszon ki gabonát közöttük. A magán- tulajdonban lévő fegyvereket a parasztok szerint nem a polgári gárda őrszobáiban, hanem a szocialista tanácsházakban keli elhelyezni és őrizni. Vásár Iría: Nyirő József Még ha sikerül is, csuful megrántja az em- !bert a bikanevelés. Valóságos rabja az ember. Gondozza, vigyáz rá, mint a szeme világára, hogy el se hízzék, erőben is legyen, formája is legyen, gonosz se legyen, még a szőreszáLa is ragyogjon s a hozzáértő emibert rázza a sárga irigység. A kést legjavát adja neki, abrakoltatja rendesen, almozza, sétáltatja, nyalatja, keféli, itatja, lesi minden mozdulatát. Úgy áll esztendőkig a jászla mellett, mint az őrangyal s mégis elég, hogy egyszer rájöjjön a fekete kedve, összetör miindént maga körül s magát is kárré teszi vagy megbújja a szél a legelőn vagy fene tudja, mi baja érkezhettek s ültetheti meg az ember. Ha semmi baj sem történik, akkor is olyan a bika, — értem a fehér bikát, — mint a férjhez adó leány. Ha idejében el nem viszik, megvénül, elmorcosodik, teljesítő képessége meglankad s a kutyának sem kell. Ha kiérett a bika, sietni kell az eladással. Annál pedig nehezebb semmi sincs. Furfangos, reszkirt dolog az. Egyszerű gazdaember nem vesz bikát, egész falu kell hozzá. Ritka az alkalom, hogy egy ilyen apaállatot haszonnal lehessen értékesíteni. Tudok embert, ki végirendeleti- leg hagyta meg a fiainak, hogy bikát ne neveljenek. Egész vagyona reá mehet az embernek. Egyszer volt részem nekem is bikavásárlásban, de egészen elment a kedvem tőle. Akkor volt, hogy a birtokosság az öreg bikát megütitette s a húsát kihopsázta. Muszáj volt mindenkinek megvennie a reá eső részt. Egész nap főzte, dinsztelte, sütötte az asz- ezony a húsát, mégis félig rágatlan kelle anegennünk. Minden nyelésnél a szemünk meredt ki tőle. A birtökosság a bírót, Dénes Ferit s engem bízott meg, hogy uj bikáról gondoskodjunk. Nem kellett messzi mennünk, mert mindenki tudta, hogy a harmadik községben Bögözi Küs Dénösnek olyan eladó bikája van, hogy csudájára járnak az emberek. A vasárnapot reá szántuk s gyalog átirán- dultunk Dánoshoz, akinek a szeme megvillant, de egykedvűen fogadott. — Megnézhetik! — egyezett bele s bevitt a pajtába. Hát gyönyörű állat volt. Tűzés, arányos, szinte fenséges, mint egy szobor. Földig nyúlt a nyála az elégedettségtől, egészségtől. Dénös, kinél jobban senki se ért a marhához a vármegyében, végig vizsgálta, s végül lelkesen hunyorított nekünk, de hangosan azt mondta: — No, láttam szebbet es! Küs Dénös azt felelte, hogy: — Akkor vegyétek meg azt! — Ugyan kényes vagy reá! — vágott vissza a lőherélő. — Láttam én még bikát eleget! — Ehhez te oskolába mehetsz! — jegyezte meg Dénös csendesen. Kicsit az udvaron is megjártattuik. Ekkor tűnt ki, hogy a bika az istállóban nem is mutatott. Olyan hibátlan, tiszta fajállat volt, amilyen egy században egy se akad. Meghajlott a föld alatta s magának Napóleon császárnak sem volt olyan büszke nézése. Látszott rajta, hogy száz esztendeig is képes a kötelességét teljesíteni. — Nagy alkotó tehetség! — muszáj volt a bírónak is elismernie. — Abba hiba nem lesz! — nyugtatott meg Küs Dénös. — Kerti j jenek bejjebb! — hivott be a házba. Illedelmesen becamimogtunk az „első ház“- ba s leültünk a borshimessel leteritett asztal mellé. Az asszony falatozni valót hozott: szalonnát, kenyeret, túrót s kínálta. — Szeresék, no! Megköszöntük