Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-10 / 232. (3784.) szám
8 t>ra:gaiMa&íarhi rlak __________________________________ _________ 1935 október 10, csütörtök. AF RIKA, MINT ÜZLET A fekete kontinens és Í80 millió embere — Európa, Japán és az afrikai kalács — A világ egyik legnagyobb piaca — Agyonlőtte a fiáit egy dunántúli földbirtokos. Pécsről jelentik: Véres családi dráma volt tegnap Dunáézegkő községben Speioh János földbirtokos házában. A földbirtokos valamin összeveszett Ádátm nevű fiával. A fiú rátámadt atyjára, aki revolvert rántott elő és agyonlőtte fiát, még mielőtt az leüthette volna. A földibirtokost letartóztatták. A község papirosa nem arra való... Pozsony, október 9, (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Stepán István 55 éves magasfalusi munkás ez év április 24-én bement a községházára valamilyen hivatalos ügyben. Mravkő János községi imok nagyon el volt foglalva és az illedelmes Stepán nem is merte zavarni, hanem leült egy padra és várta, hogy megkérdezik, mit akar. Sokáig üldögélt és közben unalmában a pádon levő hivatalos iratok között kezdett kotorászni. A pádon térti vevények voltak, amelyek hivatalos iratok kézbesítését igazolták. Stepán István vagy száz darabot magához vett és mivel az imok még mindig nem szólt hozzá, szépen elballagott haza, A magával hozott cédulákat borotválkozásra és egyéb bizonytalan célokra használta fel, mivel falun igen gyéren van a háznál papiros. A térti vevények eltűnése nagy bonyodalmat okozott a magasfalusi községházán, sőt csaknem elakadt az egész adminisztráció, mert jó ideig nem tudták megállapítani, hogy milyen községi iratokat kézbesítettek ki. Végül is Mravkó írnoknak eszébe jutott a pádon üldögélő Stepán atyafi. A csendőrök azután lakásán meg is találták az elcsent szelvények megmaradt részét. Bűnvádi feljelentés következett és Stepán gazda tegnap a pozsonyi járásbíróság előtt felelt tettéért. Azzal védekezett, hogy nem gondolt arra, hogy kárt okozhat tettével a községnek. Neki a borotválkozáshoz kellettek „a finom kis cédulák", amelyekre nagyon jól lehet rákenni a szappanhabot. A járásbiró 300 korona pénzbüntetésre Ítélte Stepán Istvánt, de csak feltételesen, mert a gazda megfogadta, hogy nem nyúl többé a község papirosához. — Két amerikai repülőgépet kapott ajándékba az abesszin császár. Add is Abebából jelentik: Két amerikai, akik nem akarják megnevezni magukat, két 'hadirepülőgépet ajándékozott Abesz- szinia császárának. A kél repülőgép Ne^vvorkból Addis Abebálba való szállításának költségeit is az amerikaiak viselik. Newyork, október 9. Afrika már nem az a „fekete kontinens", amely régen volt. Igaz, hogy sok vadállat és osecselégy, meg lázas betegség található még benne. De modern szállodái, vasutjai, légi forgalmi vonalai és színházai is vannak. Folyóiratokat és újságokat adnak ki és egyetemek és tudományos kutató intézetek működnek a területén. A benszülöttek irni-olvasni tanulnak, folyton emelkedik azoknak a száma, akik annyit tanultak a fehérek földmivelési módszereiből, hogy már maguk a hódítók is alig tudják velük felvenni a versenyt. Afrika ma ígéretekkel teljes kontinens. Bányáinak, földművelésének és állattenyésztésének természetesen felmérhetetlen az értéke. De van még egy nagy gazdagság-lehetőség, amit Afrika kínál: a kereskerelmi kapcsolatok fejlesztése a benszülöttekkel. Erről a nagy lehetőségről, amely egyre fokozódó lendülettel lép át a valóságba, Wynant Davis Hubbard, az afrikai problémák egyik legkiválóbb ismerője, rendkívül érdekes cikket irt az amerikai Today cimü folyóiratba. Egyáltalán nem találja meglepőnek, hogy az európai államférfiak kinyújtották a kezüket az afrikai kalács után és hogy Mussolini, akinek az országa nagyon szervezetlen volt a felosztás idején és ezért nem kapta meg a részét, szintén követeli a részt. Nem találja meglepőnek, hogy Japán, amely minden piacot elárasztott termékeivel, szintén Afrika felé fordult és árucikkeivel valósággal elborította az afrikai üzleteket. Óriási fejlődés Pembának, egy apró északrodéziai telepnek a példáját említi ezután Hubbard. Tizenhárom évvel ezelőtt az egész telep még úgyszólván egy kis boltból állott. Egy cölöpökre állított bádogtető jelképezte a vasúti sínek mellett a pályaudvart. A benszülöttek, akik a vasútvonalon dolgoztak, fűből és sárból ö6Szetapasztott kunyhókban laktak. A kis bolt egy görögé volt. Csereüzleteket kötött a benszülöttekkel, baromfiért, gabonáért, állatbőrökért sót, szöveteket és különböző bazárcikkeket adott. Néhány év múlva a görög tulajdonos eladta a boltját és megtakarított kis pénzével visszatért hazájába. Két másik görög lett az utódja. Az egyik, akit röviden csak Pat-nak neveznek (Patropopolos helyett), elmondta nemrég Habbardimasn nádi, hogy tavaly több mint 10.000 zsák gabonát szedett össze. Néhány évvel ezelőtt boldog volt, ha 2000 zsákkal össze tudott szedni. Tíz évvel ezelőtt a legnagyobb ritkaság volt, hogy egy benszülött ekét vásároljon. Ma már Pat csupán a pembakörnyéki benszülöt- teknek több mint 750 ekét ad. el egy évben, ha csak kissé jó a termés. Az apró boltból tekintélyes üzlet lett, a közelében más üzletek is nyíltak és azok is nagyon jól mennek. Uj pályaudvar is épült azóta, az elhagyatott kis telepből valóságos kereskedelmi központ lett. A feketék egyre élénkebben érdeklődnek a fehérek árui iránt. És Afrika „legsötétebb" vidékein is, amelyek száz I meg száz kilométernyi távolságra feküsznek a legközelebbi vasútvonaltól, a benszülött asszonyok és leányok a legkülönbözőbb nyakláncok, gyöngyök, 6elyemharisnyák, k au csuk talpú vászoncipők, napernyők, kombinék, alsószoknyák és kész ruhák között válogathatnak. Az üzletekben órát, ceruzát, biciklit, petróleumot, gyertyát, lámpát, papirt, szalmakalapot, cipőt, szappant, mindenfajta konyhaedényt lehet vásárolni. Nem hiányzik a cigaretta, a dohány, a sonka, a liszt, a cukor és a cukorka sem. Ez utóbbit még zsákszámra is árusítják. Világüzlet Afrika benszülött lakossága a világ egyik legnagyobb kereskedelmi felvevője. Lassan megtanul bánni az ekével, az asztalosszerszámokkal, jobb házakat épit, jobban öltözködik. Gyakran lehet látni feketéket, akik postai küldeményekkel megrakott gépkocsit vezetnek ezeken a hatalmas területeken át, amelyeken csak nagyon kevés ember jár. Ezek a benszülöttek ügyes és tapasztalt gépkocsivezetők. Eljön az a nap, mikor a benszülöttek, akik egyelőre a hatóságok autóit vezetik, saját autót akarnak majd. A feketék mozdonyokat, traktorokat vezetnek, értenek a bányagépek kezeléséhez. Sokan mint gépírók dolgoznak a hivatalokban. Vannak, akik a postánál és táviróhivatalnál töltenek b© állásokat. Minél többet látnak és tanulnak ezek a benszülöttek s minél inkább megszokják a fehérek életmódját, annál nagyobbak lesznek az igények. Egyáltalán nem megvetendő az a piac, amit 180 millió ember folyton növekvő kereslete jelent. •— Súlyos autóbalesetek a Tátrában. Késmárki tudósítónk jelenti: Az elmúlt napokban három súlyos autószerencsétlenség történt a Tátra-vldékén. Tegnap Ambrózy Zoltán fiatul késmárki kereskedő indult sétakocsizásra Tahn Ingeborg késmárki tanítónő és Kiss Elza tisztviselőnő társaságában. A várost elhagyva a tanítónő ült a kormánykerékhez. A kezdő vezetőnő az utszéli vaskorlátnak vezette a sebesen haladó kocsit, amely áttörte a korlátot és lezuhant a magas töltésről. Mindkét hölgyet bordatörésekkel és belső sérülésekkel szállították be a kórházba, mig Ambrózy csak jelentéktelen sérülést szenvedett. — Poprádon tegnap a Vasuti- uccán Kovács István villanyszerelési vállalkozó autója elgázolta Samek János hatéves gyermeket. A fiúcskát súlyos állapotban szállították be a szepesszombati kórházba. Kovács ellen megindult az eljárás. — A Telgárt felé vezető utón az árokban súlyos lábtöréssel találták meg Du- basák István munkást, aki elmondta, hogy néhány órával azelőtt egy autó robogott át az országúton, amely elütötte és tovább száguldott. Utolsó erejével az árokba vonszolta magát, nehogy az áthaladó kocsik további kárt tegyenek benne. Valószínű, hogy Dubasák ittas állapotban került az autó alá. xx Szakorvosi kozmetikai készítmények dr. Földes bőrgyógyász-venerológus laboratóriumából. Arcápoló hormonkrémek, szeplökrémek, hajszesz, areviz, púder, rúzs stb. Kaphatók gyógyszertárakban, drogériákban, szaküzletekben. Főlerakat „MODERNA". Kosice, Srobárova 18. — Nyolc év előtti gyújtogatásért egyévi börtön, Nyitrai munkatársunk jelenti: Az esküdt- biróság kedden vonta felelősségre Boday Károly, Boday Győző és Ferener Júlia lédeci földműveseket, akik a vádirat szerint 1927 októberében felgyújtották a község egyik pajtáját, amelyben az egyik Boday bebiztosított csép- lőgarniturája volt elhelyezve. Boday Károly beismerő vallomást tett, a két másik vádlott azonban tagadott. Boday Károlyt az esküdtek verdiktje alapján egyévi börtönre Ítélték, a két másik vádlottat pedig dr. Grál és dr. Adamis ügyvédek védőbeszéde után felmentették. (24) Most véletlenül vidámabb lapra nyitott: „Ma csuda hecc volt történelemórán. A Zsuzsinak kellett volna felelni. Persze egy szót sem I tudott. Óra előtt próbált fájdalmas arcokat Vágni, hogy betegnek nézzék. De a kövér arca sehogy sem akart sajnálatraméltóvá válni. Erre előveszi a púderjét, barna púder, ami sárgítja az arcot és bemázolja magát. A száját is bekente. Olyan volt, mint egy jobbképü bohóc. Szörnyű röhej volt, amikor ilyen képpel különböző ájult arcokat vágott. Bejön a Fürst, a Zsuzsi isteni arccal jelenti, hogy forog vele a föld. Hogy a szavának nagyobb hitele legyen, a szemeit kidüllesztette és forgatta. Persze, mi nem tudtunk mit csinálni a nevetéstől. Fürst rémülten odaszaladt hozzá. Széket visz az ablakhoz neki és leülteti, hogy térjen magához. A szolganénivel teát hozat. Amig kiment, a Zsuzsi bemázolt arca vörös lett a visszafojtott röhögéstől. Ráborult a deszkára az ablakon és rázta a nevetés. Fürst visszajött és azt hitte, hogy sir. Elkezdte simogatni a fejét, vigasztalta, a Zsuzsi pedig hangosan fuldokolt. Behozták a teát. A Zsuzsi elkezdi inni, hát keserű, erre a nevetés kirobban belőle és a teát kispricceli a szájából. Szegény Fürst közveszélyesnek hitte és leültette a folyosóra. A Zsuzsi, ahogy kiért, kiöntötte a teát a vízvezetékbe, aztán leült odakünn és a Fürst mindig kiment megnézni. Tiz órakor Zsuzsi hazament. Csudás pofa. Ilyen jól régen mulattunk." Sóhajtva olvasta a következő sorokat: ,,P. foltyon szekál, kezdem gyűlölni. Ma av- yal pukkasztottam az órán, hogy folyton a nyakkendőjét néztem. Csuda zavarba jött, folyton a nyakához kapott. Akkor akarta megigazítani, mikor a könyv fölé hajolt mindenki. Én meg pont akkor néztem fel, úgyhogy a végén rém dühös lett. Egész belepirult. Tegnap a dolgozatokat ideadta, hogy oszszam szét és megfogta a kezem. Ezt éreztem és nem képzelődöm. Ma felhívott, nagyon helyes volt. Egész órán néztük egymást. Irén csuda féltékeny. Az . a J lány nem józan. Azzal akarja P.-t pukkasztani, ha a könyvet kiviszi, fényképet vagy fiunevet tesz bele, ezzel akarja P.-t féltékennyé tenni. Szegény. Már ugyan régen volt, hogy egy órán nem szekált. Fantasztikus, miket csinál, hagyja az embert állni egy óráig. Gorombaságokat képes a fejemhez vágni és én nem vághatok visz- sza. Ha mérgelődöm, azt hiszi, hogy csak ko- médiázok." Lépéseket hallott, a naplót gyorsan az asztalfiókba zárta s elővette a latinkönyvét. Édesanyja ment át a szobán. Mikor eltávozott, Aliz papirost vett elő s levelet irt Perényinek, nyomtatott nagybetűkkel, mint mindig, hogy az írása felismerhetetlen legyen. Közölte Perényiveb 'hogy vigyázzon: mint jó forrásból értesült, el akarják helyezni az iskolából. Aláírás: „Boszorkány". Egy kicsit tanult valamit másnapra, mert referálnia kell történelemből, aztán azt mondta az édesanyjának, hogy elmegy algebrát tanulni Deáky Vilihez, s abban a reményben, hogy sikerül meglátni Perényit egy pillanatra, a Molnár-ucca felé szökött, ők az Irányi-uccá- ban laktak, Perényi lakása alig öt percnyire volt tőlük. Félöt felé járt. .. Perényi lakása egy régi ház első emeletén volt s két szobából állt. Az uccai szoba volt a szalon és dolgozó, az udvarit hálószobául használta. Perényi az ablakban állt, félrehajtotta a függönyt, homlokát az ablakhoz nyomta, úgyhogy kis foltok maradtak utána az üvegen s kifelé bámult. Pár ismerős gömbfejü akác zöldéit odalent az aszfalton, a szemben levő kapuban két kisfiú karikázott. Néha eszébe jutott, hogy dolgoznia kellene, ki kell javitani a harmadikosok füzeteit, össze kell állítani néhány mondatot az ötödikesek holnapi fordítási gyakorlatához, de nem ment sehogy a munka, képtelen volt ráerőltetni magát az elvégzendő feladatokra, a szorongás ráült az agyára, s néha percekig mintha megszűnt volna gondolkozni. Nem, nem, Mérey, vagy hogyhivják, meg a másik két ur igazán nem Ígér semmi jót... igaz, hogy nem is remélhet semmit, ha őmaga holnap is oly ügyetlenül fog viselkedni, mint ma ... Hátha elcsapják ... az biztos, hogy egy uj b.-lista esetén ő lesz az első . .. s hogy akkor az uccán fog elpusztulni, mihelyt a kis vagyonkája elfogy . . . De ha csak vidékre helyezik is, micsoda halálos zuhanás lesz az is, levonulni a büntetés bélyegével, vissza, ahonnan elindult, szakítva Pest fényes lehetőségeivel, szakítva az élettel... Olyan volt ez a szalon, mintha szinész laknék benne, akit főkép hősszerelmesi szerepkörben foglalkoztatnak. A falakon hét-nyolc bekeretezett fénykép, amely Perényit gyermekkorától kezdve különféle helyzetekben ábrázolta, egy életnagyságu mellkép, amelyet egy jónevü művész festett, s egy karikatúra, amelyet egy ujságrajzoló rögtönzött egy éjszakai társaságban. Az Íróasztal azonban valóságos Perényi- muzeum volt: egy doboz többszáz fényképet őrzött, amelyeket tanítványai az uccán, az iskolában és kirándulásokon készítettek róla, egy aranyozott díszítésű albumba időrendben voltak beragasztva Perényi összes müvei, a Székesfehérvári Naplóban megjelent nyolc-tizsoros közleménytől kezdve a Philológiai Szemle öt-hat oldalas tanulmányáig, amelyek legjelentékenyebbjéről is egyébként, mint tanárok szokták, különlenyomatokat készített, kulccsal zárható dobozban rejtőztek a névtelen szerelmeslevelek, amelyeket növendékeitől kapott az idők során, s az asztal lapján hevertek az érettségiző osztályoktól kapott ajándékok: három márvány tintatartó, négy diszes asztali óra, s más efélék. Lehúzta kabátját, végig feküdt a díványon és a menyezetre bámult. Elrontott élet... az ember akkor jön rá, mikor már késő... — a szavak úgy suhantak végig agyán, mintha nem maga formálta volna őket, hanem valahonnan készen repültek volna hozzá. Most majd jön az öregedés. . . Arca fanyar mozdulatlansággal meredt a menyezetre, s eszébejutott, hogy vagy tiz évvel ezelőtt egy tenyérjós az Angol Parkban megjósolta néki, hogy ötvenedik éve felél válságos állapotba jut. Ugylátszik, ez a válság, amelyre a kövér, kopasz tenyérjós célzott... Megházasodni? ... Most Heidelberget látta maga előtt, a kis német egyetemi várost, ahol két éve a vakációját töltötte egy nyári kurzuson, abban a reményben, hogy az idegenben, a friss tudás- és tettvágytól buzgó fiatalság között megfiatalodik ... titokban szép szerelmi kalandokat is remélt az egyetemre sereglő hallgatónők valamelyikével... S az történt, hogy a diákok az első nap még kíváncsian megnézték a kopaszodó, náluk jóval idősebb férfit, aztán többet ügyet sem vetettek rá, s akkor meghökkentően merült Jel benne a gyanú, hogy azt a közepes megbecsülést is, amelyben odahaza része van, nem annyira személyes tulajdonságainak, mint inkább állásának köszönheti. Még ismerkedésre is alig volt alkalma, — igaz, hogy kissé a saját gőgös magatartása miatt, mellyel a felnőttek képviselőjeként, mint egy előkelő nagyhatalom követe, mozgott a szemtelenül jókedvű és cigánvosan barátkozó fiatalság közt. Olyan kudarc volt az egész heidelbergi kirándulás, hogy nem is volt más öröme azon az utón, mint a szállásadónője hároméves kisfia, akinek mindennap cukrot vitt. . . S a szerelmi kalandok helyett egy csúnya esős este elment a bordélyházba . .. Gellén Katica jutott az eszébe. Nem is csoda, öt éve már. . . Akkor még népszerűsége tetőfokán állt s rajzottak körülötte a szerelmes kislányok . .. Alighanem ez az általános rajongás tette, hogy Gellén Katicának nem volt ellenére viszonyt kezdeni az iskola legünnepeltebb tanárjával s egy tanári bankett után, hajnalban megígérte, hogy másnap, vasárnap este feljön a lakására. Még jó, hogy Katica nem erőlteti a házasságot: igaz. hogy ha összeesküdnének, elvesztené az őrnagyi nyugdijat, amit elhunyt férje után húz . . . Mióta a VII. b. álnokságai kiderültek, valami feszültség van kettejük közt. Két-három hónap telt el azóta, de egy szóval sem céloz az esetre egyikük sem. Mintha restelnék, barátságuk kudarcát látnák benne, hogy Perényi nem engedte meg barátnőjének a lányok viselkedésének leleplezését s egy ismeretlen növendék névtelen leveléből tudta meg az osztály komisz tréfáit... (Folytatjuk.)] Néró és aVII. b. Irta: Komlós Aladár — Regény —
