Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-06 / 229. (3781.) szám

18 1935 október 6» Amstkmek mt Irta: Zetelahy Sebestyén Becs, október. Becs környékének egyik kód- veit kié kirándulóhelyén a, leopoldsbergi kávéház tetőtér rászán pihen meg az „österreidhisch- Aus- ]andisehe-Studentenklub“ külföldi tagjaiból össze­verődött társaság. A kilátás megkapóan bájos: lenn a völgy mélyén a lassú méltósággal kígyózó Duna, köröskörül a 400—800 méter között válta­kozó hegyecskék. Legalább 6—8 különböző árnya­latot lehet megkülönböztetni. A sötét haragoszöíd váltakozik a szinte világitó smaragdzölddel, vala­mivel szelidebb lilazöld az olivzölddel és igv to­vább. A megfelelő „terminus technikum-okkal kel­ten szolgálhatnának csak: a festő és a — divat­kreátor. A zöldéiő hegyoldalak mögött liláskék, fátyolszerü ködbe burkolódzó hegyláncok. Mindenki gyönyörködik. Ki a természetben, ki a szendvicsében, ki a partnernőjében. De a száza­lékban kifejezhető arány csúnyául materialista, fel­fogású ifjúságra vall. Körülbelül így fest: termé­szet: 30, —szendvicsek: 60, —• partnernők: 10 százalék. S mivel ezt az utolsó, szerény 10 száza­lékot, sajnos, nem az én partnerem képviseli, egy­előre megosztom figyelmemet a Dunavölgy és a tényleg kitűnő szendvicsek között, bár az utób­biak élvezete — a professzornak egy baljóslatú megjegyzése (,,Auslánder-Preis“) következtében nem egészen zavartalan. S valóban, később a fize­tés drámai pillanata igazolja balsejtelmeimet és a leopoldsbergi kávéháztulajdonos nagy üzleti ér­zékét. (Egy szendvics 0.80 Schilling, körülbelül 3.80 korona.) Falatozás után kissé szétszóródik a társaság. Ha­tározottabban kezdenek kialakulni az érdek- vagy érzésközösséget képviselő csoportocskák. Csinálok egy-két pillanatfelvételt kollégáimról, először a Koda'kommal, azután a ceruzámmal. (Érdekes, mu­latságos, néha tragikus, milyen parányi dolgokon fordul meg minden: a világtörténelem, alakulása, egy újság-skicc sorsa! Ha Kleopátra orra valami­vel' rövidebb- s az enyém történetesen valamivel hosszabb, — máskép viselkedett volna talán An­tonius és máskép a késői utódja: Signor Antonelli, akit kizárólag a klasszikus arcvonások s ezek hí­ján a ,.Mayennaise-Brötchen“-ek érdekeltek.) A mellettem lévő asztalnál hárman ülnek: két olasz kislány s egy hórihorgas dán. A velencei Signorina: éjfekete fürtök, szemek, méla'mosoly és még mélább tekintet. Eddig há­romszor ájult el-s mindaháromszor a hosszú dán közelében. Nekem imponál a kitartás!... Olasz kolléganőjének azonban annál kevésbé 8 csak teg­nap is szörnyen tapintatlanul, valami „csodálato­san egybevágó eseményekéről kezdett példázód- ni! Nos azért én sem adhatom végkép az ártat­lant. Tegnap magam is vétettem a női szolidari­tás ellen. A Signorina csak nem akart magához térni. A1 éltan, de felette rózsásan pihegett, a sor­sát nemes megadással viselő dán karjai között. Hiába gomboltuk ki a ruháját (a pasztellrózsaszin, diszkrétül áttetsző selyemkombiné tökéletesen ér­vényre jutott pedig), hiába kapcsoltunk ki min­den kikapcsolható kapcsot, hiába borogattuk köl­nivízzel a homlokát, hiába tartottuk orra alá az orosz kolléga közveszélyes intenzitású rózsapar- főmjét: a Signorina csak nem tért magához. Kutya­fáját, gondoltam, végre is a komoly tettek meze­jére kell lépni. — Mossuk meg talán az arcát egy kis hideg vízzel, — indítványoztam. A hatás ezúttal gyor és kielégítő volt. A Signo- Tina nyomban felnyitotta, ezúttal nem annyira mé­la, mint neheztelő éjfekete szemeit. Én némi bűn­tudattal sütöttem le a sajátjaimat... (Tény, hogy valódi vandalizmus lett volna, ha a szörnyű fenye­getést tett követi és valaki elmaszatolja a legke­vesebb negyedórás reggeli festészetnek igazán szakértelemre és tehetségre valló eredményét.) De