Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-08 / 281. (3833.) szám
1935 december 8, vasárnap. AMtotycvz Ida: VleuAauec VM s 9 év óta járják hiába a hivatalokat. Elég lenne egy kormányrendelet, mely véget vetne ennek az anomáliának. (Ingvar várja a magyar iskolát A szónok kifogásolja a ruszinszkói cseh tannyelvű iskolák felállítását s utal az ungvári és ungvár- környéki szülők követelésére, hogy Ungvárott magyar középiskolát szervezzenek. Srobár egykori iskolaügyi miniszter több mint egy évtizeddel ezelőtt elismerte e követelés teljes jogosultságát, a mai miniszter is néhány hónappal ezelőtt ígérte, hogy e kérdésben kielégítő megoldást talál. Az uj tanév első felének végéhez közeledünk, de Ungvárott magyar középiskola nincsen. A református alkotmány — A kulturális bizottság vitájában — folytatja a szónok — szóbakerült, hogy a reformátusoknak a mai napig sem hagyták jóvá alkotmá- nyozó zsinatjuk törvényeit. Az iskolaügyi miniszter urnák még a kormánypárti oldalról jövő megjegyzésekre sem volt válasza. Pedig a református egyház alkotmányozó zsinatán a kormány, illetőleg az iskolaügyi minisztérium több taggal is képviseltette magát. A zsinat az alkotmánynovellát beterjesztette és arra évek óta nincs érdemleges határozat. fl magyar kultúra igényei-— A miniszter ur megállapította, hogy tanítókban Ruszinszkón és Szlovenszkón nincs fölösleg. Sőt hely volna még igen sok tanító részére. Ennek ellenére nem gondoskodik a költségvetés legalább még egy magyar tanítóképző felállításáról. A magyar szinügy, a magyar főiskolások szociális segélyezése, a magyar irók és művészek támogatása sürgetésük dacára nem szerepel az uj költségvetésben sem. De azért a kormány mindent megtesz arra, hogy kitartott újságaival és megfizetett csatlósaival a magyar társadalmat, de különösen a magyar ifjúságot a magyar politikusok ellen hangolja. A tafísrmentesités A szónok nem osztja a földművelésügyi miniszter nézetét .hogy a gazdák tehermentesítése előtt a termelés jövedelmezőségét kell biztosítani. A gabonamonopólium csak az árakat rögzítette, de nem biztosította a jövedelmezőséget. A miniszter terve feltételezi az állami pénzügyi segítséget, erre pedig fedezet nincs. Enélkül tehát a tehermentesítési terv csak választási mézes madzag marad. A szónok kifejti, hogy a kisiparos-társadalom segítségére szánt összegek oly kicsinyek, hogy azokból az egyes kisiparosoknak csak alamizsna jutna, pedig nekik munkaalkalom kell. A szlovenszkói vasutigazgatóságok 30 mérnököt vettek föl. A 30 közül 26 cseh és morva származású és mindössze négy szlovák. Közöttük egyetlenegy magyar sincs. A ruhasegély-akdónál felhívja a népjóléti miniszter figyelmét arra, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón 50 ezer iskolás December tizennyolcadikén Olaszországban megkondulnak a harangok. Rómától a Brennerig és Szicíliáig zug a hangjuk. Azt zúgják, hogy minden olasz ember jelentkezzék, hozza magával, ami arany a birtokában van és áldozzon a haza oltárán. Jegygyűrűk, kelyhek, érmek, amiket nagyszerű sportteljesítményekért nyertek Olaszország legjobbjai, ősi házak ősi emlékei, amelyek nagymultu családok rég porladó alapitóira emlékeztetnek. Minden előkerül, ami arany, mert az országnak aranyra van szüksége, arra a pénzfajtára, amelyen megtört minden jóslat, amely legyőzött minden válságot és még ma is az egyetlen és kikezdhetetlen érték: értékek értéke. Még mindig az arany, kezdettől fogva ezzel a fémmel van összenőve az ember. Hatalma, amelyet senki és semmi megtörni nem tudott, szinte biblikus hatalom. Az Aranyborjú gigászi alakja ott tornyosul a szemünk előtt, bárhová is nézünk, bárhol is felütjük az emberiség történelmét. És valahogyan a multbavesző biblikus időben is úgy volt, hogy az Aranyborjú szembekerült a mózesi kőtáblákkal, a Szellemmel, — még ma is pontosan ez a rendeltetése. A kép nem változott. Arany mindig kell, akkor is, ha békés az élet, de kell és hatalma óriásivá növekszik, ha a földön háború dübörög végig. Az arany felzaklatott szenvedélyek barométere és egyben az emberi élet majdnem minden mozzanatának értékmérője. Az ember és az élet nem változott. Megdöbbentő az ember és az arany viszonyának ez az évezredes változatlansága. Akik szeretnek az emberi társadalom fejlődéséről beszélni, akik azt tanítják, hogy az emberi társadalom szervesen fejlődő egység és az erkölcsi törvény fegyveréveil legyőzheti a természetet, arra rácáfol ennek a viszonynak változatlansága. A sokszor hangoztatott technikai vívmányok korában az arany, ez az úgynevezett nemes fém, —■ amely csak azért nemes, mert állagát nem változtatja, rozsda nem fog rajta és a föld mélyében ritkán és kis mennyiségben található, — változatlanul és gőgösen uralja az gyermek azért nem tud iskolába járni, mert nincs cipője. A szónok végül a január 1-jével életbelépő uj bélyegilletékrendeletet bírálja. embert. Szinte érthetetlen, miért nem tudta az emberiség az arany hatalmát megtörni annak a valaminek, ami csak konvenció, előítélet, megegyezés. Minden más anyagnak van életbeli értéke, csak az aranynak nincs és mégis az aranyat tették meg az anyagok királyának. Háború esetén petróleum, olaj, gabona, nikkel, nyersanyagok tömege dönti el a győzelmet vagy a vereséget és december 18-án arannyal terhelten Olaszország lakossága mégis úgy fog a minden városban és faluban felállított gyűjtőhely elé járulni, mintha ez a buta és halott fém több lenne nemcsak az anyagi világnál, hanem a szellemi és erkölcsi világot is ő kormányozná. Csereérték, amelyért minden kapható: nyersanyag és szellem egyaránt, mondják a történelmi materializmus hívei és a nemzetgazdászok. Látszatra igazuk van és mégis csodálatos tévedés áldozatául esik az ember, aki a mózesi Aranyborjú korában beleesett abba a körforgásba, amelyből szabadulni nem tud. Az élet célja maga az élet, mondja egy- helyütt Goethe. Többet, igazabbat az életről mondani nem lehet. Az életnek nem lehet más célja, mert önmagáért való. A szellem ezért nevezi az életet szentnek és sérthetetlennek. A körforgás mégis azt mutatja, hogy az életet, a célt feláldozzák az eszköznek: az aranynak. Az aranyat viszont feláldozzák az életnek, amelyről a történelem mutatja, hogy mennyire veszendő. A vér és arany ellentmondásos körforgása zsákuccába hajtja a gondolkodást, nincs kiút belőle, amióta az emberiség erre az útra lépett. Aranyat adtam vasért, mondják, kik aranytárgyaikat odaadják a hazának. Vájjon ki gondol arra, hogy az aranyáldozatból még mindig csak vas született? Az arany ágyukká, bombákká, repülőgépekké, gázzá változik, — azzal a végcéllal talán, hogy a kiharcolt győzelem újabb aranyat hozzon? Kell az arany és csak vérrel vásárolható meg. A vér legvégzetesebb ellensége éppen az arany. Voltak tehát szükségszerűen olyanok, akik harcbaszálltak az arannyal és hogy trónjáról letaszítsák, vérüket áldozták az emberiség oltárán. A kettős harc nem dőlt el. December 18-án újra aranyat áldozarany újra halálosan támad neki a vérnek. Összeforrtak, egymástól elválaszthatatlanok, egymásnak mellérendelt erők: vér és arany. A Szellem pedig, amely most is, mint ködbevesző biblikus időkben, éppen hogy leérkezett a Sinai hegyről, két kezével magasra emelve a Tiz Parancsolat kőtábláit, mély csodálkozással nézi a vér és arany küzdelmét. Hiába zúzza össze a kőtáblákat egy sziklán, mert azoktól, akik az Aranyborjúnak hódolnak, nem remélhet semmit és nem bizhat az emberiség jövőjében, hiába hagyja ott a népet és vonul vissza Isten kebelébe, hogy soha többé vissza ne térjen. A nép megindult ezen az utón, amelyen többé nem állhat meg. Amióta pedig, a Szellem először csodálkozott el mélységesen és döbbenten a világi élet érthetetlen és mégis alapvető ellentmondásán, azóta sem szűnt meg ez a csodálkozás, amelynek neve: filozófia. A minisztertanács jóváhagyta a kamaiiáhleszáliitás rendeletét Prága, december 7. A minisztertanács tegnap este tartott ülésén jóváhagyta a belső államadósságok kamatainak leszállításáról s a megengedett legnagyobb kamatláb mértékéről szóló két rendelet tervezetét. E rendeleteket a legközelebbi napokban hirdetik ki a törvények és rendeletek gyűjteményében. — A minisztertanács jóváhagyta ezenkívül a szerzői jog védelméről szóló törvény novellájának tervezetét. A módosításokat a szerzői jog védelméről szóló nemzetközi egyezmény teszi szükségessé. —> Jóváhagyták továbbá az indokolatlan árdrágításról szóló kormányrendelet hatályát meghosszabbító rendelet tervezetét s azt a rfendeletet, mellyel a szappant és illatszereket kizárják a házalókereskedelemből. — Népjóléti-politikai téren a kormány uj rendeletet fog kiadni arról, hogy mely üzemeket kell besorozni azok közé az üzemek közé, melyeknek munkásai balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek. — A munkanélküliekről való gondoskodás céljaira a kormány újabb összegeket engedélyezett. — A kisan- tantállamok gazdasági kapcsolatainak támogatása érdekében több intézkedést tett a minisztertanács s hozzájárulását adta ahhoz, hogy a taracköz—neresnicai helyi érdekű, I keskenyvágányutat az állami erdőigazgatóság vegye saját kezelésébe e vasút észszerűbb kihasználása érdekében. — Végül a minisztertanács számos folyó közigazgatási ügyet intézett el. nak az emberek a föld egyrészén és ez az A dublini lantóm Bűnügyi regény Irtás John Amos Cleever (7) — Azonnal intézkedem a törvényes örökösök kiértesítéséről — viszonozta az ügyész — és majd a Wethered-irodába rendelem őket. Egy órán belül talán mindnyájan együtt lehetünk. A detektív közbevágott. — Éppen ezt kell elkerülnünk, hogy a törvényes örökösök órtesit lessenek. Valakinek érdekében állott, hogy uj végrendelet ne készüljön, vagy ha már készült, ne kerüljön a napvilágra és a régi maradjon érvényben. Éppen azt akarjuk megtudni, hogy az örökösök közül kinek volt az érdeke ... — Csak nem gondolja, hogy valamelyik Brooks-fiu — vágott közbe idegesen az ügyész. — Ebben a pillanatban semmit sem gondolok, ügyész ur, gondolkodni csak akkor kezdek, amikor elegendő adat áll rendelkezésemre, hogy kiindulhassak. Ebben a pillánál bán mindnyájan teljes sötétségben tapogatózunk. Annyi bizonyos, hogy ha az uj végrendelet eltűnt és a nyomozás folyamán sem kerül elő, akkor a régi marad érvényben és akkor.. . Jövök — fejezte be a telefonbeszélgetést John Granstoo ügyész. Negyed órába se fellelt s az ügyészség autója már ott állott a Wethered-palota előtt. Jolin Gransion fürge léptekkel szaladt fel a lépcsőn és habozás nélkül nyitott be az ügyvédi irodába. Fiatat, alig harmincon felüli férfi volt ez az ügyész. Feljebbvalód rendkívül éléseszü, képzett jogásznak tartották és szép jövőt jósoltak neki. Az ügyész felszólítására Wikkefield előadta az iratok közül a végrendeletet. Vastag, szalmasárga színű borítékba volt az foglalva, a levél négy sarkában és a közepén hatalmas vörös pecsét biztosította a borítékot. — Wikkefdeld ur lesz szives a jegyzőkönyvet vezetni — rendelkezett az ügyész. — Megállapítom, hogy a boríték sértetlen. Megállapítom, hogy a Wetlhered ügyvédi irodában szabályszerűen kezelt és őrzött ügyirat. A boriték kézírása Wethered ügyvéd úrtól származik és igy szól: Sámuel John Brooks dublini lakos végrendelete, amelyet 1929 február 22-én készített, két tanúval aláíratott és amely a két tanú és a végrendelkező jelenlétében borítékba foglaltatott és lepecsétel- tetett. Aláírások... Az ügyész most papirvágó kést emelt fel az asztalról. A várakozás izgalma ülte meg a jelenlevőket, amikor a kés sercegve szaladt végig a boriték tetején. Az ügyész egy iv papírt húzott elő a borítékból. Sűrű Írással, apró belükkel volt teleirva. John Granston ünnepélyes hangon., megfontolt lassúsággal olvasta végig, miközben Wikkefield tolla szorgalmasan szántotta a jegyzőkönyv papírlapját. „Én Sámuel John Brooks 69 éves dublini I lakos, ir polgár, tudva azt, hogy az emberi halandó és minden pillanat elhozhatja a váratlan balált olyan korban, amikor az ember életéveinek száma meghaladta a fél évszázadot, elhatároztam, hogy ámbár testi és szellemi erőimnek teljességében érzem magam, mégis papírra vetem végső rendelkezésemet, nehogy el nem intézett dolgok maradjanak utánam, vagy végrendelet hiányában valami úgy törtéin jen, ahogy én azt nemi akartam volna földi életemben és ez megzavarja földöntúli nyugalmamat. Én egy egyszerű, szegény ir parasztgyerek | voltam, akinek a szülei tehenet legeltettek a déli partokon és még annyira sem tellett, hogy egyetlen gyermeküket iskoltáztassák. A saját erőmből küzdöttem fel magam arra a pozícióra, amelyben vagyok. Ez idő szerint \ a Brooks-vállalatban fekvő vagyomom értéke leltári becslés szerint egy millió hétszáznégy- venkilencezer fontot tesz kii, az üzleti tőkétől f ügge tton magá nvagyo nom négyszá zk i lenen- e n- ötezer font készpénz a következő bankokban és az alább felsorolt ingatlanok ... Ötven és néhány esztendő szakadatlan munkájával szereztem ezt a tekintélyes vagyont, amelyről azt mondják és tudomásom szerint helyesen is mondják, hogy a legnagyobb magánvagyon egész Írországban. De mint gyarló földi ember tudom azt, hogy az ember minden igyekvése, szorgalma és törekvése mind semmit sem ér, ha nem lámogatja ezeket az igyekezeteket a menny-fi béli Isten jóságos kegyelme. Engem egész életpályámon hathatósan támogatott a jó Isten és ezért nem a félelem az Isten i[élőszéke előtt való megjelenéstől, hanem a köteles hála késztet arra, hogy végrendelkezésem első pontja Isten ügyének szolgálatára vonatkozzék, ötvenezer fontnyi készpénzt hagyományozok magánvagyon ómból a dublini római katolikus érsekségnek azzal a rendel-1 tetőssel, liogj7 ezt az összeget lelkes és hazafiasán érző ir papok neveltetésére fordítsa. Ne maradjon pásztor nélkül a nyáj, mert akkor szétszéled. Imé, az anglikán egyház papjait tekintélyes állami támogatással nevelik és azok a tudás és életbölcsesség minden fegyverével felszentel te n ... —- Jóságos Isten, mikor érünk már a végére? — izzott a kíváncsiság Patrik Fitz- ínauricében. — ...végzik munkájukat az ir nép- körében és már ott vagyunk, hogy az anglikán egyháznak sok híve van az ir katolicizmus fellegvárában, Dublinlban is és nagyobb és fényesebb temploma, mint a miénk. Elvész a nép, amely bit nélkül való. Nekünk a katolicizmusunk a mi erős védővárunk és ha a mi népünk anglikánná vedlene, megszűnne Írnek lenni, mert akkor miiben is különböznénk azoktól, akik a tengeren túlról jöttek... — Én még odahaza kis gyermekkoromban édes szüléimmel a mii zengzetes szép ir nyelvünkön beszéltem, amelyen őseink beszéltek évszázadokon át. Ez a nyelv lassanként feledésbe ment a müveit és polgáriasait osztály hanyagsága következtében. De húsz- harminc év óta tanúja vagyok annak és nagy szivbéli örömöm telik benne, hogy lelkes íróink és költőink újból ze ügetik az ősi nyelvet, ir könyvek jelennek meg és a müveit társaságokban is mind honosabb lesz az ir beszéd. Magánvagyonomiból ötvenezer font- nyi összeget hagyok az ir tudományos akadémiának, amely Dulblinban szélkel, azzal a meghagyással, hogy- kamataiból évenként olyan szép iroda Írni és tudományos müveket jutalmazzon, amelyek ir nyelven Íródtak és sokat lettek népünk művelődésének előbbrevitelében ........ (F olytatjuk.)
