Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-13 / 235. (3787.) szám
Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — fira2- K( Előfizetési ár: éventé 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőségi Prága II. PanskA évre 76. havonta 26 Ki. külföldre évente 45<* A SzloveUSzkÓÍ 65 rUSZÍTlSzkÓl magliarsáí* allcel2. IL emelet 9 Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ ö'"7 Prága II., Panská ullce 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. poUtlKCli napilapja • • TELEFON: 303-11 9 9 Egyes szám ára 1.20 Kl„ vasárnap 2.— Ki. 8ŰRGÖNVCIM HIRLRP, PRRHR. Tizenkétezer abessziniai harcos átpártolt az olaszokhoz lletEB kezdődött meg a mm offenziva - Előnyomulás délen — 1 Tigre tartomány az olaszok birtosjaöafs «*■» Vinci gróf aj jatt húz a nógassál Prága, október 12. A bejelentett nagy odasz offenziva még mindig nem indult meg az abcssziniai északi fronton. Ezzel szemben Olaszországban nagy örömet váltott ki az a már tegnap jelentett liir, hogy Ras Guksza tizenkétezerfőnyi hadseregével átpártolt az olaszokhoz és az olaszok oldalán fog harcolni Abessziniában. Állítólag Róma célja az, hogy a négussal rokonságban lévő Ras Gukszát a mandzsuriai Fuji császár mintájára ellencsászárrá koronáztatja és ezzel megbontja az aöessziniaiak összhangját. Ras Gukszának rengeteg hive van a birodalbmban. Az olasz csapatok egyébként folytatják óvatos előnyomulásukat s különösen a déli fronton tesznek meg naponta nagy utat az ország belseje felé. Egyre világosabbá válik, hogy a döntő ütközet Harrar környékén fog lefolyni. Általános meglepetést keltett Európában Vinci gróf addis-abebai olasz követ magatartása, aki vonakodott elhagyni az abesszin fővárost és elsáncolta magát a követség pincéjében, mert a négus nem tartotta meg adott szavát és kitessékelte az olasz követet Addis Abebából, még mielőtt az utolsó vidéki olasz konzul a fővárosba érkezett volna. Vinci gróf elsáncolta magát az addis aMai olasz követség pincéjében Addis Abeba, október 12. Az olasz követség tagjainak ma délre tervezett elutazása az abessziniai fővárosból drámai körülmények között zajlott le. A követség személyzete egy órás késéssel jelent meg a pályaudvaron. Vinci gróf, a követ, nem volt az utasok között s mint kitűnt, elsáncolta magát a követség pincéjében, mert nem volt hajlandó elhagyni Addis Abebát mindaddig, amig a magoloi olasz konzul meg nem érkezik a városba. Szombaton egész nap tárgyalások folytak a különös incidens kiküszöbölésére. Hivatalos abessziniai körök megerősítik Vinci vonakodásának hírét. A követet többször fölszólították, hogy hagyja el a követség területét és utazzon el. Vinci társaságában maradt az olasz katonai attasé is. Az olasz követségi személyzetet szállító különvonat ilyen körülmények között a kitűzött időben nem hagyhatta el a fővárost. Calderini katonai attasé lakonikusan a következő kijelentést tette. — Mint katona kötelességem, hogy kitartsak követem mellett. Az abessziniai kormány egyelőre tanácstalan és nem tudja, mitévő legyen. Esetleg erőszakkal eltávolíthatja a követet kezdetleges erődjéből, de ezzel súlyos bonyodalmakat okozna. Az olasz követség többi tagja automobilokon és teherkocsikon megérkezett a pályaudvarra, ahol csomagjaikat elhelyezték a vasúti kocsikban. Az olaszok magukkal viszik a követség egész berendezését és összes okiratait. Vinci gróf kedvenc macskája, egy gyönyörű tigrisszinii állat, hatalmas ketrecben ugyancsak a követségi személyzettel utazik. A Dzsibutiba induló különvonat öt vasúti kocsiból áll. Ebből háromban a követségi személyzet foglal helyet, kettőben pedig a különvonatot kisérő katonák. A Havas-ügynökség szerint abban az esetben, ha Vinci gróf vonakodik elhagyni Addis Abbékat, mint hadifoglyot a háború végéig Abesszíniában tartják. Rs olaszok elutaztak Addis Abeba, október 12. Az olasz követség személyzete szombaton délelőtt 11 órakor különvonattal elhagyta Addis Abebát, Mielőtt a vonat elindult volna, de Gre- net, az olasz követség második titkára vonakodott elutazni és elmenekült a pályaudvarról. A rendőrök megtalálták egy vendéglőben, ahol elfogták és lefegyverezték. A legközelebbi menetrendszerű vonattal erőszakkal kitoloncolják Abesszínia területéről, Vinci gróf a következő Írást intézte az abesszin külügyminisztériumhoz: „Kijelentem, hogy saját elhatározásomból Abessziniában maradok, mert a kormány nem engedte meg, hogy két olasz kereskedelmi képviselő megéi’kezését megvárjam Addis Abebában. Kijelentem, hogy önként alávetem magam az abessziniai kormány minden intézkedésének.'4 A diplomáciai testület tagjai különösnek találják gróf Vinci magatartását, annál inkább, mert Rómából parancsot kapott, hogy elutazzon. Mivel az agreement szombaton délelőtt 11 órakor lejárt, az abesszin kormány azt teheti gróf Vincivel, amit akar. Egy császár-önjelölt átpártolt az olaszokhoz Asmara, október 12. Ras Salassie Guksza, a négus veje, Tigre tartomány keleti részének kormányzója, mint jelentettük, átpártolt az olaszokhoz. A ma érkező hírek egybehangzóan megerősítik a tegnapi jelentést. Guksza tizenkétezer katonájával, száz gépfegyverrel, sokezer modern angol, francia és német eredetű fegyverrel, 50.000 legújabb rendszerű belga tölténnyel, rengeteg lóval és egyéb fölszerelési tárggyal máris az olasz tábornokok fenhatósága alá helyezkedett. Néhány alvezére követte Guksza példáját. Az általános vélemény szerint az átpártolt kormányzó reméli, hogy az olaszok őt teszik meg Abesszínia császárává. Guksza királyi vérből származik és egyik őse Menelik előtt Abesszinia császára volt. A német távirati iroda jelentése szerint Guksza első teendője volt az átpártolás FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN. Áldozatot ft&zni a feéiséértl (sp) Prága, október 12. Európa hangos a szankciók zajától. Ki- próbálatlan dologról van szó. Senki nem tudja, hová vezet, mivé fajul az uj intézkedés, amiit ötven nép képviselője most Géniben elhatároz, lehet, hogy tényleg hathatós eszköznek bizonyul a háború ellen, de lehet, hogy csak komédia lesz, papíron elhatározott remedium, mint annyi más nemzetközi akció Európában. Az olaszok szem- melláthatóan ebben bíznak. Nem tudják elképzelni, hogy az „összeegyeztető bizott- ság“ ötven állam érdekeit és kívánságát tényleg közös nevezőre tudja hozni, s valamennyi nemzet meghozza a szükséges gazdasági és pénzügyi áldozatot a kollektív eljárás biztosítására. Bármekkora az erkölcsi fölháborodás a népszövetség tagállamai között, azdkat, akiket sem anyagi érdek (mint Angliát), sem világnézeti érdek (mint például Szovjetoroszországot) nem fűz Mussolini romlásához, nehezen mondanak le az olasz gazdasági kapcsolatok előnyeiről, hiszen épp ma, a krízisben, hozhat föllendülést minden beteg közgazdaságnak némi háborús konjunktúra, különösen, ha a háború jó messze van. Róma és London csaknem egyformán gondolkoznak ezen a téren. Papíron stimmelni fognaík a szankciók, hangoztatják, de kérdés, vájjon a gyakorlatban a kereskedni akaró nemzetek nem találnak-e ezerféle kibúvót a megállapodások be nem tartására. Mint ahogy papíron stimmel a Kellogg-paktum, de a gyakorlatban egyetlen állam sem merné fegyverek helyett a Kellogg-paJktum megállapodásaiban látni biztonsága feltétlen erejű eszközét. Ámbár a mi véleményünk szerint, ha már szankciók vannak, inkább működjenek kifogástalanul, mint sehogy. Mert amig működnek, Olaszország titkos barátai és jóakarói garantálni tudjálk enyheségüket, de amint fölmondják a szolgálatot, az abessziniai hadjárat közvetlen és érdekelt ellenfele, Anglia, a népszövetségtől kapott fölhatalmazás alapján egyéni akcióba kezd s papirosszankciók helyett csatahajóival mutatja meg, hogy tulajdonképen mit akar. Mert, ugyebár, „Anglia hajlandó meghozni minden áldozatot a béke megmentésére". Minden áldozatot, a háborút is. Ne beszéljünk arról, vájjon erkölcsös dolog-e egy kis háborút egy nagy háborúba fojtani, -— ez Ízlés dolga. De ha akad valaki, aki „hajlandó meghozni minden áldozatot", miért nem hozza meg a béke érdekében ezt ai áldozatot más formában, miért pont a háború formájában? Ezerféle mód létezett volna az olasz—abessziniai konfliktus kikerülésére, ha tényleg lett volna valaki, aki hajlandó áldozatot hozni. Anglia és a népszövetség elismerte, hogy a túlszaporodott Olaszország létérdeke a kiterjedés s olyan területek biztosítása, ahová Itália szegény és kiszikkadt földjéről áttelepülheti fölös lakosságát, mint hajdan Anglia tette Kanadában, a mai amerikai Unió területén, vagy Ausztráliában. Észak- afrikába nem vándorolhat többé olasz, Amerika a háború után bezárta kapuit, a Balkán és a Levante nem lehetőség többé, hová menjen évente a hat-hétszázezer éhes és dolgozni akaró ember, akit az anyaország nem tud többé eltartani, s akit a háború előtt szívesen vettek föl a távoli földrészek? Miből éljen az európai nagy népek legproletárabbja, akinek nincsenek természeti kincsei és nincsenek határtalan területei? Elképzelhető volna, hogy a mai szovjet akár egy évig létezhetne, ha a proletárok birodalma nem volna a legnagyobb Krőzus az összes világbirodalom között s népe, tegyük föl, aránylag oly szűk területre volna összezsúfolva, mint az olasz nép? A telítettségen csak kétfélekép segithet a túlszaporodott nemzet; ez régi, örök recept. sohasem volt máskép a népvándorlás óta. Vagy háborúval, ahol egyszerűen elhal a fölösleg, vagy uj területek megszerzésével. Ha elzárják a lehetőségeket, a nép növekvő feszítőereje szétveti a kereteket s a túlszaporodott ország fölrobban. Akarhatná más, mint a káröröm és a gyűlölet, hogy Olaszországot forradalmak és polgárháborúk robbantsák szét, veszedelmeik és szörnyűségek, amelyek sokszorosan fölülmúlják az abessziniai háború vérengzéseinek méreteit? Haiti képviselője a népszövetségben kijelentette, hogy a gyarmati háborúk korszaka elmúlt. Elmúlt Anglia, Oroszország és Franciaország számára, mert e hatalmak a múltban megszerezték a szükséges gyarmatokat s ma nem tulszaporodottak többé, nem szorulnak gyarmatosítható területre. Létezne csak az olaszhoz vagy a japánhoz hasonló szaporodás Franciaországban, vagy Angliában, volna csak szükségük uj földre, egyetlen politikus sem állítaná Londonban vagy Párisban, hogy a gyarmatszerzések korszakának vége van. Aki jóllakott, kijelentheti, hogy „nem szükséges többé enni"* de mit szóljon az éhes? Olasz*
