Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-14 / 260. (3812.) szám
2 tiw^-Mag^ar-hirlap fyycmcMiontásviá# - cföóisjvqéify eqq jéí yuJháÁ WuníS2£JUs rp* *™«rn ,$Mz ^IjflLLlLiülO^ # Kommentár neihOl A Slovenské Národné Noviny „Uj utakon a sz ovenszkói magyar kisebbségi kultura“ cim ‘•.att irja: „A magyar kisebbségi kulturmunkások és irók már teljes tizenhét éve élnek elválasztva az őshontól. De 17 éve hiába törekedtek kulturális összeköttetést teremteni a pesti kultúrintézményekkel és kiadókkal. Mindig keserű képpel fogadták őket és a legcsekélyebb biztatásban sem részesültek, hogy ez a közeledés valaha is létrejöhet. Teljes 17 éven át az itteni magyar kisebbségi Jiuitura csak az itteni legszűkebb lehetőségekre volt utalva, nem tudott utat törni Magyar- országra, ellenben Szlovenszkót elárasztotta a n\agyarországi kultúra, amely nem volt mindig Tart pour l’art, hanem az irredentizmus és politika sJtjeit rejtette magában. Az itteni magyar kisebbségi irók ugyanolyan jól Írnak ma, vagy ugyanolyan rosszul mint 17 év előtt s most egyszerre teljes megértést találnak a budapesti kiadóknál. Sőt mondható talán az is, hogy versengenek értők. És ha ezeken az eseményeken el- ondolkodunk, nem tudunk szabadulni attól a le tevéstől, hogy az itteni írókkal való oly mostoha bánásmód után ezek a mai vonatkozások sem lesznek teljesen önzetlenek. Meg vagyunk győződve, hogy a budapesti kiadók nem várnak óriási nyereségeket vagy valami különösen nagy sikereket az olvasóknál, hanem megint lesz itt \ niami a háttérben. És ha nézzük, hogy meiy irók r ínak a magyarországi irodalmi piacra, azt látjuk, hogy sziovenszkói ellenzéki pártjaink hívei, ; kik irodalmi tevékenységük mellett exponált öli ikusok is. Ez alkalommal nem bagatelizál- ható egy Mécs László irodalmi működése, de végül is az ő lírai költészetében allegória rejtőzik s a szerelem utáni vágyakozása a Dunántúlra van cmezve. No persze, hogy aztán ne találjanak ) isszhangra a Dunántúl. Még érdekesebb hogy ez irók között, akiket Pesten most favorizálni kezdenek, ilyen neveket látunk: Zerdahelyi József, Jankovics Marcel, Szombathy Viktor stb. Fordítsuk le most e peveket szlovák nyelvre. Zerdahelyi József a magyar nemzeti párt vezérének, Szent-Ivány Józsefnek az írói neve, Jankovics Marcel exponált magyar politikus Pozsonyban, másként nem is látható, csak a magyar konzul társaságában. (Nagyon szép dolog ugyan, hogy Jankovics urnák ilyen kellemes társadalmi kapcsolatai vaunak és mi azokat nem látjuk másoknak, csak társadalmiaknak.) Gyerünk tovább. Szombathy Viktor a SzMKE magyar kulturegylet főtitkára, mely egyesület elmagyarosltja nekünk Nyitrát Az ősszláv Nyitrán minden vasárnap színházi előadást rendez mely előadások, sajnos, nagyon erős látogatottságnak örvendenek, minden esetre erősebbnek, mint az ottani szlovák műkedvelők előadásai. És ha a sziovenszkói magyar kisebbségi kultúráról beszélünk, úgy ezt a fogalmat nem szabad összetévesztenünk az oly magyar egyesület, amilyen a SzMKE, magyarosító törekvéseivel és végű! nem nézhetjük csukott szemmel az olyan irodalompolitikát sem, amilyet most Pesten kezdenek művelni. A sziovenszkói magyar kisebbségi ku’tura 17 éves negligálás? után most a budapesti politika szekerébe fogják be. Hib—’ ez egyhamar meg fog lá szani...“ 1935 november 14, csütörtök. Hodza jelszava: a fegyelmezett demokrácia Prága, november 13. Hodza Milán miniszter- elnök tegnap fogadta a koalíciós pártok újságíróit s előttük munkaprogramjáról nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az eddigi koalíciós és kormányprogramot folytatni fogja, de a munkát intenzivebbé teszi. A mezőgazdasági termelés legalább részben védve van az árkilengésekkel szemben s remélhető, hogy rövidesen hasonló védelemben részesül az állattenyésztés is s ezzel megteremtették a mezőgazdasági és ipari termelés békés együttműködésének feltételeit. A miniszterelnök nagy figyelmet kíván szentelni különösen a kiviteli iparnak s a kivitel belföldi eredetű akadályainak megszüntetésén fog dolgozni. Ezzel egyidejűleg a munkanélküliség leküzdésén is dolgozni fog. amihez természetesen nagyszabású beruházási munkálatok is kellenek. A magánvállalkozás jelentős segítséget kap a kamatláb leszállításában és a fizetési részletek elnyujtásában. A miniszterelnök megállapította, hogy a közjogi természetű beruházási munkálatokat gyakran fenntartotta a hosszadalmas bürokratikus eljárás. — ,.Bürokráciánk — mondotta a miniszterelnök — jó minősítésű, megvannak nélkülözhetetlen ismeretei és képességei. Ez a tény is mutatja, hogy miért van államunknak egészben véve magasabb színvonala, mint sok más állam nak. De kell, hogy a bürokrácia munkamódszerei alkalmazkodjanak a mai sürgős gazdasági és szociális feladatokhoz. Ezért kell, hogy a bürokrácia képes legyen gyorsan intézkedni." A miniszterelnök a továbbiakban hitvallást tett a demokrácia mellett. Demokráciánk önkéntes fegyelmezettsége — úgymond — mindenekelőtt a fegyelmezett pártokon alapul. Ha oligarchikus tendenciáknak ellen is kell állanunk, tudnunk kell, hogy a pártokban szükséges rend nélkül nem volna rend az államban sem. így közeledünk az angol ideálhoz, a „rendezett szabadsághoz". A komoly nemzetközi helyzet is arra | késztet bennünket, hogy érzelmileg is egy erős ! egészet alkossunk. Nacionalista vagyok, mondotta Hodza, de számomra a nacionalizmus nem jelent ablakbetörést. Hranicsár is voltam s meggyőződ- tem aról, hogy legjobb hranicsárjaink a szocialista munkások voltak, bár köziilök senki nem beszélt folyton a nacionalizmusról. A nacionalizmus tevékeny munka s az állam iránt való felelősséget jelenti. Éppen nacionalizmusom folytán egyeztem meg évek előtt a németekkel abban a meggyőződésben, hogy államunk megköveteli a nemzeti kisebbségekkel való megegyezést. S a nacionalizmus az egyesitő gondolatok keresése is. Ez nem a régi egyesitge- tés, hanem az összes jogosult kívánságnak és érdeknek észszerű kompromisszumokkal való szintetikus egyesítése. Erőnk és előnyünk abban áll, hogy ily szintézisre képesek vagyunk. Jaross Andor a ma§yarság álláspontját feltette ki a fiaiméi- védelmi bizottság expozé vitájában Prága, november 13. A képviselőházi véderő-1 bizottság ma folytatta Machnik nemzetvédelmi I miniszter expozéjának megvitatását. A mai vi- j tában a magyarság pártjai részéről résztvett Jaross Andor képviselő is. Jaross Andor részletesen és érdemlegesen szólt hozzá a nemzetvédelmi miniszter expozéjához. A magyarság álláspontját tárgyilagosan kifejtő beszéde során mindenekelőtt az alapvető elvi kérdésekről szólott Majd a továbbiakban annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a besorozott katonák szülőhelyük közelében szolgálhassák le tényleges szolgálatukat. Elutasítja az egyik kommunista felszólaló követelését, aki azt kívánná, hogy a hadseregben radikális szociálista-komunista szellemiséget vezessenek be. Ezzel szemben Jaross Andor hangsúlyozza, hogy a hadseregben annak a demokratikus szellemnek kell érvényesülnie, amely a nemzetek egyenrangúságának elvén keresztül tud egységes szellemiséget teremteni. Súlyt kell helyezni arra, hogy minden katona a saját nemzeti jelegű művelődésében részesülhessen és a magyar nemzetiségű katona művelődése is biztosíttassák. A főiskolai végzettségű katonák jövőbeli munkakészsége és készültsége érdekében fontos, hogy a szolgálat második évében a hadseregnél megfelelő beosztást nyerjenek. így az orvosok zászlósokká nevezendők ki és kórházakban alkalmazandók, a jogi doktorokat a hadbírósághoz vagy képzettségüknek megfelelő más beosztáshoz kell"juttatni. A szónok a cóttartálékosi kedvezmény kérdéséről is szól s végül kijelenti, hogy nemzetpolitikai okokból bizalmatlansággal viseltetik a kormánnyal szemben s ezért a nemzetvédelmi miniszter expozéját nem veszi tudomásul. LEGÚJABB Q hatalmak közösen felelnek az olasz jegyzékre (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON) London, november 13. A brit kormány azon a nézeten van, hogy a szankciók ügyében az egyes áramokhoz intézett olasz jegyzékre közösen kell felelni. Nem lehetetlen, íiogy az érdekelt államok nevében a népszövetség felel. Az erre vonatkozó eszmecsere diplomáciai utón máris megkezdődött a hatalmak között. Ugyanakkor hivatalos angol körök kijelentik, hogy az olasz jegyzék nem változtatta meg a helyzetet, mert a népszövetség tagjai előre látták, hogy Olaszország tiltakozni fog a szankciók ellen. Wűim% leni csillés Kassáit tői?5? réti városi tisztviselő nyugdíjazása miatt Kassa, november 13. (Kaösai szerkesztőségünk te!efon jelentése.) Élénk vitára adott alkalmat Kassa város tanácsának tegnap délután tartott rendes ülésén több városi főtisztviselőnek és alkalmazottnak nyugdíjaztatása. Az elnökség ugyanis javaslatot terjesztett be a tanácshoz Rozics Jenő föszámvevő, K ss János tanácsos, Loosz Dezső tanácsos, dr. Kaiser Sándor jogügyi biztos, Matej Jenő és Jakoby .Józsefvárost hivatalnokok nyugdíjaztatására. E lisztviselők' nyugdíjazása 1936 január elsején lépne életbe. A javaslat a magyarság pártjainak soiai- ban nagy felháborodást keltett, akik felit me: tik a város vezetőségének, illetve a polgármesternek azt a szándékát, hogy régi. bevált magyar tisztviselő-' két akar kitenni a város szolgálatából azért, hogy helyükbe a csehszlovák kormánypártok embereit tegyék be. A magyarság pártjai nevében dr. Halmi Béla szólalt fel s erélyesen tiltakozott a nyugd'jazta- tások ellen. Nyilvánvaló — mondotta, — hogy régi, jó bevált tisztviselők kiszorításáról van szó, hogy a csehszlovák blokk a maga embereinek adjon helyet a városházán. Különben is — mondotta —■ a nyugdíjaztatás újabb terheket ró a városra, mert nemcsak a nyugdijakat kell majd fizetniük, hanem a helyükbe felvett uj tisztviselőket is. Ezért indítványozta, hogy a tanács utasítsa el az elnökségnek ezt a javaslatát. A tanács azonban 9 szavazattal 7 ellenében elvetette dr. Halmi Béla indítványát és elhatározta az említett tisztviselők nyugdíjaztatását. Ezt megelőzőleg még Kiss János tanácsost főtanácsossá, Ka:ser Sándort pedig tanácsossá léptették elő. A tanács ezután elhatározta még az Éder-ucca sarkán lévő Englánder-szá'ló- megvételét, továbbá 18.600 koronát szavazott meg a városi hivatalok számára beszerzendő számológépekre. . Az a derék, jó Kelemen Irta: Ferenczi Sári Kelemen Bálint kopaszodó homlokához kapott és egyszerre egy ibolyacsokrot tartott kezében! — Az opera nézőtere sötét volt, a „Tosca" utolsó fölvonásának tragikuma bilincselte le, tartotta fogva a fényt, a közönséget, az összes idegeket. A Kelemen helye éppen a páholyok alatt szerénykedett. Fölugrott, szin- lapja zizegve hullott a földre és ő eddig még soha figyelembe nem vett magasságok felé tekerte nyakát. Feketekeztyüs kéz kapaszkodott egy elsőemeleti páholy piros bársonykarfájába, fehér csipke körítetté váll hajolt előre és egy szőke fej kandikált le a földszintre. Ennyi volt az egész! A közönség máris pisszegett, a szomszéd kíméletlen keze visszarántotta Kelement az ülésre. A ,,Tosca“ végső hangjai jól kiszámított raffináltságukban minden érző szivet fasz- cináltak. Még egy akkord!... Méq egy megtépázott lélek! .. . Halk orrfuvások kisérték a zenekart és lankadt sóhajok. Aztán eltűntek a zsebkendők és szégyenlősen kerültek elő a pu- derdobozok. * Másnap délben Kelemen Bálint, negyvenesztendős pénztárosa a budai banknak, a Várhegy egy virágzó jázminbokra alatt ült. Maga sem tudta, hogyan került oda és nem tudta, mit kezdjen magával és a szokatlan helyzettel. Eddig még sohasem zökkent volt ki napirendjéből. Miért jött ide a napfényre, miért hagyta, hogy öntudatra ébressze a tavasz? Orrába befészkelte magát a virágok illata, megremegtette egy-egy asszony lépte, képzelete belemarkolt egy fátyol csendes libbenésébe. Sok elmulasztott szépség jussát kérte és cinkostársa lett vadul barangoló vágyainak. Robot! — Délben kettőig a mindennapok egyformaságában hűségesen elvégezte doLgát a bankban. Ennek a megszokott munkának terhe azonban ma mint feneketlen ingovány húzta a mélységbe, a megsemmisülésbe. Tegnap operában volt, ibolyák hullottak a fejére és reggel félhétkor mégis könyörtelenül szólt a vekker. Milyen dühösen vágta földhöz, rúgta a falhoz, pedig egy uj óra nem szerepelt havi büdzséjében. Nyolckor a háziasszony, mint rendesen, behozta a kávét. „Miért löttyenti ki?“ — Maga is megijedt volt hangjának ellenséges szigorától és nem értette, miért találja egyszerre olyan visszataszítónak azt a budai kis hónaposszobát. Mindez tagadhatatlanul megtörtént, de nem volt semmi következménye. Kilenc órakor frissen borotválva pontosan ott állt a bank pénztárában, ő, a megbízható hivatalnok eszményképe. Tudta, hogy jólkefélt, de kopottas, viseltes ruhája igazgatója tetszését vívta ki. A tisztára simított szegénység az alázatosság jele, egy becsületes munkás szimbóluma. Senki sem törődött Kelemennel különösképen, de barátságosan köszöntötte mindenki. Tudták róla, hogy nem költ semmi extrára, nincsenek passziói. Néha moziba jár, minden héten egy kötetet hoz a kölcsönkönyvtárból és havonta egyszer az operába megy. Nőkkel sincsen dolga. Talán néha egy-egy jobbképü cseléd! .. . Szóval rendes ember ez a vézne, fakón őszülő pénztáros, akinek színtelen, hunyorgató szeme annyi meg- hunyászkodással kiséri följebbvalóit, mintha mindig bocsánatot kérne létezéséért. Ki vett volna róla tudomást, hogy ma az a derék, jó Kelemen ott ült a jázminbokor alatt és elepedt az élet után való vágyódásban? Két pengőjébe került volt előző este, amíg megtudta a páholynyitogató nőtől, hogy az Illés kegyelmes asszony páholyából hullott az ibolya az ő fejére. De hogy az az ismeretlen tündér, az a szőke ki volt, aki dobta, az titok maradt. Nagyon siettek a kegyelmesék, mert még az éjjel elutaztak a Riviérára. Ennyit árult el az a pénzszomjas nőstény tigris. Micsoda nagy- inellü asszony volt. Ö csak fiatal tetszetős nőket állítana a páholyok elé. Ha az ember színházba megy, élvezni akar! Na, nem igaz? Élvezni. élni, — gondolta Kelemen és megborzongva látott maga -előtt egy feketekeztyüs kezet. Élni! — Libabőrös lett a homloka ibolyák érintése alatt. — Hálókocsi, expressz, Riviéra, egy asszony, egy finom, csipkés urinő. — Élni! — Beleémelyedett a gyomra és ráeszmélt, hogy elfelejtett ebédelni. — Ördög vigye a bérletét a kis korcsmában! — Merész elhatározással ment be a sarki kávéházba, hogy két tojást rendeljen pohárban, mikor hirtelenül, megmagyarázhatatlan módon azt mondta: „Egy dupla konyak!" A gyorsan lehajtott, szokatlan ital furcsán mozgolódott először üres gyomrában, aztán végigszaladva minden fragján, mámoritón fészkelte be magát az agyába. Jó volt, megszűntek a gátlások a léttel szemben, válaszfalak dőltek össze, minden olyan játékosan könnyűnek tűnt föl és ő egyszerre ott állt a telefonnál- és közölte a bankkal, hogy délután nem mehet be, mert hirtelenül rosszul lett. Először tett ilyesmit életében. A gimnáziumon sem tehetsége, hanem csak szinte bárgyún megbízható becsületessége segítette át. Szegény anyja négy gyermeke közül őt szerette legjobban, mert: a Bálintka nem hazudott soha. És most egyszerre, mert otthon azok az ibolyák álltak a fogmosópohárban, ilyen csalóka, bohókás lett minden körülötte. Mintha titokzatos akarat egy aranymetszésü könyvet nyomott volna markába, amelyet eddig mindig csak a polc fölösleges díszének tekintett, de most, miután egyszer fölnyitotta, olthatatlan szomjúság kényszeritette rá, hogy elmerüljön a távoli remekmű betűibe. Lehajtott még egy konyakot és most már azt is hajlandó lett volna elhinni, hogy az a gyönyörű szőkeség készakarva dobta tündöklő magasból ölébe a virágokat. Tetszelegve ment el a nagy tükör előtt, de akkor... Kelemen minden ősszel egy öltözet ruhát vett készen, részletfizetésre. Most azonban semmivel sem törődve, még az évszakokkal sem. tíz perc múlva egy férfidivatüzlet segédjének nyálas hi- zelgését nyelte nem kis gyönyörrel: „Uraságod- nak jól áll a kék szín. És ez az öltöny? Nem mintha mérték után készült, de mintha urasa- godra öntötték volna." Mikor hajnaltájt első átlumpolt éjszakája után hazaért, eszmélt rá, hogy még csak nyolcadiké van és ő elköltötte egész havi fizetését. Az eddig teljességében elképzelhetetlen fölfedezést az előző délután vásárolt kölnivíz illatába fojtotta és az éppen hallott sláger dallamára dúdolta: „Pezsgő nekem, viz az ibolyáknak." Aztán nagyúri nemtörődömséggel temetkezett be az ócska paplan gyér, görcsökbe zsugorodott vattája alá. * — Jó reggelt, Kelemen kolléga! — Irma kisasszony. az igazgató titkárnője negédesen könyökölt be a pénztárba.. — Maga milyen fess máma. Uj ancugía van, látom. Megnyerte a főnyereményt, Bálintka? Kelemen tetőtől talpig végigmérte a leányt: Milyen szemtelen, tolakodó teremtés és még barna is hozzá! Ennek a nőnek kényeiért harcolt ő annyi éven át? Nevetséaes! Mit tud ez a szegény Irma páholyról . . . ibolyákról. amelyeket az ember csak ngy ledob a földszintre... utazásról, hálókocsiról? XVége köv.)’
