Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-11 / 208. (3760.) szám

2 ^i^gaiAW^arhirlsr 1935 weptember 11, szerda* jutni, amiért vasúti síneket, fegyvereket, katonai fölszerelést, automobilokat és re­mélhetőleg posztót fog vásárolni, érthető, ha a japán kereskedők érdeklődése fokozott mértékben fordul Keletafrika felé. Japán­nak van például az egész világon a leg­tökéletesebb gyógykötésipara, ők csinálják a legjobb vattát és a legjobb pólyát. (Ezt a háború alatt a mi katonáink is tapasztalhat­ták, ha a távolkeleti fronton összevetette a sors japánokkal.) Természetes és végered­ményben jogos, hogy Japán a maga ki­tűnő vattáját Abesszíniában el akarja adni. Japánnak nem jutott eszébe, hogy a színes fajták élére álljon, mig ez csak pénzébe ke­rülhetett volna, most azonban, hogy Abesz- szinia pénzt fog kapni és fizetni tudja majd a megrendeléseket, Tokió egyszeribe fölis­merte nagy történelmi misszióját és hevesen tiltakozik a színes fajták elnyomása ellen. Emlékezetes, hogy Japán első tiltakozásá­nak hire egy időben jelent meg az európai lapokban azzal a hírrel, hogy Abesszínia követe, dr. Martin több millió fontos köl­csön fölvételéről tárgyal Londonban ame­rikai és angol bankárokkal. Most, hogy majdnem bizonyosra vehető, hogy az abesz- szin kérdést, ha lesznek is helyiérdekű csete­paték, végeredményben pénzzel oldják meg a nagyhatalmak. Japán lelkes érdeklődést mutat a kérdés iránt. Ez az, amire azt mondhatjuk, „a mi pénzünkért". Japán sa­ját posztó-, fegyver- és gyógyszeripara szá­mára szeretné megkaparintani az Abesszí­niába vándorló, tőke egy részét. Természe­tesen, csak a kisebbiket, azt, amire már nem talál elég gyorsan árut Angliában és Amerikában a négus. Ha ugyanis az angol és amerikai tőke bevándorol Abesszíniába, elsősorban angol és amerikai gyáraknál kell majd beszereznie az abesszin kormány­nak mindazt, amire a háborúhoz vagy eset­leg a békéhez szüksége van. Csak amihez nem tud elég gyorsan hozzáférni Ameriká­ban és Angliában, azt fogja majd Japánban beszerezni, valószínűleg sokkal olcsóbban és talán még jobban is. Mert a sárga vesze­delemnek, amiről most már csapongó fantá­ziájú irók és mozirendezők mellett állam­férfiak és bankárok is sokat beszélnek, egyetlen komoly jelentkezési formája az, amit helytelenül dömpingnek neveznek. S ami egyszerűen annyit jelent, hogy Japán olcsóbb és néha jobb árut ad, mint az angol, német vagy francia gyár. Ez a sárga ve­szedelem. A magyarországi Katolikus Akció vezetősége Gombos miniszterelnöknél Budapest, szeptember 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A magyar Katolikus Akció országos elnöksége nevé­ben Glattfelder Gyula csanádi püspök ma küldöttséggel jelent meg Gömbös Gyula mi­niszterelnök előtt és átnyújtotta neki az Actio Catolica elnökségének a család és er­kölcs védelmére vonatkozó javaslatát. Göm­bös Gyula miniszterelnök válaszában a leg­nagyobb jóindulattal fogadta a nagy hord­erejű javaslatot és kijelentette, hogy azt azonnal eljuttatja a szakminiszterekhez. S'arhemberg osztrák altoücellár Tatán Tata, szeptember 10. Starhemberg herceg osztrák alkancellár ma Tatára érkezett gróf Esterházy Ferenc meglátogatására. Az al­kancellár mintegy 10—14 napig lesz gróf Esterházy vendége s ez idő alatt résztvesz az Esíerházy-uradalom erdejében rende­zendő szarvas- és vaddisznóvadászaton, Uj magyar kétpengősök Pázmány Péter képmásával Budapest, szeptember 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a magyar országgyűlés a Pázmány Péter-tudományegyetem alapításának há­romszáz éves évfordulója alkalmából két- pengős jubileumi ezüstérmék forgalomba- hozatalát határozta el. A pénzügyminiszté­rium most kiadott rendelete szabályozza az érmék külalakját. Az uj kétpengős egyik ol­dalán az egyetem alapítását ábrázoló cso­portkép látható, amelynek közepén Páz­mány Péter áll, jobbkezében az egyetem alapitó levelét, baljában pedig a főpapi ket­tőskeresztet tartva. A másik oldalon a ma­gyar cimer a koronával és fölötte körívben a fölirás : ,.Magyar királyság" s alatta az értéket jelző szám. Neéas miniszter beszéde (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON) delettel lépett föl, amely a gyári üzemek korlá­tozási tilalmáról szól. Eddig 26.242 személyt foglalkoztató 235 gyári üzem kérte a beszünte­tést engedélyt Bezárta az üzemet 159 gyár 14.327 munkással, vagyis további munkára kö­teleztek 76 gyárat 11.870 munkással, A gyárak beszüntetésének okai között legtöbb esetben az értékesítés elégtelensége szerepel. A népjóléti minisztérium igen sok esetiben lépett föl a pénzügyi hatóságoknál s ezzel tette lehetővé egyes üzemek fentartását. Munkaalkalmak teremtése A munkaalkalmak teremtésére irányuló tö­rekvések között a miniszter első helyen a közmunkákat és a munkanélküliekről való produktív gondoskodást említette. E téren a népjóléti minisztérium különös gond­ját viselte annak, hogy legalább azokat a munkálatokat végezzék idejében, amelyek szükségletéről a költségvetés gondoskodott. Sok szó esett a belföldi fogyasztóképesség nö­veléséről. Ez csak úgy lehetséges, ha munkát adunk a munkanélküli tömegeknek. A beruházási munkálatok között emlegetik a vasúti, közúti, vizi építkezéseket, villanyosi- tást, iskolák, kórházak, vásárcsarnokok építé­sét. Mindezeket a munkálatokat a minisztérium pontosan nyilvántartja s állandóan dolgozik, hogy minél több megvalósuljon belőle. A munkanélküliekről való produktív gon­doskodás a tartományok, járások és községek költségvetéseinek keretében történik. Emel­lett vannak az úgynevezett tartományi akciók, amelyek során a tartomány kölcsönöket nyújt nagyobbterjedelmü közmunkákra. A kormány erre a célra 95 millió koronát adott ki. A harmadik csoportba tartozik a közhasznú testületek által végzett munkálatok segélyezé­se, amire a kormány 3 milliót fizetett. Az ál­lami erdőigazgatóságok inségmunkálataira a kormány félmilliót engedélyezett, mig a járá­sok és községek által végzett ineégmunká'kra eddig 1 millió 90 ezer korona állami pénzt fi­zettek. Csökkennek a magánépitkezések A magánépitkezések száma 1932-től foko­zatosan csökken. 1932-ben 8880 lakóház épült 38.082 lakással, 1934-ben 5384 lakó­ház 14.818 lakással. A régi lakóházak tata­rozására nyújtott adókedvezmények nem teljesítették a hozzájuk fűzött reményeket. A tízezernél kevesebb lakost számláló városok­ban kérdőív-akcióval állapították meg, hogy az egészen k's lakások iránt még mindig nagy kereslet mutatkozik 6 igy az építkezési moz­galom ezirányban segélyezendő. A minisztérium reméli, hogy a kislakásépi- tési akció állami segélyezése a munkanélkü- inség enyhítéséhez jelentősen járulhat A tata­rozott házak adókedvezményei kimélyiten- dők volnának, hogy kedvezően hasson ez az intézkedés a mtmkapiacra. A miniszter szerint alaposan kell gondoskodni azokról a családiház-tulajdonosokróL akik jobb idők szerény megtakarításait lakóházukba fek­tették, majd állásukat vesztették s most az a veszély fenyegeti őket, hogy házikójukat elár­verezik s ezzel elvesztik összekuporgatott fil­léreiket is. A segítés csakis törvénnyel lehetséges. A munka dö megrövidítése Nagyon részletesen ismertette a miniszter a munkaidő megrövidítésének kedvező hatásait a külföldön. Amíg az erre vonatkozó törvény- javaslatból törvény lesz, addig az iparfelügye- 1 Őségefk 1 különösen arra ügyelnek, hogy a mun­kaidőt ne lépjék túl. Majd a munkaközvetítés legújabb eredményeinek szentelt néhány 6zót a miniszter. Megemlítette a kivitel előmozdításá­nak szükségességét, amelynek érdekében beve­zették a kiviteli hitelt. A pénzügyi és hitelkér­désekről ezeket mondotta: Megállítandó a deflációs folyamat — A minisztérium tudatában van annak, hogy a gazdasági élet fölleaditésére irányuló intézkedésekhez pénz kell. Az ismert pénz­ügyi és hiteltervekről van szó, amelyek meg­tárgyalása nem tartozik a népjóléti minisz­térium ügykörébe. Az építkezést és a köz­munkákat nagyon elősegítené a kamatláb leszállítása, ami a legaktuálisabb probléma. Reméljük, hogy a régen hangoztatott magá- tójérteíődőség végül valóra válik. Állami szükségszerűségnek tartjuk a deflációs fo­lyamat megállítását, mert a defláció különö­sen a szociális tekintetben gyöngébbeket, a bérekre, fizetésekre utalt személyeket sújtot­ta erősen. Életszínvonaluk csökkentése ve­szélyezteti az iparos, kereskedő és földmű­ves iétét is. A fiatalság szociális védelme Az expozé a dolgozó fiatalság szociális védelméről szó­ló fejezetében megállapítja, hogy e téren sok a fájdalmas tény és nagyon sok a tennivaló. A téli m-enkelyek és téli hajlékok működését ismerteti. A munkanélküliség a családokban is rombolóan hat. A gyermekek szenvednek az élelmezés hiányai miatt. Nincs, aki segítsen. Külön alapos gondoskodást kellene kiépíteni, de az önkormányzatok nem terhelhetők meg újabb kádasokkal 6 az állam sem tudja előte­remteni az újabb szükségletet. E téren a ma­gán- és társadalmi egyesületek fejtik ki a leg­nagyobb tevékenységet. A kormány megbízta a népjóléti minisztériumot az ifjusággondozási terv kidolgozásával. A minisztérium ezt el is készítette e a munkába be kéül vonni az önkormányzato­kat éppen úgy, mint a társadalmi egyesüle­teket és karitatív intézményeket. Egyelőre legfontosabb föladat ez egyesületek zavarta­lan működésének biztosítása. Árproblémák A miniszter beszédének utolsó részéiben a fogyasztó érdekvédelméről beszélt. Lassan jöttünk csak rá, hogy a bajok forrása részben a meglévő javak elosztásában mutatkozó zavar is. Ha az állam alapos és kö­vetkezetes fogyasztóvédelmi politikát akar csi­nálni, ahhoz kellő jogkörrel kell felruháznia a hivatalokat. Mert néhány referens egy-egy já­rásban, vagy a tartományi hivatalban nem ké­pes ellátni a munkát. A mai árszínvonal nagy aggodalmakra ad alkalmat, mert azt a széles néprétegek nem viselik el. A helyzetet csak nehezebbé teszik a kartellek, amelyek legtöbbje saját egyéni önös érdekét nézi. A miniszter expozéját a liszt-, hne-, cukor- és ezé ni ogy aszta 6 rohamos csökkenését föltüntető statisztikai számadatokkal zárja, amelyek új­ságolvasó embernek újat nem hoztak. Ugyan­csak kimutatja e közszükségleti cikkek ár­emelkedését is. Petrásek képviselő Szlovenszkó nyomoráról Ebédszünet után megnyitották a vitát, mely­ben elsőnek Petrásek Ágoston képviselő szó­lalt föl. Petrásek képviselő „beszédét ezzel kezdte: — Figyelemmé' hallgattam a minisztori ex­pozét, amely az összes szociális bajra kiterjedt, tele volt statisztikai adatokkal 6 amit ígért, az valóban jónak látszik. Legőszintébb volt az a kijelentése, hogy, bizony, ami eddig hivatalo ean történt a válság leküzdésére, az édes­kevés volt. Ezt mi is látjuk. Radikális, Őszinte és rendszeres intézkedések kellenek. — A miniszteri expozé a munkanélküliek statisztikájánál kissé szépítette a való hely­zetet. Ez a kép nem reális. Sok falusi munka nélküli nem szerepel a hivatalos statisztikák­ban. A miniszter elismerte az uj építkezések számának csökkenését. Hozzá kell tennem, hogy a miniszter által említett okokon kívül számos embert visszariaszt az építkezéstől a hivatalos eljárás hosszadalmassága, a sok kérvényezés, bélyeg, költségvetés, jóváha­gyás, bizottságosdi s az ezekkel járó sok, improduktív költség. Magam tapasztalom most az egerszegi kultur- és szegényház építésénél. A beígért s néhol inár működő munkaközvetítőknél nyomatéko­san kérem a miniszter urat, hogy a legradiká­lisabban járjon el; ha kell, bocsássa el az oly hivatalnokot, aki a nyomorból is politikát csi­nál. A munkanélküliek gyermekei kérdésénél a miniszter ur figyelmébe ajánlom a téli tejak­ciót 6 erre a tavalyinál nagyobb fedezetet ké­rek. A miniszter uf statisztikai adatai az egész állam területére vonatkoznak. E statisztika csak Szlovenszkóra még sokkal szomorúbb, ezért a tisztelt bizottság elé néhány különleges szlovenszkói ügyiben teszek majd előterjesztést. — Elemem a szociálpolitika, —- mondotta a továbbiakban a szónok. — Gyermekkorom óta szocialista, demokrata é6 pacifista voltam. Kezdetben talán öntudatlanul, de Prohászka és Giesswein megerősítettek ebben a teóriában; — 35 éves tapasztalatom, a mai világhelyzet, a Remin no varam s a Quadragesimo anno en- ciklikák végleg meggyőztek álláspontom he­lyességéről a praxisban is. — A mai bizottsági ülés programja rövid, de rendkívül fontos: „a munkanélküliség és a dolgozó osztályok gazdasági helyzete" a tárgya. — Ha már a kormány nem kezdeményez, ; tegyük meg mi. A kormánypárti sajtó megkönnyíti újabban a mi ellenzéki sajtónk föladatát — annyiban, hogy mi is alig tudnánk ellenzékibb hangon írni és beszélni, mint ők, amikor a kormányt kritizálják. — Hogy munkanélküliség van és „a dol­gozó osztályok" is nyomorognak, azt már csak a szívtelenek és világtalanok nem lát­ják. A szalma kazlakban elégett emberek csontjai tetemre hívnak. A történelmi országok helyzetét csak újságok­ból ismerem, de annál jobban Szlovcnszkót, ahol a centralista „Slovensky Denik“ szerint is az emberek a „gyönge táplálkozás miatt hal­nak, mig a történelmi országokban a tuitáplál- kozás és a bőség miatt". A statisztika is elég hangosan kiabál a d'szparitásról, de ezenfölül a 'köztársaság nyugati, túlnyomóan gyári mun­kássága alig tudja elképzelni, hogy Szlovenszkó és a keleti részek népe meny­nyire tud nélkülözni, hogyan tud karácso­nyig száraz kenyéren, aztán répán, kápo6z- tán s burgonyán „megélni" az újig. No és mennyi a statisztikán fölüli, nem lajstro­mozott, szégyenlős nyomor! Arról nem is be­szélek, hogy főleg a földműves lakosság már külön adóként számítja azt, hogy terményeiből mennyit lopnak el 6 a sók adón kívül a na­ponta szaporodó koldusokra mennyi jut, illet­ve nem jut. Egész Szlovenszkó néhány há­borús és háború utáni újgazdagot kivéve —« szegény. A nagybirtok fölosztva, a gyáripar tönkretéve, a kisgazda fülig adósodva, a hiva- talnokosztály meghúzódva — miből élhet a munkás, a kisiparos és a kereskedő? Az orvoslás média — Időszerű indítványaim a nyomor enyhíté­sére és a kiáltó diszparitások kiegyenlítésére a következők: 1. Már junius 26-án indítványoztam, hogy az aratógépek használatával ne rövidítsék meg az aratómünkásokat. Az arató rész legyen 10 százalék, s különösen a téli Műszakra minimálni kell a mezőgazda- sági napszámot pl. 8.— koronára, mert néhol alig 5.— koronát fizetnek. A napszám a mun­ka beálltával természetesen magától emelke­dik. A szabályozás járásonkint volna eszközöl­hető. 2. A gazdasági életből ki kell zárni a párt­politikát, az agresszív nacionalizmust. A koalíciós kormánypártok politikai párttitká­rainak prepotens és demoralizáló befolyása alól föl kell szabadítani a hivatalokat a köz­élet egész vonalán! Lehetetlen helyzet az, hogy álláshoz, kenyér­hez, munkához csak a kormánypárti titkár ut­ján lehessen jutni, mig az ellenzék s a nemzeti kisebbségek elől mindenütt elzárják az ajtót. Ezer példát tudnék fölhozni, amikor a bajba­jutott s jogos igazát kereső fá'nek tudomására hozzák: lépjen be az agrárpártba, minden dol­ga rendbe jön... Ez a korrupció legmélyebb foka. 3. Elsősorban a többgyermekes családapá­kat kell kenyérhez juttatni, hiszen a depopulációs egykerendszer pusztít már nemcsak a magyar s protestáns, hanem a csehszlovák és katolikus vidékeken is. Már nemcsak a garamvölgyi magyar evangélikus­református isko'ák záródnak be gyermek hij- ján, hanem például a katolikus szlovák Nagy- surányban is fokozatosan építik le az osztá­lyokat. A családi pótlékokat nem beszüntetni kell a harmadik gyermeknél, hanem progresszive emelni. 4. A legnagyobb eréllyel véget kell vetni az állás- és jövedelemhalmozásnak, s ezt csa- ládonklnt kell megvizsgálni. Egész Nyltra környéke botránkozlk meg például azon, hogy az a kereskedelmi iskolai tanár, akinek a felesége is tanárnő, szülei is két nyugdijat élveznek, — mindehhez a jövedelméhez még 600 holdas maradékbirtokot kapott! A köztársaságban sok hasonló ecet van, —

Next

/
Thumbnails
Contents