Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-04 / 177. (3729.) szám
1935 augusztus 4, vasárnap. ^MGAlAWitARHlRiAP 19 ywUaffcdfiu-rufuife — Vasárnapi divatlevél — A páriái divatirányitók az idei nyári idény viseletének kialakításánál is beváltották az alkalmazkodó képességükhöz fűzött reményeket. A divatirányzat megállapításánál és a részletek kidolgozásánál mindenek előtt a krónikusan ellaposodott pénztárcánk hiányosságaira voltak tekintettel. Ennek a különös figyelemnek köszönhető, hogy a nyár divatjában nagy általánosságban a simaság és az egyszerűség dominál. A sima és egyszerű jelzők nemcsak a délelőttiéi eportruhákra értendők. Egyszerű vonalvezetéssel készültek a különböző imprimé anyagú, igényesebb nyári ruhák is, sőt az estélyi táncruhákat is egyszerűeknek nevezhetjük. A különböző húzott vagy plisszérozott fodroktól, nagy szalagcsokroktól és tarka virágtüzékektől eltekintve, maga az estélyi- vagy táncruhák szabása is simának mondható. Az idei nyári szezonban feltűnt és nagystílűnek tartott taft délutáni kosztümöknél is csak az anyag, a petyes beszövései vagy fényes szatin csikókkal mintázott taft adja meg a nagystílű jelleget. A kosztümök szabása — a franciás, vállbán puffos ujjaktól eltekintve — ugyanolyan sima és angolos, mint a szövetkoszfcümöké. Tehát bármely változatában bíráljuk a nyári viseletét, a simaságot és az egyszerűséget illetőleg nem lehetnek panaszaink. Természetesen az egyszerűség az angolos délelőtti ruháknál éri el a tetőfokát. Egyszerű maga a ruhák anyaga is. Lenvászon, gyapottal keverten szövött vászon, pikké, zefir, jersey és mosósdy- mek az angolos nyári ruhák anyagai. A ruhák szabása, összeállítása és díszítése az anyagokhoz hasonlóan egyszerű. A legtöbbjüket kettős le varrások, rásteppelt zsebek, lapos gombok és elütő színű matróz- vagy bubigallérok élénkítik. A simaság, a fiatalos díszek és egyszerű gallérok a délelőtti ruháknak szinte kisleényosan igénytelen jelleget kölcsönöznek. A kisleányos angol ruhákhoz idomul a haj- és a kalapviselet is. A loknikba felgöndöritett, körhaj és a fiatalos magasra festuccolt bubifrizurák a nyár divatos hajviseleti. A homlokba „£ru-fru“-kat vágnak és leányosan fodros táncruhákhoz — az összhang emelése céljából — műcopfok hozzápótlásá- val a kis zárdanövendékek „koazorus“ hajviseletét utánozzák. A kalapok Is fiatalos formájuak. A délelőtti ruhákhoz a keskenykarimáju, lapostetejü angolos formákat, a körben felhajtott karimáé, igazi kisleányos filceket és az egyszerű, féloldalra húzott baretteket hordják. Még a cipők is hozzáfiatalodtak a délelőtti ruhák kisleányos jellegéhez: a kényelmes félmagas- és egészen lapossarku, gümböiyüorru formákat viselik. Magától értetődik, hogy fiatalító divatirányzatot, amely minden előnye mellett még olcsó is — általánosan nagy tetszéssel fogadták. Innen van az, hogy az idei nyár délelőttjeiu a marnék is bakfi- sosan egyszerű ruhákban járnak. És mit viselnek az igazi, koruknál fogva fiatal leányok, akik a nyári angolos ruhaötletekhez az inspirációt adták? Hasonlóan sima és egyszerű ruhákat. Tekintettel arra, hogy a felnőttek délelőtti viseleténél is a kimondottan fiatalos összeállításokat, szinhatásokat alkalmazzák, a bakfisok ruhái sem sokban különbözhetnek. Az anyagokból is ugyanazokat a változatokat használják fel a bakfisruhák céljaira, mint amiből a felnőttek délelőtti ruhái készülnek. Első sorban a gyapottal keverten vagy selyemszálakkal mintásán átszövött vászonruhákat, a hálás pikké- ket, egyenlőtlen felületű ripszanyagokat, diszkrét mintázatú angolzefireket, vastagszálu schantungot és mosóselymeket. A bakfisruhák összeállításánál is az a szabály érvényesül, hogy az olcsóbb, fénytelen vászonruhákat fényes szatinnal vagy mintás tafttal diszitve készítik. A shantung- és mosóselyemruhákat viszont egyszínű és fénytelen vászonnal élénkítik. A ruhák szabása szintén mérsékelten kibővülő. A bakfisruhák legtöbbjét — a felnőttekéhez hasonlóan — elütő 6zinü, rendszerint a ruhadisz anyagából szabott kis kabáttal kiegészítve dolgozzák. Ennek e ruhakomplésitésne'k a az előnye, hogy a nyárias vászon- vagy félselyem bakfisruhák nemcsak a kimondott nyári napokon, de a hűvösebb átmeneti idényben is hordhatók. A praktikus kis kabátok rendszerint derékon alulig érő hosszúságúak, bőven szabottak, a nyaknál átgombolva vagy a ruha gallérja alatt megerősítve csukódnak. Az ujjaik könyökig érő vagy háromnegyedes hosszúságúak A kompléhatás kedvéért, nemcsak a ruha díszei készülnek a kabátka anyagából, de a barett, vagy a felhajtott karimája kis kalap is. A franciásabb jellegű nyári bakfisrűhákat, mintás imprimékiből vagy skótkockás teátokból szabják. Ezek az öltözékek is egyszerű kiállitásuak. Mint díszítést a fodor szegélyezést és azsurölté- Ses összedolgozást alkalmazzák. Sok — vékonyabb minőségű — bakfi6 imprimérufaa készül sűrűn beráncolt váll-, ujja- és ezoknyarészekkel. A kivágások diszkrétek és élénkítésükre a fehér orgnndi gallérokon, fodros fisükön kívül a világos selyemből vagy fehér organdiból készült virágokat használják. A bakfis nyári táncruhák is a felnőttekéhez hamisan mloMs organdiból.vagy virágos mousze- h ,vanri* ‘ ^ ^ülönibség csők annyi, horry a bakfis táncruhák majdnem a földig, de bokáig érő ÍZ—-/ d«koltá»* is csak jóval f hát közepén fő uhg ér. Különben a lenge fodrozat hurokatUi3a^ «f7ri g°kat V6gy elÜtő sziaü ezalagcsok- rokat a felnőttek estélyi ruhájához hasonlóan alkalmazzák: nem takarékoskodnak velük Öt báj°6 bakfisruhát ábrázol okiból a változatokból, melyek az átmeneti idény- ben és mint iskolaruhák is jó szolgálatot tesznek. Balról az első kisruha, piros-fehér csikós angol zefirből mutatós. Az ékalaku passzérészek és eie- jerészes modellt a csikók ellentétes összedolgozása élénkiti. A gombok és a széles fehér bőröv csatija szintén piros. A következő ábra rövidkabátkás ruhát mutat. Maga a ruha fehér gyapottal átszövött vászonanya- gu. Kettős levarrások, érdekes gallér és kékgom- 'bős eleje-pánt díszítik. A puffos ujjas kis kabátja fehér-kék pettyes szatinlból van. A középső, csinos kompléruha rózsaszínű mosó- selyem anyagú. Az ötletes összeállítású ruhát kettős levarrások és buzakék gombok élénkítik. A kabátkája buzakék taftból vagy cloquéból készülhet. A kihajtott matrózgallér is kék zsinórozásu. A negyedik ábra zöld shottish taft délutáni ruhát visel. A mutatós modellt plisezéfodrok szegélyezik. A kihajtója fehér orgaudi. Az utolsó ruha élénkvirágos imprimé anyagú. A derékrésze előnyös, testhezálló szabással készül. Az ovális kivágását oldalt megkötött organdipánt díszíti. RADVÁNYI MAGDA. Nincsen muzeum, amely régmúlt századok olyan konyháját, pincéjét, padlását vagy mondjuk vasalóhelyiségét mutathatná fel, amelyet érintetlenül mentettek volna át a mai időkibe. Mily ritkán találhatóink régi századokból való tapétákat, ágy- vagy asztalneműt s a mindennapi egyszerű terítéshez való edényeket, poharakat ma már alig fedezhetjük fel. Minden nj nemzedék, uj bútort és uj kelengyedarabokat visz magával a fiatal házasságiba és a legközelebbi nemzedéknek ismét helyre van szüksége a saját legújabb divatu berendezéséihez. Emellett apáink és ősapáink nem rendelkeztek oly átfogó szellemmel, hogy a „régit" magáért becsülték volna. Sőt! A tizenkilencedik század hajnalán erős ellenszenvet éreztek mindazzal szemben, amit rokokónak neveznek és igy a tizennyolcadik század bútorait úgyszólván maradéktalanul kihajigálták lakásukból. Ami pedig a hetvenes-nyolcvanas évekbe dédapáinknak a bidermeier időkből való házieszközeivel történt, azzal magunk is éppen eléggé tisztában vagyunk. így gyakran csak valami ócska rossz darabból meríthetnénk ismeretünket a régi otthonokra vonatkozóan, ha nem maradtak volna fenn a tizenhatodik század óta kedvelt bábuházacskák, melyek az egykori különböző fajtájú lakóhelyek hü utánzatai. Ezek a nem éppen gyermekeknek, hanem inkább felnőtteknek készült játékszerek a legapróbb részletekig mutatják be a régi házak berendezését és lakóik: urak és szolgák viseletét. Német, holland és angol múzeumok a legpompásabb művészettörténeti értékeket rejtik az ő bábuházacskáikban. Amikor hercegi udvart állítottak elő „kicsiben", nem csupán a magas uraság pompás termeinek, hanem a cselédség lakószobájának képmásával s nem csupán az udvari gavallérokat, hanem az istállófiukat utánzó bábukkal, azonkívül a hercegi udvar színházának, templomának, kolostorának apró másolatával, sőt a munkájukkal foglalkozó hivatalnokok, kézművesek, parasztok és az utazgató nép kicsinyített figuráival, ebiben az esetben az akkori időknek oly dokumentumát nyertük, amely sokkal többről tudósítja a mai embert, mint amennyiről az őseink életét nagy tudással tárgyaló kötetek. A bábukból előállított hercegi udvar a játszi rokokó szellem igazi gyermeke. Születését az egyik tÜüringiai hercegnőnek köszönhetjük, aki az özvegyi években érzett elhagya- tottságát ezzel a szórakozással próbálta enyhíteni és még akkor seim ismerhette meg müvének' igazi jelentőségét, amikor már teljesen készen állott. A színes képzelettel megáldott thürimgiai hercegnő: Augusta. Dorothea, Braunsdhweigi Ulrich leánya és VI. Károly császár feleségének, Erzsébet császárnénak nagynénije volt. 1684-ben férjhez ment a később hercegi címet felvevő Schwarzburg-Arnstadti, második Güntlher Anton grófhoz. Házasságuk gyermektelen maradt és a fiatal hercegnő férjének haláláig úgy élt, ahogyan a rokokó idők legtöbb kicsi úrnője, akik csendes kerttel körülvett kéjlakocskát építettek maguknak, muzsikáltak, színházzal szórakoztak s ha valami egészen különösre vágytak, porcellán- gyárat alapítottak. így építette meg Augusta Dorothea Arnstadt közelében, 1700-ban au- gustenburgi nem nagy kiterjedésű kastélyát és nem messze tőle Dorotheenthalban pici porcellángyárát. Még házassága utolsó éveiben hozzáfogott ahhoz a műhöz, amelynek kastélyát és porcellángyárát túl kellett élnie: már akkor kezdte környezetének pontos bábu- utánzatát és annyi örömet talált ebben a játékos szórakozásban, hogy még hetvenötéves matróna korában is foglalkozott vele. Finomkodó szellemmel „Monplaisir“-nek nevezte ezt a bájos időtöltést és egész udvarát arra kényszeritette, hogy segítségére legyen müvének beíejezésében. A bábuk fejét viaszból mintázta két ügyes erfurti kapucinus barát. A modellek az udvari hölgyekből és urakból kerültek ki és a bábuk az ő egyéni arcvonásukat tükrözték vissza. Magának a hercegnőnek is volt bálbumása. A bábuk ruháit a varráshoz értő udvari dámák finom keze szabta, de ügyes polgárleányokat is bevontak a munkába s a kézműveseknek is rendelkezésre kellett állmiok. Igazi asztálos szállította az apró bútorokat, rézműves és bádogos a konyha edényeket; Dorotheenthal pedig, melyet mintha csak azért alapított volna a hercegnő, hogy az ő „Mornplaisir“-je számára az apró drágaságokat állítsa elő, küldte a miniatűr porcellánt. Az üveget és egyéb oly szükségletet, amit helyben nem tudtak beszerezni, kívülről teremtették elő. Évtizedekig folyt a finom munka. Az apró szalvétácskák, a hercegnő sajátkezüleg hímzett monogramjával, 1714-ből valók, viszont a bábuudvartartás fokozatosan növekedő kertjét csak 1744-ben fejezték be. Emellett az egész müvet oly művészi tökéletességgel állították elő, hogy semmiben sem maradt az akkori idők porcellánfigurái mögött s az alakok báljának megfelelt a színek bája. A babák és babaszobák szokásos merevsége teljesen hiányzott a hercegnő bábuvilágában. Élethűen álltak a kicsi figurák a helyes arányok ellen sohasem vétő környezetben, mert nagyon ügyeltek arra, hogy minden mozdulatot erősen megfigyeljenek és híven visszaadjanak. Amikor az egész mü elkészült, tizenkilenc ember nagyságú szekrényre volt szükség, amelyekben több emeletecskén helyezték el az egyes szobácskákat. S bár a „Monplaisir" ibábuvilága nem maradt fenn teljes egészében az utókorra, még ma is megvan a száztíz szoba és még ma is ezer bábu népesíti be a „termeket", amelyeket a hercegnő halála után Arnstadtban, az árvaházban, árva gyerekek javára ki is állítottak. A tizenkilencedik században a padlásra került a sok fáradsággal előállított rokokó „játékszer" s csak a nyolcvanas években fedezték fel ismét és emelték ki a múlt porából. Csakhogy a minta, amelyről ez a bábu- világ készült, akkor már régen eltűnt; Augusta Dorothea hercegnő halála után tizenöt évvel elpusztult az augustenburgi várkastély, a porcellángyár pedig 1724-ben szűnt meg és az öreg várkert ismét szántófölddé lett és már semmi sem emlékeztetne az öreg hercegnőre, ha játékos életművében a fénykép hűségével nem örökítették volna meg udvarának színes életét. S amit Augusta Dorothea a kicsi szobákban elénk tárt, nem csupán saját életmódjának hü mása, hanem igaz képe a német rokokónak, a legmagasabb élet- művészet korának, amely Sebastian Bachot. Lessinget és Nagy Frigyest adta a világnak. Mit főzzünk? Hétfő: Ebéd: Paradicsomleves. Tejfölös búr- gonyafőzelék sertésoombbaA. Tejeegaluska. Vacsora: Tojásos vagy jufrturóis galuska fejes- salátával. Ringló. (Vagy déli maradék). Kedd. Ebéd: Gombaleves. Hirtelen sült rostélyos zöldbabfőzelékkel. Káposztáskoeka. V a- csora: Velő tojással, rizsk öntéssel. Körte. (Vagy déli maradék). Szerda. Ebéd: KalaráJbéievee. Töltött tök. Madártej. Vacsora: Rántott paradicsom vajas burgonyával. Kajszi-barack. (Vagy déli maradék). Csütörtök. Ebéd: Tejtfölösleves csipetkével. Pirított borjumáj nyári vegyes salátával. Máglyarakás. Vacsora: Párolt fiatal kel sajtmártással. Jégbehütött vegyes friss kompót. (Vagy déli maradék). Péntek. Ebéd: Halleves. Sóska bevert tojással. Ka/proe turósrétes. Vacsora: Rántott ponty burgonyaealátávaL Tejfölös túró zöldpaprikával. Sárgadinnye. (Vagy déli maradék). Szombat. Ebéd: Parajleves. Lecsó debreceni kolbásszal. Darázsiéstzek (vagy ,,bólesz“). V a- csora: Besameles fejessaláta. Hideg gyümölcsös rizs. (Vagy déli maradék). Vasárnap. Ebéd: Burgonyapüréleves. Töltött gomba. Pörkölt csirke tarhonyával és kovászos uborkával. Kávékrém. Vacsora: Hideg töltött tojás. Felvágottfélék paradiesomsalátával. Sütemény. őszibarack. (Vagy déli maradék). ★ ★ ★ Kelkáposztafőzelék sokkal izesebb lesz, ha nem tesszük fér egyszerre az egész kelt; előbb csak a külső, keményebb leveleket tegyük fel főni és csak később rakjuk közé a zsenge leveleket. * Karfiolt tiszta tülldarabba kötve főzzük meg, úgy nem esik szét. Szép fehér marad, ha a vízbe fóloséeze tejet öntünk. 4 tűkké keutytófai
