Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-02 / 27. (3876.) szám

18 ^I^GAItA^ACitARHlRLA?

1936 februát 2, vasárnap*

Mi van azon sírni vató ...

Szói a nóta, magyar nóta — Vencel-téri mulatóba...

Cigány muzsikát ói hangos a prágai éjszakai élet «o ■■ Cigányok a csehszlovák fővárosban

Prága, február 1. Úgy 15 év előtt bizony még majdnem exótikumnafc számított Prágában a cigányzene. Mikor az első cígánybanda a Rokokó-kávéházban — azt hiszem, a Galbavy Arpádék voltak, — rázendített a divatos slágerekre, a szomorú és pattogás magyar nótákra, a hallgatók között alig akadt bennszülött. Magyar diákok voltak a vendégek mind egy szálig. De azért nem ment rosszul a cigányoknak. Mert a diákok között voltak elegen, akiknek tellett kiadósabb mulatozásra, mikor pedig fogytán volt a pénzük, mit teliettek mást, kikölcsönöztek olyanoktól, akik a szerényebb és olcsóbb jazz-zemét kedvelték. Mert, aki egyszer a cigányzene rabja lett, nem igen tudott szabadulni tőle.

Azóta persze változtak az idők és az emberek. A cigányok lassan tért hódították, udvar- képesek lettek és ma már az a helyzet, hogy majdnem valamennyi valamirevaló mulató megpróbálkozott egyszer a cigány zenével. A legtöbb azután ki is tartott mellette.

Volt idő, mikor egyszerre busz cigányban-! da is muzsikált Prágában és két év előtt, mi-j kor Prága legelőkelőbb kávéhézát, a Sláviét újjáalakítva megnyitották, a komáromi Lévay Dezső eigánybandáta volt az első attrakció.

A Rohanóban szó! a nóta

Ma a Vencel-téríől kezdve a legkisebb külvárosi mulatóig mindenütt akad magyar cigány.

A Vencel-tér kellős közepén, a Románcban már megnyitása óta Piliiik Jóska húzza 8 tagú bandájával" a szlovák és magyar nótákat. Piliik Jóska már annyira hozzátartozik Prágához, mint az „U flekű“, a prágaiak híres és közkedvelt sörözője. Ez pedig nagy szó és csak az tudja igazán, mit is jelent, aki alaposan ismeri a prágaiakat, Hol is kezdte? Ez nem is fontos. Pozsonyban muzsikált jó pár évig. Akkor még tizenöten voltak, — kellet is a Reaoutba ez a nagy zenekar, — ma nyolcán húzzák. Helyesebben heten, mert még csak kilenc óra és a prímás, Fihik Jóska csak féltiz felé áll a banda élére. Addig is a 15 éves Farkas Jenő, a kontráé fia helyettesíti. Tud ez a gyerek muzsikálni, nem hiába Pfihoda-tanitvány. Úgy vezeti a bandát, mintha legalább is már tiz év óta játszana velük, pedig csak vendégszereplésre ugrik be néha, ha kedve tartja. Azt mondja a Piliik Jóska, hogy meglássam, nagyhírű cigány lesz ebből a gyerekből pár év múlva. Hogy hol volt azelőtt Pihifc Jóska, mielőtt Prágába került volna?

Bejárta majdnem egész Európát* Muzsikált Németországban, Svájcban, Parisban, Svédországban, — ahová csak ritkán jut el magyar cigány — és „majdnem'* Egyiptomban is.

A cimbalmoson hiúsult meg az egész egyiptomi ut. Nem bírta az egyiptomi kiimát, hiába volt már kézben a hajójegy, a nagy gázsi, A cimbalmos megcsőkönyösödött. becsomagolta a cimbalmot és az egyiptomi turné vízbe esett. De a pesti is — szólt közbe a cimbalmos Oláh Rudi, aki a negyedik cigányzene?zegyesület elnöke.

(A három előző a tagok részvéfclensége miatt csendesen megszűnt.) De ha nem is lett- semmi az afrikai kirándulásból, annál több gramofonlemez hirdeti a Pihiilc Jóska nevét. Nem kevesebb, mint hatvan His Masters Voice és Poly- dor lemezre vették fel a bandát és ezek a lemezek az egész világba viszik szét a magyar muzsikát.

Az Qláh-cs^áé csak visszatér az oroszokhoz

A Vejvoda-mulatóban iíj. Oláh Dani húzza már második éve, megy is azóta a mulató. Liszt felejthetetlen második rapszódiáját dolgozza meg éppen a banda, mikor belépek. A cimbalmos, aki többszörös háziúr otthon Losoncon, szinte harcol a hurokkal. Figyelik is a vendégek az ütők játékát és kijut bőven a tapsból a bandának., Az öreg, áld valamikor híres prímás volt. most a segédprimási szerepet tölti be szerényen. — Hja, elmúltak már a szép idők, — jegyzi meg elmerengve.

— Valamikor békében Oroszországban, minden magyar dgánybanda Eldorádójábán, játszottam három évig a bandával, Moszkvában, Pétervárott, Kievben caak úgy dőlt a pénz.

Gavallérok voltak az orosz urak és miikor Pá- risba kerültem a feleségemmel, aki hires szép asszony és mesterénekesnö volt (a fiára nézek és igazat adok az öregnek, bár maga az id. Oláh Dani is fess prímás lehetett a maga idejében), úgy ki voltunk öltözve, hogy a franciák csak úgy forogtak utánunk. Ma már csak a családomban van az örömem.

A fiatalabb gyerek, a Laci, nem bírt megmaradni cigányban dóban, át pártolt a jazzzenéhez és már tiz hónapja Moazkvában dobos a Ztegler-jazznél,

nőről pletykál, akkor a megcsalt férjjel szimpatizál, ha férfiről, akkor nőtársát szereti. Ha mindkettőt szereti barátilag vagy rokoni kötelék alapján, némább, mint a sir. Sőt. harcos védelmező. Mindazt a hatásos eszközt, amit a természet adott kezébe az ösztönszerü színjátszás terén, felhasználja: megjátsza a valóság ellenkezőjét akár tárgyilagos meggyőzés, akár felháborodás formájában, csakhogy kimossa a hírbe került áldozatot a vád szennyéből. Még arra is hajlandó, hogy a vádat más személyre irányítsa és ha minden kötél szakad, akkor a mentőkörülményeket aknázza ki olyan hévvel, amilyen a legkiválóbb védőügyvédnek is becsületére válna.

A női titoktartásnak tehát egyetlen bizonyítéka van: a szeretet. Ez még a hivatali titkokat megőrző nőkre is vonatkozik, mert a szeretet a nő számára különösen erős érI

zelmi kötelezettséget jelent. Kötelességet teljesít, amikor védőleg hallgat vagy beszél s a köíelességteljesités terén a nő példaadó. A

Jó dolga van a gyereknek, de az anyja már itthon szeretné látni. A Dani meg itt játszik és valahogy csak el éldegélünk, de

hol vannak azok az idők, rajkor nekem házam volt Pozsonyban, meg kávéházam Budapesten,

Nem rossz zenékar az ifj. Oláh Danié és az öreg, aki a kevés megmaradt urícigány egyike, még büszkén hozzáteszi: -— Különben is majd meghallgathatnak bennünket február 12-én a MÁK bálján az urak.

Amikor még exoiskum volt a cigányzene Prágában

A népszerű cigány zenészek közé tartozik Galbavy Árpád bandája, aki a téli idényt már évek óta Prágában játsza át. Az idén Prága egyik jóhirü éttermében, a Metróban muzsikál. Fiatal prímás, de már annyi siker van mögötte, hogy sok öreg is megirigyelhetné. Majdnem busz éve már, hogy Pőstyenben muzsikált — amolyan cigány-csodagyerek volt még akkor, — II, Vilmos, Károly király és Ferdinánd bolgár cár előtt. A temperamentumos német császárt annyira ttizbe hozta a sok szép magyar csárdás, hogy

még aznap este a fiatal cigányprímás mellére tűzte a vörös sasrend aranykereszíjét

Egyébként, mint már megemlítettem, Galbavy volt az első szlovenszkói magyar cigányprímás, aki a háború után. magyarnótázni jött Prágába. Hogy milyen exótikumot jelenteit akkor még Prágának a magyar cigány, erről csak annyit mond el, hogy

az amerikai követség egyszer nagy estélyt rendezett és mint attrakciót a Galbavy cigánybandáját hívták meg.

Folyt a pezsgő, olyannyira, hogy a szó legszorosabb értelmében, szinte benne gázoltak a vendégekBittó lojoSp £52 énekes cigány

Nem messze a Vencel-tértől, talán ötven lépésnyire a Mustek és a Provaznioká sarkán egy meghitt és kedves mulatóban szintén magyar cigányra akadok, a pozsonyi Bittó Lajosra. Ha szigorúan vesszük, nem is annyira pozsonyi, mint inkább zsolnai, de ő Pozsonyt mondja hazájának. Régi ismerősöm Bittó Lajos, a pozsonyi Astoriában sokszor elhallgattam muzsikáját és énekét. Kellemes tenorján maga szokta kísérni a magyar és szlovák nótákat és most, hogy hallgatom, nem tudom, nem veszett-e el benne egy jó operaénekes. A pozsonyi rádió annak idején többször megszólaltatta a mikrofon előtt Bittót s bandáját.

De nemcsak a Vencel-térre és környékére jut magyar cigány, van belőlük Prága más részeiben is.

A Vinohrady elején a Nizzában Csikós képviseli a magyar zenét, feljebb a Flórában Pihik Matyi, a Jóska bátyja húzza.

Ezek a Pihikék már annyira hozzátartoznak Prága éjjeli életéhez, hogy majdnem mindegyik itt járó magyar első kérdése, — hol játszanak a Pihikék?

Cigányok Sztovenszkén

Nem illik elfelejtkezni a Sk> vaukéról sem,

ahol szintén magyar cigány, Balog Jóska muzsikál és a Sport-bárról sem, ahová éppen a minap futott be Korényi Gyurka.

Ha az ember egy kissé elgondolkodik, talán furcsának is találja, hogy ennyi cigányzenekar tud magának biztos megélhetést találná Prágában. Prága és a cigányzene. A hamisítatlan, egyszer síró, máskor ujjongó cigánymuzsika, mely annyira összenőtt a magyar lélekkel, vájjon mit is keres itt a csehszlovák fővárosban? És hol van Szlovenszkón? Hol húzza, kinek húzza a többi sokszáz cigány? A kisvárosok kávéházaiból majdnem teljesen kiszorultak. Elfoglalta helyüket a jazz. Mi maradt nekik? A számtalan ltískorcsma, az az örök tányérozás, tiz- és huszfill'éresekkel. Vagy talán még ez sem.

Ha haza gondolok az én kisvárosom cigányaira, nem tárul elém biztató kép. Az idősebbek majdnem mindnyájan munka nélkül vannak, a fiatalok pedig egyszer egy héten, pénteken, muzsikával koldulnak és járnak házról-házra . . .

(s.)

M né és m iiímMmwtás

Általános megállapítás, hogy a no nemi tud titkot tartani. Furcsa, hogy a nők túlnyomó része egyáltalában nem védekezik ez ellen a vád ellen. Nem ismeri el ugyan helyességét. de eltűri, sőt talán tudat alatt örül is neki, mert úgy veszi, a vád egyszersmind felmentést ad a titoktartás kötelezettsége alól. Neki büntetlenül szabad pletykázni, mint ahogy kifogás nélkül pu- derezheti, festheti arcát, minden héten változtathatja hajszínét, ragaszthat müszem- pillákat: maskarát csinálhat magából anélkül, hogy ezért szemtől-szembe gáncs érje. Titkot seni köteles tartani, mert amint nem büntetik meg festészeti kihágásért, éppen úgy állandó közkegyelemben részesül a titok kifecsegéséért.

Ebben a tekintetben törvényen kívül áll.

A látszatot azonban mégis fenn kell valahogy tartani. A látszat kedvéért történik tehát az, hogyha egy férfi nem bir tovább magában tartani titkot, akkor igy szól a nőhöz:

— Ha megígéred becsületszavadra, hogy kivételesen ezt nem mondod el senkinek, akkor elmondom ... És azután jön a titok.

Azaz, akadnak bátor kivételek, akik a titok közlése előtt igy válaszolnak:

— Rendben van, adom a becsületszavamat, de nem állok jót érte, hogy megtartom. Száz eset közül kilencvenkilencben a közlésre váró titkot mégis megtudja, mert a férfi nem állja tovább. Kijönne a könyökén. Ilyen esetben legfeljebb azt köti ki, hogy legalább ennek vagy annak ne mondja. de semmiesetre se árulja el, hogy a dolgot tőle hallotta.

És csodálatos, ezt a legutóbbi kérdés a nő mindig, majdnem kivétel nélkül teljesiti. Az informátort nem adja ki. Kinevezi a ,,legautentikusabb forrásnak, előkelő helynek, legmagasabb körnek", de nem árulja el. A nő szeret misztikus lenni.

Minél komolyabb, minél értékesebb egy nő. minél inkább egyéniség, annáJ titokI

tartóbb. A mai kor egyre nagyobb számban termeli az ilyen egyéniségeket. Irodákban, bizalmi állásokban akárhányszor egy-egy nő

sokkal, de sokkal titoktartóbbnak bizonyul, mint a férfi. A férfi nimbusza különben is annyira túlhajtott, amilyen mértékben a nő értékét kevesbítik, Bármely társas összejövetelnél a férfi ki-kirukkol vagy egy feltűnő célzással, vagy pedig egy vallomással, aminek keretet a férfi becsületszó ád. Ne adjátok tovább, kérlek, tekintsd bizalmas közlésnek, vagy magánhasználatra mondom. Ilyen megkötésekkel bújik napvilágra egy- egy bizalmas ügy és'terjed ugyanezen a módon tovább. Ha nem igy lenne, ugyan honnan értesülnének a világlapok munkatársai még olyan nagyfontosságu bizalmas kulisz- szatitkokról is, mint amilyen egy-egy államférfi tárgyalásai, utazásai mögött meghúzódik. Nő, nem is merne ilyen főbenjáró titkokról nyilatkozni.

De térjünk vissza a nőre, minthogy ebben a pár sorban nem a férfiak pletykaságáról, hanem a nők titoktartásáról van szó.A női fecsegés vagy pletyka főképpen sekélyebb vizeken virágzik. Alapmotívuma a hiúság és a féltékenység. Amikor azt közli, hogy barátnőjénél hibáiról gyönyörrel értesül, azért adja tovább, mert ezáltal önmagát dicséri. Amikor azt közli, hogy barátnőjénél megint cselédváltozás van, ezzel azt akarja mondani, hogy az illető nem ért úgy a cselédneveléshez vagy a háztartás vezetéséhez, mint ő. Amikor valakinek ízléstelen öltözködését teszi szóvá, vagy nagyzolását, pazarlását, ezzel mindig azt akarja csak mondani: én nem ilyen vagyok. Logikátlanul az az érzése, hogy valamely hibának elítélése egyszersmind megóvja őt hasonló vádtól.

Más a fecsegésének motívuma akkor, amikor erkölcsi hibákat ad tovább. Akkor nemcsak védekezik hasonló vád ellen, nemcsak erkölcsi talapzatát növeli: ilyen esetben részvétet érez a nem bűnös, hanem az áldozat iránt, esetleg egyben bosszút is elégít ki valamikor az illetőtől szenvedett ki- sebb-nagyobb sérelme fejében.

Egy azonban mindenképpen bizonyos: arról, akit szeret, a nő sohasem mond rosz- szat, soha semmi titkát nem fecsegi ki. Ha

dolgozó nő nem tudná kötelességét teljesíteni, ha nem vinne bele érzelmet munkájába. Vagy magát a munkát szereti, a hivatását, vagy a főnökét a legkorrektebb értelemben.

Nincs titokíartóbb a nőnél, ha megtisztel valakit becsületével, szeretetével, vagy ha szereti hivatását. Egyiket sem árulja el. Csak szerelmes ne legyen. A szerelem felborítja lelki egyensúlyát, általában jobban, mint a férfiét, hiszen a szerelem legfőbb életrendeltetésének elemi ereje. Ekkor kerül konfliktusokba s nagyon komoly, értékes egyéniségnek kell már lennie, hogy csalódás esetén, ne tegye ellenkezőjét, amit eddig csinált.

KERESZTREJTVÉNY - ROVATUNK —

anyagtorlódás miatt — elmaradt.

Irodalmi szerkesztőnk üzenetei

Az ember sorsa. Egy kissé tulnagy az önbizalma, ha versezetét „a világ legnagyobb költeményének" tartja. Annyira nem az, hogy még megkritizálnj sem .akarjuk, mert ennyit sem érdemel meg, meg úgy sem hinné el. amit írunk róla. Gyermekverseit a Kismagyarok Lapja szerkesztőjének adtam át, ezek elbírálására nem vagyok illetékes. — Remény. Az élet útja. Virágzó éveim. A versek annyira vigasztalanul füzfapo-émák, hogy kívánságának sem tudunk eleget tenni. Ha minden hibáját, a kényszeredett gondolatfüzést-, az érthetetlenséget, zagyvaságot, a helyesírás legelemibb szabályainak nem ismerését le akarnék irni, a három vers kritikájával teli írhatnék az egész lapot. Az Istenért, ne folytassa a versírást! — Az ihlet. Ég a világ. Még sokat kell tanulnia, amíg jóakarata költészetté fejlődik. — Tavasz — ősz. Maradjon kérem a cikkirásnál, a költészet nem önnek való — Hadúrhoz. Karácsonyi ének. Rosszal hallotta, a PMH kezdőktől is elfogad verset, ha az jó. Sajnos, az ön verseire ezt nem mondhatjuk el, mert bár gondolatai, — ha nem is eredetiek egészen, — szépek, de verselése egészen sablonos s emellett sokszor zökkenő ritmusú is. — Lelki utakon. Mért nem vagyok pillangó. Legyen ma szeretet ünnepe. Tipikus fűzfa versek, csak a tiszta hang és jóindulat érték bennük. Ez meg nem elég ahhoz, hogy a gondolat költeménnyé váljék. — Ugaron akarom hagyni a lelkem! Hát ha akarja, mért nem hagyja? Úgy sem terem mást, csak ,díszkőt és maszlagot." — Z. P. „Vad szőlő le vél sírása" c. verse nem üti meg a mértéket. — Dr. Gajus. A prózában irt költemény — hál’ Istennek — kezd kimenni a divatból, mint minden fából-vaskarika. „Poémái" semmi eredetiséget nem árulnak el. Lehet, hogy érzésvilága sugallta őket, de írásai annyira nem egyéniek, nyelvezete annyira után zengése máshol felszedett frázisoknak, hogy sajnálatunkra nem tudtuk őket a közlendők közé sorozni. — Hajnal. Szép gondolatnak gyakorlatlan kézzel való megírása. Nem közölhetjük. — Észrevétlen meg vénülés. Egyetlen beküldött Írást sem ignoráíunk. legföljebb az Ön figyelmét kerülhette el a vers címével jelzett, szerkesztői üzenet. Az nekünk nem imponál, hogy más lapok kinek a verseit hozzák, nekünk megvan a kettős irodalmi mértékünk: a költői érték és a lap szellemével való megegyezés. Különös jelenség a mai fiataloknál a „halál igenlése1'. Ez a ma divatos eszmekor az, mely — különben talpraesett — versének is nem javasolja a közlését. — A méltóágos ur. Csak olyan kéziratot tudunk használni, mely a papirosnak csupán egyik oldalára van írva. Jóízű, de csak helyiérdekű elbeszélés, melynek országos viszonylatban nem lenne hatása. — .,1000." „Első szereplésem" o. elbeszélése humoreszk szeretne lenni de minden lehet benne, csak éppen bomor nincs. Lehetetlen helyzetkomikumon épül az egész, ami csak akkor nevettet meg, ha finom, szellemesen van megírva, elbeszéléséből pedig még ez is hiányzik. — Karácsonyi álom. örömet hirdetek. Társas-élet egy kisvárosban. Még sose láttam, hogy „ki élő" karácsonyfát „habzsoljon." „Emberszív-lo vagvár jégfala." , Kongó gyomrok szinfoniája." stb. Kár, a szép, — ha nem is uj, — gondolatokat ilyen bombasztókkal ejvisrlhvtiüien- né tenni. Zsánerképe egy közismert ténynek színtelen, cokezor nagyképü megállapítása.