Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

l ; 1935 december 25, szerda. ^B^GAI-MAGtARHlRLAP 17 Mi Mai jeleni Kríszius szíileiése a világnak? APMH részére Irta: dr. Tóth Tihamér,a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi dékánja „A Ej", Antonio Allegri di Corrcgio ( 1494—1534) világhíres festménye. nete az én életemre is: Krisztus nélkül sötét éj, vihar, munka és eredménytelenség az élet Krisztussal boldogság, szelíd nyugalom. Testvéreim! Mondjátok el velem halkan, meleg szóval: Jöjj, Uram, Jézus! Jöjj, jöjj... és akkor meglesz nekünk, a Te szomjas, epedő, fáradt híveidnek meglesz az éltető, enyhetadó, erősítő, boldog karácsonyunk. Jöjj, Uram, Jézus! Budapest, Karácsony. Jön a csodás éjszaka ... Jön a betlehemi kisded. Sok embernek —- sajnos — csak el­együlő poézis: csÜlag, jászol, pásztorok, De mi tudatosan akarunk ünnepelni. Azért erre a kérdésre akarnék felelni: miért ünnep, mi­ért oly lelket megörvendeztető nagy ünnep nekünk a karácsony? Vagy más szóval: Mit jelent nekünk Krisztus születése? Mi vol't a világ Krisztus előtt? Az emberi- ség úgy vándorolt a földön, mint a két em- mauszi tanítvány az országúton: levertem csalódottan. Nem ismerték az ember igazi célját, feladatát. Megdöbbentő bálványimá­dás, sötétség borult a népekre. Magának az Istennek kellett e^önnie, mert a magára ha­gyatott emberiség utat vészit, Istent nem tudja megismerni. És még tragikusabbá tet­te a helyzetet, hogy a tévelygő emberiség legnagyobbjai maguk is érezték, hogy itt valami hiányzik. Nagy bölcselők föl-íölsi- kohanak a nagy nyomorúságból: bárcsak jönne valaki, aki megmentést hozna. Mivé lett a világ Krisztus által? Hogy mi­vé lett az ember tudása, műveltsége, művé­szete, kultúrája Krisztus által, arról' nem is kell bővebben beszélni. Mivé tette, hová emelte Krisztus az emberiséget erkölcsileg? Az emberiség erkölcsi élete Krisztus által alapjában változott meg. Sok erénynek magvát csak a kereszténység hintette el, mint például a tiszta élet, a családi élet, a nő megbecsülése, a szegénység elviselése, a szenvedés értelme, a munka megbecsülése. Az állami élet legbiztosabb alapjait — be­csület, erkölcs, kötelesség — az állam nem tudja kinevelni. Így lett a kereszténység a legnagyobb nemzetfenntartó erővé. Nos és itt van a lélek értéke. Tehát a munkás és munkaadó ne gyűlöljék egymást, minden ember testvér, az elhagyottat, a nyomorékot nem szabad az uccára kidobni. íme: mit jelent a világnak ez a karácsonyi Szent éjszeka. Ó, ez az éj nem sötét: két­ezer éve szórja a fényt s minden emberi kérdésre választ, töprengésre feleletet, nyugtalanságra megpihenést ad. Ami lelki nagyságot kétezer éve láttunk, itt fakadt, ami áldozatkészséget, magasztos életfelto- gást, mindaz itt fakadt. Krisztus azzá lett, ami mi vagyunk, hogy legyünk, mint Ö. Emberré lett Isten, hogy az ember istenivé váljék. Mivé lesz a világ Krisztus nélkül? Aka­rod tudni? Nézd meg a mai családi életet, nézd a törvényszéki tárgyalásokat, nézd a gyilkosságokat, öngyilkosságokat, a rette­netes erkölcstelenséget, a sok babonát, nézd| a fiatalság életét. De mit beszélek mások­ról? Magunkra is hivatkozoml Milyen bol­dog volt életünk, mikor Krisztus nálunk volt és mivé lett, ha oly szerencsétlenek voltunk, hogy a bűn által elhagytuk Krisztust. Van a Szentirásban egy mélyérteJmü jelenet: az apostolok egész éjjel halásznak, de mitsern fognak. Nem fognak, mert az Ur nincs köz­tük! Mennyire vonatkozik a Szentirás jele­Haeátseuyi véts Fellobognak gyereklázak .., holdfénybcn az öreg házak menetelnek hallgatag mély, csillagos ég alatt karácsonyi szóval, vig, zenélő hóval menetelnek, nem perelnek mindenek Így énekelnek: dicsőség az Istennek békesség az embernek.,. Megfagytak a gyereklázak, vérben, sárban síró házak menetelnek lázadón és lm könnybe-lábadőn régi gyerekszóval halkan hulló hóval Jézushoz igy szólok: Szentpéteren minden helyen könnyes szívvel várnak: barmok, kazlak, emberek, éhes, kicsi gyermekek jöjj el, Jézus, jöjj ell Szentpéteren várnak .,. Aranyunk az nincsen, mirhánk se tömjénünk jajl de van sok vétkünk!,,, Mégis jöjj el hozzánk} szép, szelid alázat, mely szivünkből árad legyen puha jászlad ... Nálunk minden házban forró, gyercklázban száll hozzád az ének: külön kis vüágunk, szentpéteri tájunk szeresd kicsi Jézus áldd meg kicsi Jézus.,, (Komáromszentpéter, 1935.) Falu Tamási ÁHÍTAT Tudom, mi a mély, s mi az orom, Isten, te hozzád imádkozom. Tudok már térden gondolni Rád, S két kézzel szőni hálaimát. Két fehér püspök, két tenyerem, Esengve kérnek, maradj velem, S mig szivemben benn boldog hit ég, Tíz pap, tiz ujjam, mond kinn misét. Tűzzek éisozeduda Ida: l/Vlafytyaz líatS Karácsonyi tűz lobog a magyar, a szláv ke­mencékben, az angol kandallókban, a roskadásig díszített germán eredetű fenyőfákon és a karszt­vidék olasz abruzzók piacain. Tűz, — melynek eredete megelőzi az első keresztény karácsony dátumát is . . . A tűz szimbólikus szerepe az őskorból Indul ki. Hatalmas lánggal ég a téli napfordulókor, az év­kezdet istenszületési ünnepén, az avatási szertar­tásnál, melyet a férfivá serdült Ifjak újjászületé­sének tekintettek. A tűz visszafutó útját ponto- s?n követhetjük. Fontos állomását a Dionysos- kul.uszban találjuk meg, A tűz a születés ősi misztériumát rejti magá­ban. A tűz maga a gyermek. A gyermek játék­szert kiván. A játékszer hangot ad, A gyermek öntudatlanul is melódiaéhes. Hiszen maga Diony- eos is gyermeki dolgokkal játszik, amikor szét­tépik a titánok, kik a rossz nyelvek szerint bi­kává változott istenek. Kezében remeg a rhom- bos, a bugófa, melyet ma is ott találunk a ma­gyar vidékek karácsonyi specialitásai között. Vámoscsaládon úgy készítik el a bugófát, hogy a tejesköcsögre disznóhóiyagot feszítenek s en­nek közepébe nádcsövet erősítenek. Nedves ujjal fel-alá síkjának a nádszáron és ezzel kisérik az éneket. Rokonhangszere a német vidékeken is­mert „Rumme)pott“. A karácsonyi hangulat zenei aláfestése, külön­böző folklóré szerint, ezen és más lármás , hang­szereken" történik. A búgó hangok határozottan Siőnyben részesülnek. Ez a szokás Ismét a po­gány avatási ünnepekből származik. Vasmegyé­ben ma is hallhatjuk a „csángók bikájáénak ne­vezett primitív hangszert. A regősök az idők folyamán megbontják a mu­zsikusok egyeduralmát. A magyar és szláv betle- hemesek, koledálók bekopogtatnak a vidéki por­tákon. Az olasz cantastorik már kényelmesebbek. Az abruzzói piacokon, a közadakozásból felgyúj­tott tűzrakások mellett recitálják el egy-egy régi költő híres szerzeményét. A szegény melegedők között Ariosto „Orlando furioso‘‘-ja nagy népsze­rűségnek örvend. A karácsonyi népszokásoknál a hangsúly a falu legényein van. Zalaszentgyörgyön karácsony első napján a házasodni készülő ifjak házról-házra jár­nak lánynézőbe. Rendszerint hármasával men­nek. Az első mint láncos bottal hadonászó bika ront be a sipitozó háziak közé, a második nyár­sat tartó macskának öltözik s végül a harmadik, szomorú szerepe szerint, koszos malacként kul­log társai után. Ha a kapott ajándékokkal nin­csenek megelégedve, bömbölve, nyávogva, sivi- tozva tiltakoznak. Egyes vidékeken az eladólánynak nem szabad meglátnia az állatbőrbe bujt legényeket. Mester­házán például irgalmatlanul elverik azt a lányt, aki ajándékot visz ká a legényeknek. De jókívánság is akad mindenhol: „Adjon Isten egy hold földön száz szekér búzát, száz szekér kö­lest!" Boszorkányokban sincsen hiány. Luca asszony­nak rengeteg dolga akad karácsony táján. Igye­kezni ke'I a luca-széket december 13-ika és ka­rácsony között elkészíteni. Tudják ezt jól a nyu­gati szlávok, a délnémetek és a magyarok. A iuca-széken mindennap kell valamit dolgozni. Aki azután karácsony estéjén, az éjféli mise idején ráül a székre, az meglátja a boszorkányokat. Már pedig: ki tagadná a boszorkányok létezését? Akad, akad minden rendes családban. De a bűvös szék szerelmi jóslatokra is fölöttébb alkalmas. Az a fi tál lány, aki az éjféli misére menő nép szeme- láttára kiül a luca-székkel a kapuba, föltétlenül rátalál jövendőbelijére. A boszorkányokkal, általában véve, igen aján­latos barátságot kötni. Szeszélyes lények és sze­retik a finom falatokat. A germán területről származó „Unho.d ‘ boszorkányt még a Szepessé- gen is megvendégelik. Finom mákostésztát kap. Ez a ,Frau Holdén TeiF‘-je. Mikor a derék háziak visszatérnek a karácsonyi miséről, ezekkel a sza­vakkal ülnek asztalhoz: „Nun, wollen wlr mit Frau Holdén essen!" Izlandban a svéd babona szerint karácsony a többi ünnep anyja és Luca éjszakája a többi éj­szaka szülője. A szerbek régente karácsony előtt egy héttel ülték meg a „Matericét" — az anyák ünnepét. Érdekes szerb szokás az Is, hogy ha több asz- szony van a háznál, akkor az, akinek a legtöbb gyermeke van, karácsony estén szalmát hoz az udvarról a házba és szétszórja. A gyerekek kot- kodácsolva, kukorékolva hemperegnek azon és ezáltal elérik a baromfi szorgalmas munkatelje­sítményét. A vendek szerint december 25-ike és Január elseje között semmit sem szabad kölcsönadni, mert baj éri a családot A dunántúli Göcsej vidékén a gazdasszony nem állhat föl a karácsonyi ebéd mellől, különben ha­nyagul viselkednének tojóstyukjai. Boszniában a karácsonyi látogató, a „Polazse­nik" elsősorban a tűzhelyhez lép és a karácsonyi luskók egyikét beledobja a tüzbe. Közben ez! kiáltja: „Ahány szikra, annyi legyen a borjatok, kecskétek, bárányotok, marhátok és annyi sze­rencse, Istenáldás érjen!" A karácsonyi ételeknek rengeteg változatát Is­merjük. Minden vidék kitermeli a maga alkalmi menüjét. Nagyon érdekes az abruzzók híres hét levese. Az utolsó kivételével csupa hüvelyes vetemény- ből készül. Az olasz nagymama szorgalmasan biz­tatja lakmározó híveit, hogy számolják meg az úszkáló borsókat, babokat, lencséket 8 adjon az Isten ugyanennyi pénzt is. Közismert angol szokás, hogy a Jófajta pulyka és karácsonyi pudding elfogyasztása előtt a lám­páról lecsüngő fagyöngy csokra alatt büntetlenül csókolózhatnak a jelenlevők. Az olasz vendéglőkben karácsonytól újévig gazdag gyümölcsös- és cukroskosarak állnak In­gyen a vendégek rendelkezésére. Egyébként Olaszországban erős mozgalom indult meg a kará­csonyfa kiküszöbölésére. Népszerűsíteni akarják újból a betlehemi jászolépilésu A harc kiinduló­pontja a milánói Sant’ Angelo egyházközség. A karácsonyfa idegen szokást honosított meg Olasz­országban, pedig a „Presepe", a betlehemi jászol Itália karácsonyainak régi-régi öröme. Évekig emlegetik a legszebb, leghíresebb jászolokat. A díszes, csillogó karácsonyfa először Berlin­ben bukkan föl, 1816-ban. Majd Bécsen keresztül jut el hozzánk, Franciaországba s Olaszhon egyes vidékeire. A régi keresztény misztériumokban a tudás fáját ábrázolta. Ma a mindent átölelő sze- retetet hirdeti. Égő, kis gyertyáiban ott lobog a lelkünk, a hűségűnk, az örök adnivágyásunk. Fénye bevilágít könnyes, fáradt szemünkbe, me­legséget gyújt fázós szivünkben és ilyenkor meg­bocsátanánk az egész világnak — még önma>- gunkaak is.

Next

/
Thumbnails
Contents