Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-11 / 208. (3760.) szám

Előfizetési ári évente 300. félévre 150. negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké. külföldre évente 45a £ SzloVeUSzkÓl és IHSZinSzkÓÍ TTlCLglJCirság Jlicel2, 11 emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ # ® Prága II., Panská ullce 12, IIL emelet. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• THLEFONi 3 0 3-1 1 •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- K& SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. P R A H A. jjjk JBr 1 XIV. évf. 208 (3760) szám • Szerda • 1935 szeptember 11 Egy európai neurózis (*) Abbólaz alkalomból, hogy Japán is élénk érdeklődést mutat az abesszin olaj iránt, megint ideges hangok hallatszanak a ,,sárga veszedelemről“. Szabadjon néhány szót egészen tárgyilagosan szólani erről a modern és egyre nyugtalanítóbb európai neurózisról. Valóban van egy kozmikus ve­szély, ami a fehér faj hegemóniáját fenye­geti a színesek, és előreláthatólag főleg a sárgák részéről, de valószínűleg még na­gyon messze vagyunk a végső küzdelem kirobbanásától, és az, amiről most szó van, akár Európa, akár Amerika szemével nézve, sokkal inkább magyarázható köznapi mate­rialista érvekkel, mint ennek a homályos faji messianizmusnak komor vízióival. Japán ereje éppen abban van, hogy majdnem fel- ismerhetetlenségig el tudta kendőzni hetven év alatt múltját és. hozzánk idomult: elta­nulta tőlünk, ami eltanulható és most ver­senyt lohol velünk gyarmati piacokért. Miért fütenek tehát más szenvedélyek eb­ben a harcban, mint bennünket ? Miért gon­dolna Japán faji hegemóniára ott, ahol An­glia gyapotra gondol és Amerika a fegyver- üzletre, amikor ő is sokkal inkább akar fegyvert és posztót eladni, mint kultúrát és vallási mítoszt ? Ha Japán nem változott volna számunkra érezhető ellenféllé, ha nem festette volna át egész nemzeti létét azok­kal a tizenkilencedik századbeli európai szí­nekkel, amelyek nélkül mi ma sem látnánk többet belőle, mint amennyit mondjuk Indiá­ból látunk : vagyis ellentétes és mitikus erők sötét kavargását — ha elrejtőzne a múlt függönye mögé és ott készülne ördögi szí­vóssággal a feladatra, hogy bennünket sző- röstül-bőröstül fölfaljon, hogy uj Dzsingiz- knán módjára a semmiből ránk zúduljon és felfricskázza egész kultúránkat, mint ahogy Dzsingiz-khán felfricskázta az útjába eső és az övénél megmérhetetlenül nagyobb kultúrákat, akkor talán lenne alapja annak a hideglelős borzongásnak, amivel Európa Japán minden megmozdulására reagál. így azonban nincs. Japán is olyan hatalom, mint akár Anglia vagy Amerika. Kapitalista birodalom, amelynek hatalmi törekvéseit ugyanazok az erők szabályozzák, mint An­gliáét vagy Amerikáét. Neki éppen úgy kell felvevő piac, mint nekünk, neki éppen úgy fáj a feje a gyapot miatt, mint Angliá­nak s ha az angol kormány kicsit mindig Lancashire felé pislog, amikor a birodalom misszióját emlegeti, amit elnyomott népek javára távoli földeken kell betöltenie, a ja­pán kormány is Osaka felé pislog, amikor tömegdemonstrációt rendeztet Tokió uccáin az elnyomott színes népek mellett. Lan­cashire éppen úgy egy posztóbirodalom fő­városa, mint Osaka, —• és ha Lancashire nem mondhat le például Abessziniáról, mint piacról, és mint gyapottermelő földről, akkor Osakának is megéri, hogy jelentkez­zék jussáért. Japán misztikus küldetéséről önként mon­dott le akkor, amikor átvette a mi kultúrán­kat. Amikor maga is kapitalista hatalommá változott és egy ősi kultur? fedezékei mögé beengedte az indusztrializmus kicsinyes és materialista szellemét. Azt mondani tehát, hogy most Japánnak egyenesen az a célja, hogy élére álljon a színes fajták zendülésé­nek és hogy a fehér ember nyakára akarj? szabadítani az elkeseredett és megalázott színesek