Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-08 / 255. (3807.) szám

\ várijuk, hogy ez mind meg fog szűnni. Mert hogy mit tud produkálni a túlbuzgóság a „tapintat" terén, ha felsőbb hatóság részé­ről ezt az intenciót vélik kiolvashatni, azt bizonyítja az érsekujvári „török, ünnepély" esete. fiz érsekujvári „török ünnep" .— Az idén volt 250 éve, hogy Érsekújvár városát visszafoglalta a törököktől egy koa­líciós hadsereg, melyben franciák, olaszok, belgák, hollandok, németek, sőt néhány an­gol is résztvett s maga a tény európai öröm­ünnep volt, mert angol, francia, olasz és né­met egykorú röpiratokat adtak ki róla és 11 államban verettek 23 féle emlékérmet. — Mi magyarok a jubileumra eredet illeg csak egyházi ünnepséget akartunk, de ami­kor az egyház a nagyobbszabásu ünnepély rendezését elhárította és a lakosság cseh­szlovák része, különösen a külügyminiszter ur pártjának emberei, egyenesen követelték az ünnepély polgári keretben való megren­dezését, a város engedélyt kért erre a kül­ügyminisztériumtól, de nem kapta meg és igy a várt idegenforgalomtól elesett. Az in­dok a törökök érzékenységének a kímélése volt, amit azonban megcáfolt egy török konzul hírlapi nyilatkozata, hogy a mai Tö­rökország semmi közösséget nem vállal az akkorival és igy előtte a jubileum közöm­bös. — Most jött azonban a túlbuzgóság. Ha­bár a külügyminisztérium kifejezetten meg­engedte a jubileumnak helyi keretekben va­ló megtartását, az alsóbb hatóságok minden rendelkezésre álló eszközzel ellene dolgoz­tak, embereiket a részvételtől eltanácsolták, a szovák nép között elterjesztették, hogy még az ünnep kereszt;elivényét »em szabed megvenni, a hivatalok vezetői megtagadták az állami és városi zászló kitűzését, még a város felkérése ellenére is és még a város tulajdonát képező épületnél is. Bállá (szoc. dem.) közbeszól: Kenyér kell, nem cécő! Turchányi: Ez a cécó kenyeret hozott volna a városnak az idegenforgalom révén. Selmec (agrár) szlovákul: Csak nagyobb bajok ne volnának! Turchányi (szintén szlovákul): Köszö­nöm, hogy elismeri! Turchányi (magyarul folytatja): Termé­szetes ugyebár, hogy az ilyen eljárás nem alkalmas a nemzetiségek közötti jó viszony ápolására és szeretnék remélni a külügymi­niszter ur szavai nyomán, hogy az ilyen esetek a jövőben elmaradnak. A kisebbségi jogok a valóságban — A külügyminiszter ur a kisebbségekről! is szólott. Tudjuk, hogy ez most másfeléi van adresszálva, de azért csak örülünk, hogy a köztársaságban a kisebbségekkel szemben nemzetközileg vállalt kötelezettsé­geket teljesíteni akarják. Remélni szeret­nék azonban azt is, hogy a jó szándék őszinte is és ezért a qui tacet consentire vi- detur elvénél fogva meg kell mondanunk, hogy ezen a téren bizony még nagyon sok hiány, nagyon sok javítani és végrehajtani való van. — Nem akarom itt felsorolni összes ki­sebbségi sérelmeinket, hanem szintén csak néhány példát akarok felsorolni a legkiál- tőbbak közül. — Az 1919. évi 189. törvény, mely a ki­sebbségi iskolákról szól, már 15 éve van a történelmi országokban hatályban és százá- vat állították fel annak alapján itt a nemzeti kisebbségi iskolákat, mégis a törvény utol­só paragrafusában ígért rendelet, mely azt Szlovenszkón is életbeléptétné, 15 éve nincs kiadva és igy e téren ott a legnagyobb jog­bizonytalanság uralkodik. Ez vitán felül tarthatatlan állapot, — Itt vannak a nyelvi sérelmek, még hozzá olyan esetekben is, amikor annak semmi oka és semmi értelme. Miért ad ki két magyar fél ügyében olyan tisztviselő, aki magyarul jobban beszél, mint szlovákul, szlovák határozatot és vesz fel szlovák jegyzőkönyvet, azt senki megindokolni nem tudja. — Itt vannak az állampolgársági és vala­mennyi egyéb sérelmünk, melyeket mind ki kell küszöbölni.-—• Hogy az állam Rómával megegyezik, az bennünket katolikusokat szintén csak örömmel tölthetne el, alaposan félünk azon­ban, hogy az egyidejű szovjeíbarátság és annak ápolása le fogja ezt rontani. — Ismételve tehát, hogy habár a külügy­miniszter ur expozéjában voltak örvende­tesnek látszó momentumok is, mégis, .mint­hogy legfőbb részeiben az expozét nem te­hetjük magunkévá és nem bízhatunk annak őszinteségében sem, azt nem fogadhatjuk el. Sfefanek polemizál Turchány.val Szerdán a késő délutáni órákban dr. Tur­chányi Imre beszédére reflektált dr. Stefii­nek agrárpárti szenátor, aki a gyorsírás! nap­ló szerint egyesben között a következőket mondotta: — Senki nem vetheti tőlünk rossz néven, ha Örömmel egyesülünk érdekeink védelmére éppen a szláv Oroszországgal. Senki nem lóg­ja. nekem azt mondani, hogy ez az nj, kül­politikai érdekeken alapuló kölcsönösség ellentélben volna demokratikus vagy egye­nesen egyházi politikánkkal. Itt ki akarnám javítani dr. Turdhányi magyar szenátorkollé­gám tévedését, aki a Vatikánhoz és Szovjet- oroszországgal való szövetségünktől. Állítom, hogy a katolikus egyház s általában a keresz­ténység szempontjából is Szovjetoroszország- való kapcsolataink iránt, hogy egyáltalán se­hol nem tiltakozott és hogy nem fél Szovjet- oroszországgal ténység való szövetségünktől. Állítom, hogy a katolikus egyház s általában a kereszszempontjából is Szovjetoroszország- nak a Nemzetek Szövetségébe való belépése nagyon jelentős tény. ügy vélem, hogy Tur­chányi kollégának, miként Lengyelország és Németország hivatalos politikusainak is, más aggodalmai vannak s nem azok, mintha a Szovjetoroszországgal kötött' szerződésünkkel veszélyeztetnénk a katolikus egyház érdekeit, vagy a békét. Ellenkezőleg a keresztény világ- szemléletnek csak javára volt, de a harcias német, magyar és lengyel nacionalizmusnak útjába ezzel elhárithatatlan akadályok tétet­nek s ez az igazi oka annak, hogy lengyeleink; németjeink és talán magyarjaink is félnek a mi orosz szövetségünktől. Turchányi kolléga már lát valami uj pánszlávizmust és azt be­széli be a világnak, hogy Oroszországgal .talán valami hódítás végett megyünk együtt Az agrárpárt szlovák szónoka a lengyelbarátság kérdésérő Stefanek terjedelmes beszéde során a csehszlovák nemzeti egységet védelmezte a Hlinka-féle értelmezéssel szemben. Kevesli a pittsburgi egyezményt, ma, amikor a mi­niszterelnök szlovák, a külügyminisztérium legfontosabb helyein szlovákok vannak, a legfelső bíróság elnöke szlovák. A lengyel kérdésre térve át Stefanek a lengyel támadásokat a lengyel nemei* ség támadásainak nevezi. Ez a nemesség azonos szerinte a magyar nemesurak ré­tegével s nem szláv. Majd a lengyel sajtó izgatásai fölött sajnál­kozik s elitéli a lengyelbarát szlovák sajtó magatartását. — A vaknak is látnia kell, — mondotta Stefanek -—, hogy nem cseh érdekről van szó, hanem Szlovenszkóról. Aki elolvassa Stűdnicky könyveit, az látja, hogy a szerző a legdurvább módon már egyenesen anató­miailag boncolja Csehszlovákia holttestét, hogy az szinte borzalmas. Rólunk, szlová­kokról olyan despektussal ir, hogy az sértő. Nem gondolható, hogy a Slovák s a Má­rnámé Noviny urai ne tudnák, hogy mi van Stűdnicky könyveiben* aki nagyon közel áll Beck külügyminiszter úrhoz. Ez a könyv statisztikával komolyan azt bi­zonyítgatja, hogy Szlovenszkó nem jelent semmi önállót, hogy az a volt kárpáti terü­let része, hogy Szlovenszkó membrum alie- num, melyet a cseh történelmi országokhoz csatoltak s hogy a másik oldalon Cseh- és Morvaország annyira tele van német ki­sebbséggel, hogy önállóan nem élhet. Ne­vezetesen, hogy Szlovenszkó nem életké­pes, mert a szlovákok egészen más nemzet, mint a csehek. Hogy nem értik egymást és hogy olyan idegenek vagyunk egymásnak, mint az abesszinek és az olaszok. Hogy nincs lelki és kulturkapcsolat és nincs gaz­dasági kapcsolat, mert a másik oldalon Szlovenszkó Budapest felé inklinál. És ami a legtanulságosabb, hogy a magyar nemzet­nek egykor Szlovenszkón volt az alapja és Szlovenszkó egykor a nem-okkupált Ma­gyarország alkotórésze volt, mindezek kö­vetkeztében állítólag igazságtalan, helyte­len és nem jó, hogy ez a Szlovenszkó el van szakítva Magyarországtól s ezért állítólag vissza kell csatolni Magyarországhoz már csak azért is, mert a lengyeleknek, — hogy nagyhatalmi politikájukat folytathassák Európában — közös határok kellenek Magyarországgal. És ha esetleg egész Szlo­venszkó nem csatoltatnék vissza Magyar- országhoz, úgy legalább Ruszinszkó, hogy igy meg legyen állítólag a közös határ. Lát­ható tehát, hogy a lengyelek nem helyeznek súlyt az úgynevezett szlovák affinitásra, e kérdésben sem éreznek szlávul, ami csodá­latos és úgy handléroznak más szláv törzs- testvéreikkel, mint a lengyel zsidaik, akik ott élnek. Ez közvetlen bizonyíték, hogyan gondolkoznak s emellett mégis * megvan a nagy lengyelbarátság a Slovák főszerkesz­tője részéről. A továbbiakban is Stefanek a szlovák néppárt lengyelbarát politikáját kritizálja. Henieinék állásfoglalása Csütörtökön, a szenátus külügyi vitájának második napján, elsőinek Pfrogner szudéta- nómet párti szenátor szólalt fel. Egyebek kö­zött azt fejtegette, hogy ha Benes béke törek­véseiben sikerre számit, úgy uniüdének előtt a nyugalom és bizalom légkörét kell fel­frissíteni. Evégett kiirtandó a telkekből a legyőzött és győző nemzetek között fenntartott különbség s a kölcsönös megértés keresendő. Az orosz paktumra vegyes érzelmekkel nézünk, sőt nagy bizalmatlansággal. Megengedjük, hogy Oroszországnak nincsenek expanzív étvágyai, de a kommunizmus expanzív s ez a vesze­delmes. Niessner (közbeszól): Ezt biztosan Goeh- bels diktálta magának. Pfrogner: Mentül inkább ismerjük el azt a nézetet, hogy Csehszlovákia Közéipeurópa szive, annál inkább kötelességünk törődni, hogy e szív jól végezze feladatát. Ha az orosz bolsevizinus nem volt akadá­lya az Oroszországgal kötött szerződésnek, ugy a nemzeti szocializmus sem lehet aka­1935 november 8, péntek* Hodza miniszterelnök átvette hivatalát Prága, november 7. Hodza Milán minissé tereinök csütörtökön délelőtt átvette hivata­lát. A hivatalnokok nevében Bartos Rudolf osztályfőnök mindenekelőtt meleg szavakkal búcsúzott el Malypetr távozó miniszterelnök­től, aki megindul tan válaszolt a szívélyes sza­vakra. Ezután Bartos osztályfőnök bemutatta az uj miniszterelnöknek az egyes osztályok főnökeit. Hodza szintén meleg szavakkal méltatta Malypetr tevékenységlét és kijelen­tette, hogy alkalmazkodni fog a tradícióhoz és ugyanabban a szellemben dolgozik együtt hivatalnokaival, mint elődje. v Hodza miniszterelnök személyes titkárává dr. Srdinko Vladimír miniszteri titkárt jelölte ki dálya a Németországgal való szerződés kötésének. Németországihoz való helyzetünket már sok­szor preftiziroztuik: Soha nem tagadjuk meg belső összefüggésünket a nagy német nemzet­tel. Minden jogunk megvan figyeleimimel kísérni a német nemzet létküzdelmét. De a német nemzetért dobogó szivünket nem fe­deztük fel a nemzeti szocializmussal, ellen­kezőleg, a nemzeti szocializmussal semmi dolgunk nincs. Hogy Németország számára mi jó, mi rossz, azt az idő mutatja meg. Dr. Heller német szociáldemokrata szerint a fasizmus nem tudja a nyomort megszüntet­ni otthon, ezért külpolitikai sikerekre törek­szik. A szórtok a szudétanémet párt belső viszonyait feszegeti. Hilgenreiner német keresztényszomlista szerint minél közelebb fekszenek földrajzilag hozzánk egyes államok, annál messzebb van­nak tőlünk a politikai egyezményekben. Ez beteg állapot. Selmec: Tartunk áltól, hogy a csehszlovák-magyar viszony javulása ismét elhomályosodik Selmec agrárpárt! szenátor egész beszédét a magyarság pártjainak szentelte. Beszédéből a parlamenti levelező alapján a következőket kö­zöljük: % Selmec Turchányi szenátor „tévedéseit*4 és ,tévelygéseit“ cáfolja. Kijelenti, hogy a magyar ellenzéki tábor urai drámai kifejezést adnak ez állam sorsa iránt érzett aggodalmaiknak, de ezek az aggodalmak nem őszinték, mert az urak nem ítélik meg az eseményeket államunk érdekeinek szemszögéből. Egész más az ő impulzusuk. A magyar ellenzék a népszövetségi paktumot nem tekinti a világbéke tényezőjének, hanem a ma­gyar revizionizmus nemtitkolt céljai legnagyobb akadályozójának. A magyar ellenzéki szónok —- mondotta .Selmec — rossz néven veszi külügy­miniszterünk agilitását a népszövetségben s azt következteti, hogy e szerep ártalmunkra lehet. Külpolitikánk oly nézetet tett magáévá az olasz— abeeszin viszályban, amelyhez ötven állam csatla­kozott. Külügyminiszterünk tevékenységének ma­gyar ellenzéki részről való kritikája azt a benyo­mást kelti, hogy harag és gyűlölettel van eltelve. Külügyminiszterünk világosan megmondta, hogy a béke állama vagyunk s e szellemben kormá­nyunk jelentős lépéseket- tett, melyekről az el­lenzék is tud. A mai magyarországi rezsim ellen­séges órzelete velünk szemben tartós. Ennek oka Szlovenszkó szuverén létezése a köztársaság ke­retében. Ezért nem nézhetjük tétlenül, hogy mi történik a szomszédos Magyarországon. Jól tudjuk, hogy a magyarországi iskolákban tervszerűen nevelik a gyermekeket nemzetünk s államunk ellen, tudjuk, hogy politikai és nemzeti munkásaink állandóan skandalizáltatnak a ma­gyar sajtóban és rádióban. Pontos jelentéseink vannak arról, — mondotta Selmec szenátor, — hogy Magyarországon üldözik azokat, akiknek Szlovenszkón élő rokonai politikai tényezők s emellett nem állanak az irredenta politika szol­gálatában. Tudjuk, hogy a közvéleményt Magyar- országon annyira felkorbácsolják ellenünk, hogy valami élesebb konfliktus számunkra egyáltalán nem volna meglepetés. Tudjuk azt is, hogy a fő érdem azokó a polgártársainké, akik a magyaror­szági politika és ujságiró-körök informátorai. Magyarországhoz való viszonyunk nem lesz jobb addig, amig ezek az urak korlátlanul és büntet­lenül űzik mesterségüket- Itt az ideje, hogy ezek­nek a dolgoknak nagy figyelmet szenteljünk. Tartutik tőle, hogy a javuló viszony, melyről a külügyminiszter megemlékezett, ismét elho­mályosodik oly tényezők beavatkozására, akik­nek nem érdekük a megbákülés, a nyugalom, a béke, hanem akik e viszony konzerválásán fáradoznak, mert csak ilyen helyzetben tudják kimeríteni -po­litikai és anyagi létük forrásait. A szónok végül ama reményének ad kifejezést, hogy a jövő ma­gyar nemzedék más helyzetet teremthet. Pechmann cseh iparospárti nem látja, hogy a Magyarországhoz való viszony javulna mint azt a külügyminiszter mondotta. Az utóbbi idő­ben nagy mennyiségű hadianyagot szállított Né­metország Magyarországra, hogy azt köztársasá­gunk ellen használhassák fel. Klofác nemzeti .szocialista után Donát agrár­párti szenátor volt a külügyi vita utolsó szónoka. Donát a koalíciós pártok nevében nyilatkozatot olvasott fel. Ennek elhangzása után a szenátus Bene§ külügyminiszter nyilatkozatát tudomáeul- vetfce. Ezzel az ülés be is fejeződött s a legköze'ebbi ülést írásban hívják össze valószínűleg a hónap vége felé. Heves formákat ölt az angol választási harc ■ MacDonaidoi és E.liot London, november 7. Az angol választási kampány, amely kezdetben unalmasnak és szén- vedélytelennek látszott, az elmúlt napokban mozgalmasabb formákat öltött. Két jelentősebb miniszter, MacDonald és Walter Elliot válasz­tási beszédei alkalmával az illető miniszterek vá­lasztókerületében heves jelenetekre került a sor és a miniszterek kénytelenek voltak beszédeiket félbeszakítani. MacDonaldot választókerületé­ben, Sehamban lehurrogták. Ugyanéi történt DeashillbeUí ahol a bányamunkások nem enged' minisztert lehurrogták • ték szóhoz jutni. A vörös zászló dalát énekelték el a többnyire kommunista beállítottságú fnnte- tők és MacDonald hiába várt húsz percig, hogy megkezdhesse beszédét, A miniszter végül is ki­jelentette, hogy ami a teremben történt a de­mokrácia szégyene és elhagyta a termet. Egy más szénfaluban, Shottonban többszáz ry-irmck vette körül MacDonald autóját és ellenfelét, a szocialista jelöltet, éltette. Elliot fö! ’müvelésügyi minisztert Glasgowban papirgolyókkal dobállak meg, amikor autóján a választási gyűlésre in­dult

Next

/
Thumbnails
Contents