Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-01 / 200. (3752.) szám

n jfJÁAxiÁiu * tAVlEMKril KAIM*: 1 >JJ bZ^p*.«_XiJU>CJ. i f Vi»uuu<*yf A szlovák néppárt bombája Az éles ellenzéki állásfoglalás után már csak a cseh néppárt szeretné Hlinkát a kormányba édes­getni - A szocialisták csak taktikázást látnak a néppárt határozatában - Najman miniszter hazatérése sebb és általánosabb lett, a hatalom minde­nütt kicsúszott —' Szovjetoroszországot ki­véve — a vörös kézből. A marxizmus nap- ról-napra szenvedte el újabb és újabb vere­ségét. Az államtekintéllyel azonosított nem­zeti gondolat pedig Mussolini. Hitler hata- lomrajutásával végleg széjjeltépte a világ- forradalom lehetőségét. A kommunista pártok élnek ott, ahol a demokratikus alkotmányok keretében tör­vényes elhelyezkedést tudnak találni és ahol a forradalmi lendület meg tudott al­kudni a hétköznapi kérdések ellentéteket tompitó természetével. Ezekben az államok­ban a kommunista párt harcolt ugyan a de­mokrácia ellen, harca azonban mindinkább veszített forradalmi elszántságából és a leg­szegényebb népréteg kenyérkérdéseit igye­kezett népszerűsége szolgálatába állítani. Néhány sztrájk, felvonulás, melyeket a kar­hatalom részéről kiontott munkásvér szo­morúan pecsételt meg, az utolsó fellobba- násai voltak annak « szellemnek, melyet most Moszkvában, ha kifejezetten nem is, de lényegében mégis eredménytelennek bé­lyegeztek. Nálunk Csehszlovákiában a kommunista párt kezdettől fogva szerepet játszott a poli­tikai életben és itt körülbelül az előbb emlí­tett pályafutáson ment át. Valószínűnek látszott, hogy a kommunisták itt a köztársa­ságban fognak először tudatára ébredni an­nak, hogy mig a környező államok egyiké­ben sem tűrik meg ezt a mai társadalmi rendet megváltoztatni akaró szervezetet, ad­dig ők itt a különféle pártok és nemzetek tömkelegében nemcsak bizonyos egyensú­lyozó szerepet játszanak, hanem hivatva vannak a létüket biztositó demokráciát is megvédelmezni. Forradalmiságuk eddig is inkább papirértékü volt, melytől a kormá­nyok nem ijedtek meg. A köztársaság nem­zeti tagozódásában pedig mereven világné­zeti álláspontjuk miatt közvetve a többségi nemzetnek tettek szolgálatot. Az uj nemzet­gyűlés megnyitó ülésszakán pedig már meg is nyilatkoztak olyan értelemben, hogy minden beszédjük a közös szocialista össze­fogás gondolatával ért véget. A nyári szü­netben ismételten láttuk jeleit annak, hogy kommunistáink sietnek megfogadni a mosz­kvai utasítást és szívesen állapodnának meg a szociáldemokratákkal és Benes nem­zeti szociálistáiVáí.^ A helyzet'^ az;- hogyá: kormáriyköálició- nak ma nem kellenek a kommunisták. A köztársaság külpolitikai tekintélye lényege­sen csorbulna. A kommunistáknak el kellene fogadni a kormánykoalíció programját. Ezt Prága, augusztus 31. Az elmúlt hét érdemle­ges kérdésekben alig hozott közelebb az annyi­ra sürgetett és várt belpolitikai munka megkez­déséhez. A központban még mindig minden csendes, csak a perifériákon, a pártokban ész­lelhető mozgolódás, némi élet, amelyből azon­ban nagyon nehéz és hálátlan dolog volna bár­miféle következtetéseket levonni. A miniszterelnököt csak a jövő hét közepére várják Prágába. Az éppen elmúlt héten Maly- petr miniszterelnök a Tátrában nyilatkozott egy szlovák lap munkatársa előtt s azt is mondta, hogy Szlovenszkó propagálása terén még sok a teendő. Bár e megnyilatkozás amolyan nyári fürdőidényben tett nyilatkozat, nagyon kívána­tos volna, ha a miniszterelnök Prágába vissza- jövet n? feledkezzék meg a Szlovenszkó propa­gálásában észlelt hiányokról. És itt elsősorban nem azokra a hiányokra gondolunk, hogy a köztársaság külképviseleti hivatalaiban a külföldön, világvárosok utazá­si irodáiban kevés és elégtelen propaganda­füzet van Szlovenszkó természeti szépségei­ről. hanem azt a másik, mélyen szántó pro­pagandát, amelynek elvégzése után ismét megáll a régi közmondás: jó bornak nem kell cégér. Vagyis jó utakat, kedvező vasúti ösz- szeköttetéseket, olcsó vasúti személyszállítási díjszabást kell adni a meglevő természeti kin­csekhez s ennek úgy hire szalad széles e vi­lágban, hogy e tények minden ragyogó kiálli­még sem tehetik. De kétségtelen szívességet tesznek a kormánynak, ha csendesebb, fal­melletti ellenzéki szerepre hangolnak át. Ez esetben azonban elvesztik tömegeiket,'akik­nek még forradalmi programot és kíméletlen harcot ígértek. A kommunista pártra számos magyar nemzetiségű testvérünk szavazott. Köteles­ségünk élénk figyelemmel kisérni azt a sze­repet, melyet e?, a . párt. £ köztársaság, köz­életében be fog a jövőben■tölteni,*^ Nem mon­dunk le arról a gondolatról, hogy minden kisebbségi magyart magyar nevezőn egye­sítsünk. A kommunista arcvonal defenzí­vája ezt a munkánkat meg fogja könnyíteni. tásu propagandafüzetnél jobban fogják di­csérni az idegenben Szlovenszkót. Komoly-e .a néppárt ellenzékisége? A szocialista és szociáldemokrata pártok drá­gaságellenes jelszópuffogtatásánál nagyobb fi­gyelemben részesült a szlovák néppárt határo­zata az éles ellenzéki politikai irány fenntartá­sa mellett. Figyelemre méltó az agrárpárti sajtó magatartása. E sajtó egyszerűen elhallgatta a határozatot. E határozat az agrárpártnak min­den jel szerint nagyon a kedvérevaló. A cseh néppárti LIDOVÉ LISTY a szlovák néppárt elhatározásával kapcsolatosan ezeket •Írja: Reméljük, hogy még nem kell lemondani a reményről, hogy a jövő politikai idényben megváltozik a szlovák néppártnak a kormány­ban való részvételére vonatkozó nézete. A fenyegető középeurópai válság, az állami pénzügyek rosszabb helyzete, a legszélesebb rétegek egyre hanyatló életszínvonala és a tartós gazdasági nehézségek oly helyzetet idézhetnek elő, mely mindkét felet engedé­kenységre bírja. Igazán államférfiuhoz méltó cselekedet volna a Hlinika-pártot a kormányba vezetni. Ha a po­zsonyi határozat után a reménysugár nagyon vékony is, mégis csak remény. A nemzeti szocialista CESKÉ SLOVO „Jönnek vagy nem jönnek?** cím alatt vezető he­lyen foglalkozik a kérdéssel s azt állapítja meg, hogy a szlovák néppárt nem első ízben állapítja meg éles ellenzéki politikai irányát csak azért, hogy a közvetlenül rákövetkező időben azt feladja. Az olcsó politikai agitáció taktikája ez, mert jobbat nem tud. A lap úgy véli, hogy itt volna az ideje, hogy a párt a legkomolyabb nemzetközi feszültség idején feladatát kissé na­gyobb felelősséggel fogja fel s hagyja abba el­lenzéki játékait, melyek mögött vad, meddő pár- tosködás rejlik. így a lap elitéli, hogy a Sídor- pérnél az egész képviselői és szenátort klub asz- szisztált. Ha ezzel egyidejűleg — irja a lap — oly hí­rek terjednek Pozsonyból, hogy a párt kor­mánybalépése esetén ugyanaz a Sidor a mi­niszterjelölt, úgy ez a tény a legjellemzőbb arra, amit a ludákok politikának neveznek, legyen az akár ellenzéki, akár kormánypoliti­ka, Lassankint a kommunistáinál is több meg­értést találunk az állam iránt, mely szabadsá­got biztosit a szlovák nemzetnek, mint a lu- dákoknál, kiknek szájuk szabadságjogokkal van tele, de tetteikkel aláássák annak alapjait. Nem fontos, jönnek vagy nem jönnek a kormány­ba. Fontos, hogy egyszer már Szlovenszkó va­lódi s nem vált érdekeit szolgálják.** A LIDOVÉ NOVINY szerint a határozat nem lephet meg senkit. Ismeretes, hogy a néppárt tavaszi kormánybalépési tárgyalásainak kudar­ca a néppárti vezetőséget kellemetlenül lepte meg s ez most újabb dacoláshoz vezet. A kocka el van vetve, de könnyen meg is fordulhat. Mert az egész éles ellenzéki határozat önmagában is taktikai manőver. Az autonomista közönség előtt a párt megvédte a kemény és félelem nélküli har­cos presztízsét és a kormánybalépési tárgyalá­soknak alapot csináltak a legnagyobb nyereség érdekében. Az ajtó tehát nincs egészen becsa­pódva. Hasonló szellemben fogja fel a helyzetet a NÁRODNI POLITIKA is. A NÁRODNY LISTY úgy tudja, hogy a szlovák néppárt a múlt napokban kormánykörök részéről valóban kapott nemhivatalos felszólítást, hogy nyilatkoz­zék kormánybalépési szándékáról s e felhívásra adta meg a választ a pozsonyi határozatban. „Szlovenszkó! iperospárt" Végül Najman kereskedelmi miniszter Szloven- szkö-ruszinszkói „villámutja** is élénken foglal­koztatja még a kedélyeket. A Lidové Noviny legújabb értesülései szerint az iparospárt keletszlovenszkói szárnyának há­borgása a miniszteri úttal egyáltalán nem te­kinthető elintézettnek, A lap végzetes nagy hibának tartja, hogy az iparospárt Kdétszlo- venszkónak nem adott mandátumot, pedig Mason tudása és ismeretei hasznos szolgálatot tehettek volna az államnak a törvényhozás­ban is, A lap úgy tudja, hogy a szlovénszkól iparospárt megalakulását türelmetlenül várja a szlovák nép­tgtj érzékeny liotalemhr Elbeszélés (I) — Négy óra mingyárt. vigye le, szivem, a gyereket sétálni, de hatra pontosan itthon le­gyenek, mert látni akarom Palikát, mielőtt elmegyek. A nevelőnő sapkát húzott Palikára és szót­lanul bólintott.’ Edit lehajolt a gyerekéhez, megcsókolta, kezét -végigvonta az arcán és gyöngéden, de határozottan kifelé tuszkolta. — Kézit csókolom, — mondta hangosan a gyerek; a nevelőnő önérzetesen, mogorván, hangosan lépett utána. Edit figyelte az ajtó csukódását. — Úgy, — mondta a szalonban és szivére szorította kezét. Már megint hogy’ dobog! Még mindig milyen izgatott vagyok ... Nem szabad, intette magát, nem kell ennyi érzést belevinni... Szeretem, jól esik, ked­ves, nem tehetek róla, más asszony kártyázik, szórja a pénzt, nekem ez az első és soha senki más nem lesz, nem szabad ilyen izga­tottnak lenni más asszony már a harmadik izgalomnál tart ilyenkor, szeretem az uramat, de... szenvedély? Jaj Istenem, csak állók itt, mintha... A kogyhába sietett. — Kati, fiam, megígértem a Márkusné nagyságos asz- szonynak, ma délután feltétlenül megkapja a ruhát, vigye el hamar ezt a csomagot, milyen ügyetlen vagyok, a nevelőnő is elvihette volna... — A szakácsnő bólintott és kissé élésen pillantott az asszony arcába, a szeme közé: Edit kis szúrást érzett az orra tövén. A .szakácsnő ekkor ezt kérdezte: — Most mingyárt? — Milyen furcsa a hangja. — Rög­tön, azonnal, — fejelte és az asztalra hají­totta a csomagot. Milyen különösek ezek az alkalmazottak!... tűnődött, mig figyelte a konyhából beverődő hangokat; mintha érez­nék, hogy ilyenkor mesterségesen távolítja el őket a lakásból, valahogyan fölényesked­nek, i-ossz kedvűek, szigorúak, ibiráskodók ... Irta: Földi Mihály hiányzik belőlük a tisztelet az úrnőjük iránt... a nevelőnő sem köszönt, mikor elment a gyerekkel. Mi az? Még mindig itt van? Már indult, hogy ingerülten a konyhába rohanjon és erélyesen megkövetelje parancsának tel­jesítését, mikor hangosan becsapódott kint az ajtó... no, ezt alaposan bevágta!. Harag­szik? Mi oka van rá? Nem lehetetlen, hogy hamarosan kicseréli a szakácsnőt is, a nevelő- nőt is, de hát minek gondol most erre? — Károly jön, a szerelem jön., a könnyelműség jön, a rosszaság jön, a bűn jön... Istenem, Istenkém, bocsásd meg a bűnömet, nem tehetek róla. Te tudod, mennyit küzdöttem ellene, magam sem tudom, hogy’ történt, egyszerre csak... A hálószobába szaladt és gyorsan lebocsátotta az ablakredőnyt, össze­húzta a függönyt, a tükör előtt meggyujtotta a rózsaszínű lámpát, pongyolája szétnyílt, vállára, mellére illatot szórt, a heverőn szét­dobálta a párnákat, az előszobáiba vezető összes ajtókat kinyitotta ... nem csöngettek már? ...., kikémlelt a lépcsőbázba, nem, nincs itt senki... hány óra?.,, négy elmúlt hat perccel, hol késik, hogy’ lehet késni, nem jól értette a telefont?... rettenetes, múlik az idő és ... borzasztó!... Sándort Sosem várta ily fulladozva... Istenem, hova vezet ez, mi lesz ebből? Hát mii? öröm és titok! Szépség! Már nem tudott a belső szobákban tartóz­kodni, az előszobáiba vonult és várt. Mi tör­ténik, ha Sándor egyszer ilyenkor betoppan? Á, lehetetlen. Nem hagyja el az irodát, a munka mindennél fontosabb és telefonálna, mielőtt * elindul. De ha egyszer rosszul lesz, megbetegszik, mondjuk, lázas, egyszerre csak a fejéhez nyúl, kopasz, kedves, kedves fejé­hez és azt mondja: forró, forró a fejem, mi van velem, hazamegyek, szédülök, haza­megyek a feleségemhez, az én egyetlenem­hez, aszpirint kérek, limonádét kérek és ak­kor ... akkor... Most csengettek. Határozot­tan csengettek. De ez nem Károly csenge­tése?! Károlynak kettőt kell csengetni, egy rövidet és egy hosszút, ez pedig egy csenge­tés volt, félszeg, rövid kis zörej, rekedt ber­regés ... Előrehajolt. Mit tegyek? Ki lehet ez? Miért nincs már ennek a Károlynak ren­des lakása, miért lakik még mindig a szülei­nél! Á, az más. Ha az ember elmegy hazulról, az már határozottan találka, amii pedig itt­hon történik... jobb így. A csöngetés, most már erősebben,. megismétlődött. Önkéntele­nül az ajtóhoz ment és gyorsan, szédülten ki­nyitotta. Egy öreg hordár állt a lépesőtházban. — Doktor Matkovics 9ándoniét keresem, — és egy levelet forgatott. — Én vagyok. — Személyesen? — Persze, — s nyugtalanul pillantott a lépcső felé. * — Kérem, meg kell az ilyet kérdeni. Egy levelet hoztam. Tessék, kérem, átvenni. Vá­laszt nem várok. A levélre pillantott, megismerte Károly Írását. — Köszönöm, — mondta zavartan. — Kérem, — felelte szélesen a hordár és el csoszogott. Edit a hálószobába rohant a levéllel, resz­kető ujjai össze-vissza tépdesték a borítékot. Mi történik itt? Mingyárt elájulok. Mit ir? Hiszen itt nem látok semmit. Mért nem me­gyek a lámpáihoz? — dünnyögte. A rózsaszínű lámpa alá vonszolta testét és elolvasta a levelet: „Egyetlen gyönyörű Edit! Egy hét óta készülődöm a mai délutánra s délelőtt tiz óra óta, amikor a tanári szobá­ból felhívtam és engedélyt kaptam Magától a látogatásra, szorongó szívvel nézegettem az órát és ájult boldogsággal lestem a percek múlását. Mikor lesz már négy óra? Mikor já­rul, balok Maga elé? fts ahogy közeledett a boldogság órája, úgy emelkedett fel bennem valami kemény, kegyetlen tiltakozás, rette­netes parancs: nem szabad elmenned, nem lehetsz többé boldog, szakadj el Edittől. Meg kell mondanom, hogy ez a parancs erősebb nálam. Ez a tiltakozás legyőzött. Én többé nem megyek el Magához, 'boldogságom! Egy órakor már elviselhetetlen idegesség­gel vártam a csöngetést. Nincs a gimnázium­nak az a rossz diákja, aki nálam nagyobb örömmel leste ma az óra végét. Haza siet­tem, boldogan, lázasan, de egyre iszonyúb­ban növekrő zavarral rohantam a lakásomra: most gyorsan ebédelsz, megiíürdesz, felöltözöl, négy órakor csöngetsz, egy rövidet és egy hosszút csöngetsz a boldogság ajtaján és... Otthon azonban egyre hangosabban dobolt bennem a parancs: nem mehetsz, itthon-ma­radsz. Nem tudtam ebédelni. Anyám aggódva figyelte arcomat, zavart viselkedésemet, nem álltam már tovább a faggatásait, azt feleltem hirtelen, hogy sürgős levelet kell innom és felugrottam az asztaltól. Most itt ülök és Írom ezt a levelet. Nem tudom, érthető-e, amit írok, nem tudom, elég világosan fejezem-e ki magamat, de ahogy szaporodnak a sorok, úgy múlik a zavarom, a lázam, s minél hatá­rozottabban ragaszkodom elhatározásomhoz, annál tisztábban látom a helyzetet... igen, tisztulok, felszabadulok, megnyugszom..... visszatér a nyugalmam, amit elvesztettem egy évvel ezelőtt, amikor egymás karjaiba szédültünk, amikor boldog lettem, boldog és szenvedő ember. Csodálkozik a szón?- Szenvedő? Edit, egyetlen, gyönyörű, meg kell mondanom, mérhetetlenül sokat szenvedlem. Furcsa dolog ez, alig .tudom, hol kezdjem a magyarázatát. Hiszen Maga az asszony, Maga hozott áldozatokat értem. Maga csalta meg a férjét, Maga veszíthet, el mindent. Maga vetett kockára mindent, mit egy asz- szony kockáztathat, hírnevet, férjet, gyereket, családi boldogságot, polgári jólétet s mégis, én beszélek szenvedésről, én. aki semmit sem adtam, aki csak kaptam, olyan hol fogságot., amit nőm érdemiek meg? (folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents