Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-28 / 49. (3898.) szám

M fi N Q 9 fi ll?i.

|oqeAÁug>i^szeA puj zs>j^j>izs>ju>^

üim,.,1111111.min..iiHiiniiiiiiniiiiiii.iiiHii,iiiin..iiiiiii.iiniiiiiiiii[..iiiiiniiinii,,iiiiin,iiiH)i,min,iiiiiiii.iiiiiii.iiiiiii.iiiini.iiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHn.iiiiiiiiiimiiiimm

qinqauauqa najtnzs ‘jnnjiaj sadaia; b xuiuíb s B|K>JJbí lauruiazs meje qajeí b xiaqauuaÁS /ípuiE ‘ajjaAajzsg sí ÍEÁ'uE-uyizsojo ze sadaja; B qqBAOj [ass?d^j zezs iíuBija^ •qajinqauaui UEqniEJi pBA hjaj -jaAa-izs^ Jípif.íipquEjzsojo zb uopiniB s jga -aÁiaqqaifaJ JUPiej Pl® áaS^A tjajaA sadapj v quaSESjEinui uiepiA v PfBNEinui uaruazs -ÁSbu UBinjpq b puioi SeipjBipiqiauiuiazs s qa^zo^aSjadmaq ‘qB^zo-inaueH ‘iBÁnutq -srq b papzaq Bqq^jBf uippiA np;zsoao jpq B JoqiuiB ‘alapi xjoa 0138 ÍUBXipiq ap ‘*auíjapazs3A opajazoq ppj BÁuiqsfq b Ex!?! JoqiuiB ‘;HB[a sí apzqapi qausadaiax y "qE:-jcqjBj piaj Aupteiq b aasaaaÁSa s qoAjoq -upizsojo j;ai|'ajiq jpq junp.aj BAjnin arad ÁUBqafq •j;ozoqEJpA sp Ijnai iojÁ;aq poqBf b ajjapuizBzs Áupqpu sp upfnclBq dap; b juauqq ‘fquas jxaá3ij luan Á3oq ‘apiq jzb joqiuiB ‘Áupjsiq y *;aqanua^S b apaAoq uoiuoÁu UBqqoip uodBii ASa ‘pspnnpa saj -azspnaJ qaauaÁS b E^pje; qEusnuBÁS uaS| jpra JoqjurB ‘sadapj y •jpApqqatfa.i rapupia BjiBqB mán *;aqanua.í3 b bjjb33bj BqpiQ •pBJBnqoAp} ct Sipjp raojpq-jpq s qpiRjia uaqopi eoÁuoziq Á3a ja33aj BÁupisrq saA? -jeq ÁSoq ‘tnippj qausadeia; reipuj ÁSg

sj9i9zsi?f iu|uí 'ueizsojo zv

*S;9®9A

.Sejia •e jibíp 5rpad tttt* rppzaAa^

Suub rópppu puiui p ppend lozgn-BiBjnipz'Si pi?qqa S9 n?2S ^919 jpqpáinqp-BA wa^e -p zb amapazg ipáin ‘qiiposoÁps rcue bjozeppBA b qpa^jaq Bippq áboq ‘.Siped 9s>ap}tTTig qnzoq qn3rEin qpnoqizsutTq qaiu -aipzs b pBitn jexepeqoieso t^diuiufopoyi

■qetrpíep'epj Jrpagopxog « nödid^q^m qizaAdn jipza ‘an^qap zgpSa zsaj páiíop -joq ‘■BÍjaBpidS'aro i^ejba Bipí^oq ‘qpípuoni sí ;zy 'pm-Btn mos qn.CS'Braii dBiiqoqBtrr ‘qsrguiiSa qfl'pi SídBn ibih b pnira 33 aj -sziqj iqq$} B ipB^Bp^ sqpoqstuoqpq aqpzaq qonfajsodBq b wofí q?gxos qion^ipm zv Bfpeip [BApz8nuoí sg roaqqjpaa noppgjiA v

>- ££|

r *jyAÜnq33ig ‘aqpnoq qasoBdojrji

•qopBJBin Xu^jsiq pf sj uf X3oq ‘sojzqq íC3j *qo|nuB» uiasBqos jbzssoj a;px •saunj saApaq bjuioui^zs up zb 9 paw •soujs imiuas qunipu inqpu Bqjsznsz qqan qtm uiospjJBA y ‘jqan qqzi upqsapzpj y •jpsaui b qnfjBSuBq UR^g •jpqaai b qn^nuBj pn/íSg *BqBq dpzs ‘noJBgapp ‘nfBqnzssoq ^C3a •EJfisznsz b mospíÍEd tjq up zy

•wyava Na zv

•zCnoszog

‘saAp n ‘Bqia;a ^bajo^i

•SApaq napúim rap jnarara Igíspsajaq-qazspjappBM •a;jo;ia sí ;pqp[ y ‘jjasaai ipjpj b aarai

*BSp bj ^3bh b pojopt V?í MpqazsajjBpBUi juiuiy :BjJB|3aui ipr upjzB jazs.vSa ‘popojo; mau |azza aJUij

*}BqEJBpEHI B BUB^npa

más jaaSpijA b qaraaa,í3 9f ‘;BqojBAOJ b qBfqjzsnd qBJBpBUi b A!uoziq Stpaj

•ppnq noS^Bj V ny^n qazsapippinu jozsqog qBzssoj b paaazs ‘u{j soqfBd naSi aauij

•viavfc-aw aam

•pqsopnry *»aA9 gx ‘-p3bm

j [Bq ‘El'riq ‘aían ‘qnpj laAaú qnndpqaoqnx •fsq immas nasoupq ‘qunsa sí [a Bqpu bh

qjBiB qnqpi y ’fpf ssijj b 3odoJ supui s

‘dBq Ejp^iosajmjj SajasqaJaÁ3 b bzso^-Xo.íSsj dBn sa^upj cprajaj Buiisjoqnx •poX3B|aq zia y UBqaBxeq e nunqBpo

•p^gzonroQ ‘BqnxrpnT iagraomaAÍ

•ljo;zsodui| gap9 UBiBjuozsnq spi y ‘hoXSbu Bgoqpdia 8 B}2oj3aiu rnp^uB aQ ‘{UUBJjns pnjqB iq uaiajjiq u9)rB zy ‘juBJSn XJBqE [a ‘bojo b ipariSa^

•nBqsanoj aAJoga xpnqaj PO ‘UBqurOiCn ;soin xtaj aS^A qBuqpzBj y •juBjSn ajpioi b poA uapxiíup^i *inuaA Bxpnj mau iq xpfaj mp qBSQ

HBqqpzBj sojojíaj B xioa jnaq ofaj ‘buioa qppaAaazsp 3pm Xjo aira g •jbjjo BpSnp BqqazBi A3g : Jipnisa mau xpu t#| aoqxinm y

•qanpnqaqp [Buzseq raasSpjq ‘ajjp uoA3bu mp dBqiq aQ •doga juapuiiu ‘(ebj qmp ^nounq uoáSbu nipop siq V

•WY3I0 siy

•B°pjg C8&A9 01 ‘9q!PH qopSJOj

*9dBiaj b qupa in^itg ‘pq mau ap ‘zsaj zsbabx •jBABq b ‘jaSapiq y jpq qnfapA Bqpiq aa

qpqnjjs ‘x}s mpqjpAXsax

Up^iosojoq ‘ípqupzs uiBjdBjj qp; a-zsaj ‘uiojpA ‘moapA qpzs e fnj ysa qisg

*i3x máj

■pyínoqjeg ‘aquaq b^bq

Iiaqosaw I94pxojBd b mijtf íajqa^3aq sBABq ‘Jpq^í V qazju [9qqBtqB zy

•qpjBnqpd sazsqp ‘qp^ujoqi^ 9zpdraod ‘ojqopunx

•SpjiASpf jBZEd ‘9iuipíjis3

uaSaAnqBiqB zy

•qajazsqp-Xipxsuq njoíno^o ‘qójygisa jspuo •qauaSuqsa qodBSoiípr saÁup j ‘3bxsba jojojaj y

•Efíijoq 3pf ‘9q 9zpiqizg ‘93oh a xafaxax nsioívd 9So;qsa ^CSa juij^

‘ub^{0 qunzpq iux y

*NS03r V *3}TH3H3d9H

IVStfai XOMVADVN SI3

8» —

— 434 —

A KÉK MADÁR

INDIÁN MESE

Irta: Szentiványi Jenő

A világ már jóidoje forgott pályáján, emberek is éltek szerteszét a földkerekségen, amidőn Hanunah, a Nagy T&koőebéka, az indiámek hite 6zerinti fctezell&m, felmerült lakóhelyéről, a Ceen-des Óceán mélyéről és tanácskozásra hívta a különböző rendű, ran.gu szellemeket. Az Örök Tavasz szigetén, Hawaiban gyűltek össze; annyian voltak, hogy feketéilett tömegüktől a sziget. Alázatosan hódoltak Hannnah előtt, aki megköszörülte torkát és beszélni kezdett:

Elmondta, hegy a nagy munka befejeződött, az ember most már folytonos istápolás nélkül is eléldegél egy darabig, tehát mindegyik térjen vissza égi vagy földalatti hazájába és élvezze az aranyszabadságot, mindaddig, amig parancsszóval ismét szolgálatra nem rendeli őket.

Az egybegyűlteket igen megörvendeztette a Nagy Teknősbéka beszéde és az elrendelt pihenő. Mert hát mi tagadás, az indiánokkal annyit kellett bajmolődniok, annyit szaladgáltak hozzájuk segítségért, hogy már a csontjak is belefáradt a folytonos munkába. Persze, hogy elcsodálkoztak, amidőn kivált a körből az egyik indiánnak öltözött szellem és azt a furcsa kérést terjesztette Hanunah elé. hogy a Nagy Tek- nőebéka adjon engedélyt számára a földön maradásra. Megszerette a mohikánokat, közöttük óhajtana élni mindvégig. Már amugyis főnökükké választották.

Hanupahot szerfölött elálmositotta a sok szónoklat és pislogó szemmel mondta, hogyhat ha akar. csak tanyázzon a mohikánjai között. Mire ezt kimondta, már aludt is, akar a bunda és Így nem vette észre, hogy a Vadkutya-szeLlem kutyábba sem veszf a parancsát "és engedély nélkül szintén a földön marad. Kodojampe volt ennek az engedetlen fickónak a neve és mialatt a többiek éktelen surrogással röppentek hazájuk felé ő ravaszul meglapulva rejtőzött egy babérból?or alatt. Amikor

pedig kitisztult a látóhatár, a gyalogszerre! bandukoló mohikán isten után osont Bosszút akart állni rajta, mert egyszer csúnyán elpüfölte valami galádságért. Mert Kodojampe különben a Gonosz Gondolat

szelleme volt.

A Fehér Bölény távolról sem sejtette,

hogv régi ellensége nyomon követi és vig nótázással suhant keresztül a tengeren, haza kedves népéhez Megérkeztekor a mohikánok hatalmas ünnepséget csaptak

tiszteletére, azután megint rendes foglalatosságukhoz láttak. Halásztak, vadásztak, meg harcosokhoz illően, a tűz mellett hevertek és hősökről meséltek egymásnak. Gondjuk-bajuk nem volt, mert amióta Fehér Bölény ült a főnöki fatuskón, minden a maga rendjén ment. Volt ínni-enni valójuk bőven, még a rossz esztendőkben is ée főnökükért tisztelte őket valamennyi indián nemzet.

Kodojampe távolról figyelte a törzset és egyszerre elérkezettnek látta az időt, hogy megbolygassa a mohikánok békés életét és vele együtt Fehér Bölényt is. így esett meg, hogy egy szép este a vadászatról megtérő Fehér Bölény a sátrában lelte a Vadkutyát. A legpuhább vad bőrön hevert és rögtön nekilátnádt a belépő főnöknek, hogy igy meg úgy a törzs fizessen a részére ennyi meg ennyi adót Szemtelensége annyira felbőszítette Fehér Bölényt, hogy kurtán-furcsán kihajította sátrából hívatlan vendégét, csak úgy puffant.

A Vad kutya pedig egyenesen a Lapos- fejüek törzséhez rohant és elővette leggonoszabbik varázslatát. Gyfilölséget hintett az embereik közé. Addig súgta, suttogta fülükbe hangtalanul a rossz tanácsokat, mígnem azon kezdtek gondolkodni, hogy miért oly sok kincsük a mohikánoknak és miért nincs nekik? És ahelyett, hogy dologgal igyekeztek volna gazdagságukat gyarapítani, Kodojampe sugalmaz zására elhatározták a rablóhadjárat megindítását a mohikánok ellen.

Sötét éjszaka támadták meg Fehér Bölény gyanútlan faluját. Szörnyű harc kerekedett. Fél éjszakán át tartott a csata és hajnalra a mohikánok oldalára hajlott a ervőzelem. A Laposfejüek megtizedelve menekültek az erdőbe. Fehér Bölény kis csapattal üldözőbe vette Kodojampét, hogy megbüntesse ga.zsáráért. Kodojampe, amikor látta, hozy kelepcébe került, előrántott tegezéből egy szentjánoebogárfénynél, taplótüzön főzött mérezbemártott. nyilvesz- szőt és a főnökre repítette.

A mérgezett vessző halálra sebezte Fehér Bölényt. Lelke csodálatos kék színben, ragyogó tollazatú madár képében röppent el testéből, busuló harcosai szemeláttára. Azóta Kék Madár néven tisztelik a szellemmé visszaváltozolt Fehér Bölényt és azt megélj^ illőié, hfygy szüntelenül ott repdea

MÓKA _________________

ISK

OLÁBAN.

Mondj egy átlátszó tárgyat!

—- Létra.

ELSZÓLTA MAGÁT.

Kovács Pista nem akart iskolába menni. Felhívta telefonon az iskolát és a ta<nitó urat kérte.

— Hahó — mondja a gyerek —, kérem, a kis Kovács Pista ma nem mehet az iskolába . . . Beteg.

A tanító előtt mindjárt gyanús lesz a vékony hang.

Megkérdi:

—■ Ki beszél ott?

Ijedten felel erre a vékonyka hang:

— A papám . . .

KIS LEVELEK

Több kis magyarnak: Csak tintával, vagy tussal rajzolt kiépet küldjétek, mert ceruzarajzot technikai okokból nem közölhetünk. — Nem szép dolog idegen toliakkal ékeskedni, — mondja a közmondás. Ezért én is arra kérdek benneteket, hogy mindig csak a saját írásaitokat és verseiteket küldjétek be. Olyan írásokat és verseket, amelyeken meglátszik a felnőttek segítsége, nem fogunk leközölni. Ezenkívül kézirataitokra Írjátok rá. hogy hány évesek vagytok. — Az utóbbi időben több kis magyar neve kimaradt a megfejtők névsorából. Hogy ezt elkerüljük, a jövő héten nem fogjuk közölni a megfejtők névsorát, hanem két bét múlva. Természetesen azért igyekezzetek a megfejtéseket mielőbb beküldeni s egyi- kőtök se felejtse el csatolni a rejtvényszelvényt.

Herczeg BabcL Számrejtvényed jó, de nagyon nehéz. Készítsél könnyebbet. — Pető Irénke. Köszönetedet tolmácsoltam János bácsinak. Légy továbbra is hűséges munkatársunk. — Kemény Zoltán. Születésnapodra utólag én is minden jót kívánok s örülök, hogy a könyvvel örömet szereztem neked. — Ábrahámffy László. Versed jó, de nem elég önálló. Próbálj máskor egyedül írni. — Kenessey Ildikó. Légy türelmes s meglátod, hogv a szerencse neked is kedvezni fog. — Csery I’us. Könyvedet kívánságod szerint becserélem. — Tóth Ilona, Meísels István, Molnár Jolán, Babják Gyuri, Baán Jolán, Ábrahámffy László, Kropaesek Lad, Hutay Éva, Farkas Janid Farkas Marci. Fölvettelek benneteket kis munkatársaim közé. írjátok meg pontos címeteket e közöljétek, hogy hány évesek vagytok és hányadik osztályba jártok.

MEGFEJTÉSEK

Az 55. szám rejtvényeinek helyes megfejtése :

Keresztrejtvény: Telefon, Ella, né, em,

ivó, Ali, ta, ég, jók szakasz, tanítás, le, Ella, fa, nem igaz, Éva, elé, pók, ja, ka. — Nagy Kató sarokrejtvénye• Elemér, lebeg, gebe, meg. ég, r. — Babják Márta rejtvénye: Végén csattan az ostoT. — Nagy Géza rejtvénye: Zimankó. — Orbán Lajos fésü- rejtvénye: Mátyás király. — Veres Laci láncrejtvénye: Sás, sav, vas, sár, rés. sál. — Nagy Olivér rejtvénye: Ágnes, Helén. —- Nagy Fóbcrt bullárnrejtvénye: Üres erszény, üres fő, nem sokat ér a kettő.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Ábrahámffy László, Árvay Pali, Ádám Gyurka;

Bábi Misi, Brazorotto Éva, Bállá Lenke, Babják Márt.a, Babják Gyurka, Baán Jolán, Bardocz Sándor;

Czintula Géza, Cserny Ilus, Czópa Laci;

Farkas Janki, Farkas Marci, Fizély Judit, Fekete Boriska;

Gyurién Ferenc, Gönc-zy Évike, Gáthy Évike;

He rezeg Babéi. Hurin Géza;

Jankovich Imre. Jankovich Médi, Janda Lóránd, Jelűnek Harry;

Kemény Zoltán Karsay Tibor, Koltay Magda, Kenessey Ildikó, Kropaesek Lenci, Kropaesek Gabi, Kucs Rózd, Kucs Gyula, Keresztessy Paula, Kozma Edit, Krakovits Erzsi, Kazár Lili;

Lenez László, Lükő Emma, Linner Ilona, Legeza Tivadar;

Mágory Juci. Molnár Jolán, Meisels István, Molnár Ilona, Matina László, Mikus László, Minarovits Sasa;

Namesánszky Aliz, Nagy-Csomer István;

Polányi Gyula, Polányi Imre, Pető írónké, Pongrácz Évi, Pénzes Joákirn, Pálka Magda. Papp Kató;

Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. Rakusz Márta;

Schalkház László, Sebők Éva. Sebők Judit;

Szőke Istvánka, Szabó Gyula, Szklár Évike. Szecsey Klára;

Tóth Ilona; | 1

Vácz Nóra;

Zilahy Lajos, Zirkelbach Tibor, Zirkel- bach Dóra.

ooo

Sorshúzás utján az első dijat Meisels István Kosztolányi „Arany sá kánv“ című könyvét, a második dijat Kucs Rózsi Móra „Hol volt, hol nem volt1* ciinü könyvét nyerte.

%

n - 439 -