Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-24 / 19. (3868.) szám
^MGAI-iV^AGtARHÍRLAP 3 VisláMf 1936 január 24, péntek. lett Angliában második fokon a trónörökös s nagyon valószínű, hogy Nyolcadik Eduárd után ismét nő kerül Anglia trónjára. A kis Erzsébet előtt ugyan Albert yorki herceg következne, de ha a mai fiatal király harminc—negyven évig marad uralmon, ami valószínűnek látszik, hacsak nem következik be váratlanul katasztrófa, akkor az Eduárdnál csupán egy évvel fiatalabb yorki herceg feltétlenül lemond, leánya javára, mert aggkorára aligha vállalja a királyi hivatás gondját s különben is igy szokás Angliában. Természetesen nem igy lesz, ha. nyolcadik Eduárd megnősül és gyermeke születik. De az angolok nem félnek attól a gondolattól sem, hogy a trónra nő kerül, sőt, visszaidézik az angol történelem eseményeit s meg vannak elégedve. Anglia két legnagyobb uralkodója nő volt: Erzsébet a tizenhatodik és Viktória a tizenkilencedik században, miért ne fűződhetne az ■uj Erzsébethez ugyanannyi hir és dicsőség? Az angol király feladata és rendeltetése sokban megfelel a női természetnek, ha a nő okos, erélyes, s főleg jól van nevelve, mert, valljuk be, a legtöbb női hiba eddig abból származott, hogy a női nevelés általában felületes, egyoldalú és elhanyagolt volt. A passzív tekintély, a tisztelet parancs olás, az angol népnek szinte ugyanaz az érzelmes rajongása a nem cselekvő, csak fényt sugárzó király iránt, ahogy hajdan a trubadúrok a nőt tisztelték és legfelsőbb normának választották, a társadalmi teprezentálás és a házigazda-tisztség, ami az angol királyság berendezésének egyik érdekes velejárója, ugyanúgy alkalmassá teszik a nőt a trónra az angoloknál, mint a méh- királynőt a méhek között. Nem férfias nő, az asszonyiságból kivetkőzött amazon kell, aki mélyebb hangú, mint a férfi és harcias Ságban túltesz az öreg őrmestereken, hanem a \6lnevelt, okos nő, akiben valahogy kifinomultabbak az érzések és jobbak az ösztönök a valóságok megragadására, az emberek kiválasztására és a jövő megsejtésére. Az angol királyi székben a finom, női ösztön néha többet ér, mini a legbrutálteabb férfiértelem. Az angolok szeretik és értik a női uralkodókat, mert tudják, hogy tanácsadóikat jól választják meg, — de más népek sem panaszkodhatnak túlzottan a női uralkodók éllen, gondoljunk Mária Teréziára, vagy a nagy orosz cámőkre. Uácmas Uwtyzés volt Budapesten s az egyik kivégzett, a főgangszter, halála előtt levelet irt Amerikába Uauptmann Brúnónak, a Lind- bergh-bébi állítólagos gyilkosának, aki a villanyszékre vár a trenioni fegyházban. Pátro- nusának, példaképének, sorstársának nevezte az utóbbi évek legtöbbet emlegetett gang- szterét. E levélhistória olvasása után már arra kell gondolni, hogy a gonosztevők nyilvános szereplései között valami belső lelki összefüggés van s az egyik bűntett hat a másikra, mint egy híres iró nagy müve a többi kisebb íróra. A gangszterizmust az újságírók terjesztették, mint a levegő a náthaláz bacillusait, hordozták városról városra, s ma minden betörő büszke, ha „gangszter“-nek szólítják. — „Nevezzen röviden budapesti gangszterkirálynak“, mondotta Tari Nándor gőgösen s azt sem bánta, hogy felakasztják, mert jobb meghalni a dicsőség mezején, mint a szürkeségben élni a nagyváros alvilágában. Az állandó, lelkes sajtópropaganda után, a szenzációhajhászás nagy, amerikai tévedésében, a bármiféle „leistung“ csodálatának légkörében már a gangszterség is heroikus elképzeléseket ébreszt a megfertőzött fantáziákban s ime, vannak emberek, akik ugyanolyan romantikus hősiességgel hajlandók meghalni a bűn elképzelt nagyságáért, mint Leonidas Görögországért, Harc a hatalomért Franciaországban Sarraut, Piétri vagy Mandel ? Herriot és De!bos nem fogadták el a megbízást ■■ A választásokig nem várható végleges megoldás ■■ Lávái neve mint harci szimbólum Páris, január 23. A francia lapok véleménye szerint Laval kormányának bukása után a köz- társasági elnök Albert Sarraut radikális szenátorhoz és volt miniszterelnökhöz fordult és őt kéri fel az uj kormány megalakítására, A kormánynak „a pártok közötti kiegyensúlyozás" jegyében kellene Lebrun szerint megalakulnia, Sarraut mellett Pietri nevét is emlegetik. Ha Pietri sem fogadja el a megbízatást, akkor nem lehetetlen, hogy Mandel eddigi postaügyi miniszter vezetésével átmeneti kormány alakul. Mandel nagy népszerűségnek örvend az országban, mert a postaügyi minisztériumban a közelmúltban erélyesen rendet tudott teremteni. Az ő kormányában Flandin kapná a külügyi tárcát. Mivel Lebrun köztársasági elnök már hétfőn Londonba utazik az angol király temetésére, a kormánykrizist gyorsan be kell fejezni, Zűrzavar a sajtóban Az Oeuvre szerint a jobboldal mindenáron meg akarja tartani Láváit s ha a lemondott miniszterelnök nem is tarthatná meg a miniszterelnöki tárcát, legalább a külügyminisztériumot rá kellene bízni. A kormánykrizis második napján tehát elsősorban arról van szó, vájjon Laval miniszter marad-e, vagy sem. A Figaro szerint a kamarában nincs sem baloldali, sem jobboldali többség, ezenkívül az is tény, hogy Láváit a képviselők soha sem szavazták le, úgyhogy a miniszterelnökjelöléseknél minden ekelőtt azt kell megállapítani, vájjon a többség még mindig Laval mögött áll-e vagy sem. Ha nem sikerül megteremteni a pártok közötti békét, akkor szenátusi többséggel semleges kabinetet kell alakítani, amely hamar lebonyolítja a választásokat. A jobboldali Echo de Paris szerint „Laval utódja egyedül Laval lehet". A szocialista Popualire rendkívül örül Laval bukásának és kijelenti, hogy a szocialisták minden baloldali, vagy radikális kabinetet támogatnak, ha hajlandó a köztársasági szabadságjogokat és a békét megvédelmezni. A Petit Journal szerint a kibontakozás egyedül az uj választásoktól várható, s ezért átmeneti kormányra kell bízni ideiglenesen az uralmat. A párisi lapok ma reggeli belpolitikai kom- m ént árai hűen tükrözik azt a bizonytalanságot és határozatlanságot, amely a francia belpolitikát jellemzi. A választások előtt senki sem remél végérvényes megoldást. A legnagyobb esélyei az úgynevezett „likvidációs kabinetnek" vannak, amely felszámol az eddigi rendszerrel és lebonyolítja az uj választásokat. Az első visszau’asHásofc Csütörtök délben Herriot 35 perces audiencián volt a köztársasági elnöknél. Amikor távozott az elnöki palotából, kijelentette, hogy Lebrun elnök megbízta az uj kormány megalakításával, de Herriot nem fogadta el a megbízatást. Lebrun ezután valószínűleg a radikális párt többi kimagasló képviselőivel fog tárgyalni. Delbos, a radikális szocialisták parlamenti frakciójának elnöke máris audiencián volt, de ő sem fogadta el a megbízatást. Sarraut valószínűleg elfogadja azt, de nem biztos, hogy össze tudja-e állítani az uj kormányt. A harmadik köztársaság századik kormánya Páris, január 23. Érdekes politikai pikantériát jelent, hogy a most alakulóban levő uj francia kabinett a francia harmadik köztársaság századik kabinettje lesz. 1871 óta, tehát hatvanöt év alatt Franciaország száz kormányt használt el. Sarraut megbízást kapott Páris, január 23. A köztársasági elnök Sarraut radikális képviselő, volt miniszterelnökre bízta az uj kormány megalakítását. Sarraut elvben elfogadta a megbízást, de végérvényes feleletét a pártok vezéreivel való tárgyalás eredményétől tette függővé. Uruguay és a szovjet diplomácia* szakítása Gént előtt Ulviaov vádolja DflamerlKát „Mcnfevideo megszedte a néps’Bvetségi paktumot" A jugosziáf-magyar e.lenié; pé.dája A s.ov.et orvoslási kér Gcnf, január 23. A népszövetségi ta-1 nács mai ülésén Szovj Poroszország Llru- g guay elleni panaszával foglalkozott. Mint ismeretes, Uruguay egyoldalúan megszakította a diplomáciai viszonyt Moszkvával, mert azt állította, hogy a délamerikai forradalmakat Oroszország szítja. A szakítást Oroszország sértőnek találta és a népszövetséghez folyamodott. Litvinov orosz külügyi népbiztos az ügygyei kapcsolatban ma délelőtt nagy beszédet mondott a tanácsban és a következőket állapította meg; Szovjetoroszország nem egyéni érdekből kívánja, hogy a tanács a' problémát megoldja, mert a szovjetorosz érdekeket a szakítás gyakorlatilag alig érinti. Szovjetoroszország csupán általános jellegű kérdéseket akar tisztázni, amelyek a többi államot is érdeklik. Litvinov elismerte, hogy minden államnak joga van dönteni abban, hogy kivel veszi föl a diplomáciai viszonyt és kivel nem. Más elbírálás alá tartozik' azonban, ha egy állam ellenséges szellemtől v áthatva és mindenféle vádakat fölhozva | egyoldalúan szakítja meg a diplomáciai vi-1 szonyt. Ezt a szakítást föltétlenül barátság- | tálán nemzetközi cselekedetnek kell minő- jj siteni, amelyre a népszövetségi paktum 12. cikkelye vonatkozik. A szovjet tehát azt állítja, hogy a népszövetségi paktum tudatos megsértéséről van szó. Litvinov ezután vázolta a Moszkva és Montevideo közötti diplomáciai viszony történetét. A két állam közötti ellentét abból fakad, hogy Oroszország nem volt hajlandó átvenni egy Radovicky nevű orosz terroristát, aki nem volt szovjet polgár, majd pedig bizonyos bonyodalmakra adott okot az uruguayi sajtó oroszellenes akciója. Montevideo arra kérte Moszkvát, hogy Radovicky átvételének megtagadását 200 tonna uruguayi sajt átvételével tegye jóvá. Amikor a tárgyalások nem sikerültek, Uruguay megszakította a diplomáciai viszonyt Moszkvával anélkül, hogy az esetet bejelentette volna a népszövetségnek. _ A szovjet fölháborodva utasítja vissza az t a vádat — mondotta nagy nyomatékkai Litvinöv — t mintha egyes államok belügyeibe beavatkozna vagy forradalmakat akarna szítani. Litvinov szerint az utóbbi években számos forradalom volt Délamerikában anélkül, hogy a szovjetnek köze lett volna az eseményekhez. Ha pedig ellentét merült föl az államok között, a népszövetséghez kellett volna fordulni. Magyarország és Jugoszlávia ellentéte is Genf elé került az elmúlt években anélkül, hogy Jugoszlávia megszakította volna a diplomáciai viszonyt Magyarországgal. Litvinov szerint nem Uruguay elszigetelt akciójáról van szó, hanem bizonyos hatalmak oroszellenes agresszív politikájának következményéről, amely idővel súlyos bonyodalmakhoz vezethet. Litvinov arra kéri a tanácsot, hogy a problémát a békülékenység szellemében és az általános megbékülés érdekében minél előbb oldja meg. Dé'amerika védekezik a szovjet ellen Guani, az uruguayi köztársaság megbízottja azonnal válaszolt Litvinov vádbeszédére és megindokolta, hogy miért szakította meg a moníe- videói kormány a diplomáciai viszonyt Szovjet- oroszországgal. Csak igy tudta biztosítani a belső rendet és igy maradhatott szolidáris a többi dél- amerikai állammal. Uruguay magaviseleté nem jelent nemzetközi konfliktust és nem érinti a paktum 12. pontját. A szovjet 1918 óta állandóan beavatkozik a külföldi államok belügyeibe. Guani erre számos példát hoz föl és fölemlíti mindazokat az eseteket, amikor a külföldi államok kénytelenek voltak tiltakozni Moszkvában e beavatkozások miatt. A harmadik intemacionálé szervei nem függetlenek a szovjetkormánytól, amit a harmadik üitemacionálé 1935-ös moszkvai kongresszusa is mutat. Akkor külön ülést szenteltek Délamerika forradalmositási problémájának Moszkvában. A brazíliai forradalmat az uruguayi szóvjeíkövétség pénzelte, ezt világosan megállapították. Uruguaynak jogában áll, hogy meggátolja a moszkvai propaganda terjedését. Elérkezett az idő, amikor az amerikai demokrácia szembehelyezkedik a Moszkvából jövő elméletekkel* Guani beszéde után Aloisi olasz delegátus emelkedett szólásra és visszautasította Litvinov- nak néhány Olaszországot érintő nyilatkozatát. A vitát a délutáni ülésen folytatták, amikor a tanácstagok sorra állást foglaltak a kérdéshez. 'MWiMlHgWWH. aa——
