Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-04 / 227. (3779.) szám

•Eqi?A3B zb ^nzsqajaq s eqpSuui 3oájosoui I9I ‘aAp»q BJfn uba iupn|B 3AJ9SJ3>113 ÍB>J9iqBJ Y

*919 qSOUl 9 IZS9A qZB S ‘op9d9l UBA UE}qO

)9i^EpO ZOIJTJASe ZB

‘pgfi uiau Sou; UBqfEq b 9(

•uaqqaqpujui qenoBqo.ua 8 ‘uaqpafi JJ9US3 ubXubii ‘qau^j ‘Sgzzgq ‘qqjojaq B ‘jaqj9Siq pBA quiui ‘d^iq sgi

‘uadda S9UI qei qojoqaq »?q

uaqq^qos b isoeq auiOQ

joyygjopq d DfpuDwy isopq oujoq

iiillihiiiiliiiiiiiliiiüHiiii.i.iiiiiiiiiiliiniiiíiii.iilliiiiiiiiii. "Ilin..iiiiiiiiiiiiii..uiiiiiiiiiiii.niiiii,,iilliii.huh,iiiiiih.iiiliilriiiliiii[iiiii..iiiiiii.Miliii.iilhiiliiHiiiiiiiHi..iiiliiiiitliii'tiHH»

izsax

t^zsnui uiau eq

‘j[BUZOS[Op 0199 BjpZB Sip^d 1\

•qqo^Bqeqio 99 b ewoil'Bqa)

zb íreruouiozs ujpuoui — ifeq a^ui z\' — •qouaoopzoq uizo3]op iozaAu^qejEA ‘qo.h -oj tuzejjBq Sipuiia ij&ui -uejnzo mos jsom 0139 íopBZBq b qi^túa 'U9U A'Soq ‘— do. -i'juB zb 9}[3[3-} — poqou uiBipuom33j\[ —

(jraapde jmuez^q b qo^of 0190 A3oq ‘— oqzS'p.igq - ze Sojop Bposai^ —

•10^9^3 ZB '|U8|0rjo3Ul 3JJ9ZSASg

•xaos • qnq]A.o3 !)U3U.

0130 luzoSjop 9Q "BJ qB'JioouB} go qo'jpqoua ASba ‘qp;;BSpBq ipzsujjyq b ASba 9 q?* -lOApuoq qo^BT^ zy viozqjjpq 99 OJ^d -ozoq qn zb qnöj qqrBjJBq b b;Soj [Ezzy •qqoqn 0199 ‘qqo[3 ojos poqau qeuzolojop Ui9U Aiíoq ‘poqB{S90l pl'BOI OU — 01090 Au tiS dopquB zb 3q7.0p.19q — ,JUBA.onqBSQ —*

•JÓS B pBJ

qoqqnjoq UBqzo. qBS-o ‘uizo.o[op qBuSoj uiaqoU qqoqo quBjop zb Bqqxiooi — uiojq —

qagqidp }BZBq o zb qqoqo ‘Bqpuoui }zo 99 doq -iquB zb qu9i3('S90i "BuqOA qBqrnpui Bqpquuui

•qonpzpApa

tnpuozspq qBpiBS^su^Aiq pf -ajijASugÁD Aqouqozs — "Bq?Joq?q qpirojSoui b qoia'DOA 'lövi 'PfdJy 'fi! ~ quíze^I-mBqumn 9tq sbuubSíozs 190191 qnqooza

AÍoq ‘moipoioy •[pjqoqBüBiu qoqoqpB H»Í4»I9 ASoq ‘qoiniO *J?AH0 s? M8WH —

•^zzaqaA#; ueqqof joqs'pps; -qqozpqi? 099 *9q ASoq \i?q qsso ‘qqpaoqis qp( p9iora?z8 *9qAAuQ3 'iipnf XeqjoH — '»! 0J89qtz99q -qBJJZ9q pppi zsoj 9 p^oqoqqropSooi 91 qoq ‘3Á09Aqr9J b ‘q&pppi poqzsooq qpí «q ASoq ■tnazsiq qzB ag •nB9BuifBSjozs Sipaao Cjna ’fqiX 9q«BÍzS ~ •nJ3S99qpiíiqi9 I^Pöa -AooqoioqBqnf qjosjogiq oaq9q qqivai b ASoq ‘^opooiio soqiiod Som’ pjj 'snijnj }Au9J9dí

X113A31 SIN

•pqsoyufy ‘bpSbw J»iP?»8iIV

jqaqaXSaq J9f qusa Sqpuiw ‘qaqauuaAS SpsqnuBq \ ‘oSusz 3Z9S91U *9zSu«q 9ZSS9PÍ pSuasa siq b qjoqBSiieqia TiaAiteqjpA b [9 qjnqzsud qqo AupiAipjiq b UBqjJBUfg

'U9A'S90I|9 Sf SbAOJ B jpzg

„•poklai zsouoS ‘»q A3ba zsouoq ‘pazaq b inas ‘poupjq paq iuafq“ „*B[u9jq Spzsao zb » uiazaq p?iXM iBj'puom s Sopjoq AuozssssiqjpA „*99Aaq uiojyq ‘qos zb qo qjaj( ‘AJ89U )j9zb Som yqqoq jazsj9>i *qauqaAu9Sazs qnqpj sauiu qjaqv ‘qauindoj qj9ZB qoqiaí V •qepBiPi b uba zspq uii“ iipzs s Beadj ASa uoddoqaq •aqqai9A >9foj b qaupui^v ‘aqzsnq ‘soSoS oojnJBA b ^ •qasadpq ma\ fuaqrajSaui jÁ'uavqraJ b 8( ‘qaz^qiA b Bqjos qajqop

^oqqaq jazsq^q b A'Sau jjjui 85 oqp| qos b jndaj M9jj/ :qAu9Aqfoj qaq a jqfaiSaui ‘azaq ‘üfupjq zsa| ?zb A'Soí ‘aqqapjjqjq uBqSszsjo z\ 'uouijo zb juaj EA^qgBqjp/, •AuozssBsjqjfiA ASa JazsASa jjoa

TjaqafiaASjj i9f qaqauuaAr) “qaqq?!!!* qsoiii qopuou) J9sajv

roSuaso azssaiu zSusq azssap, ‘oSuosoqsnza oSuaso b jpz^

QDNHsoxsaza ,zv lasaw xiw

unjox *•» ’O 'I -uraiS *J9AnO ^*«N

•pÍBZSStA 81 J^pBIO 5108 V

‘pzaui ’ppja zb lüpiQírM •qzsBqej laA'Spj BJBÜnsdvM ‘Z8BAB1 b upf BJfn u^qzy

•noABj «oA3bi spzpAfosajo^ ‘uojBPIoqniop spzpqnpzs ‘jpp s? Spf ‘pq ASbu JoqqB zwi •J?q 3apm B zsai m qqpspx

•jbjbAd Salára b qpflpnfBS •qrqqBsnq Jpin qaqauuaAS y. •jpSopfnq jppBm uoqpj y 'IpSopínj sj |pzs Sapjq y

•qaqoqjni d?zs B qipazs A»n ■qaupqaup qoAupiopazs •aaqJllíWze « íjauiaqaJnzs ’ajaAai b qBuqpj b »nH

*Bf9SiJ qiaJi B inAqni waM •bAioS b jbuj jadajaq tuasj 'jppBUi sojBp qoe b quaraig ‘jpAu Sajaiu dpzs u jpm nniu|a

ZSO ZV XXI

*ppAuaqjag ‘aijuaT r [ | b g

uoqAio-JoqAio mazpuia-ig ‘ ‘JoqoqaqdisQ ua^zgqn zy

•pASoqaqdjso B qüsojid •9ZOpBAJ3H

qmop jzsg zy

•Bsz9aaqdiS3 b nojiAui^

‘BAZOSpjJy\ jpAn dpzs e nop

‘JPB^BI aqASng JoqoqaqdiSQ

‘qjBiB qaASajq

B qjpf Z8BAB1

•JoqAjo-JoqAio uiaz9uia-ig 'JoqoqaqdisO uaiazsqn zy

HOMoaaMdiso v

—1—wb——— »r - yrmtr ■-'T - i.iawwzm',uv ixnmtmtm

= IVSVUI XOIVADVN SIX =

— SiS —

•*- síz — 274 —

KÉT AFRIKAI MESE

(Elmeséli LILI néni)

L

Volt egyezer két barát, o^yik 6zegény volt, a másik meg gazdag. A szegény ember szeretett volna meggazdagodni, még pedig minél előbb. Megpróbált hát pénzt kérni kölcsön valakitől. Elment gazdag barátjához és azt mondta neki:

— Kedves barátom, segíts rajtam! Hatszáz tallérra lenne szükségem.

Mire a gazdag barát igy válaszolt:

— Rendben van, megkapod az összeget; amit a pénzzel megkeresel, az a tiéd. nekem csak a hatszáz tallért add majd viasza.

Oda is adta a pénzt barátjának, aki nyomban a kikötő felé indult. Az volt a szándéka, hogy ö bizony elszökik a hatszáz tallérral, aztán majd várhatja őt vissza a gazdag ember, akár az élete végéig.

Hát ez nem volt szép tőle, az igaz, de szerencsére nem is sikerült a terve. Amikor belépett a csónakba, a pénz kiesett a zsebéből s zacskóstul együtt a parton maradt. A gazdag embernek éppen arra járt a szolgája, az megtalálta a pénzeszacskót ég hazavitte a gazdájának A gazdag ember persze nyomban ráismert a saját zacskójára, de nem sok ideje vo't azon tűnődni, mi történt, mert a szegény ember már el is jött újra hozzá.

— Bocsáss meg — szólt gazdag barátjához —, de még négyszáz tallérra volna szükségem. Ugy-e segitsz rajtam?

— Tessék, — felelte a gazdag ember s újabb négyszáz tallért nyújtott át a kö- nyörgőnek.

Ezzel sem járt jobban a szegény ember. Azt gondolta magában, hogy most ő már ezer tallérral tartozik a barátjának, azt ugv sem tudja sohase megfizetni e legokosabb lesz. ha megint megpróbál elszökni a pénzzel. A gazdag emb^r meg majd ütheti bottal a nyomát.

Jól fogta a pénzeszacskót, hogy el ne ve szitse. de amint a hajóra lépett, kicsúszott a kezéből a zacskó és tallérostul a tengerbe pottyant. Ott egy nagy hal kis halnak nézte s bekapta. A gazdag ember szolgája éppen halászni járt, kifogta a nagy halat, ha zavitte, felbontotta s a pénzeszacskót épen, sértetlenül adta át a gazdájának.

Nemsokára bekopogtatott az ajtaján harmadszor is a szegény ember.-- Még ez egyszer segíts csak rajtam — mondotta gazdag barátjának — háromszáz tallérral, meglátod, visszahozom kamatostul.

— Tessék — adta jószivvel a zacskót a

gazdag ember —, egyszer hatszáz tallért adtam, egyszer négyszázat, most meg háromszázat az összesen ezerháromszáz tallér Járj szerencsével és térj vissza minél előbb.

Elindult hát a szegény ember, hogy szerencsét próbáljon.

— Nem fogok megszökni mégsem a pénzzel — gondolta —, megpróbálok becsületesen kereskedni vele. Majd csak megsegít az isten, hogy visszafizethessem mind az ezer- háromszáz tallért.

És csodák csodája, ettől a perctől kezdve akármibe fogott .minden sikerült neki. Amit vásárolt, olcsón vett1 s nyereséggel adta el, egyre több lett a pénze, már házat is vett magának a tengerparton felkereste Hát egyszer gazdag barátját nagy csomó tallérral a zsebében.

— Tessék — mondta a gazdag embernek: —, elhoztam az ezerháromszáz tallérodat.

— így hát sikerült vagyont szerezned vele? — kérdezte a másik.

— Igen — mondta az egykori szegény ember —, adtam, vettem, megdolgoztam érte veritékesen, de Isten áldása volt a pénzeden s igy nyugodtan visszaadhatom most neked.

— Ugyan, mondd csak — kérdezte a ha- rátja —. mi volt a szándékod, amikor az első hatszáz tallérral útnak indultál?

A szegény barát eleinte szabódott, végül is elmondta, hogyan akart kétszer is megszökni a pénzzel.

— Mikor aztán harmadszor indultam útnak — fejezte be a történetet —, azt mondtam maiamban: ime a barátom pénzével nem szabad semmi rosszat tennem, nem ifi próbáink többé elszökni vele. Isten majd megsegít, hogy becsületesen visszaadhassam. Ettől fogva arannyá változott, amihez nyúltam, minden, amibe belefogtam, sikerült, most hát eljöttem hogy megköszönjem és visszaadjam a pénzedet.

— Csak háromszáz tallért adj vissza nekem — felelte a másik —, a többit tartsd meg nyugodtan. Az ezer tallért, amellyel rotssz szándékod volt isten elvette tőled s visszajuttatta már hozzám. A vagvonodat csak azzal a háromszázzal szerezted, amelyikkel becsületesen kereskedtél és jót akartál.

Hát ez történt a két baráttal.

H.

Házat akart építeni az elefánt. Hívta az állatokat, hogy jöjjenek el neki segíteni. Az állatok bele is egyeztek, de mikor éppen

MÓKA _____________________

AZ ISKOLA HUMORA

Először ment egy kisgyerek az iskolába.

Délután a mamája elé áll és sóvárogva kérdi:

— Apyukám, mikor lesz már va' áció?

*

A faluéi iskola első osztályában felír a tanító ur a táblára egy A-betüt é« igy szól a gyerekekhez:

— No, melyiketek tudná ezt eltalálni?

— Én — rikkantja el magát egy villogó sz£mü fincska az utolsó pádból.

— Lássuk hát..

Azzal a gyerek marokra kapott sapkáját a tábláhöz hajitja...

Ctjakugyan — eltalálta a betűt.

*

— No, Pista, el tudod-e mondani kívülről a lecíkét? — kérdi a tanitó ur egy gyerektől.

— Igenis — felel Pista és — kiment a folyosóra, hegy „kiyülről“ mondhassa a leckét.

A PORCELLANBABA

Egy kislány fehér pórcellánbabácskát kapóit ajándékba. Boldogan nézi a babát, aztán igy szól:

— Nini, de hiszen ez lavórból van...

AZ IDŐJÓS CSACSI

Hiuncut Laci hóna alátt egy jókora pak- samétával állított be a barátjához.

— Hát te mit hozol? — kérdezte a pajtása.

— Egy időjósló készüléket.

— No, lássam csak izibe...

Ezzel kibontja Huncut Laci a csomagját és egy papirból kivágott ceacsit vesz ki belőle. A csacsi farka kócmadzagból volt.

—- Hiszen ez egy szamár! — mondja a barát.

— Az hát, de ért az időhöz.

— Hogyan?

Laci most egv cédulát vett ki a zsebéből és a csacsi mellé tette.

A cédulán sez állt:

Ha a csacsi farka mozogf — szeles idő.

Ha a csacsi farka száraz — jó idő.

Ha á csacsi farka nedvés — esik az eső.

A pajtás jót nevetett és ő is csinált magának egy ilyen mulatságos, időjós szamarat.

ÖSSZEADÁS

A tanitó ur magyarázza egy kis elsősnek— Ide figyelj: ha veszel 50 fillérért vajat. 50 fillérért zsemlét és 2 koronáért sonkát, mennyi ez összesen?

A gyerek gondolkozik, aztán igy felel:

— Sonkászfiemlye!

A BAJNOKOK

Beül egy ember a kávéházba. Alighogy hozzáfog a kávéjához, a telefonhoz hívják. Elmegy, de egy cédulát tesz a kávéja mellé, qmire ezt Írja:

Ez a kávé Kis Béla boxbajnoké.

Mikor visszatér, hát bizony — üres a csészéje.

Az írásba pillant.

Ez állt az ő Írása alatt:

Ezt a kávét megitta Nagy7 Pál futóbajMEGFEJTÉSEK:

A 34. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény. Lelkész, eb, önt, gát, Éva, tar, eb, ha, lődörög, lengyel eb, kén, zuhatag, ott, tér, a hő bő, hő. — ProhásZka Marcell rejtvénye: Holdfogyatkozás. —

Nagy Kató sarokrejtvénye: Kövér, öreg,

vet, ég. r. — Arvay Pali számrejtvénve: 1. 1, 8; 3, 7, 0: 6, 2. 2 — Veres Laci rejtvényé: Pap, apa, pad — Biedermann István fésürejtvénye: Mikszáth Kálmán. —

Rozlosnik Bözsi huliámrejtvénye: Tudja

Pál, mit kaszál. -- Szilágyi Ida rejtvénye: Kőrisfa. — Marencsin Irén szélmalomrejt- vénye: Győz az igazság.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árvay Palika, Ádám Gyurka, Adorjány Manassé, Alté tad tér Magda;

Buzsiczky Médike;

Czier András;

Drozdik Manci, Drozdik Rózsi, Diczházy Lajos;

Gáthy Éva;

Herczeg Alice, Horkay Judit;

Jankovieh Imre, Jankovich Médi, Jelűnek Harry, Janics Alajos, Janda Lóránd;

Legeza Tivadar. Lü'kő Emma;

Mágory Juci Minarovits Sasa, Munka Jolán, Munka Éva, Munka Edit;

Nikis'cher Árpád, Nagy Olivér, Nagy Róbert;

Perényi Purlus, Pálóczy Ágnes, Pénzes Joákim;

Rozlosnik Bözsi. Riszner Jenő, Riszner Karcéi, Rakuz Márta;

Sztaskó Tibi, Szecbey Klára. Szolnoky Gyöngyi;

Takáts Hilda;

f

Sonshuzás utján az I. dijat Pálóczy Ágnes Móra .,DióbéIkirályfi‘‘ cimü könyvét, a n. dijat Czier András Kosztolányi . Az arany sárkány'4 cimü könyvét, s a 111. dijat takáts Hilda a „Magyar múlt" cr"ü könyvet kapta.