Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-13 / 61. (3910.) szám

1936 március 13, péntek* 3 Pxitöu a tegnap meghalt francia divat­gyáros volt az, aki öt-hat év előtt először mert támadást intézni az amerikai befolyás elten és egyike lett az elsőknek, aki az álta­lános és mindenre kiterjedő amerikai hege­móniát megtörte.. Azóta Amerika sok min­denben háttérbe szorult, halkabb, ijedtebb lett, de 1928-ban még uralkodott Európában a pénzével, filmjeivel, életmódjával, rekord­jaival, asszonyaival. A párisi nő féltékenyen érezte, hogy a görl eléje került, a vamp, a démon, a newyorki és a hollywoodi pompás széria-áru. Amerika a divatot is átformálta. 4 sportlédik nyúlánk termetére és kisportolt izmaira méretezte a ruhákat, nem tűrte többé a drapériákat, amelyek bóditóan sejttetnek, de a valóságban leplezik is a kis hibákat. Az amerikai sportoló hölgy lába és alakja gyö­nyörű, de nyaka, válla, háta gyakran angob szászosan csontos és csúnya. A divat tehát elfödte a felsőrészeket és megmutatta a lá­bat. Ez volt a rövid ruhák kora s az ameri­kai terror hatása alatt kénytelen-kelletlen be­letört az európai nő is. A párisi is, aki leta­karta, ami szép rajta, finom bőrét, vállát, nyakát, hátát s megmutatta ami csúf rajta, kis, kurta lábait. Az amerikai nő sportol, nem kövéredik, a párisi ha­mar hízásnak indul s tudjuk, mit jelent, ha a kövér, kis nő leplező szövet- vagy selyem­függönyök nélkül kurta szoknyácskákban je­lenik meg. A párisi nők fogcsikorgatva tűr­ték a newyorki diktatúrát, amíg végre hős forradalmár állt az élükre, hogy megragyog- tassa a régi dicsőséget és lerázza az igát. Ta­ton a rövid szoknya diadalának kellős köze­pén a piacra dobta a hosszú szoknyát. Kine­vették. Felháborodtak. De a hős divatkatona páratlan szívóssággal állt síkra eszméje mellett s a párisi nők érezték, hogy az 5 ügyükért, kurta kis lábuk ügyéért harcol. Kétéves küzdelemmel, divatlingesze gyönyö­rű alkotásaival megtörte a rövid szoknya uralmát, visszaszorította Amerikát a divat­ból. ő volt az első, aki fellázadt az újvilág ellen. Győzött. S utána sokan mások, más­fajta dolgokban ugyancsak győzni tudták már. Vége lett a dollár parancsuralmának. A UUáttynősül írják önfe­ledt boldogsággal az angol lapok s elfelejtik, hogy más dolgok is vannak a világon, német­francia ellentétek, locarnói bonyodalmak, genfi ügyek és olasz-abesszin konfliktusok. Nyolcadik Edvárd civUlistájánák megújítá­sát kérte és a leiratban kijelentette, hogy ,.gondolnia kell nősülésének lehetőségére is.“ Néhány szó, bizonytalan utalás, de az angol népnek elég, hogy lángba hozza. Elvégre, ha i király igér, kötelessége, hogy megtartsa ígéretét. Az angol nép, mint amolyan jó mya, évek óta unszolja csendes szemrehá­nyással Edvárdot, hogy házasodjék, mert mi­csoda angol király az, aki nem nős? Micsoda koronázás volna-, ha a canterburryi érsek ?gyedül Edvárd fejére tenné a koronát, s a királynői korona szégyenben maradna bár­ány vánkosán? Lehetetlen elképzelni. A ren- les angol népet a hideg rázza, ha rágondol. Az angol koronázás kettős aktus, csaknem fyan, mint a házasság, a formája, a szertár­osa, a lényege két emberre szabott, a király- o, és támaszára, a királynéra. Tudjuk, hogy inglia uralkodási rendjében kivételes sze­gy illeti a nőt s a koronázás királyné nél- ■ül tényleg olybá tűnne Londonban, mint az ■sküvő menyasszony nélkül. Az impérium dm viselné él a szégyent s Edvárd ugyldt- zik, kénytelen meghajolni a közvélemény lőtt. Eddig ugyan vígan dalolta a Testen anült nótát „nem veszek én kölöncöt, kö- íncöt, kölöncöt a nyakamra— de most a oronázás miatt, ugylátszik, más vélemény- 9 jutott. A íocarnoi hatottnak második konferenciája Londonban Németország békefettételeinek visszavonásával fenyeget Ui hivatalos német emlékirat ■ • Készül a londoni kompromisszum • ■ „A szim­bolikus megszállást kövesse szimbolikus kiürítés" ■ • Francia-angol közeledés A tanácstagok atban London íeíé Berlin, március 12. A német kormány ma hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely­ben a francia biztonsági rendszer bemuta­tása után ismét hangsúlyozza, hogy német részről senki sem gondol Franciaország megtámadására. A katonamentes terület megszállása csak szimbolikusan történt és a tárgyalások alatt Németország nem vál­toztatja meg az eddigi állapotot. A német szuverénifcás jogáról azon­ban a tárgyalások folyamán a biroda­lom semmiesetre sem mondhat le, mert ez Németország újabb diszkriminálását jelen­tené. A nyilatkozat azzal az utalással zá­rul, hogy a birodalmi kormány békejavas­latait visszavonja, ha a többi hatalom nem osztja felfogását. A nagyfontosságu német nyilatkozat min­denekelőtt megállapítja, hogy Franciaor­szág a locarnói szerződés előtt határait már több katonai szerződéssel biztosította, így A továbbiakban a német memorandum az orosz—francia szerződés kialakulásának körülményeiről beszél' s megállapítja, hogy Franciaország biztonságát jelenleg csak­nem az egész világ védelmezi, három mil­lió békekatona és legalább harminc millió mozgósítható katona háború esetén. Ezen­kívül a világ legerősebb erődöve veszi kö­rül Franciaországot, nevetséges tehát a francia biztonság veszélyeztetéséről beszél­ni akkor, amikor 19 zászPóalj német katona bevonult a Rajna-vidékre. A birodalom csak szimbólikusan szállta meg a Rajnavidéket és addig, amig a tárgyalások tér-| tanak, nem erősiti meg a helyőrségeket. Viszont | számításba kell venni, hogy Németország a le-1 hető legnagyobbarányu javaslatot tette az euró-1 a francia—belga, a francia—csehszlovák és a francia—lengyel szerződéssel. Mivel ezek a szerződések defenzív jellegűek voltak és Németországnak nem áll szándékában Franciaországot megtámadni, a birodalom min­den további nélkül elfogadta e szerződéseket. Franciaország a békeszerződések óta határait óriási erődökkel védte meg. Ezekről az erődök­ről a világ valamennyi katonai tekintélye azt ál­lítja, hogy bevehetetlenek és a támadás ellenük egyenesen nevetséges volna. Mivel Németor­szágnak nincs agresszív szándéka, az erődök fölépítését nem kifogásolta. Legújabban Francia- ország katonai szövetséget kötött Szovjetoror / országgal. E szövetség nem függ többé a nép- jj szövetség megállapításaitól, hanem automaíiku-1 san működik. Az orosz rendszer ezenkívül nemi békés jellegű, hanem nyíltan a világforradalmat S hirdeti, azaz imperialista és támadó szándékai j vannak. Franciaország épségét a katonai szerző­déseken és a francia birodalom százmilliós gyar­matán kívül tehát a 175 millió lakosú Szovjet- oroszországgal is garantálta. A világtörténelcKn- ben még soha nem fordult elő, hogy egy hatalom Üy óriási apparátussal biztosítsa területi szuve­renitását* pai béke végleges megszervezésére és biztosítá­sára. Eljött az ideje annak, hogy a hatalmak összeüljenek és megbeszéljék azt a Versailles óta legnagyobb tervezetet, amely az európai rend biztosítására irányuk A német birodalom őszin­tén békepárti és nevetséges támadó szándékok­kal vádolni akkor, amikor Franciaország bizton­ságát csaknem az egész világ védi. A birodalom nem akarta nyomasztó fait ac- comp’i elé állítani a rajnai megszállással a fran­cia néplelket s a megszállást csak azért végezte el, hogy inditó okot adjon a tárgyalásokra. A szimbolikus megszállás fejében a birodalom haj­landó egy negyed századra garantálni Európa békéjét és az európai jogrendet. Ha szándékát nem értik meg és a szimbolikus megszállás miatt elítélik, akkor visszavonja békefeltételeit és inkább választja a becsületes egyedülséget, mint a megaláztatást a népek között ' egységes állásfoglalása csak pénteken vagy szombaton kristályosodhat ki, úgyhogy egyes körökben már a szombati tanácsülés elhalás ztá- i sáról beszélnek, de ez aligha történhetik meg, mert a tanácstagok útban vannak London felé. A kompromisszum: a „szimbolikus megszállás11 London, március 12. A brit kabinéit egymásután tartja üléseit. A csütörtök dél­előtt 11 órakor kezdődött rendkívüli tanács- 1 kozás után az illetékesek azon a vélemé- | nyen voltak, hogy Nagybritannia közeledik I a francia fölfogáshoz és egyre inkább haj­landó „leplezett szövetséget" kötni Francia- országgal. A Reuter-iroda megállapítja, hogy a brit kabinett szerda esti ülésén nem hozott dön­tést. A brit miniszterek egyelőre nem halad­hatnak előre a megoldás előkészítésében, mert Franciaország csökönyösen kitart ere­deti álláspontja mellett és a Rajna-vidék azonnali kiürítését, vagy a szankciók alkal­mazását követeli. Edén külügyminiszter és törd Halifax az angol minisztertanácson hangsúlyozták a francia álláspontot és a mi­niszterek elhatározták, hogy a locarnói ha- j tallmak csütörtök délután kezdődő újabb ta­nácskozásáig keresni fogják azokat a mó­dokat, amelyek a német és a francia állás­pont összeegyeztetésére szolgálhatnak. A Morningpost diplomáciai munkatársa azt írja, hogy a brit kormány szerda esti ülésén amellett döntött, hogy támogatni fogja Franciaországot a rajnai katonám en- tes sáv kiürítésére irányuló törekvésében. A kiürítést Anglia is a további tárgyalások kiindulópontjának tekinti. A brit külügyminisztériumhoz közelálló Daily Telegraph szerint a konfliktus meg­oldásának két legnagyobb akadálya a lo- camói paktum megszegése és az a tény, hogy a németek rendkívül nagyszámú csa­pattal szállták meg a Rajna-vidéket. Hitler ugyan szimbolikus megszállásról beszélt, de ami tényleg bekövetkezett, sokkal nagyobb- arányu, mint a szimbolikus megszállás. A helyzetet Németország esetleg csak úgy mentheti meg, ha a megszállást tényleg szimbolikussá változtatja, azaz a Rajna-vi­dékre vezényelt csapatok nagy részét visz- szarendeli. Ezzel gyakorlati tanujelét adná az európai béke megszilárdítására irányuló törekvésének és igy esetleg megszülethetne a német és a francia álláspontot közös ne­vezőre hozó kompromisszum. Anglia kénytelen Franciaországhoz közeledni A német távirati iroda a következőkben fogllalja össze a szerdai és a csütörtöki nap eseményeit: — Az angol minisztertanácsok után a londoni lapok egyöntetűen azt jelentették, hogy Edén és Halifax meggyőzték az angol kormányt a francia álláspont megváltozha- tatlanságáról és igy a miniszterek kényte­lenek voltak a helyzetet rendkívül komoly­nak minősíteni. Franciaország elvileg haj­landó tárgyalni Hitler javaslatairól, de fel- tétel'e az, hogy a rajnai Katonamentes sávra küldött csapatokat, vagy azoknak legna­gyobb réezét a birodalom azonnal vissza­rendelje. Ha Németország nem hajlandó a francia kívánságnak eleget tenni, akkor Franciaország a kisantant, Szovjetoroszor- szág és Belgium segitségével a népszövet­ségi tanácstól német-ellenes gazdasági szankciókat fog követelni. Ha a népszövet­ség nem teljesíti a francia kívánságot, Franciaország kilép a népszövetségből, mert a kollektív biztonság ebben az esetben ösz- ] szeomlik. A merev francia álláspont követ­Munkában a locarnói delegátusok London, március 12. Az angol főváros köz­véleménye teljesen a délután öt órakor kezdő­dött locarnói konferencia hatása alatt áll. A konferencián Edén elnökölt, mig a fődelegátu­sok, Fián din, Grandi és van Zeeland voltak. Az eddig kiszivárgott hírek szerint Anglia azt kö­vetelte, hogy a hatalmak elégedjenek meg a Rajna-vidék szimbolikus megszállása után az ugyanilyen szimbolikus ki ürítéssel s közben kez­dődjenek meg a tárgyalások. Franciaország fel­adta eddigi legridegebb álláspontját és bizonyos fenntartások mellett hajlandó tárgyalni, de a francia követelmények német szempontból még mindig elfogadhatatlanok. Az elleatét Anglia és Franciaország, de főleg Olaszország és Francia- ország között nagy volt. A locarnói hatalmak A NÉPSZÖVETSÉG LONDONI HAJLÉKA Ab ódon Szt. Jamec-palota, ahol ülésezni fog a népszövetség tanácsa „Tizenkilenc zászlóalj fenyeget 30 millió katonát!"

Next

/
Thumbnails
Contents