Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

1935 december 25, szerda. 'PRXGArMAC&AU- HIRLAJ? Szenzációs bankárletartóztatások Becsben BonyotuU részvénycsalási ügy miatt letartóztatták Heinrleh Eduard Jacob neves osztrák Írót A bajor határrendőrség letartóztatott egy aschi bankigazgatót Éger, december 23- Az a*ch.i és égen kereske­dő- ée bankvilágban élénk felttlnéet keltett, hogy a Ceeh Leszámítoló Bank aeohi fiókjának igazga­tóját, Haase Károlyt a bajor határrendőrség Né­metország területén letartóztatta. Haase Károíy igazgató az utóbbi időben nagyon siirün utaz tt Németország ée Csehszlovákia között « ezzel von­ta magára a német határrendőrség figyelmét. Tegnap este abban a pillanatban tartóztatták le, mikor Selb és Asch között át akarta lépni a határt. A liatárrendőrség ugyanis értesülést szerzett, ho'y nagyobb pénzösszeget akar Haase igazgató á cs m-' pészni a haláron. Haase menekülni próbált, de kénytelen volt megadni magát, mert a határrend­őr [©lövéssel fenyegette meg. Letartóztatták és megmotnzása alkalmával valóban nagyobb már kaisszeget találtak nála Az összeg körülbelül 15COOO márkát tesz ki. de azt még egyelőre nem sikerült megállapitan1, hogy Haase a saját pénzéi, vagy pedig idegen pénzt akart átesemp^ni a határon. Bécs december 23. A fenti hirrel egyndőben ér­tesültünk arról a szenzációs letartóztatásról, amit az osztrák rendőrség eszközölt. Tegnap déleiő.t folyamán nem kevesebb mint tizenegy bécsi bankárt tar­tózta. tak le. A letartóztatásokat hosszabb \ i.sgálat előzte meg. Nagy feltűnést keltett, hogy a letartóztatokak kö­zött van Ervin Hugó ismert magánban -ár is. Ér­tesülésünk szerint prénraüzietek miatt tartóztat­ták le a bankárokat, akik ellen az a vád. hogy különböző meg nem engedett manipu’ációk ré­vén súlyos m'lliókka! károsították meg a nagy- közönséget. Az osztrák hatóságok is elhatározták, hogy éré lyes kézzel végetvetnek az úgynevezett prémi - z- leteknek. Csehszlovákiában is mü ö.ött néhány ismert prémiás, ezeket azonban a rendőrségnek 6’került klfüstölni. Néhány ilyen prágai prém és, mikor forró lett laba alatt Prágában a talaj. Bé 6- be tette át székhelyét. Úgy látszik, rövid idő n a t ott is sikerült magukra hivni a hatóságok figyel­mét. A Jacob-család letartóztatása Becs, december 23. A tegnapi nap folya­mán még egy szenzációs letartóztatás tör­tént az osztrák fővárosban. A bécsi rend­őrség letartóztatta Heinrich Eduard Jákob nevii neves osztrák irót és édesanyját. Ugyan­akkor a gráfenbergi csendőrség az egyik ottani szanatóriumban letartóztatta az iró Alice nevű nővérét. A nagy feltűnést keltő letartóztatás előzmé­nyei a következők: Röviddel ezelőtt Lam- pel Alice írónő, Heinrich Eduard Jákob nővére, fivére és édesanyja társaságában megjelent az egyik előkelő bécsi bankcég­nél, ahol két darab, egyenként tízezer dol­lárt érő amerikai értékpapírt akart elhe­lyezni. Minthogy Heinrich Eduard Jákob a bank cégvezetőjével együtt járt gimnázium­ba s különben is az előkelő nevű-iró bizal­mat keltett a bank vezetőiben, minden kü­lönösebb vizsgálat nélkül elfogadják az ér­tékpapírokat. amelyekről Jakobék azt állí­tották, hogy régi családi vagyonból szár­maznak. Az ügy csak akkor vált gyanússá a bank vezetői előtt, amikor másnap Lam- pel Alice, aki számlát nyittatott magának a bankban, 20.000 sillinget vett fel a két értékpapírra. Két nappal később újból meg­jelent a bankban és újabb 8000 sillinget vett fel a számlájára, A bank vezetősége ekkor távirati utón kérdést intézett Newyorkhoz, ahonnan azt a szenációs értesülést kapta, hogy a két szóbanforgó értékpapír egy nagyobb részvénylopásból szárm. zik. A bank cégvezetője azonnal érintkezésbe lé­pett a neves íróval és volt osztálytársával, aki kijelentette, hogy mitsem tud nővére üzleteiről és mindössze annyi: sikerült meg­állapítania. hogy nővére a 28 000 sillinget, amit a banktól fölvett, sürgős adósságok rendezésére fordította. Az iró türelmet kért a pénzintézettől és megígérte a teljes kár­talanítást s addig is, mig nem tud nagyobb összeget mozgósitani. 2000 sillinget ajánlott föl a banknak. Amint később kiderült, ez az összeg is a nővére által a banktól kicsalt pénzből származott. A bank azonban nem elégedett meg ezzel a megoldással és átadta az ügyet a rendőr­ségnek. A rendőrségen megindított nyomo­zás megdöbbentő részleteket hozott nyilvá­nosságra. Egy Friedii^h Kornél nevű bank­ügynök. aki csekkcsalás miatt ül a bécsi já­rásbíróság fogházában, súlyosan terhelő vallomást tett Lampel Alice ellen. A nő ál­lítólag gyanús álbankárokkal tartott fönn állandó összeköttetést, sőt kapcsolatban állott Kohl nevű dcllárhamisitóval is. Ettől a dollárhamisitótól származnak a lopott amerikai részvények. Ericdrich vallomása szerint Jákob nővére 1933-ban Párisban 15.000 francia frankot csalt ki egy ott3ni pénzintézettől. A pénz­re akkor azért volt szüksége, hogy egy bűnügyből kiszabaduljon. Ezenkívül állítólag még egész sereg homá­lyos és gyanús pénzüzletben volt része a neves osztrák iró nővérének. Heinrich Eduard Jákob letartóztatás^ azért történt, mert az iró állítólag azzal, h^gy a bankban azt állította, hogy a részvények régi csatadi vagyonból származnak kezére játszott csaló nővérének. Hitler kisajátított egy zsidó fegyvergyárat Berlin, december 23. Sauckel thüriagiai; helytartó Blomberg hadügyminiszterrel együtt elhatározta, hogy a suhli fegyvergyárat, amely" eddig a zsidó Simson-család birtokában voltj kisajátítja és a „Führe-r rendelkezésére * bocsátja'*. A Simson-családot kiutasították Ü Németországból s e kiutasítást azzal indokol- ják meg, hogy a család törvénytelen hasznot vágott zsebre, a munkásoknak alacsonyabb | bért fizetett és elhanyagolta az üzem egész ségügyi rendbentartását. A Simson család nem volt német állampolgár. A háború után a család kitűnő londoni és párisi összekötte­téseivel elérte, hogy mig valamennyi német fegyvergyárat le kellett szerelni, a gyár to­vább működhetett s egyedül volt jogosítva arra, hogy a hadseregnek, fegyvert szállítson ée jólrsősn emelte önérzetét az a tudat, hogy abba a legközelebbi körbe tartozik, amelyről az újságok majd úgy emlékeznek meg, hogy a gyá­szol ó rokonság. — Természetes, — mondta a főnök — nem ceak a mai napra, hanem a gyászszertartás napjáig szabadságot adok. önöknek most ott kell lenniök a szegény, gyászbaborult kegyelme6 asszony ée az árva mellett Természetesen. Odahaza, feketébe öltöztek az asszonnyal, útközben fekete karszalagot vett, meg fekete szalagot a keményknlapra, továbbá fekete szegélyű zsebkendőt és még Így is elég korán, a többi rokonokat megelőzve, sikerült megjelenniök a gyászháznál. Ott szörnyű fejetlenség fogadta őket. Ödön bácsi halála váratlanul következett be, tegnap mésr vidáman vacsorázott együtt hozzátartozói­val és most már kinyújtva fekszik az elsötétített uriszobában. Az özvegy egy fotelbe roskadtan, mozdulatlanul ült s csak a fojtott sirás kitörni kí­vánkozó rohamai rázták meg olykor a testét Nem tudott szólni, osak ahogy a kézcsókot 6 az asszony csókjait fogadta vigasztalást kereső és minden részvétért hálás gyöngeséggel, árulta el, hogy Lajosék gyors megérkezése ezúttal jólesett Deki. Hiába, ilyenkor mégis egymásra találnak a rokonok. Mert csak a rokonok között lehet iga­zán elsírni és elpanaszolni, hogy milyen jó em bér volt a megboldogult, akit csak szeretni le­hetett. A lány, akinek erősnek kellett volna lenni© az anya helyett is. még annál is lesujtottabb, egyik ájulásból a másikba esett. Az előszobában újság­írók alkalmatlankodtak és nem volt senki, aki elküldte vo'na őket. Az ©gyík bemerészkedett a halottas szobába s magnéziumlámpájával olyan kegyetlenül tevékenykedett, mintha valami kiál­lítási tárgyról készítene felvételt. A temetkezési vá'Ialkozók egymásnak adták a kilincset s majd bajba kaptak a drága koncon. A táviratok nem mentek szét a legköze'mbbi rokonokhoz, sőt azok­nak a névsorát sem áhította össze még senki akiknek gyászjelentést fceU -*ajd bűidé:A ve gény, lesújtott özvegy és az ájulások között he-I verő árva, igazán nem gondolhat az ilyesmire, ők még a szabónőnél sem tudtak intézkedni, hogy készítse el a gyászruhákat. Érthetően félnek ezektől az apró tényéktől, mert ezekben mélyül valósággá a halál, ami még mindig olyan való­színűtlen s amit még mindig nem tudnak elhinni egészen. Mindezeken mégi6 túl kell esni, valaki­nek intézkednie kell ezek miatt is. Emberek, tel­jesen idegeu emberek jöttek-mentek a lakásban, akiket már nem is lenne szabad bebocsátani. De a cselédség is a fejét vesztette Egyre szólt a csengő, egyre nyílt az előszoba-ajtó s a máskor kitűnő szoba’ány nem tudta, hogy kit bocsájthat be és kit kell eltávolitania. A szakácsnő a konyha- asztalra dőlt ée úgy sirt, mintha mindenek előtt ő szorulna vigasztalásra. A nagy fejetlenségben reggeli nélkül maradt a ház. Nincs asszony a házban, aki rendelkezzék és nincs férfi, aki in­tézkedjék. Mindezt átlátták az első percben. Majd ők el­intéznek mindent, Gizi néni ne törődjék semmi­vel. Emma levette fejéről a gyászkalapot és úgy mozgott konyhából a lakásba egyik szobából a másikba, gyors ismeretséget kötve a tárgyakkal, mintha öröktől fogva ott lakott volna. Az özvegy mindent ráhagyott e & szemé'y^ef egyszerre úr­nőnek ismerte el. Olyan volt, mint a hadvezér, aki az utolsó pillanatban avatkozik a harcba és uj erőre gyűjti össze a megfutamodott csapatot. Lajos meg a hivatali személyekkel tárgyalt, a temetkezési vállalkozóval, ő jelentkezett, ha szólt a telefon s ha valami nagyur volt az érdeklődő, nem mulasztotta el-- bemondani a nevét sem, hozzátéve azt is, hogy ő a megboldogult unoka­öccse. Ő intézkedett a házon kívül is, fel sem le­het 6orolni, mennyi mindent végzett el és mennél többet, annál biztosabb lett a fellépése. Felélén­kült, szinte megifjodott a boldogult kegyelmes ur unokaöccsének szerepében. A gyász komor érzése végképp elmúlt be'őle s már csak a díszt élvezte, ami ezen a réven reá hárult, ő fogadta az előszo­bában az érkező előkelőségeket akiket mindaddig cN'pán az újságok képeiről ismert • akik most tegeződő kézszoritással nyújtották feléje a ke­züket. Közben más rokonok is érkeztek, közelebbi ro konok is, akik fanyalodva kérdezgették maguk között, hogy ezek meg mit surögnek itt annyit? De akkor már nem lehetett kitúrni őket, akkor már pótolhatatlanok voltak. Legalább is, mig meg rém történik a temetés. Ök tudtak mindenről, ők emlékeztek mindenre. Emma éjszakára is a ház bán maradt, mert. nem hagyhatja magára a drága, jó néniéket és még soha ilyen fesztelenséggel nem tudta mondani azt, hogy drága, jó néni. La­jos épp, hogy csak az éjszakát tö.tötte távol s már kora reggel ismét megjelent. Az ábrázata komor volt, a lelke vidám s az idegenek úgy néz­tek rá, mint a család fejére. Ilyen gyönyörű pár napban talán még sohasem volt részük Lajoséknak. Végre abban a körben mozoghattak, ahová sűrűn vágyódtak. És ha va­laki nem hinné, írásos bizonyíték is van arról hogy odatartoznak. Ott van a nevük a rokonok névsorának a gyáezjel. ntésre nyomtatott oszlo­pában. Sűrűn előveszik, nézik ós gyönyörködnek benne. A többi rokonok szeretnék eltüntetni őket a névsorból, de már nem lehet. A gyászjelentést is Lajos szövegezte meg és küldötte szét pár ezer címre. Gondosan ügyelt arra is, hogy összes fő­nökei é6 kollégái kapjanak belőle. De az volt az igazán szép nap, mint valami so­rozatos ünnepség tetőpontja, amikor a kegyelmes bácsi ravatala körül kigyulladt a viaszgyertyák 6árga erdeje. Lajos úgy mozgott a temető halot­tasházában, mint valami báli főrendező. A bejá­ratnál állt, gyászszalag alá rejtett cilinderrel a kezében, ö fogadta és 6 vezette az érkező előke­lőségeket a ravatalhoz. Velük együtt állt meg ott, minden alkalommal megrendültén és minden al­kalommal mély sóhajjal keresztet vetve magára. Hallotta, amint összesúgnak a háta mögött, hogy ki ez az ur? Azián jólesett hallania, hogy közeli rokon, unokaöccse a megb ddogultnak. Igen, ő közeli rokon, ak;nek joga van ahhoz hogy a megfelelő helyre kerüljön a temetési menetben. Lefülellek a négy H betlis bndapesi. gangszterbanda „alapítóját" Budapest, december 23. (Budapesti szerkesztő­ségünk tekfonjelentése.) A Teleki-téren a zsib­vásáron szolgálatot teljesítő detektívek egy gya­nús külsejű fiatalemberre lettek figyelmesek, aki rendkívül értékes női szőrmekabátot akart eladni. Leigazoltatták, majd beszállították a rendőri őr­szobára. ahol bevallotta hogy Horovitz Lászlónak hivják ós másik három társával együtt gangszter- bandát ..alapított*1. A ba»da különös nevet válasz­tott magának: „HHHH”. A négy H-betünek az az értelme, hogy mind a négy7 csibész vezetékneve H betűvel kezdődik. Kisebb és nagyobb betörések terhelik a H-bctiie gangszterek lelkét, főleg a- szín­házak várócsarnokaiban fölállított reklámvitri­neket fosztogatták elős'eletettek Azt az értékes ezőrmekabátot, amelyet Horovitz a Teleki-téren akart eladni, szintén az egyik ilyen színházi rek- íámvitiinből emelték ki. Horovitzot egyébként a rendőrség jól ismeri, de nem betörési ügyekből kifolyólag, hanem azért, mert tizennégyszer kí­sérelt meg öngyilkosságot. Egy távolabbi rokont, aki eléje akart íurakodni, alighanem azon a cimen, hogy gyakran fordult meg a megboldogult házánál, — határozott moz­dulattal hátrább ké-nyszeritett. Még a sírnál is egy C6orró teendője akadt. A pap már imába kez­dett, amikor a sir felett lebegő koporsóhoz lépett ós egy elcsúszott szalagot nagy gonddal \ issza- igatított a mértani arányosság vonalába Isten tudja honnan, egy karosszéket is kerített amire rápihentette a roskadozó özvegyet. Aztán a he­lyére sietett, hogy el ne mulassza azt a pi lar.a- tot, amikor a fotóriporterek gépei működni kez­denek. Majd ismét a sir. szájához állott, amint brutális robajjal a földbe engedték a koporsót és mintha a halott testi épségét féltené é6 a hozzá­tartozók idegeit a szörnyű hangoktól, az embe­rekre szólt, hogy lassabban, lassan, lassabban! És ő volt az első akinek eszébe jutott, hogy ilyen­kor a koporsó után hajított földgörönggyel szo­kás búcsút venni a halottól. Még ott volt a rokoni gyűrűben, amikor a. pap a gyászoló családhoz lépett és részvétét nyilvá­nította. Még neki is jutott egy kézfogás. De amint, oldalt fordult, a rokonok elindultak és szinte pil­lanatok alatt elvesztek a szétszóródó tömegben. Az a rokon, aki eléje akart furakod ni a menet­ben, Gizi nénibe karolt és sietve vitte magával, mintha előle akarná megszöktetni. Ha ugyanak­kor nem kell Emma után kutatnia, talán méjg el is éri őket abban a pillanatban, amikor a vára­kozó autókba száll a rokonság. így már csak azt láthatta, amint a gépkocsik csillogó, sötét vonal­ban futottak a kijárat felé. Emmával egymásra néztek és egyszerre megértettek mindent. Csak arra voltak jók. hogy kihasználják őket s miután többé nincs szükség rájuk, nem akarnak tudni a szegény rokonokról A távolodó kocsisor után néztek mélységes csalódással majd ismét egy­másra. összeszorult a torkuk és csaknem sirva fakadtak. Aztán egymásba karoltak cs Ödön bácsi halála óta először, könnyekkel a szemük­ben, szótlanul és keserűen elindultak a villamos felé. flMft Halló, Nellik e,meg van! Férjeinknek Allegrot adunk ajándékba. Allegro, önborotválkozóknak ez az elegáns, kis készülék valóban ideális. A fivérem nem győzi dicsérni. Hónapok óta hibát* lanul borotválkozik egyazon pengével. élesítő és lehúzó készü- All&gTQ ;ék: Mód. Standard min­dennemű penge részére nikkelezve Ke 120*—, fe­ketében Ke 96-—. Mód. Spéci ál kétélű pengékhez nikkelezve Ke 50*—. Ujl Allegro fenőszíjak rugal- kővel és speciális bőrrel, tompa pengéket rendkí­vül élessé tesz. Prospektust díjmentesen küld: S) £ngeL----BRftTISLRVH, / Masary-.ova, r<> Ventúrska 12 m P\ PRnHfl. lé­; X \ r Palác Fenlx.

Next

/
Thumbnails
Contents