s kényelmesen csombolygat- tuk az ételt a szánkban. Küs Dénös borért futtatott a zsidóhoz. — Hogy jobban csússzék az étel! — 'biztatott ő is. — E mánn portéka! — törültük a szánkat ivás utáh a kezünk hátával. Csak mikor jót ettünk-dttunk s kinyugod- tuk magunkat, hozta elé a biró a bika dolgát. — Osztán Dénös, ml véna az ára annak a bomyunak? — Tizenkétezer! — sütötte le a szemeit szemérmesen Küs Dénes. — Akkor heába jöttünk! — mondotta a biró lever ben. — Jöttek-e a tüzlángját heába! — vetette fel a fejét büszkén Dénös. — Legalább életik- ibe egy szép bikát látának. Most már fogalmik van róla, milyen a szép állat. — Hát nem mondom elég nehéz dög, — nézett maga elé a biró. — De tizenkétezer se kutya! — A csak a kezdet! — mosolygott Dénös. — Mehetnek fejjebb is! — így es elég magosán lakói! — kacagott közbe Dénes Feri, hogy ő is szóljon valamit. — Hát a tekéntetes ur mit szól hozza? — néztek reám, hogy megoszoljon a felelősség. — Hollandiából hozatunk azért a pénzért apaállatot! — ráztam a fejemet. Tiszteletből semmi csúfot nem mondott erre Küs Dénös, de megnézett, mint a lőtt medvét. Az is igaz, hogy a bika dolgát többet se ő, se mi elé nem hoztuk. Inkább a ,,hely- zett“-ről beszélgettünk banátilag s közben Dénös feltette a második literét is az asztalra. Ebből láthattuk, hogy ritka tisztességes ember. Idő múltán a biró kiment a háziból csendesen. Nekünk nem tűnt fél, mert szokott az ember ilyenkor széjjel nézni az életen. Azt is természetesnek tartottam., hogy utána vás- lott Dénes Feri is, mialatt én az asszonnyal váltottam néhány szót. — Vetek egy kicsi szénát a lovaknak, — használta fel az alkalmat Dénes s kedvesen biztatta a faleségit: —■ Töltsd egy cseppet az iidőt a tekéntetes úrral, míg jövök! — Ne siessen! — gavallérkodtaim az asz- szoenyal, aki különösen boron keresztül nézve, igen igézetes fehérnépnek mutatkozott s nem ijedezett a szótól. — Az Isten hozta a tekéntetes urat! — kapott a kezem után bizalmasan. — Szerezze el valahogy azt a 'bikát, mert nagy bajban vagyunk! Ha tisztességes áron el nem tudjuk adni, teljességgel tönkre megyünk ... De nehogy szóljon az uramnak, mert ha megtudja, hogy szóltam a tekéntetes urnák, abba bejbe szecskába vág! Jaj ha nem sikerül a vásár, végünk van! — Ami rajtam áll, szívesen megteszek mindent! — nyugtattam meg a riadt menyecskét s bátorítással éppen az orcáját akartam megcirógatni, de elkéstem, mert bejöttek a többiek, de olyan komolyan, mintha a világ sűrű gondja az ő vállaikat nyomná. — Mit szól hozzá, tekéntetes ur, — fordul hozzám a biró, — béigérök a bikáért tiz- ezört? Vájjon megvernek-e otthon? — Azt az ötszázat még adják reá, — alkudozott Dénös — s nem bánom, vigyék a bikát! Ezen elvetélkedtek jó fertáj óráig s akkor látom, milyen szemrehányólag néz rám az asszony. Várta az ígéret teljesítését. Pirulva1 szóltam közbe. — Egye a fene, abba az ötszázba nem hal bele a falu, adjuk meg! A biró s Dénes Feri úgy tettek, mintha meghökkentek volna, de csak megadták magukat. — Nem 'bánom, no!... De csak a tekén* teles ur szavára megyünk bele! Kemény kézfogásokkal megpecsételtük á vásárt s most már vidámabban megtettük rá az áldomást... Elopénzt nem hoztunk, de; Dénös számiba se vette. — Tudom, hogy szavatartó, tisztességes emberekkel van dolgom! — bogozta meg a becsületünket. A suj tudta akkor, hogy ötszáz lejt Ígért a
