Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-29 / 197. (3749.) szám

2 1935 augusztus 29, csütörtök. lcnsége Abesszíniában, 5. A civilizáció veszedel­mesen alacsony foka az abesszin államban. Hátrál a „piros*1 hadsereg az olasz Alpokban Róma, augusztus 28. A Bolzano körüli had­gyakorlatok harmadik napján a védekező kék csapatok folytatják előnyomulásukat, a támadó piros sereg pedig az egész vonalon hátrál, ki­véve, az Avisio-völgyét, ahol a csapatok erő­sen tartják állásaikat. A kék csapatok repülői igen súlyos károkat okoztak az ellenség hátvéd­jének. A piros csapat vadászrepülőgépeinek sikerült a veronai repülőteret és pályaudvart bombáz­nia. Bolzano körül tovább tart a küzdelem. A piros csapatok erősítést várnak és rendületlenül tartják vonalaikat, amig a segédcsapatok meg nem érkeznek. Sikerült nekik az arcvonal nagy­részén megakadályozniok a harci kocsik előre­törését. Vas és fatorlaszokat emeltek teljesen uj eljárás igénybevételével. A Nápoly és Bari közöt megtartott sanniai hadgyakorlatok a kék csapatok győzelmével végződtek, Marconi önként jelentkezett Róma, augusztus 28. Marconi, a híres olasz feltaláló önként jelentkezett a keletafrikai had­sereghez és felajánlotta szolgálatait a telefon és a távirati akció vezetésénél. Mielőtt Marconi a gyarmatokra megy, előbb Brazíliába utazik, ahol résztvesz egy nagy nemzetközi kongresz- szuson. A szomáliföldi katonák magatartása Róma, augusztus 28. Illetékes olasz körökben a leghatározottabban cáfolják azokat a híreket, amelyek szerint a Szomáli-földön többezer olasz katona megszökött az olasz hadseregből és át­pártolt az abessziniaiakhoz. 1 francia minisztertanács határozata Paris, augusztus 28. A hivatalos jelentés szerint az Elyseé palotában a mai napon tar­tott minisztertanácson Lebrun köztársasági elnök elnöklése alatt valamennyi miniszter résztvett Flandin kivételével, aki beteg- szabadságon van. Laval miniszterelnök külügyminiszteri minőségében expozét mondott a nemzetközi helyzetről, elsősorban a párisi francia— olasz—angol konferenciáról. A miniszterelnök bemutatta a népszövetségi ülésszakra Genfbe küldendő delegátusok névsorát, amelyen Herriot, Paul-Boncour, Beranger és Basíid mellett Romiét kereskedelemügyi miniszter is szerepel. Paganon belügyminiszter bemutatta a köz- társasági elnöknek a községi tanácsosok vá­lasztásának módosított rendeletét, majd a hitelintézetek reorganizálására vonatkozó rendeletét ismertette. A minisztertanács munkájának legnagyobb részét a népszövetségi ülésszak előkészítésének és az olasz—abesszin konfliktusnak szentelte. Laval általános helyeslés mellett kijelentette, hogy Franciaország a béke érdekében fog mű­ködni Genfben. A népszövetségi alkotmányt niindenképen be kell tartani és rendkívül ve­szedelmes az, amit Mussolini mondott, amikor kijelentette, hogy a szankciók alkalmazását Olaszország ellenséges magatartásnak tekinti. A genfi delegátusoknak adott instrukciók nem merevek és szabadkezet biztosítanak a francia minisztereknek. Franciaország minden elkövet a népszövetség presztízse megmentése és az angol—olasz barátság fönntartása érdekében. A külpolitikai kérdések tisztázása után Regnier pénzügyminiszter az adódefláció szempontjait ismertette. Jólinformált körök szerint Laval miniszter­elnök Géniből való visszatéréséig nem lesz többé minisztertanács. Az olasz minisztertanács békét akar Angliával Róma, augusztus 28. A Havas-ügynökség | munkatársa a bozeni olasz minisztertanáccsal kapcsolatban úgy értesül, hogy az értekezletet eredetileg szeptember 15-re akarták összehívni, de a népszövetségi konferenciára való tekintet­tel már most megtartottak. Állítólag a minisz­terek olyan határozatokat hoztak, amelyek eny­hítik a Nagybritanniá és Olaszország közti £e­l szükséget. A párisi tanácskozások kudarca el­lenére a reményt nem szabad föladni s a diplo­máciai ellentétek még kiküszöbölhetők. Az olasz sajtó továbbra is békét akar Angliával. A föld­közi tengeri csapatösszevonások nem okoztak idegességet Olaszországban, de Róma nem vál­toztatja meg a jövőben sem álláspontját. a wMmmiám A&BJC 0RBEPP BÖMWCYI REOCNYB ^SaSSSSSmSSSSSSSSSSSSShSSSSSSSbtSSSSSSSSSSSSSlm ■£■ mSSmmmn———>wop>————————g—br 71 Froblsher kitűnő grafológus és ezt az irás- próbát, amelyet az akíacsomagból magamhoz vettem, nyomban analizálta is. Véleménye úgy szólt, hogy egy beteges hajlamú, valószínűleg paranoiás ember írása, aki nagyzási mániában szenved, hajlik a szinészkedésre, valódi jelle­mének leplezésére. — Amikor idáig ért, egyszerre világosság gyulladt az agyamban. Azonnal a külügyi hiva­talba siettem és ott előkerestünk egy levelét, amelyet Abdullah Khargi intézett a Downing streethez. A herceg kézirata hajszálra megegye­zett az iráspróbával. Most Mrs. Creecket ke­restem fel. Amióta magára maradt — és annak csaknem tizenöt esztendeje •— hihetetlen nyomo­rúságban tengődött és én' éppen akkor értem hozzá, amikor a legsötétebb gondolatokkal fog­lal Kozott. Kétségbeesésében a Themzébe akarta ölni magát. Azt mondtam neki, hogy egy em- berbaráti intézmény ajánlotta a figyelmembe és szolgálatomba akarom fogadni. A szerencsétlen nő roppant hálás volt. Hosszú ideig beszélget­tem vele, meggyilkolt férjére tereltem a szót. Az asszony még mindig ádáz gyűlölettel emlékezett meg Matthew Rempingtónról és konokul állí­totta, hogy csak ő lehetett a gyilkos. De per­sze, milliomos volt és a gazdag embernek sike­rül a legnagyobb bajból is menekednie, — hajto­gatta keserűen. Kéréseinké elővette azokat az emlékeket is, amelyek meggyilkolt férjéről ma­radtak rá. Többek között azokat a szerelmes leveleket is, amelyeket férje intézett hozzá. — Képzeljék el a bennem dúló érzéseket, amikor ezekben a levelekben ráismertem arra az iráspróbára, amely a Fenchurch-streeti akta- gyűjteményben szerepelt és amelyről tudtam, hogy Abdullah Khárgi írása. — A pomlicod rejtéllyel együtt megoldódott az eltemetett Fenchurch-streeti rejtély titka is. A társaság már megértette az összefüggéseket. Sir Alfréd hallatlan izgalomban leste a szót Bür­ke ajkáról. — Tehát az az ember, aki a vádlottak padján ült, senki más nem volt, mint a meggyilkoltnak hitt William Creeck, a későbbi Abdullah Khargi herceg. — Zseniálisan kieszelt és végrehajtott bűntett volt a Fenchurch-streeti rejtély, olyan, aminő ritkán fordul elő a kriminalisztikában. *— Ezzel a magyarázattal azonban világossá válik minden. Említettem, hogy a gyilkosságot követő hatodik napon William Creeck még élet­ben volt, ellátogatott a Torriani-vendéglőbe, ahol már ismerték és ahol történetesen ottfelej­tette a zsebtárcáját, aminek folytán semmi két­ség nem lehetett a személyazonossága felől. De soha senkinek nem jutott eszébe utánajárni, hogy vájjon a Cecil-szállóban lakó milliomos hol töl­tötte azt a délutánt, amikor a Torriani vendég­lőben Willam Creecket utoljára életben látták. — Pedig sok gyanús momentum merült fel ak­Megkezdődött a bledi kisantant-konferenda Belgrád, augusztus 28. Titulescu és Benes szerdán délután érkezett Bledbe, ahol Sztojadi- novics miniszterelnökkel az élén az egész jugo­szláv kormány várta őket. Szerdán délután a sajtó-kisantant tízéves fennállásának jubiláris közgyűlését tartja. A sajtókonferenciát Sztoja- dinovics miniszterelnök nyitja meg. Bled tele van újságírókkal. Ötven román és jugoszláv új­ságírón kívül ugyannanyi a más állambeli újság­írók száma. Élénk feltűnést keltett Bledben az a hir, hogy szombaton Tevfig Ruzsdi Arras török külügy­miniszter érkezik, hogy Sztojadinovics miniszter­elnökkel megbeszéléseket folytasson. Moszkva negatív választ adott a hatalmak tiltakozó jegyzékeire Moszkva, augusztus 28. Annakidején jelen­tettük, (hogy Amerika a kotmdntern kongresszu­sának: harcias határozatai miatt tiltakozó jegy­zéket intézett a szovjetkormányhoz, mert a határozatokban beavatkozást lát Amerika bel- iigyeilbe .és az orosz—amerikai szerződés meg­sértését. A tiltakozáshoz csatlakozott Anglia, Olaszország, Lettország és Litvánia is. A kül­ügyi népbiztosé ág ma felelt a jegyzékekre és visszautasitja a vádat. Semmi olyan nem tör­tént, ami a szerződéseket sérti. A szovjetkor­mánynak nincs befolyása a komintem működé­sére és magánakciókért a kormány nem vállal­hat hivatalos felelősséget. Befejezték a keletszlovenszkói hadgyakorlatot Az „ellessség" észak felői nem tudott dél felé előnyomulm Kassa, augusztus 28. A keletszlovenszkói hadgyakorlatokat ma reggel befejezték. A vezető katonai személyiségek délelőtt meg­beszélést tartottak, amelyen a hadgyakor­latokon történtekkel foglalkoztak. Mint is­meretes, a keletszlovenszkói hadgyakorlatok feladata az volt, hogy az északi vörös had­sereg Keletsziovenszkó északi határáról délre nyomuljon elő. Ezt a célt nem sikerült elérnie. A déli kék hadsereg megakadá­lyozta az északi hadsereg előnyomulását. Szerdán délután Machnik hadügyminiszter a tábornoki kar jelenlétében megjelent a had- ibw—■» n imiiii i hm éi <i i ..in mi ni i'iiii'TfiTrniirii gyakorlaton résztvevő csapatok varannó- mezői diszfelvonulásán. — Mi lesz a körzeti polgári iskolákkal? A kormánykoalidó, különösen a szocialista pártók a harmadik választási dklus végén óriási kultu­rális vívmánynak könyvelték el a körzeti pol­gári iskolák megszervezéséről szóló törvényja­vaslat megszavazását. Csakhogy az a hiba tör­tént, hogy a kormányjavaslat képviselőházi ha­tározat alakban „vett részt a választásokban", vagyis az ma sem törvény. A Národni Osvobo- zeni értesülése szerint a polgári iskolai tanítók szövetsége most memorandummal fordul a kor­mányhoz s a törvényhozó testületekhez s kéri a törvényjavaslat tető alá hozását. A tanítók szö­vetsége egyben vagyoni helyzetének rendezését is sürgeti. kor is. Hogyan került a Torriani vendéglő tu­lajdonosa voltaképpen a bíróság elé? Honnan tudhatta a védő, vagy akár a védence, hogy William Creeck az emlitett két napon ott járt abban a bizonyos étteremben s miként magya­rázható az, hogy a vendéglő tulajdonosának olyan kétségtelen bizonyítékok juthattak a ke­zébe, amik örök időkre leveszik a Rempington vállára nehezedő gyanút. A Cecil szállóbeli le­tartóztatásig a rendőrség titokban folytatta az egész nyomozást. Még azt a szokásos felhívást sem közölték a lapokban, hogy ha valakinek tu­domása van az illető hollétéről, stb, stb. Ha a vendéglős bármit is tudott volna Creeck eltűné­séről, okvtelenül jelentkezett volna a rendőrsé­gen. De őt Sir Arthur Inglewood jelentette be. Miképpen jutott erre a nyomra az ügyvéd? — A biróságon azt sem kívánták, hogy az asz- szony mutassa be eltűnt férje valamelyik kéz­írását. Helytelen nyomon jártak és a rendőrség, bíróság elhitte, hogy Willam Creecket meggyil­kolták. ök mindig csak Creecket kutatták. — 1913 december 31-én, amikor a két szerelő megtalálta Willam Creeck állítólagos hulláját azon a helyen, amely London egyik bűntény elkövetésére legalkalmasabb pontja, mindenki valóban hitte, hogy a hulla William Creeck holt­teste. Az a hely sötét és rendszerint elhagyatott. Mindenképpen alkalmas arra, hogy valamilyen elszánt gonosztevő alattomos módon odacsalja a mit sem sejtő áldozatot, mert ott zavartalanul végezhet vele, kirabolhatja, magához veszi az iratait és otthagyja. Pedig a hullát egy olyan bárkában találták meg, amely a csatorna alján ment tönkre attól a sok ütődéstől, ahogyan a hullámok a lépcsőzet aljához csapdosták és a hulla már annyira oszlásnak indult, amikor meg­találták, hogy semmiképpen sem lehetett felis­merni. A rendőrség mégis úgy hitte, hogy Wil­liam Creeck hullája. Sohasem jutott azonban az eszükbe az, hogy a hulla Matthew Rempingíopé is lehet és hogy William Crccck a gyilkos. — Ezt ügyesen, mondhatnám remekül tervezte ki a tettes. Creeck egy valóságos lángész! Creecknek torzonborz haja, bajusza és szakálla volt. Mind, mind leborotválta sőt még a szemöl­dökét is. így hát nem csoda, hogy még a fele­sége sem ismerte fel, mert Creeck színész ko­rában is szakállt viselt. ,,A szakállas Othellónak" hívták társai. Jusson eszükbe különben is, az -asszony egyetlen pillantásra sem méltatta a bí­róság előtt férje gyilkosát, amikor ez ott ült a vádlottak padján. Creeck görnyedt, csoszogó alak volt, Rempington pedig mintha a gárdában szolgált volna. Müller sem ismerhette fel. —- Most kövessék csak végig azt a másik re­mek fogást, hogyan ment vissza még egyszer a Torriani-vendéglőbe. Mindössze csak szakállt, bajuszt, parókát kellett vásárolnia. Mindig nagyszerűen értett a maszkirozáshoz, sok sikert köszönhetett ennek. Nem is lehetett nehéz fel­adat, hogy élethűen utánozza — önmagát. Fé­nyes ötlet! A gyilkosság utáni hatodik napon visszamegy a vendéglőbe, ahol szándékosan ott­hagyta ernyőjét. .. — És William Creeck, régi barátjának, Rem- pingtonnak gyilkosa, igy került ki a fogságból mint uj ember, uj névvel. Nyomon követtem őt, hogy milyen változatos pályafutáson ment át az elkövetkező tizenöt esztendőben. Anélkül, hogy visszatért volna Szibériába, nagy haszon­nal likvidálta a szőrmeüzletet. Kínában bukkan fel 1914-ben egy veszedelmes ember, Colonel Bober a neve. Feje volt az opiumszindikátusnak, amely állami támogatással mérgezte meg a sek- számilliós népet és a szerencsétleneket, mindenük­ből kiforgatta. Donaldnak az opiumszindikátus- ról irt kitűnő könyvében találtam egy fakszi­milét, amely ennek a Colonel Bohemek egyik elfogott levelét mutatja be, a kézírás ugyanaz, mint a William Creeckc. Kinában azonban baj éri, vagyonát elveszti és életét is csak úgy tud­ja megmenteni, hogy lámának öltözve, ayalog Vége következik

Next

/
Thumbnails
Contents