népáradatát, vakmerő, de nagyon mutatós kitalálás, amelynek meglesz a ha­tása Európa széles tömegeire* de gyakor­Neéas miniszter a protekcionizmus és a monopolizmus eltörlésében látja a válság legjobb orvosságát A közmunkaiigyi miniszter expozéja a szociális bizottságban ■ • A defláció a leggyengébbeket sújtja a legsúlyosabban ■ ■ Továbbtart a depresszió Petiásek képviselő Sziovenszkó szociális panaszait és követeléseit fejtette ki a bizottságban Prága, szeptember 10. A képviselőház népjóléti bizottsága ma délelőtt tartott ülé­sén Dubicky bizottsági alelnök elparentálta dr. Winter Leó volt szociáldemokrata kép­viselőt s á köztársaság első népjóléti minisz­terét. Majd Necas mérnök népjóléti minisz­ter mondott hosszabb expozét. A protekcionizmus és monopolizmus ellen Neéas miniszter elsősorban a köztársaságbeli munkanélküliségről azt állapította meg, hogy a gazdasági hely­zet javulása s a munkanélküliség csökke­nése nálunk sokkal lassabban halad* mint a válságsujtoíta bármely más államban. Ezt a tételt külföldi gazdasági statisztikai adatokkal s a belföldi munkanélküliség mér­tékét feltüntető számokkal bizonyítja. Meg­állapítja, hogy bár a csehszlovákiai gazda­sági válságot, amelyet erős depresszió kö­vet, nagy részben a külföldi államok vál­sága okozza, mégis tudatára kejl ébrednünk annak, hogy gazdasági válságunk tartósságát jelentős mértékben okozzák saját belső viszo­nyaink is. A válság teljes legyőzése ér­dekében el kell fordulni az eddigi pro­tekcionizmustól és monopolizmusfól, min­den lehető eszközzel dolgozni kell a munkaalkalmak teremtésén, a kamatlábat le kell szállítani s nemzetközi hitelműve­letekkel teremteni kell olcsó hitelt. A gazdasági válságunk egyik főokát a bér- és fizetési viszonyainkban kell keresni. A munkás keresete hanyatlik A miniszter részletes munkabér-statiszti­kákat idéz a csehszlovákiai munkabéreknek az utolsó öt évben való rohamos csökkené­séről. Az adatok a központi szociális bizto­sitó intézet bérkimutatásai alapján készül­tek. 1930 júniusában 1,018.686 biztosított tag volt a három legalacsonyabb bérosz­tályban, 1935 júniusában 1,092.433 tag volt ebben az osztályban. Hasonló viszonyok ta­pasztalhatók a magánalkalmazottak nyug­díjintézeténél is. Hogy a munkabérek csök­kenése milyen veszteséget jelent a fogyasz­tásnál, azt akkor láthatjuk tisztán, ha tud­juk, hogy 1929-ben a szociális biztositó in­tézet tagjainak a száma a havi 2 millió 505 ezer 533-ről 1935-ben 1 millió 877 ezer 994-re esett vissza és hogy a munkások át­lagkeresete 1929-ben évi 5979 Ke, 1934-ben 5097 Ke volt. A kereset tehát átlag 18 százalékkal csök­kent. A miniszter a továbbiakban részletesen is­merteti a szövőipar, az üvegipar foglalkoz­tatottságának hanyatlását, megemlíti a kol­lektív szerződések felmondhatatlanságáról szóló kormányrendelet hatását s további teendőnek mondja a kollektív szerződések általános bevezetését. A racionalizáció rossz hatása Necas miniszter külön is fejezetet szentelt a csehszlovákiai ipar 1934. évbeli racionalizá- ciójának, mely sok munkásnak vette el a ke­nyerét. Különösen a szövőiparban újabb mérföldes lépé­seket tett a racionalizáció, a gérpek ismét a mun­kások százait tették fölöslegessé. A munkapiacot a kivándorlás lehetetlensége hátrányosan befolyásolja. 1929-ben még 28.000 csehszlovák honos vándorolt ki, 1934-ben ez a szám 3120-ra apadt. Tavaly 1793 és az idei év első felében 805 olyan csehszlovákiai kivándorló tért vissza, aki külföldön munkanélküli let;t. Ja­nuártól junius végéig a munkanélküliek száma 212.000-rel ment vissza s ezzel egyidejűén a fog­lalkoztatottak száma 322.000-rel emelkedett. Eb­ből kitűnik, hogy több tízezer olyan dolgozó je­lentkezett és nyert elhelyezést, aki nem szerepelt a munkanélküliek nyilvántartásában. A miniszter ezután az általa rendkívül kedve­zőtlennek nevezett bérviszonyok kérdésével fog­lakozott: egy gablonci munkás régebben 5—7 korona órabért kapott, a gablonzi iparban ma 1.50 koronás órabért fizetnek. Csehország észak­keleti részében a házi ipart űző üvegmunkás napi 14 órai munka mellett 30—40 koronát keres he­tenként. Az üvegcsiszolók ifjumunkásnőinek óra­bére 50—70 fillér. Az épitőmunkások órabére ugyancsak rendkívül alacsony s mindössze 1— 1.25 koronára rúg. A földmunkások a kövezés nehéz munkáját 75 koronás hetibérért végzik. lati jelentősége aligha van. Japántól akkor kellene félnie Európának, ha más kultúrát képviselne, ha egy uj és előttünk ismeretlen szellemiség nevében törne ránk és szólítaná zendülésre a színes fajtákat. Mindaddig azonban, amig Japán sem jelent egyebet, mint konfekciós árut és konfekciós mate­rialista szellemiséget, nincs mit tartani tőle. Legföljebb azt érheti el, hogy ott, ahol ed­dig angol vagy német villanykörtével vilá­gítottak, ezután majd japán villanykörtével fognak világítani, vagy az a bennszülött, akire eddig rátukmálták Lancashire posz­tóját. most majd Osaka posztóját fogja vi­selni. Ez azonban nemcsak, hogy igazolása, de éles cáfolata Spengler híres katasztrófa­elméletének, mely tudvalevőleg nem úgy hirdeti a fehér faj kimúlását, hogy a fehér kultúra sárgák kezébe csúszik át és ott to­vább fog virágozni (mert ez, valljuk meg, nem is lehetséges : a japánok eltanulhatják tőlünk a mi kultúránkat, de nélkülünk soha pem fejleszthetik tovább, az lehetséges, hogy a japán gyár jobban és olcsóbban ál­lítja elő az amerikai varrógépet, de csak azt a varrógépet, amit Amerikától tanult el. az újat ismét Amerikában vagy Európában fogják kitalálni), hanem úgy, hogy a fehér faj alatt elkorhad a civilizáció állványzata. Már pedig a fehér fajta és a mi civilizá­ciónk, amire lehetünk büszkék is, de kicsit szégyelhetjük magunkat miatta —- szorosan Egyes kisipari ágakban nem ritka jelenség, hogy az alkalmazott az élelmezésen kívül csupán 50 koronát kap hetenként. A fémipar munkabérei szintén nagyon alacsonyak. Kvalifikált munkások gyakran mindössze 1.50 koronás órabért kapnak. A téglagyárak 1.50 koronás órabére általános jelenseg. A vasutakon az uj fék alkalmazása követ­keztében a tehervonatok kisérő személyzete a 10—12 főnyi szakaszokból pont felére csök­kent. A műszaki haladást megakadályozni nem lehet s tartósan korlátozni sem lehet s az emberi tár­sadalomnak le kell vonni az e tényből fakadó konzekvenciákat. A petróleumvilágitástól vissza­térni a mécshez nem szabad. De a gépi termelés az általános érdek szempontjából néha veszedel­mes következményekkel járhat. Ezt bizonyítja az üvegipari termelés, különösen ami a müclrágakö- vek csiszolását illeti. E szakmában a gépek na­gyon káros befolyást gyakoroltak. Két személy modern géppel nyolc óra alatt 60 kilogram üveggyöngyöt készít. Két személy a régi módon mindössze 16 kilogramot állít elő. UzenbeszűRte^sek Az alkalmazottak indokolatlan elbocsátása el­len a kormány az 1935-134. számú kormányren­(FOLYTATAS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN) mm össze van forrva egymással : fehér faj nél­kül ez a civilizáció elsorvad, soha nem lesz sárga civilizáció belőle. A japán veszély tehát távolról sem koz­mikus jelentőségű, már a fehér faj kozmo­szának szempontjából — hanem csakis egy uj vetélytárs erőteljes jelentkezése. Japán üzletet akar csinálni és nem uj világrendet. Nem tesz egyebet, mint a többi hatalmak, jelentkezik egy birtokért, amelyhez, úgy érzi, legalább annyi joga van, mint Ameri­kának vagy Angliának. Japánnak, is szük­sége van olajra és szüksége van az abesz- szin üzletre. Most, hogy már majdnem bi­zonyos, hogy Abesszínia akár háborúval, akár háború nélkül nagyobb pénzhez fog

Next

/
Thumbnails
Contents