Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-24 / 269. (3821.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • 'f képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több, R^yes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Kt. A szlovenszkói és ruszinszlcói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská tili ce 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA. SZLOVENSZKÓI MOTOROSON (*) A szlovenszkói motorosvonat hajnal­ban indul el Pozsonyból, mert utasai, nem úgy, mint én, passziózó vagy kiváncsi ,.kí­vülállók", hanem a szlovenszkói létharc közkatonái, akik nem akarnak lemaradni az aznapi csatáról boltosokkal, vevőkkel, hi­vatalokkal, hatóságokkal, munkaadókkal. Kívülállónak érzem magam, mert sehol sem tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe s csak kínt a „dohányzóban" surran mellém egy kis mokány magyar, hogy úgy félvállról — mintha fontosabb lenne neki a hajnali kö­dökből vetkező tájék, mint ez a lármás, tü­lekedő élet, ami a kocsiban forr — odaveti, hogy járt-e már erre a kalauz? Merthát ő feketén utazik. Berlint is megjárta feketén, még pedig expresszvonaton, márcsak nem fizet ezért a kis utért. Az ut valóban kicsi a berlinihez képest, mert az atyafi Lévára igyekszik, hanem azért magam is kiváncsi voltam, hogyan csinálja? Mondhatom, töké­letes szakértelemmel. Óvatosan, feltűnés nélkül, olyan pokoli nyugalommal sürög- f.orog a kalauz orra előtt, mint akinek nem is egy, hanem két jegye van, — egy csak Úgy úri passzióból, hogy hát ne éhezzen az államvasut, egy meg azért, mért hát dukál. Ezt tőle tudom, hogy igy kell viselkedni. Mert időnként odasurran mellém s mig ki­bámulunk az opálos fényben úszó hajnali világba, halkan, a bajusza alatt mormogva beavat a feketénutazás művészetébe. Meg­tudom tőle, hogy nem egyedül űzi ezt a mesterséget, ezen a kis, két kocsiból álló vonaton hárman is vannak, pedig hát csak szemre ilyen virtusos mulatság ez, mert iga­zában megizzad tőle az ember. Üzleti ügy­ben utazik Lévára, mert a kis otthoni föld­ből még hétköznapi ebédre se telne nagyon, hát még lakodalomra, pedig nála lakodalom készül. Léván eltűnik az én magyarom s magam maradok. Nézhetem a tájat s folytathatom a mesterségemet, mert hogy én se marad­jak kisebbségben az atyafival szemben, hát arra- a kérdésre, hogy mi járatban vagyok errefelé, azt súgtam neki titokzatosan, hogy impressziókat, gyűjtök. Láttam az arcán, hogy imponáltam neki, — nem kevésbbé kockázatos mesterség, mint az övé. De azért megkérdezte, hogy hol adom el azt az izét, micsodát, hogyishijják mán. amit itt gyűj­tök s hogy hát jó pénzt lehet-e kapni az ilyesmiért? Lebeszéltem a mesterségről. De megbántam; vájjon nem lett volna sokkal okosabb, ha magammal viszem ezt a kis, sok vihart látott, élesszemü magyart, aki úgy ismeri ennek a földdarabnak minden zugát, mint talán senki. Megnyitogathatta volna előttem az itt folyó élet titkait. Háta mögé lapulva besurranhattam volna a szlo­venszkói élet hétköznapjaiba. Mert amit uj- ságiró ismerősök, barátok, jól tájékozott, be­avatott emberek kalauzolása mellett meglát­hat ebből az életből, az mindig csak a jel­legzetesség. A kihangsúlyozni, megmutatni, kiírni való fájdalom vagy büszkeség. így mi mindig csak Szlovenszkó panorámáját láthatjuk, de nem a szlovenszkói élet köz­napi alakját, úgy, ahogy otthon minden jel­legzetesség, kihangsulyozottság nélkül fo­lyik, csörgedez és árad. Az a legyőzhetet­len érzésein támad, mig bukdácsol velem a motorosvonat, hogy gigantikus hátteret lá­tok., amely elé még csak azután fogják meg­komponálni a témát. A háttérből azonban mintha már kikivánkoznának a téma főbb vonalai, kicsit kell csak elmélyedni a szlo­venszkói tájékban s meglátja az ember a problémát. Már közeledünk a zólyomi hegyek felé. Száraz őszi tájék, a köd eloszlott, tompa­szürke felhők lógnak az égboltról a hegyek­re s a tájékon amolyan mesterséges, atelier- világitás folyik szét. A Garam hidegen, ezüstösen csillog, ezen a vidéken már bir­ka- és kecskenyájakat látni. Belefeledkezem a tájékba s igy, ebben a félig öntudatlan szemlélődésben bukkanik elibém a szloven­szkói probléma. Amerre látok: kidöntött fák tetemei, fürészmalmok, fatelepek, esőtől feketére ázott, valószínűleg rothadó geren­dák, szép fehérre gyalult, de pártában ma­radt deszkák, tüzifa-gulák és pirámisok —• s. előttük a láthatatlan szfinksz: lesz-e belő­lünk kenyér, adó, munkabér, fuvardíj, cipő, ruha. lakbér, benzin, rádiórészlet, ujságelő- fizetés? Ami Magyarországnak a búza. Hegyaljának a bor, Dániának a vaj, Hol­landiának a főzelék, Norvégiának a hal, Szerbiának a sertés, — az Szlovenszkónak a fa. Már Hja Ehrenburg is megírta; „Ha Dániának sertés- és vajszaga van, Norvé­Kormányválságok Európa-szerte Megingott a Laval-kormány helyzete A pénzügyi bizottságban leszavazták a kormányt > Baldwín u] miniszterei Változások a lengyel kormányban ■ ■ Hivatalnokkormány jön Bulgáriában P á r i s, november 23. Tegnap este rend-1 kívül viharosan folyt le a kamara pénzügyi! bizottságának ülése. Tizenhat szóval tizen- j négy ellenében elvetették a kormány kom­promisszumos javaslatát, amit a nyugdijkér- désben beterjesztett. A pénzügyi bizottság elnöke, Malvy képviselő, miután javaslatát leszavazták, izgatottan fölpattant helyéről és kivonult a tanácskozóteremből. Malvy ki­jelentette, hogy lemond a pénzügyi bizott­ság elnökségéről. A pénzügyi bizottságban lejátszódó ese­ményeknek a francia lapok igen nagy jelen­tőséget tulajdonítanak, mert bizonyítékot látnak benne arra nézve, hogy a kormány helyzete megingott. Az a körülmény, hogy a pénzügyi bizottságban megbukott a kor­mány egyik pénzügyi javaslata, amelynek elvi részével már az ellenzék is egyetértett, azt mutatja, hogy a baloldal el van szánva a Laval-kormány megbuktatására. A kor­mányhoz közelálló lapok is megállapítják, hogy Laval helyzete bizonytalanná vált. Ezek a lapok óvatosabban írnak a küszö­bönálló kormányválságokról, de mindeneset­re megállapítják, hogy a kamara pénzügyi bizottságában nem sikerült megteremteni a teljes összhangot a kormány és az ellenzék álláspontja között. Különösen a volt front­harcosok nyugdijkérdésében támadt éles né­zeteltérés a kormány és az ellenzék között. Ennek ellenére az általános vélemény, hogy a pénzügyi természetű nehézségeket sikerül­ne áthidalni, amennyiben a jobboldali ligák kérdésében nem támasztana a baloldal túl­ságosan messzemenő követeléseket. A hely­zet ebből a szempontból teljesen elmérgese­dett. A baloldali pártok azt követelik, hogy azonnal tűzzék napirendé a ligák működésé­ről szóló vitát s a kormány alkalmazzon szi­gorú rendszabályokat a tüzkeresztesekkel szemben. A konzervatív lapok viszont élesen támadják a baloldalt s azt követelik, hogy a baloldali ligákat rendszabályozza meg a Laval-kormány. Az ,,Echo de Paris** azt Írja, hogy a kormány jobboldali pártállásu tagjai, mint például Louis Marin, akit a jobboldal vezérének tekint és León Bérard igazságügy- miniszter, aki ugyancsak jobboldali szilieket képvisel a, kormányban — semmiképpen sem adják beleegyezésüket a tiizkeresztesek radikális megrendszabálypzását célzó kor­mányintézkedésekhez. Ez a körülmény tehát teljesen lehetetlenné teszi a Laval-kormány számára, hogy eleget tegyen a baloldal kö­vetelésének, mert abban az esetben, ha mégis megkísérelne, hogy a tiizkeresztesek ellen szigorú rendszabályokat foganatosít, számol­nia kell a jobboldal kivonulásával a kormány­ból. ezt pedig az ellenzék — egészen bizo­nyos, hogy a Laval-rendszer teljes likvidálá­sára használná lel. A kormányhoz közelálló lapok értesülése sze­rint csütörtökön a kamara összeülése előtt La­val rádióbeszédet fog tartani, amelyben vázolja a politikai helyzetet. Valószínűnek tartják, hogy Laval a baloldal követeléseit el fogja uiasitani és ugyanekkor bejelenti az ucca rendjének fenn­tartása érdekében foganatosítandó uj megszigo­rított rendszabályokat. A kamara összeülésének napjára ugyanis úgy a jobb-, mint a baloldal erő­sen készülődik és félő, hogy esetleg véres uccai összeütközésekre kerülhet sor. Békekoriuány Londonban London, november 23. Amig Párisban a kor­mány megbuktatására vonul fel úgy a jobb-, mint a baloldali ellenzék, addig Londonban zaj nélkül átalakították a kormányt. Az uj angol kormány a békepolitika jegyében alakult meg, amit az is bizonyít, hogy a túlságosan imperia­lista beállítottságú Churchill, akinek hadügy­miniszterré való kinevezésével számoltak, nem kap helyet a kormányban. Lordpecsétőrré ne­vezte ki a király Halifax eddigi hadügyminisz­tert, a hadügyminiszteri tárcát pedig Duff Coo­per eddigi pénzügyi államtitkár kapta. A domí­niumok miniszterévé Malcolm MacDonald ed­digi gyarmatügyi minisztert, gyarmatügyi minisz­térré pedig I, H. Thomas eddigi domínium! minisztert nevezték ki. Duff Cooper helyére a pénzügyminisztériumba William S. Morrisont nevezték ki államtitkárrá. A kormányból tehát mindössze az eddigi lordpecsétőr, Lord London- derry vált ki. MacDonald, aki — mint ismere­tes — a választásokon megbukott régi kerüle­tében és kijelentette, hogy visszavonul a politi­kai élettől, egyelőre tagja marad a kormánynak. A legfontosabb változás a kormányban Duff Cooper hadügyminiszterré való kinevezése. Az uj hadügyminiszter a fiatal nemzedékhez tarto­zik, alig 45 esztendős, eqyik legrégibb skót csa­ládnak a sarja, aki a világháborút mint skót gárdatiszt harcolta végig. A világháború után többizben töltött be magas hivatalt, 1924 óta a konzervatív padsorokban helyet foglal az alsó­házban. 1928-tól 1929-ig pénzügyi titkár volt a hadügyminisztériumban. Ebben a hivatalában maradt egészen 1934-ig, amikor a pénzügymi­nisztériumhoz helyezték át. Coopert Angliában békepolitikusnak ismerik. Lemond a lengyel igazságUgyminiszter Varsó, november 23. A kormánysajtó jelen­tése szerint válság előtt áll a lengyel kormány. Már a közeljövőben ki fog válni a kormányból Michalowski igazságügyminiszter. Valószínű, hogy hivatalát Cár szejmmarsall fogja elfoglalni. A kormánylapok értesülése szerint abban az esetben, hogyha Cár elfoglalja az igazságügy­miniszteri tárcát, szejmmarsallá Sláwek ezredes volt miniszterelnököt fogják választani. Megbukott a bolgár kormány Szófia, november 23. A Toseff-kormány ma beadta lemondását. Toseff miniszterelnök 11 órakor kihallgatáson jelent meg a királynál és bejelentette neki az összkormány lemondását. A király a lemondást elfogadta. A volt minisz­terelnök a királyi palotából való távozás után kijelentette az újságíróknak, hogy a lemondásra Kojusharoff közlekedésügyi miniszter távozása indította a kormányt. Amint ismeretes, néhány nap előtt Riaskoff pénzügyminiszter is kivált a kormányból és posztját nem is töltötték már be. A király kormányalakítással a kabinetiroda volt főnökét, Küsse-Ivanoff külügyminisztert bízta meg. Valószínűnek tartják, hogy hivatalnokkor - mány alakul. A dezignált miniszterelnököt a ki­rály bizalmi emberének tekintik. A Toseff-kormány a legutóbbi nagyarányú összeesküvés felfedezése óta megingott. Az összeesküvést bolgár emigránsok készítették elő, s a kormánynak sikerült a kormányhoz és a di­nasztiához hü hadsereg segítségével az össze­esküvést letörnie, de a továbbiakra nézve súlyos ellentétek támadtak a kormányban. Az össze­esküvők főképpen jugoszláv területen készítet­ték elő vállalkozásukat és egy részük onnan tört be az országba. Emiatt egyideig Lszült volt a viszony Bulgária és Jugoszlávia között. Küsse- Ivanoff bolgár külügyminiszter annak idején Genfben időzött és hazautaztában a belgrádi pályaudvaron olyan tapintatos nyilatkozatot tett, amely elejét vette a viszony elm' gesedésé- nek a két ország között. Már akkoriban a kül­ügyminisztert tekintették Toseff utódjának és ma is az ő személye került elsősorban kombiná­cióba, annál is inkább, mert a külpolitikai hely­zet még ma is rendkívül bonyolult. Mai számunk a Kénes Héttel 24 oldal — Ara 2'-1(í & XIV. évf. 269. (3821) szám • Vasárnap • 1935 november 24

Next

/
Thumbnails
Contents