Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-27 / 195. (3747.) szám

* t^VjfcTAK/ríJlKjJAA*

1933 augusztus 27, kedd*

A világ csak most tudja meg, hogy Hitler május éta beteg volt

Május 23-án megoperálták - Ismét a hangszálak - A több havi berlini távoliét oka

Berlin, augusztus 26. A hivatalos német sajtóiroda közli: „Hitler kancellár, aki ma ismét visszatért Berlinbe, tavasz óta egyre fokozódó rekedtségben szenvedett, amely különösen legutolsó parlamenti beszéde alkalmával kínozta. Von Eicken tanár megvizsgálta a kancellárt és a jobboldali hangszálakon polipot fedezett föl, amelyet május 23-án operatív utón eltávolított. Azóta az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy a hangszálak ismét rendesen működnek/4

Ez a jelentés általános meglepetést keltett a német fővárosban. A kancellárnak Berlintől való több havi távolléte amugyis különböző hírekre adott okot. A külföldi újságírók Hitler állandó obersalzbergi tartózkodását azzal magyarázták, hogy a párton belül heves belharcok tombolnak és a kormány helyzete nem szilárd. Ezenkívül súlyos lelki depresszióról beszéltek, amely lehetetlenné teszi Hitlernek, hogy résztvegyen a kormányzás munkájában. Ezeket a kombinációkat most megcáfolja a hivatalos jelentés, amely mindenesetre igazat adott azoknak, akik Hitler távollétét külső okban keresték. Hitler hangszálainak betegsége komolyabbnak bizonyult, mint a közvélemény gondolta. Félő, hogy a kancellár a jövőben sem szentelheti egész erejét az államügyek vezetésének.

Hitler Berlinbe érkezésének első óráit a berlini földalatti vasút építkezésénél történt nagy szerencsétlenség kivizsgálásának zen- telte. Elsőnek a rendőrfőnök tett jelentést. majd Göbbels számolt be a nyomozás eredményéről.

Schwerín-Krosigk

Sebsebt Rvomdobaibais

Lipcse, augusztus 26. Schwerin von Krosigk birodalmi pénzügyminiszter a lipcsei vásár megnyitása alkalmával beszédet mondott, amelyben magáévá tette dr. Schacht gazdasági alapelveit. A német birodalom első feladata lesz, hogy a külföldi hitelezők kívánságait kielégítse. Természetesen Németország csak áruban fizethet. A továbbiak folyamán a pénzügyminiszter szembehelyezkedett a valuta divatos leértékelési elméleteivel és kijelentette, hogy Németország n©m lép erre az útra. A föfeladat most az, hogy a birodalom rövidlejáratu kölcsöneit hosszu- lejáratuakra változtassa. A pénzügyminiszter ezután a munka-szerzési alkalmak nehézségeiről beszélt.

Walter-Schiscking meghalt

Hága, augusztus 26. Dr. Walter Schücking német tanár, a nemzetközi bíróság tagja hatvanéves korában Hágában meghalt.

Walter Schücking 1875 január 6-án született Münsteríben. 1899-ben a nemzetközi jog

magántanára lett, 1903-ban a közjog rendes tanára Manburgbam. 1921-ig Marburgban működött, majd a berlini kereskedelmi főiskola tanára lett. Schücking a háború után politikával is foglalkozott s egyike volt a pacifista mozgalom vezetőinek. Mint a demokrata párt képviselőjét 1920-tól 1928-ig a birodalmi gyűlésbe is beválasztották. 1930-ban a nemzetközi bíróság tagjává nevezték ki, majd Kiéibe került, mint tanár. Ettől az állásától 1982- ben megvált és Hágába költözött át. Egyik leghíresebb müve a népszövetség alkotmányához irt kommentár. A nemzeti szocialisták hatalomrakeirülése után nem térhetett vissza Németországba, ahol utolsó állásaitól és tisztségeitől is megfosztották.

mm chniks

Körülöttünk oly államok vannak, amelyek nem okultak a vérfürdőn

A nemzetvédelmi miniszter eperjesi nyilatkozata

Eperjes, augusztus 26. Maclinik nemzet- védelmi miniszter tegnap Eperjest látogatta meg. Az üdvözlő beszédekre válaszolva a miniszter egyebek között a következőket mondotta;

— Helyes, hogy elnökünk demokratikus programja szerint mint a béke és nyugalom hirdetői jó példával igyekeztünk előljárni. Tizenhat évvel a háború után azonban azt látjuk, hogy jó szándékainkat nem értették meg. Körülöttünk oly államok vannak, amelyek a vérfürdőn nem okultak. így nem maradt más hátra, mint erős hadsereget kiépíteni. Ha békét akarsz, készülj fel a

háborúra. Nem akarunk háborút, mi békét akarunk és éppen azért szükségünk van jó, kifogástalan hadseregre. A szellem megvan a hadseregben, a felszerelésről mi gondoskodunk. Ehhez azonban a polgári lakosság erkölcsi segítségére is szükségünk van. És az idei hadgyakorlatok során a hadsereg ezt is megkapta. Helyzetünk hasonlít Szerbia háború alatti helyzetéhez, amely csak úgy tudta magát megvédelmezni, hogy az egész nép harcolt.

Madhnik miniszter beszédét Masaryk köz- társasági elnök éltetésével fejezte be.

Orosz katonák az olasz hadgyakorlatokon

Róma, augusztus 26. Olaszországba szovjet- orosz katonai delegáció érkezett, amelyet az olasz kormány hivott meg és amely részt fog venni az olasz hadsereg nagy déltiroli gyakorlatain.

Iriási

viták

a cionista kongresszuson

Luzern, augusztus 26. A cionista kongresszus plénumának vitáját szombaton este újra megkezdték. Súlyos összeütközésre került a sor a baloldal és a jobboldal között. Stricker bécsi építész, a zsidó állampárt tagja a baloldal bukásáról beszélt és szemére vetette a baloldali vezetőknek, hogy feladták a zsidó állam eszméjét. A vasárnapi tanácskozások folyamán Misrachi vallásos zsidó csoportja képviselt különvéleményt. Ismét viharos jelenetre került a sor, amikor Oh- renstein, a szélső jobboldal képviselője azt állította, hogy a cionista munkáspárt Palesztinában a gyermekeket a moszkvai bolsevizmus szellemében neveli. A baloldal hangosan tiltakozott az állítás ellen. Csak Weizmann tanár erélyes közbelépése tudta a rendet helyreállítani.

Valutacsempészeket foglak el a románok a csehszlovák határ közelében

Máramarossziget, augusztus 26. Az itteni rendőrség veszedelmes valutacsempész társaságot fogott el. Négy csernovici kereskedő Jasker Áron bandavezetővel az élén Csehszlovákiába akart különféle valutákat csempészni. A rendőrség izgalmas üldözés után elfogta mind a négy csempészt. Több lövést is leadtak, de a golyók szerencsére senkit sem találtak. Az elfogottaknál száznégyezer csehszlovák koronát, huszonnégy dollárt, negyven palesztinai fontot és többezer olasz lírát találtak. Valamennyit beszállították a máramarosszigeti ügyészség fogházába.

(Hollandia a védvámredszerre tér át? ) Hágából jelentik: Politikai körökben hire jár, hogy a közeljövőben uj vámpolitikai mozgalommal kell számolni A kontingentálási rendszer hiányait hivatalos helyen is elismerik és most tárgyalások folynak arról, hogy e rendszert legalább részben szüntessék meg, illetőleg helyette a kormány yédvámokat léptessen életbe. Az er- reirányuló törekvés főleg a gyapjú-, porcellán- és papíriparból indul ki.

69

— A D 21-ik számú rendőr a letartóztatás körülményeiről tett vallomást. Elmondotta, hogy mikor a letartóztatás foganatosítása végett megjelent a vádlottnál, az nagyon fel volt háborodva s sehogy sem akarta megérteni, hogy mi ösz- szefüggés van az ő személye és a vád anyaga között. Azonban, amikor ismertette vele a tényállást és megérttette, hogy hiábavaló minden ellenállási kísérlet, kissé megnyugodva követte őt a bérkocsiba. Feltűnés nélkül ment a dolog és az előkelő Cecil-hotelben senki sem tudta, hogy valami szokatlan esemény játszódott le.

— Ekkor a hallgatóság egy hatalmas és általános sóhajjal fölenyhült előbbi merevségéből és halk suttogás morajlott végig a zsúfolt termen. James Buckland, a Fenchurch-uccai vasútállomás egyik hordára elmondotta, hogy december tizedikén délután hat óra tájban olyan köd volt, amelyhez hasonlót soha életében nem látott. Az öt óra öt perces, Tilbury felől érkező vonat ekkor futott be, mert majdnem egy óra hosszat késett. A hordár az érkezési oldalon teljesített szolgálatot. Amint bejött a vonat, az egyik el- sőosztályu kocsiból kiszólt hozzá az egyik utas. Nem sokat láthatott az arcából, mert szokatlanul nagy prémbundát és prémsapkát viselt. Az illetőnek egész csomó poggyásza volt, amik M. R. betűkkel voltak megjelölve s azt az utasítást adta neki, hogy rakassa föl a csomagokat egy bérkocsira, egy kézitáska kivételével, amelyet ő maga vitt. Mikor már az összes csomagjai biztonságban voltak, kifizette a hordárt és meghagyta a bérkocsisnak^ hogy várakozzék rá, óiig visszajön. Ezzel a prémbundás utas előrement a várótermek felé és a kézitáskát magával vitte.

— Én még váltottam pár szót a kocsissal a ködről meg egyebekről — folytatta a hordár — s miután már jelzett a Southend felőli helyiérdekű, visszamentem és a dolgom után néztem.

— A vád képviselője nagy súlyt helyezett annak a tisztázására, hogy pontosan mennyi idő volt akkor, amikor a prémbundás utas a várótermek felé indult? A hordár kész volt a felelettel:

— Ez pontosan hat óra tizenöt perckor történt.

— Sir Arthur Inglewood tőle sem akart egyebet megtudni s most a bérkocsist szólították be. Ez ugyanolyan értelemben vallott, mint James Buckland, még a pontos időre vonatkozólag is, amikor a prémbundás ur megfogadta őt és a kocsija kivül-belül megtelt csomagokkal s azt parancsolta, hogy várakozzon rá. A kocsis várt a rettentő sűrű ködben, mig csak bele nem fáradt s már arra gondolt, hogy az összes csomagokat beadja a talált tárgyakat kezelő tisztviselőhöz és más fuvar után néz. Várt, várt, mig végre kit látott negyedkilenckor nagysietve a kocsija felé közeledni, mint a prémbundás urat, aki gyprsan beugrott a kocsiba és meghagyta, hogy hajtson a .Cecil-szállóhoz. Sir Arthur Ing- lewwod erre a vallomásra sem tett megjegyzést és Mr. Mattbew Rempington a zsúfolt tárgyalóteremben szépen elszunyókált. Rendre kellett őt utasítani.

— A következő tanú Thomas Taylor rendőr volt, aki december tizedikén este a perron és a várótermek között egy arra ténfergő, kopottas

külsejű, elhanyagolt kinézésű, torzonborz szakáik alakra lett figyelmes. Azon a gyalogjárón állott, amely mellé a tuburyi és southendi vonatok futnak be.

— Két különálló és szavahihető tanút is kerített elő a rendőrség, ügyes leleményességgel, akik szintén látták ezt a kopottas alakot december tizedikén, szerdán este hat óra tizenöt perc körül az egyik elsőosztályu váróteremben. Vallomásuk szerint a váróterembe belépett egy elegáns, prémbundás ur, mire ez a kopott alak egyenesen hozzásietett. Egy darabig ott beszélgettek egymással, de egyik tanú sem hallotta, miről volt szó közöttük. Mindketten egyszerre távoztak és nem tudni, merre vették az útjukat.

— Matthew Rempington erre súgott valamit a védőjének, mire az biztatóan feléje bólintva, elmosolyodott. Ezután a Cecil-szálló alkalmazottainak vallomására került a sor, akik elmondották, hogy a milliomos este féltiz tájban igen sok csomaggal érkezett a szállóba. Ezzel a vád tanúinak a kihallgatása be is fejeződött.

— A hallgatóság ekkor már látni vélte a Rempington felé ácsolt akasztófát. A jelen volt tömeg most már minden különösebb érdeklődés nélkül várta, hogy mit mondhat ezek után Sir Arthur Inglewood, akkor a legkeresettebb és legdivatosabb bűnügyi védő. Kissé hanyag megjelenése és hosszadalmasabb beszédje annyira divatba jött, hogy az előkelő társaság aranyif- jusága méltónak találta őt az utánzásra. A hallgatóság kíváncsisága azonban egyszeriben fölfokozódott, amikor Sír Arthur nekitámaszkodva az asztalnak, szólásra nyitotta duzzadt ajkait, hiszen végtére is egy szibériai milliomos életéről volt szó. Pár pillanatig hastástkeltően várt, — megvolt benne a szinésztehetség — és meg is volt a sikere, amint egész halkan kezdve, fokozódó lendülettel a következőket mondotta:

— William Creecknek december tizedikén este hat óra tizenöt perc és nyolc óra negyvenöt perc közötti időben történt állítólagos meggyilkolásával kapcsolatban tisztelettel indítványt teszek két olyan tanúnak kihallgatására,

akik hat nappal később, december tizenhatodikén, kedden találkoztak az állítólag meggyilkolt William Creeckel.

— Ez az indítvány úgy hatott, mintha bomba robbant volna a bíróság előtt. Kihallgatták a két tanút. A Commercial-uti Torriani vendéglős, meg egyik pincére arról tettek egybehangzó vallomást, hogy december tizedikén délután félnégy óra tájban beállított a vendéglőbe egy elhanyagolt külsejű egyén. A kávézóban foglalt helyet s valami harapnivalót rendelt. Nagyon kedélyes és közlékeny ember volt, beszédbe elegyedett a pincérrel és elmondotta, hogy William Creecknek hívják s hamarosan egész London őt fogja emlegetni, mert igen nagy szerencse érte. Órák kérdése, hogy dúsgazdag ember legyen. Belemelegedvén a mondanivalókba, egész sor olyan dolgot mondott el, amit jóformán el sem hittek, meg sem figyeltek.

— Mikor elfogyasztotta teáját s kibotorkált a helyiségből, a pincér megtalálta a kopott esernyőt, amit a bőbeszédű ember asztala mellett felejtett. Signor Torriani igen nagy gondot fordít vendéglőjének jó hírére s az esernyőt betette az irodába, hogy ha a beszédes ember vissza találna térni, visszaadhassa neki. S valóban, alig egy héttel később, december tizenhatodikén, kedden délután egy óra tájban megint megjelent a kopottas alak s az esernyője iránt érdeklődött. Teát rendelt és közben megint fecsegett a pincérnek. Az a személyleirás, amit Torriani és pincére adott William Creeckről, tökéletesen megegyezett azzal, amilyennek Kershaw- né irta le a férjét.

— Az illető ugyancsak szórakozott embernek látszott, mert a második ottléte után a pincér egy zsebtárcát talált a kávézóhelyiség asztala alatt, ahol ez alkalommal ült. A tárcában néhány William Creeck névre szóló számla és levél volt. Bemutatták ezt a zsebtárcát is a bíróságnak, ahol az ismételten beidézett Kari Mül- ler nagy áradozással ismerte föl benne szeretett, drága William barátjának tulajdonát.

(Folytatása következik.)

A KQfiilláSZ

ALEX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE