Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-24 / 269. (3821.) szám
1935 november 24, vasárnap. Mattoní-féle GíeBhiibler forró tejjel - . . bevált természetes szer köhögés és rekedtség ellen. Reggel és este 1—2 pohárral ; % pohár forró tej, Yz pohár GieBhübler. Orvosilag ajánlva. giában el nem hagyja az utast a tőkehal szaga, Szlovenszkó völgyei fölött a rothadó fa szaga terjeng". Persze, ami az átutazó Írónak csak kuriózum, két sor egy színekkel és jellegzetességekkel telezsúfolt könyvben, — az nekünk a legközvetlenebb valóság. Szlovenszkó lírája és kenyere a fa. Költőink a fenyvesekről dalolnak s vállalkozóink homloka a fenyvesek miatt gondterhes. * A világháború után ránkszakadt néhány konjumkturás év, bő zuhatagban ömlöttek el trópusi hullámai a szlovenszkói táj fölött s akkoriban csak nagyon kevesen akadtak, akik észrevették volna, hogy a konjunktúrát inkább a betegség láza füti, mint az életvágy tüze. Az embirség gyorsan akarta pótolni négy és fél év minden pusztítását: Európa mohón építkezett. Házak, hidak, alagutak, vasútvonalak épültek — és mindehhez fa kellett. Mennyezetgerenda és talpfa, erős tartóoszlopok és kecses deszkaszálak, épületállványok, parkettkockák, sőt volt ezeknek az éveknek egy jellegzetes alakja, aki még gyufához való fát is keresett nálunk. A fán keresztül Szlovenszkó belekerült a háboruutáni konjunktúra áradatába. Egy-két évig úgy látszott, mintha Szlovenszkó nem tartozna az elhanyagolt perifériák közé: a pozsonyi Carlton-szálló- ban és a zsolnai Rémiben milliós üzleteket kötöttek naponta és állandó telefonösszeköttetést tartottak fenn Amsterdammal. Zü- -ricchel, Berlinnel tegnap még névtelen emberkék. Szlovenszkó erdei pedig zengtek a fejszecsapásoktól, a völgyekben fürészmal- 'mok muzsikáltak, teherautók robogtak az országutakon és a Vág sebes hullámain tutajok úsztak a komáromi kikötő felé. Néhány szlovenszkói város ezekben az években rohamos fejlődésnek indult. Hatalmas blokkházak emelkedtek a tegnapi földszintes viskók helyén, csillogó kávéházak nyíltak ott, ahol tegnap még szerény polgári borozó állott, mulatók fényreklámjai cikáztak az éjszakábán. egymásután alakultak a bankok és pénzintézetek, mindennap uj arcok tűntek fel a kisváros uccáin s a régi polgárt, kiskereskedőt vagy kisiparost, aki tétova léptekkel járt ebben a zengő-zugó forgatagban, falhoz lapították. Az emberek életstílusa is megváltozott, nagyvilágibb, zajosabb, mozgalmasabb lett; — kugli helyett áttértek a teniszre és szánkózás helyett a sire. A kispolgár máról-holnapra levetette régi gúnyáit és gyors, lélegzetelállító tempóban asszimilálódott az uj stílushoz. Zsolnán ezekben az években 180 fakereskedő volt és a környéken 80 gőzfürész működött, ezek között volt tiz olyan, amely legalább ötszáz munkásnak adott kenyeret. A falvak népe először szivárogni, majd özönleni kezdett a városok felé és megduzzasztotta a perifériákat. A szegény parasztság tekintélyes hányada átszivárgóit az iparba, természetesen nagyrészüket a faipar vette fel. Fuvarosok, fadöntők, fafeldolgozó munkások szépen kerestek; — Szlovenszkó legtöbb részén jólfejlett fa-háziipar virágzik s a lakosságnak igy veleszületett fogékonysága van ehhez az iparághoz. A falusi kereskedő is megtollasodott, a városokban pedig uj vagyonok keletkeztek. Különösen Németország vásárolta a szlovenszkói fát. Belőle készültek a jugoszláv keskenyvágányu vasút faburkolatu fülkéi s szlovenszkói fa kellett a belgrádi hídhoz is, de jutott Belgiumba és Franciaországba is belőle. Szlovenszkói fába vándoroltak a német jóvátételi milliók. Aztán az állam is injekciózott, ahol lehetett: építkezési kölcsönök termékenyítő nedvei bugyogtak szét az országban. Igaz, hogy a történelmi országokban folyó építkezésekhez lengyel fát használtak, mert olcsóbb volt Lengyelországból hozatni a fát, mint Szlovenszkóról, dehát ez csak olyan halk mellékzönge, ami akkoriban nem csapott át olyan magas hangnembe, mint manapság, amikor már a tarifával is kell számolni, mint ahogy az én magyarom ezt olyan szépen bebizonyította. Sőt még Kreuger is érdeklődött nálunk rezgőnyárfa után, amivel sajnos nem szolgálhattunk s állítólag ebből lett •a baj. Az orosz rezgőnyárfa indította el ugyanis azt a folyamatot, ami az európai fakrizis- hez, számos öngyilkossághoz s a mai tetszhalott állapothoz vezetett. Kreuger nagy birkózása az oroszokkal rosszul végződött. Jött az orosz fadömping. Farbman, az angol, Benes a háború és béke problémáit fejtegette a prágai főiskolások előtt fi csehszlovák külpolitika programja: népszövetség, dunai paktum, Németország bekapcsolása az európai po.itikába, józan megegyeiés Lengyelországgal Prága, november 23. Benes külügyminiszter a prágai Károly-egyetem bölcsészeti fakultásán előadást tartott az egyetemi ifjúság előtt a békéről. Előadásában azt hangoztatta, hogy a háború és béke körüli küzdelem Európában szoros összefüggésben van a nacionalizmus problémáival, valamint a diktatúra- és demokrácia kérdéseivel. A béke és háború küzd elmében voltaképpen arról van szó, hogy a modern demokrácia koncepciója megmarad-e vagy pedig megbukik, hogy helyébe különiéle abszolutisztikus államformák lépjenek. Benes szilárdul hiszi, hogy a demokratikus államforma, amely ma uj gazdasági és kulturális funkciókat végez, de a demokratikus szabadság eszményeit mégis megőrzi, győzni fog és ezzel végeredményében a béke eszméje is győz. Nézete szerint egy rendezett demokratikus állam belső forradalmak nélkül is elérheti a politikai, szociális és gazdasági igazságosság' ma.* előtt elismerjük annak a tételnek a helyességét, hogy respektálni kell minden állam belső rendszerét. Az európai államrendszerek nagy különbözősége egyik akadálya a normális viszonyok kialakulásának és a béke megszilárdulásának. Európának ezt be kell látnia és az államrendszerek közti fokozatos kiegyezésre kell törekednie. Hogy ez járható ut, bizonyítja a szovjetunió politikája, mikor a szovjetunió aláírta a népszövetségi paktumot s ezzel azt az alapelvet is magáévá tette, hogy a népszövetség minden egyes tagja minden más állam belső rendszerét respektálni tartozik. A miniszter elismeri, hogy igen fontos destruktív tényező, amely háborúra vezet, a gazdasági és a szociális válság, amely nemcsak belső forradalmakat és rázkódtatásokat idéz elő, hanem a belső megrázkódtatásokkal veszélyeztetett államokat külpolitikai kalandokba és háborúkba is sodorja. Ezért a gazdasági válság elleni küzdelem egyúttal a háború elleni küzdelem is. Újból kormánybiztosi rezsimre van kilátás Eperjesen? Még tns sIrís végleges helyzet az ismételten meg* fellebbezett tanácsválasztás körül gasafobrendti fókáit és megvalósíthatja a nemzeti igazságosságot s a józan nemzetiségi és vallási türelmességst. Hasonlóképpen védelmére kelünk a nemzetközi demokráciának is, — folytatja a miniszter. — Hívei vagyunk a nemzetközi bíróságok és arbitrázsok eszméjének és gyakorlatilag támogatunk minden kísérletet, amely egy nemzetközi világszervet: a népszövetséget akarja kiépíteni. Külpolitikánk szilárdul és őszintén hisz a népszövetség eszméjének helyességében. Ssnes 1936-os programba A csehszlovák külpolitika irányáról a külügyminiszter az alábbiakat mondotta: A csehszlovák külpolitika tovább is következetesen a népszövetség politikájának vágányán fog haladni. Következetesen kitart eddigi szövetségi rendszere mellett, törekedni fog a dunai paktum megvalósítására s dolgozni fog a Németország és a nyugati hatalmak s ezzel a köztünk és Németország között megalkotandó egyezség érdekében. Rajta lesz, hogy az olasz-abessziniai konfliktus befejeztessék s Lengyelországgal józan megegyezés jöjjön létre. Ez külpolitikánk programja az 1936-os esztendőre. Támadó politikára vagy háborúra nem adjuk oda magunkat. Mi csak nyugalmat és békét, békés együttműködést akarunk szomszédainkkal. Emellett tudatában vagyunk bizonyos fontos körülményeknek, MindenekEperjes, november 23. (Saját tudósítónktól.) A PMH annakidején beszámolt arról, hogy az eperjesi városi élőljárósg 1932. évi választása alkalmával dr. Csarnogurszky az országos keresztényszocialista párt nevében megföllebezte a tanács megválasztását a mandátumok helytelen elosztása miatt. A keresztény szocialista pártnak ugyanis három tanácstagságra, volt igénye, a megadott kettő helyett. A íöllebbezést az országos hivatal elvetette, de a legfelsőbb közigazgatási bíróság helyt adott a keresztényszocialista párt érvelésének ás elrendelte a tanács újraválasztását. A város elöljáróságát újraválasztották a közigazgatási hatóságok döntése, illetve utasítása alapján és igy a keresztényszocialista párt részéről Kolozsy József is tanácstagsághoz jutott, inig a blokkba tömörült kis pártok legkevesebb szavazattal bíró tagjai Fischigrund József (zsidó agrár) kiesett a tanácsból. E választás ellen is íöllebbezést adtak be, ami újabb bonyodalmakhoz -vezetett;- A >polgár- úneetef ugyanis a közelmúltban az éppen összeülni akaró tanácsot arról értesítette, hogy a járási hivatal telefon-intézkedése értelmében Kolozsy, az uj keresztényszocialista tanácstag, mindaddig nem vehet részt a tanácsüléseken, mig az országos hivatal a beadott újabb föllebbezés fölött nem dönt. E bejelentés hatása | alatt a- városi tanács mindazon tagjai, akiket KolozSyval együtt választottak meg; arra az álláspontra helyezkedtek, hagy ők sem hajlandók rész tvenni az üléseken ily körülmények között, mert az ő megválasztásuk sem lehet jogerős. E lehetetlen helyzetben a tanács tagjai fölkérték a polgármestert, hogy lépjen érintkezésbe a járási hivatallal és Írásbeli döntést kérjen. Mielőtt még a polgármester a járási hivatalnál eljárhatott volna. máris megérkezett az illetékes irá&beli intézkedés. Eszerint az országos hivatal a biokba tömörült tanácstagok mandátumát iriegsermnié.tette, úgyhogy csak annak a kilenc tanácstagnak mandátuma jogerős, akiknek pártjai a tanácsrálasztáshöz nem tömörültek biokba. (Eszerint Kolozsy tanácstagsága ie jogerős!) A biokban résztvétt öt tanácstag (dr. Flórián, Spányi, Makara, Strnisková és Straka) viszont a fellebbezés elintézéséig nem vehet részt a tanácsüléseken. E döntés ellen is felfolyamodással élnek az érdekelteit. így tehát az a rendkívüli helyzet állott, elő az eperjesi városházán, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között a város érdekeivel ellentétben, csonka az elöljáróság. Egyes csehszlovák lapok ezzel kapcsolatban már kormánybiztost is emlegetnek, akinek személyében állítólag már megegyeztek volna. A város közönsége fokozott érdeklődéssel tekint a fejlemények elé. Feiler, a német és Knickerbocker, az amerikai újságíró félelmes pontossággal és hűséggel irta meg, milyen lesz Európában a bol- sevizmus gazdasági támadásának következménye. Az illetékesek nem hittek nekik,] mert ki hisz az újságíróknak? Aztán jött a katasztrófa. Pontosan úgy, ahogy az elemi j csapások jönnek: mindent letartok, ami útjába került. S mi útjába kerültünk. Néhány revolverlövés jelezte, hogy megkezdődött a katasztrófa. Az újonnan épült, frissen tapétázott bárszeparékban. ahol tegnap még a facézárok milliós üzleteket kötöttek két pohár pezsgő között, eldördült a revolver s pontot tett egy nagyvonalú, de inkább fantasztikus, mint reális számoszlop végére. A zene elhallgatott, a lányok összeszaladtak, a főpincér biztos kézzel