Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-25 / 20. (3869.) szám

A nagy francia belpolitikai kísérlet előtt

(sp) Prága, január 24.

Bármilyen kormány jön Franciaországban, a választásokig nem állandósulhat a helyzet s az uj kormánynak alig marad más dolga, mint a választásokat kiírni és lefolytatni. A választások utánig Franciaország tehát nem igen vehet részt tényleges erővel a nemzetközi politikában, aminek következményeit máris látjuk Genfben. A január 20-ra hirdetett népszövetségi tanácsülés, amelynek feladata az olajzárlat megszervezése lett volna, jelentéktelen apróságokkal foglalkozik (az egy orosz—uruguayi konfliktus kivételével) s kénytelen elhatározását egyre halogatni. Az olajzárlat ma nemcsak az amerikai kongresszus határozatától függ, hanem a francia választások eredményétől is, de az angol király halála ugyancsak hozzájárult a döntés késleltetéséhez. Az angol nép mással van elfoglalva, nem érdekli egyelőre az abesszin helyzet. Nyolcadik Edvárd pedig nem kezdheti háborúval uralmát, sőt mindent el fog követni a bonyodalmak elhárítására, nagyobb eréllyel és fiatalosabb elszántsággal, mint atyja. Két barátja, Harmadik Lipót belga király és Umberto olasz trónörökös, a béke két elszánt hive bizonyára befolyásolni fogják, mert közelebb állnak hozzá, mint atyjához s különben sem titok, hogy Nyolcadik Edvárd őszinte tisztelője Mussolininek s bizonyos érdeklődést mutat az olasz vagy a német forma iránt, amit legutóbbi híres kezdeményezése, a német és az angol frontharcosok kibékitése igazolt.

Az olaszokat tehát két-három hónapig nem igen érheti kellemetlen meglepetés, azaz az esős időszak beálltáig diplomáciai bonyodalmak nélkül folytathatják hadműveleteiket Abesszíniában. Rajtuk múlik, mit érnek ott el májusig, mielőtt az abesszin hadsereg helyett a sokkal veszedelmesebb időjárással gyűlik meg a bajuk. Szemmellát- hatóan mindent elkövetnek a minél nagyobb siker kierőszakolására s Graziani után Ba- doglio is megkezdte az offenzivát. A tervük valószínűleg az, hogy nagy területeket foglaljanak el az idegen országból s az esős időszak alatt, amikor hadakozni úgysem lehet, az elfoglalt területek alapján igyekezzenek békét kötni Európában s Genf várható feltételeinek elfogadására bírni a né- gust. Az amerikai, angol és francia belső események tehát lélegzethez juttatták Mussolinit, de mi lesz, ha a három országban elsimulnak az akadályok s az olaszellenes áramlat diadalmaskodik?

Róma szempontjából Franciaországban a legveszedelmesebb a helyzet, mert könnyen megtörténhetik, hogy Laval bukása és a balpártok választási győzelme után Olaszország elveszti egyetlen nagy európai barátját. Párisban nagy dolgok készülnek. A baloldal azért követett el mindent Laval gyors megbuktatására, hogy a választások alatt baloldali, vagy legalább Láváinál bal- oldalibb kézben legyen a kormányzat s köz- igazgatási utón megkönnyítse a baloldal győzelmét. (Laval viszont azért vált meg aránylag könnyen a kormánytól, mert a mai körülmények között könnyebnek találta az ellenzékből megszervezni választóit, mint a kormányból.) Köztudomású, hogy mi van alakulóban a francia politikában. Amióta Páris kibékült Moszkvával, lassan-lassan bekövetkezett annak megfordított folyamaEny he b aír atoló dús Parisban

Albert Sarraut megalakította a francia kormányt

Randin külügyminiszter lett -- A baloldali fiatalok előlörése ■ Uj angol orientáció

Páris, január 24. Albert Sarraut péntek délután 15 órakor megalakította uj kabineti' jét, amely a jelenlegi francia parlament tizenegyedik kabinettje (1932 óta) és Albert Sarraut második kabinettje* A kormány ösz- szetétele a következő:

