Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-10 / 257. (3809.) szám
1935 november 10, vasárnap. gét, — de, ami érdeklődését inkább leköti, az nem a kulturális önkifejléet célzó és előmozdító 6 a város kulturtehetségóből kibontakozó kulturmü- ködés, amely természeténél fogva sokszor bizony — ahogy mondani szokták — dilettáns „Kleinarbeit", mely csak a folytonos gyakorlás folytán fejlődhetik ..művészetté", kultúrává. — de importált, kész művészet vagy kulturszinezetfl — Üalefci vállalkozás. At Iparos- ée kereskedőréteg javarészt kizárólag receptív elem a kulturmunkában. Hivatásánál fogva anyagias gondolkodású, — ez korántsem akar lekicsinylő megállapítás lenni, — a gazdasági válság még inkább előtérbe szöktette az anyagi, sokszor bizony kenyórgondokat s így knlturmecónási hivatásában megbénult. A munkásosztály ma javarészt internackmális beállítottságú 8 magyarnyelvű kulturigénye nemzeti célokat alig vesz figyelembe. (A tanulmány befejező részét következő vasárnapi, november 17-iki számunkban közöljük.! Kassa, november hó. Minden jelentősebb városnak van valami /; „epifheton ornau6‘‘-a, amely a történelemben ját- -szott szerepéből ered e az lenne a hivatása, hogy meghatározza a város egyéniségét. Pozsony a „koronázó város", — Komárom „Révkomárom" — a régi Újvárból, vagy Német-Újvárból Érsekújvár lett, — Eperjes a .,Tarca-parti Athén" 6tb. Kassa városa büszkén viseli a „kuruc" jelzőt vagy a „Kazinczy városa" nevet. Változtak az idők, a diszitőjelzők oka is meg- > '.;int. Úgy érzem mégis, nem lenne szabad, hogy az ok megszűnése maga után vonja az okozat elmúlását is. A múltból sarjadó diszitő jelző kötelez s irányt kellene, hogy szabjon a mindenkori ; len állásfoglalásának a jövő irányításában. Ha csak azért büszkélkedünk a „kuruc" jelzővel, mert II. Rákóczi Ferenc itt élt egy pár hónapon át s itt pihennek porló csontjai, ha csak azért szeretjük magunkat Kazinczy városának nevezni mert a „szent öreg" fiatal korában itt ébredt hivatásának tudatára és innen kiáltotta meg a ■' nemzeti művelődés és az irodalmi nevelés szükségességét és nem követjük a nagy idők — nagy emberek példáját, — természetesen a jelenre alkalmazva, — üres, hiú jelzővé, terméketlen jelszóvá lesz a tartalmat követelő név, vagy fonákjára fordul az értelme. — A ..miles gloriosus" eredetileg azt jelentette: „dicső harcos" s Plan- tus szatirikus vígjátékénak hatása alatt a dicsekvő, szájhős katona tapadt hozzá. Nézzünk egyszer a lelkünk legmélyére, tartsunk őszinte, szigorú lelkiismeret-vizsgálatot, van-e jogunk megtartani a jelenben és a jövőre két büszke diszitő jelzőnket, mondhatjuk-e magunkról nyugodt lélekkel, hogy „kuruc-Kassa városa"* vagy „Kazinczy városa" vagyunk. Tudom, hogy kényes dolog egy embernek fölvetnie ezt a kérdést és veszedelmes lenyúlni egy város társadalmának kollektív lelkiismereté- be. Hogyha félreértik őézinte, önzetlen jószándé- komat, könnyen megtörténhetik, hogy többet ártok a fejtegetéseimmel, mint használok, talán jobb is volna követni a bibliai elvet: „Ne Ítélj, hogy meg ne ítéltessél." De talán elkerülhetem a félreértést, ha mindjárt itt az elején kijelentem, hogy mikor. Kassa városa magyar társadalmának lelkiismeretében kutatok, a magam lelkiismeretd- vel is számot vetek s mikor másokra, — sohasem személyekre! — de személyekben megtestesülő közfelfogásokra ráolvasom az igazságot, magamat is beleértem. Mert- hiszen magam is egy atomja vagyok Kassa magyar társadalmának, sőt , gyük érnek" is tekinthetem magam, — ahogy Léván