Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-05 / 4. (3853.) szám

1936 január 5, vasárnap. „Nem a politikusok mesterkedése de a vallási élet renesszánsza vezeti ki a válságból a világot46 Dr. Magda Sándor református püspök nyilatkozata a keletszlovenszkói reformátusok nagy problémájáról: a szlovák egyházmegyéről • ■ ■■ A losonci teológia lesz a csehszlovákiai uj református szellemiség góc­pontja ■ Szellemi kapcsolatok a cseh testvérek protestáns egyházával • iK*5na=É31 ■91 r* AjT" TTnrtír-' MNN I jül gyorsan segít izületi.- és véglag­Moj fájdalmaknál, fejfájásnál és íp*# meghűlésnél. Legyen bizalom­mai a Tógáihoz. Egy kísérlet j||s i IsSB mcP?yőz. Orvosi szakvélemé- Sra A fit| nyék. Minden gyógyszertárban B&ff Bní kapható. 12*— és 28‘— Ké. > 5 Nagykapos, január 4. (Kiküldött munkatár­sunktól.) Nagykapos a keletszlovenszkói ma­gyar élet egyik legérdekesebb szigete. Az ön- kormányzati élet kevés helyen van annyira ma­gyar kézben, mint itt. Nagykaposi különleges­ség, hogy az itteni magyarok páratlanul egyet­értők. Ebben a faluvároskában sajátos magyar kollektiv szellem alakult ki, amely minden köz­igazgatási, gazdasági és kulturális problémával magyaroknál ritkán tapasztalt szívóssággal bir­kózik meg. E közszellem kialakulásában termé­szetesen nagy szerepe van annak, hogy az itteni társadalom élén olyan egyéniségek állanak, mint dr. Magda Sándor, a tiszáninneni reformá­tus egyházkerület tudós püspöke, a városi köz- igazgatást pedig egy Papp Mihály vezeti, aki ugyan egyszerű gazdaember, de éppen azért él­vezi a közbizalmat, mert maradéktalan proto­típusa, kifejezője a gazdatársadalomnak. „A mi püspökünk44 A nagykaposdak nagyon büszkék arra, hogy városuk püspöki székhely. Amikor a járókelők­től útbaigazítást kérek, hogy merre van a püs­pöki rezidencia, büszkén kérdik vissza tőlem: — A mi püspök urunkat tetszik keresni? Kétszer hallom egymásután ezt a kifejezést. Aki harmadiknak ismétli, az egy — zsidó. Földszintes, egyszerű külsejű, de világos, szé­les nagyablaku épület a püspök háza. Puritán külső, racionális épületszerkezet. Ugyanezt a puritánságot és nemes racionalizmust látom az épület belsejében. S amikor szembekerülök dr. Magda Sándor püspökkel, rögtön látom, hogy itt minden a ház fejének egyéniségét tükrözi. Középtermetű, középkorú, erősvállu, kemény- gerincű, határozott arcú barna férfi. Tekinteté­ben mérhetetlen céltudatosság és rendíthetetlen nyugalom. Puritánság és racionalizmus. Róla mintáznám meg az alföldi magyar ember szob­rát. A csehszlovákiai reformátusok uj szellemisége Dr- Magda Sándor a csehszlovákiai refor­mátusok legfiatalabb püspöke. A fiatalsága maga uj munkaenergiát és uj mun­kaütemet jelent. A keletszlovenszkói egyházke­rület élén áll, ahol a magyar reformátusok mel­lett egy esperességre való szlovák hivősereg is él s ez a tény olyan föladatok elé állítja, ami­lyeneket a szinmagyar egyházkerületek nem is ismernek. Nemzetiségi probléma a református egyház­ban! Beszélgetésünket erre a két pontra igyekszem irányítani. Mindenekelőtt azt kérdezem a püspöktől, hogy mi az az uj magyar szellemiség, amely a csehszlovákiai reformátusok külön föladatköré­ből ered és az itteni reformátusok sajátos arcu­latát lesz hivatva kialakítani. A püspök erre vonatkozólag a következőket mondja: — A mi helyzetünk itten egészen más — kezdte szavait a püspök —, mint például az er­délyi református egyház helyzete. Erdélyben az] államváltozás előtti egész egyház ott maradt is­koláival és intézményeivel együtt. Viszont a Csehszlovákiához jutott református egyházi négy egyházkerületnek levált darabjaiból te­vődött össze. Tekintve azt, hogy a volt magyarországi egy­házkerületek szellem, teológiai fölfogás tekinte­tében sok divergenciát mutattak föl, az ezekből levált darabokból alakult csehszlovákiai egyhá­zat nemcsak a szellem és teológiai irányzat, de a célkitűzések tekintetében is nehéz közös ne­vezőre hozni. Erdélyben megmaradt a régi lelki­ség és egyházi szellem, addig itt nálunk az egy­séges munkának és a nagyobb alkotásoknak éppen az az akadálya, hogy az idekerült külön­böző kerületrészek nem tudják rögtön megtalál­ni egymást. — A másik oka annak, hogy mi szellemi és irodalmi tekintetben annyira elmaradtunk az er­délyi református egyháztól, amely szintén ki­sebbségi sorsban van, az, hogy mi minden kö­zépiskolánkat elvesztettük az államfordulat ál­tal és ami a legsúlyosabb, nem volt teológiai akadémiánk, mint szellemi gócpont. Minthogy a mi lelkésznevelő szemináriumunk­ban nem hivatásos professzorok, hanem csak bejáró előadók végzik a lelkésznevelés munká­ját, természetes, hogy nem nevelődhetett oly tudományos gárda, amely egyházirodalmi alko­tások tekintetében fölvehetne a versenyt az er­délyi református egyházi írókkal. Újabban kü­lönösen a skót nagy református egyház irántunk érzett testvéri szeretete és jóindulata folytán minden évben egy-két végzett teológusunk tanulmányokat folytathat a skót egyház egye­temein s reméljük, hogy ezek az ifjú emberek hazatérve, a tudományos vizsgálódás folyta­tására alkalmas eszközök birtokában, helyre fogják pótolni a hiányokat. És igy kilátás van arra, hogy a teológiai szemi­náriumok körül mégis csak ki fog alakulni egy tudományos központ, hasonló az erdélyihez, ahol a kolozsvári teológia minden tudományos és egyházirodalmi megmozdulásnak központja lett. A szlovák reformátusok problémája Ezután a szlovák reformátusok helyzetéről teszek föl kérdéseket. — A reformáció világ történeti eseménye — mondja erről a püspök — a magyar népet a régi osztrák-magyar monarchia keretei közt ta­lálta, ahol ugyanakkor több nemzetiség élt együtt egy állami szervezetben. Érdekes, hogy a kálvini reformáció csaknem kizárólag a ma­gyar nép körében terjedt el. Ennek bizonyára az az oka, hogy a kálvini reformáció felelt meg leginkább a magyar nép lelki struktúrájának. Mégis csodálatos kivétel, hogy a mohácsi vész utáni Magyarország keleti megyéiben a szlovák nép körében is hódított s mintegy tízezer szlovák lélek lett reformá­tussá. Ezek négyszáz éven át megtartották hitüket és nemzeti nyelvüket. Mivel a szlovák reformátusok csaknem kizárólag a nyelvhatá­ron élnek, természetes, hogy az évszázadok folyamán történtek beolvadások, hol a ma­gyar, hol a szlovák nép javára, illetőleg ká­rára. Nagyon téves tehát az a fölfogás, mint­ha a magyar református egyház a magyarosí­tás érdekében visszaélt volna vezető helyzetével a kisebbszátnu szlovák reformátusokkal szem­ben, hogy őket nemzetiségükből kivetkőztes- se. Mert számtalan olyan gyülekezet van, ahol a reformátusok 100—150 év előtt kizá­rólag magyarok voltaié és ma már csaknem teljesen szlovákok. A református egyház princípiuma az, hogy Isten igéje minden népnek a saját anyanyelvén hirdettessék. Ez a protestáns szempont irányiíja a tiszáninneni egyházkerület vezetőségét, ami­kor gondoskodni kíván a modern viszonyoknak megfelelő módon a szlovák reformátusok lelki szükségleteiről. Legutóbb az egyázkerületi gyűlés elhatározta a Heidelbergi Káté szlovák fordításának és egyéb szükséges vallástani kézikönyveknek kiadását. A szlovák nép maga mindig jól is érezte magát a magyar reformátusokkal való közös egyházi szervezetben és egészen bizonyos, hogy ma is jól érzi magát, mert ha ez máskép vol­na és talán valamelyes elnyomást érezne, sok lehetősége volna arra, hogy a csehszlovák ál­lamban egészen különálló egyházként szervez­kedjék, vagy esetleg a csehtestvérek evangé­likus egyházával egyesülne, amely egyház 90 százalékban szintén kálvini irányú. Ilyen tö­rekvés azonban egyáltalán nem indult meg a prevrat óta, sőt fel sem merült soha ilyen gondolat. így tehát teljesen alaptalan az a vád, amellyel egyes csehszlovák lapok illetik a református egyházat, nevezetesen, hogy a szlovák kisebbséget elnyomja. Ezt csak olyanok állihatják, akik hallottak vala­mit harangozni erről a kérdésről, de nem beszél­tek magával a szlovák kálvinista néppel. Vala­hányszor szlovák református egyháztaggal be­szélek, sohasem mulasztom el megkérdezni, van-e valami panasza, kívánsága. Eddig még egyetlen-egytől sem hallottam, hogy elnyomott­nak érezné magát egyházunk keretei között A tiszáninneni egyházkerület mindenütt teljesíti a szlovák reformátusaink kérését a vegyes gyüle­kezetekben is, ahol szlováknyelvü Istentisztelete­ket kívánnak. Természetesen a politikusok kö­zött olyanok is akadnak, akik nem ismerve egy­házi alotmányunkat és demokratikus egyházi szervezetünket, a püspöktől követelik, hogy egyes gyülekeze­tekbe a szlovák istentiszteletet bevezesse. Ez azonban a református egyház alkotmánya szerint teljesen képtelen kívánság, mert a re­formátus gyülekezetekben a gyülekezet nyel­vét illetően kizárólag maguk a hivek dönthet­nek. Ez önként következik demokratikus egyházi szervezetünkből. A szlovák egyházmegye fogas kérdése — Álandó támadásoknak van kitéve az egye­temes egyház, — folytatja a püspök, — hogy az államváltozás után 17-év múlva sem szervez­te meg a szlovák reformátusokat külön szlovák egyházmegyébe. De ki ennek az oka? Vájjon a református egyház? 1928-ban a pozsonyi zsinat külön törvény­cikkben szervezte meg a szlovák egyházme­gyét és ugyanaz a törvénycikk szabta meg a leállítás módozatait, úgyhogy a szlovák egy­házmegye felállítása nehezen képzelhető el az egyházi alkotmány állami jóváhagyása nélkül, A „CITY OF CHARTUM“ NEVŰ ANGOL ÓRIÁSVIZIREPÜLÖGÉP, amely Alexandria közelében a tengerbe zuhant. A katasztrófa alkalmával tizenkét utas t ; „ .............., . lelte halálát. hiszen a 9-ilt törvénycikk intézkedik a nép­szavazás lefolytatásáról is, amelynek alapján a 13 szlováknak elismert gyülekezeten kívül még más gyülekezetek is a szlovák egyház­megyébe sorolhatók. Annak ellenére, hogy az egyházalkotmány jóváhagyása a feltétele a már papíron meglevő szlovák egyházmegye de facto felállításának, s annak dacára, hogy az uj egyházi törvényeknek minden betűje az ál­lami referensekkel való közös megegyezés ut­ján állapíttatott meg, mégis hosszú évek után sem sikerült eddig az állatni jóváhagyást meg­nyerni, sőt — horribilc dictu! — még olyan hangok is hallatszanak, hogy a református egyház alkotmánya legújabb formájában is —■ áÜamdlenes! —- Az egyház vezetősége, bár mélyen sajnál­ja, hogy ilyen támadások megtörténhetnek, nem tehet egyebet, mint hogy halad a becsület, lelkiismeret és a törvény utján. Mi, mint eddig, a legnagyobb szeretettel és gon­doskodással viseltetünk szlovák református test­véreink iránt, tőlünk telhetőleg gondoskodunk arról, hogy az igét mindenütt saját anyanyelvü­kön hallgathassák s hogy lelki táplálékukat szlo­váknyelvü vallásos könyvekben megkaphassák. Ez alapvető protestáns elv és mi tudjuk, hogy az itt élő reformátusoknak nagy történelmi hi­vatása van a szláv népek evangelizációja terén. A reiorniáhis egyház legidőszerűbb problémái Ezután azt kérdezem a püspöktől, mit tart a református egyház legidőszerűbb és legsürgő­sebb feladatainak. — Sokszor kifejezést adtam már annak az erős meggyőződésemnek, — feleli, — hogy egyházi életünk reneszánszát csak a belső lelki ujászületés utján tudom elképzelni. Ez az újjászületés az által történhetik meg, ha az egyház ma még halott tagjait élő és öntuda­tos tagokká tudjuk tenni. Erre a leghatározot­tabb és legkipróbáltabb eszköz a belmisszió. Ahol ez a munka megindult, mindenütt nagysze­rű eredmények jöttek a nyomában. Meg va­gyok győződve arról, hogy a bekalssziói megmozdulás eredmérye az is, hogy ma már mind a három egyházkerületben van árvaház, sőt végeredményében erre a munkára vezethető vissza az a lelkesedés, amely a teológiai szemináriumunkat az elmúlt tíz éven át fenntartotta s létrehozta a reformá­tus tanítóképző intézetet minden állami segít­ség nélkül. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ezt a munkát mennél szélesebb területre kiterjesz- szük, hogy egyetlen gyülekezet se maradjon, amelyben fel ne zúgna az egyházat ujjáteremtő lélek ereje. Kapcsolat a többi protestáns egyházakkal — A másik feladat, amit célul tűztem ki ma­gamnak. az, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsünk az evangé­liumi egyházak közt belföldön és külföldön egyaránt. Belföldön az evangélikus egyházak­kal, a történelmi országokban a cseh testvé­rek evangélikus egyházával, amely egyház, mint említettem, 90 százalékban kálvini irá­nyú. Ezt az összeköttetést, amelynek külön­ben nagy történelmi előzményei vannak, si­került megteremteni a múlt évben Podjebrady- ban tartott Presbiteri Világszövetségi Konfe­rencián, Most már csak arra kell vigyáznunk, hogy a felvett fonalat el ne ejtsük, hanem a kapcsolatot tovább mélyítsük. Erős meggyőződésem az, hogy ebbői a mai gaz­dasági, erkölcsi é~ lelki válságból, amely a há­ború után ránehezedet az egész világra, nem a diplomaták és politikusok mesterkedé­se, hanem a vallási élet reneszánsza fogja ki­vezetni a világot, különösen akkor, ha összefognak azok, akik po­zitív hitvallásos alapon állanak, tartozzanak bár a különböző keresztyén felekezetekhez. DARVAS JÁNOS. Minisztert kap az angol rádió. Londoniból je­lentik: Lo.rd Ulllswater, a rád’óval kapcsolatos ügyeik kor mány előadója. a napokban nyújtja át jelentését a poéta-ügyi miniszternek a brit rádió­val kapcsolatos és a kormánynak ajánlott re­formokról. A jelentés többek között azt ajánlja, hogy a B. B. C.-t a parlamentben a kormány ré­széről a lordpecsétőr — Lord Crivy Seal — képviselje, mint rádió-miniszter. A jelentés a brit rádió hirdetési tilalmát továbbra is fenn akarja tartani és aiz előfizetési dijakból az eddiginél na­gyobb százalékot kíván juttatni a B. B. C.-nek. Ezt főként a televízió bevezetésével) járó, nagy- összegű kiadások teszik szükségessé. A jaleint és ugyanis a távolbalátást az előfizetési dijak fel­emelése nélkül akarja elérhetővé tenni az előli- tők számára, akikre a televíziós készülékek ‘megvásárlása is elég súlyos kiadást fog jelen­íteni. .

Next

/
Thumbnails
Contents