Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-10 / 232. (3784.) szám

8 t>ra:gaiMa&íarhi rlak __________________________________ _________ 1935 október 10, csütörtök. AF RIKA, MINT ÜZLET A fekete kontinens és Í80 millió embere — Európa, Japán és az afrikai kalács — A világ egyik legnagyobb piaca — Agyonlőtte a fiáit egy dunántúli földbirto­kos. Pécsről jelentik: Véres családi dráma volt tegnap Dunáézegkő községben Speioh János földbirtokos házában. A földbirtokos valamin összeveszett Ádátm nevű fiával. A fiú rátámadt atyjára, aki revolvert rántott elő és agyonlőtte fiát, még mielőtt az leüthette volna. A földibir­tokost letartóztatták. A község papirosa nem arra való... Pozsony, október 9, (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Stepán István 55 éves magasfalu­si munkás ez év április 24-én bement a község­házára valamilyen hivatalos ügyben. Mravkő János községi imok nagyon el volt foglalva és az illedelmes Stepán nem is merte zavarni, ha­nem leült egy padra és várta, hogy megkérdezik, mit akar. Sokáig üldögélt és közben unalmában a pádon levő hivatalos iratok között kezdett kotorászni. A pádon térti vevények voltak, amelyek hivatalos iratok kézbesítését igazolták. Stepán István vagy száz darabot magához vett és mivel az imok még mindig nem szólt hozzá, szépen elballagott haza, A magával hozott cé­dulákat borotválkozásra és egyéb bizonytalan célokra használta fel, mivel falun igen gyéren van a háznál papiros. A térti vevények eltűnése nagy bonyodalmat okozott a magasfalusi községházán, sőt csaknem elakadt az egész adminisztráció, mert jó ideig nem tudták megállapítani, hogy milyen községi iratokat kézbesítettek ki. Végül is Mravkó ír­noknak eszébe jutott a pádon üldögélő Stepán atyafi. A csendőrök azután lakásán meg is talál­ták az elcsent szelvények megmaradt részét. Bűnvádi feljelentés következett és Stepán gazda tegnap a pozsonyi járásbíróság előtt felelt tet­téért. Azzal védekezett, hogy nem gondolt arra, hogy kárt okozhat tettével a községnek. Neki a borotválkozáshoz kellettek „a finom kis cé­dulák", amelyekre nagyon jól lehet rákenni a szappanhabot. A járásbiró 300 korona pénzbün­tetésre Ítélte Stepán Istvánt, de csak feltétele­sen, mert a gazda megfogadta, hogy nem nyúl többé a község papirosához. — Két amerikai repülőgépet kapott ajándékba az abesszin császár. Add is Abebából jelentik: Két amerikai, akik nem akarják megnevezni magukat, két 'hadirepülőgépet ajándékozott Abesz- szinia császárának. A kél repülőgép Ne^vvorkból Addis Abebálba való szállításának költségeit is az amerikaiak viselik. Newyork, október 9. Afrika már nem az a „fekete kontinens", amely régen volt. Igaz, hogy sok vadállat és osecselégy, meg lázas be­tegség található még benne. De modern szállo­dái, vasutjai, légi forgalmi vonalai és színházai is vannak. Folyóiratokat és újságokat adnak ki és egye­temek és tudományos kutató intézetek működ­nek a területén. A benszülöttek irni-olvasni tanulnak, folyton emelkedik azoknak a száma, akik annyit tanultak a fehérek földmivelési módszereiből, hogy már maguk a hódítók is alig tudják velük felvenni a versenyt. Afrika ma ígéretekkel teljes kontinens. Bányáinak, földművelésének és állattenyész­tésének természetesen felmérhetetlen az értéke. De van még egy nagy gazdagság-lehetőség, amit Afrika kínál: a kereskerelmi kapcsolatok fejlesz­tése a benszülöttekkel. Erről a nagy lehetőség­ről, amely egyre fokozódó lendülettel lép át a valóságba, Wynant Davis Hubbard, az afrikai problémák egyik legkiválóbb ismerője, rendkívül érdekes cikket irt az amerikai Today cimü fo­lyóiratba. Egyáltalán nem találja meglepőnek, hogy az európai államférfiak kinyújtották a kezüket az afrikai kalács után és hogy Mussolini, akinek az országa nagyon szervezetlen volt a felosztás idején és ezért nem kapta meg a részét, szintén követeli a részt. Nem találja meglepőnek, hogy Japán, amely minden piacot elárasztott termékeivel, szintén Afrika felé fordult és árucikkeivel valósággal elborította az afrikai üzleteket. Óriási fejlődés Pembának, egy apró északrodéziai telepnek a példáját említi ezután Hubbard. Tizenhárom év­vel ezelőtt az egész telep még úgyszólván egy kis boltból állott. Egy cölöpökre állított bádog­tető jelképezte a vasúti sínek mellett a pályaud­vart. A benszülöttek, akik a vasútvonalon dol­goztak, fűből és sárból ö6Szetapasztott kunyhók­ban laktak. A kis bolt egy görögé volt. Csere­üzleteket kötött a benszülöttekkel, baromfiért, gabonáért, állatbőrökért sót, szöveteket és kü­lönböző bazárcikkeket adott. Néhány év múlva a görög tulajdonos eladta a boltját és megtaka­rított kis pénzével visszatért hazájába. Két másik görög lett az utódja. Az egyik, akit röviden csak Pat-nak neveznek (Patropopolos helyett), elmondta nemrég Habbard­imasn nádi, hogy tavaly több mint 10.000 zsák gabonát szedett össze. Néhány évvel ezelőtt boldog volt, ha 2000 zsákkal össze tudott szedni. Tíz évvel ezelőtt a legnagyobb ritkaság volt, hogy egy benszülött ekét vásároljon. Ma már Pat csupán a pembakörnyéki benszülöt- teknek több mint 750 ekét ad. el egy évben, ha csak kissé jó a termés. Az apró boltból tekin­télyes üzlet lett, a közelében más üzletek is nyíl­tak és azok is nagyon jól mennek. Uj pályaud­var is épült azóta, az elhagyatott kis telepből valóságos kereskedelmi központ lett. A feketék egyre élénkebben érdeklődnek a fehérek árui iránt. És Afrika „legsötétebb" vidékein is, amelyek száz I meg száz kilométernyi távolságra feküsznek a legközelebbi vasútvonaltól, a benszülött asszo­nyok és leányok a legkülönbözőbb nyakláncok, gyöngyök, 6elyemharisnyák, k au csuk talpú vá­szoncipők, napernyők, kombinék, alsószoknyák és kész ruhák között válogathatnak. Az üzletekben órát, ceruzát, biciklit, petró­leumot, gyertyát, lámpát, papirt, szalmakalapot, cipőt, szappant, mindenfajta konyhaedényt lehet vásárolni. Nem hiányzik a cigaretta, a dohány, a sonka, a liszt, a cukor és a cukorka sem. Ez utóbbit még zsákszámra is árusítják. Világüzlet Afrika benszülött lakossága a világ egyik leg­nagyobb kereskedelmi felvevője. Lassan megta­nul bánni az ekével, az asztalosszerszámokkal, jobb házakat épit, jobban öltözködik. Gyakran lehet látni feketéket, akik postai küldeményekkel megrakott gépkocsit vezetnek ezeken a hatal­mas területeken át, amelyeken csak nagyon ke­vés ember jár. Ezek a benszülöttek ügyes és tapasztalt gép­kocsivezetők. Eljön az a nap, mikor a benszülöt­tek, akik egyelőre a hatóságok autóit vezetik, saját autót akarnak majd. A feketék mozdonyokat, traktorokat vezetnek, értenek a bányagépek kezeléséhez. Sokan mint gépírók dolgoznak a hivatalokban. Vannak, akik a postánál és táviróhivatalnál töl­tenek b© állásokat. Minél többet látnak és tanulnak ezek a ben­szülöttek s minél inkább megszokják a fehérek életmódját, annál nagyobbak lesznek az igények. Egyáltalán nem megvetendő az a piac, amit 180 millió ember folyton növekvő kereslete jelent. •— Súlyos autóbalesetek a Tátrában. Kés­márki tudósítónk jelenti: Az elmúlt napokban három súlyos autószerencsétlenség történt a Tátra-vldékén. Tegnap Ambrózy Zoltán fiatul késmárki kereskedő indult sétakocsizásra Tahn Ingeborg késmárki tanítónő és Kiss Elza tiszt­viselőnő társaságában. A várost elhagyva a ta­nítónő ült a kormánykerékhez. A kezdő vezető­nő az utszéli vaskorlátnak vezette a sebesen ha­ladó kocsit, amely áttörte a korlátot és lezu­hant a magas töltésről. Mindkét hölgyet borda­törésekkel és belső sérülésekkel szállították be a kórházba, mig Ambrózy csak jelentéktelen sé­rülést szenvedett. — Poprádon tegnap a Vasuti- uccán Kovács István villanyszerelési vállalkozó autója elgázolta Samek János hatéves gyerme­ket. A fiúcskát súlyos állapotban szállították be a szepesszombati kórházba. Kovács ellen meg­indult az eljárás. — A Telgárt felé vezető utón az árokban súlyos lábtöréssel találták meg Du- basák István munkást, aki elmondta, hogy né­hány órával azelőtt egy autó robogott át az or­szágúton, amely elütötte és tovább száguldott. Utolsó erejével az árokba vonszolta magát, ne­hogy az áthaladó kocsik további kárt tegyenek benne. Valószínű, hogy Dubasák ittas állapot­ban került az autó alá. xx Szakorvosi kozmetikai készítmények dr. Föl­des bőrgyógyász-venerológus laboratóriumából. Arcápoló hormonkrémek, szeplökrémek, hajszesz, areviz, púder, rúzs stb. Kaphatók gyógyszertá­rakban, drogériákban, szaküzletekben. Főlera­kat „MODERNA". Kosice, Srobárova 18. — Nyolc év előtti gyújtogatásért egyévi bör­tön, Nyitrai munkatársunk jelenti: Az esküdt- biróság kedden vonta felelősségre Boday Ká­roly, Boday Győző és Ferener Júlia lédeci földműveseket, akik a vádirat szerint 1927 ok­tóberében felgyújtották a község egyik pajtá­ját, amelyben az egyik Boday bebiztosított csép- lőgarniturája volt elhelyezve. Boday Károly be­ismerő vallomást tett, a két másik vádlott azon­ban tagadott. Boday Károlyt az esküdtek ver­diktje alapján egyévi börtönre Ítélték, a két má­sik vádlottat pedig dr. Grál és dr. Adamis ügy­védek védőbeszéde után felmentették. (24) Most véletlenül vidámabb lapra nyitott: „Ma csuda hecc volt történelemórán. A Zsu­zsinak kellett volna felelni. Persze egy szót sem I tudott. Óra előtt próbált fájdalmas arcokat Vágni, hogy betegnek nézzék. De a kövér arca sehogy sem akart sajnálatraméltóvá válni. Erre előveszi a púderjét, barna púder, ami sárgítja az arcot és bemázolja magát. A száját is be­kente. Olyan volt, mint egy jobbképü bohóc. Szörnyű röhej volt, amikor ilyen képpel külön­böző ájult arcokat vágott. Bejön a Fürst, a Zsuzsi isteni arccal jelenti, hogy forog vele a föld. Hogy a szavának nagyobb hitele legyen, a szemeit kidüllesztette és forgatta. Persze, mi nem tudtunk mit csinálni a nevetéstől. Fürst rémülten odaszaladt hozzá. Széket visz az ab­lakhoz neki és leülteti, hogy térjen magához. A szolganénivel teát hozat. Amig kiment, a Zsu­zsi bemázolt arca vörös lett a visszafojtott rö­högéstől. Ráborult a deszkára az ablakon és rázta a nevetés. Fürst visszajött és azt hitte, hogy sir. Elkezdte simogatni a fejét, vigasz­talta, a Zsuzsi pedig hangosan fuldokolt. Be­hozták a teát. A Zsuzsi elkezdi inni, hát kese­rű, erre a nevetés kirobban belőle és a teát ki­spricceli a szájából. Szegény Fürst közveszé­lyesnek hitte és leültette a folyosóra. A Zsuzsi, ahogy kiért, kiöntötte a teát a