Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-22 / 293. (3845.) szám

'PRJCCAI ■ AVöÍ!AR.-Hl PJjXP 1935 december 22, vasárnap. Éppen az ablakokat nyitogattuk a mu-| seum vén mammutfogai fölött, amikor vala­ki lassú, óvatos lépésekkel csikorgóit végig a frissen szórt udvari homokon. Bizalmat-j lan, gyanakvó lépések voltak: ahogy kipil­lantottunk az ablakon, először csak a csiz­mára esett a tekintetünk, de már a csizma is azt jelezte, hogy nem kukurdologban kere­sett föl az illető, hanem valószínűleg el­adni hozott valamit, azért ilyen lassú a já­rása a csizmának s tétova a tekintete a csiz­ma gazdájának. Ravasz kis mosoly húzódott meg a gazda szájaszélén, mint aki előre tud­ja, hogy jól föl kell tenni a tudományos Okulárét, nehogy rászedjék a városi embe­rek. Messziről lelátszik az ilyen derék fér­fiún a múzeumi lelet! Nekitámaszkodik az ablaknak s úgy bi­zalmaskodik egyideig. Aztán beszól, rop­pant óvatosan: ~~ Van ám itt sok holmi! Sok értéktelen kődarab. Mi is kikönyökölünk az ablakba s hason­ló becsmérlő módon nyilatkozunk önma­gunkról: — Bizony, nem ér ez semmit, csak kövek, meg cserepek. Megrettenve néz ránk. Nem ezt várta. Kitervezett beszélgetését folytatni ezen az utón nem lehet. Kénytelen tehát ő megvéde­ni az ősi gyüjeményt: — Úgy látom azonban, hogy itt-ott akad érosabb holmi is. Például ott, az a cserép­pohár. — Nem pohár ez, csak amolyan bögre. S hozzá elég régi is. Cserépbögre. Felvillan a szeme; No és mondja, milyen időből való? Vágok egyet a szememmel: — Krisztus Urunk még nem is élt akkor, amikor ezt a hajdani fazekas már kiformál­ta agyagból. a— No lássa-e! — vág föl diadalmasan. «— hallatlanul régi dolog ez s ha jól meg­nézzük, pénzt is ér. —- Bögréje válogatja! — feleljük mi is óvatosan, mert ebből a beszélgetésből tud­juk azt jól, alighanem cscrépbögre-lelet fog megszületni. Aminthogy úgy is van. Zsebé­hez nyúl óvatosan, megtapogatja a ködment. félretolja kissé fején a süveget s még na­gyobb óvatossággal szól: — Merthogy véletlenül nálunk is kiper­dült egy pohár a földből. Elhoztam, meg­nézheti. A zsebből kendő, abból papiros, abból do­boz kerül elő. A dobozban egy formás, ki­csiny cserépbögre: háromezeresztendős gyermek játékszere; biztosan a szerető édes­anya helyezte gyermeke sírjába s úgy ma­radt meg mind a mai csallóközi napig, ami­kor Varga Károly szőlőkapája kidobta a földből. — Nekem csak ez van, — mondja Ká­roly — nem eladó, csak megtekintésre hoz­tam. — Bizony ez szép bögre, — feleljük — éppen helye volna a szekrényben nálunk, de nem fosztom meg tőle. Most már ő is elmosolyodik, látja, hogy kár a nagy kerülgetésért. «—* De csak fosszon meg! — biztat — fosszon meg. no! Mert különben Pozsonyba viszem, ahol nagyon megnéznék szinte! Beljebb is lépdel Varga Károly a múzeu­mi terembe s föltekinti az állományt. Csó­válja a fejét egy ideig, de nem engedi ki ke­zéből a bögrécskét, oly szeretettel tartja ha­talmas tenyerében, földszinü ujjaival, mint anya a gyermekét. Alakja kissé meggyör- nyed, szeme sarkából meleg huncutság vi- láglik elő. agyában ezer gondolat villámlik s mindennek az a vége: mit lehet nyerni a kis poháron. *— Ajándékba nem adná? Elszomorodik. — A hajdani fazekas se készítette in­gyér! — feleli, — hanem ezt itthagyom min­tának. a töbhiért jöjjön ki a jövő héten. Erősen habozik, kétszer is visszaveszi a kis bögrét a szekrényből, mig végre itt meri