meg kell adni, a Signorina nem bosszúálló termé­szet. Délután már nemes és önzetlen szolgálatkész­séggel ajánlotta fel toalett-készletét, hogy csillogó orromat restauráljam. Nyomban el is határoztam, hogy nem avatkozom az olasz—dán ügy további fejleményeibe. Csakhogy, úgy látszik, interven­cióm máris helyrehozhatatlan következményekkel járt. Mikor azután a séta folyamán — ismétlem, hogy szépségem restaurálása óta igen mardosott a lelkiismecet — a dán mellé kerültem, megje­gyeztem, hogy az ilyen törékeny testalkatú fiatal lányoknál gyakori az ilyen kis „következmények­kel nem járó" ájulás. (Ezzel szerettem volna kiir­tani dánunk szivéből a másik olasz kislány rossz­májú megjegyzése által csöpögtetett kételynek a magvát.) De a szőke óriás szeme ezúttal gonoszul villant fel: — Á! Maga köpenyt változtatni? És hogy ez nem járni következményekkel? A Signora egész­ségének nem! Nekem igen! És miért csak engem monopolizálni akarni? Nem, nem! Ezután rögtön arcát elmosogatni! Csak arcát, C6ak arcát! — ne­vetett kárörömmel. (Hát egyáltalában érdemes a férfiakért időt, fá­radságot és parfőmcseppeket igen rossznéven ve­vő rózsaszín selyemkombinét nem kímélni?...) A másik olasz kislány — a firenzei — modern, felette harcias amazon. Utazik, evez, lovagol, sőt célba is lő — mondhatnám megállás nélkül. — Dél­előtt az egyetemi sporttelepen, ahol kerek a cél­pont és „Átalanta 1935“ ritkán téveszt eélt. Dél­után Becs környékén, ott, ahová éppen kirándu­lunk. De itt már komplikáltabb az ügy. A célpont szivalaku s még csak nem is áll egy helyben... De mennyire nem: ide-oda inog a két komoly kón- kurrenciát jelentő parisienne között. — Hát látott már ilyet? — mérgelődik a dina­mikus firenzei lány. Ketten egy ellen! Hát „fair- play‘‘ ez? Ha ez a nyavalyás Mr. Stiver tovább is csak igy lavíroz közöttünk, én is elájulok. De ak­kor, tudom Istenein, izomlázat kap ez az alamuszi angol! Én nem szeretem a félmunkát!... C6ók-, tűz-, vízálló festéket fogok használni s engem ugyan magamhoz nem térítenek átlátszó fenyege­tések. (Az „Intran6igeant“ cikkírójának — úgy látszik — igaza van: „A fiatal olasz fasiszta generáció mindenre elszánt, tettrekészsége könnyen sarok- baszorithatná a magukat soha exponálni nem akaró angolokat, ha Albion a franciáknak még mindig erősen angolfii politikáját nem érezné a háta mögött.") Egy olasz fiatalember is van a társaságunkban, de jóval kevesebb vizet zavar, mint két bonfitárs- nője. Diszkrétül propagálja az olasz—magyar ba­rátságot, melyet szerinte a „személyes kapcsolat" által is kötelességünk kimélyiteni. — Bennem ugyan nincs talán ennyire kifejlődve a nemzeti kötelességérzet, — válaszoltam, — de Xwtezkciiv-ény 24. szám. — Megfejtési határidő: október 15. azért semmi kifogásom nincs a „személyes kap­csolat" ellen, már legalább is, amig ilyen plátói, illetve „pirandelló“-i alapon áll. (Mindketten na­gyon szeretjük a Pirandelló-novellákat.) Numero 4: a norvég lány. Ki társaságunknak ta­lán legszimpatikusabb tagja. Irodalmi dolgozatai meglepően jók, sőt eredetiek. Elve: „munka az élet sója", „flört az élet cukra!" Mintha kicsit tubáéba iá vinné a cukrozást, dehát ez teljesen egyéni íz­lés dolga. „De gustibus ...“ Ezidőszeriut a nyurga svájci van a soron. Rám ugyan elég savanyú ifjú benyomását teszi. Azt hiszem, Ingrid is csak olyan ideiglenes cukorpótléknak, olyan Sacharin-félének tekinti. Gondolván: „Ha nincs ló, a szamár is jó.‘‘ Azaz dehogy nincs! Van! Nem is ló, valóságos arab telivér... Egy roppant vonzó külsejű medinai fia­talember. Vakitó elegancia, vakitó fogak, vakító mosoly. De ó, éppen e körül a vakitó mosoly kö­rül vannak némi bonyodalmak. Eddig tudniillik csak egyetlen egyszer „vakított": a méla velencei leánykának gyorsított öntudatvieszanyerésénél. Azóta sem egy mosoly, sem egy melegebb tekin­tet. Pedig már a két pariesienne-nel az élén való­ságos női „koalició" alakult ellene. (Azért Mr. Sti- vert sem hanyagolják el. Sokoldalú leánykák, az biztos!... (De hiábavaló a különböző klasszisu és intenzitású pillantások tüze!) Vájjon a sivatag per­zselő napja edzette meg ennyire a „sejk fiá"-t? ...) Hiábavaló „Arábia minden illata!... (A két pari­sienne az uj csillag felbukkanása óta állítólag arab parfőmöt használ.) A nemes vad nagy rutinra val­ló biztonsággal ugrál keresztül a női „koalició"- ásta vermeken. De mióta észrevette, hegy Ingrid és én a semlegesség álláspontjára helyezkedtünk, szóval teljesen ártalmatlanok vagyunk, néha egé&z „lőtávolság"-ig merészkedik és felmelegszik kissé az arabunkat körüllengő .^splendid isolation" hűvös légköre. Ma délután meg is interjúvoltam: — Mondja, kérem, nem kényelmetlen magának ez az állandó piedesztálon való álldogálás, ez az állandó résenlevést kívánó defenzíva? — Sokat vadászom, ott megszoktam, — hang­zott a lakonikus válasz. — Jó, de a kettő között két nagy különbség is van. Először is, olyankor maga a vadász és a já­ték izgalma meg is éri a fáradságot. Másodszor, ott sokszor a saját bőréről van szó! — Itt is! (Vájjon minden igazhivő ennyire sze­reti a tőmondatokat?!) — Talán mégsem. Én legalább azt hiszem, hogy kolléganőim sokkal kisebb vadáeztroíéákkal is megelégednének. Egy-két mosollyal, bókkal stb. és amint szétfoszlanék ez a szinte provokáló meg­közelíthetetlenség nimbusza, békében is hagynák. — Maga nagyon optimista. Nó és — tette hozzá magyarázó félmosollyal — közelről nem szeretem ezt a nyüzsgést. (Kézmozdulattal a gyanútlanul csicsergő, lehet, 'éppen egységes támadást tervező „angol—francia—olasz koalició" felé.) Távolról még mulatságos is néha. S ezzel elhallgatott & „sejk fiaM, (*) Beküldendő a 4., 9., 28. és 68. sz. hosszú sorok megfejtése. ¥ ¥ ¥ Vízszintes: 1. Férfinév. 5. A zár tartozéka. 9. Hires hagyma. 13. A szomjat oltja. 14. A hét ve­zér egyike. 15. Római császár. 16. Lisztgyár. 18. Tusa, küzdelem. 20. Délamerikai etrucofajta. 22. Község Zalában. 23. Bálvány. 25. Folyóviz széle. 27. Rajzeszköz. 28. A világ legjobb atlétanője, aki a főiskolai világbajnokságokon is ré6ztvett. 32. Beteg — angolul. 33. Iparos. 34. Török név. 36. Angol számnév. 37. A békeévek kiváló ma­gyar sulyatlétája. 39. Van hozzá bátorsága. 42. Történelmünk az „eperjesi hóhér" melléknévvel ruházta föl. 45. Délamerikai folyó. 48. Egyesület­ben ven. 49. A skandináv mitológiában a tűz istene. 50. Afrikai nép. 51. Piros folyadék. 52. Török mesealák. 55. Olasz város német neve, ahol egy régi katonanóta szerint 32 torony lát­szik, ellentétben a nagyabonyi kettővel. 57. Sze­gény — németül. 58. Régi, elavult. 61. Német betű. 63. Fohász. 65. Tenger — angolul. 66. Gö­rög törzs. 68. Spiritiszta széánszok főattrakciója. 74. Norvég Író. 75. Ramsli-müszó. 76. Kártyajá­ték. 77. Nemrég elhunyt volt vezérkari főnök. 78. Játszma. 80 Visít. 82. Kabarémüvésznő (Herminj. 84. Angolok isszák. 85. Tudomány. 86. Kisbabát fenyitő szó. 87. A németek nemzeti folyója. 88. Állami intézmény. 89. A torokhoz tartozik. Függőleges: 1. Ijesztő alak a kisgyerek szemé­ben. 2. Osztrák költő. 3. Japán nagy államférfia. 4. Világhírű francia csillagász. 6. Nagylevelü, va­don termő növény. 7. Római házi isten. 8. Magyar borfajta. 9. Az országgyűlés egyik választmánya. 10. Menyasszony. 11. Zeneszerző, a Király Szín­ház karnagya. 12. Közlekedési vállalat. 17. Hiva­talos irat. 18. Amerikai filmsztár (Clara). 19. Méhlakás. 31. Mussolini. 34. Nóta. 26. Női név. 29. Ugyancsak női név. 30. Ady múzsája. 31. Európai főváros. 35. Tanít. 36. Tivornya. 37. Ha­zárdjáték. 38. Bellini-opera. 40. Rubrika. 41. Gyülevész had. 43. Angolna németül. 44. F. 0. B. 46. Vissza: svájci folyó. 47. Sárga6zinü elem. 53. Angol. 54. Lop. 56. Orosz folyó. 59. Aki rossz útra térit. 60. Szemével int. 62. Az egyik világrész idegen neve. 64. Városka. Trentinóban. 66. Becézett női név. 67. Politikai tömörülés. 68. Híres magyar énekesnő. 69. Hegy­vidéki állat. 70. 27. vizsz. 71. őszi hónap röv. 72. Papi ruha. 73. Kiugró sziklatömb. 79. Három — idegen összetételekben. 81. U. a. mint 19. függ. 83. Helyhatározó. Szeptember 22-i számunkban megjelent 22. sz. keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes: 14. Karikaturista. 34. Nem ér egy hajítófát, 60. Hej, bura termett idő. 83. Negyvenöt éves. — Függőleges: Kincses Lázár lánya. 9. Nikotinmen- tesités. 30. Világitóudvar. * 22. számú keresztrejtvényünket 617 beküldő közül 82-en fejtették meg hibátlanul. A megfejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat, Szit- nyai Zoltán „Lángoló hegyek" c. müvét K r é n Kornél (Alsótur) nyerte. * A ROVATVEZETŐ ÜZENETEI. Többeknek: Keresztrejtvényeink megfejtői közül többen elfe­lejtik mellékelni a szelvényt. Figyelmeztetjük tisz­telt olvasóinkat, hogy szelvény nélkül beküldött megfejtéseket nem vehetünk tekintetbe. — Konta Eszti, Zseliz. Megfejtését megkaptuk, hibátlanul, sajnos, nem volt szerencséje a sorsol ásnál. Talán legközelebb? Bélyeget nem kell mellékelni a meg­fejtéshez. A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP keresztrejtvényszelvénye A 24 számú rejtvényt megfejtette: (név és pontos ctm)t (*) A Szlovenszkői Katolikus Kántorszövet­ség megalakulása. Bényből Írja alkalmi munka­társunk: Jelentettük annak idején, hogy szep­tember 19-én Érsekujvárott megalakult a szlo- venszkói katolikus kántorok szövetsége. Ez a nap a Musica Sacra művelésének nagy öröm- ünnepe volt. A katolikus kántorok és az egy­házi zene más ápolói fölébredtek tizenhatéves letargiájukból, s tudatára ébredtek annak, hogy a mai nehéz időkben, amikor az emberiségnek annyira szüksége van a vallásos áhítatra, szer­vezett munkával kell előbbre vinni az áhítatot annyira előmozdító egyházi zene ügyét azzal, hogy közös munkára, szövetségibe tömörüljenek, mert csak ezáltal biztosítanak maguknak na­gyobb erkölcsi súlyt és biztosítják anyagi ér­dekeik védelmét. Mintegy ötven pap és kán­tor jelent meg az alakuló közgyűlést bevezető istentiszteleten az érsekujvári plébániatemplom­ban. A Simor-intézet háromszáz növendékének éneke kérte Isten áldását az uj munkavállalás­ra. A „Szent vagy Uram" kezdetű ősi magyar ének előadásával az őskeresztény istentisztelet egyszerű békességét és fényét varázsolta a há-. romszáz ggyermekajk hangja a jelenlévők szi­vébe. A gyűlésen Érsekújvár katolikussága ne­vében Scsepkó érsekujvári plébános üdvözölte a messze földről összesereglett papságot és kán­tori kart. örömének adott kifejezést azért, hogy a megújhodás munkájának kiinduló pontjául éppen Érsekújvárt választották. Majd Szendrei István, az érsekujvári plébániatemplom karna­gya, az ismert zeneszerző s egyben a szloven- szkói katolikus magyar liturgikus reformmozga­lomnak megindítója és a kántorszövetség kez­deményezője mondott terjedelmes beszédet, vá­zolta a munkaföladatokat és kiemelte a szer­vezkedés jelentőségét. Az alakuló gyűlés veze­tője, dr. Prenner Béla kőhidgyarmati plébános volt, aki a Musica Sacra színvonalának emelé­sét célzó mozgalom egyik leglelkesebb munká­sa. A magasztos hangulatú, magas színvonalú alakuló közgyűlés nagyigéretü nyitánya volt az Istent dicsérő munkának, melyet az uj szerve­zet ünnepélyesen magára vállalt. xx Jó ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállodában a keleti pálya­udvarral szemben. Leszállított árak. E lap elő­fizetőinek 20 százalék engedmény.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents