Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-09 / 33. (3882.) szám

^MCAI-7V\AGtAR-HIRLA&

MIT TEGYÜNK?

« A hetvenéves Mereskovszkij »

Irta; Surányi Miklós

Alit tegyünk? — sto gyelaty? Ez a kérdés lebeg rninuen orosz Író minden orosz hőse ajkán. Ezc kérdezi Anyegin Eugen és Raszkolnikov, Oblomov és Evticinj, Levin és a fiatal Gord- jejev, de egyetlen orosz író nem tudott erre még felelni, .diába, ez a kelet. Ezt a kérdést feszegeti most Ghandi is, Tagore is Kelet-Indiá- ban s el kell készülnünk arra, hogy a passzív ellenállás .lappangó ereje ott is valami képtelen és misztikus forradalomban fog kirobbanni, akárcsak a bolsevikleké Oroszországban. Gorkij Maxim egész irodalmi működése tiltakozás és izgatás a létező rend ellen, harc az orosz spleen, a toszka és a kétségbeesés reménytelen pesszimizmusa, az otcsajanyije halálos epidémiája ellen. Ö — mint de Vogüé mondja — mindenekelőtt tabula rasat, tehát forradalmat akar. De mit akar Mereskovszkij?

A csodálat, szeretet és benne való hit minden erőlködése mellett sem tudjuk kiolvasni temérdek gyönyörű, ragyogó, fenkölt Írásából. Olyan ő, mint az alcnimisták és az ars magna occulta doktorai. A bölcsek kövér akarják feltalálni s helyette nagyszerű kémiai és csillagászati törvényekre bukkan. Néha egészen át is engedi magát az igazi ars magna szépségének. 1903-ban megírja második nagy trilógiájának bevezető részét, az I. Pál című regényét. Közben Michelangelóról ir friss és lebilincselő novellát a Leonardo da Vinci stílusában. 1909- ben felesége verseit és az Örr'ög babája című regényét rendezi sajtó alá s két évre rá megjelenik I. Sándor cár, a trilógia második regénye. 1912-ben három kötetben kiadja kritikai és vallásbölcseleti tanulmányait. A gyűjtemények cime: A csőcselék felvonulása, A beteg ! Oroszország, A néma mocsár. 19M-ben kiegészíti ezt az így volt és igy lesz cimü essay-köte- tével. Ezek németül Eliasberg kiadásában jelentek meg Auf dem Wege nach Emmaus dm alatt.

Közben gyakran utazik felesége és hűséges barátja, Bjelyj Andrei, a lírikus regényíró és esztétikus társaságában. Ellátogat Berlinbe és Páris^a. ahol Anatole France-szal és Jaurés-vel ismerkedik meg.

A bolsevizmus elől menekülő iró Anatole France-ot, aki akkor már a marxisták szélső balszárnyára jutott, a Burzsoázia virágai cimü cikkében az evolúciós nyárspolgári szodalizmus langyos és konciliáns képviselőjének nézi. A francia szocializmus — mondja — a burzsoázia óriási gyomrában megemésztett szodalizmus: oroszlán karmok nélkül: kihűlt láva, az arany középút csendessége, óriási körhinta, amelyben a derék nép rózsaszín disznókon lovagol, — míg az orosz forradalmár-társadalom letette a hannibáli esküt: vagy győz a nyugateurópai kulturburzsoázia ellen való harcban, vagy elpusztul.

— Mert önök jobban tudnak meghalni, mint élni, — mondja neki Jaurés.

Az embernek eszébe jut az orosz kérdés: mit tegyek? — sto gyelaty? Bizonyos, hogy végső fokon minden orosz Jaurés kegyetlen mondására gondol: meghalni, hogy aztán feltámadhassunk. Fenséges naivság, iszonyú nosztalgia ez az öngyilkosság s az autodafé után.

Mereskovszkij ezt a látogatást még a háború előtt tette. Jaurést azóta megölte a rózsaszín disznón lovagló francia oroszlán, amelynek ő nem látta karmait. Anatole Francé pedig csatlakozott a kommunistákhoz. És Mereskovszkij? ö tovább Írja szentimentális, istenkereső misztikus dkkeit.

Szomorú tanulság. Az ember nem tesz soha semmit, az emberrel csak történik valami. Anatole Francé, Jaurés és Mereskovszkij sem kivétel e silány és pesszimista törvénye alól a temperamentum, a miliő, az időpont és a külső behatások összefüggésének. A történelem gravitációs törvénye hatalmasabb, mint az egyén lelkiereje és a meggyőződés állhatatossága.