hagyni, aztán az ajtóból ismét visszajön, megolvassa a bögréket, ujjával jelet karcol az övébe s fülembe súgja titokzatosan, hogy reméli, nem adjuk el a bögrét, mert nem lenne szép tőlünk. — Mert föltételezem, hogy ezek mind a magukéi! — jelenti ki. Ebben is maradunk. Lassan, meghajolva ballag ki, évszázados bizalmatlanság min­I den jele rajt ül az arcán s ahogy a Nádoron végigmegy, minden papirszeletet fölemel, megnéz, csizmája hegyével megpiszkálja a2 elejtett gombot s néhányszor oly diadallal emeli fel az elhullatott reklámcédulákat vagy a pénzformáju sörösüvegdugót, mint­ha most is a földjét túrná otthon s onnan hámozgatnh ki régtünt világok hagyatékát, a bronzcsattot s az avar-sarkantyut. — Parasztember földre néz, onnan jön az áldás, — magyarázza ügyesen — dn külön­ben is, megszoktam, hogy a földet bújjam, mert sok múzeumot megtölthetne az én föl­dem, ha valaki eljönne megnézni... — Tudna-e maga föl is nézni? — kérdem. — Legfeljebb szembe a Jóistennel, de vele szemben most igen szégyelleném magam, hogy ilyen könnyen ajándékozom el a be­cses leleteket. Ejnye, ejnye, Káró — mondja a Jóisten —nem szégyelled magad, igy el­vesztegetni azt, amit neked bedugtam a földbe! Olyan az a cseréppohár, mint a nö­vény: áldást kell annak teremni, Káró, ha­szonnal járjon, ha degozol valamit. így lett múzeumi tudós Varga Károly, amióta cseréppohárral áldották meg az egek a kertje végiben. Még a komáromi aszfalton is besenyő-kengyelt keres. S egy csomó szi- varvéget, törött gyűrűt, gombot szed elő a zsebéből, patkószeggel s dróttal együtt: eze­ket lelte a komáromi hetipiacon. Meg kelle-j són ne tenni városi pénztárosnak nálunk, mert igen érdekes ember, még á madzagból is pénzt csinál. — Ha úgy öt-hat ember négy-öt napig tiz-tizenkét korona napszámmal eldolgozgat­na nálunk, a szőlőmben, azt hiszem, nem lenne a vége megbánás! «— fogott kezet sokatjelentően Varga Károly s felemelt a földről egy katonagombot, amit senki nem vett észre addig. — Az ám, — nevettük el magunkat — nem tesz bolonddá. Régi nóta, hogy az egy­szeri gazda is finánccal ásatta fel a földjét, amikor ravaszul dohánycsempészésért jelen­tette föl önmagát, Varga Károly mélységesen megdöbbent: —' Legalább tiz pohár csörög a föld mé- lyiben! —- mondta komoran s elballagott. így származtunk aztán ki Varga Károly másfélhcldas hitbizományára. Honnan-non­Ir*a; Kosztolányi Dezső tud ilyesmit kitalálni. Egy fáradt Író megirigyel­hetné friss hasonlatát. Finom és talpraesett az az észrevétele is, hogy csak az első hópelyheket le­het megsemmisíteni, a többieket nem, mert mil­lió és millió jön, „mint óriási hadsereg*, 8 a ter­mészetben erő van, hatalom, ha még oly lenge és veszendő Is egy hópehely önmagában. Egy másik fin — ez kültelki numkásgyerineU — arról ábrándozik milyen Is lehetne a inai, kor­szerű Toldi: „Körosköriil nagy cséplőgépek van­nak — írja — Lacii Endre jön tankokkal, ágyuk­kal föiíegyverzett hadával. Miklóshoz odamennek s ezt kérdezik tőle: Hé, proli, m.lyik utón lehet Budára jutni?*4 Ez a somogyi fiú igy képzeli e! Toldit: Palóc díszítésű mellényéből k'lcandikált a borjuszáju ing. Nadrágja minden kötés nélkül megállt csípején. Hasonlított kivarrása a mai hu­szárnadrághoz s a fényes csizmájába torkollott. Ez itt a költőről elmélkedik: „Szeretem a költő­ket, — vallja — mert többnyire szép verseket ír­nak.44 Hát nem édes cs okos kölyök ez? Megái a- piíása hibát'an. Va’óban a köbök csak „többnyi­re44 írnak szép verseiket. Néha, amikor nincs ih­letük csúnya verseket is írnak. A szép vers úgy hat a do'gozat írójára, mintha „szivét késsel piszkálnák.44 Ez is kitűnő A kif.jszés szokatlan, de szemléletes. Jobb, mintha a felnőtteket maj­molva azt mondaná, hogy „a szép verstől eláll a lélegzete.*4 Az idézeteket szórél-szóra közlöm. Helyesírási hiba bőven akad bennük, de idétlen, torz, né- metes mondat a'ig. Mindnyájan röviden, ve'ősen írnak, mesterkélt visszoiflutatások és utalások n'Ikül. Senkise kezdi igy dolgozatát, mint majd később, nyolcadikos korában: ,Ha lapozgatjuk a történelem, véres, dirső lapjait...“ Ebből az a tanú ság, hogy fogalmazni mindenki tud, anrg nem nem tanítják rá. A nevelőnek nem is lehet más föladata, mint hogy megőrizze tanítványai ösztönösrégét. ívuepeií, regi irKaiapokat forgatok, iskolai dolgozatok vannak rajtuk. Tanár-barátomtól kaptam őket. Tizenkét-tizenhárom éves fiuk Írták, volt növendékei, évekkel ezelőtt, hogy gyako­rolják tagúkat a betűvetés nemes művészetében. A módszer az, hogy n tanár előzőleg nem magyaráz. Legföljebb fölolvas nekik egy verset » a tanulók számot adunk arról, hogy hatott rájuk ez a vers. Ha hull a hó, akkor a hóról Ír­nak. Tárgyukat mindig szabadon választják. Egy kisdiák arról a megrázó élményéről vall, hogy fogadta őt szigorú édesapja, amikor az iskolából intőt hozott haza. A szigorú édesapa nem menny­dörgőit, nem ádázkodott. Csak fölsóhajtott s ezt mondta: „Édes fiam.4* Ez a két szó oiy váratla­nul jött, hogy a kisdiák sirvafakadt s azóta igyek­szik jobban tanulni. Már órák óta böngészgetem az iskolai dolgo­zatokat s érdek’ődésem nem lanyhul. Miért van ez? Azért, mert itt a gyermekiélek hangját hal­lom. A hangot meg lehet különböztetni a vissz­hangtól. Ami a felnőtt ajkán böleseség abból szólam lesz, ha gyermek szajkózza vissza. Olyan rosszul állna rajtuk a mi érzésünk és ítéletünk, mint a nagy télikabátunk a kis veréh-meFükön. Nem felel meg nekik a mellbőség. De itt a nevem nem zavarja köreiket. Valamennyien a maguk eszejárása szerint fogalmaznak, gyarlón, őszmtán és bájosan, mintegy a természet után, megmere­vítő minták nélkül. Csodálatos, milyen eredeti tud lenni egy gyer­mek, ha hagyják. Egy fiúcska például figyeli a száFingózó hópelyheket. Sajnálja őket, mert rö­vid az életük. Mihelyt földre érnek, szét tipor jók, vagy elolvadnak. „Némelyik hópehely — írja — ráesik az emberek ruhájára kalapjára és mint apró potyautas utazik tovább.*4 A tanár vörös- tintával a lapszélére irta: „Szép.44 Én azt írtam volna oda: „Gyönyörű.44 Csak a szűzi képzelőerő nan nem, rögtön előkerült három öreg ro­kon, akik csak a házigazda szemvillogtatá- sára vártak, máris megragadtak ásót-kapát s kéretlen gyürkőztek neki a földnek. Ká­roly felettük pipázott, olykor maga is szét­morzsolt egy-egy nagyobb rögöt a tulajdo­nos fölényével, de poharat egész délután nem vetett föl az ásó. Két kutyafog s egy rozsdás szög volt az összes eredmény. Es­tefelé meguntuk a keresést. A három öreg rokon leült a gödör szélére s nagyokat hall­gatott. Károly törte meg a csöndet: — Maga rászedett! — ripakodtunk rá. —5 Dehogy szedtem. Csak arról akartam megbizonyosodni, hogy találunk-e több öreg poharat is a földben, mint ami bent van. — Hol van bent? — A konyhában! — vallotta Károly, — mert az összes leleteket már odahordtuk múlt héten, ki lévén ásva az egész kertem, — S ezt maga csak most mondja? — Pszt! — súgta halkan Varga Káró — hadd keressen a sógor is, múlt héten ingyen ásott, meg kell neki valamivel fizetnünk, nem igaz? így hát kapartattuk a földet, mert nem tudni, nem maradt-e mégis benne vala­mi. Ha kiváncsi, megmondom: huszonhét szebbnél-szebb poharat ástunk ki a múlt hé­ten. Egyik törött, másik ép. Gyönyörű po­harak. ... j;. . : ....... S h etykén tette hozzá: — Ha nem tetszenék, elvihetem Pozsom- ba, vagy Turócszentmártonot is meglátogat­hatom bfciglin. Ára van a poharaknak! Erre már magunk is befordultunk a kony, hára. Huszonhét válogatott bögre szárad* mosolyog a kemence tetején. — Miért engedte, hogy egész délután in­gyen ásassak? Most végre felnézett. Hamiskásan rán­tott egyet a szemével: — Több oka van annak. Először is. hogy ne nézze le a földdel dolgozó parasztot, ha hajlong. Nézzen maga is a földre egyszer. Másodszor meg: látja, én már csak eleget dolgoztam vele a múlt héten, dógoztasson maga is, hiszen a maguk kedvét fogja tenni bent a múzeumba. Megéri magának a ta­pasztalást az én födém s magam se nyugta- lankodok a télen, hogy ennya, Károj, azt a kis sarkot ott a kert végibe még meg kel­lett volna kutatgatni, találnál benne vagy két szép poharat, jó áron a múzeumnak .. » Megpihent kissé s huncutul nézett rám: — Harmadszor pedig, megdolgoztattam ekkicsint. Nagyon ócsárolta az én poharai­mat, most legalább felértékeli jobban-, mert tudom, Istenem, hogy erősen fogadkozott magában estefelé, hogy affene vigye Varga Károjt, nem találok a földjibe semmit. In­kább fizetnék neki tízszereset, csak már akadna valami. Hát látja, ezt a tízszerest úgy mentettem most meg magának, hogy csak a dupláját kérem. No, itt már mind a ketten harsányan ka­cagtunk. Kezébe csaptam a leleményes mu- zeumtudósnak, szeme csillogásából láttam, hogy meg van elégedve a pénzzel is, meg önmagával is. Már rakja is kocsinkba a hu­szonhét kisbögrét. ráadásnak két ócska csontot s egy vasfazekat, Ígéri erősen, hogy bejön tavasszal s megtekinti a külön gyűjte­ményt. Ahogy felszállunk a kocsiba, még utánam ballag: — Aztán hallja-e, — súgja bizalmasan — el ne adja Túróéba vagy Pozsomba, mert eljövök ám nemsokára a Tulkurba s megné­zem, ott-e a huszonhét! Megolvasom m'n- det, mert igen szégyelleném, ha jobban áru­sította volna ki őket. mint én. Mert én csak egy ügyetlen paraszt vagyok és maga a ta­nult úriember. Rávágott a lovak nyakára s fütyörészve ballagott. vissza a konyhába. Több, mint bizonyos, hogy az éléskamrában is van még vagy huszonhét bögréje. De ahhoz majd új leleményt eszel ki. nehogy nagyon elhíz­zuk magunkat a Kulturpalotábanl A csallóközi bögrék Irtai Szombathy Viktor Óriási választók! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • Üveg — porcellán — villany csillárok 2 llllllllllllllllllllllllllllllIllllIlllllllllllllllllllllllllllllIillllHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllülllllllllllllllllllHllllllllllllHHIHIIIlllllI Modern képkeretezés, üvegezés lllllll!lil!lll!llllllllll!llll!llll!llllllllllllllllll!!lllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllll!lllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllir!lllllllllllllliillllllllill Telefon 2423 Alapítva 1833 SJTíagyar asszony lapja a Mammm®- m Rendelte meg a P. M, H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents