Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-29 / 223. (3775.) szám
lo APRÓSÁGOK Lí szi Ferenc éleiéből A budapesti filharmonikusok társasága Liszt Ferenc halálának 50-ilk évfordulója alkalmával Liszt-évet rendez, melynek keretébe a világ leghíresebb zeneművészeit belekapcsolja. A nagyszabású művészi programot dr. Dohnánvi Ernő vezetése alatt már most állítják össze, miután a művészi előadások már ez év őszén megkezdődnek. Az előadások sorozatát a magyar rádió Európa -hangversein vével sz e ptember 10-én máris megkezdette s ezzel a Liszt- évet megnyitotta. Liszt Ferencnek, aki művészetével egész Európában hihetetlen sikereket aratott s aki a „izongOirakirá'ly“ nevet kortán&aitól méltán kiérdemelte, hosszú élete folyamán számtalan kisebb-nagyobb epizódot találunk, amelyek nemcsak korának hű jellemzésére alkalmasak, hanem az ő művésziélkének nagy és kis vonásait is élénken tüzröztetik vissza. Az alábbiakban néhány ilyen apróságot közlünk olvasóinkkal. Liszt. Ferenc 1881 májusban Antwerpenben jelen volt egy hangversenyen, amelyet tiszteletére rendeztek. A hangverseny végeztével beszélgetés közben valaki e kérdést intézte hozzá: Mester, melyik az ön legrégibb emléke pályájából? Erre Liszt a következőket mondotta el: Kilenc éves koromban atyám Bécs- ben egy kis hangversenyen léptetett fel. amelyen rögtönzéseket játszottam. Ez este egy embert pillantottam meg. aki az oszlop mellett állt. kezét füléhez tartotta és fejét különös módon lehajtva hallgatott. Arca mély benyomást tett reám. Alig ütöttem meg áz utolsó akkordot, felrohant hozzám a dobogóra és megö’elt; Beethoven volt. Ez legdrágább emlékem. Beethoven csókja avatott fej művésszé. Liszt fiatal korában sokat tartózkodott Franciaországban, ahol egyre nagyobb ünneplésekben részesítették és mindenütt lelkesedéssel várd tartózkodása alatt Miklós cár egyik estélyére meghívta s felkérte, hogy játszók valamit,. Liszt a zongorához ült és játszott. Játék közben véletlenül a cárra nézett, aki, ahelyett, hogy játékára hallgatott volna, egyik tábornokával beszélgetett. Liszt tovább játszott, de miután a cár még mindig tábornokával foglalkozott, a játékot félbehagyta és felkelt. A hallgatók össze néztek és a cár megkérdezi ette, miiért nem játszik tovább a mester? „Óh, — felelte Liszt —, amikor őfelsége beszél, akkor mindenkinek hallgatnia kell11. Ezzel el is távozott. A cár nem vette sértésnek és másnap értékes ajándékot küldött neki. 1845-ben mozgalom indult meg Németországban, hogy Beethoven emlékét szülővárosában, Bonnban szoborral örökítsék meg. A gyűjtés meg is kezdődött, de igen csekély eredménnyel. Miikor Liszt, erről értesült, a szoborbizottságnak megírta, hogy a hátralevő tekintélyes összeg előteremtését magára vállalja. Mindössze néhány hangversenyt rendezett — és a pénz együtt volt. Rómában egy arisztokrata estély alkalmával tréfás intrika áldozatává lett. A hercegnő- háziasszony a mester játékának élvezetét biztosítani akarta vendégei részére; miután azonban ismerte ama szokását, hogy néha igen kérette magát, a szellemes hercegnő eltökélte, hogy ez egyszer a mestert kérés nélkül fogja a játékra kényszerítem. Abban állapodtak meg. hogy a zenét szóba nem hozzák, meg ke- vósbbé fognak játszani. A zongorát elzárták és kulcsát eltették. Liszt megjött; kissé meglepte, hogy az előkelő társaság a rendesnél hűvösebb hódolatta1 fogadja Majd kénylemetlenül kezdte magát érezni, mert a zene szóba nem került. Az idő előrehaladt, a mester egyre izgatottab- bá lett, ujjal égtek a kívánságtól, hogy zongorához ülhessen. — de senki sem kérte fel. Végre megunta a dolgot és az első kínálkozó alkalmat felhasználva, felkelt, a zongorához lépett és fedelét felnyitni akarta; — nem ment. Körülötte élénk nevetés és taps. A hercegnő erre elhozatja a kulcsot, A mester felismerte a helyzetet, de az ujjaiban rejlő szenvedély a bosszankodá/s érzetét elfojtja benne; a 6zó szoros értelmében nekiront a billentyűknek és zsenialitása egész erejével tombolja ki magát rajtuk. A cselszövés sikerűit, de végül fc Liszt maradt a győztes. Más. Egyik este kényelmes lakószobájában az asztalnál ült. Mai napra minden meghívásról lemondott és senkit sem fogadott: dolgozni akart. Barna otthonkáját magára véve, papucsba bujtatta lábait és karosszékében letelepedett. Néhány pillanatnyi gondolkodás után tollat fog, hogy ötleteit papírra vesse. De mi ez? Képtelen volt arra, hogy gondolatait összeszedje s a nála szokott gyorsasággal leírja; kedvetlenül teszi le a tollat. Lakása fölött egy bankár lakott, akinek a fogadónapja volt. Otötték-verték a zongoráit és a hangszer is, a mester is szenvedett: Polonais-t, valóért, not- turnot, mindent játszottak. Egyszerre a zeneterem ajtaja megnyílik és Liszt hálókabáüban és papucsban megjelenik! A szokatlan öltözetű mester megjelenése a fényes társaságban meglepetést keltett, de szívesen elnézték és visz- szafojtott lélegzettel várták a tÖTténendöket. Liszt lassú léptekkel a zongorához ment, amely mellől a zongorázó ifjú már eltűnt — leült, ujjait végigfuttatta a billentyűkön, amelyek a zongorakirály kezei alatt élénken csendültek meg, majd feláll, lezárja a zongorát, kulcsát hálókabátja zsebébe süllyeszti s oly csendesen, ahogyan jött, távozik a bankár lakásából. Liszt az ifjú és tehetséges zeneművészeket szívesen pártfogolta, így többek közt Wagner Riohárd és iskolája őbenne hatalmas istápolóra talált. A tehetségtelen „művészekkel11 szemben azonban kíméletlen kritikát gyakorolt Egyizben ily „művésznő" Weirmarban Scarlatti „Macökafugáját14 játszott elég gyöngén előtte. Mikor játékát befejezte, Liszt azt mondta neki: Kedves gyermekem, amit eljátszott, az nem maoskafuga, hanem „macskának való fuga", ,,-eine Füge für die Katze“. Zichy Géza gróf, a híres félkezü zongoraművész a nagy mester különös szere tétének és atyai barátságának örvendett, ő irta a mesterről az alábbiakat: Liszt természeténél fogva vig és nyílt kedélyű férfiú volt, de néha me- lancholikuseá lett. Egy alkalommal az estét B. asszonynál kellett volna töd temünk. A hölgy váratlanul megbetegedett és Lisztet a lépcsőházban találtam gondolatokba mélyedve. „Lássa — úgymond — Géza, ez az egyedülálló, öreg művész sorsa. Szolgámnak szabadságot adtam; most tehát senki sincs lakásomban, a kályha fűtötten, minden sötét — igen, nekünk ünnepségeink, fényesen kivilágított szalonjaink vannak, de otthonunk nincsen. A zene elhangzik, a szivek kialusznak és mindennek vége a hallgatás44. Karomnál fogott és éreztem, hogy forró 'könny hull kezemre. Mennyire égetett e könnycsepp? Sohasem láttam Lisztet azelőtt s azután sírni. Vidám, erős ifjúságom minden energiáját