Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-06 / 279. (3831.) szám
c 2 ^MGAI-A\ao^AR-H1'RLAP 1935 december 6, péntdi vidualizmus rendszerét összhangba kell hozni. A miniszterelnök a továbbiakban a kivitel nagy jelentőségét fejtegette. Ezenkívül szükségünk van — mondotta — a in un kan élik.ülie k megbízható statisztikájára, hogy lássuk, menynyien, miilyen ideje vannak kizárva a termelési folyamatból s mennyien vannak a fiatalok, akik még egyáltalán nem dolgoztak. Megállapította, hogy a munkapiac viszonyai Csehszlovákiában határozottan javulnak s ezt a szociális biztosításban résztvevők számának szaporodásával bizonyltja. Kivitelünk a múlt évvel szemben a szabaddevizáju államokba 17 százalékkal emelkedett. A hivatalnokok fizetésének kérdésében a miniszterelnök megismételte azt, amit a pénzügy- miniszter mondott s azt tette hozzá, hogy a kormány e kérdésről a jövő év második felében szándékszik tárgyaink A kamattábdiSTparitís megszüntetése A kamatláb leszállításáról is csak azt ismételte meg a miniszterelnök, amit a pénzügyminiszter korábbi expozéiból már tudunk. lij dolog, hogy a történelmi országok és Szlovenszkó kamatterheinek kiküszöbölését a miniszterelnök 1936-ra Ígéri, illetve a diszparitás megszüntetéséről 1936-ban fognak tárgyalni. A leszállított kamatláb egyébként újévtől lép hatályba. Mindenáron elő kell mozdítani a magánépitkezést. A pénzügyi politika uitionságai A pénzpiac kedvező fejlődése feltételezi a jogbiztonságot. Ez nem jelenti azt, mintha görcsösen ragaszkodnunk kellene az eddigi gyakorlathoz. A világ változik és változik a régi államok gazdasági összetétele is. És e gazdasági változások gyakran követelnek pénzügyi változásokat is. Hangsúlyozni kell, hogy a valuta stabilitásának veszélyeztetése nélkül is találhatók eszközök, amelyekkel a gazdasági szükségletek finanszírozhatók. A miniszterelnök ez uj intézkedések közül felsorolja a gabonazáloglevelek, a visszleszámitolási intézet intézményét s hozzáteszi, hogy legközelebb sor kerül arra, hogy a Nemzeti Bank a szilárd kamatozású értékpapírok szelvényeit leszámítolja s ezzel is szabaddá tehetők majd jelentős összegek, melyek most tétlenül fekszenek a Nemzeti Bankban. Különösen részletesen foglalkozott a miniszterelnök a földművesek adósságrendezésének kérdésével, de nem mondott semmi olyant, amit Zadina földművelésügyi miniszter már ne hangsúlyozott volna. Bejelentette, hogy egyelőre meg kell hosszabbítani az árverések elhalasztásáról szóló törvényeket, amig a gazdaadósság rendezése általánosan megtörténhetik. Az ipar szindikalizálása A kivitel támogatása érdekében komolyan kell foglalkozni az ipar szindikalizálásának kérdésével. Mindenáron el kell távolítani a kivitel útjában álló akadályokat. E téren jól vált be a kiviteli árut sújtó adók visszatérítése. Különösen segíteni kell az oly iparvállalatokon, amelyek kizárólag kivitelre dolgoznak. Azonban csak a szindikalizálás teremthet rendet a belső piacon is. Látjuk ezt abból, hogy egyes outsider-cégek megakasztják egész termelési ágak kifejlődését, A kormány a szindikalizálást bizonyos kedvezmények nyújtásával akarja elősegíteni. A kormány legközelebbi tennivalói között a miniszterelnök a Gazdasági Tanácstestület újraszervezését s a pénzügyminisztérium mellett egy adóügyi bizottság felállítását említette. Kifejtette, hogy a stabilizációs mérlegekről szóló törvény novellájával azokat a társaságokat akarja jobban megadóztatni, amelyek éppen az említett törvény alapján indokolatlanul nagy összegeket mentesítettek az adóktól. Természetes, hogy a termelést és a vállalkozást védeni kell a közkéz mindennemű meggondolatlan kísérleteitől s lehetővé kell tenni az iparnak a beruházási tevékenységet is. Tfirvénymagyarázó bizottság Különösen terjedelmesen beszélt a kormányelnök a jogrend védelméről. A törvények egységes magyarázata érdekében a miniszterelnök külön jogászbizottságot létesít, mely a miniszterelnök rendelkezésére fog állani. E bizottság fel fogja hivni figyelmét a hivatalok téves törvénymagyarázatára s a lehető orvoslásra. A kormány különösen respektálni akarja a szerzett jogokat s a jövőben kerülni fogja az oly törvényeket és rendeleteket, amelyek visszaható erővel lépnének hatályba, különösen, ha e törvények teherrel járnak. A hivatalnokok kérdésére ismételten visszatért a miniszterelnök s miként a sajtóban megjelent nyilatkozatában, most is azt fejtegette, hogy a hivataloknak nem szabad a közmunkákat fentartaniok. Külön fejezetet szentel a politikai és gazdasági defetizmusnak. A miniszterelnök hadat üzen azoknak, akik saját kényelmes semmitevésükkel mindent csak kritizálnak, ha azt látják, hogy a kormány olyan valamit akar keresztülvinni, ami nincs kedvük szerint. De soha nem jönnek elő a saját véleményükkel, hanem csak a kishitűséget és a defetizmust terjesztik. Szlovenszkő és Ruszinszkó passzív! E fejezetben történelmii visszapillantást vei; a min sátoreiluök a. cseh királyság egykori hivatására, a csehek és szlovákok egyesülési törekvéséire s megállapít ja, hogy Szlovenszkó a balti államokkal és a magyarországi szerbekkel és románokkal együtt legkésőbb nyerte vissza politikai és nemzeti függetlenségét. Szlovenszkó és Ruszinszkó azonban kulturális és gazdasági téren is a történelmi országok mögött áll. De nemcsak Szlovenszkó, hanem elsősorban a történelmi országok érdekében való, hogy Szlovenszkó minél hamarább érje el a teljes egyenlőséget a történelmi országokkal. S ez a csehszlovák egység nagy értelme. A szlovén szikói megszüntetett ipar helyén ma már uj iparvállalatok nőnek. Szlovenszkcnak uj, jó vasúti tarifákat, uj utakat igér a miniszterelnök, majd megállapítja, hogy egyelőre tagadhatatlanul aránytalanság áll fenn a két államrész között és pedig Szlovenszkó és Ruszinszkó feltétlenül passziv, vagyis többet költ rá a köztársaság, mint amennyit onnan adókban kap. E fejezetnél a miniszterelnök — szlovák nyelvem — fejtegette az un.’ifiikáció, a törvényiegyesi tés szükségességét. Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági és szociális helyzetének fokozatos javulásának jelei egyre nyilvánvalóbbak s az ér re való törekvésben egyre nagyobb szerepe jut az 1927. évi 125. számú törvényen nyugvó tartományi berendezésnek. E berendezkedés az államegység teljes biztosítása mellett legjobb módot nyújt az egyes tartományoknak sajátos gazdasági és erkölcsi erőnek kifejlesztésére. Az említett törvényt rövidesen kiegészíti a kulturális és gazdasági önkormányzatot jelentő iskolatanácsokról és gazdasági tanácsokról szóló törvények. A kormány és a kisebbségi kérdés Hodza miniszterelnök beszéde végén a nemzeti kisebbségeik kérdésével foglalkozott. Kisebbségi kérdéseink — úgymond — összhangban vannak az állami és demokratikus érdekekkel. Államunk oly helyen fekszik, ahol a legkülönfélébb nemzeti érdekek kereszteződnek s ahol a volt monarchia reakciós szellemével nem alakíthatott ki, nem tudott kialakítani tartós államszervezetet. A kisebbségi kérdést úgy intézzük, hogy nem félünk semmiféle nemzetközi fórumtól és belső ellenállástól sem. A kormány természetes feladatának tartja a nemzeti kisebbségek kérdésének rendezését A demokrácia azonban ezt a kérdést is demokratikus eszközökkel rendezi. Ezt az utat választották a német aktivista pártok, de más a helyzet a szudétanémet párt esetében, mely ugyan számtalan megnyilatkozásában hangsúlyozza az államihoz való lojális álláspontját, amely azonban nem tudott átorientálódoi demokratikus módszerekre. A költségvetési bizottságban e páirt szónoka egyszerűen azt a tételt állította fel, hogy egy nemzet képviselője alkar beszélm a másik nemzet képviselőjével, de a német na- cionalizmusnak nincs partnere, mert a csehek és szlovákok nem alkotnak egységes pártot. A •ízűdétanúmét szónok itt két útra iLé®, de egyik se vezet hozzánk. Tény, hogy a szudétanémet párt nem képviseli egyedül a németségeit, vannak más német pártok is. A demokráciában nem érvényes a pars pro totó elv! A csehszlovák demokráciában a. poEtikai párt összekötő tényező az egyesek s az állam között, vagyis a demokráciánkban a párt nélkülözhetetlen összetevője a képviseleti rendszernek. És ha a ezu- dó tanúmét párt szónoka azt mondta: „Mii nem vagyunk párt, mi a nemzet vagyunk1', úgy erre azzall válaszolunk, hogy „Nem vagytok nemzet, ti politikai párt vagytok." És így nem lehet beszélni nemzetnek nemzettel való vitájáról, mert ezt a problémát már elintézte az alkotmány. De a szudétanémet szónok megn yilatkozásának módja a totalitást sugározta és semmi szín alatt netm volt demokratikus. A fasizmus és a nemzeti szocializmus hirdetői hangoztatják, hogy eszméik nem exportcikk. Erre az a válaszunk, hogy nem engedjük meg, hogy a fasizmus, a nemzeti szocializmus nálunk importcikké váljék. Hogy a demokrácia válságban volna? Amilyenek a demokraták, olyan a demokrá cia. A miniszterelnök a konstruktív nacionalizmus példájaként a németek 1926. évi magatartását hozta fel «i ezzel be is fejezte beszédéi A vita első szónoka: Esterházy János A költségvetés és a miniszterelnöki megnyilatkozás közös vitájában elsőnek Esterházy János keresztényszocialista képviselő szólalt fel. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: —- A költségvetés a legfontosabb ténye az államéletnek, — kezdte beszédét a képviselő. — Azt a legpontosabban kell összeállítani és időt kell hagyni arra, hogy minden egyes törvényhozó elég tüzetesen tudjon az egyes kérdésekhez hozzászólni. Az a tempó, amit mostan érthetetlen okoknál fogva diktáltak a költségvetésnél, azt hiszem, csak annak kárára szolgálhat. Oly rettenetes gyorsan, oly rettenetesen összezsúfolva tárgyalta le a költségvetési bizottság a jövő évi költségvetést, hogy annak pongyolaformája mindenütt kitűnik. — A bizottságokban mi elmondottuk véleményünket elégszer azokról a hibákról, amiket a kormány a jelenlegi költségvetésből sem küszöbölt ki. Éppen ezért legyen szabad nekem itt legelső- sorban a magyar iskolák kérdésével, a magyar kultúrával foglalkoznom. A saint-germaini békeszerződés 9. §-ának értelmében a nemzeti kisebbségek számára „méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az ösz- szegeknek az élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi, vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célokra fordittatnak." A magyar kuliura Jussa a költségvetésben — Ha azt keressük, hogy a költségvetés keretein belül milyen összegeket fordítanak magyar célokra, magyar iskolákra, magyar nevelésre, akkor egyetlen tételt sem találunk, amelyből kitűnne, hogy hány százalékot fordítanak magyar célokra. Ha alapul veszem is az 1930.- évi népszámlálást, — amit azonban teljesen mérvadónak nem ismerhetek el, — úgy országos viszonylatban a magyarság az egész köztársaságnak 4.8 százalékát teszi ki, vagyis a magyarságnak a költséqvetésből ezt a bizonyos részt meg kellene kapnia. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a népoktatásra fordított 314 millió koronából bennünket a 4.8 százalék alánján megillető 15 millió koronát sehol sem találjuk fel a költségvetésben, annál kevésbé, mert a Szlovenszkón létező 864 elemi iskolából 700 olyan iskola van, amiket nem az állam, hanem más testület tart fenn. A magyar kizéjöteo át — Ugyanez a helyzet a polgári iskoláknál. A magyar polgári iskolák száma Szloven- szkőn csupán 18, ami megint csak azt mutatja, hogy nincs meg az országos átlag. mai bennünket számarányunknál fogva megillet. —■ A tanítóképzőknek a jövő évben a költségvetés 19 miliő koronát juttat kerek összegben. Az egyetlen magyar tanítóképző céljaira szánt összegről a mostani költségvetés nem tesz említést Tavaly még feltüntettek a magyar tanítóképző céljaira 219.350 koronát, ez évben azonban még ez az összeg sem szerepel a költségvetésben, pedig a magyarságot itt Is legalább 919.820 korona illetné meg. A magyarság főiskolai igénye’ — A főiskolák kérdésében a helyzet a magyarokra nézve egyenesen katasztrofális, mert amig a főiskolákra juttatott 137 millió koronából a magyarságnak számaránya szerint 6.5 millió korona járna, a valóságban a magyarságnak még csak egy magyar tanszéke sincs és magyar tanszéket felállítani nem is óhajtanak. Már ez az egyetlen sérelem is elég volna ahhoz, hogy a köztársaság kulturtényezői tiltakozó szavukat ez ellen felemeljék. A csel:s!Ío?ák kisebbségi iskoláit —- Itt kell, hogy rámutassak arra is, hogy az említett adatokan kívül, amiknek felsorolását órákon keresztül folytathatnám, konkrét sérelmeink is vannak, amelyeket el nem hallgathatok. Általában azt szokták mondani, hogy a magyarok részesülnek kisebbségi iskolákban. Ha ezeket az állításokat közelebbről vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy e kisebbségi iskolák alatt sokszor színtiszta magyar vidékeken épített csehszlovák iskolákról van szó, amiket kisebbségi iskoláknak könyvelnek el és ezeket szereti Benes külügyminiszter ur a külföldön, mint a kisebbségek felé való lojalitás igazolására felhozni. Hogy csak egy konkrét példával szolgáljak, hivatkozom arra, hogy a hivatalos népszámlálás Vága községben 93 százalék magyart mutat ki és csak 4.3 százalék csehszlovákot. E hivatalos nemzetiségi kimutatás dacára követelte a Slovenská Liga, hogy Vága községben a csehszlovákoknak iskolát építsenek. A Slovenská Ligának ezt a követelését a községi képviselőtestület elvetette, de az elutasító határozatot megfellebbezték a galántai járási hivatalhoz. A galántai járási hivatal visszautalta az egész ügyet a községi képviselőtestület elé. Ez újabb elutasító határozatot hozott és most a járási főnökség a határozatot az országos hivatal döntése alá bocsátotta, amely a végén dönteni fog arról, hogy a 93 százaléknyi magyarságnak kell-e csehszlovák iskola. Ugyanilyen esetek vannak Budaházán, Csécs- Makrancon, Kőrösmezőn, Beregszászon, Győr* kén, Gután, Tiszaujlakon, s folytatni lelhetnie ezt a sort ameddig az ember akarja. Talán órák múlva sem jutna a végéra. Gimnázium a fogházépületben — A polgári iskoláknál, vagy akár a gimni/- ziumoknál már szinte unalmassá válik a magyar középiskolák elhelyezésének mostoha sorsát ismételgetni Pozsonyban példá-ul a magyarnémet reálgimnázium tarthatatlan állapotán úgy segítenek, hogy a magyar gimnáziumot elhelyezik a pozsonyi fogház épületébe, ahol a tízperces szünetben a diákok a folyosón együtt vannak a kihallgatásra váró cigányasszonyokkal. Ha ezt a hivatalos elemek a magyar kisebbség kultúrája olyan mérvű támogatásának minösi- t’ik, mint ahogy azt a saint-germaini bákeszerzöÍ diés elő irta, akkor azt hiszem, legelső sorbán a kormány tagjai nem értilk a békeszerződéseiket. Az eperjesi ku'furbolrény —- A Slovenská Ligával kapcsolatosain kijelentem, hogy én tisztelem és becsülöm azt, ha valamelyik nemzetiség saját kultúrájának fejlesztésére kuilturegyesíilletet alakit és ez a kultur- egyesütet nemzetiségi hívei számára hasznos működést fejt ki, de kifogásolnom kell, hogyha az egylet működése arra irányul és azért részesül főieg állami szubvencióban, hogy egy másik nemzetiségnek jogait megcsorbitsa. — Itt egy konkrét példára kell, hogy rámutassak, amely eset nem fog nagy dicsőségére szolgálni ezen kulitu/regyletnek. Az eperjesi esetre gondolok, ahol a Csd. obec legionárská, a Te- ilecviöná jednota Orol, a Slovenská Liga, a Slovenská Matica, a Spólók slovenskyoh zien Zive- na, a Sportovy klub Slávia, a Nezávklá obec legionárská, a. Telocvicná jednota Sokol felszólítják az ottlévő lakosságot, hogy „tiltakozzanak a sárcsi svihákok által rendezett magyar kulturest ellen", amely törvényileg engedélyezve volt, mert itt nekünk törvényesen megengedett kulturegyletiink működik. A SziMKE-nek egy zárt helyiségben tartott kul- turcliüadása egy más nemzetiségnek nemzeti érzését nem sérthette, viszont (itt a szónok hatalmas falragaszt lobogtat a kezében) az itt látható plakátnak kifüggesztése kimeríti a rendtervény kritériumát, mert hatósági támogatással követtek el rendtörvénybe ütköző bűncselekményt, amikor a hatósági bélyeggel, tehát a cenzúrán keresztülment plakátokkal egy másik nemzetiség ellen izgattak. — Ha mi magyarok elmennénk Dunaszer- dahelyire, vagy más tiszta magyar vidékre ugyaniakkor, amikor a Slovenská Liga ott kul- turelőadást rendez, akkor ezek a kulturgang- özterek, mert hiszen mást nem is lehet mondani ... Markovié elnök (csönget): A szónokot ezért a sértésért rendrcuúasitom. Esterházy (folytatja): ...bizonyára erőszakkal akadályoznák azt meg. Becko: Majd önt fogják megkérdeni, hogy mit csináljanak! Esterházy (a szlovák közbeszólásra szlovák nyelven folytatja): Ha ez részünkről történne, akkor a mi egyesületünket fölosrlatnák, de mivel ez a Slovenská Liga és más egyesületek, ezek megengedhetik az ilyesmit maguknak. Nekünk kisebbségi jogaink vannak, amelyeket önöknek, a Slovenská Ligának is respek- tálniok kell, mert mi nem azért vagyunk ebben az államban, hogy munkánkat az ilyen szövetkezet lehetetlenné tegye, hanem azért, hogy kulturéletünket fejleszthessük, Rybárik: Kolonlzáció! Esterházy: önök kolonizálnak a magyar vidékeken és nem mi. Lichner: ön lakik szlovák vidéken. Csehszlovákia és Magyarország viszonya Esterházy: Én ott születtem! (A szónok ma- ,. árui folytatja:) Én önnel sokat vitázni nem logoik. Csak rá szeretnék, mutatni arra, hogy g# ilyen és haaootá a^Jekcdcíek nm alkalmasak arra, hogy a jó viszonyt először is itt benn, az ország határain belül élő nemzetiségek között kimélyitse, de annak alátámasztására alkalmasak# amit Benes külügymi-