miniszterelnök és belügyminiszter Albert Sarraut radikális szenátor,

államminiszter Paul Boncour szenátor, a szociális egyesülés csoportjának elnöke,

külügyminiszter P* E. Flandin, a demokrata középpárt elnöke, ‘

helyettes miniszterelnök és igazságügyminiszter Yvon Delbos radikális képviselő,

hadügyminiszter Maurin tábornok, Flandin kabinettjének volt hadügyminisztere,

tengerészetügyi miniszter Pietri, a köztársasági baloldal' képviselője,

légügyi miniszter Marcell Deat, a szocialista egyesülés képviselője,

kereskedelemügyi miniszter Georges Bon- net radikális képviselő,

postaügyi miniszter Georges Mandel, független képviselő,

közmunkaügyi miniszter Camille Chau- temps, radikális szenátor,

ta, ami 1920—21-ben történt Európában, amikor a mindenütt erős szocializmus meggyengült és kiengedte kezéből a végleges győzelem esélyét —- mert kettévált a második és a harmadik internacionálé pártjaira. Franciaországban most visszaállítják az 1920-as helyzetet: a két szocialista párt ismét együtt halad és reméli, hogy ezzel visszaszerzi a tizenöt év előtt elvesztett fölényt is. Nagy siker volt, amikor az elmúlt napokban a két francia szocialista párt megnyerte baloldali szövetsége, — az úgynevezett ,,népfront" — számára az ország legnagyobb pártját, a radikális szocialistákat, akik a mérsékelt Herriot távozása után a radikálisan baloldali Daladiert választották elnöküknek és hajlandóságot mutattak a népfronttal való együttműködésre. Ez az utóbbi esemény késztette egyébként lemondásra Láváit is.

Soha a francia baloldal kedvezőbb kilátásokkal nem indulhatott a választási harcba, mint 1936 tavaszán. A választások alatt nem igen sikerülhet ugyan tiszta baloldali kormányt alakítani, ezt nem engedi a kamara mai összetétele és Lebrun elnök, de a népfront máris sokat nyert, ha a választás alatt nem az erélyesen jobboldali Laval ül a kormányrudnál, hanem más. A baloldal választási megegyezése tökéletes, a nép hangulata, különösen Délfranciaor- szágban angolbarát, németellenes és népszövetségpárti. A francia jobboldal helyzetét nehézzé tette az, hogy Németországban szélsőségesen jobboldali kormány uralkodik, s a baloldal Páközoktatásügyi miniszter Guernut, baloldali radikális képviselő,

földművelésügyi miniszter Tillier, a baloldali köztársasági párt képviselője,

gyarmatügyi miniszter Jacques Stem, független képviselő,

munkaügyi miniszter Frossard volt szocialista képviselő,

nyugdijügyi miniszter R. Besse, a baloldal független képviselője,

kereskedelemügyi miniszter Chappeddaine, a radikális baloldal képviselője,

egészségügyi miniszter Nicolle középpárti képviselő,

pénzügyminiszter Marcell Regnier, a demokrata baloldal szenátora.

A kormány Ssszetéte'e

Sarraut kabinetje ismét a pártok összpontosításának kabinetje, de inkább balra tolódott, mint Laval megelőző kormánya. Nem támaszkodik annyira a jobboldali és a középpártokra, hanem a balpártokhoz igazodik, főleg a szocialista egyesülés pártjához, amelynek négy tagja van a kormányban. Rövid időre Sarraut kétségtelenül biztosította kormányának a kamarai többséget. A szocialisták valószínűleg a jóakaratu semlegesség álláspontjára helyezkednek az uj kormánnyal szemben. Nicolle és

risban a maga hasznára kamatoztathatja a nép németellen-ességéft. De mi történik, ha a baloldal tényleg győz Párisban? Külpolitikailag a kormány azonnal szakit Laval olaszbarátságával, a népszövetségiben az angoloknál is határozottabban sürgetni fogja az olaj zárlat bevezetését, tiltakozni fog Németország fegyverkezése ellen és kiépíti a szovjetszövetséget, ami Lengyelország végleges elpártolását eredményezheti. Sokkal jelentősebbek azonban azok a változások, amiket a baloldal győzelme a francia belpolitikában okozna.

Nem lehetetlen, hogy ebben az esetben különös kísérlet tanúi lehetünk, mert megtörténhetik, hogy a francia kommunista párt nyíltan kormánytámogatóvá válik, sőt esetleg miniszteri tárcát vállal, s Cachin elvtárs intézi majd Franciaország külpolitikáját. — Ha ez nem is következik be, a francia népfront megegyezése alapján csendes kommunista támogatással tiszta baloldali kormány lendül nyeregbe, gyökeresen átalakítja Franciaország pénzügyeit, devalvál, szocializál, szakit a tipikusan francia kapitalizmus mai berendezésével és szocialista állammá igyekszik átépíteni a köztársaságot. A példa kétségtelenül hatni fog másutt is, s ha a francia kommunisták kormánvtámogatókká válnak, azok lesznek a franciákkal szövetkezett más államokban is, ahol van kommunista párt.

Nem akarunk most e változás világnézeti jelentőségével foglalkozni. Annyi bizonyos, hogy szakitást jelentene a harmadik internacionálé forradalmi tanaival, s lényegileg a második inter- nadonálé elveinek győzelmét jelentené, amelyek régóta megengedik a baloldali polgári pártokkal való együttműködést és a szocializmus győzelmét a mostani francia helyzethez hasonló evolúciós

Tillier képviselők először miniszterek* Nagy jelentősége van Guernut miniszterré való kinevezésének, mert az uj miniszter a radikális szocialista párt balszámyának egyik kimagasló vezetője és hosszú évekig az emberi jogok ligájának főtitkára, majd a kamara Staviaky-vizsgálóbizottságának elnöke volt. A laicizmus egyik főképviselője Franciaországban.

Deat az uj légügyi miniszter parlamenti pályafutása kezdetén szocialista volt, majd a neoszocialisták egyik vezére lett. Végül is az uj szocialista egyesülés főtitkárává választották. A legjelentősebb esemény a radikális szocialista párt baJszárpyáa jéyö IsépFí-r lők kinevezése, igy például Zay-é, aki a miniszterelnökség államtitkára lett.

Flandin, az angolbarát

Nagy nehézséget jelentett a miniszterelnök helyettesének kinevezése. Sarraut kénytelen volt Delbosra, a radikális szocialista párt parlamenti frakciójának elnökére bizni a fontos tárcát. Ugyanilyen nehézséget jelent a hadügyminisztérium betöltése is. Sarraut Paul Boncourra gondolt, de a jobboldal hevesen tiltakozott e terv ellen.

Flandin először külügyminiszter, de a francia politikában már nagy szerepet játszott. 1984 novemberétől 1935 májusáig miniszteiv elnök volt, aki Lavalra bízta a külügyek vezetését. Flandin kitünően beszél angolul és

s nem revolúciós módszerrel óhajtják előkészítem, kompromisszumkereséssel, nem polgárháborúval, a hatalom legitim elérésével, nem barri- káddal. Mennyiben gyöngítené ez a harmadik internacionálé belső potenciáját, mennyiben vezetne uj forradalmi pártok, esetleg egy negyedik internacionálé megalakításához, mennyiben korrumpálná a proletárságot és segítené elő a kispolgári mentalitás beszivárgását a megszelídült, hivatalossá vált és stabilitásra törekvő kommunista pártba, mennyiben eredményezné az eredeti álmoktól való eltérést, — arról igy előre nehéz beszélni.

Mindenesetre érdekes kísérlet volna, amely csaknem párhuzamosan haladna azzal a küzdelemmel, amit a forradalmi kommunizmus utolsó mohikánjai Délamerikával vívnak. Délamerika szerint a kommunizmus még mindig forradalmi és dinamikus erő, s Litvinov fölháborodva tiltakozik e „vád“ ellen a genfi arénán, a polgári jóllakottság nagy véd- és dacszövetségében. Aljas rágalom, mondja a népbiztos, hogy a kommunizmus a meglévő rend megváltoztatására törekszik, sőt minden erejével azon van, hogy a nyugati demokratizmus világrendjét megvédelmezze ellenségeitől. Az amerikai demokrácia nem ad hitelt Litvinov esküdözéseinek s még mindig forradalmárt lát a népbiztosban, hiába lakik a legelőkelőbb szállodában Genfben, hiába jár Rolls- Royceon és esernyővel, hiába érintkezik és szövetkezik a brit .konzervatív miniszterekkel és hiába udvarol a jugoszláv katonatiszteknek. A kérdés nyilt. Talán a francia választások utáni kísérlet mutatja majd meg — ha létrejön —, hogy tényleg megszelídült, szalonképes alakulattá vált-e a harmadik internácionálé, vagy megmaradt annak, ami volt s csak báránybőrbe bujtatott farkas.

Ma: Nagy ráslié melléklet

^ ^ 18 oldal ára Ké 1.20

Jll" J XV. évf. 20. (3869) szám • Szombat • 1936 január 25

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská

7\«,ont” “/6\í?l,®ldre:,évinl'45i A szlovenszkói és ruszinszkói maeuarság ",icel1b íí en,e1!lt !,Kla1d,<5í,,i,alal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • oj o Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlÍtÍlcClÍ TlQpilCLDJCL • * TELEFON: 303-11. • •

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. ” “ “ SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.