nevezik a városi őspolgárt, — tehát vállalnom kell a város minden, erényének és bűnének felelősségét, azon a jogon, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal negyvenhárom éve minden idegezálammal, miniden szeretetemmel és élet- munkám legalább hatvan százalékával Kassa város életéhez fűződik az én kis életem. És, ha mégis, a mai élettel magyarázható túlérzékenység rám vetne követ, mert, — hangsúlyozom, — a magam lelki is méretén át meg merem bolygatni a kassai magyar társadalom alvó lelkiismeretét, vállalom ennek is minden ódiumát. Mert úgy érzem, hogy az egyének csak egyesek, akik nem szoroznak és nem osztanak. Az egyének eleshetnek a munka-harcban, csak az eszme győzedelmeskedjék, melynek zászlaja alá kell, hogy csoportosuljunk mindannyian, akik szeretjük a városunkat. Azt mondtam azelőtt, hogy a múlt kötelez, de természetesen a jelenre alkalmazott értelemben. Két diszitő jelzőnknek ezt a jelenre alkalmazott értelmét szeretném mindenekelőtt megvilágítani. A „kuruc“-ságfban nem a „Csínom Palkó"- szerü hetykeséget érzem ma időszerűnek, a magyarságunk tüntető, de magtalan fittogtatását, ami többet árt, mint használ, de a hűséget, a sorsszerű hivatásvállalást és kötelességteljesitést. A Kazmczy-ezimbolum pedig arra kötelez, hegy ne csak a kultur-megmozdulásokat felületesen, kívülről pártoló szellemet tartsuk kötelességünknek, de magunk legyünk kultúrát teremtő központ, kisugárzó fókusz, egész Keletszloven- szkó magyar kisebbségi kult-urmunkájának világítótornya, hiszen Kazinczy neve sem azért nőtt össze Kassa nevével, mert véletlenül itt élt, mint a nemzeti iskolák inspektora, de mert innen hangzott fel legelőször az egész magyarság irodalmi életét elindító szózata. ♦ A kulturélet két tényező együttműködéséből, egymásra hatásából áll elő. Az egyik a termelő a másik a fogyasztó, — hogy, ha sántít is a hasonlat, a ma inkább előtérben álló gazdasági életből vegyem az analógiát. — Vagyis az aktív produktív kulturmunkások és a passzív, vagy receptív kulturmunkások kölcsönös megbecsüléséből, egymás iránt való szeretetéből kerekedik ki az eleven, önmagát fejlesztő kultur tevékenység. Ennek kiinduló pontja, forrása, de célja is egyúttal az egységes, kulturszinezetü, nemzeti jellegű közszellem. Az a legelső kérdés, melyet feszegetnünk kell. adva van-e ez városunkban, szorosabban Kassa Az országét kereszteiiyszocialista pírt akciói® a Hűiw wnúileoainak védelméért város kisebbségi magyar társadalmában. Azt hiszem, fölösleges nekem megadnom rá a feleletet, mindannyian érezzük, hogy — nincs. Társaságunk főtitkára, aki csak pár éve kapcsolódott be városunk egész különös életébe, tehát teljesen tárgyilagos lehet a helyzet megítélésében, egy nemrég megjelent cikkében így állapítja meg a tényt: „A bajoknak okát az egységes magyar közszellem hiányában kell keresnünk." Csakhogy ez maga nem ok, de már okozat is, az alapokokat — legalább is Kassa város viszonylatában — mélyebben kell keresnünk Ezeket az okokat két csoportra oszthatjuk: 1. fejlődésbeliekre. — ahogy Kassa mai társadalma a történelmi fejlődés folyamán kialakult; 2. részben a fejlődésmenetből is következő jelenvaló okokra. •Nézzük ezeket sorban. A fejlődésbeli okok Kassa emberemlékezet óta. közismerten „hideg" város. Mintha az az örökös kassai szél, — mely arról nevezetes, hogy bármerre fordul az ember, mindig szembefuj, — ülné meg a lelkeket is Kassa közönsége nehezen hódítható meg, lassan melegszik föl valami eszme vagy valami okos eszmét képviselő egyén iránt. Kassán szinte lehetetlennek látszik egy vezető egyéniség, mindenei szemében „tekintély" kialakulása, mert Kassai mindent kritikával fogad, — ha nem akadékos-j kodással, — sohasem elnéző, pártoló, segitő szeretettel. A kassai „közvélemény" pszichológiai különössége, hogy minden fölvetődő eszmében nem azt vizsgálja először, hogy mi a helyes benne, de azt, hogy mit lehetne kifogásolni. Ez évszázados hagyomány a városban s nyomát megtaláljuk már ama „Unganscher oder Darianischer Simplicissimus" Írásában, aki a XVII. században, idestova 300 évvel ezelőtt hányódott-vetődött erre s „wahrhaft" leírta a Lőcse, Késmárk. Eperjes stb. városokban tapasztaltak mellett Kassa ■ akkori viszonyait is. Nagyon messzire elvinne oknyomozásunk, ha ennek okait Kassa város társadalmi és nyelvi átalakulásainak. vallási harcainak huzavonájában i keresnők, talán elég lesz, ha a mai társadalmi ée.J kulturális viszonyainak közvetlen előzményeire a vetünk egy rövid pillantást. Kassa az államfordulat előtt kimondottan is- a kóla- és hivatalnokváros volt. Természetes, hogy i| így a kassai magyar társadalom „kulturtrager1 eleme ez a mindenfelől idehelyezett hivatalnok-' réteg volt, mely az ál la mf ordádat után kicserélő ; dött vagy legalább is megfogyatkozott. Helyét a., kulturális nívóban határozottan nagy haladás: í; tett városi polgárelem foglalta el, amely azonban még nem tudott egységes akaratú és gondolkodású társadalommá konglomerálódni. Számbelile tekintélyes ez a magyar tömb. A hivatalos nép- számlálás szerint is 12.000 lelket számlál, ami más városokban, mint pl. Léván, Komáromban gyönyörű, egyöntetű és céltudatos kulturmunka biztos talaját képezi, a mi városunkban ez a magyar társadalom annyira tagolt, annyi különböző társadalmi és érdekcsoportra oszlik, hogy ezek a külön-külön, egymástól különböző, sokszor — valljuk meg — egymástól idegenkedő társadalmi csoportok, ha a maguk körében fejtenek is ki igen szép kulturmunkát, a várost — mint egységes kulturegyéniséget — sem befelé, sem kifelé képviselni nem tudják. Nézzük közelebbről ezeket a társadalmi rétegeket, még pedig a föntebb érintett produktív és receptív kulturmunkások, a teremtő kulturem.be- rek és a fölvevő közönség szempontjából is. A polgári intelligencia, a hivatalnokelem volt régebben úgy a produktív, mint a receptív kul- turtényező, mely természetszerűleg magához vonzotta az iparos- és kereskedői-ársadalmat is. A produktív kulturmunkások közt is első helyet foglaltak el a tanári testületek. A jog- és gazdasági akadémiák, a teológiai főiskola, tanítóképző, három középiskola, kereskedelmi akadémia, ipariskola, javítóintézet, két polgári iskola, öt elemi pedagógusai voltak a társadalom kulturnevelői és három nívós, legelsősorban helyi, vidéki érdekeket szolgáló napilap, egy sereg hetilap, tudományos és szakfolyóirat hivatásos szerkesztői vagy önkéntes munkatársai a kulturmunka propagálói. Ez nagyrészben megszűnt. Mint tanintézet, — melynek társadalomnevelő hivatása is fontos és letagadhatatlan, — maradt a magyarságnak egy reálgimnázium, egy ipariskola, egv polgári és egy elemi iskola, amelyeknek tanári testületéi azonban a város magyar társadalom-nevelésében és magyar kulturmunkájában nem vesznek részt; részben, mert nem tartoznak a magyar kisebbséghez, részben, mert bizonyos, későbben megvilágítást nyerő szempontok miatt munkájuk az intézetük falai közó szorul. A szabad pályákon működő polgári intelligencia a múltban is inkább a kultúra fenntartói közé számított, kevés, tiszteletreméltó kivétellel ma is az. Kétségtelen, hogy ez a társadalmi réteg ma is megteszi dicséretreméltóan a maga kötelesséPozeo-ny, nov. 9. Az országos keresztényszocialista pártközpontja közli: Jelentettük, hogy dz országos keresztényszocialista párt végrehajtó bizottsága októberi ülésén elhatározta többek között azt is, hogy a magyar nyelvhasználatra vonatkozó panaszadatokat rendszeresen összegyűjti és ezek alapján valamennyi arra illetékes fórum előtt és a parlamentben is megteszi a szükséges lépéseket a magyar nyelv törvényben biztosított jogainak teljes érvényesülése érdekében. Természetes, hogy ebben a munkában kívánatos minden magyar embernek segitő közreműködése a párt körzeti titkárságai és szervezetei, utján. Tájékoztatásul körli a párt országos központja, hogy azok a járások, amelyekben a magyarság arányszáma meghaladja a 20 százalékot, az 1930. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint a következők: Nyugaton: í. ógyallai járásban a magyarság aráhyszáma 70.13 2. galántai „ „ M 61.97 3. komáromi „ „ „ ,, 82.93 4. korponai „ „ „ „ 36.39 5. ebben az ipolysági expozitura területén a magyarság arány, áma 71.75 6. lévai járásban a magyarság arányszáma 27.45 7. párkányi ,, „ „ „ 81.55 8. dunaszerdahelyi j. a „ „ 88.20 9. vágsellyei járásban a „ 55.54 10. somorjai „ „ „ ,, 76.93 11. verebélyi „ „ „ ,, 25.71 12. érsekujvári j. „ „ „ 31.60 13. zselizi ,, „ „ ‘ 79.94 Keleten: 1. feledi járásban a magyarság arányszáma 77.38 2. királyhelmeci „ „ „ „ 78.88 3. kékkői „ „ „ 31.05 4. nagykaposi „ „ ,, „ 55.72 5. losonci „ „ ,, „ 25.83 6. szepsi „ „ „ „ 56.28 7. rozsnyói „ „ ,, ,, 35.05 8. tornaijai „ „ ,, ,, 83.12 Ruszinszkóban: 1. a beregszászi járásban az arány szám ' 71.33 2. Munkács városában „ „ 22.54 3. a nagyszőllősi járásban „ „ 21.31 4. az ungvári járásban „ M 32.31 Mindezekben a járásokban az 1920. évi 122. számú nyelvtörvény 2. paragrafusa és az 1926. évi 17. számú kormányrendelet (nyelvrendelet) 18. paragrafusa értelmében a hatóságok kötelesek a magyar félnek magyar nyelven is kiadni kiadmányaikat. Ha tehát valamely magyar nem kapja meg magyar szövegezésben a hatósági iratot, akkor az egynyelvű irat vételétől számitott három napon belül okvetlenül kérje szóban vagy írásban, hogy az elintézést az ő nyelvén is kézbesítsék neki. Ezt világosan megengedi a nyelvrendelet 21. szakaszának 2. bekezdése. Az ilyen kérelem bélyeg-mentes és postai szállítás esetében a szállítás napjai nem számítódnak be az említett háromnapos zárt határidőbe. Hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy semmilyen törvény vagy rendelet nem tiltja azt, hogy ott, ahol a magyarság nem éri el a 20 százalékos arányszámot, szintén ne használják a vele való hivatalos érintkezésben a magyar nyelvet, mert a nyelvtörvény a kisebbségi jogok minimumát állapítja meg. Olyan járásban, ahol nincsen meg a kvalifikált magyar kisebbség, a magyar szintén használhatja a hatóságok előtt a magyar nyelvet, tolmács utján, a nyelvtörvény alapján azonban nem kívánhatja a magyarnyelvű, illetve szövegű elintézést is. A magyar nyelv jogainak teljessége elsősorban magunkon, magyarokon múlik. Senki se mulassza el tehát, hogy az említett törvényes és rendeleti intézkedések alapján ne követelje a hivatalokban a magyar nyelvnek őt megillető használatát. Kényelemszeretet vagy nembánomság sohasem lehet mentség, amikor legféltettebb kincsünkről, a magyar nyelvről van szó! Kassa város magyar kisebbségi kulíuréleíe • Sziklay Ferenc előadása a Kazinczy Társaságban ■ 7
