Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-14 / 260. (3812.) szám
J_________________________ ^MCaASA^^HIRLSE? AZ ÓCEÁNOK MODERN ROBINSONJAI Akik kis uitadásbkúH a vikaccal és UikütUaiéztók a világot Az argentínai „Rio Gnandie44 nevű tehengőzös a urmilit hetek borzalmáé viharában egy pöttömnyi kis vitorlással találkozott kora hajniaiban az Atlanti Óceán közepén. A haragos hüMimok labda mócljáfra dobálták a könnyű, alig harminc Mib hosszú vitorlást, amely hol eltűnt, hol kiemelkedett a tajtékzó vizszimein. A haj ócska edőárbocán egy szál szaggatott vitorla csüngött alá, a kis fedett kabin ablaka és ajtaja zárva, a kormányrúd pedig a hátsó kis árbochoz volt kiköltve. A hajnali félhomályban csak erős távcsővel lőhetett kibetüzmi a vitorla nevét: „The üsliandeír-—San Francisco, C&lifonmiia". A teherhajó kapitánya abban a hitben, hogy szerencsétlen hajótöröttekre talált, a vitorlás közelébe kormányozta hajóját és midőn egész közel ént hozzá, a hajósok nagy csodálkozására egy napbarnított férfi bujt elő a kabin mélyéből. .— Hey need aay belp? (Hej, szükség van segitségire?) — kérdezte a kapitány. Erre az édes álmában megzavart „hajótörött4' dühösen igy kiáltott vissiza: — Get ithe hell away íróim here .. . fim all ráght. (Menjetek a pokolba innen... Jól vagyok.) A vitorlás fefeavarfc utasa nem volt más, mint Harry Pidgeion, az óceánok Robinson Grusoe-ja. Aki óvek óta egymaga barangolja kis vitorlásával a nagy tengereket. Mióta a kalandos amerikai tengerész. Joshua Slocuni ka-1 pitány 1895-ben, harminchét láb hosszú k:s haj ócskáján körülrvdtorlázta a földet, nagyon divatba jött ez a különös sport. Egyesek merő kalandvágyból apró vitorlásokat vásárolnak te ezzel nekiindulnak a tengereknek, ahol sok- eizar évekig bolyonganak. Nemcsak romantikus és izgalmakban bŐvel- kediö az ilyen hosszú tengeri ut, hanem igen alkalmas eszköiz ama, hogy az ember olcsó pénzen világot lásson. A tengeren nem kell szállodát, lakbért, fűtést, világításit fizetni, nincs üzemköltség, mint az autónál, nem * kell útlevél, vizűm — a hajós ott köthet ki, ahol akar, sőt még az élelem sem okoz nagy gondot, mert a tenger bőségesen gondoskodik ízletes halakról, rákokról és itt nincs halászati tilalom. Mindössze csak tüzelőanyagról és ivóvízről kell gondoskodni. Emellett vígan sütkérezhet az ember napróil-napra a fedélzetien és élvezheti a jó, friss tengeri levegőt és éjjeli nyugalmát sem zavarja senki sem. Az egyedüli kellemetlenségeit a vihar okolhatja, de ezt is könnyen meg lehet szokni és bármily hihetetlenül is hangzik, a kis vitorlás, ha jó I fenéksuilya van. nagyobb biztonságban van. mint akármely nagyobb hajó a viharos tengeren. A TÖBBIEK .. . Nemrég érkezett meg Newyoirkba Alain G-eríbaut, a francia teniszbajnok, 39 láb hosszú vitorlásán, a ,,Firecrest“-en Havreből. A hosz- ezu. közel 2400 mértföldnyi tengeri utat egészen egymaga tette meg. Bár nem ez volt első ■tengeri u:tja a vitorláson, igen sok akadállyal kellett megküzdenie. Állandóan viharos tengeren utazott, de a kis hajó dacolt minden! veszéllyel. Azonban a folytonos hullámzásban | vizet tartalmazó hordói megsérültek és fogy-l tán volt az ivóvíz. Növelte a bajt, hogy al szél is ellenkező irányból fújt és csak lassan! tudott előbbre haladni. E kedvezőtlen időjárás közel két hétig tanított. Sajnos, sehol a láthatáron hajó nem volt látható és Geribaiut már az utolsó fél liter víznél tartott, amidőn szerencsére a Golf-áramban eső érte utál és ponyvái segítségével sikerült nagyobb nneiny- nyiségü vizet összegyűjtenie, ami aztán elegendő volt Ncwyorkig. Mikor a három hónapos utazás után végre horgonyt vetett Long Islandon. első kérdése az volt: — Wlnere can I get a sample of the new Aimiericau b.rewV (Hol kaphatok egy kis kóstolót az uj amerikai sörből?) Az ember azt hitte volna, hogy a hosszú, küzdelmes utazás végleg kiábrándította a tengeri útból és azonnal eladja vitorlását. Gembaut azonban néhány napi pihenő után újból elindult a Panama-csatorna főié. Most a Csendes Óceánon vitorlázik valahol a Fidzsi szigetek felé. Á Csendes Óceánon kezdte kalandos pályafutását Harry Pidgeon iis, kiről fentebb szó- loitrtunk. A jámbor iowai farmer ötvenéves korában szánta rá magát a robineoni életre. Ekkor tudott ugyanis annyi pénzt összegyűjteni, hogy meg valósíthatta régi gyermekkori álmait. Egy évig dolgozott e bárkán, melyet Noé módjára kedves háziállatjaival népesített be. Magával vitte házőrző kutyáját, macskáját, egy pár galambját, kanáriját, sőt még néhány tyúkot is, hogy útközben legyen kiás tojás és ^aaa|fla»ojefeóhóii ®ágo& neki a nagy tengernek. Bár a hajózást csak könyvből tanulta (és ezért „book skeepar“-neik, könyves kapitánynak nevezték a tengerészek) szerencsésen elérte mindjárt első útja alkalmával a Hawaii szigeteket, ahonnan rövid pihenés után Ujzélandbia utazott. Innen Ausztráliába, majd Afrika megkerülésével az Atlanti-tengerre vitorlázott és jelenleg útban van Newyork felé, ahová a jövő hónap elején szándékozik megérkezni. CSECSEMŐ A TENGEREN... „Karácsonyra otthon leszek — írja legutolsó levelében — és nagyon jót tesz nekem a tenger". Remélhetőleg útközben éjjeli nyugalmát nem fogják többé megzavarni és tényleg jót tesz majd az iowai Robinsonnak — a tengeri utazás ... — Mondd — kérdeztem nőtársamat — téged is elfog néha az irás lámpaláza? — Mint mindenkit — felelte. — Előbb a láz jelentkezik, később a lámpaláz. Bennünket általán két veszély fenyeget. Az, hogy nem figyelnek ránk, a kutya senn olvassa el, amit irkálunk s az, hogy sokkal mélyebben, szövevényesebben hatunk olvasóinkra, mint •képzeltük. Egyszer, évekkel ezelőtt fölkeresett lakásomon egy tizenhétéves diáklány. Nehány könyvemről beszélt, aztán nyugodtan kezet fogott és elment. A délutáni lápokból értesültem, hogy tőlem egyenesen háza- sietett, otthon a fürdőszobájukban halántékán lőtte magát és szörnyethalt. Hogy utolsó útja miért vezette éppen én hozzám, azt nem ■tudtam akkor. Ma se tudom. Először és utoljára láttam. De velem és Írásaimmal nyilván már évek óta oly kapcsolatban lehetett, melynek okait még csak nem is sejthetem. Máskor egy sápadt, izgatott fiatalember nyitott rám. Szigorló orvosnak nevezte magát. Reszkető kézzel kihalászott zsebéből egv régi, gyűrött újságot, melyben valami elbeszéléseimet közölték és gyanakodva, reám se tekintve, csak felém sandítva a kérdőrevonás hangján, igen szigorúan azt tudakolta, honnan ismerem azt az elbeszélésemben szereplő hölgyet, akit oly pontosan és híven írtam le. Szabadkoztam, hogy ezt a hölgyet csak képzeletem koholta. Nem hitte el. Elmebeteg volt szegény. Ilyen esetek után az ember gondolkozóba esik s eltűnődik a szó hatalmáról. Hiába ellenőrizzük, hogy mennyi gyógyszer és mennyi méreg van egy-egy ínondatunkUgyianigy beszél a tenger romantikájáról az óceánok harmadik Robinsonja, a norvég származású Enlimg Tamibe, Újságíró vo.lt, tüdőbajiba esett és orvosa tengeri levegőt és hosz- szas pihenést ajánlott neki. Tóm,be ekkor megvásárolta egy norvég halász vitorlását és néhány hónapot töltött a tengeren. Köziben egészségét visszaszerezte és még az év folyamán megnősült. Fiatal! feleségét e kis vitorláson vitte el nászúira. Útközben felkereste Európa nagyobb tengeri kiköltőit és érdekes riportokat küldött be Lapjának. Színes útirajzait annyim megkedvelték az olvasók, hogy a szerkesztőség további utazásra sürgette. így került el a vadregé nyes Kanári szigetiekre, ahol négy hónapot töltött. Itt egy taggal sazporodott meg a család és a kiis újszülöttet nemsokára elvitték első tengeri útjára, mely csekély 48 napiig tartott. Midőn a kis „.tengeri medve-bocs" még jobban megerősödött, kötéllel az árbochoz erősítették, bogy a hullámok le ne sodorják a fedélzetről. Az erős tengeri levegő és a szabad élet annyira kifejlesztette, hogy mikor négy év múlva visszatértek Norvégiába, maga segített szüleinek a haj ócska kikötésében. Mr. Taimibs január elején készül uj vitorlásával egy újabb földkörüli útra és ezen az utón kis fia lesz az első „matróz", felesége pedig a „kapitány". „Mert gyönyörű a végtelen, szabad, fenséges tenger — Írja legutolsó útjáról — és aki egyszer már hozzászokott e gond nélküli, kalandos robineoni élethez, egyhamar nem tud megválni tőle"... Dr. Sz. J. bán, sohase számíthatjuk ki, milyen vegyi csapadékot alkot majd, ha egy másik lélekkel vegyül, egy másik ember leikével, aki talán éppen abban a pillanatban esett át egy súlyos megpróbáltatáson s minden semmis megjegyzést célzásnak, útmutatásnak tekint. Emlékezem gyermekkori olvasmányaimra. Egy viharelőtti, nyári délután fölmásztam padlásunkra s ott a pókhálók, a kiselejtezett bútorok és lkn-lomok között rábukkantam néhány kötet képes családi lapra. Amint böngészgettem ártatlan szövegét álbban a sötétzöld félhomályban, abban a fülledt csöndben, abban a fojtó levegőben, minden verssora és kijelentése világítani kezdett bennem s úgy emlékezetembe vésődött, hogy ma se felejtettem el, némelyik pedig — mindegy, hogy mit ér — életem sarkkövévé, gondolkozásom pillérévé vált. A betű hat, miudBelgrád, november 13. A szkupstina ma dél! előtti ülésén példátlan botrány játszódott le. Az ülés során, amelyet a bizottságok megválasztása végett hívtak össze, felállóit Milenkovics 1935 november 14, csütörtök. addig, ómig papirosa el nem malik, csatornába nem kerül, patkányok eledeléül, Munka közben igyekszünk teljes alakot mutatni, a készenlét és figyelem oly villanyos éberségét elérni, hogy amit érzünk és tudunk, az toliunk hegyén táncoljon. Minthogy azonban úgyszólván állandóan dolgozunk s állandóan a nyilvánosság fényszórójában állunk, munkaidőnkbe beleesik a fáradtság, fejfájás és csömör korszaka is, az a pillanat, amikor sietünk valahová és borotválkozni akarunk s az a pillanat is, amikor egy mondat közepén hirtelen ebédelni hívnak, mi pedig ezért gyorsabban fejezzük be mondatunkat. Kétségtelen, hogy amit éhesen vetettünk papírra, különbözni fog attól, amit majd azután, jóllakott gyomorral folytatunk. Vájjon vállalhatjuk-e emberi gyarlóságunkból eredő minden ingadozásunkat és hibánkat?, Vállalnunk kell. Vedd aztán számba, milyen boszorkányos manapság a terjesztés művészete. Ha történetesen olyan lapba írsz, melyet 100.000 példányban nyomtatnak, akkor legalább 300.000 olvasóra számíthatsz, áihita- tos rajongókra, figyelmesebb és szórakozot- tabb, jóinduiatubb és kajánabb felnőttekre, egy gyerkőcre, aki fölkapja az uccán kavargó újságpapírt s betüzgeti, vagy egy falusi ke- reskedősegédre, aki szintén átfutja, rninek- előtte belé csomagolná a petróleumos-buty- kost. A rádiónknak több százezer előfizetője van. Nem minden készüléket hallgatnak és nem mindig. Csakhogy a tanyákon sokszor íhuszan-harmincan is összegyülekeznek egy szobában s a külföldön is mindenütt fogni lehet hangunkat. Ha tehát a rádióban beszélsz, túlzás nélkül 2,000.000 hallgatót képzelhetsz magad elé. Gondold meg, hogy mit jelent ez a 2,000.000 szív, ez a 2,000.000 agy- velő, ez a 2,000.000 lélek. Gondold meg, hogy kihúzod magad és csokornyakkendőd csücskeit, hogy köbintesz, hogy próbálsz megfelelni mindenféle várakozásnak, ha csak egyet- \ len embernek mutatnak be. Gondold meg, ! hogy hajdan a tébolyult „világmegváltók" se ! hitték, hogy 300.000 embernek Írnak s 2,000.000 embernek beszélnek. Bevallom, ennek tudatában a szédület és lámpaláz környékez s toliam megbénul, tér iszonyt kap a papír végtelen síkján. Igaz, csak ritkán. Többnyire akkor, amikor teljesen pihent vagyok, hosszú, nyári lustálkodáskor, amikor toliam a gyakorlat híján még rozsdásan csikorog. Később a fáradtság áldott gépiessége, a tárgyszeretet eltünteti ezeket az aggodalmakat. Ilyenkor már úgy dolgozom, f mint a sebész, aki nem törődik a beteg hozzátartozóival, csak az elszigetelt testrészt tekinti, a műtét anyagát, az izmokat és idegeket, az ereket és az inakat. Ahhoz, hogy mindenkihez szólhassunk, szükséges, hogy senkire se gondoljunk, csak önmagunkra. Milenkó Jeftics-párti képviselő és szót kért Csi- rics elnöktől. A házelnök megadta neki a szót Erre Milenkovics felment a szónoki emelvényre, kihúzott a zsebéből 15.000 dinárt és kijelentette, hogy ezt a pénzt Sztojadinovics miniszterelnöktől kapta azért, hogy a kormánnyal együtt szavazzon. Milenkovics bejelentésére óriási vihar tört ki az ülésteremben. Csirics házelnök csak nagyne- hezen tudott csendet teremteni, majd kijelentette, hogy nem tudja elhinni a miniszterelnök ellen ezt a vádat, amelyre példa az állam történetében még nem volt. Végül fölállott Sztojadinovics miniszterelnök is, aki Milenkovics vádjára azt válaszolta, hogy minden szava hazugság és eljárása csupán része annak a hadjáratnak, amelyet az ellenzék a kormány ellen inditott. A képviselők nagyrésze tapssal fogadta a miniszterelnök bejelentését. Általában az a vélemény, hogy Milenkovics a pénzt nem Sztojadinovics miniszterelnöktől, hanem a Jeftics-párító! kapta abból a célból, hogy a miniszterelnököt kompromittálja. (Emelkedett a Nemzetközi Fizetések Bankja aranykészlete.) Bázelből jelentik: A jegybankok elnökei és kormányzói vasárnap rövid tanácskozásra ültek össze. Hétfőn igazgatósági liléét tartott a Nemzetközi Fizetések Bankja és ugyancsak hétfőn volt a Bank tanácsának ülése is. A tanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a bmk aranykészlete 38,200.000 frankot tesz ki, m'g szeptember 30-ikán az aranykészlet csak 25,400.000 frank volt. A Nemzetközi Fizetések Bankja egyébként nagy elégtétellel állapítja meg, hogy a Német. Birodalom által visszavásárolt saarvidéki oá- nyák átadásának elszámolása gyorsan halad előle. Sr'ts: Kosztolányi Dezső Egy Jeftics-párti képviselő megvesztegetéssel vádolta meg Stojadinovícs miniszterelnököt A r.'nisctereínSk hazugságnak bélyegezte a vádat ifíÉfí §§M ÉM