elhúzta a szeparé függönyét — s ez a mozdulat, mintha szimbolikus lett volna, mert egy ismeretlen nagy kéz ebben a pillanatban engedte le a függönyt Szlovenszkó drámájának e mozgalmas, revüszerüen tarka felvonására. * A következő felvonás, amelynek kulisszái között visz a motorosvonat, már sokkal ke- vésbbé emlékeztet a bécsi Ronacher és párisi Casino ledér hangulatára, sokkal több benne a német, sőt néhol az orosz naturalizmus. A nagy egyéni tragédiák ciklusa véget ért. Elvéreztek a hirtelen nőtt nagyságok. Sok öngyilkosság volt ezekben az években. Személyes ismerőseim közül ketten vonultak el ilyen feltűnő drámai végakkorddal: Egy előkelő komáromi fadinasztia fiatal sarja még évekkel ezelőtt, amikor azt hitték róla, hogy pechje van. de különben üzleti zseninek tartották, autókirándulást tett ifjú feleségével, — az autót megállította egy percre az országúton, elérzéke- nyülés vett rajta erőt, erdő- és virágillatot akart szagolni, bement a sűrűbe s agyonlőtte magát. A másik, szegény, de ambiciózus diák volt, amikor a fakonjunktura trópusi szele elkapta s magával sodorta, buzgó adminisztrátora lett a konjunktúrának. Megbízható, óvatos hivatalnok volt az üzleti zsenik e zajos gyülekezetében, — húzta, ameddig lehetett s tavaly ugrott le a dévényi várromról. A többieket csak hírből ismertem, de láttam ennek a konjunktúrának néhány nagy alakját lebukni a legmegszé- gyenitőbb mélységekbe. Bankárokat és úgynevezett szlovenszkói iparmágnásokat, akik ma húsz koronát kérnek kölcsön a Caidtcn- ban vagy a Rémiben. A fa rothad a Vág és Garam mentén, a munkások pedig sürü rajokban özönlenek vissza a falvak felé. De mi várja őket otthon? Nagy szegénység. Ezt nem kisérik hangos tragédiák, még csak lármás jajveszékelés sem. Jártam a Felsőgaram-völgy- ben, láttam az egyik legnépesebb falut, amelynek lakói valamikor a fakonjunktura idején, ha nem is éltek bőségben, de éltek s embernek érezhették magukat, — ma nem \mmÁ ^ ritka az olyan családfő, aki nem tudja a két koronát előteremteni a sóra. Mert só az egyetlen „csemege", amit Feketebalogon ismernek. Láttam és megizleltem ennek a népnek vasárnapi eledelét. Hig vízbe habart borsóié volt. Legalább is kísérőm ezt mondta . A Garamvölgynek vannak természetesen gazdagabb vidékei is, például a Besztercebányától keletre elterülő vidék lakossága már inkább földművelésből él s ezeknek jobban megy a soruk, de azokon a vidékeken, amelyeket bejártam, nyomon követve a fakrizis útját, famunkások élnek, vándorló pallérok, épitőmunkások. Messze vidékre elvetődnek különösen nyáron, de bizony üres kézzel, sokszor lerongyolódva térnek meg az őszre. * A motorosvonat hajnalban indul Zsolnáról is, ahova Zólyomon, Körmöcbányán és Turócszentmártonon keresztül elvergődtem, hogy végigszaladjak a Vágvölgyön. A hegyek sürü ködöt fújnak ránk. a mozdony lámpái is csak derengenek a ködfátyol mögött. A vonat tele van utazóval, a szlovenszkói létharc rohamistáival. Naponta nekilódulnak az „ellenséges" állásoknak, mert nem a legbarátságosabb indulattal van telítve a küzdelmes élet s a szlovenszkói kereskedő haragját, amit vevőkön, hitelezőkön nem tombolhat ki, rázuditja az utazóra, aki minden panaszt felvesz, minden szemrehányást meghallgat, minden gorombaságot eltűr. A motorosvonat ablakait elfüggönyözi a köd, nem „gyüjthetem az impressziókat", megpróbálok beszélgetésbe elegyedni a velem szemben, két hatalmas koffere között gubbasztó utazóval. Kérdéseimre legyint. — Ha megmondanám magának, mit adtam el azért, hogy ebben az évben meg tudjam venni a vasúti bérletemet, ami nél kül én egy halott ember vagyok, akkor benyúlna a zsebébe és adna nekem húsz fillért ... Ez a helyzet, mit mondjak még többet? A vonat zakatolva robog velünk a kedbe- merült szlovenszkói tájon át... 2
