Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-07 / 280. (3832.) szám
[Magyar panaszok és követelések a képviselőházban A magyar kérdés megoldására szólította föl Bodzát Szent-Ivány képviselő J csehszlovák köztársaságot kizárólag a demokrácia utján lehet kor' mányozni és fentarlani" — A magyarság kielégítetlen igényei a kulturális költségvetésben -» Hogyan oldható meg az agrártervgazdaság Porubszky tárgyilagos kritikája a kormány pénzügyi politikája fölött A költ© álma (*) Ó, a költő nem halhatatlanságáról álmodik, —- halhatatlanságról álmodik a fi- liszter. A költő a halhatatlanság napi harcait vívja, benne él, az anyag, amellyel bajlódik, jó és gondos mesterember módjára úgyszólván észrevétlenül válik kezei között örök monumentumává a gondolatnak. A költő munkája közben nem érzi azt az ünnepélyességet. amit lelkes magyarázói és a méghatottan ámuló világ köréje képzelnek. Egyszerűen csak dolgozik, jól, sőt néha rosszul, de álmodik is néha s ilyenkor válik reménytelenül ünnepélyessé körülötte a világ. Ilyenkor érzi az elérhetetlenség szféráinak fagyos leheletét arcán és megborzong. A költő a köznapi életről álmodik. a hivatalos nagyságról, olyasféléről, mint ami például egy miniszteri osztálytanácsos nagysága. A költő fix fizetésről, polgári életről és társadalmi megbecsülésről álmodik, ott, ahol senki se látja. A költő reménytelen, sokszor dühös elszántsággal ostromolja a hétköznap sziklafokait, amelyek számára mindörökké megvivhatatla- nok maradnak. A költő nagy szerelme a hivatal, — aki szárnyal az a létráról álmodik. A költő igazában büszke lenne, ha bejuthatna még életében a róla elnevezett társaságba, vagy legalább is abba, amelyik a vele egyenrangú múltbeli költőtársról kapta nevét, de amelyet természetesen sohasem költők, hanem mindig a lelkes utánzók és tisztelők tartanak megszállva. Ibsenről írják, hogy nyugdíjas forradalmár korában a szobra előtt levő kőpadon üldögélt, de hány költőnek jutott ki életében ez a nem minden groteszkség nélkül való dicsőség? Ady Endrének, — aki most elindult végre a hivatalos érvényesülés utján azzal, hogy Budapesten uccát neveztek el róla — bizony kevés jutott ki belőle. Legszűkebb barátai, mikor rövid időre kezükbe kapták a politikai komandót, megfeledkeztek róla. S mikor halálos betegen, már önmagával tehetetlenül hivatalos irodalmi méltósághoz jutott a Vörösmarty-akadémiában —• amely akkor készült hivatalos és legfőbb szellemi fórumává válni az uj rendszernek —, rögtön jelentkezett a haragos és kíméletlen ellenfél, az uj tábor, s a futurizmus nevében öregnek, elavultnak és csepürágónak nevezték. Pedig az igazság az. hogy Ady nagyon áhította a hivatalos elismerést s kár lenne szépíteni örökszép alakját, megvolt benne —• a valószínűleg dacos s a magyar költői sorsot megbélyegezni akaró — vágy. hogy befeledkezzék valami porszagu vidéki hivatalba, örökre elnémuljon s aktába fojtsa mardosó. vádló váteszi indulatát. Alig olvastam meginditóbb, a költő sorsára élesebben rávilágító dokumentumot, mint az ifjú, Párisba készülő Ady levele édesapjához, aki előtt restelkedik, amiért „hitványnak" bizonyult, hogy Ady Lőrinc nagy álmát valóra váltsa, megadja a régi fényt a diósadi Ady névnek s a lerongyolódott, paraszti sorba süllyedt fertálymágnás famíliának helyet vivjon ki a megyei hierarchiában. „...Jó lett volna, édesapám, központi szolgabiróvá választódni Zilahon, kivirágoztatni a hét- szilvafát és becsületet szerezni az elkoldu- sodott diósadi Adyaknak" —1 tört ki e re- voltáló lélek legtitkosabb zugaiból a vágy egy másik, hivatali méltósággal, polgári megbékéltséggel köritett életforma után. Egyszer meg is pályázott egy levéltárosi állást, megcsömörlötten a körülötte zugó- yiharzó politikai és irodalmi harcoktól, Prága, december 6, Jelentettük rövidet hogy a képviselőház ülésén tegnap este három magyar képviselő szólalt föl a költség- vetési vitában és pedig Szent-Ivány József, a magyar nemzeti párt vezére, dr. Korláth Endre, Kárpátalja magyar képviselője és Szent-Ivány József egyebek közt a következőket mondotta: — Emlékszem egy költségvetés tárgyalására ■—’ 1926-ban volt «— ámikor Hodza miniszterelnök ur szintén számottevő részt vett a csehszlovák politikában. Hodza miniszterelnök ur akkor is azt mondotta, amit ma, hogy vissza akart menekülni a régi családi becsvágy e szürke, de annyiszor megálmodott fellegvárába. Ajtót mutattak neki, A levéltárosi állásra természetesen nem tartotta al- kalmásnak a tekintetes vármegye garabonciás fiát, akinek ez a mellőzés sokkal jobban fájt igazában, mint ahogy fennhangon hirdette. Sértést, visszautasítást látott benne, visszaparancsolást a koldussorba, #hon- nan a család ki akarta és természetesen ki is verekedte magát, csak éppen sértette gőgjét, hogy a megyei rangsorból kiszorult s ha tehetősebb körülmények között is, de megmaradt parasztnak. Valósággal kacérkodott a hivatalos világgal, számtalanszor próbára akarta tenni, mennyi becsülete van nevének azokban a legfelső körökben, ame-‘ lyeknek haragját oly szívesen hívta ki maga ellen, de akikre gőgös irigységgel nézett fel. Ha csak tehette, megmérte magát a hivatalos mérlegen s forradalmiságát, haragját csak növelte, hogy ez a különben nem túlságosan érzékeny és kompromisz- szumokra hajlamos mérleg vele szemben érzéketlen maradt. „Geszti bolond'‘-nak. titulálta Tisza Istvánt, de azért egyszer mégis csak levetette kálvinista gőgjét és öccse érdekében instaneiázott a nagyurnái, aki per- szé nemcsák azt nem felejtette el á költőnek, hogy milyen hangot használt vele szemben, hanem azt sem, hogy minden fórÍr, Porubszky Géza országos keresztény- szocialista párti képviselő. A magyar problémákat föltáró fölolvasások közül Kárpátalja szónokának beszédét technikai okokból holnapi számunkban fogjuk ismertetni. A másik két beszédből az alábbi részleteket emeljük ki. a demokrácia alkalmas az összes kérdéseknek megoldására és ő bízik a demokráciában és a demokrácián keresztül óhájtja a csehszlovák belpolitika kérdéseit megoldani. Arra a kérdésemre, hogy vájjon miképp képzeli a demokrácia keretében való megoldásokat, vagy nem adott választ, vagy mát és elvet, amelyet ő szentnek és meg- bonthatatlannak tartott, ez a „szilágysági jakobinus" levegőbe akart röpíteni. Adynak nemcsak fájt, de egyenesen dühítette a hivatalos Magyarország elzárkózása s elment odáig, hogy mikor dörömbö- lésére és sikoltó sirályhangjaira nem akart kinyílni a kapu, hétrét görnyedt és úgy kért bebocsátást, még megaláztatás árán is. Vagy talán mi volt más a híres dud-duk affér lelki rugója? Persze, hamarosan rájött, hogy ebben a szűk bőrben ő nem tud megférni, hogy féktelen, lázadó és uralkodásra való temperamentuma amugyis szétfeszítené a magára kényszeritett sima és óvatos formákat; visszalendült a perifériákra s ha lehet, még vadabb irartiban folytatta a rohamot a hivatalosság ellen. Tass Péterről szóló Írásaiban, de felejthetetlen kis tanulmányában, amit a forradalmár Petőfiről irt, tulajdonképpen azt az izgalmas problémát pedzi, amit — mig költő s költői társaság lesz —1 soha néni sikerül eltörölni az emberi problémák sorából s amiben a költő nevében szólott a társaság ellen. Ki szólhatott volna illetékesebben Petőfi nevében a Petőfí-Társaságról nála s vájjon ki szólhatott volna. egy másik értelemben, il- lctéktelénébbüj, mint Ő? Tizenhat évvel halála után végre elindult azon az utón, amelyre életében annyiszor próbált hiába ha választ adott, a válasz abban az időben azt a látszatot keltette, mintha ö meg akarná oldani a nemzetiségi kérdéseket, de nincs meg a hatalma ahhoz, hogy kívánságainkat, követeléseinket teljesítse és hogy igy a magyar problémát megoldja. Hodia elismerte, hogy van magyar kérdés — Abban az időben Hodza jelenlegi miniszterelnök ur elismerte, hogy van magyar kérdés. Most oly politikai hatalom van a kezében, hogy beigazolhatja előttem kifejezett meggyőződésének őszinteségét. Mert a magyar kérdés nemcsak hogy fennáll még ma is, de még sokkal inkább fennáll, mint akkor, még sokkal több problémát termel ki egyik napról a másikra. —- És ahelyett, hogy a demokrácia keretében való megoldás következnék, ahelyett rálépni. A vátesz, akit életében valahányszor ki akart törni a menetből, a sors mindig visszaüldözte az Illés-nép közé, akit valahányszor lekivánkozott a békés, csöndes, nyugalmas völgyekbe, visszahajszolta a végzet a „Himaláják jégcsucsaira". most hallgat s hallgatásában hozzászelidült a világhoz. Hivatalos karriérje elindul, uccát kapott a magyar fővárosnak egyik legszebb pontján, de olyan környezetben, amelyhez valójában soha nem volt köze s amely az életben vele szemben legerősebben képviselte az elutasítást. Azért szimbolikus, hogy Budán, a Rózsadomb lejtőjén kapott uccát Ady Endre, mert ez az úgynevezett budai mentalitás állott mindig legmerevebben szemben a szi'lágysági jakobinussal, aki úgy érezte, igazi helye a Duna másik partján lenne s sötét daccal ült, ivott és szeretett Pest korcsmáiban, kávéházaiban és szállóiban. Most, ugylátszik, végétért ez a nagy harc s a budai magyarság, a konzervatív, a Tisza emlékét kegyelettel és öntudattal ápoló világ befogadta a költőt, aki életében any- nyira hiába kívánkozott ide. Ady rálépett a hivatalos karriér útjára s ezzel mintha teljesedésbe ment volna a hajdani halandó Ady Edre álma. De vájjon miről álmodik most, a halhatatlanság szféráiban lebegő lélek? Szent-Ivány emlékezteti Hodzát a magyar problémáról mondott ígéreteire mmui Ilii ii ii'iiniiiiifii1 mii'mra Ma:K«gy rádió mell éhlet 18 oldal ára Ki- 1.20 jim Jjljr J XIV. évf 280 (3832) szám • Szombat « 1935 december 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, ^ Szlove/lSzkÓÍ CS rUSZÍriSzkÓi TtlCL^lKlTSCLQ u 1 i c e 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ 0,7 ® Prága IU Panská uiies 12, III. emelet H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. ® • F/jyes szára ára 1.20 Ki, vasárnap 2. KÍ. SŰRGŐNYCIM HÍRLAP, PRftHfl.
