Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-10 / 257. (3809.) szám
8 1935 november 10, vasárnap. ^RWLMrMAGfcaaa.-HiKiiaP m ítélvén évueí ke&daák m é&el Ida: Heu&auec Hál Ezzel a jelszóval alapította meg a négy- venévesek klubját Newyorkban Sophie Tucker, aki azonban jóval túl van nemcsak a negyvenen, de a hatvan felé közeledik és általában olyan szerepet játszik Amerikában, mint Mistinguett Párisban. Talán azért volt bátorsága asszony létére ehhez az alapításhoz, mert igy akarja elhitetni, hogy még nincsen egészen negyven. A klubtagoknak van egy jelszavuk: Negyven éves korban kezdődik az élet. Ez különösképpen kellemes azok részére, akik hatvan felé közelednek. A klub tagjainak tiltva van a politizálás, a rossz gazdasági viszonyokról való sanyarú elmélkedés, szóval mindaz, ami kellemetlen. Parancsszóra és alapszabályo- san mosolyogniok kell, ha belépnek a klub- helyiségbe, kint hagyják mindazt, amit negyvenéves korig megéltek és magukkal hozzák, amit az ember eddig a korig hiába szeretne megvalósítani. Negyvenéves korban kezdődik az élet. Lehet, csak az a kérdés, hogy az élet milyen fajtája. A newyorki klub férfitagjai közt eddig jellegzetesen csak két híres ember foglal helyet. Az egyik Jack Dempsey, a bokszoló, a másik Eddie Cantor a film- kómikus. Dempsey jó egynéhány helyénvaló és jól jövedelmező ökölcsapást mért le az életben, ő már mosolyoghat. Kivívta magának azt a helyet az életben, amely egy bokszvilágbajnoknak kijár. Negyven éves vagyok, mondja csendesen, ám jöjjön a kel- lemetes klubélet. Eleget verekedtem, most csak olyan emberekkel akarok közösséget, akik nem verekednek, ellenben mosolyognak. A másik, Eddie Cantor, a hivatásos mosolygó, mosolytderitő aránylag nehéz helyzetben van, Dempsey a klubban kipihenheti eddigi élete fáradalmait, de Eddie- nek még a klubban is egyre csak mosolyognia kell, tehát munkában van itt is. Mégis belépett tagnak, mert neki is elég volt abból, amit eddig csinált és filmszínészek helyett egyszer Dempseyvel is együtt akar lenni. Ehhez a negyven év jó alap. :L, Van a klubnak egy szépséghibája: mind- -J^össze tiz asszony jelentkezett felvételre, annak ellenére, hogy asszony alapította. Nem akarják bevallani, hogy negyvenévesek, mert akkor mindjárt tudják róluk, hogy ötven elmúltak. A tiz pedig, aki mégis belépett, lelkiismeretfurdalás nélkül tehette, mert a férfitagok azonnal megállapították róluk, hogy koruk nagyjából egyezik Mistinguett korával. Ilyenkor már a negyvenévesek klubjában sem fenyeget komoly veszély és nyugodtan mosolyoghatnak egymásra: férfiakra az asszonyok és fordítva. Mindez helyes és ötletes lenne és az emberi ösztön szabályos következménye: aki negyven, nem bírja el még kettesben sem egyedül az életet és a családi boldogság sem garantálja mindig a klubbeli derűt. Ebben a korban majdnem kivétel nélkül mindenki Dempsey és Cantor, de különöskép- ' pen azok, akikből nem lett bokszvilágbajnok és világsztár. Ilyenkor mindenki érzi, hogy egyéni élet helyett itt a tömörülés fenkölt pillanata, amidőn is a tömeg révén nyer súlyt, aki mint egyén súlytalan maradt és nem volt sikere. Aki nem tud mosolyogni, mert nem ért el semmit, az jól teszi, ha beáll azok közé, ahol a mosoly ha nem is természetes, de legalább parancs és jó tudni, hogy kiteszik a klubból, ha a parancs ellen vét. Olyan ez a parancs, mint Dempsey: ,,Mosolyogjál és légy jókedvű, mert knock- autollak!" Ennek megvan az az előnye, hogy bár Dempsey szeretnél lenni és úgy szívből nekimennél a negyvenévesek klubjának, hogy leüsd a tagokat, mosolyogsz, mint Eddie Cantor, nehogy téged üssenek le. Szerepcsere az egész: a negyvenéves korhatár fregolis lényege. Ha az ember maga elé képzeli a newyorki klubhelyiséget, elhiheti, hogy mindenki jól érzi magát és az ötlet tiem is volt rossz. Negyven éves korban a régi barátok rendszerint már régen nem ismerik egymást és ha az egyik a másikat mégis felkeresi, rendszerint protekcióról vagy kölcsönről van szó. Túlzott szerencse esetén pedig egy meghitt beszélgetésben megállapítják, hogy mindketten hátrányukra változtak meg és óvakodni fognak a jövőben, hogy egymás terhére legyenek. Mert hiszen a negyven év mindenki számára teher, — hát még az egykori barát számára, aki a másik negyvenét nyolcvannak érzi. Valahogy úgy van, hogy a negyvenéves barátok egy kicsit Dempsey- nek latját egymást, ha a sors összehozza őket, nem szólva arról, hogy az egyiknek sikerült a bokszmérkőzés, a másik meg csak kapta a pofonokat, miközben mosolyognia kellett, mintha hivatásos filmkó- mikus lenne. A klubban ez egészen másképpen van. „Jó estét, kedves uram!" — mosolyog a bokszbajnok és minden a legjobb rendben van. A tagok szívből örülhetnek neki, hogy van még egy hely ezen a világon, amikor az emberi élet legveszélyesebb pontján csak jókedvet várhatnak a kedves embertárstól, aki hasonló helyzetben van. Ötven körül már nem fontos sem a boksz és még ke- vésbbé a világbajnokság, ha addig nem értük el, akkor már nyugodtan Eddie Can- tornak állhat be mindenki, úgysem segíthet magán. A negyven azonban veszélyes, ilyenkor jó egy kis meghitt klub, amelyben meguszod a következő évtizedet. Ezért diA kis földszintes ház mellett na nagy fehér kapu csak ritkán nyílt ki, ha batár vagy szekér érkezett, mert a kisajtón jártunk be az udvarba. De ilyen udvar nem is volt több sehol a világon. Nemcsak mert a szederfák mindig gyermeki lábaink elé dobálták édességeiket s igy nem kellett redves oldalaikra felkapaszkodni, hanem azért, mert ennek az udvarnak sehol sem volt vége, amit senki idegen nem tudott. Szűkén és óvatosan, mintha mindig el akarna végződni, előbb a „kiskert" mellett húzódott; ahol pegoniák és nagy, nehézámbráju flokszok között kerengett az első motornélküli repülőgép, az éjjeli pödömye. Az udvar azután nekilódult s lerohant a lejtőn, — itt is mindig szedret teregetett elénk, míg elérte a Tapolcát. Számunkra ez volt Tündérország patakja, amely az Ismeretlenből jön s az Ismeretlenbe viszen túl, túl, túl a léces kerítésen. Az udvar azonban nem engedte el akit egyszer magához ölelt s mi tudtuk azt, hogy láthatatlanul és mindörökre uralkodni fog rajtunk. Mert a Tapolcán túl újra kezdődött az udvar, szinte kiszabadult a szo- rongatottságból, meg akarta mutatni, hogy milyen széles kedve tud neki lenni, ha kitárhatja minden bübájosságát. A Tapolcán túl rejtőzött a Titkok Titka: bozontos sűrűségben, lugasok padkáin, vadsóska utján, nagy fák egymásrahajló sátorponyvája alatt lakott a nagy-nagy Rejtelem: az Élet. Csak el kellett bújni, csak a fülünket kellett a földre tenni s messziről, de mégis úgy, hogy mindig közel legyen, hangzott: dob-dob, kop- kop; jön felénk messziről, jön felénk magunkból, sűrűn át, ködön át az Élet. Minden lépésétől remegnek az indák s hajladoznak a fekete ágak, mik a kertlomb menyezetét támasztják, hogy le ne dűljön s közelebbről érje az eget, hol napsugár lakik s fütyül hozzá a sárgarigó. A végtelen paradicsomkert közepén — ha ugyan a végtelenségnek s boldogságnak van közepe — ott volt a Kút. Mély, fakávás meritő- kut, melybe ki lenézett, csodálatos dolgokat látott, miket többé el nem felejt. Sokszor alig mertem áthajolni a kutnyilás deszkapadmalyán, mert féltem, hogy lent a mélyben, hova nehezen látott le a fürkésző szem, megint uj tündér kavarog s a csöbör hátára ül, mely ott regattázott a víz színén s minden kinyúló oldalkövön külön kikötött. Különösen szerette a téglafalban meglapult jegeces törmeléket. Ha azután belenézhettem a mélybe, a mélyen felragyogó vízbe, piciny napocska sugárzott felém, mely ott lenn világit a csiborbirodalomban s hozzá tücsökmuzsika hangzott. Nagy bál lehet, tündérbál, odalent. Ilyenkor azt hittem, hogy körtáncot járnak köröttem a Mesekönyvem manói, sellői s mire hátranéztem, hogy füzérforgásukat megfigyeljem, mind megvoltak ám, csakhogy feliér és sárga káposztapillékké változtak. Az udvar most már egészen elbújt a paradicsomba s mennél tovább mentünk, annál bizalmasabban ölelt minden inda, mely az ágakra felkapaszkodva arcunkba csapódott. Mert még cséretreméltó Sophie Tucker kezdeményezése. Viszont legyünk lojálisak az asszonyokkal szemben és ne nehezteljünk rájuk, hogy a klubbal is csak a maguk érdekét szolgálják és becsapják a férfiakat, ök jól tudják, mért kell Mistinguett korában a negyvenévesek klubját életre hivni: mindkét nem jól jár ezzel és nincs semmi baj. Aki negyvenéves korában férfi létére ott tart, hogy erre az egyesülésre szüksége van, mert vagy túlsókat öklözött vagy túlsókat mosolygott, az nem fogja túlságosan firtatni, mennyi éves Mistinguett valóban, akkor sem, ha még mindig egymillió frankra biztosított lábait mutogatja és dalol, akár egy most induló sanzonéit. Valóban negyvenéves korban kezdődik az élet és nem kell zokon venni, hogy csak újra és csak egy másik élet kezdődik, amelynek klubra, a tömörülés biztonságára van szüksége, mert nem lehet olyan mosolygós, mint az előző, ahol nincs tagilletmény és klubhelyiség, mert az övé az egész világ. Egyebekben pedig csak az iratkozzon be a negyvenévesek klubjába, aki negyvenéves korában valóban negyven. Vannak húszévesek ebben a korban, azoknak nem kell a klub. De vannak nyolcvan- évesek, ezeknek jól jön és nyernek vele. Az amerikai Mistinguett ötletét mindenképpen csak helyeselni lehet. a Kút -— manók és cslborok tündérkutja — még a Kút sem volt az igazi közepe a Végtelenségnek: a Boldogságnak. Túl mindenen, túl a kúton is nagy almafa sugárzott az égbe; nekünk úgy tetszett, a magassága mintha a jegenyével akarna versenyezni. Ez volt a tündérkirálynő fája. „Komáromi almának" hívták, mert piros almákat rejtegetett nekünk. Mikor idáig ért bolyongó meseutunk, mikor megérkeztünk a komáromi fáig, akkor alatta mindig ott áldott Nagyapánk. Nagyapának buzaviragkék szeme volt s mind a két szemében mindig szelíd fátyol: csöndes jósága hallgatott tekintetéből felénk. Igazi birodalma ez a tündérkert lehetett, parancsnoki helye a piros almafánál, mert ahányat ütött öklével a fára, annyiszor hullott ránk — mintha kis piros csillagok peregnének le a mennyországból — a koppanó, pirosló áldás: az édes alma. Mikor a paradicsomikért almahullása végétért, nagyapa kézenfogott s lassan léptetve, meg-megállva fölvezetett minket megint a házhoz. Hozzászoktunk, hogy mi sókat kiabálunk, de ő csak ránknéz s nem sokat beszél. Koronként andalgó két szemébe néztünk s onnét könnyes, meleg szeretet sugárzott felénk hallgatag. Mikor felértünk a szederfákhoz, az udvar megint összeszűkült keskeny sikátorrá s a faáltány nézett le a kiskert Bokszaira és jázminjaira, hol az éjjeli lepkék raja pihent, mert a régi ház hátsó traktusa emeletre magasodott. Kopogó falépcsőn mentünk fel Nagyapóval. Nem bocsátotta el a kezünket, de nem is avatkozott a zsivajunkba. Mikor fölértünk s behajoltunk az áltányos szobába, honnét nemcsak a kiskert látszott, de odacssllogott a Tapolca s messze távolban kéklett a Bakony, a szobában egyszerre mind úgy éreztük magunkat, mintha valamennyien festményekké lettünk volna hirtelen. A falakon családi arcképek, ök néztek s hallgattak köröttünk; mi még ismertük porladó kezüket, kik készítették őket. Műiden széken horgolt, áttört fehér takaró s mintha kanapé, karszék s kis pamlagvánkosok mind valami átlátszó szemfedél alatt rejtőznének. A tükröt védte az ő tüll- fátyola s igy aludt a tükör is, aludt minden pillantás, mely a tükörbe tekintett. Alatta kis asztalon kapcsos albumök, mik zenélni tudtak s tele belsejük fakult képékkel, kik az életből elmúltak. Mellettük a szabadságharc esztendejének különös hagyatékai, oszlopos pohár, mely „balatonfüredi emlék", bom'badaxab, mely levélnyomtató, színes váza, mely megszáradt rózsákat őriz. őrzi mindig, évtizedek óta. Mi mind beleolvadtunk a nagy hallgatásba s hallottuk, amint az Idő pókja lassan, percek szálán leereszkedik, hogy bevonjon minket is az emlékhálóba, ott az őszi képek, tört emlékek s Nagyapa előtt. Mert ő már akkor ott ült a karosszéken, fejére tette gyöngysoros selyemsapkáját — felül fekete, alul a széle kék — s körülnézett a mi lihegő, kipirult fejeinken. Akkor egyszerre elakadt a szavunk s vártuk, hogy Nagyapa, ki eddig mosolygott s hallgatott, egy* szer csak megszólal, hogy elmondja a titkot* mely szép kék szeménék fátyolos ködéből felénk csillogott. És Nagyapa akkornap, túl a nyolcvanon, egyszer csak elkezdett mesélni nekünk, mit ez* ideig még sohasem tett. És rezgő hangon, miután szelíden gürüzdölt a torkán, elkezdte nekünk az ő meséjét. A mese igy szólt: Én elmondom nektek az élet boldogságát, igaz boldogságát: az Öregséget... Ennek ma ötven éve. Most én ülök az öreg székben és folytatom a mesét, mit Nagyapám kezdett. Törvényjavaslat a katonai igazgatásbeli polgári örökről Prága, november 9. A kormány a képviselőházi tegnapi ülésén nyújtotta be a katonai igazgatásbeli polgári őrökről szóló javaslatot. A hat paragra'us- ból álló javaslat fontosabb intézkedései a kővetkezők: Az első paragrafus szerint a katonai igazgatás tulajdonában vagy kezelésében levő épületek, berendezések és helyek őrzésére ott, ahol azt a szolgálat vagy az őrzendő tárgya^ természete megengedi, vagy megkívánja, polgári személyek is igény- bevehetők. A második paragrafus kimondja, hogy a katonai igazgatás polgári őrei s a katonai igazgatás között oly szerződéses munkaviszony van, amilyen a katonai igazgatás és egyéb munkásai között áll fenn. A katonai igazgatás polgári őrei a katonai előírásokban megállapított esküt teszik le és a szolgálatban szolgálati jelvényt, fegyvert és sapkát kötelesek viselni. A negyedik paragrafus szerint a katonai igazgatás polgári őrei a szolgáltukkal kapcsolatos tetteikért úgy felelnek, mint pgyéb hatósági szervek és ha az előirt szolgálati jelvénnyel el vannak látva s ha szolgálatban vannak, a hatósági közbiztonsági szervek részére megállapított büntető jogi védelmet élvezik. Szo'gála- tuk gyakorlása közben más személyekét igazoltathatnak 6 feltárthatnak ugyanúgy, mint a közbiztonsági szervek. Fegyvert csak a következő esetekben használhatnak: a) erőszakos támadás elháritására, védekezésnél, b) oly veszedelmes támadás elháritására, amely a katonai igazgatás tulajdonában vagy kezelésében levő dolgokat vagy titkokat fenyegeti és ba meddő maradt a támadás beszüntetését célzó felhívás, c) a tettes szökésének megakadályozására, aki a katonai igazgatás tulajdonában vagy kezelésében levő dolgon kárt követett el, vagy oly dolgot idegeníteti el, melynek a köztársaság védelme érdekében titokban kellett volna maradnia és ha tettenérés esete forog fenn vagy ha indokoltan gyanúsítható ily tett elkövetésével s ha másként nem tartóztatható fel, d) oly személyekkel szemben, akik a .rendelettel megállapítandó országhatár-övben vagy az elienség-veszélyeztette helyeken nem állottak meg, ha erre őket a katonai igazgatás polgári őre ismételten felszólította, egyben tudomásul adva, hogy a katonai igazgatás őre, — ha ezzel a fegyverhasználattal más személyt nem veszélyeztet. A katonai igazgatás polgári őrei részére utasításokat a nemzetvédelmi minisztérium a belügyminisztériummal egyértelemben ad ki. A törvény kihirdetésekor lép hatályba Az indokolás általános része a következőket mondja: Katonai objektumok, nevezetesen hadosztály-el- látmányi raktárak s egyéb katonai intézetek és tárgyak őrzésére, ahol a helyi viszonyok, a szolgálat természete, vagy az objektum vagy a benne elhelyezett anyag fontossága azt követeli meg, hogy az őrzést állandó 6 a helyi és vidéki viszonyokkal, a technikai — például tűzoltási — berendezésekkel teljesen ismerős személyek lássák el, a katonai igazgatás polgári őröket alkalmaz. Az említett föltételeknek még a legnagyobb lelkiisme. retesség mellett sem tehet eleget a naponkint változó őrség, amelyet különféle katonai csapattestek küldenek ki. Külön, őrszolgálatos különítmények tartása kizárólag e célra a legénység kiképzésének rovására esnék. A katonai igazgatás polgári őrei magánjogi szolgálati viszonyban vaunak a katonai igazgatással s a javaslat nem akarja ezt a viszonyt állami alkalmazotti viszonnyá változtatni át. A javaslat indokolásából kitűnik az is, hogy ilyen polgári őröket a katonaság most is igénybe vés®, azonban ezek büntető jogi védelmét, és fegyver- használati jogát kívánja megerősíteni, illetve szabályozni. Ez abból tűnik ki, hogy a javaslat indokolása külön pénzügyi fedezetet nem kivan, mert a rendes költségvetés eddig is gondoskodott a katonai igazgatás polgári őreinek munkabéreiről. Ezt a kormányjavaslatot már dT. Hodza miniszterelnök irta alá. — Winterry hipnotizőr európai turnéja. Winfcerry, a kiváló hipnotizőr és pszichografológus, akinek Szlovenszkón sok barátja van, európai turnéra indul, amelynek 6orán meglátogatja Lengyelország, Németország, Svájc, Hollandia és Belgium nagyobb városait. A turné két évig fog tartani. Előzőleg Szlovenszkót és Kárpátalját keresi föL Nagyapa egyszer mesélni kezdett Irta: Hegedűs Lóránt
