Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-22 / 191. (3743.) szám

r< Jj * tAirtAfit-Hl kliÁiá 19-JO augusztus ZZ, ot>üioiu>K, tíüt icnak a topok? KÖZJOGI REFORMOKAT sürget a NÁRODNI POLITlKÁ-ban Horáőek Ciril egyetemi tanár, szenátor. Mindenek előtt — írja többek között — az államfő túlságosan szükreszabott hatásköre — amit most, a mai elnök rendkívüli személyi tekintélye mellett nem érzünk — a jövő­ben komoly nehézségeket okozhat. Ilyen továbbá a viszonylagosan általános választójog, amely olyan párttagozódáshoz vezet, hogy csak olyan koalíciós többségi kormányt tesz lehetővé, melynek politiká­ja kölcsönös engedményeken és kompromisszumo­kon nyugszik, melyek gazdasági és pénzügyi szem­pontból az állampénztárra és a kormányban nem képviselt pártok hiveire nagyon is megfontolandók. Ennek a választási rendszernek a következménye az érdekpártok, illetve ezek vezéreinek s titkárai­nak a kormányzása, akik a kötött jelöltlisták és nyilatkozatok rendszerével a képviselőt megfoszt­ják minden egyéniségtől s ezzel magának a parla­mentarizmusnak tekintélyét ássák alá. A választá­si rendszer nem ismeri a pótválasztásokat, amelyek pedig nagyon célirányosan mutatják meg a válasz­tópolgárok gondolkozásában beállott változásokat. A kétkamara rendszer költséges és fölösleges ala­kiság ott, ahol mindkét kamarát ugyanolyan vagy csak lényegtelenül eltérő választási trövények alap­ján választják. A szenátus létezését nálunk csak az indikolná, ha teljesen különböző összetételű volna s ha tagjait vagy a szakérdekeltségek, gazdasági, kulturális, szociális intézmények küldenék ki, vagy pedig a köztársasági elnök nevezné ki esetleg élet­fogytiglan. A választási bíróságot ki kellene venni a pártok befolyása alól s azt tárgyilagos, függet­len alapra kellene állítani. Kevés életképesség mu­tatkozott az úgynevezett alkotmánybíróságban s az állandó bizottságban, melynek összehívása tisztára alakiság. A minisztériumok számát takarékossági ókoból kellene leszállítani. Önkormányzatunk uj szervezésre szorul. Rendes időben megkezdődik a magyar sziniévad Kassán Kassa volt forradalmi kormánybiztosa meg akarja Írni a forradalom és álfamfordulat történetét Kassa, augusztus 21. (Kassai szerkesztősé-, günk teleifonjelentése.) Kassa város tegnap tar­tott tanácsülésén bejelentették, hogy a bankói turistaszálló bérbeadásának kérdése szeptem­ber lsén valószínűleg megoldást nyer. A város több sörgyárral tárgyal s ezek megfelelő hitelt nyújtanak, amely a végleges üzembehelyezést lehetővé teszi. Bejelentették, hogy a színház belső javítási munkálatai augusztus 29-én befejeződnek s így a magyar színház megnyitásának nem lesz akadálya. Molnár Miklós, a Károlyi-kormány volt kassai kormánybiztosa meg akarja Írni a forradalom és az államváltozás történetiét. E munkájához a várostól 35.000 korona segélyt kér. A városi tanács a mű elkészülése után akar határozni a segély kérdésében. A kérelmet egyelőre a kul­turális bizottsághoz tették át. Bejelentették, hogy a városi strandfürdő épí­tése a Boeskay-iiton már megindult. Ezzel kap­csolatban vizgyüjtőtelep fölállítása is szüksé­ges. Ennek fölépítését a Rumpl-cégnek adták ki, amelynek 70.139 koronás ajánlata a legala­csonyabb volt. A cég öt százalékot a kassai munkanélküliek támogatására ajánlott föl. A Kálvin-téren álló, úgynevezett Miklós- börtön, amely a város legrégibb műemléke, összedőléssel fenyeget. I Miután alapos megjavítására pénz pillanatnyi­lag nincs, egyelőre uj tetővel látják el s a rész­letes javítást később kezdik meg. A tanács több útépítési kérdést is tárgyalt. A Kassa—kassa- hámori útvonalat a javító intézettől a Bankóig terjedő szakaszon rövidesen átépítik. A munka nagy terjedelmű lesz, mert egyidejűleg szabá­lyozni kell a Csermely-patak01 s a villamos­vasút színvonala emelendő. A munka 1,230.000 koronába kerül, a város ehhez negyedmillióval járul hozzá, a többit az országos hivatal adja. A tanács elhatározta, hogy a Fegyvehház-uocá- nak a Fő-ucca és a Mészáros-ucca között levő részét keramitkővel, a Malom-uccát gránitkő­vel rakatja ki. Rákosi, Dimitrov, Tilalmaiul a komintem uj végrehajtóbizottságában fi hetedik kom.níern-konsresszus záróülése A KOMMUNISTÁK ÁLLAMHÜSÉGE A PRÁYO LIBU részletesen ismerteti Hampl szociáldemokrata pártelnöknek a fémmunkások szakszervezeti központja ülésén tartott beszédét, melyben a kommunisták címére a következőket mondotta: Csakis a köztársaság és a demokrácia alapján vagyunk hajlandók együttműködni éspedig oly köztársaság alapján, ahogyan azt a békeszerző­dések megalkották, mert ez számukra nemcsak állami és nemzeti ügy, hanem az európai béke ügye is. Ezért nem elég nekünk a kommunisták ama kijelentése, hogy „a csehszlovák nemzet ön­állósága mellett vagyunk'1. A demokráciát illetően pedig meg vagyunk győződve, hogy amennyiben átmenetileg más kormányformát is vezetnének be, végül ismét csak vissza kellene térni a demokráciá­hoz, mint az most történik Szovjetoroszországban. Moszkva, augusztus 21. A hetedik kom" intern kongresszus záróülését tegnap tar- tották meg. A kongresszus egyhangúan el­fogadta a napirendre vonatkozó határozati javaslatot és újra megválasztotta a párt központi végrehajtó bizottságát, amelynek negyvenhat rendes és harminchárom pót­tagja van. Ezenkívül megválasztották a nemzetközi ellenőrző bizottság húsz tagját is. A végrehajtó bizottság tagjai között van a francia Cachin, a Reichstag-tüz pőréből ismert Dimitrov, az olasz Ercoli, a cseh­szlovák Goítwald, továbbá Lenszky, Okáno, Pieck, Pollit, a magyar Rákosi, a német Thalmann, a spanyol Törés, és az amerikai Wanning. Dimitrov záróbeszédét a kon­gresszus nagy lelkesedéssel hallgatta végig. Az ui orosz óriásrepüiősépek Moszkva, augusztus 21. A szovjetunió a közelmúltban lezuhant Maxim Gorkij óriás­repülőgép pótlására tizenhat uj óriásrepülő­gépet épit. A gépek teljesen fémből készült egyfedelüek, szabad szárnyakkal. Egyen­ként hat motorral vannak fölszerelve, mindegyik motor 1200 lóerejü, mig a régi Maxim Gorkij nyolc, egyenkint 850 lóerős motorral volt fölszerelve. A szárnyak fesz- távolsága 63 méter, a gépek magassága 11 méter, hossza 34 méter. A kerekek kö­zötti távolság 10 és félméter. Az uj gépek óránként 270 kilométer sebességet fejtenek ki és kényelmesen 60—70 személyt szállít­hatnak. Német Rémeket tartóztattak le Lotharingiában Metz, augusztus 21. A rendőrség két német kémet abban a pillanatban tartóztatott le, amikor motorbiciklin át akarták lépni a határt. Az egyik kém hamis újságírói igazolvány birtokában volt, a másik pedig pompásan fölszerelt fényképező­géppel rendelkezett. Elfogták a sósujiatusi csempészbanda vezérét Prága, augusztus 21. A kárpátaljai cseh­szlovák—román és magyar határon napirenden van a csempészés s a szegényebb sorsú lakosság közül soknak ez képezi a kereseti forrását. A csempésztaktika rendkívül változatos; egymás­közt nótaszóval, fütty- és fényjelzéssel érint­keznek a csempészek. Legnagyobb arányú a ■csempészés a Nagyszőllős közelében lévő Sós- ujfalüban, melynek lakosai közül sokan Romá­niából szeszt, kukoricát és olcsó húst csempész­nek be a köztársaság területére. A határszolgá­latot teljesítő pénzügyőrök tudatában voltak a nagymérvű csempészésnek, de a tetteseket csak a legritkább esetben tudták elfogni. A csem­pésztársaság feje Vrázsa Mihály sósujfalusi le­gény, aki a napokban azzal vonta magára egy rejtekhelyén lévő pénzügyőr figyelmét, hogy ha­zaszaladt s háza tetejére egy fekéte zászlót tű­zött ki. A pénzügyőr mindjárt sejtette, hogy a jel a csempészeknek szól, sípjellel figyelmeztette társait s megindultak a határ felé. Ekkorára azonban csak egy menekülő csempésztársaságot láttak, akik a jelre visszaszoktok Romániába s igy sikerült őket elfogni. Vrázsát letartóztatták s a zászlóját elkobozták és megtették ellene a büntető feljelentést. — Megszűnik a Pressburger Tagblatt?! Az A-Zet szlovenszkói kiadásában arról számol be, hogy a Pressburger Tagblatt a jövő