Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-22 / 191. (3743.) szám
Ma: Képes melléklet 16 oldal ára K6 1.20 (3743) szám • Csütörtök • augusztus Előfizetési ár; évente 300. félévre 150. negyed* Szerkesztőség. Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre- évente 450, /[ SzloVeTlSzkÓi 6S rUSZinSzkÓÍ 1710.21]CLTSáS jlicel2, II emelet Ö Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ... ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÜCOÍ nOpUopjO • • TELEFOHi 3 0 3-1 1. ÖÖ Cgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐN YCIM H i R l R P, PRfiHfl, Olaszország résztwssa a genfi tárgyalásokon Nem boskotálja a népszövetséget - fi szeptember 4-i ülésszak giüisiitíse íz angol presztízs (*) Anglia presztízséről van szó, — hirdeti vészjóslóan a londoni sajtó. És szemrehányásokat tesz a kormánynak, amiért bizonytalan magatartásával módot adott Mussolininek, hogy orron fricskázza a birodalmat. Hogy kitanitsa Angliát ezerszer bevált jó angol elvek használatára. Anglia presztízséért nem is olyan régen még ezer és ezer Jó Tommy életét tették kockára távoli, sötét és semmi jóval sem kecsegtető világtájakon. Erre a presztízsre épült fel a világ- birodalom és ez a presztízs volt nehéz időkben cementje a hatalmas épületnek, mely megkötötte a lazuló és repedező téglákat, összefogta a nye- kergő gerendázatot, és a megingathatatlanság látszatát szuggerálta a történelmi szemlélőnek égszakadás-földindulás órájában is. Anglia házi istenei sorában a presztízs első helyen állott, oltárán nagy áldozatokat hoztak az imperializmus mágusai és főpapjai. Kipling legszebb regényét az angol presztízsről irta. Előkelőén, de következetes, puritán és rendíthetetlen szívóssággal áldozott a birodalom presztízsének s ha már minden kötél szakadt, hátat fordított Európának s úgy mentette meg presztízsét, hogy kitért a harc elől. Napokon után egyetlen komolyan nagy ember akadt Európában, akinek nem Volt oka rossz emlékek elől bujdosni, akit nem szidott le a „.korzikai parvenu V mint például Metternichet és nem is csókolt homlokon, mint például Sándor cárt, — ez Wellington volt, akinek csak annyi köze volt Napóleonhoz, hogy elpáholta. Anglia megtanította a világot arra, hogy az angol birodalom követe előtt mindenkinek le kell vennie kalapját, mégha közben káromkodást fojt is el fogai között Káromkodni szabad, de csak a bajusz alatt, az angol zászló előtt azonban nyíltan és tüntetőén kell tisztelegni, — erre tanította meg Anglia a világot S a leckét az összes kis nemzetek megtanulták, immel-ámmal a nagyobbak is. De amikor már úgy látszott, a világpolitika bálványai között egy sincs, amelynek annyira korlátlan és általános becsülete lenne, mint az angol presztízsnek, az angolok kezdtek hűvös szkepszissel tekinteni rá, már nem hozták meg a nagyobb áldozatokat, a vakbuzgóságból a megszokás üres és lapos formalizmusa lett. Anglia elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy presztízsének fanatikus szolgálatával felhagyjon, hogy könnyedéb- ben és megbocsájtóbban kezelje az úgynevezett presztízskérdéseket. Az utóbbi tíz esztendőben . nem egyszer történt meg, hogy Anglia cinikusan félretólt súlyos presztizsgondokat és közvetlen nyilt mozdulattal nyúlt a realitások felé. A mostani fricska azonban felbőszítette íz angolokat, tulerős volt és túlságosan jó! talált. Még nem fordult elő, hogy Anglia megbízottját igy megelőszobáztatták volna. Az, amit Mussolini müvei Edennel, — mert elsősorban róla van szó és nem Láváiról, aki nem áll messzebb Olaszországtól sem, mint Angliától, — egyszerűen példa nélkül áll az utolsó száz év diplomáciai történetében. A távoli szemlélőnek elakad a lélekzete, hogy igy is lehet bánni a legnagyobbakkal, hogy Angliát várakoztatni lehet az előszobában és azután kiüzenni neki, hogy menjen haza, jöjjön máskor, mert hétvége van és ilyenkor minden valamire való diktátor csapatszemlét tart. Az angol lapok nem hiába horkantak fel, elvégre Anglia presztízsét igy még nem fricskázták orron. Erre még Vilmos császár se volt kapható, a fricskák nagymestere. Pedig ő egyenesen abban látta történelmi küldetését, hogy fricskákat osztogatott különféle hatalmaknak, és különösen szívesen eszelt ki válogatott és finom, sőt nem is mindig finom fricskákat nagybácsija számára, üki Anglia trónján hidegvérrel és csendes úri Róma, augusztus 21. Aloisi báró, aki — mint ismeretes — Olaszországot képviselte a párisi háromhatalmi konferencián, az olasz fővárosba való visszaérkezése után a Havas-ügynökség munkatársának kijelentette, hogy Olaszország jelen lesz a szeptember 4-én Genfben kezdődő népszövetségi ülésszakon, hacsak valamilyen diplomáciai hiba nem történik. Olaszország követeli, hogy meghallgassák azoknak a problémáknak vitájánál, amelyek elsősorban olasz érdekeket érintenek. Amerika semleges marad /asliington, augusztus 21. Az amerikai kormány eleget tett a szenátus legerősebb csoportja kívánságának és kijelentette, hogy az Unió a küszöbön álló gyarmati konfliktusban semleges marad. A határozatot ma nyújtják be a szenátus plénumának. Á javaslat törvényt ajánl, London, augusztus 21. Lansbury, a parlamenti ellenzék vezére szerdán délelőtt megjelent a külügyminisztériumban, ahol részletesen tájékoztatták a három nagyhatalom párisi konferenciájának eredményéről. Délelőtt Lloyd George is meglátogatta Hoare külügyminisztert és őt is tájékoztatták. Ugyanilyen felvilágosítást kapott Kanada, Ausztrália és lljzéland londoni megbízottja is. A minisztertanács rendkívüli ülésére sorra érkeznek a miniszterek a fővárosba. Baldwin miniszterelnök szerdán délután érkezett, Mac Dónál d már reggel és Chamberlain pénzügyi kancellár ugyancsak útban van Svájcból Londonba. A csütörtöki minisztertanács meghallgatja a párisi konferenciáról szóló jelentést és megkezdi az általános helyzet vitáját. Nem lehetetlen, hogy a holnapi ülés után a miniszterek a jövő héten újabb konferenciát tartanak s itt döntenek végleg a szeptember 4-én kezdődő genfi gőggel tűrte a fricskákat. Mussolini azonban mégsem a német császár és ez a fricska, amit most az angol teljhatalmú küldött orrára tűzött, éppen elég ahhoz, hogy az angol hidegvér felforrjon tőle. A franciák alig leplezhető kárörömmel nyugtázzák a fricskát, s a lapokban sorok közé bujtatva minduntalan elővillan egy-egy gúnyos gri- mász, ami még jobban dühíti az angolokat. Pedig a franciáknak nincs okuk gúnyolódni. Az első fricska, amit Mussolini színrelépése után azonnal kiosztott, az akkor rendíthetetlennek látszó francia presztízsnek szólott. A lausannei tanácskozásra csak úgy sikerült előállítani Olaszországot, hogy Poincaré és Carzon személyesen instanciáztak Mussolini előtt, aki akkor lépett, még pedig nem is erőszak nélkül, hatalomra s a francia sajtó általában úgy emlegette a fasiszta rendszert, mint a háború utáni világ kuriózus betegségét, amiből remélhetőleg hónapok alatt kigyógyul a megtámadott európai testrész. Mussolinit akkoriban csak vicclapokból ismerte a francia közvélemény, Poincaré pedig az európai bálványok között üldögélt már félig amely megtiltaná az Amerikából való fegyver- j kivitelt a hadviselő államokba, valamint azt, hogy amerikai hajók fegyvert szállítsanak a hadviselő államok kikötőibe. Ugyanakkor a kormány kijelenti, hogy azok az amerikai polgárok, akik a hadviselő államok hajóin utaznak, utazásukat saját felelősségükre végzik és az amerikai kormány nem garantálja biztonságukat. Washington továbbá korlátozni akarja az amerikai kikötők számát, amelyekben a külföldi tengeralattjárók kiköthetnek. Tegnap az amerikai szenátusban szenvedélyes beszédek hangzottak el az európai háborús veszedelemmel kapcsolatban. A szenátorok az ösz- szes lehetőségeket sorravették, amelyekkel Amerikát újra bevonhatnák egy világháborúba és megbeszélték az ellenintézkedéseket. Boné szenátor helytelenítette az amerikai sajtó háborús szenzációhajhászását és azt követelte, hogy a túlzásokat tiltsa meg a kormány a lapoknak. összejövetelen képviselt álláspontról. Beavatott körök szerint a Szuezi-csatorna elzárásának kérdése ugyancsak szóbukerüi a holnapi minisztertanácson. Prágai visszhang Prága, augusztus 21. Az aoessziniai háború veszélyével kapcsolatban a VENKOV egyebek között a következőket írja: A keletafrikai háború kitörése esetén Európát fenyegető lehetőségek mindenek előtt Németországra irányítják a figyelmet. Nem szükséges megismételni mindazt, ami Németország háborús készülődéséről amúgy is ismeretes. Hogy Berlin csak az első jó alkalomra vár, az egész természetes és ismeretesek Németország terved is, hogy milyen szövetségesekkel, milyen irányban akar hódítani. Ami készül, az még nem tény, de hiba volna bármily lehetőséget szem elől téveszteni. Elmúlt az az idő, amikor Európában a hábomegfagyott szoborarccal. Inkább imádkoztak, mint szóltak hozzá a franciák. S Poincarénak oda kellett utazni Mussolinihoz, negédesen ka- ronragadni őt és betessékelni a konferenciára. Lord Curzon, akinek szintén végig kellett csinálni ezt a procedúrát Anglia nevében, kedélyesebben fogta fel a dolgot, mosolygott és vigasztalta Poincarét, aki Nicholson leírása szerint tájték- zott a dühtől. Mussolininek akkor szüksége volt erre a játékra, ami tagadhatatlanul megnövelte presztízsét Anglia és Franciaország rovására. Szüksége volt rá otthon is, de főleg külföldön, ahol nem akarták komqlyan venni a „fasiszta intermez- zót“. Ma azonban megváltozott a helyzet, Mussolininek nincs szüksége többé arra, hogy növelje presztízsét és fricskákkal bizonyítsa be Európának, hogy Olaszország nélkül mégse megy a játszma s nem mindenki hajlandó úgy táncolni, ahogy Londonban és Párisban fütyülnek. Tehát miért kellett megfricskázni Angliát? Ami tagadhatatlanul elmérgesitette a helyzetet. Miért kellett Edennek sétálni menni a Szajna-parton addig, amíg Aloisi megtudja Rómából, hogy i rut meg lehetett akadályozni. Nem vették figyel lembe, sőt szándékosan mellőzték az alkalmakat, amelyek a nemzetek szövetségének egyenesen parancsolták, hogy a rafináltan előhívott határvitákba, a nemzetközi afférokba való erélyes beavatkozással teremtse meg a béke feltételeit, hogy vessen véget az intrikáknak, amelyek lehetetlenné teszik a jószomszédi viszony megújítását amaz államok között, amelyeket a háború összeveszitett s a békeszerződések nyugtalanítottak. Ha sor kerül az afrikai háborúra* úgy el van temetve annak lehetősége is, hogy az európai kérdések nyugodt, békés utón ren- deztessenek. — A Venkov vezércikkének végén megállapítja, hogy az uj helyzet a köztársaságot is uj feladatok elé állítja. Szerencse, hogy a helyzet komolyságát, a köztársaság központi fekvését és a szomszédokhoz való viszonyt illetékes tényezők mindig kellőképpen ítélték megf s Machnik miniszter is helyesen állapította meg, hogy a legjobb szövetségesünk mi vagyunk magunknak. iiiSMi Albánban feszült a belezet Belgrád, augusztus 21. Az Albániából érkező hírek szerint a helyzet rendkívül feszült. A lázadást ugyan sikerült leverni, de az elégedetlenség országszerte óriási, úgyhogy rövidesen nagy óbb arányú forradalom kitörésétől lehet tartani. Fieri városban a rögtönitélő bíróság megkezdte működését. A vádlottak száma többszáz. Fogház hiányéban magánházakat vettek bérbe s ebben őrzik a foglyokat. A kormány elhatározta, hogy a nagy perben az államot Juoa belügyminiszter fogja képviselni. Az elégedetlenség legfőbb oka, hogy a kormány nem fizeti tisztviselőit. így például Fierifoen a csendőrök hat hónapja nem kaptak fizetést. helyzet változatlan és Mussolini továbbra sem mond semmit? Miért volt szükség arra, hogy a világnak nyilvánosan tudomására hozzák, hogy a két nagyhatalom tehetetlen egy harmadikkal szemben, miért kellett kiábrándítani a hívőket és megerősíteni a szkeptikusokat, akik, — valahányszor felcsendül a „majd Anglia" vagy „majd Franciaország" cimü ismert optimista refrén, keserűen legyintenek? Párisban az történt, hogy három napig faggatták az olaszokat az angolok és a franciák éS háromnapi faggatás után se árulta el Olaszország, hogy mit akar. Azután szépen elutaztak az urak. A genfi kudarc után valamennyien azt emlegettük, hogy ime megbukott, legalább is egy kényes és súlyos esetben csődöt mondott a genfi diplomácia, vissza kell térni a nagyhatalmi diplomáciához. Most kiderült, hogy a nagyhatalmi diplomácia se ér többet. A megállapítást, amely eddig körülbelül úgy szólott, hogy á kis- és nagyhatalmak nem tudnak közös platt- formon boldogulni, módositani lehet úgy. hogy a nagyhatalmak se tudnak. Úgy látszik, megint a tábornokok veszik át a komandót Készülődés a nagy londoni minisztertanácsra