Közben megjelenik Szentpétervárott müveinek gyűjteményes kiadása. A hatás mély, de egyoldalú. Regényeit tisztelettel fogadják. de sokan azt is kétségbe vonják, hogy Írójuk mü- vész-e egyáltalán, vagy csak történetíró és kul- turhlsztorikus. Vallásbölcseleti írásait egyenesen kigunyolják. Az orosz nép nem érti meg a művészt és kineveti a filozófust. Az első talán tulkorán jelentkezett, a második elkésett. Oroszországban a földalatti erők Gorkij felé gravitál- nak: a próza szépsége és elegandája hidegen hagyja a tömegeket. Az arisztokrácia a külföldi irodalom felé fordul. Az uj franda regényírókat jobban ismeri, mint Mereskovszkijt és a szimbolista Kuzmínt, Blockot, Baimontot vagy Re- mlssovot.

Aztán kitör a háború. Az orosz irodalom az első években lélegzetét visszafojtva hallgatja az ágyuk dörgését. Vár és fél. Érzi, hogy közeleg a tabula rasa Ideje és a hannibáli eskü beváltása. Gorkij Páriából és Amerikából n; erőre kap és Capri-szlgetéről irányítja az lelkek forradalmasítását. Megkezdődött a vé~- nek a hullása a fronton és folytatódik benn a polgárháború és a terror szörnyűségeiben. A

költők kinyitják ajkukat és dadogva megszólalnak.

Nem igaz az, hogy inter arma silent musae. Sokrates a beotiai háború alatt olyan hősileg verekedett, hogy egymaga fedezte a görög csapat visszavonulását. Sophokles a salamisi győzelem ünnepén maga vezette lanttal kezében a harcos ifjak karát. Fejére Cimon, a hadvezér helyezte a költői babérkoszorút. Firdusi korában patakokként folyt a vér és Dante a Welffek és Ghibellinek örökkévaló csatározásai, polgárháborúk, forradalmak közepette irta meg a „Divina Commoedia“-<t. A keresztesiháboruk termelték ki a lovagkor regényes költészetét. XIV. Lajos kora nemcsak a rokokóról, hanem arról is nevezetes, hogy Frandaország abban az időben harcolta ki magának azokat a tartományokat, amelyeket Bismarck visszaszedett tőle. Nagy Frigyes alatt is történt egypár csetepaté és Zrínyi Miklós is vesződött egy keveset a törökkel, miközben megírta a Zrlnylász-t.

A mocsár az, amitől irtóznak a múzsák. A háború után való rémuralmak, diktatúrák, gazdasági válságok, a nyomor pesszimizmusa, a küzdelem a mindennapi létért, a fanatikus szélsőségek barbár csetepatéi, a bizonytalanság és perspektíva hiánya okozza mindig a hanyatlást irodalomban és művészetben. Ilyenkor mindig illetéktelen kezek ragadják hafalmukba a kultúrát s azt nacionalizálni vagy kommunizálni, for— Parancsoljon az enyémből — kinált a kínai. Olyan furcsán éneklésszeriien ejtve ki a német, nyelvet, hogy alig értettem meg.

— Nem kell — toltam el nyersen a felkínált po-i harat.

— Úgy látszik, uram, haragszik rám — mondta a, kínai szelíden. De én gúnyos ravaszságot és fényén gető meghunyászkoddst éreztem a tartótjából.

— Én nem haragszom önre, én megvetem önt —» feleltem nyílt kihívással.

— Jogában áll, uram, csak nem értem . . .

— Nem érti? Mit tolakodik? Ha nem hagyja bé-> kében azt a lányt, véresre verem!

A pincér hozta a whiskymet. A kínai csak né* zett rám s várta, hogy a pincér elmenjen. Mikor elment, a kinai mintha nem is halloüa volna a fe1936 fcbrpAr 9, vasárnap*

radalmasitani vagy konszolidálni akarják, bele- szoritják a politiKa vagy a pártérdekek Rrokru- tesz-ágyá'ba s közigazgatási, rendészeti vagy legjobo esetben vilagszemléleti szervvé kíván- jáK tenni az irodalmat és művészetet. Napóleon egy uj klasszicizmust erőltet rá az empire-év- tizedre. Lenin eltiltja a Tolsztoj-, Dosztojev- szkij-féle tradicionális burzsoa-lrodalmat és megtiltja a szimbolikus jelzők használatát. Romáin Rohand Svájcban s az orosz irodalom igazi nagyságai, Tolsztoj Alexev gróf, Kuprin, Balmont, Bunin Párisban és Berlinben, Szeverjanin Eszt- landban él, Szollogub, Ivanov, Kuzmin a szovjet parancsára otthon vergődik, szomorú számki- vetettségben; Gorkij visszatér, a forradalom mellé áil, majd megundorodik és elhallgat és maga Block, aki megírta a Tizenkettő-ben a forradalom himnuszát, kiábrándul, vezekel, belebetegszik, elbocsátásért és útlevélért könyörög, nem kap kegyelmet és 1921 augusztus 21- én meghal Oroszországnak Puskin és Lermen- tow után legnagyobb lírikusa.

1921. — Ebben az évben adja ki Mereskovszkij a második trilógia részletét, a December 14-et, Berlinben és Párisban, a világ két anti- podján és mintha ez jelezné az ő végső diadalát a rózsaszín disznón nyargaló, imádott, de gyűlölt Nyugat fölött.

Felesége vele van a számkivetésben, amelyben époly fanatikus hittel és apostoli buzgalommal Írogatja Krisztus és Anükrisztus, Dosztojevszkij, Tolsztoj és a III. Testamentum szent rögeszméje körül keringő próféciát, mint egykor az Északi Hirnök s az Uj utak hasábjain. Barátja, Bjelyj, Oroszországban rekedt: müveit kéziratban, titokban terjeszti, mint a XIV. század szerzetesei: ő benn, Mereskovszkij künn siratja az elzüllöt, bűnös édesanya. Oroszország szerencsétlenségét. Mereskovszkij legutolsó müve az Anükrisztus. Ez a végső menedéke a kétségbeesetten bolyongó orosz lélek szent őrületének.

A KÍNAI

Irta: P. Abrahám Ernő

Mikor ez történt, Hamburgban laktam, a Bauer- 8trassén. A kikötő vár oerészben volt ez az ucca s az Élbe felől egész árbócerdőt lehetett látni. A környéken minden második, harmadik ház hal- és sajt-kereskedés volt és az egész uccit átjárta az erős sajt- és haíszag.

Egy nagy szállítócég levelezője voltam. A cégnek külön kikötője volt Hamburgban, a Graas- Bock és saját hajóin fuvarozta az árut Argentínába, Brazíliába és más országokba. A világkereskedelem műhelyébe láthattam bele és szép jövő várt volna rám ezen a pályán, mert főnököm szeretett s úgy tervezte, hogy félév múlva Brazíliába küld jelentős megbízatással.

Egy nagy teremben dolgoztam még tizennégy más alkalmazottal együtt. Az én asztalom az ablak mellett állott. A széles, nagy asztal fele az enyém volt, másik fele Trude Grüssneré.

Trude tizenkiiencéves volt. Karcsú, de nem tul- magas, szőke lány. Mindig jókedvű volt, ami ellentétben állott arcának karakterével, mert bam- vasrózeás arcához, nagy kék szexéhez s aranyosan csillogó, kissé minidig kuszáit szőke hajához az álmodozás illett volna.

Tudta, hogy szép és szívesen kacérkodott. Azért értett hozzá, hogy a kellő távolságot betartsuk.

Valahogy az egész szóba őkörülötte forgott. Hat leány dolgozott még a szobában, de mi valameny- nyien Trudeba voltunk szerelmesek s ezért a többi lány is mind Traden keresztül igyekezett magára vonni figyelmünket. Az én helyemet a Trude asztalánál mindenki irigyelte.

Egyébként is jó barátságban voltam Trudevel. A cégnél étkeztünk s az ebéd alatt a Trude melletti egyik hely az enyém volt. Azonkívül Trude is a Bauerstrassén lakott s délutáni iroda után én kisértem haza.

Egy délután egy kínai jött velünk szembe. Mindjárt azt gondoltam, hogy diák és később csakugyan megtudtam, hogy a gyarmati főiskola hallgatója. Mikor közeliinkbe ért s meglátta Trudét, mohó kívánság csillant meg a szemében.

Trude elpirult.

— A szemtelen! — fakadt ki bosszús nevetéssel, mikor elhagytuk a kínait, — Hegy megbámult f

— Trude — kérdeztem — tudna maga szeretni egy kínait ?

A leány csodálkozva nézett rám. Felbiggyesz- tette az ajkát s megvetéssel mondta :

— Fuj!

Tulajdonképpen magam sem tudtam, miért kérdeztem ? De a kínai tekintetében valami követelőt láttam . . .

Pár nap múlva valamivel korábban mentem az irodába s már javában dolgoztam, mikor Trude megérkezett. A légkisebb mozdulatáról, tekintetének egv pillanatnyi megvillanáeáról mindig tisztában voltam a hangulatával. Most is, ahogy a keztyüjót húzta le, láttam, hogy izgatott és inger (fit.

— Mi bántja, Trude ? kérdeztem.

Felelet helyett Idegenen csapta keztyüjót az '•'Ira és méltatlankodva suttogta:

\ szemtelen.

Valaki tolakodott ?

A kínai ■— felelte.

Egyszerre emlékezetemben volt a kínai, a kínai

mohó, követelőző pillantása. ’

— Csak nem merte megszólítani?

— Követett — dobbantott és alig tudta visszatartani könnyeit.

Vártam, mig kiesé összeszedi magát

— Ezentúl minden reggel a kapuban fogom várni és együtt jövünk az irodába — mondtam aztán.

Megbántottan nézett rám.

— Ugyan — vonta a vállát. — Csak nem gondolja ' hogy félek egy kínaitól?

— Tudom, hogy nem fél, — feleltem komolyan — de az emberek sok mindenre képesek. És én láttam a kinai tekintetét . . .

Nem felelt. Szótlanul dolgoztunk . , .

Ebéd alatt egyikünk se hozta elő a kinait. Délután hazakisértem Trudét s reggel már korán a kapujuk előtt vártam.

— Mégis megvárt? — kérdezte kissé bosszúsan.

— Mondtam — feleltem határozottan.

Szótlanul indultunk az irodába. Ahogy kifordultunk a Bauer-uccából, szembejött velünk a kinai. Megint ügy nézett Trudére, mint először és én szerettem volna az arcába öklözni. Mikor elmentünk mellette, nem néztem hátra, de éreztem, hogy pár lépés után megfordul és követ bennünket. Trude is érezte, erősen belém karolt és sietni kezdett.

— Maga csak menjen fel, — mondtam, amikor az irodához értünk — megyek én is mindjárt.

— Nem, jöjjön velem.

— Csak menjen fel nyugodtan. Megyek mindjárt.

Betuszkoltam a kapun s visszafordultam.

A kinai jött nyugodtan.

Elébe á.ltam s nyersen megkérdeztem:

— Mit akar ettől a lánytól?

A kinai csak nézett rám. Egy arcizma se mozdult 6 menni akart tovább. De én elébe álltam:

— Ha még egyszer tolakodni mer ... — s ingerülten ütésre emeltem az öklömet.

A kinai meg se próbálta, hogy védekezzék. így nem ütöttem. Pár pillanatig fenyegettem a tekintetemmel. Azután a kínai vállat vont 8 ment tovább.

— Soha. még embertől úgy nem féltem, mint ettől a kínaitól — mondta Trude ebéd közben minden bevezetés nélkül, hirtelen éa hozzátette:

— Olyan az arca. mirt egy balé. Csak mered a szeme s tele van a zsákmányolás mohóságával.

— Ugyan, ne is gondoljon rá — próbáltam megnyugtatni.

— De amikor még éjjel is felriadok, ha eszembe rémlik az arca . . .

Eltelt három bét. Néha napokra eltűnt a kínai, néha meg nap-nap után felbukkant. Csak távolról, mintha csak véletlen volna, de én tudtam és tuda Trude is, hogy előre kiszámította. De annyira, tartózkodó volt, hogy nem volt alkalmam összetűzni vele.

Egy szombat este a Reeperbahnon sétáltam, minden terv nélkül. Az egyik kis pincekorcsmából jókedvű matrózok mulatozása hallott ki. Nyitva volt az ajtaja s önkéntelenül betekintettem Az egy k asztal mellett ott ült egyedül a kínai. Whisky volt előtte és szódavíz.

Gondolkodás nélkül bementem és engedőimet se kérve, az asztalához ültem. Magam la whiskyt rendelteim.

oyegetésemet, kissé közelebb hajolt hozzám.

— Uram, — kérdezte — nem mulatna be annak a lánynak?

— Ez már a legnagyobb szemtelenség! — fakadtam ki.

— Miért? — nézett rám a kinai.

És csalt néztem a szemébe, de az kifejez'stelea volt, nyugodt és határozott.

— Mondja, — kérdeztem ingerülten — maga minden sértést eltűr?

— Akik tűrnek, erősek — felelte.

Felállcttam.

— És ha megütném? — és éreztem, hogy alig bírok magammal.

— Nem tudom ... — Nem tudom ... — és csak ült ott nyugodtan, rendíthetetlenül.

— Amit mondtam, megmondtam! — isméte’tm meg a fenyegetést. Felkeltem e rosszkedvűen mentem haza.

Pár nap múlva Trude egy képet mutatott.

— Nézze, — mondta — ezt kaptam.

Egy kinai festmény volt. Egy női portré volt. Minden plasztika és színezés nélkül. És mégis csupa művészet és tele volt lélekkel.

•— A kinai küldte?

— A kinai. De név nélkül, postán és ez az Írás volt mellette.

Ideadta az írást és én olvastam:

„Kérem fogadja el hódolatom jeléül ezt a portrét. A művész, aki festette, szerelmes volt a lányba, de az tudni se akart róla. Ha jól megnézi a képet, látni fogja, hogy semmiben se hasonlít cgy európai portréhoz, mert itt, Európában, a művész a dolgoknak a külsejét adja vissza, mig ná'unk, Ke- lot-Kinában, a dolgok lényegét, lelkét. Ezért az önök művészei foltokkal, színekkel dolgoznak, m’g a mi művészetünk a vonal ritmusa, a»:n keresztül érezzük a lényeget, a lelket. A művész, aki a képet festette, egyetlen kegy gyanánt azt kérte a lánytól, engedje meg, hogy lefesse. A lány beleegyezett és a művész belefestette a lány lelkét a képbe s mikor az utolsó vonást is meghúzta, a lány meghalt, mert a lelke a képbe költözött. így lett a lány mégis a festőé14.

Kellemetlenül éreztem magam. Mint valami fenyegetés hatott rám ez a kép és Írás, mint va'ami titkos veszedelem. Láttam, Trudét is izgat,a a

dolog.

■— Küldje vissza néki a képet is, az írást is,

tanácsoltam.

—- Ha tudnám a címét . . .

— Majd én visszajuttatom.

Trude habozott.

— Ha nem akarja . .. — mondtam.

— Nem, nem, csak küldje viasza — mondta bír5- télén elhatározással.

És minden megjegyzés nélkül még aznap vissza- kúldtem a képet és az Írást a kinainak.

Másnap reggel kissé elaludtam, de reméltem, hogy Trudét még útban érem az iroda felé.

Siettem és egy-kettőre a kikötő partjára értem. Trude csakugyan még a parton volt. A kínai diák előtte állott e izgatott szóváltásba voltak.

Egy mell'bevágással odébblöktem a kinait.

— Mit akar itt?

A kinai egy pillanatig mintha rám akart volna ugrani, de azután megfordult s elment.

— Mit mondott? — kédeztem türelmetlenül Tru- det.

— Feleségül kért. Ez a sárga ördög! Hogy menjek vele Ázsiába.

Ée sírásba esuklott a szava.

Délben a postára kellett mennem. Éreztem, va’a- ki követ. Hátranéztem 6 láttam, hogy megvillan egy penge a fényes napsütésben. Még idejében kaptam el a kinai csuklóját. Dulakodni kéz étünk. Kicsavartam kezéből a kést s mágas Ívben az Elbába hajítottam Azután löktem egyet a kina'n, hogy felbukott. Feltáoászkodott, pár pillanatig állott ott és nézett rám mérhetetlen gyülölséggeL Azután megindult a part szélének s bámult a vízbe.

Már tovább akartam me^ni, mikor látom, hogy a kinai fejjel az alsó part kövezetére veti magát. Odaszaladtam s néztem utána. Mozdulatlanul, zúzott koponyával hevert a földön. Körülötte vártócsa.

Szédülve mentem fel az irodába.

— Mi történt? — kérdezte Trude izgatottan.

— Már nem kell többet félnie a kínaitól — feleltem kitérően.

— Megölte? — s ijedten meredt rám.

Nem. De meghalt

A lány érezhette a hangomon, hogy most nem mondok többet. A levegőbe bámult e hirtelen ezt mondta;

— Kár. Olyan érdekes volt . . .

Mintha megütöttek volna.

— Sajnálom — mondtam s udvariasan meghajoltam.

— Hova megy?

— Dolgom van . . . — s otthagytam a lányt.

Még aznap kiléptem az irodából és este elutaztam Koppenhágába.

Truderől többet nem hallottam ,«,

%

4