Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-05 / 4. (3853.) szám
* Á ^JKA!UAÍ*i * tAfifiÉAR-M 1 RIiA£ liOO január 5, vasarnap. SOHSE LEHET TUDNI... Irta: Csathó Kálmán Ezt a történetet nagyon régóta faurailoan és csak azért nem írtam meg eddig, mert a szereplői még itt járkáltak közöttünk. Ma már ez az akadálya, sajnos, elmúlt az elmondásnak, viszont nem tudom, nincsenek-e sokan olyanok, akik ismerik az esetet. Ezektől előre bocsánatot kérek, ha olyasmit olvastatok el velük, amit már úgyis tudnak. A történet régi emberekről szól, de talán éppen azért érdemes elmondani, mert kiviláglik belőle, hogy az a bizonyos régi, finom háború- előtti erkölcs sem volt olyan megingathatatlan, amilyennek az öregek ma szeretnék feltüntetni a fiatalság előtt. Pedig ha a szereplők arcképét nézem itt ebben a régi albumban és jóságosán rámmosolyog belőle a Klotild néni kék szeme az egyik képről, míg a másikon a Flóra néni elmerengő tekintetét látom, alig-alig bírom elhinni, hogy a dolog megtörténhetett. Pedig megtör lén t, még pedig a következőképpen. I. Klotild néni meg Flóra néni elválhatatlan I barátnők voltak kisleánykoruk óta. Együtt! jártak iskoláiba, együtt hálóztak és csaknem! egyszerre mentek férjhez. Klotild néninek! az urát Péternek hivták, a Flóra néniét | Dezsőnek. Gazdag ember volt mind a kettő | és jó barátságban voltak egymással ők is. Mind a két házasság nagyon boldog volt, különösen a Klotildé, akit a gólya két esztendő alatt két kis leánnyal ajándékozott meg. Flórát azonban elkerülte a gólya, amin szegény búsult is eleget, különösen, minthogy az ura is nagyon szeretett volna egy kis utódot. De mert egy cseppet sem volt irigy természetű, a Klotilddal való barátságát az sem rontotta el, sőt még szorosabbra fűzte, mert minthogy neki nem volt, hát a barátnője gyerekeit babusgatta és kényeztette. Lassanként már bele is törődött a vá'ltoz- hatatianba, ekkor azonban, házasságának ötödik évében megint megjelent a gólya Klotildnál, ezúttal egy kis fiúval. Flóra ekkoriban egy kicsit mintha elhidegült volna a barátnője iránt. Szemmellátlhatólag fájt neki, hogy annak most már a legforróbb vágya is teljesült; fia van, neki pedig még egy kisleány sem jut. Klotild ezt teljesen meg tudta érteni és szívből sajnálta érte Flórát. Mondta is az urának, Péternek: — Istenem! Ez a szegény Flóra!... Hogy7 szeretne egy kis babát és hiába!... Igazán borzasztó!... Péter részvéttel lótoálta a fejét: — Szegény asszony!... Hm? ... Szegény, kicsi asszony!... Talán abban a mulya Dezsőben-van a hiba?... Hm? Klotild egy pillanatig nem felelt. Elgondolkozva nézett maga elé, aztán azt mondta: — Nem hiszem!... II. Laci, a Klotild kis fia körülbelül egyéves lehetett, miikor Flóra egy nap ragyogó arccal állított be a barátnőjéhez. — Klotildkám! — kiáltotta nevető arccal,! — most már bizonyos!... Jaj! Ha tudnád, milyen boldog vagyok! És a Klotild nyakába borulva sirvafakadt. — Mi történt? — kérdezte Klotild elcsodálkozva. — Miről beszélsz? — A gólyáról!.., Várom a gólyát!... ö! Ha tudnád, milyen boldogok vagyunk! Dezső is!... Én is!... Hatévi epekedés után!... Végre!... Klotild maga 'is sírva fakadt örömében: — Bizonyosan fiú lesz! — mondta. — Nem! Nem! — kiáltotta Flóra. — Kisleány lesz és a te Lacid fogja elvenni!... — Azzal újra a nyakába borult Klotildnak, aki egy pillanatig meghökkenve nézett rá, aztán azt felelte: — Ugyan már!... Hiszen alig lesz köztük korkülönbség. Laci még taknyos kölyök lesz, mikor a te leányod már eladó-sorba jut !... Flóra felkapta a fejét: — Miért?... Két évvel lesz nála fiatalabb majdnem!... Az csak elég?... Vagy különb partit szántál a fiadnak az én leányomnál? Klotild mosolyogva ölelte meg a barátnőjét: — Ugyan már! — szólott. — Micsoda csacsi beszéd ez? ... Én csak azt mondom, az még messze van és okosabb, ha az effélét rájuk bízzuk. Döntsék el majd ők annakidején, kellenek-e egymásnak, vagy nem kellenek! Hiszen még az is lehet, hogy nem ás leányod lesz, hanem*kisfiad!... Sőt! Bizonyos, hogy az lesz! Amiben azonban tévedett Klotild, mért Flórának leánya született. Csodaszép gyerek volt és a keresztségben a Júlia nevet kapta. III. Most már zavartalan volt a boldogság mind a két családban. A gyerekek gyönyörűen fejlődtek, egymást nagyon szerették, a nagyobbak kényeztették a kisebbeket, Laci pedig első pillanattól kezdve valósággal rajongót Julikéért. Flóra nem egyszer mondta KlotiMnak: — Látod!... A fiad máris halálosan szerelmes a kisleányomba!... Úgy lesz, ahogy mondtam!... Ezekből egy pár lesz!... Amire azonban Klotild csodálatosképpen sohasem felelt semmit, csak mosolygott és a vállát vonogatíá. IV. Aztán eltelt sok-sok esztendő és a gyerekek felnőttek. Laci elvégezte a gimnáziumot a Teréziánumban, a jogot pedig nagyrészt külföldi egyetemeken, mert diplomáciai pályára készült. Kitűnő, kedves és szép fiatalember lett belőle, kár, hogy szegény Péter, az apja ezt már nem érte meg, Klotild özvegyen maradt, mikor a fia tizenhét éves volt. Flóra nagy szeretettel állt a bánatban és gyászban a barátnője mellett, míg aztán alig egy évre rá őt is hasonló csapás érte, szegény Dezsőt egy tavaszi influenza váratlanul elvitte az élőik sorából. A két özvegy ettől kezdve csak egymásban meg a gyerekeikben talált vigasztalást. Klotild négy évvel az ura halála után férj- kezadta mind a két leányát s ekkor, hogy ne legyen egészen egyedül, úgy határozott, hogy a fia az utolsó évet az egyetemen itthon végezze. Laci tehát, aki évek óta csak a vakációkat töltötte itthon, hazakerült és itt első dolga volt beleszeretni Julikéba, aki közben gyönyörű eladóleánnyá serdült. Bolondult érte mindenki, Julika azonban nem állt szóba senkivel, mert ő meg halálosan beleszeretett Laciba. Ezt azonban egyelőre se Laci nem vallotta be az anyjának, se Julika. Egészen addig nem tudott róla senki, amig Julika egy nagyszerű, gazdag kérőt ki nem kosarazott, amikor is Flóra észbekapott és kérdőre vonta: — Szerelmes vagy te valaki másba? Ekkor Julika végre előrukkolt a titokkal, mire Flóra boldogan ölelte magához: — Jaj! Hála Istennek! Mindig erre vágytam. Csak azért nem szóltam soha, mert azt akartam, hogy magatok találjatok egymásra! ... így esett, hogy Laci aznap délután már mint vőlegény itta a kávéját Julikáéknál, ahol nagy volt az öröm, olyan nagy, hogy Lacinak kicsordult tőle a szive; '■'& — Szegény anyuskám még nem is sejti! Megyek, megviszem neki a hirt! Hadd örüljön ő is velünk együtt! És már rohant is haza, ahol ezzel, esett be az ajtón: — Anyuskám! Vőlegény vagyok! Klotild elmeresztette a szemét. — Vőlegény? ... Te? ... — kérdezte rosz- szat sejtve. — És... és kit akarsz elvenni? Laci mosolygott: — Hát nem tetszik kitalálni? Klotild felugrott: — Julika! —■ kiáltotta ólomszinü arccal és hirtelen meginogva egész hosszában elvágo- dott a padlón ájuitan. — Az öröm! — gondolta Laci, mialatt rémülten összecsőditette a házat, hogy az anyját felápolják. — Az öröm megártott neki!... De hogy is lehettem ilyen vigyázatlan, hogy igy megrohantam szegényt a jó hirrel!... V. Klotild hamar eszméletre tért az ágyban, ahová lefektették, de Lacit nem engedte be magához. Gondolkozni akart. Azzal tisztában volt, hogy ezt a házasságot meg kell akadályoznia, de nem tudta, hogyan fogjon hozzá, mert hiszen az igazi okot, amiért nem egyezhetett bele, nem mondhatta meg a fiának. Nem, nem! Százszor inkább a halált, Ultin t bevallani neki, hogy ő, az anyja valaha is, egy pillanatra is ... Nemi Ez képtelenség! Valami más kell, valami ürügy!... Ki kell eszelni valamit, még pedig Flórával közösen, mert különben Flóra, ha nem tudja az igazi okot, a gyerekek pártjára fog állni vele szemben. És az ő ellenkezése ellenére is egymáshoz fogja segíteni a fiatalokat. A szerencsétlenség meglesz és ráadásul még őt el is fogják idegeníteni a fiától... Hát nem! Ezt nem lehet másképp, csak úgy, hogyha Flórának bevallja az igazat!... Hacsak, gondolta, Lacit le nem leltet beszélni a szándékáról... Most már behivatta a fiát, aki bűnbánó arccal, lábujj-hegyen közeledett az ágyhoz. — Jaj, anyuskám! Bocsásson meg, hogy úgy megrohantam, de ... Klotild legyintett: — Nem tesz semmit! — súgta. — Arra felelj inkább: nagyon szereted? Laci sóhajtva intett ingent és azt motyogta: — Imádom! — Na, na! — Csóválta fejét Klotild. — Pedig, ha tudni akarod, ón egy cseppet sem örülök ennek a házasságnak!... Kevés közietek a korkülöabség és különben is ... Én sokkal különb partit szántam volna neked fiacskám!... Nem most, hanem sokkal később. Ezzel a házassággal elvágod az egész karrieredet... Házasodni ráérsz majd kö- vetségi titkár korodban!... Laci a fejét rázta. — Törődöm is én a karrierrel, anyuskám! Mikor itt a boldogság a kezemben!... Azóta szeretem Julikát, mióta az eszemet tudóim! És ő is engem! Nincs az a kincs, amiért lemondanék róla! — Akkor se, ha én kérnélek? Laci meghökkent, de nem felelt. j — És ha megtiltanám, hogy elvedd? — Akkor se! — felelte a fiú, de nyomban hozzátette mosolyogva: — De szerencsére erre nem is kerül sor, mert hiszen ezt csak azért tetszik kérdezni, mert tudni akarja, igazán komoly-e ez a szerelem! Ugy-e eltaláltam? Klotild sóhajtott és fáradtan mosolyogva felelte: — Azért! — De a szive vérzett, mikor elgondolta, hogy neki ezt a szereimet szét kell törni, akármibe kerül is. VI. Klotild másnap olyankor ment el Flórához, mikor Julika sétálni szokott a misszel, hogy négyszemközt és zavartalanul beszélhessen vele. De még ezzel sem elégedett meg, hanem egymásután betett minden ajtót a lakásban és a legbelső szobában ült le, hogy avatatlan fül még véletlenül se hallhassa meg egy szavát sem. Flórát meglepte ez a nagy előkészület és megkérdezte: — Valami baj van, Klotildkám? ... Mit akarsz? — Gyónni! — felelte Klotild tompán és komolyan. Azzal keserves sírásra fakadt. — Szent Isten! — rémült el Flóra. — Ml történt? — Ezek a szerencsétlen gyerekek... — kezdte Klotild, mire Flóra csodálkozva meredt rá: — Csak nem akarod azt mondani, hogy nem egyezel bele? •— Hallgass rám Flóra! — szólt Klotild összeszedve magát. — Én egy vallomással tartozóim neked! Én nagyot vétettem ellened ... szegény uram ellen... sőt a gyerekeink ellen is, mert az én bűnöm most az 5 fejükre hull vissza!... Az én Laci fiam nem veheti el a te leányodat, mert Laci a te boldogult uradnak, Dezsőnek a fia!... Egy percnyi szünetet tartott és zsebkendőjét a szeméhez emelve figyelte a hatást. Azt várta, hogy Flóra fel fog ugrani, el fog ájulni, vagy kiabálni, sírni, átkozódmi fog. Vagy, hogy legalább is szemrehányást tesz neki, hogy miért nem szólt előbb, miért engedte a dolgot a gyerekek közt idáig jutni. Flóra azonban nem szólt egy szót sem. Hallgatott, összeszoritott ajakkal és mozdulatlanul. Klotild nagyot sóhajtott és folytatta: — Ezt már régen meg kellett volna neked vallanom 1... De nem volt hozzá erőm, ne haragudj érte!... Azt reméltem, nem fog rá sor kerülni!... Most látom, milyen rosszul tettem. Flóra erre se szólt, hanem el kezdett fel és alá járni a szobában. Aztán az ablakihoz lépett és hosszan kibámult rajta. Klotild hát tovább beszélt, most már zavarában. Hol magát vádolta, hol a gyerekek sorsán kesergett, hol bocsánatért esdekelt; hiába. Flóra sem nem felelt, sem nem kérdezett. Annyira nem, hogy végre Klotild is elhallgatott, majd hosszú szünet után azt kérdezte: — Annyira megvetsz, hogy egy szóra se méltatsz?... — nagyot sóhajtott: — Igazad van!... Szerencsétlenné tettem a leányodat! De gondold meg, hogy a fiamat is!... Most megfordult, végre Flóra és megszólalt: — Hát bizony! — mondta. — Ezt nem vártam volna tőled, Klotild!... Ezt igazán nem! ........Hogy éppen az én uramat?........... Ér thetetlen!... Klotild megtörtén rebegte: — Szidj csak! Szidj!... Taposs rajtam!... Megérdemlőm! Tönkretettem a gyerekeink boldogságát! Mi lesz szegényekkel 1... Rettenetes! — És az én boldogságom? — csattant fel Flóra. —■ Az uram hűségébe vetett hitem?... A róla való emlékem? Amit most tönkretettél? ... — Igaz! Igaz!... — bólintott Klotild bűnbánón, de közben az járt a fejében, hogy mégis csak furcsa ez a Flóra, hogy most ezzel tud foglalkozni, ezzel a régmúlt esettel, mikor az igazi kérdés a gyereke boldogsága volna. Flóra folytatta: — Erre a csalódásra igazán nem voltam elkészülve!... Az uram és az egyetlen barátnőm. Aki olyan volt, mintha a testvérem lett volna!... Ez igazán... — Nem bírta tovább, sírva fakadt. — Ez rettenetes! — zokogta. — Minek is kellett ezt bevallanod? Klotild elképpedt. — De Flórám! Hát mit tehetettem egyebet? Be kellett vallanom!... Csak nem engedhettem, hogy a fiam a testvérét vegye feleségül? Flóra felemelte a fejét: — A testvérét?.,. Miért a testvérét? — Miért a testvérét?... Hát nem érted, hogy Laci Dezsőnek a fia? Most következett az, amire egyáltalában nem volt Klotild néni elkészülve. Flóra néni fe'állt újra. Végigsétált a szobán kétszer,, aztán megállt a barátnője előtt és egy kicsit elpirulva azt mondta: — Hát afelől elveheti Julikát nyugodtan! Mert Julika viszont nem a Dezső leánya! Vtrsik Mária: Kendőzetlenül Magam vagyok, fáradt, bágyadt, szomorú, tudom, ma senkivel sem találkozom, nem kötelező a mosoly zománca s a jókedv hamis harmata arcomon. Maradhatok halványan, színtelenül, ékes szavak csinált díszét eldobom. Úgy állok csupasz, fakó bánatommal, mint az őszinteség dísztelen szobra ember-mivoltom súlyos talapzatán, nő-mivoltom magányán siránkozva s bármerre nézek, bárhová kiállók, sehonnan semmi nem jön vigaszomra. ó, én nem akarok szenvedni, sírni, bánatomat fübe-fába temetem, de hiába, mindenhonnan feltámad s egyre fáj, hogy elkerül a szerelem, a világ édes sziv-szinjátékában csak bús néző vagyok, de nincs szerepem. Ha kinézek az egyhangú uccára, itt is, ott is meghitt szerelmespárok, hogy ne fájjon, egy könyvbe menekülök, abban is szerelmes verset találok, (Homérosz bár, vagy képes színházi lap, szerelemről zengnek sorok, hasábok.). A rádióhoz is hasztalan futok, Nápoly az olasz éj szerelmét zengi; — most már tudom, meg nem úszom könny nélkül, nincs feledés, nem vigasztalhat semmi, hisz a Bibliában is azt olvasom, nem jó az embernek egyedül lenni! i=z___január 11«én.___:---
