Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-06 / 279. (3831.) szám
ii, Hodza expozéja . (sp) Prága, december 5. I Az uj miniszterelnök programbeszéde tulajdonképpen ma hangzott el, a költségve- 1 tési vita folyamán. A szlovák politikus egyénisége most bontakozott ki s a nyilatkozat tele van azokkal a temperamentumos, átalakító, erélyes kitételekkel és tervezgeíé- sekkel, amelyeket a köztársaság közvéleménye régóta a hodzsizmus tipikus jelcinek tart s amelyek emléke volt nem utolsó sorban az, amiért az erélyes és koncepciót hirdető Hodzát meghívták a tanácstalanná vált kormány élére. Itt van elsősorban Hodza középeurópai koncepciója. Talán nem uj szavak, amiket mond, mert Prágában mások is sokszor nyilatkoznak a középeurópai egység szükségességéről, de ahogy Hodza mondja, abban több határozottság, több őszinteség, kevesebb szkepszis és kevesebb merő udvariasság van. Hodza szerint a kisantant befejezte első, defenzív rendeltetését s most a második korszakba jutott* amikor a teljes 1 és egységes Középeurópa megszervezése i lett a feladata s ezért mindenekelőtt — jól jegyezzük meg: Hodza azt mondja: mindenekelőtt <— a közvetlen szomszédokra kell fordítania tekintetét. Azaz a középeurópai koncepcióba be kell vonni Ausztriát és Magyarországot, amire e két ország római szerződései óta lehetőség kínálkozik, mert maguk hangoztatták, hogy hajlandók a megegyezés útját, keresni. Üdvözöljük a határozottságot, amivel a miniszterelnök a középeurópai megegyezés szükségességéről beszél s minden tekintetben aláírjuk, amikor hangoztatja, hogy e megegyezés felé — kiváltképpen Csehszlovákia szempontjából <— a gazdasági körülmények kényszerítő parancsa lök bennünket. De ha ennyire szükséges megteremteni a gazdasági Kö- zépeurópát, ha a megegyezést Hodza mindennél jobban ambicionálja, akkor tekintetbe kell venni a bevonandó ,,partnerek" ér dekeit is és tárgyalni feltételeikről. Jól tudjuk, hogy Hodza nagy álmának, az autark és megelégedett Középeurópának útjában nincs sok akadály, ha a kisantanton kívülálló középeurópaiakikal mint egyenrangú féllel bánnak és legalább tárgyalni hajlandók életérdekeikről. Ezek az életérdekek kétfélék: gazdaságiak és politilaiak. Addig például, amig Hodza ugyanabban a beszédben, ahol a középeurópai összefogás szükségességéről nyilatkozik, egyúttal leszögezi, hogy Csehszlovákiában — s talán az egész kisantantban — a kisebbségi kérdés meg van oldva, annak ellenére, hogy e kisebbségek politikai csoportosulásainak 80—90 ] százaléka Henleintől a magyar ellenzékig, sok jóakaratu, tiz évig tartó lojális kísérlet után — mint. amilyen például a német aktivizmus volt — kénytelen erélyes nemmel tiltakozni ezen egyoldalú és az érdekeltek szavát meg nem hallgató megállapítás ellen, addig a megvalósithatástól távol eső óhaj a középeurópai testvériesedés lehetőségéről beszélni. * A miniszterelnök nyilatkozatának jellegzetes része az, ahol nyomatékosan tiltakozik a defetizmus, a kishitűség ellen. Csaknem „miszmaherek"-ről és „kritikasztlerek“-ről szól és bejelenti az erélyes küzdelmet a pesszimizmus ellen. Ki tagadná, hogy az optimizmus e temperamentumos kitörése pontosan megfelel Hodza egyéniségének? Mi sem vagyunk a destruktív kritika, a bontó Hodza miniszterelnök kormánynyilatkozata a képviselőházban „A kormány természetes föladatának tekinti a nemzeti kisebbségek kérdésének rendezéséi^ A kcrmánvelrJÜ! fcs Sgetí, hogy Crelisitavák;a elvben tm- IsjíjSó csaiiakozni a ró.nai jegjpző.öayv lentiszeléhez — Esterházy: Mi csak azt követetjük, amit nekünk a békeszerződés és az biztosit Prága, decémber 5. A képviseJőház mai ülésén látott az 1936. évi állami költség ve* téa és pénzügyi törvény megvitatásához. RemeS főelőadó ismertette a költségvetés bizottsági tárgyalásának uj módszerét, hogy a szakbizottságokban 5—6 miniszter is beszélt egy napon s ezzel a bizottságok mzg- erőkető munkát végeztek, azonban az előadó szerint nagy kérdés marad, hogy az ilyen gyorsiramu tárgyalási módszer kinek a javára szolgál. A közönség semmi esetre sem ismeri meg a költségvetést és miniszteri megnyilatkozásokat úgy, mint kívánatos volna. Ezután az előadó a költségvetés érdemi ismertetésének szentelt másfélórás beszédet. Majd Hodza Milán miniszterelnök mondta el ugyancsak másfél órát igénybevevő expozéja* A kisantant és Magyarország HödSa a kormányexpozé bevezető részében a kisantantot dicsérte, mely szerinte különösen jól vált be nemcsak az európai, hanem különösen a középeurópai politikai szervezetben. A kisantant első feladata védekezés volt a revizíonizmus ellen, de ma már a második időszakba lép. amikor gazdasági és szociális kérdésekben is kezdeményező munkát végez. Törekvéseinkben elsősorban közvetlen szomszédaink felé kell fordulnunk s ezek Ausztria és Magyarország. E két állam ma döntő fontoscágu partneré Közép- európában a kisantantnak. Ismeretesek e két állam kormányainak individuális akciói, amelyek az 1934. évi római jegyzőkönyvekhez vezettek, amei'yek automatikusan föltételezik Középeurópa többi részével és szervezeteivel való összefüggést. E fejlődés legjobban igazolja a középeurópai gondolat vonzó erejét. Csehszlovákia ismételten mcgnyilvánitotta elvi készségét a római paktumhoz való csatlakozás kérdésében. Ma az európai politikában minden olyan akciót tompítanak, amely növelhetné a kisantant s a római egyezmény közti nézeteltérést. A miniszterelnök a továbbiakban részletesen elemezte az Ausztriával és Magyarországgal lebonyolított külkereskedelmet, majd ismert középeurópai koncepcióját fejtegette. E koncepcióban nem arról van szó, hogy a tizenegy középeurópai állam elérje az autarkiát, hanem arra keli törekedni, hogy a saját belső fogyasztás lehető legnagyobb emelésével a nyugati államok és az Egyesült Államok utján értékesítsük a fölöslegeinket. A tervgazdaság alapjainak kiszélesítésével ezt az alapot még kiterjeszthetjük s ezzel konszolidálhatjulk gazdasági életünket. Gaidaságpoütikai irányelvek Csehszlovákia nem mondható sem mezőgazdasági, sem ipari államnak. Vegyesgazdálko- dásu állam vagyunk s ez tartóan irányadó lesz számunkra. A miniszterelnök védi az agrárintézkedéseket, mert minél jobban lesz megvédve a gazda a spekuláció kilengéseivel szemben, annál jobb fogyasztó lesz. És minél behatóbban rendezik a piaci viszonyokat, annál jobban növekszik a gazda fogyasztóképessége. De a miniszterelnök azt is megállapította, hogy semmiféle tervgazdálkodásnak nem szabad aláásnia a gazdasági individualizmust, hanem a két rendszert: a tervgazdálkodás és az indiérzékenykedés hívei, de úgy véljük, hogy a| demokrácia alappillérei közé tartozik a sza-| bad véleménynyilvánítás. Hodza, a dcmo-| krácia magasztalója, elismeri ezt s nem tagadja az „épitő kritika" létjogosultságát. Csak éppen elfelejti megállapítani, hol vannak a fogalmak határai, meddig tart az, amit épitő kritikának nevez s mikor kezdődik az, amit destrukciónak tart? Nem ártana ezen a téren a világosabb meghatározás, a definició megteremtése, mert mi gyakran érezzük, hogy egyesak destrukciónak minősitik azt, amit mások épitő kritikának tartanak. Talán a kezére járhatnánk a miniszterelnöknek, ha megkisérlenénk egy defini- ció-félét: mi szükségesnek és építőnek tartunk minden olyan kritikát, amely egy embercsoport, egy nemzetrész, egy kisebbség mellőzött érdekeiből fakad, azt a kritikát, amely azért keletkezik, mert a kritizáló érzi, hogy a kritizált intézkedés életérdekeit sérti. Ha a kritika nyegle és nem a megbántott életérdekekből ered. akkor destruktív. Dé ha azoknak a szava, akikkel szem- ■ ben hiba történt, akkor indokolt. Valáhány- i Szót mi kritikát gyakorolunk, azért tesszük > mert felfogásunk szerint a kritizált tétel helytelenül bánik egy embercsoporttal, a magyar kisebbséggel. Ezért jogos mindig a mi kritikánk és nem destruktív szándék irányítja. * Gazdasági téren Hodza tele van kezdeményezéssel. Széles vonalakban fejtegeti elképzeléseit, reális intézményeket helyez kilátásba a hibák orvoslására, igy a pénzügyminisztérium mellé beosztott „panaszvizsgáló" bizottságot, egy gazdasági tanácsadó testületet, a miniszterelnök mellett működő jogi tanácsot, ezenkívül megígéri a jogrend megszilárdítását, az adóterhek csökkentését a kedvezőbb adómegállapitá- sok révén, a közigazgatás alkalmazkodását a megváltozott helyzethez, amelyben az állam egyre lényegesebben kénytelen beavatkozni az egyén gazdasági életébe és igy tovább. Gyakran természetesen olyan eredményekről beszél, amiket nem egészen fogadhatunk el. Hogy érti például hogy a gabonamonopólium Szlovenszkón 57 és Ru- szinszkóban 66 százalékkal emelte a gazdák ,,életnivó“-ját? A csehszlovák egység melletti tempera- \ meatumos hitvallás után a Henlein-kérdésj felgöngyölítése következik. Az itt alkalmazott világnézeti és politikai elvek kissé zavarosak. Mig röviden idézi a Henlein-párt világos állásfoglalását, amely szerint e párt a csehszlovákiai németség nevében beszélhet, mert a németség túlnyomó többségét képviseli, addig hosszú és bonyolult okfejtéssel igyekszik megcáfolni e tétel helyességét s utal a Hitler-mintáju „totalitás-elv" hirdetésének veszedelmeire. Nem térhetünk ki Hodza és Henlein vitájának részleteire. Mi is csak annyit akarunk megállapítani, hogy a totalitás-elv veszélyes s nem egyeztethető össze a demokrácia alapelveivel. Reméljük, hogy ez az elv a köztársaságban sohasem fog érvényesülni és semmiesetre sem a többség és a kisebbség viszonyában. Soha nem történik meg, hogy a kisebbség nyelvi, kulturális vagy gazdasági jogait a totalitás-elv alapján megnyirbálják s nem kényszerítik rá a többség formáját a kisebbségre azzal az indokolással, hogy a többségnek joga van a totalitásra, az egyféle- ségre, az egyformaságra, például ott sem, [ahol á kisebbség nem éri el a húsz száza- j lékot. 27? 17831) szám • Péntek * 1935 december 6 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzlöVeflSzkÓÍ és TUSZinSzkÓi mÜHUarsáS ulicel2. IL emelet • Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • . ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 30311. • • Kgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. P R A H A.