Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-29 / 23. (3872.) szám
Srf I 1 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. 9 R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulicel2, II. emelet 9 Kiadóhivatalt Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. 9 9 TELEFON: 303-11. 9 9 SÜRGÖNYCIM. HÍRLAP, PRAHA. Anglia elbúcsúzott hatott uralkodójától Hat király, kilenc trónörökös és huszonhárom herceg jelenlétében eltemették Ötödik Györgyöt Hárommillió ember nézte végig Londonban a gyászmenetet ■■ Kettős temetés: délelőtt Londonban, délután Windsorban ■■ Királyok dinerje a Buckingham palotában A világtörténelem egyik legnagyobbarányu temetése tették kirakataikat és berendezték páholyoknak. A legolcsóbb ülőhely 3 fontba (380 koronába), a drágább ülőhelyek 10 fontba (1300 koronába) kerülnek. A forgalmasabb helyeken fekvő gyalogjárószigeteket az utolsó órákban eltávolították, mert a széles gyászmenet az egész úttestet elfoglalja. Reggel nyolc óra tájban katonaság vonult föl az uccákon és elfoglalta helyét a hat kilométer hosszú útvonal mentén. Több, mint 30.000 katona állt sorfalat a temetés alatt. A Westminster-csarnok körű* Reggel kilenc órakor elzárták az utakat a kocsi- és a gyalogjáró-forgalom elől, csak A gyászmenet elindul Az angol fővárosra felhős ég borult, miközben a gyászmenet két-három millió ember között haladt a pályaudvar felé, ahonnét külön vonattal Windsorba szállították V. György koporsóját. Angol időszámítás szerint pontosan 9 óra 45 perckor indult el a gyászmenet a Westminster-apátságtóí a harangok zúgása és a Hyde Parkban fölállított gárdatüzérség állandó ágyusortüzei között. A két óra hosszat tartó fölvonulás alatt minden percben eldördültek az ágyuk és a brit világbirodalom valamennyi nagyobb városában ugyanígy volt. Az emberek néma csöndben, fedetlen fővel üdvözölték a gyászmenetet. Jóformán mindenki fekete ruhában volt, vagy legalább fekete flórral jelezte a gyászt. A sorfalat álló katonák angol gyászszokás szerint megfordított fegyverrel és előrehajlott fejjel várják a menetet, de amint a király koporsója közeledett, valamennyien vigyázz-állásba merevedtek. Sok asszony letérdelt és imádkozott, amikor a koporsó közeledni látszott. A menet a Westminster-halltól a Parla- ment-uton át az alsóház mellett White- hallba ment, ahol a kormány épületei állnak, majd a lovasgárda gyakorlóteréig. az igazolványos vendégek léphettek be az elzárt területre. Az óriási város élénk uc- cái kilométeres hosszúságban üresen és némán várták a menetet. Ugyanebben az időben a gyászmenet résztvevői gyülekezni kezdtek a St. James utón, hogy onnét meginduljanak a West- minster-hall felé. Negyed óra múlva megérkeztek a királyi család tagjai és a külföldi uralkodók a Westminster-csarnokba, majd a királyi gárda hat katonája kivitte a koporsót a csarnokból és ráfektette a közvetlen előtte várakozó ágyulafettára. A rádió jelt ad az indulásra és a menet lassan megindult. Onnét a St. James-park gyönyörű útvonalán haladt tovább a St. Jakab palotáig a Piccadillyn át a Hyde Parkig és a város északi kerületein át a paddingtoni pályaudvarig. Az útvonal mentén valamennyi házat fekete vagy bíbor gyászgirlandok díszítették. A lámpákat és kandelábereket biborlila vagy fekete flórral vonták be s ugyanilyen zászlók lengtek a zászlórudakon. Néhol a szobrokat is gyászba vonták, másutt babérkoszorúkat helyeztek el a királyi szobrokon. A koporsó előtt A menetet a hadügyminisztérium egyik tisztje nyitotta meg, majd azoknak az ezredeknek küldöttségei következtek, amelyek közvetlen főnöke a király volt. Ezután a külföldi hadseregek küldöttségei vonultak fel, közöttük Syrovy és Vojcechovsky csehszlovák tábornokok. A légi haderő legfőbb paranacsnoka és az angol légi flotta képviselője, a főhadiszállás és a vezérkar, a hadsereg képviselői, húsz tábornagy, valamennyi tengernagy következett ezután. A következő részt a zenekarok alkották, valamennyi gárdaezred zenekara s végül a skótok dudás muzsikusai közvetlenül a koporsó előtt. (FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN) A legmagyarabb magyar (*) Most fordul át hatvanadszor az Idő kereke Deák halálának napja fölött s e több mint félszázad távolság megszivlelésre méltó tanulságokat kínál a szegény utókor szegény gyermekének. Deák a 48-as nagy magyar nemzedéknek talán legnagyobb alakja s hogy most megfeledkeztek róla, amikor Széchenyi és Kossuth szelleme megint egyszer hangosan vivja párharcát a magyar közéletben, sőt a nagy dráma mellékalakjai is előlépnek s ,,uj megvilágitásban“ uj értelemmel kapnak szerepet — boncolásra méltó tünet. Deák nagyon kegyvesztett lett az utókor szemében, kegyvesztett oly értelemben, hogy útmutatásait, politikai örökségét ma már semmibe sem veszik, idézik néha egyik-másik bölcs mondását, de a ieáki szellemnek nincs követője s mig Szekfü, a szélsőséges és néha valóban kínos romantikus túlzásokba szédülő Kossuth-kultusszal szemben uj érvényt, uj becsületet szerzett Széchenyi irányának és félreértett rendkívüli személyiségének, sőt a hivatalos magyar kormánypolitika Görgeyt nyilvánosan is rehabilitálta, amikor a budai ár egyik legszebb pontján szobrot emeltetett a negyvennyolcas idők e legférfiasabb s talán politikailag is legérdekesebb alakjának — addig Deák Ferencről ma sem tud többet az ifjúság, minthogy Magyarország „bölcsének" tartották apái, sőt még inkább nagyapái s e bölcsesség főleg nagy közjogi vitákon köszörülődött országhirüvé. Ö volt Bismarck magyarjának jogászi fele, akit még kortársai, sőt legközvetlenebb munkatársai is „advocatnak" tartottak inkább, mintsem államférfiunak. Akkor még a huszár-félben látta a korszellem az államférfiul azóta volt alkalmunk megtudni, hogy e jogászi félben több volt az államférfim erő és nagyvonalúság is, mint akármelyik huszáros kortársban, csak éppen nem úgy volt magyar, ahogy Bismarck látta a múlt század uralkodó magyar társadalmát, hanem úgy, ahogyan Bismarck nem láthatta. Nem abban volt nagysága, ami megnyilatkozott, ami sajátos, úgynevezett magyaros formába teljesedett, hanem ami bentmaradt a mélyben, konok, szívós, sőt sokszor engesztelhetetlen hallgatagsággal. Deák befelé volt gyár. Gyökere s nem hajtása volt igazán, tragikusan és diadalmasan magyar az ő egyéniségének s talán ezért értették annyian és annyiszor félre. S talán ezért is jutott oda a magyarság, ahova jutott. Deák tudniillik nemcsak abban volt magyar, ami erénye a magyarságnak, hanem abban is, ami átka. Kossuthot szokás odaállítani sajátos magyar példaképnek, Kossuth azonban sokkal inkább jelképezi korát, mint nemzetét. Róla is el lehet mondani, amit Viktor Hugó mondott el egyszer Voltaireről: nem egy ember volt, hanem egy század. Igen, Kossuth volt a tizenkilencedik század: romantikus szertelenségében, zsenialitásában, for- radalmiságában, eszméiben,' célkitűzéseiben majdnem hiánytalanul fejezi ki korát, melynek hajnalától alkonyáig nyúlik időben is óriássá nőtt alakja. Jól vegyük szemügyre e mozgalmas kor két legjelentősebb, szimbolikusan jelentős magyar alakját s nem lesz nehéz felismerni rajtuk a balzaci kor sajátságos vonásait. Kossuth is, Széchr lyi is sokkal inkább voltak európaiak, abban is, amiben diadalmasan törtek előre a ma-, London, január 28. A világtörténelem egyik legnagyobb arányú temetése folyt le ma Londonban és Windsorban. Viktória angol királynő, VII. Ed várd angol király és I. Ferenc József temetése óta Európa nem látott annyi gyászpompát s oly előkelő gyászoló közönséget, mint ma, amikor hat király, kilenc trónörökös, harminc főherceg, a francia köztársaság elnöke, az európai diplomácia és politika nagyjai jelenlétében sirba vitték V. Györgyöt, az angolok bol- dogemlékezetü uralkodóját. Mint jelénteftük, a külföldi uralkodók és előkelőségek özönlése már hétfőn megkezdődött. A szuverének tiszteletére Edvárd király hétfőn este a Buckingham-palotában atyjának példájára hatalmas dinert adott, amelyen csak a királyok, a külföldi uralkodó családok férfitagjai, a francia köztársasági elnök és a külföldi missziók vezető személyiségei vettek részt. A diner-n körülbelül ötven személy jelent meg. Ugyanebben az időben az özvegy királyné a külföldi királyi családok nőtagjai számára a palota egy másik termében ugyancsak dinert adott, amelyen tizenkét királyné és hercegnő vett részt. A nép gyii'ekezni kezd Ed várd király és három bátyja a hétfőről keddre virradó éjjelen éjféltől kezdve félóra hosszat őrt álltak a halott király ravatalánál a Westminster csarnokában. A lakosság gyülekezése a fővárosban már a kora hajnali órákban megkezdődött. Anglia minden részéből ezren és ezren özönlöttek Londonba, hogy láthassák a temetést és lerójják utolsó kegyeletüket a halott királynak. Reggel hét órakor a tömeg már megszállta azt az útvonalat, amerre a gyászmenet vonult. Sokan már éjfélkor az uccán voltak, hogy jó helyet biztosítsanak maguknak. A sötét Londonban ezren ültek a járda szélén, vagy magukkal hozott tábori ágyakban feküdtek, vagy menedéket kerestek az éjjeli hideg és nedvesség ellen a különböző uccai bódékban, s a legtöbbjük csak újságpapírral védekezett a hideg ellen. Az útvonalakon zászló- rudakat állítottak föl. amelyeket feketébe vontak és lila szalagokkal díszítettek. Mindenfelé fehérszegélyü biborlila gyászlobogókat látni. Az uccai árusok fekete rozettákat és a halott király feketekeretes fényképeit árulják. Tegnap néhány óra alatt hatalmas fatribünöket építettek az útvonal egyes helyeire, mig az üzletek kiürigyarság üdvére s abban is, amiben a magyar üggyel együtt a mélybe kellett ruhan- niok. Nem lehet kétséges, hogy mindaket- ten szívvel és lélekkel elsősorban magyarok voltak, de a magyar ügyet európai szemmel nézték s reformjaik célja nem is volt egyéb, mint az elmaradt nemzetet európai rangsorra emelni. Deák azonban magyar szemmel nézte Európát, az ő célja sem volt egyéb, mint európai rangsorra emelni a magyar nemzetet, ő is hitt, sőt talán egy fokkal még erősebben is hitt azokban a reformeszmékben, amelyek Kossuthot és Széchenyit hevitették, hanem azért ő soha nem lendült utópisztikus végletekbe és soha nem feledkezett meg a magyar föld lenyűgöző, marasztaló, visszakozzt vezénylő erejéről. Hitt a reformokban, de sokkal jobban hitt a magyar földben, nem jól mondom, hitt a reformokban, de a magyar föld erejével mindig számolt. Ezért is látott sötétebben, mint például Kossuth, de talán ezért is volt radikálisabb az elvek hangoztatásában, mint Széchenyi. Deák sötétebb látása nem volt indulatos és nem is volt balsejtelmekkel teli, mint például Széchenyié, ő reálisan mérte le a lehetőségeket és pontosan tudta, hol kezdődik az alkotás határa s hol a meddő álmodozásé. Nem hiába mondta rá Széchenyi, hogy „a
