Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-01 / 200. (3752.) szám
n jfJÁAxiÁiu * tAVlEMKril KAIM*: 1 >JJ bZ^p*.«_XiJU>CJ. i f Vi»uuu<*yf A szlovák néppárt bombája Az éles ellenzéki állásfoglalás után már csak a cseh néppárt szeretné Hlinkát a kormányba édesgetni - A szocialisták csak taktikázást látnak a néppárt határozatában - Najman miniszter hazatérése sebb és általánosabb lett, a hatalom mindenütt kicsúszott —' Szovjetoroszországot kivéve — a vörös kézből. A marxizmus nap- ról-napra szenvedte el újabb és újabb vereségét. Az államtekintéllyel azonosított nemzeti gondolat pedig Mussolini. Hitler hata- lomrajutásával végleg széjjeltépte a világ- forradalom lehetőségét. A kommunista pártok élnek ott, ahol a demokratikus alkotmányok keretében törvényes elhelyezkedést tudnak találni és ahol a forradalmi lendület meg tudott alkudni a hétköznapi kérdések ellentéteket tompitó természetével. Ezekben az államokban a kommunista párt harcolt ugyan a demokrácia ellen, harca azonban mindinkább veszített forradalmi elszántságából és a legszegényebb népréteg kenyérkérdéseit igyekezett népszerűsége szolgálatába állítani. Néhány sztrájk, felvonulás, melyeket a karhatalom részéről kiontott munkásvér szomorúan pecsételt meg, az utolsó fellobba- násai voltak annak « szellemnek, melyet most Moszkvában, ha kifejezetten nem is, de lényegében mégis eredménytelennek bélyegeztek. Nálunk Csehszlovákiában a kommunista párt kezdettől fogva szerepet játszott a politikai életben és itt körülbelül az előbb említett pályafutáson ment át. Valószínűnek látszott, hogy a kommunisták itt a köztársaságban fognak először tudatára ébredni annak, hogy mig a környező államok egyikében sem tűrik meg ezt a mai társadalmi rendet megváltoztatni akaró szervezetet, addig ők itt a különféle pártok és nemzetek tömkelegében nemcsak bizonyos egyensúlyozó szerepet játszanak, hanem hivatva vannak a létüket biztositó demokráciát is megvédelmezni. Forradalmiságuk eddig is inkább papirértékü volt, melytől a kormányok nem ijedtek meg. A köztársaság nemzeti tagozódásában pedig mereven világnézeti álláspontjuk miatt közvetve a többségi nemzetnek tettek szolgálatot. Az uj nemzetgyűlés megnyitó ülésszakán pedig már meg is nyilatkoztak olyan értelemben, hogy minden beszédjük a közös szocialista összefogás gondolatával ért véget. A nyári szünetben ismételten láttuk jeleit annak, hogy kommunistáink sietnek megfogadni a moszkvai utasítást és szívesen állapodnának meg a szociáldemokratákkal és Benes nemzeti szociálistáiVáí.^ A helyzet'^ az;- hogyá: kormáriyköálició- nak ma nem kellenek a kommunisták. A köztársaság külpolitikai tekintélye lényegesen csorbulna. A kommunistáknak el kellene fogadni a kormánykoalíció programját. Ezt Prága, augusztus 31. Az elmúlt hét érdemleges kérdésekben alig hozott közelebb az annyira sürgetett és várt belpolitikai munka megkezdéséhez. A központban még mindig minden csendes, csak a perifériákon, a pártokban észlelhető mozgolódás, némi élet, amelyből azonban nagyon nehéz és hálátlan dolog volna bármiféle következtetéseket levonni. A miniszterelnököt csak a jövő hét közepére várják Prágába. Az éppen elmúlt héten Maly- petr miniszterelnök a Tátrában nyilatkozott egy szlovák lap munkatársa előtt s azt is mondta, hogy Szlovenszkó propagálása terén még sok a teendő. Bár e megnyilatkozás amolyan nyári fürdőidényben tett nyilatkozat, nagyon kívánatos volna, ha a miniszterelnök Prágába vissza- jövet n? feledkezzék meg a Szlovenszkó propagálásában észlelt hiányokról. És itt elsősorban nem azokra a hiányokra gondolunk, hogy a köztársaság külképviseleti hivatalaiban a külföldön, világvárosok utazási irodáiban kevés és elégtelen propagandafüzet van Szlovenszkó természeti szépségeiről. hanem azt a másik, mélyen szántó propagandát, amelynek elvégzése után ismét megáll a régi közmondás: jó bornak nem kell cégér. Vagyis jó utakat, kedvező vasúti ösz- szeköttetéseket, olcsó vasúti személyszállítási díjszabást kell adni a meglevő természeti kincsekhez s ennek úgy hire szalad széles e világban, hogy e tények minden ragyogó kiállimég sem tehetik. De kétségtelen szívességet tesznek a kormánynak, ha csendesebb, falmelletti ellenzéki szerepre hangolnak át. Ez esetben azonban elvesztik tömegeiket,'akiknek még forradalmi programot és kíméletlen harcot ígértek. A kommunista pártra számos magyar nemzetiségű testvérünk szavazott. Kötelességünk élénk figyelemmel kisérni azt a szerepet, melyet e?, a . párt. £ köztársaság, közéletében be fog a jövőben■tölteni,*^ Nem mondunk le arról a gondolatról, hogy minden kisebbségi magyart magyar nevezőn egyesítsünk. A kommunista arcvonal defenzívája ezt a munkánkat meg fogja könnyíteni. tásu propagandafüzetnél jobban fogják dicsérni az idegenben Szlovenszkót. Komoly-e .a néppárt ellenzékisége? A szocialista és szociáldemokrata pártok drágaságellenes jelszópuffogtatásánál nagyobb figyelemben részesült a szlovák néppárt határozata az éles ellenzéki politikai irány fenntartása mellett. Figyelemre méltó az agrárpárti sajtó magatartása. E sajtó egyszerűen elhallgatta a határozatot. E határozat az agrárpártnak minden jel szerint nagyon a kedvérevaló. A cseh néppárti LIDOVÉ LISTY a szlovák néppárt elhatározásával kapcsolatosan ezeket •Írja: Reméljük, hogy még nem kell lemondani a reményről, hogy a jövő politikai idényben megváltozik a szlovák néppártnak a kormányban való részvételére vonatkozó nézete. A fenyegető középeurópai válság, az állami pénzügyek rosszabb helyzete, a legszélesebb rétegek egyre hanyatló életszínvonala és a tartós gazdasági nehézségek oly helyzetet idézhetnek elő, mely mindkét felet engedékenységre bírja. Igazán államférfiuhoz méltó cselekedet volna a Hlinika-pártot a kormányba vezetni. Ha a pozsonyi határozat után a reménysugár nagyon vékony is, mégis csak remény. A nemzeti szocialista CESKÉ SLOVO „Jönnek vagy nem jönnek?** cím alatt vezető helyen foglalkozik a kérdéssel s azt állapítja meg, hogy a szlovák néppárt nem első ízben állapítja meg éles ellenzéki politikai irányát csak azért, hogy a közvetlenül rákövetkező időben azt feladja. Az olcsó politikai agitáció taktikája ez, mert jobbat nem tud. A lap úgy véli, hogy itt volna az ideje, hogy a párt a legkomolyabb nemzetközi feszültség idején feladatát kissé nagyobb felelősséggel fogja fel s hagyja abba ellenzéki játékait, melyek mögött vad, meddő pár- tosködás rejlik. így a lap elitéli, hogy a Sídor- pérnél az egész képviselői és szenátort klub asz- szisztált. Ha ezzel egyidejűleg — irja a lap — oly hírek terjednek Pozsonyból, hogy a párt kormánybalépése esetén ugyanaz a Sidor a miniszterjelölt, úgy ez a tény a legjellemzőbb arra, amit a ludákok politikának neveznek, legyen az akár ellenzéki, akár kormánypolitika, Lassankint a kommunistáinál is több megértést találunk az állam iránt, mely szabadságot biztosit a szlovák nemzetnek, mint a lu- dákoknál, kiknek szájuk szabadságjogokkal van tele, de tetteikkel aláássák annak alapjait. Nem fontos, jönnek vagy nem jönnek a kormányba. Fontos, hogy egyszer már Szlovenszkó valódi s nem vált érdekeit szolgálják.** A LIDOVÉ NOVINY szerint a határozat nem lephet meg senkit. Ismeretes, hogy a néppárt tavaszi kormánybalépési tárgyalásainak kudarca a néppárti vezetőséget kellemetlenül lepte meg s ez most újabb dacoláshoz vezet. A kocka el van vetve, de könnyen meg is fordulhat. Mert az egész éles ellenzéki határozat önmagában is taktikai manőver. Az autonomista közönség előtt a párt megvédte a kemény és félelem nélküli harcos presztízsét és a kormánybalépési tárgyalásoknak alapot csináltak a legnagyobb nyereség érdekében. Az ajtó tehát nincs egészen becsapódva. Hasonló szellemben fogja fel a helyzetet a NÁRODNI POLITIKA is. A NÁRODNY LISTY úgy tudja, hogy a szlovák néppárt a múlt napokban kormánykörök részéről valóban kapott nemhivatalos felszólítást, hogy nyilatkozzék kormánybalépési szándékáról s e felhívásra adta meg a választ a pozsonyi határozatban. „Szlovenszkó! iperospárt" Végül Najman kereskedelmi miniszter Szloven- szkö-ruszinszkói „villámutja** is élénken foglalkoztatja még a kedélyeket. A Lidové Noviny legújabb értesülései szerint az iparospárt keletszlovenszkói szárnyának háborgása a miniszteri úttal egyáltalán nem tekinthető elintézettnek, A lap végzetes nagy hibának tartja, hogy az iparospárt Kdétszlo- venszkónak nem adott mandátumot, pedig Mason tudása és ismeretei hasznos szolgálatot tehettek volna az államnak a törvényhozásban is, A lap úgy tudja, hogy a szlovénszkól iparospárt megalakulását türelmetlenül várja a szlovák néptgtj érzékeny liotalemhr Elbeszélés (I) — Négy óra mingyárt. vigye le, szivem, a gyereket sétálni, de hatra pontosan itthon legyenek, mert látni akarom Palikát, mielőtt elmegyek. A nevelőnő sapkát húzott Palikára és szótlanul bólintott.’ Edit lehajolt a gyerekéhez, megcsókolta, kezét -végigvonta az arcán és gyöngéden, de határozottan kifelé tuszkolta. — Kézit csókolom, — mondta hangosan a gyerek; a nevelőnő önérzetesen, mogorván, hangosan lépett utána. Edit figyelte az ajtó csukódását. — Úgy, — mondta a szalonban és szivére szorította kezét. Már megint hogy’ dobog! Még mindig milyen izgatott vagyok ... Nem szabad, intette magát, nem kell ennyi érzést belevinni... Szeretem, jól esik, kedves, nem tehetek róla, más asszony kártyázik, szórja a pénzt, nekem ez az első és soha senki más nem lesz, nem szabad ilyen izgatottnak lenni más asszony már a harmadik izgalomnál tart ilyenkor, szeretem az uramat, de... szenvedély? Jaj Istenem, csak állók itt, mintha... A kogyhába sietett. — Kati, fiam, megígértem a Márkusné nagyságos asz- szonynak, ma délután feltétlenül megkapja a ruhát, vigye el hamar ezt a csomagot, milyen ügyetlen vagyok, a nevelőnő is elvihette volna... — A szakácsnő bólintott és kissé élésen pillantott az asszony arcába, a szeme közé: Edit kis szúrást érzett az orra tövén. A .szakácsnő ekkor ezt kérdezte: — Most mingyárt? — Milyen furcsa a hangja. — Rögtön, azonnal, — fejelte és az asztalra hajította a csomagot. Milyen különösek ezek az alkalmazottak!... tűnődött, mig figyelte a konyhából beverődő hangokat; mintha éreznék, hogy ilyenkor mesterségesen távolítja el őket a lakásból, valahogyan fölényeskednek, i-ossz kedvűek, szigorúak, ibiráskodók ... Irta: Földi Mihály hiányzik belőlük a tisztelet az úrnőjük iránt... a nevelőnő sem köszönt, mikor elment a gyerekkel. Mi az? Még mindig itt van? Már indult, hogy ingerülten a konyhába rohanjon és erélyesen megkövetelje parancsának teljesítését, mikor hangosan becsapódott kint az ajtó... no, ezt alaposan bevágta!. Haragszik? Mi oka van rá? Nem lehetetlen, hogy hamarosan kicseréli a szakácsnőt is, a nevelő- nőt is, de hát minek gondol most erre? — Károly jön, a szerelem jön., a könnyelműség jön, a rosszaság jön, a bűn jön... Istenem, Istenkém, bocsásd meg a bűnömet, nem tehetek róla. Te tudod, mennyit küzdöttem ellene, magam sem tudom, hogy’ történt, egyszerre csak... A hálószobába szaladt és gyorsan lebocsátotta az ablakredőnyt, összehúzta a függönyt, a tükör előtt meggyujtotta a rózsaszínű lámpát, pongyolája szétnyílt, vállára, mellére illatot szórt, a heverőn szétdobálta a párnákat, az előszobáiba vezető összes ajtókat kinyitotta ... nem csöngettek már? ...., kikémlelt a lépcsőbázba, nem, nincs itt senki... hány óra?.,, négy elmúlt hat perccel, hol késik, hogy’ lehet késni, nem jól értette a telefont?... rettenetes, múlik az idő és ... borzasztó!... Sándort Sosem várta ily fulladozva... Istenem, hova vezet ez, mi lesz ebből? Hát mii? öröm és titok! Szépség! Már nem tudott a belső szobákban tartózkodni, az előszobáiba vonult és várt. Mi történik, ha Sándor egyszer ilyenkor betoppan? Á, lehetetlen. Nem hagyja el az irodát, a munka mindennél fontosabb és telefonálna, mielőtt * elindul. De ha egyszer rosszul lesz, megbetegszik, mondjuk, lázas, egyszerre csak a fejéhez nyúl, kopasz, kedves, kedves fejéhez és azt mondja: forró, forró a fejem, mi van velem, hazamegyek, szédülök, hazamegyek a feleségemhez, az én egyetlenemhez, aszpirint kérek, limonádét kérek és akkor ... akkor... Most csengettek. Határozottan csengettek. De ez nem Károly csengetése?! Károlynak kettőt kell csengetni, egy rövidet és egy hosszút, ez pedig egy csengetés volt, félszeg, rövid kis zörej, rekedt berregés ... Előrehajolt. Mit tegyek? Ki lehet ez? Miért nincs már ennek a Károlynak rendes lakása, miért lakik még mindig a szüleinél! Á, az más. Ha az ember elmegy hazulról, az már határozottan találka, amii pedig itthon történik... jobb így. A csöngetés, most már erősebben,. megismétlődött. Önkéntelenül az ajtóhoz ment és gyorsan, szédülten kinyitotta. Egy öreg hordár állt a lépesőtházban. — Doktor Matkovics 9ándoniét keresem, — és egy levelet forgatott. — Én vagyok. — Személyesen? — Persze, — s nyugtalanul pillantott a lépcső felé. * — Kérem, meg kell az ilyet kérdeni. Egy levelet hoztam. Tessék, kérem, átvenni. Választ nem várok. A levélre pillantott, megismerte Károly Írását. — Köszönöm, — mondta zavartan. — Kérem, — felelte szélesen a hordár és el csoszogott. Edit a hálószobába rohant a levéllel, reszkető ujjai össze-vissza tépdesték a borítékot. Mi történik itt? Mingyárt elájulok. Mit ir? Hiszen itt nem látok semmit. Mért nem megyek a lámpáihoz? — dünnyögte. A rózsaszínű lámpa alá vonszolta testét és elolvasta a levelet: „Egyetlen gyönyörű Edit! Egy hét óta készülődöm a mai délutánra s délelőtt tiz óra óta, amikor a tanári szobából felhívtam és engedélyt kaptam Magától a látogatásra, szorongó szívvel nézegettem az órát és ájult boldogsággal lestem a percek múlását. Mikor lesz már négy óra? Mikor járul, balok Maga elé? fts ahogy közeledett a boldogság órája, úgy emelkedett fel bennem valami kemény, kegyetlen tiltakozás, rettenetes parancs: nem szabad elmenned, nem lehetsz többé boldog, szakadj el Edittől. Meg kell mondanom, hogy ez a parancs erősebb nálam. Ez a tiltakozás legyőzött. Én többé nem megyek el Magához, 'boldogságom! Egy órakor már elviselhetetlen idegességgel vártam a csöngetést. Nincs a gimnáziumnak az a rossz diákja, aki nálam nagyobb örömmel leste ma az óra végét. Haza siettem, boldogan, lázasan, de egyre iszonyúbban növekrő zavarral rohantam a lakásomra: most gyorsan ebédelsz, megiíürdesz, felöltözöl, négy órakor csöngetsz, egy rövidet és egy hosszút csöngetsz a boldogság ajtaján és... Otthon azonban egyre hangosabban dobolt bennem a parancs: nem mehetsz, itthon-maradsz. Nem tudtam ebédelni. Anyám aggódva figyelte arcomat, zavart viselkedésemet, nem álltam már tovább a faggatásait, azt feleltem hirtelen, hogy sürgős levelet kell innom és felugrottam az asztaltól. Most itt ülök és Írom ezt a levelet. Nem tudom, érthető-e, amit írok, nem tudom, elég világosan fejezem-e ki magamat, de ahogy szaporodnak a sorok, úgy múlik a zavarom, a lázam, s minél határozottabban ragaszkodom elhatározásomhoz, annál tisztábban látom a helyzetet... igen, tisztulok, felszabadulok, megnyugszom..... visszatér a nyugalmam, amit elvesztettem egy évvel ezelőtt, amikor egymás karjaiba szédültünk, amikor boldog lettem, boldog és szenvedő ember. Csodálkozik a szón?- Szenvedő? Edit, egyetlen, gyönyörű, meg kell mondanom, mérhetetlenül sokat szenvedlem. Furcsa dolog ez, alig .tudom, hol kezdjem a magyarázatát. Hiszen Maga az asszony, Maga hozott áldozatokat értem. Maga csalta meg a férjét, Maga veszíthet, el mindent. Maga vetett kockára mindent, mit egy asz- szony kockáztathat, hírnevet, férjet, gyereket, családi boldogságot, polgári jólétet s mégis, én beszélek szenvedésről, én. aki semmit sem adtam, aki csak kaptam, olyan hol fogságot., amit nőm érdemiek meg? (folytatása következik.)