hónap közepén megszűnik s .helyette uj németnyelvű lap jelenik meg Pressburger Zeitung dm alatt. A szerkesztőségben és kiadóhivatalban nagyobb változások vár­hatók s a személyzet csak egyrésze marad meg. A lap a jövőben a Brünner Tagesbote fejlapja volna s azt bizonyos kormánykörök támogatnák, különösen és elsősorban az agrárpárt és a cseh iparospárt. A KOIMAláSZ ft&ESS BSkEEPF BU2CUSYI REfilNYI 651 szemben lord Philíimore kapott helyet, Whid- j dón mellé Sir George került, vele szemben Heathnek volt a helye, mig az asztal másik vé­gén a házigazda ült. A vacsora igen emelkedett hangulatban folyt le, de a nagy ügyről egyetlen szó se esett. Erre Bürke szavát adta Sir Alfréd­nek, aki kikötötte, hogy az ő megérkeztéig egyetlen szónak sem szabad a pomlicoi rejtély­ről esnie, mert egyetlen részletet sem akar el­mulasztani. Lunch után a társaság a dohányzóba vonult, ahol kitűnő, jégbehütött italok várták, feketét szolgáltak fel és az illatos szivarok meg ciga­retták is hozzájárultak a meghitt hangulat eme­léséhez. Tizenegy órakor pontosan megérkezett Sir Alfréd autója. Az öreg ur nagy sietve be­kapott néhány szendvicset, aztán nyomban köz­tünk termett és miután gondosan preparált egy kitűnő Havannát, ő is leült a körbe. — No, most már megkérjük Sir Róbert ba­rátomat, hogy törlessze adósságát és mondjon él mindent erre az átkozott ügyre vonatkozólag. Egész London háborog, ostromát alig lehetett kiállani. Pedig én ugyancsak édes keveset mond­hattam. Bürke beszélni kezdett és úgy csüngtünk minden szaván, mintha orákulum szólalt volna meg előttünk. Pedig a kapitány nem volt olyan jó előadó. Először is semmi póz nem volt ben­ne, nem volt érzéke a hatásos részek kiemelé­séhez és nem húzta alá azokat a pontokat, ame­lyek az ő szerepét és érdemeit különösen ki­emelhették volna. Inkább természetes közvetlen­séggel beszélt. Elég gyakran tartott szünetet is és Ilyenkor meg nedvesítette a száját egy kis whisky vei, vagy valami jófajta likőrrel. Bár hi­| ven igyekszem visszaadni azokat, amiket mon- í dott, természetes, hogy ez inkább már az iró előadása, mint a kapitányé, aki gyakran csa­pongóit, egy-egy részletre gyakrabban vissza­tért és egyáltalában nem vette tekintetbe a sti­lisztika mütörvényeit. — Október kilencedikén este ez a társaság nagyjából együtt volt Sir Arthur barátunk me­nyegzői lakomáján. Egyedül Mister Heathet és Miss Crawfordot nélkülöztük. Mister Heath ab­ban az időben ott állt egy ködös pimlicoi uccán, hátát egy lámpaoszlopnak támasztva, a részeget tetette, de tulajdonképpen lesen volt. Abdullah Kbargi palotáját figyelte, ami hónapok óta kü­lönös és kedvelt passziója volt. MiSs Crawford pedig a legnagyobb kétségek között várta nagybátyja visszatértét a Kalkutta Hotelbe. A nagybátyjával ezen az éjszakán végeztek. Hogy milyen időtájban történt a gyilkosság, azt majd csak a herceg akkori vendégeinek vallomásálból fogja megállapítani Sir Alfréd, én azt hiszem, kevéssel éjfél előtt mérgezhették meg. A hulla, amelyre rábukkantam, még nem volt egészen merev. — Éjfél előtt hagytam el Sir Arthur palotáját és nekivágtam a ködnek, hogy kedvenc szoká­som szerint halászgassak. Pimlicoban jártam már, a rokkantak háza felett, amikor egy nő szaladt velem szembe. Néhány értelmetlen szót dadogott: Rob bácsi... Lehetetlen ... történ­ni kellett valaminek, ilyesmiket mondott. A nő eltűnt Chelsea Irányában, nem tudtam ut ólér ni. Pedig ha velem marad, sok minden máskép tör­tént volna.' A nő Miss Adelaide Crawford volt. . — Aztán rábukkantam Heath baártunkra. Ki­tűnő volt a maszkja és nagyszerűen játszotta meg a részeget. Talán neld Is feltűnt Miss Craw­ford. Látta, hogy a herceg palotájából rohan ki és arra gondolt, hogy a csinos nő talán egyike azoknak a szerencsétlen áldozatoknak, akik a herceg leánykereskedő bandájának körmei közé kerültek. Sejtette, hogy ha a segítségemet kéri, az első házba berontok és telefonálni fogok, így kerültem Abdullah Khargi herceg palotájába. A kapu