vízvezetékbe, aztán leült odakünn és a Fürst mindig kiment megnézni. Tiz órakor Zsuzsi hazament. Csudás pofa. Ilyen jól régen mulattunk." Sóhajtva olvasta a következő sorokat: ,,P. foltyon szekál, kezdem gyűlölni. Ma av- yal pukkasztottam az órán, hogy folyton a nyakkendőjét néztem. Csuda zavarba jött, foly­ton a nyakához kapott. Akkor akarta megigazí­tani, mikor a könyv fölé hajolt mindenki. Én meg pont akkor néztem fel, úgyhogy a végén rém dühös lett. Egész belepirult. Tegnap a dolgozatokat ideadta, hogy osz­szam szét és megfogta a kezem. Ezt éreztem és nem képzelődöm. Ma felhívott, nagyon helyes volt. Egész órán néztük egymást. Irén csuda féltékeny. Az . a J lány nem józan. Azzal akarja P.-t pukkasztani, ha a könyvet kiviszi, fényképet vagy fiunevet tesz bele, ezzel akarja P.-t féltékennyé tenni. Szegény. Már ugyan régen volt, hogy egy órán nem szekált. Fantasztikus, miket csinál, hagyja az embert állni egy óráig. Gorombaságokat ké­pes a fejemhez vágni és én nem vághatok visz- sza. Ha mérgelődöm, azt hiszi, hogy csak ko- médiázok." Lépéseket hallott, a naplót gyorsan az asztal­fiókba zárta s elővette a latinkönyvét. Édes­anyja ment át a szobán. Mikor eltávozott, Aliz papirost vett elő s levelet irt Perényinek, nyom­tatott nagybetűkkel, mint mindig, hogy az írása felismerhetetlen legyen. Közölte Perényiveb 'hogy vigyázzon: mint jó forrásból értesült, el akarják helyezni az iskolából. Aláírás: „Boszor­kány". Egy kicsit tanult valamit másnapra, mert referálnia kell történelemből, aztán azt mondta az édesanyjának, hogy elmegy algebrát tanulni Deáky Vilihez, s abban a reményben, hogy sikerül meglátni Perényit egy pillanatra, a Molnár-ucca felé szökött, ők az Irányi-uccá- ban laktak, Perényi lakása alig öt percnyire volt tőlük. Félöt felé járt. .. Perényi lakása egy régi ház első emeletén volt s két szobából állt. Az uccai szoba volt a szalon és dolgozó, az udvarit hálószobául hasz­nálta. Perényi az ablakban állt, félrehajtotta a függönyt, homlokát az ablakhoz nyomta, úgy­hogy kis foltok maradtak utána az üvegen s ki­felé bámult. Pár ismerős gömbfejü akác zöldéit odalent az aszfalton, a szemben levő kapuban két kisfiú karikázott. Néha eszébe jutott, hogy dolgoznia kellene, ki kell javitani a harmadiko­sok füzeteit, össze kell állítani néhány monda­tot az ötödikesek holnapi fordítási gyakorlatá­hoz, de nem ment sehogy a munka, képtelen volt ráerőltetni magát az elvégzendő feladatokra, a szorongás ráült az agyára, s néha percekig mintha megszűnt volna gondolkozni. Nem, nem, Mérey, vagy hogyhivják, meg a másik két ur igazán nem Ígér semmi jót... igaz, hogy nem is remélhet semmit, ha őmaga holnap is oly ügyetlenül fog viselkedni, mint ma ... Hát­ha elcsapják ... az biztos, hogy egy uj b.-lista esetén ő lesz az első . .. s hogy akkor az uccán fog elpusztulni, mihelyt a kis vagyonkája el­fogy . . . De ha csak vidékre helyezik is, micso­da halálos zuhanás lesz az is, levonulni a bün­tetés bélyegével, vissza, ahonnan elindult, sza­kítva Pest fényes lehetőségeivel, szakítva az élettel... Olyan volt ez a szalon, mintha szinész lak­nék benne, akit főkép hősszerelmesi szerepkör­ben foglalkoztatnak. A falakon hét-nyolc be­keretezett fénykép, amely Perényit gyermekko­rától kezdve különféle helyzetekben ábrázolta, egy életnagyságu mellkép, amelyet egy jónevü művész festett, s egy karikatúra, amelyet egy ujságrajzoló rögtönzött egy éjszakai társaság­ban. Az Íróasztal azonban valóságos Perényi- muzeum volt: egy doboz többszáz fényképet őr­zött, amelyeket tanítványai az uccán, az isko­lában és kirándulásokon készítettek róla, egy aranyozott díszítésű albumba időrendben voltak beragasztva Perényi összes müvei, a Székesfe­hérvári Naplóban megjelent nyolc-tizsoros köz­leménytől kezdve a Philológiai Szemle öt-hat oldalas tanulmányáig, amelyek legjelentéke­nyebbjéről is egyébként, mint tanárok szokták, különlenyomatokat készített, kulccsal zárható dobozban rejtőztek a névtelen szerelmeslevelek, amelyeket növendékeitől kapott az idők során, s az asztal lapján hevertek az érettségiző osz­tályoktól kapott ajándékok: három márvány tintatartó, négy diszes asztali óra, s más efélék. Lehúzta kabátját, végig feküdt a díványon és a menyezetre bámult. Elrontott élet... az em­ber akkor jön rá, mikor már késő... — a sza­vak úgy suhantak végig agyán, mintha nem maga formálta volna őket, hanem valahonnan készen repültek volna hozzá. Most majd jön az öregedés. . . Arca fanyar mozdulatlansággal meredt a menyezetre, s eszébejutott, hogy vagy tiz évvel ezelőtt egy tenyérjós az Angol Park­ban megjósolta néki, hogy ötvenedik éve felél válságos állapotba jut. Ugylátszik, ez a válság, amelyre a kövér, kopasz tenyérjós célzott... Megházasodni? ... Most Heidelberget látta ma­ga előtt, a kis német egyetemi várost, ahol két éve a vakációját töltötte egy nyári kurzuson, abban a reményben, hogy az idegenben, a friss tudás- és tettvágytól buzgó fiatalság között megfiatalodik ... titokban szép szerelmi kalan­dokat is remélt az egyetemre sereglő hallgató­nők valamelyikével... S az történt, hogy a diákok az első nap még kíváncsian megnézték a kopaszodó, náluk jóval idősebb férfit, aztán többet ügyet sem vetettek rá, s akkor meghök­kentően merült Jel benne a gyanú, hogy azt a közepes megbecsülést is, amelyben odahaza ré­sze van, nem annyira személyes tulajdonságai­nak, mint inkább állásának köszönheti. Még ismerkedésre is alig volt alkalma, — igaz, hogy kissé a saját gőgös magatartása miatt, mellyel a felnőttek képviselőjeként, mint egy előkelő nagyhatalom követe, mozgott a szemtelenül jó­kedvű és cigánvosan barátkozó fiatalság közt. Olyan kudarc volt az egész heidelbergi kirán­dulás, hogy nem is volt más öröme azon az utón, mint a szállásadónője hároméves kisfia, akinek mindennap cukrot vitt. . . S a szerelmi kalandok helyett egy csúnya esős este elment a bordélyházba . .. Gellén Katica jutott az eszébe. Nem is csoda, öt éve már. . . Akkor még népszerűsége tetőfokán állt s rajzottak kö­rülötte a szerelmes kislányok . .. Alighanem ez az általános rajongás tette, hogy Gellén Kati­cának nem volt ellenére viszonyt kezdeni az iskola legünnepeltebb tanárjával s egy tanári bankett után, hajnalban megígérte, hogy más­nap, vasárnap este feljön a lakására. Még jó, hogy Katica nem erőlteti a házasságot: igaz. hogy ha összeesküdnének, elvesztené az őrnagyi nyugdijat, amit elhunyt férje után húz . . . Mióta a VII. b. álnokságai kiderültek, valami feszült­ség van kettejük közt. Két-három hónap telt el azóta, de egy szóval sem céloz az esetre egyikük sem. Mintha restelnék, barátságuk ku­darcát látnák benne, hogy Perényi nem enged­te meg barátnőjének a lányok viselkedésének leleplezését s egy ismeretlen növendék névtelen leveléből tudta meg az osztály komisz tréfáit... (Folytatjuk.)] Néró és aVII. b. Irta: Komlós Aladár — Regény —

Next

/
Thumbnails
Contents