összeszedve, a mestert lakásába vezettem, a lámpákat meggyujtottam, a kandalló előtt letérdeltem és 'begyújtottam. Egyszerre csak akkor még szőke fürtjeimen csókját éreztem. „Mester, — szóltam nevetve — az ember még 6incs annyira elhagyatva, ha barátai a kályhába gyújtanak44. Liszt mosolyogva nézett reám. Jó vacsorát rendeltem és egy óra lefolyása alatt már a mester régi jó kedvében gyönyörködhettem. így ültünk sokáig és az „öreg ifjú44, amint őt neveztem, beszélt, — elbeszélte egy évszázadnak művészettörténetét. És mindez oly szépen hangzott, mint a zenélő fa a meseerdőben! Halála (f 1886 julius 31) előtt- két hónappal Angliába ment, hogy Szent Erzsébet legendájának előadásán résztvegyen. Ekkor irta kedvelt tanitványának, Bache-nek: Természetesen fel fognak szólítani, hogy játszana; de én nem fogom megtenni, mert 75 éves ujjaim tz ellen tiltakoznak. Különben is szerzeményeimet ön, Saint-Saens, Rubinstein és Biilow nálamnál sokkal jobban tudják eljátszani. Végezetül még egyet: mikor egyizben megkérdezték, nem félt-e soha életében felléptéi alkalmával? „Soha44 — felelte —, de azután hozzátette: „tulajdonkéippen igen és pedig attól féltem, hogy zongorázás közben ezük lesz — a frakkom44. Dr. H. K. 1935 szeptember 28, szombat. 23. szám. -— Megfejtési határidő: október 7. 1 Beküldendő a 4., 9., 28. és 68. sz. hosszú sorok megfejtést. * ¥ ¥ fogadták. Az egyik kisebb városban a közön- > ség nem sokat törődött a művészettel s igy történt, hogy 1835-ben a már akkor híressé vált Liszt hangversenyére a teremben mindössze csak heten jelentek meg. Liszt korántsem jött zavarba. Előlépett és a hét jelenlevő s az üres székek előtt meghajolva igy szólt: „Mélyen tisztelt jelenlevő hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy önöket itt üdvözölhetem. E terem azonban nem elég finom és kellemes, — valósággal megfulladunk benne. Ha megengedik, meghívom önöket a szállóba, ahová a zongorát is elhozatom, ott egészen zárt körben leszünk s én a hangversenyt megtartom44. A meghívást természetesen elfogadták és Liszt hét hallgatóját nemcsak kitűnő játékával gyönyörködtette, hanem fényes vacsorát is rendezett számukra. Másnap, amikor tiszt újból fellépett, a terem alig tudta a- hallgatóságot befogadni. Párisi tartózkodása alatt egy ucca&eprő kért könyöradományt tőle. „Kedves barátom — monda neki a művész — szívesen adnék magának, de csak 50 frankos bankjegy van a zsebemben41. Engedje, hogy felválthassam, — felelte az uecaseprő. — De mi lesz addig az én seprűmmel? „Menjen csak, mondja Liszt —■ addig majd én fogon) tartani11. Az ember elfutott a bankjeggyel és a Paris által csodált mester a legnépesebb boulevardok egyikén ott maradt a seprűvel. így találta őt egyik barátja, aki nem hitt szemeinek. „Te könnyelmű ember44, — mondja neki nevetve, mikor a történteket meghallotta. De íme! az uccasepvö a felváltott pénzzel visszajött. „Vegye vissza seprőjét14, — mondja neki a mester — „és ezt is hozzá", — ée 25 frankot adott kezeibe. Párisban nem egyszer megtörtént, hogy IJszt annyira magával ragadta hallgatóságát, hogy a zenekar teljesen megfeledkezett arról, hogy idejében beleszóljon. Egy alkalommal nagy társaságban tartotta hangversenyét, amelyen az orosz cárné is résztvett, aki Lisztre neheztelt, mert hangvereenyutjain Szent Pétervárat sikerülte. A cárné az előadás alatt igen hűvösen viselkedett, nem tapsolt; ennek folytán a többi hallgatók sem mertek tapsolni. Liszt ezt észrervette és bosszúra szánta el magát. Schubert Ave Máriájába kezdett és oly bensöség- gol 6 áhítattal játszotta el, hogy a cárné köny- nyekre fakadt és -a hallgatóság szűnni nem akaró tapsban tört ki 1842-ben, mikor Berliniben tartózkodott, két hónap alatt 31 hangversenyt kellett tartania. A zeneakadémia nagyterme kicsinynek bizonyult s a koncertek részére az operaházat kellett lefoglalni. * Végre Szent Pétervarra is eljutott, ahol a tiri udvar is kitüntette. Második szentpéterVizszmtes: 1. Párbajra szélit- 5. Nem sok. 9. Belső • ágybuzal. 13. Bűvöl. 14. Esztergommegyei helység, omágutja híres autóút. 15. Gyomai nyomdász. 16. Gyászos emlékezetű csatahely a franciáknak. 18. Női név. 20, Fiatal — angolul. 22. Nyelvtani fogalom. 23. Elájul. 25. Női név. 27. Orosz színdarab címe. 28. Ódonságok boltja. 32. Pesti sportegylet. 38. Északi aprópénz. 34. Zúz. 36. Ruha. 37. Itallal oltjuk. 39. Vissza: a I Duna mellékfolyója. 48. USA-állam. 45. Csfllag- I vizsgáié Intézet. 48. Buzgóéig. 49. Svéd férfinév. 50. Nemes szerv. 51. Figyel. 52. Az elrontott gyomor teszi. 55. A kultúra terjesztője. 57. Több pápa neve. 58. Nagyon régi. 61. Vágószerszám. 63. Művészi ábrázolás. 65. Földműves dolgozik vele. 66. Német határozatlan névmás. 68. Közmondás. 74. Egyesületben van. 75. Amerikai egyetemi ( város. 76 ........méter sűrűségmérő 77. Magy arul: levegő. 78. Izgalom, drükkolás, lámpaláz. 80. Papírra lefektetett. 82. Leánynóv. 84. Megbánt. 85. Ilyen csiga is van. 86. Zeargonszó. 87. A székely népköltészet remekeit gyűjtötte egybe. 88. Költőies napszak. 80. Oktat. Függőleges: 1. Kikönyörög. 2. Télen van. 3. Járom. 4. Verőfényes, meleg ősz. 6. A magyarság egyik hazája a honfoglalás előtt. 7. Megerősített hely. 8. Vendéglő. 9. Fontos személyazonossági dokumentum. 10. Görög összetételekben: uj. 11. Telek, beépítetlen házhely. 12. Abesszinia császárának címe. 17. Rágcsáló. 18. Török főnemes. 19. Angol sör. 21. Szár. 24, Keskeny, hosszú deszka. 26. Lusta, magánhangzók nélkül. 29. Spanyol női név. 30. A szerelem görög istene. 31. Női név. 35. Fűszer. 36. Kötőszó. 37. Ősi magyar vár. 38. Fiunév. 40. Férfinév. 41. Álarc. 43. Ijesztő alak. 44. Soha — németül, 46. ... -gaz. 47. Ugyanaz mint 51, vízszintes. 53, Shakespeare-dráma hőse. 54. Időhatározó. 56. Idős hölgy. 59. Kava- rás. 60. Viszonylagos. 62. Ókori nép. 64. Importcikk. 66. Gazdasági eszköz. 67. Vág. 68. Támadás, roham. 69. Ilyen termék a hamu. 70. „1051". 71. Pusztít. 72. Árpád csatát vesztett ellenfele. 73. Ép hogy hozzányúl. 79. Édesség. 81. Legfelsőbb magyar sporthatóság. 83. Exkirályné. Szeptember 15-iki számunkban megjelent 21. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 2. Párisi kongresszus. — 11. Bolonditó beléndek. — 17. Kérdésben a felelet. — 84. Vezérkari százados. * 21. számú kresztrejtvényünket 627-en küldték be, de csak 54-en fejtették meg hibátlanul A megejtett sorsolás eredményeként e heti könyv- jutalmunkat: Nagy Endre: „Hajnali beszélgetések Lukifs Milossal" cimti müvét özv. R a d v á n y i G y u 1 á n é (Losonc) nyerte. 1F——"T——I A PRÁGÁÉ MAGYAR HÍRLAP I keresztrejtyényszeívénye ! ■" "■•ESEBBSEBB——— A 25 sxdmu rejtvényt megfejtette: (név és pontos dm)t 9