nyitva volt, sehol egy lélek. Misztikus fény. Az egész úgy hatott, mint egy grand guig- nol dráma színhelye. A lunch-roomfoa nyitottam és egy hamutálcán még füstölgő cigarettavéget találtam. Tehát néhány pillanattal ezelőtt volt itt valaki. És akkor bukkantam rá a hullára. Rendőrért szaladtam és a derék policeman-nal tértem vissza. Közben már megvolt a határozott elméletem. Egy bűntény kellős közepéibe top­pantam és olyan váratlan volt a megjelenésem, hogy a meglepett gazemberek megriadtak és már nem volt idejük az áldozat elrejtésére. Mire azonban a policemannal visszatértem, uj helyze­tet teremtettek. Ezt sejtettem is. A rendőrt csu­pán azért vontam a dologba, hogy megtudjam, kinek a palotája ez a rejtélyek háza? És megtud­tam, hogy Abdullah Khargi hercegé. Ismertem hát a gonosztevőket, ismertem a bűntényt, de sejtelmem sem volt arról, hogy ki az áldozat és mi volt a gonosztett indító oka. — A herceggel való találkozásom első pilla­nataiban meg voltam győződve, hogy tökéletes ázsiaival állok szemben. A maszk kitűnő volt, a magatartás pedig évek során beidegződött. Tökéletesen beszélt angolul, de azzal a tökéle­tességgel, ahogy idegenek beszélik a nyelvüket, ha azt jól ismerik. Minden szót külön megfon­tolva és tagolva. A „the“-t pedig durván és darabosan ejtve ki. Már az első percekben fel­tűnt ennek az embernek teatrális magatartása. Szereti a gesztusokat és pózokat és szívesen te­remt magának olyan helyzeteket, amelyekben különböző szerepeket játszhat meg. — Nem tehettem egyebet, a derék policeman előtt is beismertem, hogy részeg voltam és a káprázat űzött velem csúf játékot. De amikor az uccán magamra maradtam, visszaszöktem a kapu elé s a szerencse kegyes volt hozzám: a kapu elé sodort szemétben megtaláltam azt a lazulli-kővet, amely hiányzott a meggyilkolt' ’ kézelőjéből. Gyorsan zsebre vágtam, ebben a pillanatban azonban megnyílt a kapu és mire felegyenesedtem, a herceg állt velem szemközt. Mentegetőztem, de ő sötét arccal figyelmezte­tett. Azt mondta, hogy ez az első és utolsó ko­moly szava hozzám. Ha az útjába kerülök, el­tipor. És ekkor támadt fél bennem a gyanú elő­ször: Most is teatrális attitűdűikkel lépett fel, de az indulat hevében megfeledkezett a beszéd tagolásáról, az angol idegenes akcentusáról és úgy beszélt, ahogy csak született angol tud be­szélni. Még pedig egészen úgy, ahogy a Leeds környékéről származó emberek beszélnek. Sir George oktatásainak az Intelligence Service em­berei nagy hasznát veszik, nem hiszem, hogy akadna közülük valaki, aki klienséről nyomban ki ne sütné, hogy a szigetországnak melyik ré­széről való. Ebben a pillanatban tehát nem csak gyanítottam, hanem tudtam, hogy a herceg nem ázsiai, hanem angol és kitünően játsza meg az az indus nábobot. —• Ezen az éjszakán három óra tájban látoga­tóm akadt, Miss Crawford, akit a nagybátyja iránti aggodalom Sir Alfrédhez hajtott és igy ke­rült lakásomba. A herceg azonban ekkor már fi­gyeltette cinkosaival a lakásomat és ezek ész­revették, hogy Miss Crawfrod bejött a házunk­ba. Létrát támasztottak a kerti ablakomhoz és amikor lesiettem Sir Alfrédhez, hogy elmond­jam neki a történteket, elrabolták Miss Craw­fordot. De ekkor már én sokat tudtam. Adelaide elmondta nekem, hogy ki a nagybátyja, milyen viszonyban állott a herceggel, beszélt a Dhaga- lavari útjáról, Sam Parker haláláról, a radio- gramról, amelyben Crawford kapitány jelentést küldött, s a herceg rendeletéről, hogy azonnal hagyja el a hajót s repüljön Londonba. Most már tudtam, hogy miért kellett Crawfordnak meghalnia. Valami nagy titoknak a birtokában volt, amely kellemetlenné válhatott volna a hercegre. Londonba idézték tehát, hogy tár­gyaljanak vele. Levegyék a lábáról. Vacsorára hívták meg, hogy az intim hangulatban megpu- hitsák. Crawford nem bízott a gazdájában, rossz előérzetei voltak, mert a radiogram másolatát átadta a húgának azzal, hogy ha bizonyos időn r Folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents