Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-22 / 293. (3845.) szám

1935 december 22, vasárnap. •pragaiMag^arhi klap A szenátus megszavazta a költségvetést A szédítő munfcairamban két és fél éra alatt még négy adótérvényt és két más ja­vaslatot is elfogadott A kormánypártok is tiltakoznak a tulgyors munka miatt Turchányi Sziovenszkó és a magyarság jussit követelte az állami költségvetésitől Prága, december 21. A szenátus a költ-1Imre országos keresztényszocialista pérti ioTteíta /hf i?“?erto. orratS sie,,i'‘or b> aki «**» <»•••««»» a magyarság pártja részéről dr. Turchányil között a következőket mondotta: Ttirdtiip Imre szenátor beszéde — Bennünket, szlovenszkói kisebbségi pártokat állandóan azzal az invektivával szoktak illetni, hogy nem vagyunk aktivis­ták, hanem negativisták vagyunk és nem veszik észre, hogy ez igy egymással szem­beállítva pleonazmus, mert az aktivitásnak nem a negativitás az el­lentéte, hanem az aktivizmusnak a pasz- szivizmus az ellentéte, míg viszont a ne- gativizmus ellentéte a pozitivizmus. Azonban a negativitás keresztülviteléhez is jókora aktivitásra van szükség. A logikán kívül azonban maguk a tények is mutatják, hogy mi passzivitással azután igazán nem vagyunk vádolhatok, mert a nemzetgyűlés mindkét házában úgy­szólván minden tárgynál aránylag a lég-1 többet mi szerepeltünk* mindenütt hallat- j juk véleményünket — ha kritikailag is. — Nem mi vagyunk az okai azután annak, ha a kritika teljesen süket fülekre talál és ha igen sokszor a legabszurdabb hibákról rán­tottuk is le a leplet, orvoslás mégsem kö­vetkezett be. A szónok bőségesen foglalkozik az eper­jesi és iglói kulturális est betiltásának kö­rülményeivel és orvoslást követel. Majd a költségvetéssel foglalkozik és kifogásoja, hogy a tételekben nincs feltüntetve, mit fordítanak Szlovenszkóra. Sziovenszkó a legtöbb kérdésben elmara­dott nívón van, azért az állami költség- vetésben fokozottabb mértékben kellene gondoskodni róla. Nem látja, hogy ez az elv a költségvetés­ben érvényre jutott volna. A pozsonyi relliifiMiiim tarthatatlan elhelyezése — Sziovenszkó és különösen a magya­rok — folytatja ezután a szónok — még a beruházási programban is mostoha elbánás­ban részesültünk. Erre csak néhány példát fogok felhozni. A pozsonyi német és ma­gyar reálgimnázium, amelynek 960 német és 654 magyar tanulója van, vagyis ösz- szesen 1614 tanulója, akik eddig elé az evangélikus líceum épületében vannak el­helyezve, amely 400 tanuló befogadására épült A tanítás csak úgy folyhat, hogy a két iskola felváltva reggel1 nyolctól egy óra 5 percig, a másik egy óra harminc perctől este fél hétig tart ugyanabban az épületben s ugyanazokban a tantermek­ben előadást, de az épület még igy sem elég, úgy hogy még ezen felül vándor- osztályok is vannak, amelyek minden órában más tanteremben vannak, ott, ahol torna vagy más hasonló óra miatt a tanulók nincsenek bent a terem­ben. Ez a lehetetlen helyzet az iskolaügyi minisztérium pozsonyi referátusát arra in­dította, hogy maga is lépéseket tegyen az iskola jobb elhelyezése érdekében, a város ingyentelket is ajánlott fel, azonban még­sem épitéssel lett a kérdés megoldva, ha­nem a takarékosságra való hivatkozással azt helyezték kilátásba a pozsonyi szülők­nek, de az iskolaügyi referátusnak is, hogy a kecskeuccai régi törvényszéki épület megüresedésekor oda fogják elhelyezni eze­ket az iskolákat. De iskolai minisztérium tervez — és országos hivatal végez: mi történt? Amikor a törvényszéki épület nagyrészt megüresedett, a kiürült helyisé­gek nagyrészét az iskolaügyi referátus tud­ta és beleegyezése nélkül elfoglalta az or­szágos hivatal, úgy hogy az iskola részére csak négy tantermet hagytak, azok is olyan helyen vannak, hogy a tanulók egy folyosón kénytelenek tar­tózkodni a kihallgatásra váró, avagy be- és kimenő foglyokkal, akik a még az épü­letben benmaradt fogházban vannak. A költségvetésben ugyan a másfélmilliót kitevő adaptációs költségből fel van véve 400 ezer korona, azonban az országos hi­vatal eljárása folytán az egész épület átala­kítása a jövő évben meg nem volna kezd­hető, tehát ezt a helyzetet meg kell szün­tetni, akkor azonban a szukcesszive való átalakítás és adaptálás nem felel meg a cél­nak, mert ezt a lehetetlen helyzetet az isko­lákkal tovább fenntartani annál kevésbbé lehet, mert már a folyó évben száz tanulót keMett el­utasítani a felvételnél helyszűke miatt és jövőre ez a szám éppen ennélfogva a két­szeresére fog emlekedni. A kérdés egyet­len megoldása csak az lehet, ha az egész épület adaptálása 1936-ban megtörténik, ellenkező esetben okvetlenül más elhelye­zésről kell az iskola részére gondoskodni. — A komáromi kikötő épitésére sok pénzt fordítottak és egyik indok volt, hogy a munkanélküliség is enyhül ennek a ré­vén, Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ennél a kikötőnél ma munkások alig alkal­maztatnak és azok sem az ottaniak, hanem azokat is messziről, a történelmi országok­ból hozták oda. Természetes kívánságunk tehát, hogy egyrészt a Szlovenszkón levő állami és államikig támogatott vállalatoknál lehe­tőleg minél több munkást alkalmazzanak s ezeket kizárólag a helybeli vagy leg­alábbis a környékbeli munkanélküliek so­raiból vegyék fel. Szakmunkás is álcád ott elég és ha nem, hát egyszerűen el kell kezdeni az ottaniak szakképzését is. — Az meg azután egyenesen abszurdum, hogy munkásoktól állampolgárság igazolá­sát kívánják, ha egyébként régi szloven­szkói lakosok és állampolgárságuk hiányát a törvény elégtelensége okozta, nem pedig az, hogy valóban külföldiek volnának. Az meg egyenesen hallatlan eljárás, amit Po­zsonyban tapasztaltunk, hogy a szegény szükségmunkásoknak a város meg akarta adni a jogos bérüket a kollektív szerződés szerint, de a belügyminisztérium ezt nem engedi. Az érsekuivári bíróság rozoga épülete — Szóvá kell még tennem a szlovenszkói bíróságok általánosan rossz elhelyezését, amiről már Hokky kollégám tegnap be­szélt a nagyszőllősi járásbírósággal kapcso­latban, ennek a kérdésnek hasonlóan díszes ré­sze az érsekujvári járásbíróság is, amely­nek helyiségei körülbelül négyszáz éve­sek és dacára az óriási forgalomnak és dacára annak, hogy a tolongás a sötét bolthajtásos folyosón, amely a felek, ügyvédek és szak­értők egyetlen tartózkodási helye, nemcsak egészségtelen, de néha a rossz és meredek lépcső közelsége miatt életveszélyes is, meg­felelőbb elhelyezésről eddig még mindig ké­sik a gondoskodás. Vissza kall adni az ügyvéd kamara tiitto/mnyiatdí! —- Kritika tárgyává kell tennünk, hogy Szlovenszkón a különféle, már régen meg­volt önkormányzattal bíró testületeket ahe­lyett. hogy szaporitanák és jobban kiépí­tenék. sorra megszüntették és az önkor­mányzat visszaállítása egyre késik. Nem­csak a községekre gondolok itt elsősorban, hanem az ügyvédi kamarára, amelynek ki­nevezett választmánya van, amely két szó egymással szembeállítva önmagáiban jel­lemzi a helyzet abszurditását: a választmány, amelyet kineveztek. — De a köztársaság tizenhetedik évében még mindig nem tudott ebben a pár excellen- ce jogászokból álló testületben érvényre jutni a demokratikus jog, már pedig, ha a jogászok között nem tud érvényre jutni, akkor mi történjék a laikus közönség köré­ben? Ugyanezt tapasztaljuk egyéb testüle­teknél is. Kamaráknál és betegsegélyzők- nél és más társulatoknál. Szlawenszkó utprobiémáia — Az állami beruházásoknál egyik leg­fontosabb terület a m3i korban a megfelelő úthálózat kiépítése. Sziovenszkó a történel­mi országokhoz képest ebben a tekintetben rettenetesen el van maradva. Ennek oka nagyrészt a két országrész utijogának a különbözőségében rejlik, amely a zsupák megszüntetése után mindeddig szintén nem kapott megfelelő elintézést. A régi Magyar- országon ugyanis a kemény utak legna­gyobb része megyei ut volt és nem állami ut, járási utak meg egyáltalán nem vol­tak. A zsupák megszüntetése folytán a megyei utak mind a tartomány költ­ségvetésének a terhére estek, amely a meglevő utakat sem képes elegen­dőképpen alimentálni, még kevésbbé képes a szükséges mértékben uj utakat építtetni. Elengedhetetlen tehát az, hogy az utkérdés ügyében az országrészek egyenjogú elbánás alá vonassanak, vagy­is, hogy a szlovenszkói tartományi utak­ból legalább az arányos rész állami úttá átvétessék. Itt nem hagyhatom emlités nélkül, hogy még az állami utaknál is helytelen javítási módszert tapasztalunk, mert a takarékos­ság indokával az utakat csak a régi, maka- dám rendszer szerint javítják ki, már pedig ez a mai forgalom követelményeinek nem felel meg és egy, legfeljebb két éven belül ismét rossz lesz, úgy hogy újra kell javíta­ni. Arról nem is beszélek, hogy ha vala­mely útszakasz javítását tervezik, akkor azzal rendszerint addig várnak, amíg az il­lető útrész teljesen járhatatlanná nem válik. — Itt fel kell említenem, hogy Olaszországban Villach mellett és Né­metországban Breslau mellett uj módszert próbáltak ki országutak építésére: fával burkolják az országutat. A módszer állítólag igen jó és olcsó. Ná­lunk meg azért is elsőrangú érdekességé mert alkalmas volna ez a módszer a csak- * nem halott szlovenszkói és ruszinszkói fa­kereskedelem feltámasztására. — Ugyancsak elengedhetetlen a gazda­adósságok rendezése, de ennek jól kell megtörténnie. Úgy. hogy a gazdákon is teljesen segitve legyen, de a bankok se menjenek tönkre. Természetesen itt is teljes egyenrangúságot követelünk az or­szágrészek és a nemzetiségek részére* RencTSrvényes ügyelt — Nem hagyhatom megemlítés nélkül sé­relmeink egy másik komplexumából, hogy Szlovenszkón a kémkedési ügyeken kívül túlsók a rendtörvényes eljárás is, amely a legtöbbször a magyarokkal szemben indo­kolatlanul tulszigoru. Kérem az igazságügy­miniszter urat, hogy a rendtörvényes ügyekben eljáró ügyé­szekké és vizsgálóbirákká csak tapasztal­tabb urakat szíveskedjék beoszfatni, akiknek előbbi működése megadja a bázist ahhoz, hogy a fölösleges ilyen ügyeket már a nyomozás vagy a vizsgálat stádiumában megszüntetik. Nagyon kívánatos volna az is, ha külön statisztikai kimutatás készülne arról, hogy hány ilyen ügy lett megszün­tetve már a nyomozás és a vizsgálat során, mert az eddigi tapasztalataink szerint az ilyen ügyek majdnem kivétel nélkül végig­járják az összes fórumokat és igazán nincs szüksége a köztársaságnak arra, hogy igaz­ságügyi hatóságai egyszerű embereknek borközi állapotban tett és a legtöbbször nem is komolyan gondolt kijelentései miatt tulterheltessenek. Mivel a költségvetés a régebbi költségvetésekhez képest semmi ha­ladást nem mutat, azt nem fogadhatjuk el és ellene fogunk szavazni. Válási Bállá szenátor „wádiai“-ra Turchányi szenátort beszéde elején Bállá szo­ciáldemokrata szenátor közbeszólásokkal zavai­ni igyekezett. Bállá többek között „irredentiz­mussal" gyanúsította a magyarság pártjait. A közbeszólásokra Turchányi Imre talpraesetten megfelelt. — Bállá kolléga — mondotta Turchányi sze­nátor többek között — irredentizmussal és ha­sonlókkal vádolt benőnket. Erre csak azt mond­hatom, hogyha bennünket ilyesmikkel lehetne vádolni, akkor már régesrégen elintéztek volna bennünket a hatóságok, amelyek ilyen esetek­ben igen szigorúan szoktak eljárni. Hogy mi nem veszünk részt a kormánytámogatásban és kriti­kánkkal veszünk részt a munkában, elrettentő szándékkal szoktak bennünket ilyen vádakkal illetni. Ez azonban jogosulatlan és indokolatlan. Mi résztveszünk a parlament mindkét házában a vitákban és tessék elhinni, hogy ezzel lojali­tásunkat a törvények iránt egyenesen igazoljuk. Mi azzal, hogy feltárjuk itt a magyar kisebb­ség jogos panaszait és tolmácsoljuk kívánsá­gait, állampolgári kötelességünknek teszünk eleget s egyszersmind lojalitásunkat is igazoljuk. Srava: a stenafus A szenátus ma. szombaton reggel féltizkor megnyitott ül ér én. Zeman szenátor, a költségve­tés főelőadója tartotta meg záró szavait, majd a szenátus első és második olvasásban meg­szavazta az állami költségvetést és a pénz­ügyi törvény tervezetét Ugyancsak tudomásul vették a pénzügyminisz­ter expozéját is. A szenátus ezután a törvényhozók illetmény- leszállításáról szóló novellát tárgyalta. Mikuíi- fek szenátor a vitában ismételten követelte, hogy a közalkalmazottak fizetéseit egységesen szabályozzák olyképpen, hogy a nőtlen hivatalnokok — 8 törvényhozó Í8 —• havi 1000 koronát, nős 1400 koronás mini­mumot kapjon, de a fizetés soha ne haladja meg a háromezer koronát, A szenátus ezután mindkét olvasásban meg­szavazta a törvényhozók illetményeinek átme­neti leszállításáról szóló képviselőházi határo­zatot. A jövedelemadó pótlékáról szóló törvény ha­tályának meghosszabbításához Enhuber szudéta- német szenátor szólalt fel s tiltakozott a tárgy- sorozaton lévő adótörvények tárgyalási módja ellen. A tiltakozás eredménytelen volt, ezt a törvényjavaslatot is megszavazta a szenátus. A bírósági illetékekről és dijakról szóló kép­viselőházi határozat vitájában dr. Bas iparos- párti szenátor bejelenti, hogy a javaslatot csak a koalíciós fegyelem alapján szavazza meg, kü­lönben apellál a pénzügyminiszter igazságérze­tére s kéri, hogy a végrehajtási rendeletben hozzon enyhítéseket. Trnobransky nemzeti egyesülés párti szenátor klubja nevében tiltakozik az adótörvények gyors tárgyalása ellen. A javaslatot megszavaz­ták mindkét olvasásban. A forgalmi adótörvény hatályának meg­hosszabbítását kimondó képviselőházi határozat vitájában Jancek szlovák néppárti azt fejtegeti, hogy a régi adórendszer az 1927. évi adóreform előtt sokkal jobb volt a mainál. A forgalmi adó- 3 törvény hatályának meghosszabbítását a szená- | tus ezután megszavazta. | A forgalmi adópótlékról szóló képviselőházi I határozathoz dr. Bas cseh iparospárti szólalt jj föl. Az iparospártot azzal mentegeti, hogy a koalíció sikereket és balsikereket is jelent, ezért el kell a javaslatot fogadni, még ha nem is tet­szik a pártnak. Modrácek cseh szociáldemokrata a leghatá­rozottabban tiltakozik a tárgysorozaton lévő adótörvények tárgyalási módja ellen és tiltako­zik, hogy adókérdésekben is kivételes állapo­tokat teremtsen a kormány. A javaslatot meg­szavazták. Modráőek is mellette szavazott. Végül Masaryk G- Taraás első köztársasági elnök megtiszteltetéséről szóló képviselőházi hatá­rozatot tárgyalták. Az előadókon kívül csak Frank szudétanémet szenátor beszélt, megismételte a képviselőház­ban mondott nyilatkozatot. A szenátus is fölállással szavazta meg e kép­viselőházi határozatot. Soukup szenátusi elnök ezután rövid sta­tisztikai áttekintést adott a szenátus ezidei mun­kájáról, méltatta az első elnök érdemeit és Be- nes elnökhöz üdvözlő szavakat intézett s a déli órákban az ülést berekesztette. A legközelebbi ülést írásban, vagy táviratilag hívják össze.

Next

/
Thumbnails
Contents