Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-24 / 19. (3868.) szám

^MGAI-iV^AGtARHÍRLAP 3 VisláMf 1936 január 24, péntek. lett Angliában második fokon a trónörökös s nagyon valószínű, hogy Nyol­cadik Eduárd után ismét nő kerül Anglia trónjára. A kis Erzsébet előtt ugyan Albert yorki herceg következne, de ha a mai fiatal király harminc—negyven évig marad ural­mon, ami valószínűnek látszik, hacsak nem következik be váratlanul katasztrófa, akkor az Eduárdnál csupán egy évvel fiatalabb yorki herceg feltétlenül lemond, leánya ja­vára, mert aggkorára aligha vállalja a kirá­lyi hivatás gondját s különben is igy szokás Angliában. Természetesen nem igy lesz, ha. nyolcadik Eduárd megnősül és gyermeke szü­letik. De az angolok nem félnek attól a gon­dolattól sem, hogy a trónra nő kerül, sőt, visszaidézik az angol történelem eseményeit s meg vannak elégedve. Anglia két legna­gyobb uralkodója nő volt: Erzsébet a tizen­hatodik és Viktória a tizenkilencedik század­ban, miért ne fűződhetne az ■uj Erzsébethez ugyanannyi hir és dicsőség? Az angol király feladata és rendeltetése sokban megfelel a női természetnek, ha a nő okos, erélyes, s főleg jól van nevelve, mert, valljuk be, a legtöbb női hiba eddig abból származott, hogy a női nevelés általában felületes, egyoldalú és el­hanyagolt volt. A passzív tekintély, a tisz­telet parancs olás, az angol népnek szinte ugyanaz az érzelmes rajongása a nem cselek­vő, csak fényt sugárzó király iránt, ahogy hajdan a trubadúrok a nőt tisztelték és leg­felsőbb normának választották, a társadalmi teprezentálás és a házigazda-tisztség, ami az angol királyság berendezésének egyik érde­kes velejárója, ugyanúgy alkalmassá teszik a nőt a trónra az angoloknál, mint a méh- királynőt a méhek között. Nem férfias nő, az asszonyiságból kivetkőzött amazon kell, aki mélyebb hangú, mint a férfi és harcias Ság­ban túltesz az öreg őrmestereken, hanem a \6lnevelt, okos nő, akiben valahogy kifino­multabbak az érzések és jobbak az ösztönök a valóságok megragadására, az emberek ki­választására és a jövő megsejtésére. Az an­gol királyi székben a finom, női ösztön néha többet ér, mini a legbrutálteabb férfiértelem. Az angolok szeretik és értik a női uralkodó­kat, mert tudják, hogy tanácsadóikat jól vá­lasztják meg, — de más népek sem panasz­kodhatnak túlzottan a női uralkodók éllen, gondoljunk Mária Teréziára, vagy a nagy orosz cámőkre. Uácmas Uwtyzés volt Budapesten s az egyik kivégzett, a főgangszter, halála előtt levelet irt Amerikába Uauptmann Brúnónak, a Lind- bergh-bébi állítólagos gyilkosának, aki a vil­lanyszékre vár a trenioni fegyházban. Pátro- nusának, példaképének, sorstársának nevez­te az utóbbi évek legtöbbet emlegetett gang- szterét. E levélhistória olvasása után már arra kell gondolni, hogy a gonosztevők nyil­vános szereplései között valami belső lelki összefüggés van s az egyik bűntett hat a má­sikra, mint egy híres iró nagy müve a többi kisebb íróra. A gangszterizmust az újság­írók terjesztették, mint a levegő a náthaláz bacillusait, hordozták városról városra, s ma minden betörő büszke, ha „gangszter“-nek szólítják. — „Nevezzen röviden budapesti gangszterkirálynak“, mondotta Tari Nándor gőgösen s azt sem bánta, hogy felakasztják, mert jobb meghalni a dicsőség mezején, mint a szürkeségben élni a nagyváros alvilágában. Az állandó, lelkes sajtópropaganda után, a szenzációhajhászás nagy, amerikai tévedésé­ben, a bármiféle „leistung“ csodálatának lég­körében már a gangszterség is heroikus el­képzeléseket ébreszt a megfertőzött fantá­ziákban s ime, vannak emberek, akik ugyan­olyan romantikus hősiességgel hajlandók meghalni a bűn elképzelt nagyságáért, mint Leonidas Görögországért, Harc a hatalomért Franciaországban Sarraut, Piétri vagy Mandel ? Herriot és De!bos nem fogadták el a megbízást ■■ A választásokig nem várható végleges megoldás ■■ Lávái neve mint harci szimbólum Páris, január 23. A francia lapok véleménye szerint Laval kormányának bukása után a köz- társasági elnök Albert Sarraut radikális sze­nátorhoz és volt miniszterelnökhöz fordult és őt kéri fel az uj kormány megalakítására, A kor­mánynak „a pártok közötti kiegyensúlyozás" jegyében kellene Lebrun szerint megalakulnia, Sarraut mellett Pietri nevét is emlegetik. Ha Pietri sem fogadja el a megbízatást, akkor nem lehetetlen, hogy Mandel eddigi postaügyi mi­niszter vezetésével átmeneti kormány alakul. Mandel nagy népszerűségnek örvend az ország­ban, mert a postaügyi minisztériumban a kö­zelmúltban erélyesen rendet tudott teremteni. Az ő kormányában Flandin kapná a külügyi tárcát. Mivel Lebrun köztársasági elnök már hétfőn Londonba utazik az angol király teme­tésére, a kormánykrizist gyorsan be kell fejezni, Zűrzavar a sajtóban Az Oeuvre szerint a jobboldal mindenáron meg akarja tartani Láváit s ha a lemondott mi­niszterelnök nem is tarthatná meg a miniszter­elnöki tárcát, legalább a külügyminisztériumot rá kellene bízni. A kormánykrizis második nap­ján tehát elsősorban arról van szó, vájjon La­val miniszter marad-e, vagy sem. A Figaro sze­rint a kamarában nincs sem baloldali, sem jobb­oldali többség, ezenkívül az is tény, hogy Láváit a képviselők soha sem szavazták le, úgyhogy a miniszterelnökjelöléseknél minden ekelőtt azt kell megállapítani, vájjon a többség még mindig Laval mögött áll-e vagy sem. Ha nem sikerül megteremteni a pártok közötti békét, akkor sze­nátusi többséggel semleges kabinetet kell alakí­tani, amely hamar lebonyolítja a választásokat. A jobboldali Echo de Paris szerint „Laval utód­ja egyedül Laval lehet". A szocialista Popualire rendkívül örül Laval bukásának és kijelenti, hogy a szocialisták min­den baloldali, vagy radikális kabinetet támogat­nak, ha hajlandó a köztársasági szabadságjogo­kat és a békét megvédelmezni. A Petit Journal szerint a kibontakozás egyedül az uj választá­soktól várható, s ezért átmeneti kormányra kell bízni ideiglenesen az uralmat. A párisi lapok ma reggeli belpolitikai kom- m ént árai hűen tükrözik azt a bizonytalanságot és határozatlanságot, amely a francia belpoliti­kát jellemzi. A választások előtt senki sem re­mél végérvényes megoldást. A legnagyobb esé­lyei az úgynevezett „likvidációs kabinetnek" vannak, amely felszámol az eddigi rendszerrel és lebonyolítja az uj választásokat. Az első visszau’asHásofc Csütörtök délben Herriot 35 perces audien­cián volt a köztársasági elnöknél. Amikor tá­vozott az elnöki palotából, kijelentette, hogy Lebrun elnök megbízta az uj kormány megala­kításával, de Herriot nem fogadta el a megbíza­tást. Lebrun ezután valószínűleg a radikális párt többi kimagasló képviselőivel fog tárgyalni. Delbos, a radikális szocialisták parlamenti frak­ciójának elnöke máris audiencián volt, de ő sem fogadta el a megbízatást. Sarraut valószí­nűleg elfogadja azt, de nem biztos, hogy össze tudja-e állítani az uj kormányt. A harmadik köztársaság századik kormánya Páris, január 23. Érdekes politikai pi­kantériát jelent, hogy a most alakulóban levő uj francia kabinett a francia harmadik köztársaság századik kabinettje lesz. 1871 óta, tehát hatvanöt év alatt Franciaország száz kormányt használt el. Sarraut megbízást kapott Páris, január 23. A köztársasági elnök Sarraut radikális képviselő, volt miniszterelnökre bízta az uj kormány megalakítását. Sarraut elvben elfo­gadta a megbízást, de végérvényes feleletét a pártok vezéreivel való tárgyalás eredményétől tette függővé. Uruguay és a szovjet diplomácia* szakítása Gént előtt Ulviaov vádolja DflamerlKát „Mcnfevideo megszedte a néps’Bvetségi paktumot" A jugosziáf-magyar e.lenié; pé.dája A s.ov.et orvoslási kér Gcnf, január 23. A népszövetségi ta-1 nács mai ülésén Szovj Poroszország Llru- g guay elleni panaszával foglalkozott. Mint ismeretes, Uruguay egyoldalúan megszakí­totta a diplomáciai viszonyt Moszkvával, mert azt állította, hogy a délamerikai forra­dalmakat Oroszország szítja. A szakítást Oroszország sértőnek találta és a népszö­vetséghez folyamodott. Litvinov orosz külügyi népbiztos az ügy­gyei kapcsolatban ma délelőtt nagy beszé­det mondott a tanácsban és a következőket állapította meg; Szovjetoroszország nem egyéni érdekből kívánja, hogy a tanács a' problémát megoldja, mert a szovjetorosz ér­dekeket a szakítás gyakorlatilag alig érinti. Szovjetoroszország csupán általános jellegű kérdéseket akar tisztázni, amelyek a többi államot is érdeklik. Litvinov elismerte, hogy minden államnak joga van dönteni abban, hogy kivel veszi föl a diplomáciai viszonyt és kivel nem. Más elbírálás alá tartozik' azonban, ha egy állam ellenséges szellemtől v áthatva és mindenféle vádakat fölhozva | egyoldalúan szakítja meg a diplomáciai vi-1 szonyt. Ezt a szakítást föltétlenül barátság- | tálán nemzetközi cselekedetnek kell minő- jj siteni, amelyre a népszövetségi paktum 12. cikkelye vonatkozik. A szovjet tehát azt ál­lítja, hogy a népszövetségi paktum tudatos megsértéséről van szó. Litvinov ezután vázolta a Moszkva és Montevideo közötti diplomáciai viszony történetét. A két állam közötti ellentét ab­ból fakad, hogy Oroszország nem volt haj­landó átvenni egy Radovicky nevű orosz terroristát, aki nem volt szovjet polgár, majd pedig bizonyos bonyodalmakra adott okot az uruguayi sajtó oroszellenes akciója. Montevideo arra kérte Moszkvát, hogy Radovicky átvételének megtagadását 200 tonna uruguayi sajt átvételével tegye jóvá. Amikor a tárgyalások nem sikerültek, Uru­guay megszakította a diplomáciai viszonyt Moszkvával anélkül, hogy az esetet bejelen­tette volna a népszövetségnek. _ A szovjet fölháborodva utasítja vissza az t a vádat — mondotta nagy nyomatékkai Litvinöv — t mintha egyes államok bel­ügyeibe beavatkozna vagy forradalmakat akarna szítani. Litvinov szerint az utóbbi években szá­mos forradalom volt Délamerikában anél­kül, hogy a szovjetnek köze lett volna az eseményekhez. Ha pedig ellentét merült föl az államok között, a népszövetséghez kellett volna fordulni. Magyarország és Jugoszlá­via ellentéte is Genf elé került az elmúlt években anélkül, hogy Jugoszlávia megsza­kította volna a diplomáciai viszonyt Ma­gyarországgal. Litvinov szerint nem Uru­guay elszigetelt akciójáról van szó, hanem bizonyos hatalmak oroszellenes agresszív politikájának következményéről, amely idő­vel súlyos bonyodalmakhoz vezethet. Litvi­nov arra kéri a tanácsot, hogy a problémát a békülékenység szellemében és az általános megbékülés érdekében minél előbb oldja meg. Dé'amerika védekezik a szovjet ellen Guani, az uruguayi köztársaság megbízottja azonnal válaszolt Litvinov vádbeszédére és meg­indokolta, hogy miért szakította meg a moníe- videói kormány a diplomáciai viszonyt Szovjet- oroszországgal. Csak igy tudta biztosítani a belső rendet és igy maradhatott szolidáris a többi dél- amerikai állammal. Uruguay magaviseleté nem jelent nemzetközi konfliktust és nem érinti a paktum 12. pontját. A szovjet 1918 óta állandóan beavatkozik a külföldi államok belügyeibe. Guani erre számos példát hoz föl és fölemlíti mindazo­kat az eseteket, amikor a külföldi államok kény­telenek voltak tiltakozni Moszkvában e beavat­kozások miatt. A harmadik intemacionálé szer­vei nem függetlenek a szovjetkormánytól, amit a harmadik üitemacionálé 1935-ös moszkvai kong­resszusa is mutat. Akkor külön ülést szenteltek Délamerika forradalmositási problémájának Moszkvában. A brazíliai forradalmat az uruguayi szóvjeíkövétség pénzelte, ezt világosan megálla­pították. Uruguaynak jogában áll, hogy meggá­tolja a moszkvai propaganda terjedését. Elérke­zett az idő, amikor az amerikai demokrácia szem­behelyezkedik a Moszkvából jövő elméletekkel* Guani beszéde után Aloisi olasz delegátus emelkedett szólásra és visszautasította Litvinov- nak néhány Olaszországot érintő nyilatkozatát. A vitát a délutáni ülésen folytatták, amikor a ta­nácstagok sorra állást foglaltak a kérdéshez. 'MWiMlHgWWH. aa——

Next

/
Thumbnails
Contents