Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-08 / 255. (3807.) szám
Stavisky p©re (*) Volt néhány hete, sőt hónapja a közelmúlt francia történelemnek, amikor úgy látszott, hogy a Stavisky név külön fejezetet fog kapni, s hajszálon múlott, hogy ez a fejezet nem nyitott uj korszakot a harmadik köztársaság történetében. Azután visszaszorult a kriminalitás korlátái közé, politikai hullámai hamarosan elültek s ma, amikor végre főtárgyalásra került sor, alig látszik belőle más, mint az aktahegy, amely mögé csendesen lelapulhat mindenki, akinek ebben az ügyben lapulnivalója van. Az odesszai fogorvos jampec fiából tehát nem lett történelmi figura a harmadik köztársaság történelmi színpadán, de azért nevét sokáig nem fogják elfelejteni. Kicsit máris a fogalom határán mozog, bár a fogalom még nem öltött kemény, egzakt, formákat. Talán majd csak a főtárgyalás után fog kijegece- sedni, amikor a dolog közgazdasági háttere teljes egészében kibontakozik a politikai melléktendenciák zavaros és zűrös szövevényéből. Mert akármennyi a politikai kriminalitás ebben az ügyben, mégis csak a század közgazdasági rémregényei közé tartozik s a politikához csak annyi köze van, amennyi éppen elkerülhetetlenül szükséges s nem lehet vitás, hogy nemcsak ebben a liberális és kapitalisztikus polgári légkörben tenyészhetett volna ki, hanem konzervatívabb vagy radikálisabb politikai talajon is. Stavisky tündöklése és bukása szorosan össze van forrva egy gazdasági rendszer, helyesebben közgazdasági ideológia tündöklésével és bukásával. Stavisky csak abban a korban képzelhető el, amelyben élt — minden más miliőben valószinütlenül, bizonytalanul és gyanúsan festene alakja. Aminthogy nem is lehet kétséges, hogy más világítás mellett azonnal felismerték volna benne a kis szélhámost s csak ebben a há- boruutáni, inflációtól kaccenjammeres világban játszhatta el a nagy fezőr szerepét. Ennek a korszaknak félhomályában tudta el- maszkirozni a kis szélhámos és selyemfiu tipikus vonásait annyira, hogy nagy bankemberek és komoly politikusok is szóbaálltak vele, sőt a polgár is kötélnek állt hókuszpókuszaihoz. A félhomály eloszlott, megvilágosodtak a horizontok, az úgynevezett dekonjunktúra hideg zuhanya kijózanitotta a kis és nagy spekulánsok ezreit, a francia kispolgár megint ceruzával kezdett számolni papíron, a magasabb matematika ködös és bizarr világából visszatért az alapműveletek szürke, de megbízható realizmusához. S ebben az éles nappali világításban Stavisky alakja egyszeribe gyanúsan hatott. Körülbelül úgy, mint mikor az éjszaka lovagjai kifestetten, frakkosan, fehérbélésü felleghajtóban, monoklisan és cilinderesen betéved a nappali élet szürke vásárába és az emberek undorodva fordulnak el tőle. Staviskynak semmi más baja nem volt, csak az, hogy a hamis reflektorok fényéből kilépett a napvilágra. Ez az egyetlen olyan kérdés az egész bonyolult, véres és zavaros ügyben, ami még feleletre szorult. Lélektani magyarázata a bukásnak —' ennek az operettéletnek váratlan és tragikus betorkolása a valóság világába. Mert egészen addig, amig Cha- monixbán eldördült a revolver Stavisky kezében vagy más kezében, «— valami rózsaszín, szirupos operettvégzet irányította ennek az embernek életét. Ahogyan elverte apja vagyonát, ahogy halálba üldözte apját. ahogy kifosztotta szeretőit s ahogy kibejárt a rendőrségen s ahogy fel tudta használni a cellát a karrier előszobájának, ahogy A csehszlovák-magyar viszony kérdése a szenátus külügyi vitáiénak előterében Szüliővel és Ttirthányival polemizáltak a kormánykoalíció szlovák szónokai Prága, november 7. A szenátus külügyi vitájában — mint jelentettük — tegnap szövetkezett ellenzéki pártjaink részéről felszólalt dr. Turchányi Imre országos keresztény- szocialista párti szenátor, aki beszédében egyebek között a következőket mondotta: n szankciók és a kisállamok — Benes külügyminiszter ur expozéja lényegileg két részre osztható. Első részében foglalkozott a népszövetség helyzetével különös tekintettel az olasz—-abesszin konfliktusra és második részében foglalkozott a köztársaságnak a szomszédállamokkal való viszonyával. Ezt p felosztást követem beszédemben én is. — Az olasz—abessziu konfliktusnak következményei. igazolták ázt . az állandóan hangoztatott álláspontunkat, hogy bármily szép a külügyminiszter ur munkabírása, nagy aktivitása, — aminek folytán egyesek már azt állítják, hogy ő voltaképpen nemcsak Csehszlovákiának, hanem Európának a minisztere, — az olyan kisállamra nézve, mint a köztársaság, veszélyekkel és károkkal járhat a tulangazsált- ság, a nagyhatalmak érdekeinek előharco- saként való szereplés. Káros következményekkel járhat ez a kisállamokra főleg azért, mert a nagyhatalmak igen ritkán értékelik az érdemeket olyan magasra és olyan tartósan, mint amennyire neheztelnek a szembenállók a barátságtalan lépésekért, — A mostani konfliktus is a köztársaságnak semmi hasznot, azonban érzékeny károkat okozhat. A szankciók alkalmazása ugyanis a mai krizises, munkanélküli világban csak arra vezethet, hogy a szankciókat végrehajtó államokban közvetlen és közvetett utón erős mértékben meg növekedjék a munkanélküliség. Közvetlenül azért, mert kiesik az Olaszországba irányuló export, közvetve, mert a szankciókat végrehajtó többi államokba irányuló export is csökkenni fog, minthogy ezek gazdasági ereje az ő exportjuk kiesésével szintén hanyatlik. — Önként előtérbe nyomul ezek után a kérdés, hogy ezzel szemben mit nyerhet az állam. Nyilvánvaló, hogy az olasz—abesz- szin konfliktusban semmit sem nyerhet, mert egész közömbös, hogy Olaszország elfoglalja-e akár egész Abesszíniát vagy sem. Ezért ellene vagyunk a szankciók alkalmazásának, miután nagy károkkal jár, de semmi hasznot nem biztosit. — Az egész külpolitikai helyzet különben igazolása annak az általunk sokszor hangoztatott tézisnek is, hogy helytelen, ha egy állam főíámaszát egy messze fekvő nagyhatalomban keresi és ennek érdekében a szomszédokkal való jóviszonyt elhanyagolja, „Sfünienek meg a tüszúrások!" — A külügyminiszter ur beszédének második részében némi örvendetes javulás jeleit észlelhetjük. Selmec agrárpárti szenátor közbeszól: Azt maguk fogják elrontani! Turchányi: Mi nem fogjuk elrontani, csak mások ne rontsák el! — Ez vonatkozik speciálisan a Magyar- országra vonatkozó részre. Bennünket, ittélő magyarokat természetesen nem hagyhat közömbösen, hogy nemzettestvéreinkkel milyen az állam viszonya. Ezért örülnünk kell, hogyha az barátságosabb és reméljük, hogy a külügyminiszter ur ismert tehetségeit ebben az irányban is valóban őszintén és a másik fél teljes egyenjogúságának elismerése és tiszteletbenfartása mellett érvényesíteni fogja. — Természetesen meg kell szűnni mindenekelőtt a többnyire talán nem is a külügyminiszter ur intenciójából, hanem az egyéb hatóságok túlbuzgóságából származó tüszu- rások politikájának, amely csekély jelentőségű dolgokban nagy elkeseredést alkalmas kiváltani. —- Csak példaként említek két esetet. Egész Európában, még a Balkánon is! az államok közötti főközlekedési utakon egész éjjeli vámszolgálat van. de a komáromi és párkányi Dunahid este 11-től. illetve 9-től reggel 6 óráig zárva van. dacára annak, hogy ezek a Magyarországból és az összes déli államokból Karlsbadba és a többi fürdőkbe vezető főösszekötő autóutak és semmiféle köz- vagy. vámbiztonsági érdek veszélyeztetve nincs. A csehszlovák hatóságoik következetesen kitérnek a kérdés rendezése elől. ... —- A másik eset. mely a nemzetközi udvariasságot is érinti, a vasúti kocsik, melyek mindennap járnak magyar Komáromon keresztül Budapestig és elég hosszú utat tesznek még Magyarország területén. Van azokban minden nyelvű felirat, csak magyar nincs.-—' Ilyen apróság sok van. csak jellemzésül hoztam fel ezt a kettőt. Reméljük és kiátsétált a párisi rendőrség nyirkos zárkájából a pénzügyminisztérium rózsaszintapétás termeibe s ahogyan nőkön és minisztereken keresztül eljutott oda, hogy szavát közgazdasági orákulumnak vették, pedig rendesen összeadni és kivonni se tudott, -— mindebben túlságosan sok a francia vigjáték -~ romantika, hogysem zavartalanul beilleszthető lenne a valóság nyersebb, szabálytalanabb és föltétlenül bonyolultabb formáiba. Valaminek kellett történnie a világban abhoz, hogy Staviskyből az lehessen, ami lett belőle s ugyancsak kellett valaminek történnie áhhoz, hogy szétpukkanjon az egész lidérc. Most, hogy a dolog végre akta- szerű befejezéshez közeledik, talán meg lehet majd állapítani azt is, hogy mi történt. S ez az, ami bennünket közelről érdekel, mert. sokkal'mélyebben és el'határozóbban jellemzi a kort, mint az a sok politikai és világnézeti mellékmotivum, amit erőszakosan és célzatosan belemagyaráztak addig, amigy úgy látszott: egyik vagy másik csoport kezében súlyos politikai fegyver válhat belőle. A tanulság, azt hisszük, az lesz, hogy a fiktív értékekkel való fantasztikus és merész operációk korszaka lejárt s megint közeledünk a korszakhoz, amelyben csakis reális értékekkel lehet boldogulni, amelyben megint kevesebb lesz a fantázia és több a megmarkolható valóság. Stavisky mestere volt a fiktiv értékekkel való bűvészkedésnek. Ez pedig lélektanilag nagyon is érthető. Elvégre egy ember, akinek egész élete hazugságokon épül fel, nagyon jól kiismerheti magát a megfoghatatlan értékek között s természetes tehetsége van hozzá, hogy olyanra fújja fel a fiktiv értéket, amilyenre csak lehet. Stavisky nem egy rendszernek, hanem egy epidémiának szülötte — ami ugyan különösen hangzik, de igy van. Annak az epidémiának, ami a háború alatt, majd a háború után annyi erőteljes, komoly és értékes egzisztenciát rombolt össze s széllel bélelt kávéházi titánokból világhírű fezőröket csinált. Emlékszünk azokra az időkre, amikor Európa sok helyén napok alatt milliós vagyonra tettek szert gyanús fiatalemberek, amikor babonásan morzsolták jó polgári családok asztalánál, tejcsarnokokban, fényes mulatókban, divatos színésznők bu- doárjaiban részvények neveit, amikor kávéházi asztalnál délamerikai kávéülíetvények és kanadai búzaföldek cseréltek gazdát anélkül, hogy valaki is látott volna a nagy tranzakciók lebonyolítói közül egy szem kávét vagy egyetlen buzakalászt. Ha néhány év előtt, arról panaszkodtak az úgynevezett gazdasági szakértők, hogy bizalmatlansági hullám hervasztja el a spekuláció legszebb vetéseit, akkor erre a korszakra azt mondhatjuk, hogy a féktelen, szinte beteges bizalom és hiszékenység trópusi láza verte ki a világot s akinek nem volt egyebe, mint két keze munkája, — tehát az egyetlen igazán reális, sőt legreálisabb gazdasági érték — felfordulhatott az uccaszé- len, ha azonban valakiben volt annyi fantázia és elhihető képesség, amennyi egy vásári kikiáltónak kell, akkor milliókat vághatott zsebre. Ennek a korszaknak gyermeke volt Stavisky s hogy neve nem merült el a többi európai fezőrével, csak azzal magyarázható, hogy ő volt az utolsó, akit ez a közgazdasági kurzus adott a világnak. Ö volt a típus végső — ha úgy tetszik — totális kicsengése. Elkésve, már egy másik, reálisabb korszak napvilágánál bekövetkezett bukása élesebb, szembetűnőbb és drámaibb volt, — mert úgy látszott, hogy egyéni tragédia is van benne, pedig egy típus törvényszerű összeomlásához tartozott s tucatjelenség volt. A harmincötezer oldalas vádiratból ennyi az, ami a szélesebb nyilvánosságra tartozik, ennyi az, amire azt lehet mondani* hogy a század ügye. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Sierkesrtőség: Prága IL Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ 65 rUSZlJlSzkÓi mügUarság ulicel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • # ® Prága II., Panská ulice 12, ID. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍKCLÍ napilapja • • TELEFON: 303-11. • • f/jyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— Ki. 3ŰROŐNYCIM: HÍRLAP, P R A H A.
