Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-29 / 223. (3775.) szám

1935 szeptember 28, szombat ^praigai-A^ag^arhirlap 7 Magyarok filmeznek a Bulla Elma, Fröhlich Gusztáv és Bolváryék munka közben Ma: HUNG ARICUS VIATOR Lidó, szeptember végén. Filmoperatőrök dol­goztak az Excelsior-szállő széles homokstrand­ján. — Bitté, Herr von Baghy, — hallom a ma­gyar névvel megkevert német szót. Őszhaju fiatalember áll a nagy fekete gépnél, *— rögtön ráismerek: — Bizony, régen volt, hogy ott mulattunk a békés Pest sima parkettjén, — s aztán szakítva a kedves, vidám múlttal, a filmvilág munkakö­rével cseréltem azt fel. Bolváry Géza barátom­mal tiz év óta Berlinben dolgozunk. Legújabb munkánk hozott ma ide. Vasszary János témá­ját filmesitjük. Bulla Elma és Fröhlich Gusztáv viszik a főszerepet. Guszti ma érkezik repülő­gépen Berlinből, a többiek már itt vannak. Ma még csak a lidói millieu, a pláge s az Excelsior- szállóról készitünk felvételeket, holnap, — ha érdekel, végignézheted, — már a szereplőkkel együtt dolgozunk. S ha ezzel készen vagyunk, Velencében folytatjuk a munkát. Bolváry Gézát is a régi jó időkből ismerem. Neve ma már külföldszerte ismert elsőrangú márka, a filmüzletvilágban is pompásan cseng. Ideális munkatársa van. A felesége. Csoda egy asszony. Férje minden munkájából kiveszi ré­szét. Együtt rendezték legszebb filmjeiket. A „Zwei Herzen in einem Takt“ volt első hatal­mas slágerük, — a ,,Stradivári“ most indult dia- dalutjára, — s útközben csomó egyéb nemzet­közi siker. A felesége intézi az üzleti ügyeket, s vezeti abai szép mintagazdaságukat is, melyet már németországi munkájuk keresetéből vásá­roltak, s hoztak mintaszerüleg rendbe. Kedves-szívesen magyaráznak meg mindent Filmezésre kedvezőbb időt képzelni sem lehet, a tiszta égen tenyérnyi folt nincs, megy minden, mint a karikacsapás. Rendező, szereplők, opera­tőrök fáradhatatlan jókedvvel dolgoznak. — Micsoda fürdés lesz itt a déli pihenő alatt, — mondja Bolváry, — s epedő sziwel az egy­mást kergető hullámok felé mutat. Az Angliába szakadt magyar származású Plesch professzor figyeli, nézi közelünkben a munkát: — Ha érdekes személyi attrakcióra van szük­ségük, ott úszik egy porosz királyi herceg, — s a hullámok közötti csapkodó alak felé mutat. Az Excelsior fürdőközönsége is észreveszi, csakhamar nagy csoportokban veszi körül a fel­vevő gép mellett sürgölődő magyarokat. — ,,Ungheria“, „Hongrie", ,,Ungarn“, „Hun­gary", — hangzik innen, s onnan is. A plágenak ingyen látványossága, a magyar névnek uj rek­lámja akadt. Mindnyájukkal megismerkedem, s egy pihe­nésre kényszerült délelőttjük alatt törökkávéra látom vendégül kabinomban az egész társaságot. Úgy esett a dolog, hogy beszélgetésünk fo­lyamán érdekesen fejtette ki a mi jövőbeli Du- sénk, Bulla Elma, hogy mégiscsak óriási a kü­lönbség színház és film között. Már mint a sze­replő művész szemszögéből nézve. A színpadon folytatólagosan fut, fejlődik a játék, s a vérbeli művész a darab menetével repül, emelkedik, forr szerepével össze, — testével, leikével táplálja játékát. — A filmben, meséli tovább, — öt-hatperces jeleneteket kell tízszer, húszszor hirtelen pa­rancsszóra megismételnünk.. Előbb még barackot hámoztunk, ám felharsan a rendező szava: — Bulla, a székjelenet következik! — s máris megfelelő hangulatba kell helyezkednem. Micso­da megerőltető lelki munka. A hosszú várako­zástól fáradtan dehogy is vagyok nagy szerelmi párjelenetekre hangolva, s mégis szerelmes han­gokat kell Fröhlich Gusztávval szemben kiját­szanom, hogy félóra múlva tovább hámozzam a barackot, s esetleg ismét órahosszat várjak a következő, ismét csak ötperces jelenetre. — Tudja mi, — válaszolom a művésznőnek egész komolyan, — készítsen, vagy készíttessen frissen főzött igazi törökkávét, s egy-egy hirte­len előrántott jelenet előtt igyon belőle egy-két csészével, s csodát lát. A legizgalmasabb jele­netre is pillanatok alatt stimmelve lesz. Tegyünk próbát? Kabinomban van a törökkávé-felszere- lésem, pár perc alatt rendelkezésére állok. A szót követi a tett, kabinom verandáján már­is főzzük a kávét. A finom kávészagra csakha­mar kabinom elé gyülekezik a strandon terefe­rélő egész filmtársaság. Bolváry Géza, Baghy Jóska, Halmay Tibor, Fröhlich Gusztáv s Bulla Elmén és Bölvárynén kívül Lida Baarova, a Fröhlich menyasszonya s egy német művésznő, Fráulein Elinger. S az erős kávé vidám jókedv­re hangolt valamennyiünket. Halmay Tibor szi­porkázott, Bolváry Gézáné mulatságosán me­sélte, hogy teremtett rendet s vezeti a távol Berlinből is abai gazdaságát, Bulla Elma csoda­gyermek koráról beszélt, Bolváry Géza és Baghy Jóska németországi filmharcaikról mondtak el érdekes részleteiket s a háttérben Fröhlich Guszti és menyasszonya haneuroztak a puhatalaju strandon. Végül megtanítottam Bulláékat, hogyan jósol­nak a törökök a kávécsésze alján meg.ülepedett ,,satz‘‘-nak tenyérre borított figuráiból. Szabá­lyos bikafej rajzolódik a Bulla Elma fehér kis tenyerére. Bolváryné (ehhez is ért) máris kész a megfejtéssel: — Bikaerősnek kell lenned jövendő harcaid­ban. A nemzetközi filmvilág nagy csillagjaival fogod tehetségedet összemérni. Látod ezt a két hegyes szarvat? Tehetségedet jelképezik. Vagyis, van rá fegyvered, hogy a legerősebbikkel is fel- vehessed a harcot. Bolváryné tenyerén ördög, Halmay Tiborén gorilla jelentkezik, — tréfás megfejtésekben nincs hiány. Halmay után portásboy hozza a postát. — Ohó! Bulla Elma unokafivére inzultálta Békéssyt, — olvassa hangosan ,,A Reggel“-t. — Mi az? — kérdi riadtan a művésznő s ki­kapja Hadmay kezéből a lapot s pillanatok alatt futja át a hirt. — Ez igazán bosszantó s teljesen fölösleges volt. Eddig az volt sikereim mellett a legna­gyobb öröm, hogy soha semmi Ízléstelen lárma, botrány nem kavargóit személyem körül. Művé­szi életet akarok élni, fejlődni, dolgozni s elke­rülni mindent, ami másokkal, a nagy nyilvános­sággal összetűzést, békétlenséget jelent Efajta dölgoknak mindig csak a művész és a művészet adják meg a keserű , árát. Majd még azt hiszik bizonyos körökben, hogy az én kezdeményezé­semre támadt a dolog. Pedig én is csak azt val­lom, amit minden nyilvánosan szereplő okos embernek tudnia és elfogadnia illik, hogy aki a nyilvánosság elé lép, minden irányban várnia és vállalnia kell a személyi érzékenykedéssel vajmi ritkán törődő kritikát. A művész feladata, hogy művészi munkával, nem. pedig tiltakozásával akarja megcáfolni az esetleg nem minden tekin­tetben igazságos kritikát. Csdtitgattuk s biztositgattuk persze, hogy „oda se neki", — minden csoda három napig se tart, mások még örülnének s reklámnak tekintenék a dolgot. ...... — De nekem nem kell az ilyen reklám,— is­métli energikusan Bulla — én csak egyetlen rek­lámeszközt ismerek el s ez a szellemi munka.ál­tal naggyá fejlesztett művészet. * A teniszhét s motorcsónakversenyek lezajlása után ismét. megváltozik az Excelsior társaságá­nak képe, régiek elutaznak, újak érkeznek, uj kabinszomszédokat kapunk mi is. Néhány ka­. ■ ________íré bins átorral odébb Principessa és Principe Ferdi- nando Bourbon telepszenek le, nagy vidám tár­sasággal. Mulatnak, zenélnek, hangosan terefe­rélnek. Olasz, spanyol, francia, angol szavak ci'kk-cakkos szálai tekerődznek a légben. Am ki törődik velük? Itt mindenki úgy él, ahogy jól esik, egymást nem piszkálják az emberek s min­denki annyit ér, amennyit jókedvéből, szellemé­ből másoknak is juttat. őszi nap csalfa csillogása szórja arannyal tele a gyönyörű partot, tengerszerte hemzseg a lidói pláge nemzetközi népe. Fejünk fölött karcsú aeroplán húz, valahol keserveset búg egy távozó hajó kürtje. — Bullácskánk, miért lett oly hirtelen szomo­rú? — kérdezi Bolváry Géza. — Gyerekek, siessünk ezzel a filmmel, Pesten megnyíltak a színházak — úgy vágyom haza ... Pénzhamisításra bujtatták fel szülei a 13 éves pozsoity vidéki csodagyermeket Egyévi börtönre ítélték a kiváló rajztehetség lelketlen szüleit Pozsony, szeptember 27. (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Párját ritkító biinpert tárgya.t tegnap a pozsonyi kerületi bíróság. A vádlot­tak padján egy munkásiiázaspár ült azzal a váddal, hogy tizenhároméves fiukat pénzhami­sításra bujtatták föl és a gyermek, aki rend­kívül tehetséges rajzoló, valóban el is készített néhány darab eléggé jól sikerült százkoronás hamisítványt. A szenicei járásban lévő Priets-tanyán lakik Jorik István 3o éves munkás Katalin nevű fe­leségével. A házaspárnak egyetlen gyermeke egy 13 éves fiú, akinek különös rajzoló tehet­sége van. A gyermek már tízéves koráiban tö­kéletesen lefestette a játékkártyák ábráit, úgy­hogy az általa készített kártyákat alig lelhetett megkülönböztetni a trafikban vásárolt kártyák­tól. Ezután különféle skafculyaíedél-tervezete­ket rajzolt, majd szülei bíztatására, akik nem elégedtek meg gyermekük tehetségének anyagi eredményeivel, — százkoronás bankjegyeket kezdett festeni. Az eléje tett minta után pontosan lerajzolta a bankjegy ábráit, majd zöld vizi festékkel gondosan kifestette, még az erezeteket is. Három darab szépen sikerült példányt készített ilymódon és a szülök, ekkor megtanácskozták, hogy miképpen adják ki a hamisítványokat. Egy Gábriel Márton nevű 21 éves szomszédot szeiineltek ki segítőtársnak. A munkás Gábriel- lel együtt elment a Verbó környékén lévő Bu- kovec községibe, ott betértek a fogyasztási szö­vetkezetibe. felhajtottak egy pohár pálinkát és Jorik a magával hozott hamis százokronással fizetett. Barbinee Pál üzletvezető nem fogott gyanút, hanem kiadta a visszajáró pénzt. A si­A „SAVÓIA MARCHETTI S 79“ JELLÉ?,Ü OLASZ BOMBAVETÖGÉP, amellyel Biseo alezredes, á duce szárny segédje hat uj világrekordot döntött meg keren felbuzdulva, a két férfi junius 2-án Asch- nér Jakab brezói korcsmáiméihoz tért be, ahol ugyancsak egy hamis százkoronással fizettek. Asch.ner megropogtatta kezében a kapott szá­last, alaposan szemügyré vette, mire a két ember megijedt és kirohant a korcsmá­ból. A körcemáros felismerte Jorikot és azonnal je­lentést tett a csendönségen. A megindult vizs­gálat csakhamar leleplezte az egész pénzhami­sító társaságot. Megtalálták a. lakásban az idő­köziben elkészült ujaibb százast és a régebbit Jorik Pálnál, a 13 éves fiú nagyapjánál, fedez­ték fel a kertben lévő egyik szőlőtőke mögött. Az öreg Jorik Pál is a vádlottak padjára ke­rült. A bíróság őt és Gábriel Mártont felmen­tette. Jorik Istvánt és feleségét azonban fejenként egyévi börtönre Ítélte feltétlenül. Jorik Istvánt a vizsgálati fogságból, vezették fel a tárgyalásra, mert junius 2. óta, amikor a hamisítás kipattant, letartóztatásban volt. Eg/fV ben megindult az eljárás az iránt, hogy a teliét? sége6 gyermeket, akit szülei ily csúnyán akar­tak kihasználni, megfelelő gondozó intézetben helyezzék el. Megalakult Franthorszigban a komimisták és a szocialisták közös frontja Páris, szeptember 27. A francia szocialista és kommunista párt elhatározta, hogy megte­remti a baloldal egységes frontját, mely a par­lamentben és számos országos ügyben közösen fog föllépni s közös haditerv szerint küzd a fa­sizmus és a reakció ellen. Az elhatározást több napig tartó tárgyalás előzte meg. A két párt pénteken délután öt órakor ünnepélyes ülést tartott, amelyen megpecsételte a szövetséget. A párisi szervezetek mai ülése szimbolikusan a francia proletariátus teljes összefogását jelezte.

Next

/
Thumbnails
Contents