Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
TO^^-Mac&ARHI RliAP „RELATIVITÁS44 Irta: Herczeg Ferenc 1936 április 12, vasárnap. Színhely: a pesti müvészklub különszobája. Személyek: három szmoking. A szmokingnak annyi közük a művészhez, hogy a viselőik szobrászokkal és színészekkel szoktak kártyázni. Péter: Az eset homályos. Az a kérdés, kaptál-e ütést, kérlek? Elemér: Alig. Pál: Igen, vagy nem? Elemér: Inkább neon. Csak neikilökétt aa ajtónak. Megfogta a kabátomat, megrázott és nekilökött az ajtónak. Péter: Kérlek, ez tettlegesség! Annyi, mintha pofonütött volna. Pál: Te mit csináltál? Elemér: A támadás olyan váratlanul jött... Pál: Szóval semmit? Elemér: Kérlek, ha egy úriember ilyen helyzetbe kerül... Péter: Mi a neve annak az embernek? Elemér: Katona András. Péter: Foglalkozása? Elemér: Altiszt az édesapám irodájában. Péter: Micsoda altiszt? Kérlek: szolga! Iroda- szolga! Pál: Kellemetlen eset! Kutya kellemetlen eset! Elemér: Én azt hiszem, ez közönséges orv- támadásnak minősíthető. A rendőrség elé tartozik. Péter: Asszony van a dologban, — nem ajánlom, hogy a rendőrségre menj vele ... Azok kiadják a sajtóirodának. Elemér: Hát mit tegyek? Pál: Azt mondom, föltétlenül provokálni kell! Péter: Nem fog kiállni. Egy irodaszolga nem köteles ... Bolond is volna, ha kiállana! Pál: Kérlek, ha nem áll ki, korbáccsal veszel elégtételt! Elemér: Nem lehet! Korbács nem lehet1 Pál: Miért nem? Elemér: Bokszbajnok, kérlek. Azelőtt profi volt. Az öregem azért fogadta meg, mert fél a pesti gengszterektől. Pál: Kutya kellemetlen eset! II. 'A méltóságos asszony és a komorna. Méltósága: A Fráulein ki fogja magát fizetni, Lizi, aztán mehet. Ne kerüljön többé a szemem elé! Komorna: De kérem, méltósága — Méltósága: A maga vőlegénye pedig, az a híres Katona András, a rendőrség előtt fog felelni. Az uram le fogja csukatni! Fegyházba való az olyan ember! Komorna: De méltósága, kérem — Méltósága: Nekem hiába sir! Maga az oka mindennek! Minek lármázta fej az egész házat? Olyan nagy dolog az, ha egy olyan fiú, mint az én Elemérem, megcsipkiedi az állát? Komorna: Nem az államat csipkedte meg. Méltósága: Grófnékkal is történt már ilyen és tartották szerencséjüknek ... Komorna: Én nem tehetek róla, kezét csókolom — Méltósága: Csakis maga tehet róla! Tudnia kellett, hogy a vőlegénye egy vadállat, hát vette volna tréfára a tréfát... Ne uszította volna azt a gyilkost! Menjen, menjen! Nem akarom többé Látni! m. Ködös est a Dunán. Az alsó rakparton két ember járkál: Katona András és a komorna. Olykor megállanak és a fekete vizet nézik. Katona: El csaptak? Komorna: El. Katona: Szépen vagyunk. Én se mehetek vissza többé az irodába. Komorna: Gondolod, hogy találsz magadnak valamit? Katona: Kizárt dolog. Van egy barátom, aki két esztendő óta nem tud elhelyezkedni. Komorna: Azok miből élnek? Katona: Azt senki sem tudja, ők maguk sem. Komorna: Nem is értem, hogyan tehettél olyat. Katona: Milyet? Komorna: Megpofozni a méltóságos vezérigazgató ur fiát! Gondolnod kellett volna rá, hogy apja a munkaadód. Katona: Hát te miért nem gondoltál rá, mikor segítségül hívtál eng'mi? Komorna: Mert szamár voltam! Azt, hogy megcsipkedett, nem is vettem fel, az nem olyan nagy eset — de aztán mondott a gyalázatos valamit — Katona: Mit mondott? Komorna: Mire való most már arról beszélni? De akkor a fejembe ment a vér! Katona: Hát nekem is! Nekem is van vérem! Komorna: Az a baj. Szegény embernek ne legyen. Megállnak. Nézik a Dunát. Azután lassan, tovább mennek. Komorna: Tudod, mi lenne nekünk a legokosabb? Katona: A Duna? Komorna: Az. Katona,: Hát arról lehet beszólni. Nem olyan mulatságos az élet, hogy érdemes volna végig- fcoplalal Komorna: Csak egyet ígérj meg! Katona: No —? Komorna: Hogy nem mégy egyedül, engem is magaddal viszek A legény nem felél, csak átfogja a leány derekát, úgy mennek tovább. A leány csendesen sir. IV. A vezérigazgató és titkárnője A vezér: Küldje be Andrást! A titkárnő: András nem jött be kérem. A vezér: Nem jött be? Hát az hogy lehet? A titkárnő: Nagyon kínos dolog történt az este... A vezér: Hát csak ki vele! A titkárnő: Nagyon kínos dolog, — de talán jobb, ha mindent elmondok, titkolni úgy sem lehet. Katona András tegnap este megverte Elemér urat... A vezér: Az én fiamat? Azt mondja: megverte? Részleteket kérek! A titkárnő: A méltóságos asszony komornája jegyben jár Katonával. .. A vezér: Tudom, a Lizi, a feleségem szólt erről. A titkárnő: A fiatal ur kissé csintalankodott Lizivel, sőt nagyon csintalankodott vele ... A leány védekezett és akkor Elemér ur valami igen csúnyát mondott... A vezér: Mit mondott? A titkárnő: Jobb szeretném, ha nem kellene megismételnem ... Lizi megsértődött és panaszkodott a vőlegényének ... A vezér: A vőlegénye pedig megverte Elemért? A titkárnő: Meg. Kétszer arculverte, ezután galléron fogta, megrázta és nekiütötte a fejét a falnak. Borzasztó volt! A vezér: Reményiem, nem esett kár a falban? óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSlce • • Üveg — porcellán — villany csillárok! uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiH^ Modern képkeretezés, üvegezés Telelőn 2423 Maga különbem honnan tudja mindezt ilyen pontosan? A titkárnő: Végignéztem. Én és még vagy tíz hivatalnok. Éppen zárás volt és a személyzet, a folyosón volt... A vezér: Amit András tett a fiammal, azt nekem kellett volna tennem, de már régebben. A titkárnő: No de méltóságos ur! A vezér: Mutatok magárnak valamit. Tudja, mi ez? A titkárnő: Csekk. Húszezer pengőről szóló. Az aláirás — nem a méltóságos ur aláírása! A vezér: Nem; az Elemér fiam keze. A bankban felismerték a hamisítást, nem ütöttek lármát, de elküldték nekem. Ez már az ötödik eset. A titkárnő: Hát ez borzasztó! De azért mégis csak a fial Kötelességem elmondani, hogyan nyilatkozott Elemér ur az esetről. A vezér: A csekkhamisitásról? A titkárnő: Nem, a Katona-ügyről. Azt mondta: ha nem tud elégtételt szerezni, akkor főbe kell magát lőnie. A vezér: Olyan kényes a becsületére? Nos, majd én elintézem az ügyet a lovagiasság szabályai szerint. Elemér bocsánatot fog kérni Lizitői. András pedig bocsánatot fog kérni a | Alapítva 1833 fiamtól. Akkor tovább kártyázhat a kaszinójában. A titkárnő: De hát itt maradhat Katona András a történtek után? A vezér: Küldje be Vélsz,mann igazgató urat. -V. A vezér: Hallom, baj van a budavölgyi kőbányában? Veiszmann: Ott mindig baj van. Garázda nép lakik arra. Mindent ellopnak; egy padlót, egy facöveket sem lehet künnhagyni éjszakára. A vezér: És a felügyelő? Veiszmann: Nem bir a falusiakkal. Fél tőlük. Mert hogy ő családos ember. Tegnap itt járt, azt mondta, ő nem marad künn tovább, mert megfenyegették. A vezér: Van nekem egy emberem, az majd rendet tart a bányában. Van ott felügyelői ház, mi? Veiszmann: Két szoba, konyha. A vezér: Katona András lesz az uj felügyelő. Veiszmann: Katona —?! A vezér: Elveszi a feleségem komomáját és kimegy Budavölgybe. Veiszmann: Nem lehet, sajnos, nem lehet már. Éppen most telefonáltak a rendőrségről... Ö és a méltóságos asszony komornája... Eszembe jut gyermekkorom falusi husvétja . . . Nagyszerdától az ünnepi villásreggeliig szigorú böjt alatt álltunk. Régimódi falusi kúria volt a mienk, ahol még megtartották a böjt parancsait s ahol minden étkezést keresztvetéssel, imádsággal kezdtünk. A ezentsir elrendezése előtt, ha nem takarta a vidéket hó, ibolyát, koranyiló sárga virágot bokrétába kötve a még téli hidegtől didergő öreg templomba siettünk, hogy plébános urunk útmutatása szerint íöldiszitsük a szentsirt s illően készüljünk a szombatesti föltámadásra. A körmenet idején a kastély s a közeli parasztházak ablakaiban pislogó faggyútyertyát, a tehetősebbek sárgaréz tartóba szorított színes miligyertyát helyeztek s ünnepi ruhában, ünnepi kedvvel siettek minden irányból a kivilágított templom felé. A sötét lalusoron kéz a kézben, nagyokat lépnek a lányok a pocsolyás utón, az ájtatos hangulat dacára vihognak, kacagnak, ha csizmájuk nagjot cuppan a sárban. Az öregek, imádságo9 könyvvel és kendövei, libasorban haladnak a kastélykert falánál, óvatosan keresik a kitaposott lábnyomok helyét. A legények a közeli korcsma-udvarról futnak át egymást lökdösve a templomtérre. Kalaplevéve, alázatos Dlcsértessékkel köszöntik az érkező ura- ságot, kinek padsorát a legzsuloltabb ünnepi napon is üresen hagyja, a nép, számontartva, tisztelve az ősi kegyúri jogot és szokást. Kezdődik a Halleluja. Az egész templom a pappal énekel. Azután megindul a processzió a templom körül. A falu legdaliásabb négy legénye kezébe veszi a kopott öreg zászlókat, meghajtja az oltár előtt, komoly arccal viszi kifelé. Utánuk egy ministránsgyerek a íöltámadt Krisztus szobrát cipeli. Egy másik az óriási húsvéti gyertyát hordozza, a darócruhás egyházfi, füstölővel a kezében a baldachin előtt lépeget. Négy telkes-gazda fogja a sátor rudját, alatta méltóságteljesen, fátyolbacsa- vart kezében az Oltári szentséggel a plébános halad. A baldachin mögött hajadonfővel az urasig, körülöttük éneklő asszonyok és a többi nép. Föltámadt Krisztus e napon ... — énekli orrára csúszott okuláréja alól a kántor. Gyertyát tart imádságoe könyve elé s a zuzmarás szélben lobogó lángot görbére hajlított tenyérrel védi egy slvitó hangú vónasszony. Öregek, leányok, gyerekek, el-eluuradózva, vontatva éneklik utána a húsvéti zsoltárt. Két kézzel áldásra emeli a szentséget a pap, a pöttömnyi minisztránsgyerek csönget az ájtatos nép az urasággal együtt térdre borulva imádja a fö!dtámadt Igét. Mckondul- nak a harangok. Jeges szél fuj a Zahura felől, apró pelyhekbe szállingózni kezd a bó . . . Tudj4 Isten, többnyire ilyen havas falusi husvé- tokra emlékezem vissza. A bosszú szertartás befejeztével egyszerű böjti vacsorára hivatalos hozzánk a plébános, melynek folyamán évről-évre magyarázza, hogy sok vidéken már föltámadás után vége a böjti tilalomnak. Igen helytelenül, mert csak a husvétvasármapi megszentelt lehet az első husnemü étel, melyet jó keresztény befogad. Hatalmas kosarakban helyezik el korareggel a sonkát, fiatal bárányt, patkót, turóspászkát, friss kenyeret, keményrefőtt tojást, sót, sőt ecetet, bort s fenyőgallyal örökzölddel, tarka pántlikákkal di- szitve, fehér ünneplőbe öltözött tenyeres-talpas szolgálók cipelik a drága terhet a tízórai misére. Mise után a templom udvarán helyezkedik el a nép s az értékes elemózsiát patyolatcsikos cselédvászonnal beterítve, éhesen, fecsegve várja a papot. Végre . . . Imádságot olvas a pap, türelmetlenül hallgatja a nép. Majd megindul s a szenteltvíz öntözőt időnkint az oldalánál hordott edénybe mártva, magasra emelt kézzel hinti szerteszét az áldást. Kapkodják a lányok, menyecskék a takarót, hadd jusson minél több áldás a szenteltre, — s az- ntán uccu neki, siet ki-ki hazafelé, a gyerekhad s az emberek éhesen várják már a negyvennapos böjt után a jó finom holmit. Mise után nálunk is megtoritefték a nagy ebédlőasztalt, fölrakták a sok húsvéti holmit, mely között persze csak az foglalhat helyet, amit a templomudvaron megszentelt a pap. Kitünően Ízlik a villásreggeli, ami főképpen arra jó, hogy a faluhelyen szokásos, egy óra múlva következő ünnepi ebédre alaposan elrontsa az étvágyunkat. Délutánra vendéget várunk. Átjönnek a szom- szédfalusiak. Lesz tarok és ramsli, talán még ferbli is. Lublói vízzel kevert kvaterkákat töltöget a Jóska, szivar, pipafilst úszik a íevegőben. Hat óra felé gyertyát tesznek a kártyaasztalokra, az asszonyok a kandalló szobában helyezkednek el, erről, arról, nemritkán cselédről esik a szó, mert h óba, faluhelyen Is nehéz már manapság jó cselédet kapni s a fiatalja mind a városba siet. Nem Is tudom, mi fog történni, ha légi jó cselédeink elhalnak t még az se marad, aki moresre oktassa est a mai nemzedéket. s mai Kovács Endre: VAGY óh városok, melyeket még nem láttam, oly gyakorta gondolok most fátok, mint régi rab, ki priccsén ülve, ráccsal szőtt falán álmodja a világot Párisra gondol, Nápolyra s a szőke Dunára lágy függönyt hímez a vágy s mig arcát szorítja a vaksi köre, képzelt csúcsok szűzi havára hág és hall zenét az e’süllyedt világból s a zsibbadt láb is vakon menetel, — mig sorsát felejtve gomolygó, bátor hegyek csúcsára borongó arccal lép: Párist és Nápolyi gondol s lágy lepel, mint hüs szemfedö, koriíja el a Vég. Angol leányt vesz feleségül Ferenc Ferdinán ’ másodszülött fia. Londoni előkelő körökben nagy feltűnést keltő.; az a bir, hogy Bohcnberg Ernő herceg, Feró; • Ferdinánd másodszülött fia eljegyezte Woo i Mária Teréziát, akinek édesapja brit kapitán, édeeanyja magyar asszony: Lónyai Róza grófnő. A menyasszony egyike az angol társaság légii n- nepeltebb szépségeinek. Hóhenberg Ernő herei •• 1904-ben született a konopisti kastélyban, amejy — mint emlékezetes — a világháború előtt H<- foenberg Zsófia magántulajdona volt. % 4 Régi nusvét Irta: Hungaricus Viator
