Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-03 / 176. (3728.) szám

Ijvv Ma: Nagy rádió melléklet

MW AIR I XIV. évf. 176. (3728) szám • SZÓ Hibát • 1935 augusztus 3

SÍ B H| ^y^B |j^||| ^Bk JBp

Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panská

ÍJJ 76-h«v°nta 26 kt. kmfőidre: évente ^ ^4 szlovenszkói és ruszinszkói magyarság »1 Ic0 l*f‘ » emt1!t * KIaílómlvat?1*

félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... ó Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlÍtÍícaÍ TiapÍiat)ÍQ * * TELEFON) 303-11. • •

■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— K& ^ ’ ' SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. PRflHfl,

Az angol szfinksz

Kritikus órák Genfben

Már csak a népszövetség presztízsének megmentéséről van szó - Tovább mélyül a szakadék Anglia és Olaszország között Mussolini és a négus semleges helyen találkozni fognak!

(*) Egyre bizonyosabbá válik, hogy az egész olasz—abesszin ügyet Anglia magatartása mérgesítette el. Nemcsak azáltal, hogy természetes hatalmi érdekeiért nagy eréllyel szállott síkra, hanem inkább azáltal, hogy ősi angol szokás szerint megint titokzatos elemeket kevert a játékba. Megint egyszer megpillanthatta Európa ámuló népe az angol szfinkszet. Anglia soha nem szerette az úgynevezett tiszta helyzeteket, az egyértelmű és befejezett állásfoglalásokat s noha alig játszódott le az utóbbi kétszáz év alatt a világszinpadon olyan esemény, amelyben — legalább is a kulisszák mögött — ne vállalt volna szerepet magának, valójában soha nem kötötte le magát egyetlen csoport és egyetlen irány mellé sem. Anglia minden helyzetet külön mérlegel és igyekszik távoltartani magát az általános érvényű kötelezettségektől. Anglia nem vállal „biankó garanciákat". Egyszerűen azért nem, mert a történelemben nem elveket, hanem az események dinamizmusát tartja szem előtt. Angliával nem lehet biztosan számolni és eddig még mindenkit kínos csalódás ért, aki előre kiszámította, hogy ebben vagy abban az esetben Anglia milyen magatartást fog tanúsítani. A legutóbbi ilyen, több mint kínos, sőt egyenesen katasztrofális csalódás Vilmos császárt érte, aki „pontosan kiszámította", hogy Anglia miért nem avatkozik be a háborúba. A számításba, ugylátszik, mégis csak hiba csúszott, de hogy hol, azt nehezen lehetne kitapogatni, mert hiszen valóban egy hajszálon múlott, hogy a döntő pillanatban nem ugrott ki Anglia a játszmából és vízbe nem hagyta az entente cordialet. Vannak német teoretikusok — aminthogy német teoretikusok mindenre vannak —- akik azt állítják, hogy Anglia magatartásával tőrbe akarták csalni Németországot. Ma már, hogy a világháború kirobbanásának diplomáciai előcsatározásait nemcsak homályos és kétértelmű hivatalos kommünikékből ismerjük, hanem a titkos dossziék is megnyíltak a nagy nyilvánosság előtt, tudjuk, hogy ez a kombináció teljesen alaptalan. Maguk a franciák se tudták, hogy Anglia mit akar csinálni. Viviani félóránként hívta fel a londoni követet, aki még ezekben a súlyos percekben se tudott semmiféle pozitívumot mondani. Paléologue emlékirataiból pedig kiderül, hogy Oroszországból is hasonló szorongó nyugtalansággal füleltek London felé, mint Párisból. Nem tudták megérteni, hogy miért tétovázik Anglia, pedig a helyzet már igazán nem volt kétséges és a német csapatok már át is lépték a birodalom nyugati határait. S csak amikor Belgium semlegességét felrúgták a németek, következett el az angol hadüzenet. Amiből nyilvánvalóan következik, hogy Vilmos kalkulációi esetleg be is válhattak volna és nem egészen állja meg helyét az a feltevés, hogy a világháboryra talán nem is került volna sor, ha Németország tisztában van Anglia szándékaival. Anglia szándékaival maga Grey se volt tisztában.

Most Angliát a népszövetség, sőt á nép- szövetségi gondolat haragos és elszánt véd- szentjének szerepében csodálhatjuk meg, pedig nem is olyan régen, pontosan tiz évvel ezelőtt, arra hökkent fel kínos megdöbbenéssel a „jó európaiak" közvéleménye, hogy Anglia megtagadta a genfi jegyzőkönyv aláírását. Az indokolás még meglepőbb volt. Pedig talán soha világosabban és őszintébben nem tárták fel egy diplomáPáris, augusztus 2. Laval tegnap késő este fogadta a francia sajtó munkatársait és a körülményekhez képest optimista nyilatkozatot tett előttük.

— Komolyan hiszem, hogy a tárgyalásokat még ma konkrét eredménnyel le tudjuk zárni. Elismerem, hogy voltak és vannak bizonyos nehézségek, amelyekkel meg kell küzdeni, de valószínű, hogy megtaláljuk a megegyezés lehetőségét. A kedvező eredmény már csak órák kérdése és amennyiben sikerül egy komoly veszedelmet ezáltal elhárítani, úgy ez a tanácskozásokban résztvevő valamennyi állam érdeme. Ahhoz, hogy a tárgyalások eredményét most már megfelelő formába rögzíthessük, még egy válaszra várunk, amit Aloisi báró kormányától most már a közeli órákban meg fog kapni. Reméljük — fejezte be nyilatkozatát Laval miniszterelnök —, hogy a pénteki nap folyamán sikerül a tanácskozásokat befejezni.

A párisi lapok genfi tudósítói kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a tegnapi tanácskozások folyamán Franciaország, Anglia és Olaszország között sikerült elvi megegyezést létrehozni a hivatalos rezoludó szövegét illetően. A mai nap eseménye: Mussolini válasza, ami után azonnal érintkezésbe lépnek a tanács résztvevői az abesszin delegációval és előreláthatólag még a délután folyamán utolsó tanácskozásait tartciai lépés indító okait, mint akkor Chamberlain, aki beszédében többek között a következőket mondta : „Mi félünk a végsőkig levont logikai következtetésektől, mert úgy, ahogy az emberi természet meg van alkotva, a logika csak kis szerepet játszik mindennapi életünkben." Ritka dolog, hogy egy államférfiu nemzete nevében hivatkozzék a logika nagy tévedéseire a történelemben és az emberi természet alaptörvényeire, amelyeket éppen a politikusok szoktak következetesen mellőzni, és kinyilatkoztassa, még pedig a legilletékesebb fórumon, hogy nem hajlandó magát alávetni semmiféle logikai kényszernek, irtózik az általánosításoktól, semmiféle elvi alapot nem fogad el megbonthatatlannak és örökérvényűnek, mert az emberek és nemzetek sokfélék és nem tud hinni annak az ideális szellemű és mozgékony szabónak, aki arra vállalkozik, hogy e gyülekezet minden egyes tagja részére ugyanazt a ruhát szabja. Az ideális szellemű és mozgékony szabó Anglia szemében akkor nyilvánvalóan Franciaország volt és valószínűleg Franciaországnak szólt Chamberlainnek az a másik célzása is, hogy „Angliában kétszázötven éve nem volt forradalom, pedig a birodalom óriási változásokon esett át e kétszázötven év alatt minden irányban", csakhogy az angolok nem elveket akarnak diadalra juttatni, hanem egyszerűen alkalmazkodnak a megváltozott

hatja a népszövetség tanácsa ebben a kérdésben.

Anglia engedékenysége

A francia lapok megállapítják, hogy az egyezség létrehozását jelentősen megkönnyítette AnLaval és Edén sorsdöntő találkozása

helyzethez. Anglia nem csinálja a történelmet, vallja magáról, hanem sodródik hullámai között. És lehetőleg jól sodródik.

Most is ez az elv érvényesült. Olaszország joggal hihette, hogy Anglia, ha nem is nézi jó szemmel afrikai hadmozdulatait, tolerálni fogja vagy legalább is nem helyezkedik ilyen élesen szembe vele, hiszen a stresaí egységfront egyik alappillére éppen az volt, hogy Olaszország gyarmati koncessziókat kap és ezért felzárkózik a statikus hatalmak blokkja mellé. Hiszen mindaddig Olaszország haladt a dinamikus hatalmak élén és azonnal közeli barátságra lépett minden olyan hatalommal, amely ilyen vagy olyan okból fel akarta borítani a statusquot. Oroszországgal még akkor kötött meleg barátságot a fasiszta Olaszország, amikor a szovjet fogát vicsorgatta az európai hatalmak felé és nem titkolta, hogy az egész mai rendet fejetete- jére akarja borítani. Nem látszott tehát túlságosan nagy árnak az európai béke szempontjából, amikor Olaszország Stresában végre megkapta a keletafrikai „szabadkezet", annál kínosabb volt Mussolini, sőt Laval meglepetése, amikor a mosolygó és kedves Edén egészen uj oldalról és uj szerepben lépett elébük, mihelyt Olaszország élni is akart frissen szerzett jogaival. Olaszország számára a mai fordulat kínos azért is, mert hiszen ha sok kérdésben nem is foglalt el olyan álláspontot, mint Anglia, az elmúlt tizenöt év alatt majdnem mindig azon a vonalon haladt, amit London szuggerált neki — már csak azért

glia azáltal, hogy koncessziókat tett az olasz álláspont javára, Edén lord két pontban engedményeket tett, viszont két pontban szigorúan kitart álláspontja mellett, Edén kijelentette ugyanis, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a fegyveres benemavafckozás elve kifejezetten le- szögeztessék a rezolucióban. Amint ismeretes ugyanis, Anglia csak azzal a feltétellel volt hajlandó hozzájárulni a döntöbirósági tárgyalások továbbviteléhez, hogy mindaddig, amig a döntőbírósági tanácskozások folynak, egyik fél sem kezd fegyveres akciót. Mussolini viszont a tegnapi nap folyamán kijelentette, hogy ennek a feltételnek a rezolucióba való fölvételéhez nem járulhat hozzá, mert az olasz közvéleményre igen rossz hatást gyakorolna. Valószínű tehát, hogy a rezolucióban mindössze általános hivatkozás történik az 1928-as szerződésre, amelynek 2. és 5. pontja az ilyen vitás esetekre nézve konkréten rendelkezik. Továbbá Anglia * nem követeli, hogy a rezolucióban szószerint bent- foglaltassék, hogy a jövő tárgyalásokban Abesz- sziniát, az 1906-os szerződés alapján kell bevonni. Mindössze általános hivatkozás történik arra, hogy „a tárgyalásoknak az érdekelt államok" részvételével kell lefolyni.

E két kompromisszumos momentummal szemben az angol delegáció minden körülmények között ragaszkodik ahhoz, hogy: 1. a tárgyalások a népszövetség felügyelete és közbenjárása mellett folyjanak le, 2. hogy már most meghatározzák a népszövetségi tanács összeillésének legközelebbi időpontját, amikor is a döntőbiróis, mert hiszen Olaszország Anglia nyersanyaga és ipari támogatása nélkül nem számítható a „tényleges nagyhatalmak" sorába. Az, ami most történik,. könnyen arra kényszerítheti az olasz kormányt, hogy szakítson Angliával, szabadítsa fel magát az angol ipari és pénzügyi s természetesen politikai befolyás alól és.uj orientációt keressen. Ez az uj orientáció egyelőre, ugylátszik, mintha Franciaország lenne, de ki tudja, holnap nem talál-e rokonszenvesebb szövetségest magának Olaszország? Viszont, ha elumlt ° krízis, talán máról-holnapra megint megtalálja

az utat az angol politika Olaszország _____

Elvégre Olaszországnak volt oka száz év alatt megedződni az angol szfinksz szeszélyei iránt. Az ifjú olasz nemzet sokat szenvedett az egységért folytatott harcai idején Anglia kétértelműsége miatt. Anglia először meg akarta akadályozni Cavour tervének megvalósítását — amikor azonban az olaszok úgynevezett fait accom- plit teremtettek és a nápolyi király menekülni volt kénytelen, az angolok egyszerűen elfogadták a helyzetet és tűrték, hogy a szardinai király a nápolyi koronát is fejére tegye. Pontosan igy viselkedett Anglia Velence egyesítésével kapcsolatban is. Ekkor irta Cavour Kossuth Lajosnak: „Anglia egyik kezével felfelé taszigál. a másikkal lefelé lökdös". Ugylátszik, most Mussolini is igy érzi magát és bízik abban, hogy ha megcsinálja a fait accomplit, megint csak az történik, hogy Anglia a nagy hii-hó után von egyet a .vállán és belenyugszik az uj helyzetbe.