Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-02 / 27. (3876.) szám
1936 február 2, vasárnap. 'T>ragai-A\ag^ar.hiulak 17 Emlékeikről beszélnek. *. Harminchat év ernyedetlen tanügyi, kulturális és közéleti munkája után signum laudisszal tüntették ki Tabódy Idát, a régi pozsonyi tanitónőképző volt igazgatóját Tabódy Ida az első magyar nő, akit díszpolgárrá választottak A kitüntetett igazgatónő visszaemlékezései ungvári és pozsonyi működésére ■■ ■■ Budapest, január vége. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Január végének egyik vasárnapján a cinkotai állami tanitónőképző szépen fel- cLiszitett nagyterme zsúfolásig megtelt ünneplőkkel. Cinkotáról. Gödöllőről és Budapestről seregestül tódultak ki azok, akik részt akartak venni Tabódy Ida ünneplésében. Harminchat év ernyedetlen munkája után 1935 szeptemberében vonult nyugalomba a cinkotai tanitónőképző igazgatója és most ezt a hanminchatévi. nagy eredményeket hozó munkát tüntette ki a kormányzói kegy. Szily Kálmán államtitkár a gyöngélkedő Kómán Bálint kultuszminiszter képviseletében átadta az ünnepeltnek a signum laudisí. A kitüntetés olyan közéleti munkát jutalmazott, amelynek jelentős része, két évtizede Ru- szinszkó és Szlovenszkó területén játszódott le és igy ebből az alkalomból nem lesz érdektelen, ha felelevenítjük a PMH olvasói előtt Tabódy Ida munkásságát és érdemeit. Az első magyar diszpolgárno Az ünnepség egyik kiemelkedő pontja volt Fridrik Ágoston cinkotai főjegyző ünnepi beszéde. Nem volt semmi túlzás benne, amikor ezekkel a szavakkal fordult az ünnepelthez: — Tpbbet tett tizenhat év alatt ezért a községért, mint évszázadokon keresztül ezt megelőzőleg a község földesurai és kegy- urai ♦, ♦ A község közgyűléseinek jegyzőkönyvét forgatom és ott akadok rá azokra az érdemekre, amikért Cinkota község képviselőtestülete 1929 augusztus 31-én megtartott közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta Tabódy Idát. „Elévülhetetlen érdemeket szerzett a község anyagi és kulturális viszonyainak emelése érdekében kifejtett munkájával. Ennek a munkának határkövét jelentő mozzanatai: modern sportpálya létesítése, tüdőbeteg-gondozó, anya- és csecsemővédő intézetek létesítése, római katolikus elemi iskolai épület létesítése, a magánpolgári iskolának közsé- gesitése, a szervezett jótékonyság megteremtése/* Fridrik Ágoston az őszinte meggyőződés hangján mondja: „Amit épített, mások évtizedek alatt nem tudták volna elvégezni. “ És bárkivel beszélek a községben, mindenki a legnagyobb szeretet és legmélyebb csodálat hangján emlékezik meg „Ida néniről", a község nagy jótevőjéről. Az egyik tanító ezt mondja: — Cinkotán nem igen volt kulturmunka, addig, amíg Tabódy Ida közénk nem jött. Amikor 1919-ben berendezte a tanitónőképzöt, egyszerre minden megváltozott. Az anyagi és szellemi kultúra minden áldását ráárasztotta községünkre. Olyan ünnepségek, előadások kerültek sorra, amelyek országos viszonylatban is egyedülállóak voltak. A nagy alkotás Végigjárom életének legnagyobb müvét, főalkotását, a cinkotai tanitónőképzöt és csodálattal tölt el az a sok szépség, amit tizenhat év munkájával itt felhalmozott. Az emeletes épület a templommal szemben kívülről kissé ridegnek néz ki vörös tégláival, amint magasra emelkedik a falusi házak környezetéből, de amint megnyílik az ajtó, mintha Gül Baba ráccsal elzárt, féltő gonddal őrzött virágos kertjébe lépnék, a mesés hirii rózsák közé. Virágok, képek, szőnyegek, egyszerű, de ízléses és csinos bútorok az otthon derűjét varázsolják ide, Nem csoda, hogy Tabódy Ida volt tanítványai, akik ebben az intézetben szerették meg a falut és a falumunkát, odakünn az életben, a magyar falvakban virágokkal, képekkel, gyönyörű kézimunkákkal díszítik fel iskolájukat és lakásukat. Hősköltemény volt ennek az intézetnek alapítása, berendezése és az ország egyik legelső nőnevelő intézetté való fejlesztése. A pozsonyi magyar tanitónőképzöt 1919 julius 8-án adta át Tabódy Ida a csehszlovák tanügyi hatóságnak. Munkatársaival és magyar- országi illetőségű tanítványaival október 15-én hagyta el Pozsonyt. A Szent István-gőzhajón jött le a kis társaság a magyar sors folyóján és az úszó szigeten talán sokak lelkében volt kishitűség és csüggedtség, csak Tabódy Ida léikét töltötte el a hit és a bizalom és az alkotó munka láza. Cinkotán jutottak révbe. Volt itt egy emeletes épület, a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének árvaháza és nevelőintézete, amely a háború alatt üresen maradt és most ott állott kis bútorzatával, némi felszerelésével céltalanul. Ezt az épületet szerezte meg Tabódy Ida és itt folytatta az alig félbeszakadt pedagógiai munkát. A koronázó város történeti háttere helyett falusi környezetben vetette el a kultúra csiráit, amikből egy-két év alatt a magyar kultúra egyik legértékesebb törzse fejlődött ki. Az első idők hihetetlen nehézségei... most már jóleső érzés visszaemlékezni rájuk... de akkor tüzelőanyag és élelmiszer nélkül, tanszer és berendezés nélkül hozzákezdeni a nagy munkához, gondoskodni a gondjaira bízott növendékekről. Úgy kellett összekéregetnie a környéken lakó földbirtokos rokonaitól, ismerőseitől az élelmiszert, a tüzelőanyagot, mindennap ilyen kollá- gáló útra kölni, aztán fáradtan, kimerültén tanítani — ehhez olyan lelkületre volt szükség, aminő a Tabódy Idáé." „Csak az olyan élet értékes, amelyet nagy eszmék irányítanak", — mondta az intézet egyik ünnepségén az intézet nagy barátja, gróf Csirke ezúttal nem név, hanem foglalkozás. Csirke csakugyan csirke volt, kis cs-vel, baromfi, szárnyas, madár, háziállat, noha a dráma pillanatában házon kívül tartózkodott, az országúton, tulajdonképpen a tilosban. Egyszerű, paraszti csirke volt; túl az országúton egy kis házhoz tartozott, onnan való illetéktelen eltávozását egyelőre senki sem vette észre. Rendkívül jól érezte magát az országúton, céltalanul ődöngött ide-oda, a békésen baktató szekerek alatt lábatlankodott, örült a déli napsütésnek, még az sem háborította föl túlságosan, hogy egy kóbor komondor megkergette egy kicsit. Eszeágában sem volt, hogy hazamenjen. Nem is ment többé haza. Egy autó elgázolta. Az autó a város felől jött. Fehérköpenyes, fekete pápaszemes sofőr vezette. A sofőr mellett egy fiatalember ült, bent a kocsiban a másik, meg egy fiatal nő. A külső fiatalemberen meggy vörös pulíover volt, a belsőn méregzöld. A fiatal hölgy platinaszőkén bámult maga elé és unottan hallgatta azokat a döbbenetesen meggyőző érveket, amelyekkel a méregzöld fiú bizonyítgatni próbálta, hogy az idő múlik, a szerelmet ennélfogva kár halogatni. Ez a kis társaság valami filmfelvételre robogott a harmadik faluba egy kis igazi tősgyökérért. Híres filmíró volt a külső fiatalember, ő irta azt a gyönyörű filmet, amelyben a szerelmes huszárkapitány egy elkeseredett szóló-csárdással meghódítja a szép, de kegyetlen grófnőt; ő irta azt a másik felejthetetlent, amelyben a szerelmes cigánylány foga közé kapva hűséges hegedűjét, egy szóló-csárdással meghódítja a szép, de kegyetlen földbirtokost; sőt ő irta azt a szivtépő harmadikat Is, amelyben két boldogtalan szerelmes a szülői átok alatt görnyedve, egy kétségbeesett csárdásra penderül és ezzel happy- endbe lágyítja az ellenséges de alapjában jóságos szülők szivét. A belső fiatalember ünnepelt és a sok dicsőségtől már fásult rendezője volt ugyanezeknek a filmeknek. A platinaszőke hölgy aféle sztár volt, felkeli csillag a film egén, nem ragyogó még, egyelőre ide-oda pislogó csak. — Hajts! — mondta a meggyvörös fiú a fehérköpenyes sofőrnek. — Hajts, mert megelőznek! Csakugyan attól félt-e, hogy valaki megelőzi őket és elviszi orruk elől azt a maradék tösgyö- keret is, amelyre a film-fantázia nem tette még rá a kezét? Vagy csak a harsány parancsolgatás örömében hetykélkedett? Mindegy! A sofőr hajtott vigan és vadul, ahogy illik annak, áld filmen is játszotta már a sofőrt. Csirkének minderről sejtelme sem volt Ha tudja, hogy úgynevezett film-emberek ülnek abban a csodálatos fekete alkotmányban, amely bősz zúgással, mindent elsöprő szilajsággal robog feléje, kétségtelenül az árokba bújik vagy felrepül a szomszéd jegenyefa tetejébe, vagy csirkének szokatlan, akármilyen más módon iparkodik a velük való ismerkedést elkerülni. De ártalmatlan szekerekhez szokott vidéki elképzelése, elbizakodott jókedvében egy kicsit félvállról vette a dolgot gúnyos-rövidkét ugrott csak. Ebben a pillanatban vége volt, A sofőr elütötte. Halk nyekke- nés hallatszott, a kocsi ijesztően éles szögben fórApponyi Albert, amikor Tabódy Ida munkásságát máltatta. Ezek a nagy eszmék kísérték őt eddigi 36 éves közéleti pályáján. Az ungvári leánykor élén Tabódy Idára sokan, nagyon sokan emlékeznek a pozsonyiak közül, de egy ilyen példaadó élet méltó arra, hogy azok a szlovenszkói magyarok is megismerjék, akiknek nem volt módjuk arra, hogy közvetlenül tudomást szerezzenek arról a kulturális tevékenységről, amelyet kora ifjúságától kezdve Ruszinszkóban és Szlovenszkón kifejtett. Ezért felkerestük Tabódy Idát budai Uri-uccai lakásán, hová nyu- galombavonulása után költözött a cinkotai intézet igazgatói lakásából. Nem volt ám egyszerű hozzá jutni, mert a nyugalomba vonulás ő nála csupán azt jelenti, hogy az iroda otthagyása után felszabadult idejét aközött a harminc egyesület és szervezett között osztja meg, amelyeknek részben elnöke, alelnöke, részben mozgató lelke. Két gyűlés és látogatás közé esett az a bensőséges óra. amikoT elbeszélgethettünk a régi ruszirtszkóá és szlovenszkói emlékekről. — Ungmegyei családból származom — kezdte visszaemlékezéseit —. dúlt, de nyomban megint egyenletesen, simán, engedelmesen folytatta útját. Messze mögötte, az országút közepén, egy kis fekete folt jelezte azt az emlékezetes helyet, ahol Csirkének bemutatkozott A meggyvörös fiatalember sápadtan fordult a sofőrhöz: — Ezt nem kellett volna. Ki tudtad volna kerülni! A sofőr vállát vonta: — Amikor az ember siet! Nem érdemes! Csirke! — Élet! — mondta magában a meggyvörös. És elgondolkozott: Úristen, gyerek voltam, szüleim arra tanítottak, légy jó, szeresd az állatot Este imádkoztam. Jó tanuló voltam. Rendes kis lányokkal jártam a tánciskolába. Majális. Érettségi. Szerelmes versek. Rajongás. Irodalom. Első tárcám az újságban. Küzdelmek, harcok. Hajts, mert megelőznek! Siess! Ne vesztegesd az idődet arra, hogy békésen kikerüld, aki utadat állja, gázold el! írj filmet! Első filmem a vásznon. Első csirkém az országúton. Mindenki csirke. Érzelmes monológját befejezvén, a meggyvörös hegyeset köpött az országúira. Odabent, a kocsi mélyén, a platinaszőke halkan fölsikoltott. A csirke is . . . meg a zökkenés is . . . Könnyű Ids teste elvesztette az egyensúlyt, majd kiborult a kocsiból. Szerencsére a rendezőnek az ölébe zuhant. Két karjával kétségbeesetten kapaszkodott a fiatalember pulóverjába, — így gondoltam én is! — mondta a méregzöld, És megcsókolta. A csirke eszébe juttatta, hogy nem csak a szerelem múlandó, hanem az élet is. És mivel éppen egy nappal előbb választották el a feleségétől, gyorsan megkérte az uj csillag kezét. Mire a tősgyökér forrásához értek, vőlegény és menyasszony voltak már. Este a parasztasszony panaszkodott az urának: — Elyeszetí egy csirkém, A paraszt összevonta a szemöldökét: — No csak! — De bizony elveszett! Elvitte valaki . . . vagy a jó Isten tudja! A paraszt szűkszavú ember volt Mit vitatkozzon? Megverte az asszonyt. öreg csavargó baktatott az országúton. Rongyos, üres tarisznya lógott a vállán, görcsös, nagy bottal csapkodott maga körül, csak úgy megszokásból, védekezőn, holott messze földön egy lelket 6e látott Az országút közepén feketéllett csak valami kis halom, egy* csomó toll. Az öreg csavargó megállt — Csirke! — mondta olyan lágyan, mintha rég nem látott szeretőjéhez szólt volna. Az erdő szélén, kis tisztáson vígan pattogott a nyárs alatt a rőzse. Az öreg csavargó sültcslrkét vacsorázott Csirkének akkor minden mindegy volt már. Az Is, hogy milyen módon készitlk el, az is hogy hol és ki eszi meg. Rendeltetését betöltötte. Ha egy kis kerülővel is, mégis csak eljutott oda, ahova el kellett jutnia. Levágták és megették. abból a Tabódy-nemzetségből, amely a mohácsi vész után a török elől húzódott föl Ungba. A Tabódyak Ungmegyében Fekésháza, Buda- háza és Bajánháza birtokait szerezték meq. A budaházi kúrián születtem én is, meg a fivérem, Tibor is, aki most Tolnamegye főispánja. Gyermekkorunk minden színes emléke ehhez a kedves, régi családi házhoz fűződik. Budaházán végeztem az elemi iskolát, LLngvárott a polgárit és a tanitónőképzöt, aztán Pesten a polgári iskolai tanárképzőt és 1899-ben Ungvárott kezdtem meg tanárnői működésemet. — Az Ungvárott töltött hat esztendőnek legszebb emléke az a munka, amit az Erzsébet Leánykörben végeztünk. Ezt az egyletet én alapítottam, a húszéves fiatal tanitónő. Az volt az elképzelésem, hogy a leányok ne csak szórakozzanak, mulassanak, hanem hasznos munkával foglalják el szabad idejüket. Társnőim nagy lelkesedéssel karolták föl eszméimet és a kör hamarosan virágzó egyesületté fejlődött, amely jelentős szerepet vitt Ung- vár társadalmi életében. Megsárgult papírlapok kerülnek elő, régi ungi és zempléni lapok hasábos cikkei, amelyek az „Erzsébet-leányok" sikeres munkájáról számolnak be. Estélyeikről, fölolvasó üléseikről, kiállításaikról még a fővárosi lapok is állandó beszámolókat hoznak. Rögtön első rendezésük, egy nagy kézimunka- kiállítás, általános föltünést kelt messze vidéken és nagy elismerést arat. Az egyesület védnök- nője Kende Péterné Sztáray Sarolta (grófnő), aki most is ott él szobránd kastélyában, tiszteletbeli elnöke Schürger Ferenc gimnáziumi igazgató, akinek nagyérdemű kulturális munkájára ma is nagy hálává1 és szeretettel gondolnak ungvári és beregszászi hívei. Tevékeny tagjai az egyletnek Komiády Loli, Naményi Elza, Gulá- csy Anette és Darvas Boriska. Az önképzőkörnek gondolt egyesületből hamarosan komoly kulturális tényező fejlődött ki. Négyessy László, Cholnoky Jenő és más kiválóságok keresik föl a kört és tartanak előadásokat, Bárd Miklós elvállalja a diszelnökséget és meghitt versben köszönti a kört: „Nyíló virágok, Erzsébet-leányok Tavaszt lehellő bájos koszorú. Mig itt sugárzó körötökbe szállók Elszáll lelkemről az ősz, a ború .. A pozsonyi munka 1905-ben a magyar kultuszminisztérium a pozsonyi állami tanitónőképzőbe helyezte Tabódy Idát és itt működött az összeomlásig, 1914-ig, mint tanárnő, aztán mint az intézet igazgatója. Wolhnaiui Elma volt akkor az intézet vezetője, ez a kiváló pozsonyi patrícius-családból való nő, akinek a munkája ■ országos hirüvé tette az intézetet, úgyhogy Brassóból, Fiúméból voltak növendékei. Tabódy Ida volt az igazgatónő jobbkeze. — Pedagógiát, magyar nyelvet és irodalmat, történelmet és közgazdaságtant tanítottam a képzőn, — mondja. — Nagyon érdeklődtem az ifjúsági egyesületek és könyvtárak iránt és svájci meg németországi tanulmányutjaim után a tani- tónöképzővel kapcsolatban ifjúsági leányegyesületet és könyvtárt szerveztem. Persze, kifelé is résztvettem a kulturális egyesületek munkájában. Amikor Woimann Elma í914-ben nyugalomba ment. a kultuszminisztérium anélkül, hogy kértem volna, igazgatónővé nevezett ki. Kitört a háború és ettől kezdve az intézetre nehéz napok következtek. Az épületet lefoglalták. 800 katonai szabó dolgozott benne. Különböző épületekben-kellett a tanítóképzőt megosztani. Az Orsolyákhoz- kerültek a tantermek és 40—50 bennlakó, a Notre Dame-ban volt a gyakorló iskola, a protestáns növendékeket a diakonisszáknál helyeztük él és én állandóan utón voltam. Az iskola tevékeny munkát végzett a hadi jótékonyságban. Sok kézimunkát készítettünk, a rokkantházban kéthetenként szórakoztató előadást tartottunk. Hadi érdemeiért Tabódy Ida két magas kitüntetést is kapott: a polgári hadi érdemkereszt második osztályát és a vöröskereszt ezüst diszérmét Á Széni Erzsébet Leányotthon A cinkotai tanitónőképzőn kívül van egy másik nagy alkotása is Tabódy Idának, amelynek gondolata szintén Pozsonyban fakadt. 1907-ben a Pozsonyban született Szent Erzsébet 700 éves jubileumi ünnepségen határozták el, hogy Pozsonyban Szent Erzsébet nevén gyermekotthont létesítenek. Kétévi gyűjtés után 1909-ben rakták le az intézet alapjait országos ünnepség keretében, amelyen megjelent Ferenc József és az egész kormány. A Szapáry Ilona vezetése alatt működő intézmény egyre fejlődött és különösen az által lett nevezetessé, hogy benne létesült az első leány iparostanonc- iskola. 1922-ben a pozsonyi intézet néhány vezető apácája Magyarországra jött és ezek számára Tabódy Ida pozsonyi mintára fölállította a Szent Erzsébet Leányotthont, amely egy évtized alatt virágzó intézetté fejlődött. Óvodája, elemi iskolája van napközi otthonnal kapcsolatban, azonkívül háztartási, iparos tanonciskola és minden szakra képesítő nőipariskola működik az otthon keretében. Olyan értékes közéleti munkát jutalmazott most a kormányzói kitüntetés, amelyet a magyar női munka példaképéül állíthatunk minden magyar nő elé. CSIRKE Irta: HeUai Jenő
